2014. január 26., vasárnap

Hét centiméter boldogság

A múlt hét szombat egyfajta "előszületésnapi ajándékkal" fejeződött be. Történt ugyanis, hogy az egyik alsószomszéd leányzó becsengetett hozzám egy kedves barátnőjével, aki épp némettanárt keres, és rám gondoltak. 
A bökkenő csak annyi, hogy én én némettanár létemre még soha nem készítettem fel senkit nyelvvizsgára.
Sőt, amilyen hülyén vagyok bekötve, tulajdonképpen nem is nyelvvizsgáztam még soha. A középfokút az érettségi, a felsőfokút pedig a diploma mellé kaptam "grátisz", csak egy szimpla DSD-nyelvvizsgát tudok felmutatni...:)
De anyagom van, tanítani pedig tudok, szóval kiegyeztünk egy próbaórában.:)
---
Vasárnap reggel korán keltem, mert mentem ki Écsre apuhoz szülinapi ebédre. 
Az út eseménydúsan indult. A vasútállomáson az újságosnál nem akarták elfogadni a pénzemet, mert volt rajta egy kisebb szakadás. Az éjjel-nappaliban ugyanazt a kétezrest simán elfogadták.
A vidékiben először egy koldussal futottam össze. Aztán egy koldusokra panaszkodó utcaseprővel. 
Majd egy nagyon morbid jelenet következett: egy bácsi, aki amúgy bottal (!) közlekedett, közölte, hogy ellopták a lelakatolt biciklije kerekét, ennek megfelelően szidta a cigányokat, meg a rendőröket. 
Az, hogy az én táskámat meg addig akarták megfújni, míg a kávéspoharamat kidobtam a padtól kb. 10 lépésre lévő szemetesbe, ezek után már említésre sem érdemes...:)
Écs. Fatornyos falum városiasodik. 
Eddig azt hittem, ott mindenki köszön mindenkinek, most először tapasztaltam az ellenkezőjét. Aztán meg jött három fiatal, akik egyrészt ugyancsak nem köszöntek, másrészt nekem kellett kitérnem az útjukból...:O 
Meg egy nénivel találkoztam, aki megkérdezte, mikor halt meg Anyu... Válaszoltam, és elkezdett morfondírozni, hogy "jaj, már olyan régen...", meg hogy "milyen áldott jó asszony volt..." Igaza van... Csak... Fura volt, na... 
Otthon aztán már várt Muci néni ebédje, amit apuval közösen fogyasztottunk el. 
Egész kellemesen elbeszélgettünk közben, nem nagyon volt még ilyenre példa.
Csak a rugalmatlansága megy az agyamra: körmöt nyírtam, amikor mutatni akart valamit. Mondtam neki, hogy mindjárt végzek, amire ő bedurcizott. 
Mire végeztem, meg már borotválkozott... 
Nem értem, hogy ezt miért így kell...
Kaja után elnyomott az álom, jó két órát aludtam. 
Még kicsit beszélgettem apuval, megfürödtem, és visszajöttem Győrbe. 
A buszon lemagázott egy 18 év körüli srác... XD
Itthon nagyrészt a születésnapi üzenetekre válaszoltam, aztán kiültem a konyhába sörözni. 
Tulajdonképpen nem egyedül söröztem, mert virtuális élettársammal beszélgettem közben facebookon.:)
Lefekvés előtt még gyorsan betoltam egy hidegtálat (szalonna, kolbász, hagyma, sajt, kenyér), aztán nyugovóra tértem.:)
---
A hétfő reggel elég mókásan indult. Felébredtem, és örültem, hogy van még időm, mert nem csengett az ébresztő. Aztán kiderült, hogy elfelejtettem beállítani, és már fél 6 van... Mindegy, ennyi csúszás azért belefért..:)
Még egy kis reggeli móka: sikerült beleesnem egy hatalmas tócsába... Tiszta víz meg sár voltam...:/
Délután kollégám felmérte a terepet a fürdőszobában, és elmentünk venni egy két dolgot. 
Hazaérve épp kezdtem volna relaxálni, amikor felhívott egy rokonunk, aki aput vitte műtét előtti vizsgálatra. 
Kiderült, hogy veszélyben az operáció, mert két vizsgálatot nem biztos, hogy sikerül elvégeztetni a műtét előtt. 
Mindketten bősz telefonálgatásba kezdtünk. Ő elérte a műtő dokit, aki megnyugtatott minket, hogy majd a kórházban megcsinálják a hiányzó vizsgálatokat. 
Ja: és persze ismerős volt a kórházi telefonközpontos...:O Nekem mindenhol vannak ugyebár ismerőseim!:)
Este Kék fényt akartam nézni, de kézimeccs volt helyette. Annyira nem bánkódtam.:)
---
Kedden reggel bediktáltam neten a gázóra-állást, hogy semmiképpen ne feledkezzek el róla. 
Tényleg kisebb a fogyasztás gázbojler nélkül, aztán eszembe jutott, hogy tesóméknál nem kapcsoltam vissza a konvektort. Azt is pótoltam a héten.:)
Reggel a buszunk koccant az Árkád-körforgalomban. Elég sok utastársam megütötte magát, nekem csak a vállam rándult meg kicsit a vészfékezéskor. 
Délben megint megette valaki az ebédemet, de most is hagytak helyette. Hihetetlen...:/ :)
Délután ismét egyeztettünk a rokonnal, szerencsére jól alakultak a dolgok. 
Este fürdéskor majdnem kiestem a szomszédban a kádból...:/ Szerencsére sikerült korrigálni, csak a sípcsontomat ütöttem be... 
Vacsorára jó kis pestós melegszendvicset sütöttem, isteni finom lett!:)
Facebookon egy kedves, ámbátor szemtelenül fiatal ismerősömmel beszélgettem. Idén érettségizik, de sokan példát vehetnének róla érettségből... Pff... Ezt jó hülyén fogalmaztam, de ő is érti, meg én is értem, szóval ja...:)
Zárásként Kék fény. Mert azért nem maradt el..:)
---
Szerda. Kedves barátom elküldte a diplomaosztónk videó-felvételét!:) Nagyon komoly...:O Az is milyen régen volt már...:)
Délután 2-kor leléptünk melóból, kollégám elkezdte a "rombolást" a fürdőszobában. 
Közben én átmentem a szomszédba fürdeni. 
Meg észrevettem, hogy az M3 kikerült a tévékínálatból... Majdnem sírógörcsöt kaptam...:( :D
A rombolás után aztán elkezdődött az építkezés is, felkerültek a csempék, és az első járólapok is. 
Pista este 9 után indult haza. 
Én újabb update vacsorát rittyentettem: szalonnás-hagymás rántotta.:) Aztán alig tudtam aludni...:/ :D
Elfelejtettem megnézni a magyar-osztrák férfi kézilabda-meccset..:/ Szerencsére, vagy inkább sajnos nem sokat vesztettem. 
---
Csütörtök. Olvastam, hogy Michael Schumacher éber kómában van. Ez nagyon nem jelent jól. Az az egy "vigasztal", hogy az infó a Bors újság cikkéből szárazik, aztán pedig annyira nem tartom mértékadó hírforrásnak. De sajnos tény, nagyon rossz, hogy nincs előrelépés Schumi állapotában... 
Ismét 2-kor távoztunk melóból. 
Összeírtuk mit kell vennünk, majd elindultunk az OBI-ba. Na, az mókás volt. Az akciós bojler elfogyott, nemakciósból pedig csak túl drágát találtunk. Ráadásul volt ott rajtunk kívül egy házaspár, akik szintén bojlert vadásztak. 
