Home run with a coffee maker

Na, akkor egy picit még a szombatihoz...
Természetesen oda-vissza irányban idősebb-fiatalabb ismerősökkel-barátokkal megy a zrika, hogy én vagy ő még mit láttunk, éltünk át, míg a másik még a "pisikását kavargatta". Ez benne van, de nem képezi a hétköznapi beszélgetések szerves részét. Maximum rácsodálkozás szintjén.
Az érdeklődési körökről meg: most fedeztem fel, hogy fogalmam sincs, hogy ki ez a bizonyos Kalkbrunner nevezetű DJ, magyar-e egyáltalán... :) Egyes sorozatokról szintén fogalmam sincs, hogy mi fán teremnek.
Én pedig elolvasok sok mindent- bár nem túl sok dologgal kapcsolatban. Mit tudom én... El tudom sorolni az összes foci VB-győztest, helyszínt, döntő-párosítást, vagy éppen a Forma-1 világbajnokait kb. 1970-től. Hm... Akkor egyébként az osztrák Jochen Rindt nyert, aki arról híres, hogy ő az egyetlen világbajnok, aki nem érhette meg királlyá koronázását: hatalmas előny birtokában szenvedett Monzában halálos balesetet, és lett a száguldó cirkusz történetének első és remélhetőleg egyetlen posztumusz világbajnoka.
Én ezeket tudom, mert utána olvastam, megjegyeztem, mert érdekel. És nem nézem le azokat az embereket, akik eme kétségkívül fontos ismereteknek nincsenek birtokában. :)
Ha pedig egy párkapcsolatban merülnének fel ilyen érdeklődés-dolgok problémaként, az régen rossz lenne. És igen, ha mégis felvetődne ilyen téma, akkor intelligensen kell előadnia magát az embernek. Ez alap.
Azt hiszem, ennyi...
---
Szombat reggel a vidékibe tartva velem együtt szállt le a buszról egy idős bácsi. Ünneplőben volt, kokárdát viselt, szemei nagyon szomorúak voltak. Már tartott az '56-os megemlékezés, a bácsi oda sietett. Nekem pedig az jutott eszembe, hogy ő valószínűleg átélte-túlélte a forradalom eseményeit, és nehogy már 54 évvel később az ünnepségre sietve törje ki a nyakát... Ha valaki, én aztán tényleg nem viccelek ilyen dolgokkal, tényleg aggódtam érte...
---
Écsen teljesen a pihengetés volt napirenden. Meccseket néztem, olvastam, Pista kollégámnak pedig megírtam DVD-re - VHS- minőségben :) - az 1990-ben készült Célzászló című filmet. A főszereplő autóversenyző srác feleségét nem más, mint a fiatal Berényi Claudia szinkronizálta... :D
Vasárnap reggel keltem a Dél-koreai nagydíjra. Esett az eső, a szervezés sem volt tökéletes, így kb. egy órát csúszott a rajt. Elég érdekes futam volt, a végén Alonso nyert, és a pontverseny élére ugrott. Úgyhogy megérte elindítani a versenyt. A reggeli így kimaradt, olyan fél 12 táján ettem valamit, aztán hamarosan ugye jött az ebéd is.
Délután aludtam egy kellemeset, így nem láthattam, hogy a holland bajnokságban az Eindhoven 10-0-ra verte a Feyenoord gárdáját. Most ismétlik a meccset, megy a háttérben, de elég pixeles a kép, nem nagyon látszanak a játékosok...
Ma Anyu kocsival elvitt dolgozni, elvittem a kávéfőzőt. Fent említett kollégám megjavította elromlott biztonsági szelepét, majd stabilan be is csomagolta a cuccost, így biztonságosan haza tudtam hozni a gépet egyedül, busszal is... Persze eljöttem a cégessel, 1 órával előbb a szokásosnál, így kevesebb esélye volt, hogy eldobom a masinát, és a plusz óráim sem maradnak bent, amiket hét végéig le kell nullázni.
Nem is volt gond, mondjuk a 14-esen elég sokan voltak, de én beálltam leghátra, az tűnt a legbiztonságosabb helynek, de a sofőr Sebastian Loeb-nek képzelte magát, ezért aztán kapaszkodni kellett ezerrel.
De hazaértem, és kávét is főztem, és működik is.
Csütörtöktől szabi, nagytakarítás-rendrakás-festés. Ez utóbbit persze nem én csinálom, de Anyu is itt lesz, és a pakolásban segítek neki. Vagy egymásnak segítünk, nézőpont kérdése. :)
Azt hiszem, ennyit akartam ma írni.
Jók legyetek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Két óra tizenegy perc

Nem hülyültem meg, hogy szombat reggel ilyen korán jelentkezem: F1-időmérő miatt felkeltem, és gondoltam, előtte gyorsan posztolok egyet. Ja, és a közzététel időpontjaként az az idő jelenik meg, amikor elkezdek írni. :)
Ezen a héten sem unatkozam... Hétfő-szerda német volt a már említett sráccal. Tegnap volt próbanapom, még nem jelentkezett, hogy mi volt. Nem volt teljesen biztos a dolgában, hogy ki akar-e menni egyáltalán, ezért a második nap a németezés mellett inkább "lelkizős-beszélgetős" volt. Egy jó kisdobos ott segít, ahol tud. Csak mert úttörő nem voltam... :)
Szerda. Történt egy ijesztő dolog: lefekvés előtt volt egy olyan érzésem, hogy valamelyik villanyt felkapcsolva, a fürdő-fűtést bekapcsolva, a gázt megnyitva felejtettem, vagy az ajtót nem zártam be. Kétszer jártam körbe a lakást: ismét, mint egy pánikbeteg... :S :D Persze minden rendben volt, viszont így a nagy mászkálás közepette úgy feküdtem le, hogy nem állítottam be ébresztő órát, ezért csütörtök reggel a címben szereplő két órával és tizenegy perccel keltem később a megszokottnál... Rugalmas a munkaidőm, nem volt gond, ki is aludtam magam, de azért zavart a dolog... És meglepett, hogy reggel 7-kor milyen világos tud lenni... :)
Csütörtökön Rékával Segafredoztunk volna, de lemondta, így áttettük jövő hétre. Este DVSC-PSV-t néztem a Storyn... Pff... Az a riporter mekkora egy nulla volt... A vége egyébként 1-2, papírforma...
Egyik este, már nem emlékszem pontosan, hogy melyiken, rám írt a tavaly Mikuláskor megismert Vera, hogy egy ideig Győrben lesz, és örülne, ha összefutnánk... Meg is lepődtem, örültem is neki, ez tényleg kellemes meglepetés volt... Nem vagyok hozzászokva mostanában, hogy valaki egyszer lát, és utána még kíváncsi rám...
Tegnap pedig meló után Katával, és Nikivel találkoztam. Úgy volt, hogy az ex-Offside-ba ülünk be, így én meg tudom nézni a Paks-ETO-t, de a csajok nem díjazták az ötletet, lefújták a meccset, így Árkád volt, meg Segafredo. Mászkáltunk, dumáltunk, hülyéskedtünk, jó volt.
Felvetődött egy elég érdekes dolog, de mivel nem akarok más dolgaival foglalkozni, megpróbálok picit általánosságban írni róla, magamra vonatkoztatva.
Szóval: korkülönbség. Több, nálam jóval fiatalabb ismerősöm-barátom van, nagyrészt lányok, de azért egy-két srác is. Ha a köztünk lévő korkülönbség cirka tíz év, akkor szerintem teljesen természetes, hogy pár dologban eltér egymástól az életünk. Más dolgok érdekelnek minket, mást tartunk fontosnak, más zenéket hallgatunk; van olyan dolog, amiről ők tudnak többet, megint másról pedig én.
Gondolkodásmódunkat valamennyire nyilván befolyásolja az is, hogy szüleink sem egyidősek, annak idején más dolgokat helyeztek előtérbe, eltérő dolgokat mutattak meg nekünk az életből, stb...
Én kb. 18 évesen láttam először netet, 20 évesen volt először mobilom, a mai srácoknak ez már kiskoruktól természetes. És máshogy is szocializálódtunk... Én például még a szocializmusban kezdtem iskolába járni, és ennek azért voltak "nyomai", ha csak kicsiben is...
De vannak közös témáink, el tudunk egymással beszélgetni, emberileg elfogadjuk egymást, és ez a lényeg. Nem lehet mindenki egyforma, nem érdekelhetik ugyanazok a dolgok, különben nagyon unalmas lenne a világ.
Vannak barátaim, akik nem szeretik a focit. Megint mások a politikában meggyőződéses baloldaliak. Egyik legkedvesebb lányismerősöm közgazdaságtant tanul, még a tantárgyai nevét sem értem, nem hogy azt, amiről tanul órákon át. Én pedig szerintem már egy másodfokú egyenletet sem tudnék megoldani... :)
Elképzelhető, hogy összevisszaságokat írtam, én viszont itt látom a lényeget. Remélem, jó helyen ragadtam meg... :)
Hazatérve pont elkezdődött a meccs ismétlése. Sütöttem popcornt, bontottam sört, és elkezdtem nézni. Persze bekapcsoltam a gépet, az nb1.hu-ra nem léptem be, a blogra viszont igen. Nem magamat akartam olvasgatni, a statisztikára voltam kíváncsi... :) És a friss Kisalföld-hírek között megláttam a végeredményt: 2-1-re kikaptunk Pakson (is). :(
Így a meccset már nem néztem túl lelkesen, sőt... Nem utáltam meg a csapatot, a játékosokkal sincs bajom, de az edzőt le kellene váltani. Pintér taktikáját kiismerték, nem tud motiválni, és mindig a bírókat hibáztatja, önkritika nulla... Ez így nem fog menni tovább...
Most pedig F1, már megy a háttérben, aztán megyek Écsre, archiválandó videókazi, elolvasnivaló újság, Anyuval is rég találkoztam.
Meg aztán ugye ma ünnepnap van, biztos lesz sok érdekes film, meg műsor '56-ról.
Holnap délután majd visszatérek.
Jó hétvégét Nektek, puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Második

Akkor hát megértük a másodikat is. Tegnap múlt két éve, hogy belekezdtem ennek a blognak az írásába.
Ez a 395. poszt, így átlagban kevesebb, mint két naponta jelentkezem valamivel. Ez persze nem igaz, az elején jóval szorgalmasabb voltam, de azért statisztikailag helytálló a kijelentés, és nem is hangzik rosszul. :P
Visszakerestem, mit is írtam az első évfordulón, és hát nem nagyon szeretném ismételni magam.
Annak idején egyfajta kísérletképpen merültem el a "blog-szférában", érdekelt, hogy milyen lenne, meddig bírnám, mennyi embert érdekelne, stb.
És elmondhatom, hogy valamelyest megváltoztatta az életemet: részben másképp látok dolgokat, részben épp a blog miatt vissza tudom olvasni a korábbi történéseket... Arról nem is beszélve, hogy időközben a GosziBlog minden elképzelhető formája a becenevemmé vált... :)
A két év alatt talán csak két dolgot bántam meg. Nagyon következetlen voltam akkor, amikor valakinek a blogjából szó szerint idéztem, azt nem kellett volna. És ugyancsak nem kellett volna egy számomra nagyon fontos embert megbántani egy otromba, igazából poénnak szánt valamivel. Nem gondoltam bele, mit is gondolhat, amikor ő azokat a sorokat olvassa, tapintatlan voltam...
Tudom, hogy vannak olyanok, akik néha benéznek erre az oldalra, és jókat röhögnek rajtam a hátam mögött, hogy milyen baromságokat írok. Ez benne van, ezt felvállaltam, nem is nagyon érdekel.
Köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket, legyenek akár pozitívak, akár negatívak.
Ráférne az oldalra egy kis ráncfelvarrás, majd lassan valamikor megejtem.
A blog tartalmát tekintve is van pár dolog a tarsolyomban, de az alapkoncepció nem változik: kisebb-nagyobb szösszenetek saját kis életemből, és röviden pár olyan dologról, ami engem személy szerint érdekel.
Írhatnék egy kicsit színvonalasabban, néha visszaolvasva fogom a fejemet, hogy mekkora baromságot, vagy milyen hülyén megfogalmazva pötyögtem be a gépbe. Ezen is igyekszem változtatni. Mondjuk ahhoz képest, hogy egy bekezdéshez csak egy kulcsszót írok le magamnak előre, és szinte az első verzió kikerül a világhálóra, úgy már nem is olyan rossz a leányzó fekvése. :)
És hogy meddig még? Fogalmam sincs. Más blogokat olvasva meglepve tapasztaltam, hogy elég sokan abbahagyják, felfüggesztik, megszüntetik, majd vagy újra kezdik, vagy nem...
Én eddig kétszer táncoltam pengeélen. De - eddig úgy tűnik, szerencsére - a folytatás mellett döntöttem.
Az a baj, hogy gondolkodom az életemről, az rendben. Hogy az olvasók jó részét nem érdekli - vagy mert idegen, vagy mert nagyon is jól ismer -, az is oké. A baj ott van, hogy néha úgy érzem, hogy amíg ezeket a dolgokat, néha problémákat átgondolom, megfogalmazom, leírom, majd persze újra elolvasom, tulajdonképpen hagyom a fejemre nőni ezeket a gondokat. És ez nem jó így.
De mint tudjuk, ami nem öl meg, az megerősít. És erősnek kell lenni. :)
Akkor hát induljon a harmadik év, a többi pedig úgyis kiderül majd menet közben!
Tényleg köszi mindenkinek, kommentelőknek, rendszeres olvasóknak, téma-javaslóknak, vagy csak néha ide tévedőknek! "Ti vagytok a legnagyobbak, hej-hej!" ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Isten végzett