Ők mentek tovább a Baumaxba, mi még megvettük, amit felírtunk. Majd mi is mentünk a Baumaxba.
A házaspárt még ott találtuk, bevásárlókocsijukon egy bojlerrel. Ha az utolsót vitték volna el, biztos elsírom magam. De szerencsére nekünk is jutott.:)
Felcuccoltunk, kollégám folytatta a járólapozást, meg kifugázta a csempét, vagy hogy kell ezt mondani...:)
Aznap is este 9 után ment haza, szóval tényleg elég sokat raboltam az idejéből...:(
Hm... Facebookon valaki megjelölt, hogy a Mozgásjavító Általános Iskolába jártam. Ez stimmel, nincs ezzel gond. 
Csak a suli valamiért főiskola/egyetem-ként volt megadva, így kiütötte adatlapom látható részéről a BDF-et. Ezt pedig nem hagyhattam...:)
Sikerült megadnom volt munkahelyként a teleshopot. 
Megtaláltam, hol lehet állítani a kapcsolati státuszt, át is tettem "kapcsolatban"-ra. De véletlenül rámentettem...:O :)
Nagyon sokan lájkolták, ami azért jól esett, hogy páran azért örün(né)nek a boldogságomnak, illetve egyáltalán kinézik belőlem, hogy én valaha kapcsolatban leszek. 
Mert én már nem nagyon...
A suli-"problémát" közben sikerült orvosolni. Töröltem a Mozgásjavítót, így újra a Berzsenyi Dániel Főiskola lett az első. 
Általános iskolát amúgy sem lehet megadni, így meg hülyén nézett volna ki, ha a Fekete nincs ott, mert annak a sulinak is nagyon sokat köszönhetek.
Aztán az este elég váratlanul zárult. Részben a "kapcsolatban-lájk" apropóján írtam egy egykori kolléganőmnek, akit inkább látásból "ismertem". Kilétét fedje jótékony homály, annyit azért elárulok, hogy egyik kedvenc női nevemet viseli, aminek puszta kimondása baráti körömben már egyfajta garancia a jókedvre..:)
Beszélgetni kezdtünk, és nagyon aranyos volt. 
Amennyit egy beszélgetésből le lehet szűrni, nagyon tetszik a humora, a gondolkodásmódja.... Mintha már régóta ismernénk egymást, és a poén az egészben, hogy ezt ő is megjegyezte...:O :)
Háromnegyed 11 táján meg ugyanakkor írta, hogy menjek ám nyugodtan aludni, mert későre jár az idő, amikor én is bepötyögtem, hogy aludni kéne, mert reggel meló...:)
Telepátia.:)
---
Péntek. Igazából nem tudom, szerintem ez is csütörtökön történt, hogy a pánikbetegség jeleit véltem magamon felfedezni: háromszor mentem vissza a lakásba, hogy valamit bekapcsolva hagytam, vagy nem zártam be az ajtót...:/ Persze minden rendben volt, és így még Gergő barátommal is összefutottam a buszra ballagva.:)
Reggel alig bírtam aludni, úgy vártam a bojlert, mint koskoromban a karácsonyfát.:D
Napközben még felhívtam a Vidanetet, hogy miért tűnt el az M3 a kínálatból, ha már a legmagasabb csomagban vagyok. 
Szerencsére kiderült, hogy csak műszaki hiba történt...:)
Megint 2-kor jöttünk el, Pista és egy másik kollégám felszerelte a bojlert. 
A járólap viszont nem száradt meg rendesen, így ott vesztettünk egy kis időt. 
A bojler be lett üzemelve, közben jutott eszünkbe, hogy nem biztos, hogy be fog férni alá a mosógép. Lemértük: nyitott állapotában még 7 centi hely maradt a mosógép és a bojler között.:)
Közben Pista bónuszként még kihúzta a kábeltévét a konyhába, így már ott sem maradok információ nélkül.:) Ha sikerül végre normálisan beállítani a tévét, mert az bizony elég bonyi...:( :)
Még hétfőre marad egy kis finomítás, aztán teljesen kész lesz a fürdőszoba.:)
Este sajnos nem értem oda a sörözésre a Smukiba, viszont rendeltem kebapot a kedvenc helyemről...:)
---
Szombat. Tesóm sajna nem tudott hazajönni, de sógornőmmel kimentünk apuhoz összerendezni a kórházi cuccokat. 
Hihetetlen, milyen nyakas az öreg... Mindenben ragaszkodik a maga elgondolásához, még akkor is, ha valamiben esetleg a mi ötletünk jobb lenne, és az ő érdekében történne... Mindegy, talán a háttérből majd sikerül mozgatni a szálakat...
Óvatosságból még Écsen fürödtem, meg fél 3 táját belapátoltam egy nagy tál káposztafőzeléket. Azt hiszem, ez a pulutyka, vagy mi...:)
Még meglátogattuk Muci nénit, aztán visszajöttünk Győrbe. 
Kajáltunk, nem egész két órával a főzelék után megettem egy nagy Burger King-menüt... Nem vagyok normális..:)
Az eladó csajszi egyébként kísértetiesen emlékeztetett a "hambis" Dórira, ami csak azért furcsa, mert ő is dolgozott ott...:)
Még a Sparban vettünk ezt-azt, aztán hazajöttünk. 
Edit kipucolta a kádat, a mosdót, így ma már itthon fürdök!:)
Este az eurovíziós válogatót néztem, olvastam, zselés pilótakekszet zabáltam, és aludtam. 
Egyébként pont mondta a rokonunk, hogy szerinte sokat fogytam. Ennyit tesz az anyai koszt hiánya...:(
Ez tök igaz... De sörhasam van, és össze-vissza eszek...:( :)
---
Ma. Hm... Sok fejfájást okozott nekem a bojler az elmúlt időszakban. Ma is: lefejeltem... Nem szabad megszokásból közlekedni a fürdőszobában sem...:/ :)
Már voltam cigiért, meg Sportért, de szerintem elhagytam egy dobozzal...:( A csajszi szerintem ötöt adott, annyit is fizettem, de a szatyorban csak négy volt...:( 
Tippmixem elszállt: három magyar kosármeccset is meg akartam játszani, de csak egyet mertem. Na, a legtutibb ment el, a két másik meglett volna...:(
Ma még mosogatok -a csapból jön a melegvíz!:)-, meg főzök tésztát szósszal! Nem kell meglepődni, csak ezt a Smack-et próbálom ki.:)
Aztán pihengetek. 
---
Holnap még lesz egy kis járólap fugázás, meg bekötjük a mosógépet. Lehet, hogy vennem kéne még egy ruhaszárítót, elég sok mosnivaló halmozódott fel, szinte minden nap tudnék mit mosni! Mert arra ugye gondolni sem merek, hogy nem fog működni a masina...:)
Meg jön egy ismerősöm, a szakdolijához készít velem interjút fogyatékosságos témában. 
Ez lesz kb. az ötödik diplomamunka, amiben ilyen módon szerepelek. Nem semmi jubileum.:)
Kedden biztosító, meg kéne kérdezni, hogy fognak-e fizetni. 
Mert jó lenne, de tényleg az a lényeg, hogy túl vagyok ezen az egészen!:)
Szerdán apu kórház, csütörtök műtét. 
Kb. 8-10 napot lesz bent, aztán 3 hét rehabilitáció a Híd utcában. 
Kemény dió lesz. 
Mára viszont ennyi. 
Jók legyetek!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