Egy-két dolgot kifelejtettem tegnap az ETO-meccsel kapcsolatban.
"Pazar" játékunk azért jött különösen rosszkor, mert a hírek szerint főszponzori szerződést készülünk kötni az Audival. Fociban ők eddig csak a legnagyobbakkal álltak szóba, támogatják legjobb tudomásom szerint a Real Madridot, a Barcelonát, a Manchester Unitedet, és a Bayern Münchent is. Ekkora foshoz gondolom nem szívesen adnák a nevüket, ami az utóbbi hetekben itt zajlik...
És fogadtam is a meccsre. Két sör volt a tét, a kollégát sajnos azóta elbocsátották, két lány viszont a helyébe lépett, nekik csokival tartozom... :)
Péntek este meccsről hazaérve odamentem a hűtőhöz, kivettem egy sört... Aztán visszaraktam, és főztem teát. Ennyire elkedvetlenedtem... :(
---
Kaptam iwiwen meghívót egy győri, Geréb Ágnes-, és otthonszülés melletti szimpátiatüntetésre... Hát pff...
Amúgy elég vicces, ha pasik okoskodnak a szülésről, mert mi aztán tudjuk... Főleg én, aki aztán... Na mindegy. Szóval. Természetesen minden nőnek szíve joga eldönteni, hogyan akarja gyermekét világra hozni. De van egy olyan érzésem, hogy ez most olyan divat-dolog, meg sikk, menő, ami furcsa mellékízt ad a dolognak. Meg: Születés háza. Most akkor otthon szülés? Vagy kórházban? Vagy szülőotthonban? Vagy mi van? Hülyén hangzik, na.
Ha egyszer eljutok oda, hogy feleségem/barátnőm gyermeket vár, akkor az elég stresszes időszak lesz. Furcsa kettősség, de orvos hibájából lettem fogyatékos, de ha nincs akkor mellettünk doki, Anyuval mindketten meg is halhattunk volna... Szóval nem vagyok lelkes otthonszülés-párti. Ja, és láttam egykori szomszédomat munkába menet a lépcsőn, egy hordágyon kínlódni, mert komplikáció lépett fel, be kellett vinni a kórházba...
---
Tegnap a nap első része úgy alakult, ahogy elterveztem. Pihentem, tévéztem, olvasgattam, PlayStation-öztem. Ez a gép nagy szemét ám: átvettem a vezetést a bajnokságban, de a második helyezett elleni meccsen rúgtam vagy négy kapufát, kaptam piros lapot, rúgtam lesgólt... Szóval idegölő, na... :D
Este meg? Ember tervez, írtam tegnap... Nos, Isten végzett: Balázs haverjai voltak többségben, volt vagy egy tucat fiú, meg két csaj. Mi "öregek" meg hárman a teraszon iszogattunk, olyan volt a feeling, mintha sulibuliban lettünk volna nevelőtanárok... :)
Csak sörözésre készültem, de aztán ittunk rövidet is rendesen... 11 óra után nem tudom, hogy lett hirtelen fél 3. :D Végig fent voltam, dumáltunk, jó kisfiú voltam, csak állítólag depiztem... :( :)
Reggel találtam a telefonomban 2 SMS-értesítőt nem fogadott hívásokról, ezek szerint ki volt kapcsolva a telefonom, de fogalmam sincs, hogyan kapcsoltam vissza, hogy tudtam bepötyögni helyesen a PIN-kódot.
Szerintem kb. szilveszter óta nem ittam ennyit, de ez most kellett... :)
Most aztán éledezek. Fürdés, benzinkút, Algoflex megvolt, kávé még nem, mert nem tudom letekerni a főző tetejét.... Megőrülök... :@
Még valami eszembe jutott: a blogstatisztika szerint tegnap este 6 és 11 között senki nem lépett be az oldalra. de 20.40-kor jött egy komment... Akkor valakinek majd' három órán keresztül meg volt nyitva? :)
Ez úgy látszik, ilyen "nemértős" nap. Mondjuk nem csodálkozom rajta... :D
Ennyi. További jó pihenést, nektek, puszik, pacsik éljenek a csajok, és VLF! ;)

Irigylésre méltó

Megint egy kicsit kronologikus lesz a történet, de tényleg szinte minden napra jutott valami érdekes... :)
Hétfőn este facebook-on írt rám egy rég látott ismerősöm, beszélgettünk egy keveset. Képzeljétek, azt írta, hogy olvasta a blogot, és irigyel, mert elég eseménydús életem van, a csajos probléma pedig majd megoldódik. Na, én nem látom a fényt az alagút végén, már teljesen szürrealisztikus még elképzelni is, hogy egy nő mellettem van, de ennyiben maradtunk.
Ők pedig párjával második gyermeküket várják, aminél aztán tényleg nincs nagyobb boldogság. Hogy egy kicsit mozgalmas az élet? Hát Istenem... :)
A Barátok közt után pedig kimentem cigizni. A napi utolsóból lett legalább utolsó négy... Kint volt ugyanis az új szomszédcsaj, és tök jól elbeszélgettünk, a világon mindenről... A lakásba visszatérve vettem észre, hogy két órát álltam kint pulcsiban, egy fémrácsnak támaszkodva, de csodák csodája: nem fáztam meg.
A legérdekesebb az volt, amikor elmerültünk a csillagjegyekben. Eszti barátja, csakúgy mint én, bak. Szerinte a bak pasik a végletekig racionálisak, nyugodtak, precízek. A képesek sokáig tökölni egy problémán, amin azt teljesen meg nem oldják. És egy olyan partner kell melléjük, aki "pörög", kirángatja őket ebből a földhözragadtságból, önkéntelenül is irányítja őket az élet sűrűjében.
Nos... Ebből mondjuk van, ami jellemző rám, van, ami egyáltalán nem, de olyan is akad, ami kifelé talán nem mutatkozik meg, de szerintem bennem rejtőzik... :)
A partner meg? Mondom, ezen a téren teljesen vissza vagyok állva egy belenyugvó állapotba, de bizony tudnék sorolni olyan dolgokat, amiket csinálnék, de egyedül minek, párosban lenne az igazi. Mielőtt rosszra gondolna valaki, én például a színházba/moziba járásra gondolok... :)
Kedd: munka után megnéztem a finn-magyar meccset, 2-1-re nyertünk, Dzsudzsáknak a 94. percben szerzett góljával. Nincs hurrá-hangulatom, nem gondolok arra, hogy kijutunk a 2012-es EB-re, de ez a teljesítmény több, mint biztató a jövőre nézve: jó kis csapatunk lehet.
Részben ide kapcsolódik, hogy valamelyik Metropol újságban egy levélíró köszönetet mond annak a szervezetnek, amely hazafias-honvédelmi megemlékezést tartott a Magyarország-San Marino meccs előtt a Puskás Ferenc Stadionban. Szerintem el kell mondani, hogy ez a szervezet bizony nem más, mint gondolkodó, értelmes fiatal focidrukkerek egy csoportja, ők tartották a magasba az aradi tizenhármak portréit. Lehet, hogy én is rosszul használom a fogalmakat, de ez a jó értelemben vett ultra-megmozdulás. Jó lenne, ha nem csak esne szó róluk, amikor balhé van...
Kedd este aztán megérkeztek tesómék, egyiptomi élménybeszámoló lett volna a középpontban, de ez sajnos kicsit változott: volt egy kisebb autóbalesetük, de szerencsére mindenki jól van. :) Egyébként hoztak nekem arab feliratú West-cigit, és egy hűtőmágnes-sörnyitót, hogy még egyszer ne vágjam el a kezem. :D
Szerda: német. Értem jött a tanítvány, előbb tudtunk kezdeni, több mindenre jutott idő. Viszont a befőtt eltette a nagymamát: átvette a srác az irányítást, és ez nem tetszik. De ő fizet, ő a főnök, és persze ő megy jövő pénteken próbanapra osztrák munkahelyre, nem pedig én. Én csak önéletrajzot frissítek....
Csütörtök: fodrászhoz mentem este. Hatra kaptam időpontot, de át lettem téve háromnegyed hétre, mert csúszás volt egy kicsit. Fura volt, még sosem mentem ilyen későn nyiratkozni... :)
Ott volt a kozmetikus csajszi is. Ő persze nem nyúlt hozzám, csak beszélgettünk. Mesélte, hogy 75 ezer forintjában van haja hidrogéneztetése-beültetése. El is ment Tőle a kedvem... :D
Meg utánam jött egy csaj, aki az ETO-nál angol tanár... Hogy mik vannak? :)
Péntek: rövid napot tartottam, délután kettőkor leléptem, 3-ra a Sörkertben voltam, 5-kor kezdődött az ETO-Pápa. Az más kérdés, hogy ismerőseim csak 4-re értek oda, így a Celeb vagyok, ments ki innen! című lélekemelő műsor ismétlését néztem a pultos sráccal sörözés közben. Very romantisch... :) - a celeb szót felvettem a szótárba... :) -
Huh... 0-1, vereség, sorozatban a második hazai meccsen. Egy rémálom volt: kilátástalan, nulla játék, semmi hangulat, szörnyű volt. Kiszámoltam, ez az ötödik év, hogy rendszeresen járok meccsre, de eddig ez a legsötétebb időszak. És hihetetlen, hogy Montpellier után ide jutottunk megint...
Perverz állat vagyok: visszanéztem a meccset tévében. Ott sem volt jobb... :( Oké, sokat tévedett a kárunkra a bíró, a piros lap is elég érdekes körülmények között született, a hazaadás is csak a sporinál volt az, de ez nem mentség: szarok voltunk. Hogy mi lesz a hátralévő meccseken, abba jobb nem bele gondolni...
A meccs legnagyobb jelenete egyébként az volt, amikor a Pápa cseréhez készülődött, bemutatták a 15-ös táblát, erre Dani, a mi 15-ösünk, a mi Völgyi Danink kezdett el lebandukolni a pályáról... :) Hogy nem volt neki gyanús, hogy sárga mezes emberke készül beállni, ő pedig fehérben van? :) Trajkovic rángatta vissza a pályára... Mondjuk aztán Pinyő pár perc múlva leszedte. :)
No, nagyjából ennyi volt a hét. Meg vörös iszap minden mennyiségben. Kis Csernobil- hallom egyre több helyről... És félek, hogy a neheze még hátravan.
A chilei bányászok és megmentőik pedig az emberi teljesítőképesség csúcsait ostromolták ott a mélyben, és itt fent a földön. Hihetetlen. Mindenki túlélte, Chile most ünnepel. Jó lenne, ha mi is büszkék lehetnénk magunkra, de ez még nagyon messze van...
A hétvége? Este Katáékhoz vagyok hivatalos, lesz egy kis sörrentés, mindjárt indulok boltba, veszek valami vinnivalót. A terveim szerint lájtos este lesz, aztán ember tervez...
Amúgy tévé, net, PlayStation, rendrakás. A terv. A többit majd meglátjuk!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, jó hétvégét mindenkinek!

Teljesítményvolumen-korlát

Szombat délután aztán semmit nem csináltam. Vagyis csináltam én mindent, de a fordításnak semmi kedvem nem volt nekilátni. Főztem teát, kávét, virslit, tévéztem, olvastam, PlayStation-öztem, eltelt a délután. Ez utóbbiban egyébként még mindig a Sparta Prahát irányítom a cseh bajnokságban, és ramaty kezdés után immár a 4. helyen állok, mindössze 2 pontra az éllovastól. Hét forduló van hátra, szóval nem reménytelen a helyzet. :)

Este aztán régi hiányosságomat pótolva megnéztem a Remény rabjai című filmet. Vagyis nem teljesen néztem, mert vettem videóra, amit majd felmásolok gépre, ahonnan majd megy DVD-re, ami még két teljes végignézési lehetőséget jelent. De amennyit láttam belőle, elegendő volt, hogy megállapítsam: nagyon szép filmről van szó.
Khm... A film alatt tehát zongoráztam a tévé távkapcsolójával. Aztán egy elég érdekes dologra bukkantam azon a csatornán, ahol este 11-ig motorsportot sugároznak, majd akár egy izgalmas futam befutója helyett elkezdenek felnőtt tartalmat szolgáltatni.
Szóval, egy jól felszerelt kórházi kórterem ágyában ifjú hölgy feküdt egy szál fehérneműben. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy állapota gyorsan javuljon, és mit ad Isten, ezt az üvegfalon keresztül meglátta kezelő doktornénije is. Vagy egy ápolónő, ezt nem lehetett egyértelműen megállapítani. Ő persze bement betegéhez, és szem látomást mindent elkövetett, hogy a terápia sikeres legyen. Majd egyfajta paraszolvenciaként viszonzást kapott. No, és a sok "likmájpuszi", meg "itszgúd" közepette egyszer csak az éjjeli szekrényen feltűnt egy echte ungarische, Oscar-díjas Szentkirályi mentes ásványvíz.
Mintegy jelezve ezzel, hogy egy magyar kórházról van szó. A végén kiírták, hogy a felvétel 2009-ben készült, tehát az egészségügyi reformon túl, a teljesítményvolumen-korlátozás tombolása közepette.
Itt tartunk, van még remény! A magyar kórházakban vevők az új módszerekre, és a beteg az első, ez nem lehet kérdés! :)
Na, de félre a tréfával: vasárnap aztán a szokásos ébredezés-kávézás-Nemzeti Sport-beszerzés után nekiültem a fordításnak, 11-kor kezdtem, este fél 6-ra sikerült is befejezni. :)
Utána viszont hulla voltam: fájt a nyakam-hátam-derekam, úgyhogy le kellett dőlnöm, mint valami vénembernek. :)
Majd' elfelejtettem: reggel azért volt egy Forma-1 Japán Nagydíj is. Vettel nyert, és nem volt rossz. Kubica kiesett, mert rejtélyes módon elhagyta egy kerekét, Hamilton nem esett ki, pedig elszállt a kuplungja, de a futam hőse egyértelműen Kobajasi volt. A Sauber japán pilótája egy hajtűkanyarban csinált hülyét mindenkiből, kb. öt embert előzött meg a pálya ugyanazon a pontján, egyszerűen zseniális volt. :)
A hét? Huh, alakulunk-alakulunk. :) Holnap finn-magyar, szerdán német, csütörtök fodrász, pénteken ETO-Pápa, szombaton pedig buli Zeleséknél. :) Azaz minden nap van valami, nincs mód unatkozni. De az Écsre menés a héten nagyon necces, nem hiszem, hogy összejön... :(
No, de mára asszem befejezem, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Kinek a sara?