2014. január 18., szombat

Szegycsont beforrt

Először is vissza kell kanyarodnom egy kicsit vasárnapig! A lány, aki átjött... Nagyon jól esett, hogy írtam neki, hogy jöjjön át, és ő egy kis vacillálás után tényleg jött.
Beszélgettünk vidám és nemvidám dolgokról, segített megsütni a horvát rétes-specialitást, és... És ismét olyan hangulatot teremtett, amiben nekem eddig még nem nagyon volt részem...:)
Nem, nem kell semmi olyanra gondolni...:)
---
Hétfőről is elfelejtettem valamit... Reggel a büfében kezdtem a napot, vettem ásványvizet. Észrevettem, hogy elég sok kupakot gyűjtöttek nekem össze, elkezdtem őket összeszedni. 
Közben valamire ráléptem. Azt hittem, hogy egy kupak az, még bele is rúgtam, hogy ne kelljen nagyon hajolgatnom. 
Akkor vettem észre, hogy a fülhallgatómat taposom...:/
Szerencsére tanult kollégám ment aznap az Árkádba, és vett is a kedvenc fülesemből.:)
Este pedig a tévé távkapcsolóját sikerült újfent leejtenem. De ezúttal az elemtartó fedele úgy elrepült, hogy máig nem találom...:/
---
Kedd. Felírtam a cetlimre azt a szót, hogy hiány. Hehe... Szinte látom magam előtt, ahogy páran most azt mondjátok, hogy "Goszi, neked mindig hiányod van!"XD
Az a helyzet, hogy hiányzott valaki. Nem szabadna hiányoznia, főleg nem így. Már fizikai tüneteket produkáltam, megfájdult a hasam a nagy agyalásban...:/ Nem, nem kell kombinálni, hogy kiről lehet szó...:)
Szerencsére az ebédszünet azért elterelte a figyelmemet. 
Délután -mint ahogy a hét minden további napján- 2-kor egy kedves kollégám dobott haza, ezúton is köszönet érte!:)
A festő srác előre szólt, hogy egy kicsit később jön, annak rendje és módja szerint el is aludtam.:)
A telefonjára keltem fel, mentünk a Piktorba festéshez cuccokat vásárolni. 
Meg vissza is adhattam tanult kollégám szívességét, ugyanis vettem neki izopropil-alkoholt. 
Nagy szó ez, mert én azt sem tudtam, hogy ilyen anyag létezik. 
Felírtam a nevet egy cetlire, beraktam a farzsebembe, a kezemre pedig rajzoltam egy felkiáltó jelet, hogy jusson eszembe, hogy van valami a zsebemben.
Hiába, öregszem, kellenek az ilyen megelőző intézkedések.:)
Kedden nagyrészt vakarászás-kaparászás volt, a tűz maradványait kellett a falról eltüntetni. Csiga dolgozott, én meg ültem egy széken, és beszélgettünk.:)
Este bundás kenyeret sütöttem, majd viszonylag hamar lefeküdtem aludni. 
Bekerült a csatornakínálatba az M3!:) Alapvetően változtatja meg tévézési szokásaimat, ma is néztem már Zorán-koncertet, tegnap Szomszédokat... Mindig van valami!:)
---
Szerda. Kicsit nyomoztam, és kiderült, hogy a vodafone mobilneten korlátozza a vibert. Szóval nem az én készülékemben van a hiba...:/
Ez is egy érv lenne a telenor mellett, bár aki viberezni tud, az a legtöbb esetben ugye facebookon is elérhető.
Délután glettelés és falszárítás lett volna a program. De a jó öreg Murphy ismét hozta a formát, a kölcsönkapott hősugárzó elromlott. 
Így mentünk hősugárzót venni, Vettünk is egyet, ami működik is. 
Lefekvésig dolgozott a masina, én pedig ahányszor elléptem a fürdőszoba mellett, mindig összefostam magam, hogy tűz van... :/ :)
Elfeledkeztem az ETO-Fradi női kézilabdameccsről, csak a végét láttam. 
29-21-re nyertünk a Fradi ellen, szépen búcsúztak a csajok a Magvassytól, akik az új aréna megépüléséig az Egyetemi Csarnokban fognak játszani. 
Kassai Viktor meg nem került be nyári foci VB játékvezetői keretébe.
Háááát sajnálom, de azért nem dőlök a kardomba, főleg az ETO meccsein mutatott "teljesítménye" miatt...
---
Csütörtökön kedves kollégám véletlenül megette az ebédemet!:O Én meg az övét, és nem is jártam feltétlenül rosszul.:)
Kaja után meg sikerült lefejelnem egy kilincset, még púp is nőtt a fejemen...:/ :)
Délután festés-glettelés.
Pf... Rájöttem, hogy bár fehér festéket vettem, a fal eredetileg nem fehér volt...XD Szinte vakító, ahogy belépek a fürdőszobába...:)
Életének 20. évében elhunyt Rakaczki Bence, a DVTK kapusa. 
A 2011/2012-es bajnokság tavaszi szezonjának utolsó négy meccsén védte a diósgyőriek kapuját, és még azon a nyáron leukémiát diagnosztizáltak nála...
A csontvelő-átültetés után úgy tűnt, javul az állapota, nyerésre állt. 
De a gyilkos kór végül legyőzte őt...
Nyugodj Békében, Bence!:(
----
Péntek reggelre megfájdult a szegycsontom. 
Nem tudtam, hogy úgy hívják, megkérdeztem...:)
Tesóm nem volt itthon, nem tudtam tőle megkérdezni, írásban meg ilyet nem akartam, így rágugliztam. 
A szegycsont körüli fájdalom pánikbetegség illetve reflux előjele lehet. Továbbá rossz tartás következménye. 
Meg éjszaka el is lehet feküdni...:)
Hm... Mostanában viszonylag sokat stresszelek, most azon pánikoltam, hogy refluxom van. 
A tartáshibától nem paráztam, max. szóltam volna Zsófinak, hogy masszírozza meg a szegycsontomat.:)
Mára tünetmentes vagyok, szóval szerencsére talán csak elfeküdtem. De tegnap nagyon fájt...:) 
Reggel egyébként megint egy olyan kollegina vitt be dolgozni, akit csak látásból ismerek. A portánál is megálltunk, kaptam egy jóóó nagy zsák kupakot!:)
Apropó, kupakok: a kis Réka és anyukája nemrég értek haza egy gyógykezelésről az USÁ-ból. A gyűjtés folyamatos, várom a kupakokat továbbra is!
Már két hatalmas doboz tele van. Őőő még egy szemet sem kézbesítettem, de a logisztikai rész szervezés alatt van, három variáció játszik, mindenképpen szeretném összekötni egy szombathelyi látogatással, és Feri barátom meglátogatásával...:)
Délután befejeztük a festést, és rendeztük az anyagiakat. 
Este végre csináltam a digitális tévécsatornák között egy kedvencek-mappát.:)
És véletlenül láttam fél percet a Való Világból...:O
Az új beköltöző csaj feje nagyon durva volt. 
És épp arról beszélgettek, hogy milyen tetoválásai vannak. Amikor megmutatta, egy lakótársnője felkiáltott, hogy "Úristen, rajtad nincs bugyi!"
Pff...XD
Most olvastam, hogy egy korábbi NB1-es kézilabdakapus is villalakó, rá azért kíváncsi leszek...:)
Rossz hírt kaptam egy kedves ismerősömről nap közben, ma már váltottunk pár szót, szóval meg vagyok nyugodva.:)
---
Ma reggel ismét elballagtam az ETO Parkba. 
A bejáratnál összefutottam egy kórházi cimborával, volt németes tanítványommal. 
Tesómnak harmadszor küldték el ugyanazt a csekket...:/ :D
Aztán lottó, tippmix, pékség. 
A postán mondták, hogy a sarki zöldségesnél tudok újságot venni. 
Erre nem is gondoltam, ott max. sört vettem eddig meccs előtt...:D
Kellemes kis "Tante-Emma-Laden", mindenféle földi jóval. 
Gondolkodtam, mit fogok ebédre rendelni, de mivel itt vettem két krémest, eldőlt, nem rendelek semmit, hanem pizzát fogok sütni.:)
Cigit is vettem, megint drágult...:/
A hátizsákom cipzárja meg szétment...:(
Itthon kis pihi után kisütöttem a pepperónis pizzát...:)
Egy időben volt egy olyan "szokásom", hogy az új borotvahabot első használatkor, vagy még előtte leejtettem, így a kupakja végig törött volt...
Na, most épp a ketchupokkal vagyok így: a teli flakont leejtem, és az alja eltörik... Ma meg persze a nappaliban ebédeltem...:/
Aztán kaja után az újságot rátettem egy újságot a ketchupos tálcára, az összekent újságot meg ráejtettem az egyik konyhai székre, az már egy másik történet...XD
Aztán aludtam egy kicsit, meg kézimeccset néztem, meg hallgattam, nyertünk Macedónia ellen. 
Ma már nem tervezek semmit. 
Fürdés-vacsi-mosogatás. 
Buli nem lesz: no fürdőszoba, no party! És ez nem hiszti, egyszerűen jobban szeretek hazai pályáról indulni...:)
Holnap hazamegyek Écsre, apu mondta, hogy Muci néni főz nekem finomat. 
Meg a temetőbe is szeretnék kimenni Anyuhoz...:(
---
Jövő hét? 
Burkolóval kell egyeztetni. 
A háziorvosomat kell felhívni, hogy kellek-e én személyesen a fogyatékos-szakvéleményhez, vagy meg tudja írni a leleteim alapján.
Aput január végén műtik, csipőprotézist kap. Bármi venni-, vagy intéznivaló van, megyek. 
A biztosítóba is be kell mennem, lassan fizetniük kellene...
Meg hátizsákot is vennem kell....
Pénteken azért talán megyünk egyet Smukiba!:)
Nem lesz unalmas...
Mára ennyi.
Jók legyetek!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2014. január 13., hétfő

Tűzszünet után

Valahogy mostanában a hosszabb szabadságokkal valahogy nincs szerencsém... Tavaly nyáron a fogammal szenvedtem, most meg ugye a fürdőszoba...
A két nap be nem tervezett szabit elneveztem tűzszünetnek...:/ :)
---
Múlt héten kedden tesóm kint volt apunál Écsen. Apu küldött nekem kocsonyát, amit finom pirított krumpli társaságában fogyasztottam el, mennyei volt...:)
Inspiráció. Sok minden inspirálhatja az ember fiát. Egy jó film, egy könyv, egy baráti beszélgetés, egy ölelés... Mind-mind olyan dolgok, amikből erőt lehet meríteni. 
És persze néha erőt lehet -és kell is- meríteni egy "lelki fröccsből" is. 
Egy kedves kolleginával irkáltunk facebookon, és leírta, hogy szerinte nekem a pozitív életfelfogás csak duma, mindig siránkozok, most például a fogyatékossági támogatás és a fürdőszoba okán, ahelyett, hogy belegondolnék, hogy mi miért történik. 
Hát elsőre nem volt valami kellemes ezt olvasni. Másodikra sem. 
Aztán elgondolkodtam...
Hetekkel előre elkezdtem aggódni a karácsony miatt, hogy most akkor Győrben egyedül, vagy Écsen egyedül... Hát megoldódott a kérdés... 
Hajlamos vagyok hülyeségeken felhúzni magam... Egy elromlott külső vinyó, vagy egy szoftverfrissítés NEM probléma... Nem lehet az...
Többen szoktátok mondani, hogy nekem milyen mozgalmas, eseménydús életem van. Én meg azon rinyáltam, hogy meló-bolt-posta mókuskerék, dögunalom az egész....
Most, hogy a fogyatékossági támogatás -pff... bocsi...:)- kapcsán olvasgatom régi zárójelentéseimet, tudom, hogy milyen mélyről indultunk/indultam anno, és tudni kell megbecsülni azt, ami van.
Most már lassan egyenesbe kerülnek a dolgok, és pár hét/nap múlva már csak egy felújított fürdőszoba fog erre az egészre emlékeztetni...:) 
Köszönet érte tesóméknak, munkatársaimnak, barátaimnak! 
És Vilcsinek!;)
---
Szerdán mentem először dolgozni. A keléssel nem volt gond, csendben kellett ügyködnöm, mert tesóm is itt aludt.:)
Hm... Meló.... Egy jó kis németes bakival kezdtem a napot. Meg elhagytam a cetlit, amire kolléganőm az intéznivalókat felírta. 
Szomszédék megkértek, hogy pár papírt szkenneljek be, és küldjem el a közös képviselőnek. És itthon felejtettem az e-mail-címet...:/ :)
Napközben váratlan fordulat történt. Kollégáim mondták, hogy inkább villanybojlert szereltessek fel, az bár egy kicsit megnyomja a villanyszámlát, de praktikusabb, és kevesebb vesződséggel jár, mint a gázbojler. 
Átbeszéltük a dolgokat, és elindult a körtelefon. Közös képviselő, kéményseprők, gázszolgáltató. Volt, aki kioktatott, volt, aki hülyének nézett, de nem foglalkoztam vele. A saját érdekeimet kell(ett) néznem. 
A Retro TV indulása kapcsán tesóm megjegyezte, hogy annak idején ő szerepelt egy tévés vetélkedőben. 
Écs csapata Rábapatona ellen versengett a Csepű, lapu, gongyola című műsorban, és azt szeretné valahonnan megszerezni...:) Pff... 1986 körül járunk...:)
Meséltem a dolgot egy patonai kollénanőmnek, aki egyébként akkor még meg sem született...:O 
A nyomozás elindult...:)
Főnököm hozott haza, ő és egy villanyszerelő ismerősöm megnézte a fürdőszobát. 
Utóbbi szerint nem biztos, hogy a villanybojler nyerő lesz, de egy próbát megér...
Este vittem a szomszédainkhoz mosnivalót, a tiszta ruhát egy adag vacsora kíséretében kaptam meg.:) És még melóból is hazahoztam a megrendelt, de szabi miatt meg nem evett ebédemet...:)
Egész nap nagyon bamba voltam, lefekvés előtt kétszer mentem ki a konyhába, hogy hozzak be egy üveg ásványvizet... Harmadszorra meg az egyiket visszavittem...XD
---
Csütörtökön hatalmas fejfájással ébredtem. Az Algoflextől sem múlt el...:/
A telefonom éjjel kikapcsolt, az ébresztős rádiót takarták az elé pakolt papírok, a digidoboz meg a csatornát mutatta, mert elaludtam, és nem kapcsoltam ki, így fogalmam sem volt, ennyi az idő...
A kávét kortyolgatva elkezdett zavarni az arcszőrzetem. Nekiálltam borotválkozni a jéghideg fürdőszobában, láttam a leheletem...:O :)
Aztán vagy fél órát vártam, hogy kicsit töltődjön a telefonom...:D
Este döglöttem, semmit nem csináltam. Nem tudtam aludni, éjfél után még Rex felügyelőt néztem... Még az első gazdája volt, és magyarok voltak a bűnözők...:)
Hm... Örülök annak, hogy élhettem abban az időszakban, amikor e-mail helyett postai levelet küldtünk, mobiltelefon helyett a telefonfülkéhez mentünk. Így kerek a történet...:)
Ez amúgy azért jutott eszembe, mert van egy lány, aki nincs fent facebookon... Pf...XD Fogalmam sincs, hogyan s miként mennék oda hozzá beszélgetni. 
Így legalább nem jutunk el a "van barátom"-mondatig. Mondjuk nem is a barátja érdekelne...:)
---
Péntek. Elaludtam. 6.10-kor riadtam fel, de negyed 8 körül már beértem dolgozni. 
Napközben beszéltem apuval, aki meglepő módon nem ordította le a fejemet, hogy nappali áram mellett villanybojler lesz...:)
Délután jött festő ismerősöm, és felmérte a terepet. Holnap kezdi a munkát!:)
Este hosszú idő után megnéztem a Barátok köztöt, utána nem sokkal már aludtam is...
Ahogy várható volt, Horváth Ferenc lett az ETO vezetőedzője. Optimista vagyok...:)
És kiadták a Forma-1 2014-es nevezési listáját az állandó rajtszámokkal... Nagyon szokatlan...:/
---
Szombat délelőtt elmentem az ETO Parkba postára. 
Tesóm kapott egy ajánlott levelet. Egy csekket kapott meg még egyszer, amit a kérésére nem fizettem be. Ma kaptam még egy értesítőt, hogy kapott még egy ajánlott levelet... Pff...XD
Itthon nincs wifim. Így az ETO Parkban töröltem a telefonomról a vibert, de úgy volt beállítva a rendszer, hogy a play áruházból nem lehet letölteni... Így este a szomszédban pótoltam, bár már megint fos...:(
Az vigasztal, hogy aki viberen akar elérni, megteheti facebookon is...:)
A Babylonban ebédeltem, ízletes kaja volt, bár nem egy Patio-szint...:)
Aztán csendespihenő, közben megérkezett Kata barátosném. 
Tavaly igen keveset találkoztunk, idén talán visszatérünk a régi kerékvágásba.
Rengeteget beszélgettünk, takarítottunk, sőt vizet is segített forralni, így a saját kádamban fürödhettem..:)
Khm... Kiszedtem a fiókból az egy év alatt beszórt fél pár zoknikat.... Ha egy tucat párat nem sikerült összeraknom, akkor egyet sem...:D
---
Tegnap pihi volt, aztán még dél előtt Katával és az öccsével elmentünk Lidlbe...:)
Délután meg blogolni szerettem volna, aztán valaki közbejött...:)
Nem, nem bánom!;)
Kávéztunk-hülyéskedtünk-beszélgettünk, és megsütöttük a horvát rétest.
Finom volt...:)
Később meg kézi EB-t néztem, bár nem nagyon kötött le meccs...
Utána Tizedes meg a többieket néztem a tévében, ami egyébként Anyu egyik nagy kedvence volt...
---
Ma viszonylag könnyen felkeltem, csak kétszer nyomtam szundit...:)
A meló elég hamar eltelt, 4-ig voltunk. 
Még mosogatnom kéne, meg elpakolni a fürdőszobapolcról a cuccokat. 
Aztán este Kék fény. 
Borzongás ezerrel...:)
---
Mára ennyi is voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