Kolontár, Devecser, vörös iszap. Két helység, és egy "fogalom", mely korábban a magam fajta laikus számára jószerivel ismeretlen volt, ma pedig sajnos a hírek fő témája lett.

A kedves olvasó nem egy hírportálra látogatott, így csak a saját véleményemet szeretném leírni a tragédia kapcsán, néhány - nyilván szubjektív - szempontból.
- a címben feltett kérdésre a válasz: jelen pillanatban még teljesen mindegy, ki a felelős. Egyelőre a kármentésen, a nagyobb baj megelőzésén van a hangsúly, utána bőven lesz idő felderíteni, ki tehet róla, hogy ez a szörnyűség megtörténhetett. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ez az egész nem lett volna megelőzhető, vagy legalábbis az esetleges hatások, következmények nem lettek volna csökkenthetők.
- Kommunikáció. A vesszőparipám. Egy szóval: felháborító. A magyar médiát még az "a vörös iszap az EU állásfoglalása szerint nem veszélyes anyag" szöveg uralta, amikor a német hírekben Giftschlamm-ról (mérgező iszap) beszéltek. A helyi lakosságot sem tájékoztatták megfelelően, az pedig egészen tragikomikus volt, amikor az érintett cég egyik képviselője nem mert az emberek elé állni, hanem egy rendőrautóban ülve, hangosbemondón keresztül tájékoztatta a közvéleményt.
- Talán engem nem lehet azzal vádolni, hogy közömbös lennék mások problémái iránt. Az árvizek idején mégis fenntartásokkal fogadtam, hogy az, akinek nincs biztosítása, nagyobb támogatást kap az államtól, mint a "másik oldal". Ezesetben viszont minden segítség jogos, és indokolt. Más a nagyságrend. Sajnos.
- Magyarországról szólnak most a nemzetközi híradások is. Tesóm szavaival élve "Afganisztánt is megelőzzük".
- És úgy összességében: szörnyű ez az egész... Amikor ilyen felvételeket látsz mittudomén Kambodzsából, vagy Thaiföldről, egy laza karlendítéssel elintézed. De Tőled néhány tucat kilométerre? Döbbenet...
Nem ez lett a legösszeszedettebb blokk blogom történetében, és ne haragudjatok érte. De tényleg nehéz szavakat találni...
---
Szürke hétköznapjaimra visszakanyarodva:
Szerdán újabb német órát tartottam, és tanítványommal kezdünk összecsiszolódni. Érdekes volt, jól ment neki, gyorsan tanul. :)
Csütörtökön egy váratlan húzással meló után hazamentem Écsre. Nem nagyon szoktam hét közben kinézni, most mégis megtettem. Ennek persze meg volt az oka, de róla nem szeretnék írni. Legyen elég annyi, hogy egy régi ismerős, aki most kezd visszatérni életembe. És felnézek rá. Mert amit jelenleg véghez visz, az egészen elképesztő...
Szintén csütörtökön történt, hogy kaptam egy SMS-t Adritól, amiben Katával együtt meghívott szülinapi bulijába. Nekem sajnos vissza kellett utasítanom a meghívást, mert ma be kellett mennem dolgozni.
Péntek. Elég furcsa volt. Ebéd után elért a végzet. Fél 3-kor haza kellett indulnom, mert teljesen kidőltem. Nem lustaság: szinte filmszakadás, teljesen elfáradtam, attól féltem, hogy elalszom. Jellemző, hogy hazafelé rossz buszra szálltam, elnéztem a számát. Két óra alatt sikerült is hazaérnem... :)
Este pedig Magyarország-San Marino 8-0. Nem szabad ennek az eredménynek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, még akkor sem, ha ez fociválogatottunk legnagyobb különbségű győzelme 28 év, az El Salvador elleni 10-1 óta. Meg aztán játszottunk már itthon 0-0-át Liechtenstein ellen, kaptunk már ki Izlandtól, szóval óvatosan, de örülök. :) A lentebb említett Szalai Ádám zseniális volt, Dzsudzsák végre a válogatottban is parádézott, és Rudolf sem volt rossz. Kedden Finnországban jól jönne egy bravúrgyőzelem. :)
Ma tehát dolgozni voltam. Ez persze nem lett volna feltétlenül ok egy buli lemondására, keltem már úgy hajnali 5-kor, hogy fél 2-kor értem haza sörözésből. De most tolmácsolnom kellett egy oktatáson, ahol azért valamennyire frissnek kell lenni, ha mondjuk statisztikákat kellett volna pötyögni, akkor ment volna, de így nem. Még nem is az alkohol lett volna a probléma, anélkül kibírtam volna, de nem hiszem, hogy mondjuk éjfélkor ott tudtam volna hagyni a társaságot, ha jó a buli.
A meló? Nem volt rossz, pedig féltem tőle, mert magyarul is elég idegen a téma, és most több, mint 3 órán keresztül minden egyes mondatot fordítanom kellett. Megoldottam, bár szerencsére volt olyan szaki, aki egy-két - szerencsére tényleg nem sok - hülyeségemet magyarról-magyarra fordította.
És egy csaj megkérdezte, hogy mi van a lábammal... :@ Bemutatkozás utáni első mondatként... :(
Délben leléptem, hosszabban nem bírtam volna ki. Pihentem egyet, most majd eszek valamit, és nekiállok a megszokott fordításnak. Meg háttértévé. :)
Holnap reggel ismét korán kelek, F1 Japán Nagydíj lesz. A mai időmérő elmaradt, mert elmosta az eső. Majd futam előtt pótolják...
Utána fordítok, pihenek, teljesen passzív leszek... :)
A jövő hét? Lesz tanítás, meg válogatott meccs, meg ETO-meccs, és még az is lehet, hogy Écsre is megyek. Mármint hétköznap - is -. De ez majd kiderül. :)
További jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Végre szimpla, idézőjeles problémák

No, a tegnapi tervet teljesítettük, délután hét oldalt sikerült megírnom a fordításból, nagyon büszke voltam magamra, és még pihenésre is jutott idő.
Az alvás nem nagyon jött össze, fél 1-ig olvastam, akkor is azért tettem le az újságot, mert tudtam, hogy 5-kor kelni kell... De még egy darabig nem aludtam el...
Van egy-két gondom. De ezek most végre valahára apróságok, nevezzük őket inkább "gondoknak". Így sokkal jobb. És még hozzá tán véletlenül sem tűnök hisztis pi... Hm.. Szóval hisztis köcsögnek. :)
Szóval:
- Kivették az analóg kábel tévé-szolgáltatásból a német RTL-t. Ami egy kisebb katasztrófával ér fel, elég sok műsort követek ott kisebb-nagyobb rendszerességgel, és a Forma-1-es háttérinfók is nehezen pótolhatók más forrásból...
- Mondtam magamnak semmi gond, megnézem, hogy digitálison van-e. Jó rég használtam, így újra frissítettem a rendszert, de se kép, se hang. Valószínűleg szerelőt kellene hívni, de én aztán ugyan nem fogok, nincs kedvem és energiám még ezen is parázni. A havidíj meg remek. Kézenfekvő lenne állandóra beiktatni egyébként, de a videóról és a PlayStation-ről sajnos nem tudok lemondani... :/
- Baromira idegesít a bújtatott reklámok tilalma. A héten volt egy riport egy magyar élelmiszer-bolt láncról, amelynek dolgozói segítenek az árvízi újjáépítésben. A cég logóját persze ki kellett takarni, még akkor is, ha mindenki láthatta, hogy a CBA-ról volt szó. Néha eljutok ennek a hálózatnak az üzleteibe, de ez teljesen független attól, hogy láttam-e a hírekben az emblémájukat, vagy nem...
Vagy az Oktoberfest. Hofbräu sört ittak, de azért el kellett takarni a korsó közepét. Nem értem, mire jó ez? :)
- Jaj, majd' elfelejtettem: kicsit meg voltam zavarodva a választások kapcsán: azt hittem, megyei önkormányzati listákra is most kellett volna szavazni. De nem, az megtörtént áprilisban. Vagy tévedek? Már én sem tudom... :D
És itt a tegnap említett honlap, ha kíváncsi vagy, mely párt áll legközelebb gondolkodásmódodhoz, itt megnézheted. Kissé Budapest-centrikus, de érdekes... :)
Jaj, meg beszélgettem egy lánnyal kissé "intim" dolgokról, és részben ezzel kapcsolatban írtam neki utána egy SMS-t, amit nem kapott meg, legalábbis nem kaptam visszaigazolást... Hol bolyonghat az üzenetem? :D
---
Ennyit a gondokról. Ilyenekkel tényleg elvagyok. :)
Amúgy meg:
Apropó Oktoberfest: Németország jó hely, Münchenre is kíváncsi lennék, a sörrel sincs bajom. Talán ezt a sörfesztivált is megnézném egyszer, de egyrészt tartok a túl nagy tömegtől, meg ugye a WC-k elérése is fontos szempont. :) Egyébként pedig: 9 euró egy sör: ha már ott vagyok, és van rászánható pénzem, belefér. De a tegnapi Naplóban volt olyan srác, aki 8-10 elfogyasztott liter (!!!) sörről beszél, ami döbbenetes mennyiség- most a pénztől eltekintve. Ott ráadásul 13%-os "spezialität"-et mérnek, ami... Az már elég brutál lehet, na... :)
Ferencváros-Jógazdabank-Győri Audi ETO KC 23-30 (13-12). Ennyi. Ehhez nem fűznék többet, mindent elmond. Tényleg tartottam a meccstől. :)
És ennyi volt a Goszi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Anyasági pör

Azon gondolkodtam, hogy nem unalmas-e, hogy mindig ugyanazokon a témákon "feszülök". Aztán arra jutottam, hogy nekem nem, a néha idetévedők sem, a rendszeres olvasók pedig majd csak jelzik, ha valami nem tetszik nekik. :)