2014. január 7., kedd

Bizarr járás

Nem tudom, mit ártott nekem szegény blogom, de tegnap is eszembe jutott, hogy ma még írok egy bejegyzést, aztán egy időre elbúcsúzom, mert senki sem kíváncsi a fürdőszobás-mozgássültes nyavalygásaimra... Na jó, a senki azért túlzás, meg aztán valahol ki kell adni a feszültséget, szóval nem lesz szünet.:) Nyavalygok.:P
---
Pénteken délután beszéltem telefonon az előző bejegyzésben említett, magáról merész képet posztoló lánnyal. Még előző este megbeszéltük, hogy lehet, hogy tud segíteni fogyatékos-témában, csak írjam le, mi a gond. 
Leírtam, és megkért, hogy küldjem el a számom, és elmondta, mit tudott meg. Szerencsére nagyon hasznos infókat mondott.:)
Fura volt, mert szerintem vele annak idején csak futólag beszélgettünk. Mármint egy koleszos ismerősömnek a húga. Mondjuk a nővérétől meg még van egy meghívásom, szóval lehet, hogy még mindkettőjükkel fogok találkozni. Vagyis nagyon remélem....:)
Estefelé pedig Harcsi barátom jött át meglátogatni. Megmutattam neki a fürdőszobát, és meg akartam mutatni, milyen könnyű leszedni a csempét a falról. Leszedtem egyet. Leesett két sor...:O
Jó vendéglátó módára sütöttem melegszendvicset is. Amit egyedül ettem meg, mert Gergő nem kért...:)
Elbohóckodtunk, elkomolykodtunk, ahogy mondani szoktam, megbeszéltük az élet nagy és kevésbé nagy dolgait...:)
---
Szombaton délelőtt bementem a városba. Először vettem buszbérletet. Gáz volt, mert a kártyás fizetés nem működött. Aztán a készpénznél akartam PIN-kódot nyomni...:O Egy csajszi szólt rám, hogy talán pénzt dobjak be... Megoldottam. 
Aztán vettem cigit, Horváth Edéről, a Vagongyár -nem tévesztendő össze a kocsiszereldével..:P- egykori vezérigazgatójáról szóló könyvet a Kisalföld-pavilonban. Meg Sportot, meg lottót, meg tippmixet. 
Délután meg hamburgert és gyrost rendeltem egy -számomra legalábbis- új helyről. És ismertük egymást a futárral!:)
Khm... Ha jól emlékszem, öttel járt alattam, és 17 éve nem találkoztunk...:) Tudom, hogy fóbiás vagyok, de valószínűleg a járásom miatt emlékezett rám, ugyanis elkezdte sorolni mozgássérült osztálytársainak a nevét. 
És mi hárman voltunk az első mozgássérült fecskék a Feketében.:) Mármint a konduktív csoportot leszámítva..:)
Este terveztem egy lájtosabb kimozdulást, de aztán itthon maradtam. 
Facebookon nézelődtem. Egy kolléganőm adatlapját nézegettem, és a tesójáról láttam egy olyan fotót, amin Alonso sisakjva van a kezében...
Ennek eredetére rá kellett kérdeznem. 
Jött is a válasz, tök jól elbeszélgettünk. 
Olyan jól, hogy bevallhattam neki, hogy én tulajdonképpen nem tudom, ki ő, a közös ismerősök alapján igazoltam vissza. 
Szerencsére nem nézett hülyének, elmondta, hogy hol szoktuk látni egymást, és hogy legközelebb majd bemutatkozik. Őőő ez tök jó, csak én ilyenkor totál zavarban szoktam lenni...:$
---
Vasárnap délelőtt feljött hozzám egy gázszerelő ismerős. Elvitte a kigyulladt bojlert, és beszélgettünk, hogy mi lehetett a hiba, meg megbeszéltük a körülbelül rám váró továbbiakról. 
Akkor elkezdtem látni a fényt az alagút végén.
Ma eljutottam odáig, hogy ismét messzire került az a bizonyos fény...
Aztán tesómmal futottunk egy kört az ETO Piacon. Vettünk tojást, meg kenyeret, meg ebédet...:)
Délután relax. 
---
Hétfő. Hát elég érdekes egy nap volt tegnap... Nem tudom, időrendileg mennyire leszek pontos, rengeteg helyen megfordultunk sógornőmmel is tesómmal. 
A biztosítóban kezdtem a napot. Végülis szinte mindent megkérdeztem, amit akartam. Csak azt nem, hogy megkapom-e a kárszakértő által fillérre említett összeget, ha nálam az sehol nincs írásban rögzítve...
Aztán kiderült, hogy a tűzeset kapcsán említett kolleginának a közelben van intéznivalója. Megvártam. Telefonon egyeztettünk, ahogy közeledik. Az egyik hívását aztán szinte másodpercek múlva egy másik követte. Annyi történt, hogy egy sarkon vártam rá, ő pedig megkért, hogy álljak el a sarokról, mert a strichelést a törvény büntetni. Megnevettetett. Ezt is szeretem benne...:)
Váltottunk pár szót, aztán hívtak tesómék, hogy megérkeztek, a vasútállomáson várnak. 
A leányzó odakísért, majd mentünk tovább. 
Győr-Szol. Megkaptuk a másik kapunyitót! Már háromszor kerestük hiába, kiderült, hogy a közös képviselő nem a  portán, hanem az ügyfélszolgálaton adta le...
A kéménybélelésről... Akkora a kavarc, hogy majdnem elsírtam magam... Ezt tényleg nem szeretném részletezni. A költségeket elvileg a társasház állná, de nem kizárt, hogy nem lesz rá pénz, így nekem kell kifizetnem... Méterenként 16 ezer forint, és a "rám eső rész" olyan 5 méter... Az b@szna még be, ha rám esne egy kémény...:O :D
Innen a kéményseprőkhöz mentünk. 
Holnap jönnek kéményt bevizsgálni. Ez asszem 7-8 ezer forint, és meg fogják állapítani, hogy bélelni kell. 
Majd jön a béleltetés, a végén pedig 8-10 ezer forintért átveszik a kéményseprők a kéményt. 