Egyébként valaki mondta nemrég, hogy kommentelne ő, ha tudná, hogy hogyan kell. Nos, ez egyáltalán nem bonyolult, a megjegyzések számára kell kattintani, onnan már nagyon egyszerű a történet.
Október 1. pénteken volt tíz éve, hogy bátyám belevágott a "külföldi munkavállalós"-kalandba. Aznap indult Németországba. Huh... Az egy felejthetetlen hétvége volt. Előtte való nap Republic-koncerten voltunk Nyúlon. Hajnalban hazatérve megnéztük a sidney-i olimpia vízilabda-döntőjét, ahol legázoltuk az oroszokat, meg persze a dánok elleni női kézilabda döntő, amit valami hihetetlenül tragikus módon sikerült elveszíteni. No, és ezek után tesómat családunk egy ismerőse vitte ki új "állomáshelyére". De ez már egy másik történet...
És hogy minden mindennel - legalább egy kicsit - összefügg? Mostanában egyre többet jár az agyam ezen a netes vs. személyes ismerkedés dolgon, elkezdtem keresgélni olyan lányokat, akiket az évek során a világhálón ismertem meg. Persze olyanokat, akikkel ma már nem tartom a kapcsolatot. Hiszen Melindával például már a tizenegyedik évünket tapossuk. És nem, nem Miklós ő, egészen biztos. :)
Na, szóval az egyik ilyen lányt máig emlegetjük a családi legendáriumban: őt mentem meglátogatni Pestre, és az útra vettem egy HVG-t. És abban az újságban volt egy hirdetés, melyre jelentkezve tesóm ki tudott menni Svájcba dolgozni. Egy holland munkaközvetítőn keresztül. A csaj pedig a facebook tanulsága szerint jelenleg épp Hollandiában él. Még nem jelöltem be, de majd szerintem be fogom, de írok is neki. És majd mesélek is róla. :)
Huh... Péntek... Szeretem a péntekeket, általában gyorsan telnek, de az utóbbi időben egyre gyakrabban megesik, hogy ebéd után bejön egy olyan munka, ami még egy erőteljes, heti utolsó, hát közepére nem kívánt erőfeszítést követel meg az embertől... Mosott sz*rként tértem haza... :/ De nem baj, nem volt unalmas, az biztos. :)
Péntek este tehát kimentem Écsre. Tévéztem, olvastam, filmeket másoltam DVD-re. A hétvége főszereplője a macskánk volt. :) Ez a lökött dög egyfolytában cipelteti magát apámmal. :D Mármint apu leviszi a fát a kazánba, ő pedig beugrik az üres fülesbe, így juttatva el magát a-ból b-pontba.
Emellett minden jel szerint egy eltitkolt terhesség után odakölkedzett a szomszédba. Szomszédaink szerint viszont kandúrjuk nem a mi macsekunkkal szűrte össze a levet, így egyelőre az anyaság, és a "tartásdíj" kérdése lóg a levegőben.. :D Hogy mik vannak... :O
Horst Fuchsot pedig Topshop reklámban láttam felbukkanni: ez a vég kezdete... :/ Ráadásul nem is főszereplő, és valami borzasztó hülyén szinkronizálták... Egyfolytában hümmög... :/ :D WS forever! :)
Tegnap este az ETO-meccsre visszajöttem. Egy egész jó meccsen 3-3-at játszottunk a Haladással, de az egy ponttal nem megyünk túl sokra. És az is tény, hogy ezt az egyet is a bíró jóindulatának köszönhetjük, a Halinak ugyanis egy teljesen szabályos gólját érvénytelenítették.
Most szünet lesz, jövő héten válogatott meccs.
A Gyirmót az NB2-t egy meccsel kevesebbet játszva vezeti, a Veszprém férfi kézisei pedig a BL-ben a világválogatottal felérő Hamburgot verte. Az ETO lányai este a Népligetben a Fradival játszanak, hosszú idő után féltem őket egy magyar bajnoki előtt. De azért bízom a győzelemben.
A meccs alatt és után egyébként söröztem, és popcornt nassoltam, majd a Tony Curtis halálának apropóján leadott Van aki forrón szereti-n aludtam el. Nem rossz film, sőt nagy kedvenc is, meg régen is láttam, csak fáradt voltam.
Reggel elsétáltam szavazni, hazafelé pedig az ETO Parkban vettem Nemzeti Sportot.
Találtam egy honlapot, amin 30 kérdésre válaszolva megtudhatod, hogy melyik párt áll hozzád a legközelebb. Kissé Budapest-centrikusak a kérdések, de a végeredmény reális, mármint az én pártpreferenciámat lefedi. :) De erről többet nem írok, mert kampánycsend van, és hát Ti sem akarhatjátok, hogy elsötétítsék a GosziBlogot. :D
Ma picit dolgozgatok a fordításon, meg tévézgetek, kimozdulást már nem tervezek.
Aztán holnap hétfő... :/
További kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Szeptember végén

"Még nyílnak a völgyben a kerti virágok..." - nem jutott eszembe jobb cím, így hát Petőfitől kölcsönöztem picit. :)
Szóval vasárnap megettem életem eddigi talán legrosszabb pizzáját. Igen, rosszabb volt, mint amitől pár hete rosszul lettem... :/
Fokhagymás-tejfölöset rendeltem, és már amikor a futár fiú odaadta, valami bődületesen gyomorforgató szag csapta meg az orromat. Nagyon nagy szenvedések árán sikerült lenyomni, de nem lett tőle bajom, és ez a lényeg. Reklamálni nem akartam, mert lehet, hogy "különleges" volt rajta a sajt, vagy nem tudom... A hely itt Győrben új, de a nevét nem írom le, mert most láttam, hogy egy másik városban haverom az üzletvezető, még véletlenül sem szeretném rontani a bizniszüket. A szórólapjukat mindenesetre kidobtam...
Utána Forma-1 volt, sorrendben a második Alonso-győzelem, és Hami-kiesés, nem is kell ennél több. Ja de: Kubica szorgalmasan gyűjtögeti a pontokat. És lehet, hogy jövőre csapattársa lesz a visszatérést fontolgató Kimi Räikkönen. Bár ezzel a kijelentéssel még azért csínján kell bánni...
Hétfőn kaptam egy teljesen jogos, de lájtos leteremtést kollégámtól: egy fordítást írok neki, jó hosszú, és már elég régóta húzódik az ügy, bár ez már a harmadik adag. És nagy buzgóságomban aznap este befejeztem egy egész fejezetet, a végére majd kifolyt a szemem, és a kezeim is eléggé kifáradtak. Igen, kedves olvasó, az MSN, a facebook, és a blog más kategória, azokon nem pötyögök annyit nyolc órányi számítógépes meló után... :)
Megbeszéltük, hogy hétvégente igyekszem belehúzni, de akkor meg lusta vagyok... :/
Meg tesómék is beköszöntek egyet, aztán elrepültek a fáraók földjére... Jövő szombaton térnek majd vissza.
Tegnap volt egy nagyon komoly németórám. A fiú külföldön szeretne dolgozni, így egy kicsit munkaügyi tanácsadó, meg pszichológus is voltam egy személyben... Jaj, de lefáradtam, gyerekek... :/ Aztán MSN-eztem, majd tévé, olvasás, de hajnalban arra ébredtem, hogy a szemüveg rajtam, a távkapcsoló, és a szétterített újság pedig a földön volt... Szóval asszem tényleg fáradt voltam... :/
Újabb rendszeres rituálé lépett az életembe: esténként főzök egy kanna teát! :) Két csészével megiszom, a maradékot másnap melóban fogyasztom el. A teát amúgy szeretem, de eddig úgy voltam vele, hogy magamban minek főzőcskézzek, de ez a módszer eddig bevált.
Vészesen fogy a hely az mp3-lejátszómon! Múltkor végeztem egy nagytakarítást rajta, amiket untam, letöröltem, de így is csak százvalahány mega hely van rajta. Kéne vennem egy 8 GB-sat, de ha valamikor, most aztán főleg nem engedhetem meg magamnak... :/
Ma szervezkedtem, intézkedtem, ja, és persze elküldtem egy születésnapi SMS-t. :)
Már csak döglés lesz, meg net. Meg belenézek a Sampdoria-Loki meccsbe, de túl nagy reményeket nem fűzök hozzá. Meg lesz a 40 nap 40 éjszaka című film is, azt is meglesem.
Holnap péntek. Most szerintem megint écsi hétvége lesz. Spórolni kell, meg relaxálni. Öregszem. :)
Mára asszem ennyit terveztem, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Illetékes

APEH... Szóval kaptam egy levelet, amiért csütörtökön el is mentem a postára. De ebben még nem "a döntés"-ről tájékoztattak. Egy csekket kaptam, amin az általam benyújtott kérelem miatt kellett befizetnem 2.200 forint eljárási díjat. A tárgy mezőben a következő kedves mondat szerepel: adóhatósági eljárási illeték megállapítása feltételes mulasztási bírság kiszabása mellett. Szóval, ha nem fizetem be az illetéket, rám vernek még 1.100 forintot, és erről időben tájékoztatnak. Aranyosak... :)
A küldeményt persze nem bontottam ki a postán, csak a Honvéd ligetben egy padon ücsörögve, és lusta voltam visszasétálni befizetni a csekket. Hazatérve pedig még egy értesítő várt, hogy még még egy levelet kaptam az adóhatóságtól. Ezért már csak szombaton mentem be a postára, de erről majd később.
Valamelyik este szerepelt a Fókuszban Inna, a román énekesnő. Kinőttem már abból, hogy hírességek után lelkesedjek, de ez a csaj tényleg nagyon szimpatikus. Mosolygós, kedves, élettel teli nő, nagyon aranyos volt. És még jól is néz ki, annak ellenére, hogy a "mellköziben" anyajegy van... :D :D :D Ami meglepett: Inna mellett is vannak Romániából származó hírességek a zenei világban, például a nyár egyik legnagyobb slágerét, a Stereo love-ot jegyző Edward Maya is.
Pénteken meló után az égegyadta világon semmit nem csináltam, hazajöttem dögleni. Est pedig befutott tesóm, egyedül, mert sógornőmnek még dolgoznia kellett. Jó ideje nem találkoztunk, így elég sok mesélnivalónk volt egymásnak, picit tévéztünk, aztán aludtunk.
Szombaton reggel aztán mentem postára. Először is befizettem a csekket. Szokásomhoz híven elkövettem egy hibát: a közlemény rovatban nem adtam meg az adószámomat, pedig ennek elmaradása, vagy nem megfelelően történő teljesítése a befizetett összegnek az előírt tartozásra történő elszámolásának késedelmével vagy téves elszámolásával járhat. - hogy szó szerint idézzek... Jah, ezen átsiklott a szemem, és most megint mehet a para... :/
Aztán átvettem az ajánlott levelet: kérelmemet elfogadták, novembertől tíz részletben kell befizetnek a 200 ezer forintot kitevő illetéket.
Hazatérve tesómmal kaját rendeltünk, ami elég izgalmasra sikeredett. A futár bácsinak ugyanis nehézséget okozott hogy öt darab ötszáz, illetve egy darab háromszáz forintos étkezési utalványból összehozza a 2.800 forintos végösszeget. Elég paraszt módon beszélt, bukta is a kétszáz forint borravalót... :/
Aztán desszertként minyont - a helyesírás-ellenőrző szerint így kell írni...:) -. ettünk, végül csendespihenő következett. :D
Ezután a sörkertbe mentünk, onnan pedig az ETO-Zetére. Ami... 1-0-ra kikaptunk, és nem szívesen koptatom emiatt a meccs miatt a billentyűzetet... 2009 májusa után kaptunk ki magyar bajnokin hazai pályán, és ez egy minősíthetetlen fos játékkal. Ha jól számolom, ez az ötödik szezon, hogy minden meccsen kint vagyok, és megkockáztatom, ilyen gyengén még sosem játszottunk itthon. Szerencsére a Debrecen és a Honvéd is kikapott, így azért továbbra is elég szoros a mezőny.
Az FSV Mainz hat meccs után továbbra is száz százalékos a német bajnokságban, ezúttal a Bayern München otthonában nyertek 2-1-re. Ezt nem írtam volna le, ha a győztes gólt nem Szalai Ádám lőtte volna, méghozzá a kapunak háttal, fordulás után, a rövid felsőbe, bődületes nagy gól volt.
Forma-1: ma Szingapúr, éjszakai, villanyfényes futam, egy pici esély van esőre is. Érdekesnek igérkezik. Az RTL Klubtól egy időre elbúcsúzott Palik Laci, mert több időt szeretne a családdal tölteni, így a fiatalok kommentálhatnak.
Tegnap este pedig Katáéknál voltam, egy-két sör mellett beszélgettünk, és megnéztük a Nicsak, ki beszél most című "limonádé-filmet". Hajnali 1 után értem haza, örülök, hogy végre találkoztunk, kicsit hosszúra nyúlt a kihagyás. Politizáltunk is, ami ránk nem jellemző, oka is elég érdekes, sajnos itt nem részletezhetem...
Blogdizájn: már egy éve változatlan, kicsit át kéne dolgozni. Külső sablont nem tudom, hogyan kell átvenni, az új blogspotos pedig jelenleg elég bonyolultnak tűnik, de azért valahogy megoldom. Az új szlogen már megszületett. :)
És rá kellene hajtani a társkeresésre... Jaj, ez így hülye megfogalmazás, de kezdeni kéne már valamit, bízva abban, hogy igaza van Fanninak, nem vagyok reménytelen eset, csak lelki hipochonderségemet kellene legyőznöm...
Na ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Ja, és ne ázzatok: teázzatok! Haha! :)

Szívbajok- meg más is

Nyugi! A cím ellenére pozitív az alaphangulat. De csak - viszonylag - röviden. Mai események, bár az időrend kissé esetleges.
Szívbaj 1.: kaptam egy SMS-t a banktól, ahol a hitelt felvettem, hogy péntekig esedékes lenne befizetnem az esedékes törlesztőrészletet. A baj csak az, hogy 15-én átutaltam. És baromira megijedtem, hogy rossz helyre ment, vagy nem írtam be valamit a megjegyzés rovatba, vagy ilyesmi.
Felhívtam az ügyfélszolgálatukat, nyomkodtam a gombokat szorgalmasan - érintőképernyős telón hatalmas élmény... :)-, végül a "nálunk folyószámlával nem rendelkező adósunk" menüpont alatt célba értem, és tudtam beszélni egy ügyintéző hölggyel. Kért egy nyolcjegyű azonosítót, amiről azt sem tudtam, hogy mi az. Végül elég volt az a telefonszám, amire az smst kaptam. A lényeg: a határidőről értesítenek, a beérkezésről nem. Ügyfélközpontúság rulez! :/
---
Szívbaj 2.: már a postán van a levél, amit az APEH-től kaptam. Holnap eldől, hogy elfogadták-e a részletfizetési kérelmemet az illeték tárgyában. Ezen majd holnap izgulok... :)
---
"Szívbaj" 3.: meséltek kollégáim egy lányról, aki az egyik üzemrészünkben dolgozik. Szerintük ő az általam lányokról eddig elmondottak szerint nagyon bejönne nekem. Elmondták, hol ül, merre kell figyelni, hogy néz ki, stb. És ma arra jártam, pakolászott, jött velem szembe. Rám köszönt, és úgy, hogy soha nem beszéltünk még, végig mosolygott. Elbűvölően. Amikor elmeséltem a ruházatát, kiderült, jól sejtettem, rá gondoltak.
Ezzel kapcsolatban csak két dolog: az jutott eszembe, hogy ha alapjáraton ilyen kedves, mosolygós, milyen lehet azokkal, akiket ismer, és szeret...
A másik: van egy kis gyermeke. Majd' 30 évesen, jelenlegi munkahelyemen ismertem meg először olyan Anyukákat, akik nem olyan... Hogy mondjam? Anyák és nők, én korosztályom, stb. Azért nagyjából gondolom érthető... ;)
---
Visszaigazoltam a csajt facebookon, akiről a múltkor meséltem. Másnap már törölt is az ismerősei közül... Érdekes...
---
Autómentes nap volt ma Győrben. Nem igazán tudtam róla, csak meló után, hazafelé menet vettem észre, amikor feltűnt, hogy a buszokon le vannak takarva a jegylyukasztók.
Jobban belegondolva icipicit meg is látszott a forgalmon. Nem is baj, de ahhoz nagyon sok mindennek kellene változnia, hogy ez a hétköznapokban általánosan működhessen...
---
Ennyi. Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Nekünk viza