Tényleg a rövidített verziót írtam le. És a sírás kerülget. Megyek is, hozok papírzsebkendőt... :( :)
Átmentünk az Árkádba. Edit szüleivel vásároltunk a Media Marktban. Mögöttünk egy nő elkezdtett hisztizni, hogy csak egy kassza van nyitva. Majdnem beszóltam neki, ugyanis nem voltam nyugodt...
Aztán bementünk két mobilszolgáltatóhoz, mert 10-én lejár a hűségidőm. Kb. tíz éve vodás vagyok, nem kizárt, hogy váltok telenorra. Meglepett, hogy a facebook, a mail, meg a nemtommi nem számít bele az adatforgalomba...:O
Ha viszont vodás maradok, akkor még ebben a hónapban meglepem magam egy új telefonnal. A kiszemelt megvan. De tényleg nem sürgős, mert a szoftverfrissítés után tökéletesen működik, csak a viber "döcög".
Onnan elmentünk ebédelni a Patioba. Én voltam az éttermi fogyatékos.XD
Elhagytam az Erzsébet-utalványaimat...:(
Innen az OTP-ba mentünk, feloldottam a lekötött pénzt, és beállíttattam a havi két ingyenes készpénzfelvételt. 
(Achtung! Közérdekű közlemény: ezt január 15-ig kérni kell!)
A pénzfelvét-limitet is megemeltettem, mert most egy vagon pénzt el fogok b@szni a fürdőszobára...:(
Leveztésként elmentünk a Magyar Államkincstárba, a fogyatékos támogatásomat megigényelni. 
Hm... Kinézték a gépből, hogy június 30 óta nem kapok semmiféle fogyatékos ellátást. Elmondták, hogy háziorvosi papír kell, meg a vonatkozó zárójelentéseim eredeti (!) példánya, és a beadástól számított fél éven belül (!) értesítenek, hogy hivatalosan is mozgássérült vagyok-e.
Az OBI-ban megnéztük a fürdőszobaszekrényeket, mert az megolvadt a tűzben...:( Meg vettünk b@szott nagy szemeteszsákot. És nagyon cuki volt a kasszáscsaj...:)
Innen aztán hazajöttünk, és kipakoltuk a fürdőszobát. Először nem folyt le a kádban a víz, és a kád mellett is vizet véltünk felfedezni. Aztán a kád mellett még nem, de a kádban már igen. 
Na, ha kádat is kell cserélni, akkor elgondolkodom, hogy vonat alá vetem magam, vagy a tizedikről ugrok le. A tűzhalál nem vicces...:/
Egyébként meg vonat alá nem ugrok, mert amilyen balf@sz vagyok, megmaradok. A tizedik meg a tériszonyom miatt necces. 
Ezzel még mindig nem volt vége a napnak, bementünk a kórházba apánk ügyében beszélni a dokival. Meg az enyémben is. 
Legvégül Spar, vettünk lefolyótisztítót. Meg sört. A lefolyótisztító ráfolyt a sörre... :( :D
Elég depresszív hangulatban, és hullafáradtan értem haza, zárásként megnéztem a Hír TV-n a Trollfoci-riportot. 
---
Még ma sem dolgoztam. A háziorvosnál kezdtem a napot. 
Annyian voltak, mint az oroszok, így nem vártam ki a sort. 
Fel akartam írni a rendelési időt. Papírt nem találtam, tollat csak alig, így egy borítékra jegyzeteltem. 
És meglettek az Erzsébet-utalványok is...:)
Innen a kórházba mentem. 9-re volt randim a dokival, úgyhogy először bementem az intenzívre cimborának beköszönni. 
Aztán fél 9-re odamentem az ortopédiára, 11 előtt végeztem. 
Apu-projekt talán sínen van, aztán engem is megvizsgált. 
Nem volt kötelező, de lett egy friss orvosi szakvéleményem.
Hm... A lábujjaimat nem tudom mozgatni....:( Ezt persze eddig is tudtam, de mindig ledöbbenek rajta. Ez talán magyarázza enyhe láb-fetisizmusomat....:$ Na jó, ez persze csak poén, de ettől függetlenül néha le szoktam döbbenni, amit egyes csajok -főleg nyáron papucsban, szandálban- a lábfejükkel, lábujjaikkal művelnek... A látványtól kitörik a bokám...:D
A szakvélemény megírása viszont mókás volt, a doktor úr elkérte egy korábbi szakvéleményemet, hogy abból merítsen ihletet, mert a járásomat nehéz megfogalmazni... Nos, "rendkívül bizarr, billegő járás, végtagjait nem emeli meg..." lett a végeredmény...  
Beszélgettünk a dokival. Valószínűleg évtizedekig el fogok tudni így sétálgatni, arra kell figyelnem, hogy ne hízzak el, meg a hátizmomat kell erősíteni, hogy a gerincem bírja a természetellenes terhelést. Úgyhogy majd konzultálnom kell Zsófival ezügyben...;)
Innen újra ITO, cimborámnak kávé-, és cigiszünet. 
Majd a Mekiben vettem jutalomfalatokat, és hazajöttem. 
Öntöttem lefolyótisztítót a kádba, ebédeltem, aztán lefeküdtem aludni. 
Kimostam a kádat, talán okés teljesen. 
Közben befutott tesóm, hozott Écsről csempe-, meg járólap-maradékot. 
A kiszemelt villanyszerelő is jelentkezett. Komolyan kezdek befordulni...:/ :)
Ma még kocsonya-vacsi, fürdés, mosogatás. Holnap megyek dogozni, komolyan mondom, már tiszta felüdülés lesz...:) 
De 2-re itthon kell lennem. 
---
Komolyan mondom, a kiszolgáltatottság zavar a legjobban. Hogy a szomszédba járok fürdeni, nem tudok mosni, teafőzőben forralok vizet, mert a fazekat nem bírom el... Tesóm mondjuk a fazékról le is tiltott...:( :)
Szülinapomra szerettem volna új fürdőszobát, jelen állás szerint örülni fogok, ha névnapomra minden elkészül...:(
 F@szkivan.
Bocs, nem hisztizek... 
Inkább abba is hagyom mára!
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2014. január 3., péntek