Még szombat este beszéltünk bátyámmal telefonon. Egyszer csak valami olyasmit talált mondani, hogy "Képzeld, hamarosan lesz nekünk...". Vártam-vártam, de nem fejezte be a mondatot, ezért kíváncsian visszakérdeztem, hogy mijük is lesz nekik, amire jött a válasz, hogy "Netünk!". Elhallottam, pedig már kezdtem azt hinni, hogy... Szóval értitek! :)

Vasárnap este pedig épp gépeztem, a háttérben szólt a tévé. A Híradóban Szellő István kürtölte világgá, hogy "Újra lesz víz a Dunában!" Én meg mondom, mi a szösz? A tudósítást meghallgatva aztán kiderült, hogy viza lesz újra a Duna vízében. :) Ami egy ebben a folyóban amúgy őshonos halfajta, de a XX. század elején eltűnt: nincs veszélyérzetünk, gyakorlatilag simogatni is lehet őket, így persze könnyen kifogták őket. Most pedig újból telepítették őket, erről szólt a tudósítás...
Ejj, de szép nyelv is a magyar... :) És én milyen hülye vagyok! :D
---
Nem kell regisztrálni a blogokat! :) Az tervezett új médiatörvény szerint a szélsőséges eszmék világhálón történő terjedését megelőzendő regisztrálni kellett volna az összes Magyarországon írott blogot. Állítólag, de ezt az ötletet most szerencsére elvetették. Megnyugodtam.
---
A barátság nagyon szép, hogy úgy mondjam, nemes dolog. Sok mindenről szól, sok minden belefér. De van, amikor bizony porszem kerül a gépezetbe...
Próbálsz valaki mellett ott lenni örömében-bánatában; meghallgatni őt, esetleg tanácsot adni. Majd egy idő után rájössz, hogy talán akkor teszed vele a legjobbat, ha egy picit "magára hagyod".
Gondolsz rá, szorítasz érte, hogy javuljon a helyzet, várod, hogy valamilyen módon jelentkezzen, esetleg a Te kezedben is ott van a telefonod, már talán egy SMS-t is bepötyögtél, melynek végén megnyomod a törlés gombot...
És legbelül üvölteni tudnál...
Sziasztok!

Nagyrészt kronológia

Ha jól emlékszem, a szerda estét filmnézéssel töltöttem, a Nagyon nagy ő volt a tévében, még sosem láttam, most pótoltam. Elég közhelyes mozi, bár nem rossz. Nem a külső a fontos, a belső értékek számítanak; minden zsák megtalálja a foltját, még ha csak négykézláb tud is csak közlekedni- de akkor nem árt, ha sok pénze van.
És ismét felvetődött, hogy nekem se ártana lejjebb vennem a mércét, ha meg akarom találni a páromat. Ez még mindig érdekes dolog. Ha valakiről megállapítom, hogy jól néz ki, még nem jelenti azt, hogy el tudnám képzelni páromként, csak puszta tényként közlöm, hogy helyes, esetleg jó nő. Mert a kettő között nálam van különbség, de ezt most nem fejtem ki bővebben. :)
Másrészt még mindig nem tudom, mi a mérce? Legyen mozgássérült, mint én? Vagy szemüveges? Vagy én mozgássérült vagyok, ő legyen mondjuk vak? Vagy kövér? Esetleg jehovista? Nem vágom...
Persze-persze, értem a lényeget, meg a lehetőségeimmel is tisztában vagyok, de ezeket a határokat, megkötéseket nem értem/érzem.
Csütörtök. Ismét csak tévé, Debrecen-Harkiv Európa Liga-meccset néztem a Story TV-n. Félidőben 0-2, plusz ukrán emberelőny, így inkább aludtam. Péntek reggel persze teletexttel indítottam, ahol megtudhattam, hogy 0-5 lett a vége... Remek, sajnálom szegény debrecenieket... :/
Pénteken egy nehéz hét ért véget, elég pörgős volt a meló, mindig volt mit csinálni, szinte repültek a napok. Ezt nem panaszként írom, örülök neki. :)
Délután aztán ismét kávéfőző-vízkőtelenítés volt, aztán mentem haza Écsre.
Este a héten először megnéztem az Édes négyes című fantasztikus produkciót, és képzeletbeli voksomat is letettem. Adri. Egyértelműen. A többiek ilyen "nagyvilági" csajnak tűntek, akik megennének vacsorára, ő talán nem... :) Egyébként Majka is őt választotta. :)
Szombaton ősöknél voltam, olvastam tévéztem, és kutyáztam. Áááá... Buksi! :) Egy napon születtünk, bár ő januárban még csak öt éves lesz. És az oltás/féregtabi miatt mérlegelni kellett: 15 kiló a kis bolhafészek! :) Imádom... Kicsit szadiztuk egymást a hétvégén, "birkóztunk", és nagyon jól bírta a kiképzést. Egyébként nem normális. :)
Délután Szolnok-ETO-t néztem. Egy nem túl jó meccsen, szar talajú pályán 3-0-ra nyertünk. Koltai Tomi egy, a brazil Ceolin két gólt lőtt. Indul a szamba-iskola. :) Egyedül a kiállítást sajnálom, az teljesen felesleges volt.
Este pedig visszajöttem Győrbe, hogy ma tudjam írni a fordítás-melót. Muci néni is jött velünk, megmutattuk neki a lakást. Tündéri asszony, imádom. Azt mondta, hogy "már csak egy asszony kellene ide, aki szeret". Nincsenek azirányú információim, hogy drága jó Muci néni látta az Üvegtigrist. :)
Éjjel pedig kis lazító sörözést engedtem meg magamnak. Nem depizős, szomorú sörözést, hanem lightos relax-iszogatást. Jól esett. :)
Ma a teljesen megszokott vasárnapi ittlévős program. Elmentem Sportért, most netezek, majd fordítok, este újabb meccsnézés. Kajarendelés nem lesz, hoztam be otthonról paprikás krumplit. :)
---
"Neked nincsenek céljaid, és ez elég ciki." - mondta egyik kollégám a héten, és ez eléggé elgondolkodtatott. Cél? Mi az? Ez annyira relatív... Igazából kiskorom óta kisebb-nagyobb célok mentén mozgolódok. Akkor először például a pesti életet kellett megszokni, "járásilag" egyenesbe jönni, aztán épek közé kerülni, ott helyemet megállni. Majd gimi, érettségi, fősuli, diploma, munkahely... A kis cél is cél, nem vagyok nagyravágyó. Bár ezekre azt is mondhatjuk, hogy ezek nem is célok, hanem amolyan alapdolgok. Akkor viszont tényleg soha nem voltak céljaim.
Jelenleg? Legfőképpen a lakás-dolgot egyenesbe hozni, az anyagi lehetőségek határait megtalálni, ha ez megvan, hamarosan szeretnék majd sportol(gat)ni, a foci mellett eljárogatni úszni. Második idegen nyelvként le kéne porolni a franciát, vagy az angolt, és valamikor nekihasalni a jogsinak is, bár az most nagyon távolinak tűnik. És persze egy társat találni az életembe, " a lakásomba", ehhez magamat még inkább építgetni, és - Uram bocsá' - az igényeimből lejjebb adni...
Ennyi volna nagy általánosságban.
---
Bejelölt egy csaj facebook-on. Csak tippem van, hogy ki lehet ő: szerintem a lány a buszról. De a közös ismerősök nem stimmelnek... Egy olyan ismerősömet ismeri, akivel idestova 20 éve nem beszéltem. Elég gáz lenne írni neki, hogy "Szia, mizujs Veled? Jut eszembe, én honnan ismerhetem XY-t?" Ez így eléggé necces vóna... Amúgy az FB már teljesen kiszorította az iwiwet, oda már alig lépek be. Ezt se gondoltam volna... :)
Ja: a lánynak persze írtam, várom a válaszát.
A barátja adatlapján a következő idézetre bukkantam: "Da wir im gleichen Boot sitzen, sollten wir froh sein, dass nicht alle auf unserer Seite stehen."
Azaz: "Mivel mindnyájan ugyanabban a csónakban ülünk, örülnünk kellen annak, hogy nem mindenki áll a mi oldalunkon."
Van benne valami.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

359

Hm... Hétfőn a blogbejegyzés megírása után zuhanyoztam, aztán vacsorázni készültem. Szépen felvagdaltam a paprikát-paradicsomot-hagymát, majd virslit "főztem" mikróban, ami elvileg még jó volt, gyakorlatilag viszont olyan romlott volt, mint annak a rendje. Ott voltak ugye a felszeletelt zöldségek, de szerencsére feltalálom magam a konyhában - plafon leszakad... :D -, és sütöttem magamnak gyorsan rántottát. Fincsi lett, meg is lepődtem. :)
Este aztán jött egy nyomozó ismerősöm, akivel nagyon komoly és teljesen hiteles feljelentést írtunk egyelőre befenyítés céljából a welness-utalvány ügyében. A befenyítés elmarad, beszéltem ugyanis Anyuval, aki úgy reagált, hogy "kevés hátralévő idejét már nyugodtan szeretné leélni". Pf... Tudom, hogy gond van a szívével, de tudom azt is, hogy kórházban dolgozik, így odafigyelnek rá, emellett odafigyelhet magára. Hihetetlenül rosszul esik ilyet hallani Tőle, nagyon féltem őt. Egyrészt ha vele valami történik, akkor nekem is "végem": tesómék élik életüket Ausztriában, Apámmal sajna hosszú távon - már - nem tudnék együtt élni, én pedig... Na, de ezt tudjátok...
Lényeg a lényeg: próbálom "nevelni", hogy vigyázzon, és figyeljen magára, és ne gondoljon ilyen hülyeségekre, de nagyon nem egyszerű...
Tegnap délután az Árkádban találkoztam Nikivel, a Segafredoban beszélgettünk, este 8 után értünk haza. Nagyon jól éreztem magam, de ez most nem egy vidám alaphangulatú beszélgetés volt.
Hazaérve gyors fürdés után Barátok köztöt néztem, meg Barca-meccset. A csapat 5-1-re nyert a BL-ben a Panathinaikosz ellen, a meccs hőse megint Messi volt, aki egyébként egy 11-est is kihagyott.
És MSN-eztünk. Hosszú idő után, végre... Nagyon hiányoztál...
Utána eszembe jutott, hogy még nem vacsoráztam, gyors "leltár" után rájöttem, hogy van a hűtőben májkrémkonzerv. Így megettem három szelet kenyeret, zöldségekkel, éjjel fél 12-kor. Ez ám az update! :D Nem szoktam ilyen későn enni, de végre normálisan átaludtam az éjszakát! :)
Ma elég hosszú nap volt, meló fél 7-től 4-ig, aztán bevásárlás, és hazajöttem. És megdöbbenéssel olvastam a teletexten, hogy a Fradi játékvezetői műhibára hivatkozva megóvta az Újpest elleni 6-0-ra elveszített meccsét. Műhiba, mert - saját berohanó szurkolóik miatt(!!!) - a sporinak le kellett volna fújnia a meccset! 0-6-nál? Emberek! Ez nevetséges, szánalmas, önégetés! És akkor is ezt mondanám, ha az ETO-ról lenne szó!
És ma reggel elment a banknak a hiteltörlesztés első részlete! Már "csak" 359 hónap van hátra! :)
Ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Sport a négy fal között

Szombaton délelőtt hazaindultam, de közben eszembe jutott, hogy a délutáni meccsnéző maratonhoz elfelejtettem venni pattogatott kukoricát, így azt még pótolnom kellett. A 10-45-öst lekéstem, több, mint egy órát dekkoltam a vidékiben, és még a tescos popcornban is jóval kevesebb van, mint a Mogyiéban... Tiszta szívás... :S
Otthon aztán olyan relaxot sikerült megvalósítani, hogy csak na... Alvás, tévé, meccsek, olvasás, evés, ivás. Semmi más. És annyira jó volt. :)
Megnéztem az Újpest-Fradit. 6-0 lett a vége, ami miatt nem bánkódtam, mert nem túlzottan csípem a pesti zöldeket. A neten a szurkolóik meglepően higgadtan fogadták a vereséget, sokkal több hőzöngésre, bűnbakkeresésre számítottam. A meccs hangulata egyébként nem lett volna rossz, de a balhék-játékmegszakítások azért eléggé lerontották az összképet. Kíváncsian várom a fegyelmi bizottság holnapi döntését.
És félidőben legnagyobb meglepetésemre megjelent Jimmy Jump. A katalán származású fiatalember épp arról nevezetes, hogy különböző sporteseményeken berohan a pályára, és "teszi az agyát" (így kapásból F1-futam, foci VB, foci EB, vízilabdameccs jut eszembe...). Most is ezt tette, egy katalán zászlóra pingált "Kubala forever" felirattal rohangált, és éltette az FC Barcelona egykori magyar származású játékosát. Aki pedig arról nevezetes, hogy a világon egyedülálló módon három ország válogatottjában is pályára léphetett, a magyar mellett Spanyolország és Csehszlovákia csapatában.
Gondolom, amit itt látott, csak nagyon nehezen hitte el. Kövezzetek meg: sajátos módon, de kis nyilvánosságot kapott a mi focink, én nem bánom, hogy itt volt. Én mondjuk nagy naivan azt hittem, hogy magától jött, de közben kiderült, hogy a Bors nevű szennylap egyfajta promóciója volt. Így azért elég gáz...
A Barca amúgy hazai pályán 2-0-ra kikapott az újonc Herculestől... Nem kicsit égő, de messze még a szezon vége, lehet bőven javítani.
Este aztán se Megasztár, se X-faktor, Ötvös Csöpi DVD-ről, majd alvás.
Vasárnap ismét csak sok-sok alvás, meg Forma-1. A sok szunya miatt kezdek aggódni. Hétvégén napközben nagyon jól esik, hétköznap meg éjjelenként minimum kétszer-háromszor felébredek, ami eddig nem volt jellemző...
Az Olasz Nagydíj maga volt a dögunalom, szerencse, hogy Hamiltonért nem kellett izgulni, már a legelején kiesett. És Alonso sikere miatt sem bánkódtam. :)
Este pedig semmi extra nem történt.
Ma meg dolgoztam, nemrég értem haza, este majd még jön egy ismerősöm, akivel a wellness-utalvány dolgát beszéljük át. Majd Kék fény, BK, és vége a hétfőnek. Ami egyébként nem is volt olyan szörnyen kiábrándító, mint szokott lenni.
---
Társkeresés élőben, avagy neten. Mi az alapvető különbség? Az első esetében előbb szerelmes leszel, aztán várod, hogy történik-e valami, avagy sem. A másodikban pedig történik valami - nyilván megindul a kétirányú kommunikáció -, aztán vagy szerelmes leszel, vagy nem. Amit persze viszonoznak, vagy nem.
Nem saját gondolat, tanult kollégámé, de tetszett, ezért leírtam.
---
Mondtam már, hogy utálok egyedül hipermarketbe menni? Pedig tényleg. Inkább vásárolok picit drágábban, sokkal gyorsabban, jóval kisebb választékból. Ha nem egyedül lennék, más lenne a helyzet, de addig marad a "Tante Emma Laden", esetleg valamelyik kis Tesco. Persze, ha Anyu velem van, akkor megint más a helyzet.
---
A héten lehet, hogy lesz egy tali, meg fordítgatnom kéne végre, szombaton pedig Szolnok-ETO-t nézünk a Dreherben. A többi meg majd alakul.
Asszem ennyi, jók legyetek, pápá!

Vegyesfelvágott 19

Régen volt, most megint Vegyesfelvágott.
Legutóbb két dolgot elfelejtettem elmesélni.
Szóval: készült munkahelyemről egy német nyelvű film, és engem kértek meg, hogy csináljam meg hozzá a magyar szöveget. Érdekes volt nézni a filmet, visszapörgetni, kifigyelni, hogy egész pontosan mit is mondanak, és leírni úgy, hogy még tényleg magyarosan is hangozzon. Rájöttem, hogy ezek a különféle fordító munkák tök érdekesek, szeretek "elszöszmötölni" velük. Ha lenne stáblista, benne lenne, hogy magyar szöveg: Goszi. :D De ne, ne legyen, csak viccből írtam ám... :)
A múltkor valami nagy kalimpálás közepette véletlenül leírtam ezt a jelet: ♥. Már több helyen láttam, és fogalmam sem volt, hogyan kell előcsalogatni, de meglett. És már használtam is élesben, egyszer. Höhö. :)
Csütörtökön megejtettük Rékával havi rendes összejövetelünket, jót beszélgettünk, ittunk kávét, meg limonádét. :) Szerintem a legtöbb ember szemében unalmas és fárasztó ember vagyok, de annak örülök, hogy Rékával például úgy el tudunk beszélgetni, hogy amikor először megnéztük mennyi az idő, már több, mint két órája ültünk a Segafredoban. :)
Kolléganőm figyelmembe ajánlotta a szomszédjában lakó leányzót, akivel futni jár. Meg is néztem iwiwen. És azóta szerelmes vagyok... :$ Na jó, neem, de tényleg tök aranyos, a kollegina jót választott. :D
Orthopéd cipőt fogok magamnak íratni. Elegem van abból, hogy a normál cipők olyan egy hónap alatt elkopnak a lábamon, és annyi pénzt költök cipőre, mint egy plázacica. Csak az én szekrényemben nem halmozódnak a cipők, mert a rosszat mindig ki kell b@szni... Eddig főképp hiúsági kérdést csináltam ebből, de sajna nincs más út: orthopéd pasinak orthopéd cipő való... :/
Apropó: kampány indult a fogyatékkal élő emberek nagyobb társadalmi elfogadása érdekében. Én ezt egy kicsit mű dolognak tartom, de a kezdeményezés mindenképpen jó. A honlapot itt megnézheted.
Tegnap meccs előtt Kisalföldet osztogattak, és legalább öt hostess-csaj került ki, és nyújtotta a lapot egy "normális" pasinak. Hát igen, ezt el kell fogadni. Általában bulis szórólapot, ingyen újságot nekem nem nagyon adnak, a természetgyógyász, meg a hittérítő az jön. Meg néha nyelviskola. :)
Sporthírek, szigorúan szubjektíven! :)
F1: nem büntették meg a Ferrarit a németországi csapatutasításos balhé után, ami nem is baj. De így jobban belegondolva vicces, hogy az FIA elnöke, a fő döntnök Jean Todt, aki évekig volt a maranellóiak csapatfőnöke. :)
Vizilabda: ma ismét a szerbek ellen, bronzmeccs az EB-n kíváncsi leszek, mit alkotunk.
Foci: Huh... A FIFA illetékesei szerint a foci VB-n unalmasak voltak a hosszabbítások, ezért eltörölnék teljesen, vagy ha nem, visszahoznák az aranygólt. Pf... Egyik rosszabb döntés, mint a másik... Egy foci VB-n ugye maximum 16 hosszabbításos meccs lehet, és ha abból legalább kettő hajmeresztően izgalmas "horrormeccs", akkor már megéri fenntartani a rendszert. Szerintem.
Huszti Szabolcs levelét megírta. A Zenit Szentpétervár légiósa lemondta a válogatottságot, majd azon melegében írt egy nyílt levelet a közvélemény felé. Lehet, hogy sok mindenben igaza van, de a tálalás nem a legelegánsabb, és elég undorító, hogy Egervári kapitánnyal folytatott négyszemközti beszélgetését ilyen szinten kiteregette. Ez nem megoldás. Hajlok rá, hogy Király Gábornak lesz igaza, aki szerint Szabika se a válogatottba, se a klubjába nem fér be alapemberként, és a frusztráltság íratta vele ezt a levelet. Féltem a válogatottat, valami szerintem végleg eltörött... Hogy ez jó-e vagy nem, az majd kiderül.
Az ETO pedig 3-0-ra verte a Lokit!! Meglepődtem, teljesen váratlan eredmény, de teljesen reális, ki is tömhettük volna a DVSC-t. Olyan formás támadásokat vezettünk, hogy csak lestem. :)
Telefont szereltem :) : szarakodott, egyfolytában PIN-kódot kért, már szervizbe akartam vinni. Aztán leejtettem, ami kieshetett belőle, az ki is esett, összeraktam, és azóta tökéletesen működik. :)
Kiskegyed: láttátok a reklámot? Ki segít Anyának? Se a férj, se a gyerek, se a kutya, majd a Kiskegyed. Családmodell rulez! :/ És ne mondja senki, hogy túldramatizálom, amikor halottam már olyat ismeretségi körömben, hogy egy játékboltban egy kislánynak mondták a szülei, hogy ezt vagy azt a játékot most nem tudják megvenni, a kislány teljesen komolyan közölte, hogy akkor fel kell hívni a Providentet... :/
Blog: csütörtökön egész nap nem voltam netközelben, csak este láttam, hogy 12 visszatérő látogatóm volt. Ez már egész szép szám, köszönöm! :)
Most pedig hétvége. :) Écsen leszek, ma sportnap. Lesz vagy négy érdekesnek ígérkező focimeccs, F1 Olasz GP-időmérő, meg vízilabda. Szegény Anyámat sajnálom, lefoglalom a tévét... :)
Ez van, agglegény sportbuzi Édesanyjának sem lehet könnyű lenni. Ez pedig szép mondat volt így búcsúzóul.
Sziasztok, jó hétvégét!

Séta Győr belvárosában - 1990

Tegnap találtam rá erre a videóra, és mindenképpen szerettem volna megosztani Veletek.
Így festett Győr belvárosa 1990 júliusában.
9 éves voltam ekkor.
Istenem, de rég volt...
A Dunakapu tér, ahova Nagymamám akkor még bőven rendszeren járt piacozni, a strand, ami akkor még strand volt, és nem élményfürdő, ráadásul tömve volt... Az örök klasszikus vidéki... :)
Szóval nekem nagyon tetszik ez kis anyag, csak sajna túl rövid.
Jó szórakozást!

Szösszenek

Kenyér: szegény ember vízzel főz, mint tudjuk. - és kézzel nőz... :) -. 13 év kolesz után pedig az ember fia bizony kevésbé válogatós. Hétfő este a vacsihoz még csütörtökről maradt "határeset"-kenyeret akartam enni, de Anyu a nagy rendezkedésben kidobta, így sós Telesnack keksz volt a vacsora- ami ugyancsak nem rossz, csak hát nem túl laktató...
Apropó: akartam korábban írni a kézügyességem hiányáról, vagy épp ügyetlenségemről, ehelyütt legyen elég annyi: kenyeret képtelen vagyok normálisan vágni, csak szeleteltet veszek. Azt viszont utálom kinyitni. Emellett utálok kupak nélküli dobozos tejet, vákuumcsomagolt szalámit/sajtot bontani, és tépőfül nélküli konzervet nyitni. Ez van. :)
---
Alvás: a hétvégét ugye szinte átaludtam, most a héten viszont éjszakánként kb. háromszor felébredek... :/ És legalább kétszer álmodok. Valami hülyeséget. Egyre teljesen emlékszem, egyre foszlányokban... :/
---
Probléma: nemrégiben irigyeltem valakinek a problémáját. Már nem tudom, mi volt az, de olyan apróságon feszült, hogy őszintén irigyeltem.
Most nekem két ilyen van: egyrészt nem tudom, hogy a tegnapi EB-selejtezőn 2-1-re legyőzött ellenfelünk Moldova-e, avagy Moldávia? Mindkettőt látom leírva. De szerintem az első. A másik: nem értem, hogy a németek miért gólarányt (pl. 2:1) használnak gólkülönbség helyett (pl. 2-1), ami a hivatalos. Úgy is mondják, hogy"zwei zu eins"
Ez a két legnagyobb gondom! :D
Juuj: olvastam egy cikket a német oktatási rendszerről, amiben az is benne volt, hogy furcsa, hogy a német diákok tanáraikat urazzák + vezetéknév. Kilenc évig voltak német/osztrák tanáraim, de nekem eddig fel sem tűnt, hogy a magyarok "Tanár urak és Tanárnők" voltak, a németek meg Herr Zeuner, Herr Brettl, stb. És tényleg... :)
Pihent vagyok?
---
Afganisztán: már négy magyar katona halt hősi halált a távoli országban.
Csak azt nem értem, mi a fenét keresünk mi ott?
NATO-kötelezettség?
Köszi.
---
Baba: alacsonyan szállnak a gólyák ismerőseim körében. Az elkövetkező hónapokban több baba is fog születni, a héten már megérkezett Balázs osztálytársam kislánya, Lilien Nóra, és volt kolléganőm, Klaudia kisfia, Ármin.
Sok boldogságot, jó egészséget Apának-Anyának-Babának egyaránt!
---
Tesó: mármint "tésó". tegnap így szólított kedves alsó szomszédék egyik látogatója. Aztán rájöttem, hogy Olaszországból hozott melegítőm van rajtam, elején hatalmas "ROMA" felirattal... :)
---
Facebook: komolyan mondom, függő leszek. Lájkolom, egyre jobban. :)
---
Bekapcsoltam a konvektort. Megfagyok. Szeptember 8. No comment... :/
---
És végül de nem utolsó sorban Boldog Névnapot a ma ünneplőknek! :)