Cenzúrázva

Úgy fair, ha a tegnapi morgolódás után leírom a ma a Földhivatalban szerzett pozitív tapasztalataimat is. De nem akarom "telefosni" az üzenőfalat, ezért inkább írok egy egész bejegyzést.
Hm... Tegnap reggel elég morcos voltam. Először sehol nem találtam a szemüvegemet, aztán úgy találtam meg, hogy egy kisebb reccsenést hallottam: igen, ráléptem. Valamennyire sikerült visszahajlítani. De hülyén néz ki, kényelmetlen, ha megigazítom, akkor nyikorog, szóval hamarosan majd szemészetre is el kell mennem. 
Nem sikerült túl jól idei első nyilvános szereplésem sem. A kisboltban Nemzeti Sportot vásároltam. Odaadtam a csajnak az aprót, lezserül megjegyeztem, hogy "számold meg légyszi, mert én nem tudom!" És tényleg nem jól adtam...XD
Aztán elmentem a Földhivatalba. A portás szokás szerint eléggé hülyének nézett, nem kicsit fura volt. 
A lényeg: aznap nem volt ügyfélfogadás, így ma kellett visszamennem. 
Ebédre virslit főztem, a szilveszteri maradékot... Khm... Lehúztam a bőrét, így már egészen fogyasztható volt... Azt hiszem, ennyit a konyhatündérségről...:)
Délután felhívtam a gázszolgáltatót, hogy nem kaptam meg az ígért emailjüket. Közölték, hogy inkább elküldték postán. 
Aztán beszéltem a gázszerelővel is, akit Melinda ajánlott. Elvállalta a melót.
Meg főnökömnek is adtam egy rövid helyzetjelentést. 
-közben ismerősöm belinkelt egy jó kis magyar retro-megamixet, azt hallgatom írás közben...:)-
Aztán tartottam egy csendespihenőt, és következett az évértékelő blogbejegyzés. 
Vacsora... Khm... Az utóbbi időben kaptam egy rakás kóstolót, meghívtak kajálni, meg olyan is volt, hogy étvágyam sem volt az idegtől. Így aztán tegnap egy egy hete lejárt szavatosságú védőgázas csomagolásban lévő szalámi került sorra. Hát őőő, meglett az eredménye...XD De a mogyorókrémes-tejszínhabos gofri finom volt...:)
Történelmi pillanat: egy ismerős leányzó kitett magáról egy igencsak dögös fotót. Egy ismerőse kommentjére reagálva sikerült leírnom egy igencsak övalatti poént...:$ Amit a lány aztán törölt. Nem értem én a nőket, ha tutyimutyi vagyok, az a baj, ha macsó próbálok lenni, akkor meg az....XD
A történethez hozzátartozik, hogy kommentem a csaj munkatársa való tekintettel került törlésre, és privát üzenetben nevetett is rajta....:)
Este röhögőgörcsöt kaptam. Rátaláltam a Szomszédok forever nevű facebook-oldalra, és ott a képek... Folytak a könnyeim...
Harcsi barátom adatlapján megosztottam két fotót, a másodikhoz már képtelen voltam kísérőszöveget írni, mert nem láttam a monitort a könnyeimtől...:)
---
Ma reggel sikerült pontosan leszámolnom a Nemzeti Sport árát.:)
A Földhivatalban a portás azonnal megismert. Odakísért az ügyfélkapuhoz, és gombnyomásra behívtak. 
Tulajdoni lap-másolatot kellett kérnem. 
Az ügyintéző megkérdezte, hogy hiteles másolat kell-e, vagy elég a munkapéldány. Előbbi 6250 forintba kerül, utóbbi csak 1000, viszont a Kormányablakban kell kérni. 
Persze nem tudtam a választ. Mondta a néni, hogy maximálisan ráérünk, hívjam fel a biztosítót. 
Felhívtam őket. Először nem tudtak segíteni, aztán kis utánajárás után jött a válasz, hogy hiteles másolat kell, de az árát visszakapom, ha a számlát mellékelem. "Hívását rögzítettük.":)
A pénztárosnővel közöltem, hogy nincs apróm. "Most majd lesz!"-így szólt a mosolygós válasz...:)
A szomszéd ügyintézőcsajjal valamiért sikerült összemosolyognunk. Még a végén puncimágnes leszek! Höhö...XD
Közben felhívott a gázszerelő. Megkérdezte, hogy hol lakom, mert jönne terepszemlére. Mondtam neki, hogy köszi, de még nem tartunk ott. Közölte, hogy egyébként nem is engem akart hívni, hogy mindenképpen jelezzek, ha megvan a kémény, és akkor azonnal jön, amint tud. 
Hm... Egy kis rugalmasság, segítőkészség, mosoly, és máris könnyebben mennek a dolgok...:)
Ma még várom a tűzoltósági szakvéleményt, meg kedves barátom jön katasztrófaturistáskodni. Háztűznézőbe.XD
Holnap megnézem, nyitva van-e a biztosító. Valószínűleg nincs, de legalább sétálok egyet. Aztán lottó-tippmix. 
Este nem lenne rossz egy beülős-beszélgetőst összehozni, ha találok hozzá partnert.:)
Vasárnap meg tervezgetjük a teendőket, meg ki kéne almolni a fürdőszobát, hogy legalább hideg vízben tudjak itthon fürdeni...
---
Michael Schumacher ma 45 éves... Sok erőt és kitartás küldök Neki a köszöntés mellé....
---
És mára ennyi. 
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