Alvós

Tesóm szlengjében szerepel a fenti kifejezés. Nagyjából olyan napot jelent, amikor nem dolgozik, de semmi más programot sem szervez magának, mert fáradt, tehát: alvós.
Én ebből szerveztem magamnak az eltelt három nap alatt - ha összeadjuk, akkor kb. kettőt. :)
Ugye azt már részben említettem, hogy péntek este úgy aludtam el, mint akit fejbe lőttek. Se Barátok közt, se svéd-magyar: alvás.
Még szerencse, hogy sógornőm felhívott, hogy a nagy rohanásban benéznek egy kicsit, aztán mennek is tovább Ausztriába. Így egy picit tudtunk beszélgetni, bátyámat meg is köszöntöttem névnapja alkalmából, amiről egyébként el is feledkezett volna. Csak az a vicces, hogy soha de soha nem szólítjuk egymást keresztnevünkön, csak akkor ejtem ki a Viktor nevet vele kapcsolatban, amikor mondjuk olyan helyen keresem, ahol nem tudják, hogy ő a testvérem, és ez kb. fordítva is így van...
Szombaton elég hamar lementem Sportért, aztán vártam Anyut. E-mailt írtam, spontán blogoltam, és unaloműzés gyanánt megittam négy kávét... Persze csak lightosan, sok kávé, sok cukor... :)
Aztán hazamentem Écsre, Apu-Anyu, kutyu, macsek, családi idill két napig... :)
Átfutottam két hétnyi Kisalföldet, három HVG-t, és aludtam, aludtam, aludtam... Szombaton délután asszem négy, vasárnap olyan két órát.
Megnéztem az X-faktort. Érdekes, és más mint a Megasztár, de tetszik. Utóbbi nagyot bukhat, ami elég gáz, főleg, hogy legenda-ként hirdetik magukat...
Csak részben kapcsolódik ide: a Barátok köztöt az esélyegyenlőség jegyében feliratozzák, a siketek és nagyothallók nagy örömére. De a műsorhoz kapcsolódó Sorozatkvízben a győztesek nevét csak kiírják. Magyarul a vakok már annyira nem esélyegyelőek. Fura, legalábbis nekem.
Vasárnap estefelé jöttem vissza, egy újabb romantikus vígjátékot néztem meg, ezúttal a Szakíts, ha bírsz című mozit Jennifer Aniston-nal a főszerepben. Egész jó volt, kis limonádé. És a fő tanulság, hogy mindig a pasik a bunkók és a rosszak...
És még iwiweztem, és facebook-oztam is. Az iwiwen barangolva rájöttem, hogy naiv vagyok, és hiszékeny, és még talán optimista is... Pf... :) Na, mindegy...
A facebook pedig egyre jobban tetszik. Pörgős, interaktív, zsír... :) Bár a kedvenc tevékenységek, könyvek, zenék felvétele egyelőre meghaladja szellemi képességeimet, fogalmam sincs, hogyan kell(ene). De megoldom.
Este kaptam egy LÁJK-ot, így csupa nagy betúvel. "Csak egy lájk", meg négy éve nem is beszéltünk személyesen, de azért tök jól esett...
Pár napja álmodtam valakivel... Annyira de annyira jó volt... Ilyen ágyikóban együtt tanulós, nevetgélős-beszélgetős álom. Amiből szar volt felébredni, és belegondolni abba, hogy eléggé irreális álom volt...
Túléltük a hétfőt. Nem fáj semmin, kipihentem magam, semmin nem idegeskedek, a kezemen a seb szépen javul - ha minden jól megy, pár héten belül újra kapuskesztyűt kell rá húzni! :) -, úgyhogy most a körülményekhez képest jól vagyok. Sok minden letisztult. Vidámabb nem lettem, de legalább vagyok, és elvagyok.
A héten valamikor Rékával találkozunk, péntek este pedig ETO-Loki. Ennyi a fix program, a többi még homályos. Holnap meg még Magyarország-Moldova, azon nem kéne elaludni. :)
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, jók legyetek!

LOL

Tegnap a Barátok közt-tel együtt a svéd-magyar meccs nagy részét is sikerült átaludnom, így csak annyit tudok, hogy 2-0-ra kikaptunk.

A találkozót még a hétvégén gondolom x-szer megismétlik, és én szerintem bele is fogok nézni.
Nem utolsó sorban azért, hogy az alábbi képet elcsípjem! :)
Azt nem vágom, hogy egy átlag svéd életében mennyire játszik fontos szerepet a politika, de hogy televíziójuk sportosztályán a külpolitikában nem nagyon vannak otthon, az tuti... :)
Még mindig ezen röhögök, nagyon kemény! :)
Puszik, pacsik, jó hétvégét mindenkinek! :)

Újra "itt"

Huh, ezek az utóbbi napok...
Először is: tegnap este feladtam önként vállalt "MSN-száműzetésemet", baromság volt... Tény, hogy egyedüllétre vágytam, de egyszerűen nem szabad ellökni magunktól olyan embereket, akik sokat jelentenek számunkra. Még ebben a formában sem...
Elég mélyen "lent" voltam az utóbbi napokban, ezt próbálom most egy picit összefoglalni.
Besokalltam: ezek a lakásvásárlással kapcsolatos "bank-posta-földhivatal-ügyvéd"-körök már egyszerűen az agyamra mennek. Tudom, ez egy lakásvásárlással együtt jár, és nem én vagyok az első, akinek ezt végig kell játszania, de ez a bürokrácia, és a benne dolgozó emberek - tisztelet a kivételnek - egyszerűen undorító...
Anyu ma ért haza Sopronból, ennek is örülök. Nem, nem azért hiányzott, mert "nem fogta a kis kezem" az ügyintézés közepette, elboldogultam én egyedül is, de azért szoktunk egyeztetni a teendőkről. Látogatni is szívesen mentem, de azért a saját Anyukádat egy szívszanatóriumban tudni nem egy kellemes érzés...
Tesómék is égnek a lakásfelújítás lázában, meg dolgoznak ezerrel, így velük se nagyon találkoztam mostanában...
Felidegesítettem magam a végletekig: ezeken az apró hülyeségeken, hogy postaládakulcs, sörnyitó, baleseti, kötözés, polctörés, mindig jött valami, ami miatt jöttek a pluszkörök... Ja, és az ajánlott leveleket is utálom... :@
Elszomorított, hogy szombat este a buliban, akit nagyon vártam, nem jött el. Akit meg nem vártam, és mégis megjelent, nem jött oda hozzám. Elnézést is kért, meg is magyarázta a dolgot, rendben is van a dolog.
Az sokkal jobban elszomorít, hogy megbántottam őt. Itt a blogon, egy bekezdésnyi hülyeséggel... Egy bekezdéssel, ami már nincs fent, és nem is lett volna szabad felkerülnie... Baromira nem az jött át a szövegben, amire én gondoltam, de épp kétértelműsége miatt lett irtózatos nagy taplóság, tapintatlanság, ostobaság...
Még egyszer megkövetem őt, nagyon sajnálom... Remélem, barátságunk folytatódhat ettől még tovább, remélem tudja, mennyit jelent nekem, és hogy soha nem akarnám őt megbántani... :(
Ja, és a blog is folytatódik. Lehet, hogy egy kívülálló számára unalmas vagyok, de én szeretek dolgozni vele, gondolkodni a témákon. Büszke vagyok rá, és vállalhatónak is tartom- írtam legutóbb. Azon leszek, hogy továbbra is megmaradjon. Hogy magamról mit írok le, az teljesen mindegy, mármint továbbra is igyekszem őszinte és nyílt lenni. De ha másokról írok valamit, még jobban meggondolom, hogy nem kellemetlen, bántó-e, amit épp pötyögök.
És köszönöm kollégáimnak, na meg persze Petinek...
****
És következzék egy kis szintézis az eddigi hetemről:
Hétfőn ugye írtam ide is, minden összejött, totális mélypont.
Kedd: délután átjött Kata, beszélgettünk egy nagyot. És pizzát rendeltünk, mindkettőnként volt tejföl, és mindketten WC-re rohangálással töltöttük az este hátralévő részét, és az éjszakát... :/
Tegnap: meló után este meccsnézés volt betervezve a Dreherben. Ez meg is volt, de melóból hazatérve még egy értesítő várt egy ajánlott levélről, így még a postára is elugrottam. Egy biztosító küldött kötvény-másolatot, mert a társasház biztosítását vittük be a hitelhez. Vagy hogy mondják...
Fradi-ETO 3-0. Tragédia, mondanám, de a héten ismét rájöttem, hogy vannak ennél sokkal szarabb dolgok is az életben... Irtó gyengén játszottunk, megérdemelt a Fradi sikere. A meccs után maradtunk még egy kicsit, ment a zrika, a poénkodás, hamar túltettük magunkat a vereségen... Kellett ez a lezárás, nagyon jól éreztem magam. Aztán videóról még megnéztem a Barátok köztöt - :D -, és aludtam... Ja, sikerült elhagynom hatalmas szobámban egy másfél literes ásványvizet... Jó tíz perc alatt meglett. Továbbra is utálok keresni... Megtalálni viszont szeretek... :)
Ma: nem találnátok ki: meló után ügyvédhez loholtam papírokért, amiket aztán bevittem a Földhivatalba... :@ Ez már tényleg az utolsó kör volt, már csak postán kapok értesítést, utána papíron lakástulajdonos leszek! Juhéj... Komolyan mondom, "várom" a hiteltörlesztést, vége a rohangálásnak, a nagyon sok pénz itt-ott kipengetésnek... Tiszta megnyugvás, de tényleg! Sok függ még persze az APEH-tól, hogy elfogadja-e a kérvényemet, és a közüzemi számlákat is a nevemre kell iratni.
Holnap meló után este Svédország-Magyarország EB-selejtező. Jaj, de jó lenne ettől az Ibra-fóbiától megszabadulni, és egy tisztességes eredményt elérni. És nem kapni egy ostoba-gyökér gólt szokás szerint az utolsó percben...
Szombat délelőtt aztán szerintem go Écs Anyuval, vasárnap estig szüleimnél leszek. Meg végre kutyuzok egyet...
Akkor hát asszem ennyi lenne mára...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Nihil

Vasárnap a Forma-1 futam elég izgalmasra sikeredett, szakadt az eső, ami már előre is jelezte a káoszt, ami végül meg is érkezett. Hamilton nyert, aminek nem örültem, Rubinho jubileumi 300. futamán bántóan korán kiesett, ennek szintén nem. Kubica viszont idén először dobogós. Ez mindenképpen jó hír!
A futam után elaludtam, este 7 körül Anyu telefonjára ébredtem. Focit néztem, olvastam, és tulajdonképpen ennyi volt a vasárnap.
Tegnap? Hat év után, az athéni olimpia döntője után először a horvátországi EB-n vizilabdásaink végre legyőzték a szerbeket. Megtört egy átok, hatalmas nagy öröm ez, nagyon ránk fért. Mondjuk, hogy őszinte legyek, meg is lepődtem...
Hat év... Emlékszem, azt a meccset a nálam vendégeskedő Sipivel néztük a győri Olimpiai Sátorban. Nekem még egy műtét után be volt gipszelve a lábam. A meccs után tesóm vitt ki minket a szombathelyi IC-re, mentünk a Berzsenyire UV-zni. És persze az is sikerült! :)
A buszmegállóban - megint tegnap - találkoztam Tünde "nénivel", egy kedves gyógytornász-segítő ismerőssel, aki legnagyobb meglepetésemre nagymama lett... Hm... A kisebbik lánya volt vele, aki elég helyes csaj, vissza is néztem rá leszálláskor, rám is kacsintott... - az anyukája... :$
Aztán német volt Jocóval, aki cserébe megszerelte a fiókomat. Így most minden tárgyam egyben van... Annyira jóó... :)
Este pedig Katával beszéltem telefonon, mert Anyuék Sopronban főzőcskéztek. És előkerült a Katától kapott sportszelet-recept. Amire én véletlenül 5 kg háztartási kekszet írtam... Pontosítottunk: természetesen 0,5 kg kell bele.
Jajj... Vasárnap Kata kint volt a Borfesztiválon, összefutott teleshopos ex-kollégákkal, akiktől már jött "a zinfó", hogy láttak minket a Pirate-ban, és mindketten full be voltunk b*szva... Ő... Ismerjük annyira egymást, és magunkat, hogy meg tudjuk ítélni, mennyire vagyunk ittasak, szombat estére kb. egy erős/gyenge közepest mondanék. No, de mindegy is, ha téma vagyok, hát legyek téma.. Magasról nem érdekel... => ezt nemrég hallottam, de tetszik, találó.
A DVSC-t pedig nem zárták ki az Európa Ligából. Pénzbüntetést kaptak, így indulhatnak a csoportkörben. Megnyugodtam, minden siker ráfér a magyar focira...
Jaj, majdnem elfelejtettem, Overdose, a verhetetlennek hitt csodaló pedig kikapott: kissé nyűgös rajt, majd erős kezdés után mindössze hetedik helyen végzett hétvégi németországi versenyén. Kitartás, Dózi, én veled vagyok!
***
Talán említettem már, hogy annak idején rettegtem a diplomaosztómtól. Ennek annyi volt az oka, hogy féltem attól, hogy eltűnnek a régi barátok, nem lesz senki a közelemben, és új emberek megismerésére nem nyílik több lehetőség.
Aztán a Sors megajándékozott két év call centerrel, ahol fantasztikus embereket ismertem meg, hatalmas bulikban, poénokban volt részem, máig örömmel gondolok vissza azokra az időkre.
Én pedig úgy érzem, most jött el az a bizonyos "üresség", amitől anno rettegtem. A régi kedves ismerősöknek, barátoknak mindenkinek megvan a maga saját élete, családja, stb. Új embereket pedig képtelen vagyok megismerni, vagyis ha mégis, akkor igen felületesen. És pláne nem egy táncos szórakozóhelyen, ami aztán tényleg nem az én vadászterületem...
A magányt, egyedüllétet gyakorolni, szokni kell, sajnos, ez a nagy büdös helyzet...
Más köreit pedig semmilyen formában nem kívánom zavarni.
Így most kicsit nosztalgia, kicsit önsanyargatás, kicsit nevezzük bárminek is okán tegnap este egy időre felfüggesztettem MSN-tevékenységemet. Aki akar, az ismert elérhetőségeken megtalál.
Engem nem kell félteni, olvasgatok, alszok, filmeket nézek... Elleszek én így is. Egy darabig. Nagy itt a pofám, aztán lehet, hogy már holnap visszatérek.
Az a bizonyos damoklészi kard immáron a blog felett is lebeg. Majd' két éve írom, nem untam meg, sőt, valamilyen szinten büszke is vagyok rá hogy így kitartok. Elég rendszeresen írok, viszonylag részletesen, és talán vállalható minőségben.
Csak hát az a helyzet, hogy ez így elég lenne egy word-doksinak is valamelyik meghajtón, mert túl sok érdekességet egy kívülálló számára szerintem nem nagyon írok.
Az azért jól esik, hogy akinek beszéltem erről, azt mondja, hogy folytassam, kár lenne abbahagyni. Szóval ezt még azért meggondolom.
Ha bezár a bazár, mindenképpen jelzem, és nem hagyom abba egyik napról a másikra.
"Ha sírni látod a bohócot...."
Igen, most ez a helyzet. Besokalltam.

Mégsem meg mégis

Pénteken délután Katáék értem jöttek, és kocsival mentünk az Árkádba cipőt venni. Még szerencse, mert átaludtam volna az egész délutánt, ha nem csörögtek volna rám. :) Elég nehezen találtam magamnak megfelelő lábbelit, mindegyiken furcsállottam valamit. Kata barátja aztán mondta, hogy a talpát ne furcsálljam, mert a réginek gyakorlatilag nem volt, annyira elkopott. Aztán tényleg egy elég jót választottam, még a tánctéren is működik. :)
Visszatérve aztán robbant a bomba: pont az előző bejegyzésben említettem, hogy a Debrecen az ETO-val ellentétben bejutott az Európa Liga csoportkörébe. A sorsoláson Fortuna a holland PSV Eindhovent, az olasz Sampdoriát - azaz Dzsudzsák, illetve Koman csapatát -, valamint az ukrán Harkiv-ot sodorta a Loki útjába. Majd kiderült, hogy a magyar csapatot kizárhatják a sorozatból, ugyanis a bulgáriai meccs 90. percében időhúzó csereként Máté Péter személyében olyan játékos lépett pályára, akit az illetékesek elfelejtettek (!) benevezni a sorozatba.
Hihetetlen amatörizmus. Egy többszörös bajnokcsapat, amely stabil BL-szereplő szeretne lenni, de képtelen egy normális saját stadiont építeni, a nagy európai bundaügyben is az UEFA látókörébe került, és akkor ilyen példátlan baromságot csinálnak. Nagy valószínűség szerint a kizárást megúszhatják, de ez azért tényleg hallatlan. Nem lennék most a lokisták helyében.
Este pedig terveztem, hogy kimegyek Écsre, de ekkora szélben-esőben semmi kedvem nem volt hozzá, és visszafordultam. Ez a mégsem.
Rendeltem egy pizzát, tévéztem, olvastam, eltelt az este.
Szombaton az orvosi utasításnak megfelelően levehettem a kötést. Már reggel megejtettem, és utána fejest ugrottam a kádba, nagyon jól esett. :)
Utána Sopronba indultam Anyuhoz. Kicsit a szanatóriumban beszélgettünk, aztán ismét elmentünk a múltkori kisvendéglőbe. Ezúttal marhapörköltet ettem nokedlival, házi csalamádéval, és gesztenyepürét. Jól is laktam, finom is volt... :)
Ezután a buszmegállóhoz sétáltunk, a múlt hetinél eggyel előbbi busszal jöttem haza. Nem kizárt, hogy láttam Renit a barátjával kutyát sétáltatni... Mármint a megállóból... :)
Anyu amúgy csütörtökön jöhet haza.
Este hat előtt már itthon voltam. Neteztem, lemostam magamról az út porát, zoknit válogattam... És soros napi balfaszságként tüsszentés közben eltörtem egy fiókot... :@ Komolyan mondom, amilyen hülyeségeket csinálok mostanában, az sem volt kizárható, hogy beesek a vonat alá. Mondjuk valószínűleg nem is lettem volna olyan hú de nagy veszteség...
Este aztán mégis mentem bulizni. A Pirate-ban ünnepeltük az egyik csajszi születésnapját. Beszélgetés, táncitánci, kis pezsgő... Az egy sörből meg lett három.
Leadták a drótot, hogy a társaságban lesz két szingli csaj, de nem hangolódtam egyikükkel sem egy hullámhosszra...
Tesóméktól meg jött a hír, hogy megkapták a pénzt a banktól, így hamarosan papíron lakástulajdonos leszek. :) És ezzel meg is volt az este kb. egyetlen pozitívuma...
Egy körül már itthon voltam, még volt levezető sör-cigi-zene kombó.
Ma? Benzinkút megvolt, most majd kajarendelés következik: milánói sertésborda. Isteni... :P
Utána Forma-1 Belgium (Barrichello 300. futama), este Barca-meccs, és egy jónak ígérkező Loki-Vidi.
És el is telt a hétvége...
Ennyiii.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Ugye mondtam

Ugye mondtam, hogy balfék vagyok? - Reni szóhasználatával élve: Süsü:) -
De ugye mondtam azt is, hogy pluszkörök megfutása után minden probléma megoldódik?
Menjünk szépen sorban!
Először egy kis kanyar: a Süsüről jut eszembe, hogy engem megvezettek. A"pókháj, varjúmáj" kiszólás nem a Süsüben, hanem a Lúdas Matyi-filmben hangzik el. Amit viszont felvettem DVD-re, megkeresem, megnézem, és megoldódik a nagy titok! :)
Na szóval! Szerdán ugye nem jött a lakatos, ezért lementem alsószomszéd ezermesterünkhöz, megkérni, hogy segítsen megoldani a problémát. Nem volt otthon, de lánya átadta neki az üzenetet, és Niki másnap reggelre egy üzenetet is rakott a postaládánkra, hogy a postás leveleimet az ő ládájukba tegye. Másnap aztán az apukája kinyitotta a ládát, sőt a kulcs maradványait is elküldte nekem, így ma tudtam magamnak másoltatni. Úgyhogy ez a probléma kipipálva.
Szerdán még Adrinak vettem fel a tantárgyait Neptunon. MSN-eztünk, és panaszkodott, hogy nem tud belépni, nekem sikerült, így segítettem is, és volt egy kis nosztalgia: több, mint öt év után mélyedtem el újra a Neptun-tantárgyfelvétel izgalmaiban. :)
Arról nem is beszélve, hogy egyik kollégámnak elmeséltem ezt, és eszébe jutott, hogy valóban neki sem ártana beiratkoznia. :)
Tegnap elég húzós nap volt melóban, ment a telefonálás-ügyezés ezerrel. Eléggé fáradtan értem haza. Mára pedig szabit kértem, sok függőben lévő dolgomat intézendő... Ez a nyár hihetetlen volt: semmi nyaralás, semmi vízpart, csak ügyintézés, és bürokrácia.
Este pedig ETO-meccset figyeltem a neten, bár fórumokat-honlapokat frissítgetve nem volt túl nagy élmény. 2-1-re kikaptunk Zágrábban, elég érdekes körülmények között, így számunkra véget ért az Európa Liga, ellentétben a Lokival, akik a bolgár Litex Lovecs csapatát kiejtve a csoportkörbe jutottak.
Egyébként majdnem elmentem a marcalvárosi Alpesibe, ahol elvileg van Digisport, de nem voltam benne biztos... Az túl egyszerű lett volna, hogy megkérek valakit, aki a közelben lakik, hogy menjen be, és kérdezze meg.
Megkérdeztem viszont Renit. A meccs előtt, neten. Fantasztikus időzítés. Nos, ezért vagyok én süsü... :) Amúgy tudta a választ, ami igen, tehát tudtam volna nézni a meccset az Alpesiben...
Ma volt varratszedés, ami enyhe "hátszéllel" is több, mint egy órát vett igénybe. Utána kulcsmásolás, meg OTP, elintéztem, hogy utalják át havonta a hiteltörlesztést. A hitelről viszont még mindig nem tudom, hogy elutalták-e. Lehet, hogy hülyeséget csináltam, de most értem rá... :/
Most Szomszédokot hallgatok, majd elmegyünk Katával Árkádba cipőt nézni. Utána megyek Écsre apuhoz, reggel vissza ide, aztán Sopronba Anyuhoz, este pedig az a bizonyos buli, ahova nagyon neccesen fogok odaérni, ha egyáltalán... De egy sör erejéig igyekszem lenézni.
Vasárnap meg semmi program, itt leszek, és végre Forma-1, Belgiumból.
Ma a buszmegállóban ácsorogtam. Megveregette egy idős néni a vállamat, majd a kb. 80 éves mamika közölte, hogy én pont olyan rozoga vagyok, mint ő... Pff... Mondjuk nem értettem a "motivációt": miért mondta ezt? Önirónia? Vicc? Biztatás, empátia? Hatalmas rejtély... :)
Ennél nagyobb bajom persze sose legyen! :)
Mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Balfék- de tényleg

Már kezd elegem lenni ezekből a saját hülyeségeimből. Mindig történnie kell valami apró hülyeségnek, ami miatt aztán futhatom a plusz köröket, és/vagy jól felidegesítem magam.
Vasárnap este elindultam a meccs előtt a Sörkertbe. Még itthon egy határozott mozdulattal kipakoltam a zsebemből az igazolványtartómat, mondván, úgysem lesz rá szükség. Már a Stadionnál jártam, megálltam picit nézelődni a gokartversenynél, majd indultam tovább, előttem két rendőr sétált. Mentem mögöttük, és még eszembe is jutott, hogy most jó lenne, ha nem igazoltatnának, mert a személyim otthon maradt. Megyek még kb. 2 percig így mögöttük, amikor... Amikor egy homlokcsapás, egy hangos "Húúb*sszameg!"... Mert ugye az ETO-bérletet is az igazolványtartómban tartom... Rendőrök csodálkozva megfordulnak, persze én is, mentem haza a papírokért... Ez kb. 20 perc plusszot jelentett, túléltem, de akkor is idegesítő... :@
Maga a motorverseny egyébként tök jó volt, sajnálom, hogy csak ilyen keveset láttam belőle... Hihetetlen, hogy jogsim sincs, az autókhoz/motorokhoz sem értek, de a benzin és az aszfaltba égett gumi ILLATA az egyik legjobb a világon... Sőt, ebben a közegben még az is belefér, ha egy picsagatyás bombázó helyett a mellette sétáló pasiját vettem szemügyre: az overalljáról próbáltam meg leolvasni a nevét. :)
Az MTK ellen 1-1 lett a végeredmény, szerintem egészen jól játszottunk, amit az is bizonyít, hogy a csapat ritkán vonul hazai pontvesztés után taps közepette az öltözőbe.
Tesómék is kint voltak a meccsen, utána jó bratyó módjára egy sört is bontott nekem, nehogy baj érjen. :)
Hétfőn nem történt semmi különös, megírtam az APEH-nak az illeték-részletfizetésre vonatkozó kérvényt, amit a joghallgató Rékával lektoráltattam, kinyomtattam, és ma adtam fel.
Tegnap se lett volna semmi különleges, de aztán hazaérve elkövettem azt a bravúrt, hogy beletörtem a kulcsot a levélszekrényembe... :@ És ma, amikor egy kollégának megmutattam a törött kulcsot, letörtem az övtáskám cipzárját is... :@ Kész... :(
Mivel teljesen hülye vagyok az ilyen szerelős dolgokhoz, felhívtam a közös képviselőnket, aki megadta egy lakatos számát. Aki ma fél 5-re ígérkezett. Most 16.57 van, ergó a lakatos sehol. Egyébként azért vagyok így besózva, mert a banktól várok levelet a lakáshitel miatt, és lehetőleg nem szeretném a szekrényt feltörni....
Ma reggel 8-ra üzemorvoshoz kellett menni, de felkeltem rendesen 5-kor, lementem boltba, hazahoztam a cuccot, és csak olyan 7 körül indultam el a vizsgálatra. Vizeletmintát is kellett produkálni, ezért ott helyben megittam egy fél literes vizet, így sikerült mintát produkálni. A pontok között megint egyszer nem találtam meg a számot, szóval továbbra is lehet, hogy színvak vagyok... :@ Pedig szerintem nem... :)
Jobb szemmel alig láttam valamit, ballal meg szinte mindent. Egyébként napok óta fájt a szemem, a szakvélemények a kezdődő allergia és a kötőhártya-gyulladás között ingadoztak. Persze mire a dokihoz értem, már javult a helyzet, így nem említettem meg neki eme bajomat.
A sebemet viszont átkötötték, nagyon rendesek voltak. Pénteken varratszedés, állítólag szépen javulok.
Holnap Árkádba kéne mennem meló után, jó cipőt nézni occsóér'. Ezt a mostanit meg megragasztani pillanatragasztóval.
Tervezem a hétvégét, jelen állás szerint péntek este megyek Écsre, szombat reggel vissza, majd irány Sopron. Az esti buli? Hóvége is van, szerintem fáradt is leszek, eléggé instabil is vagyok most idegileg, lehet, hogy az lenne a legjobb, ha itthon tévéznék-olvasgatnék, valahogy csak eltelne az este.
Arról nem is beszélve, hogy olyan emberről tudok, aki nem díjazná túlzottan a jelenlétemet, de olyasvalakit nehezen tudok elképzelni, akinek olyan húúdejajdenagyon hiányoznék.
De majd meglátjuk, még nagyon nem tudom...
Azt hiszem, ennyi voltam mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!