2014. január 2., csütörtök

Ez volt 2013

Azt nem tudom eldönteni, hogy babonás vagyok-e, vagy sem, de tény, alapvetően semmi bajom a 13-as számmal- egy gyermekkoromban lekésett péntek 13-ai kirándulást leszámítva. 
A tavalyi év viszont igencsak emlékezetesre sikeredett, tele hullámhegyekkel és -völgyekkel, megmagyarázhatatlan kettősségekkel. 
---
Anyuval kezdem. Ez volt az első teljes év nélküle. Arra felkészítettek, hogy az ünnepek és évfordulók nehezek lesznek. Azok is voltak. 
De különböző ízekről, hangulatokról, zenékről, filmekről, máig folyamatosan eszembe jut. Nem tudom, nem akarom, és nem is fogom "elengedni", bármit is mond a szakirodalom...
---
"-Kisfiam, kellene már melléd is egy kedves leányzó!
-Miért is?
-Hát hogy boldog legyél!
-Én boldog vagyok, ha nyer az ETO!
-Akkor b@szd meg az ETO-dat!"
 Khm... Ez az épületes párbeszéd Anyu és köztem zajlott le pár évvel ezelőtt-miközben édesanyám a pólóimat rendezgette a ruhásszekrényben...:)
Na, és ugye az a nagy a helyzet, hogy a Győri ETO FC megnyerte a magyar labdarúgó bajnokságot, a Győri Audi ETO KC kézislányai pedig a Magyar Kupa és a bajnokság mellett a Bajnokok Ligáját is megnyerték. 
Tudom, a magyarfoci kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de mégiscsak hatalmas nagy élmény bajnokcsapat szurkolójának lenni. Főleg a Fradi elleni, 13.400 néző előtt lejátszott mindent eldöntő meccs volt életre szóló élmény.  
A bajnoki cím ellenére nem kedveltem Pintér Attila vezetőedzőt, örültem volna annak, ha minél előbb elhúzná innen a csíkot. Tartok tőle, a szövetségi kapitányi kinevezés túl nagy ár volt a nagy cél érdekében..:)
A kézislányok BL-győzelme ugyancsak emlékezetes volt. Még úgy is, hogy a szezonban egy meccsen sem voltam kint, a csapatot övező enyhe "sznob-feeling" pedig egyáltalán nem ínyemre való. 
Ettől eltekintve természetesen maximális tisztelet, gratuláció és imádás jár a lányoknak.:)
Forma-1: a szezon nagy részét totális letargiában, már-már teljes közönnyel követtem. Vettel dominanciája az agyamra ment. Remélem, idén az új szabályok bevezetése után legalább egy kicsit változatosabb szezon fog következni. 
2013-ból még sport szempontjából örökké emlékezetes marad a vízilabdás fiúk nyári világbajnoki címe. Meglepő, váratlan, szenzációs. 
Meg persze a decemberi női kézilabda VB, onnan is a magyar-brazil meccs. Hátborzongató. Libabőr, infarktus...:/ :)
---
Minden év végén/elején külön fejezetben szoktam írni a lányokról.
Hát őőő nem tudom... Mintha kisebb előrelépés látszana mutatkozni. Mondjuk a korábbiakhoz képest ez nem volt nehéz...:)
Új impulzusok, új hangulatok értek, amikről nem írnék bővebben. Másnak apróságnak tűnhetnek, nekem sokat jelentenek. 
Nemsokára 33 éves leszek. Vén f@sz vagyok, ez már nem vicces... Sok minden kimaradt az életemből, sok minden szerintem már ki is fog. Mindenesetre egy szemtelenül fiatal ismerősöm szerint 28-nál semmiképpen nem nézek ki többnek, ami azért biztató...:)
Voltam többször plátói szerelmes, ami nem egy egyszerű dolog.
Egy biztos: a picsogós Goszinak egyszer és mindenkorra vége: minden ismeretségből, találkozásból igyekszem a pozitívumokat keresni, észrevenni, a "pillanat varázsát" magammal vinni-hogy nagy szavakat használjak. 
Így önző módon a saját életemet próbálom szebbé tenni, magamat erősíteni. Ha lesz "kézzel fogható" eredménye, akkor oké. Ha nem, akkor legalább nem görcsölök...:)
"Lehet-e barátság férfi és nő között, és ha igen, miért nem?"-teszi fel a kérdést Karinthy. 
Szerintem egyértelmű igen a válasz. Büszke vagyok rá, hogy több lányt évek óta barátomnak tudhatok, akikkel bármit meg lehet beszélni, számíthatunk egymásra. 
Tavaly szerintem valamelyest nyitottabbá is váltam, sok új ismeretségre tettem szert. Bár ez nem mindig csak rajtam múlott. 
Írjak példákat? 
A kollegina, aki hónapokon keresztül akkor jött a kajáldába kávéért, amikor épp ebédeltünk, a köszönésnél mégsem jutottunk tovább. 
Aztán  egy facebook-lájk kapcsán beszélgetni kezdtünk, váltott üzeneteink száma immáron meghaladja a 10 ezret. Neki mindent leírhatok, ő is nekem, és szerintem nagyon jó, hogy van egy ilyen emberke az életemben.:)
Vagy a lány, akivel eleinte csak mosolyogtunk egymásra, köszöntünk egymásnak, aztán kis segítséggel az első beszélgetések is megkezdődtek. 
Aztán az a munkatársnőm, akit egy ismerősöm megemlített, hogy névről ismer. Akkoriban még én is szinte csak névről ismertem, aztán ez megváltozott.:)
A többször említett kolléganő, aki például a tűz estéjén is megjelent nálam. Tőle több olyan gesztust is kaptam, amihez egyszerűen nem vagyok hozzászokva. 
A legfrissebb ilyen jellegű élményem pedig a céges forraltborozásról datálódik: kolléganőm barátnője. 
Egyébként férjnél van. Nem ez a lényeg. Kedves volt, aranyos volt, feldobta a kedvemet, örömmel emlékszem vissza rá. És ezt nem mentegetőzésből írtam le...:P
Vonzás törvénye. Hiszel benne? Pedig higgy benne, létezik!;)
Tavaly általános iskolából, gimiből, előző munkahelyről is több régi ismerőssel találtunk újra (?) egymásra. Köztük olyanokkal is, akik annak idején mondjuk szimpatikusak voltak, de valamiért nem mertem náluk igazán kezdeményezni, mára pedig kisebb-nagyobb rendszerességgel beszélgetünk. 
Egy ismerősöm szerint egy mozgássérült pasinak 1:100000 az esélye egy "egészséges" lánynál. Én valamelyest optimistább vagyok, nagyjából 10%-ra teszem ezt az esélyt egy ép lány esetében. Mert én is egészséges vagyok. A körülményekhez képest...:)
Egyébként ez teljesen reális. Evolúciósan nézve a férfi az erősebbik nem, hát ez ugye esetünkben nem érvényesül. 
Adja magát, hogy mozgássérült lánnyal kellene próbálkoznom. 
De ez nekem nem menne. Mert köcsögszemétbunkó vagyok. Amúgy nem. 
Van magyarázat, igény esetén szívesen kifejtem bővebben.
Huh, ez a rész szerintem kicsit csapongó lett. De azért remélhetőleg "van benne rendszer".;)
---
Bulik. Hát azok tavaly kb. kimaradtak az életemből. Tök jó volt tavaly a születésnapom a Smukiban. De olyan szerintem még egyszer nem lesz. 
Nagyon jó volt, hogy annyi barátom összegyűlt, de hiába hívnám meg az embereket úgy, hogy "ne hozzatok ajándékot, csak igyunk!"- hoznának, és ez tök hülyén jönne ki...:)
Volt még pár emlékezetes meccsnézős sörrentés is. 
Táncitáncis buliban tavaly szerintem egyáltalán nem voltam. 
Néha azt mondom, nem hiányzik, már kiöregedtem belőle. 
Ez részben igaz is, egy-két szórakozóhelyre egyáltalán nem vágyom. 
De azért idén jó lenne egy-két táncitáncis estét beiktatni. De csak pénteken. Öregszem, nehezen regenerálódom...:)
A Balaton is fent van az idei bakancslistán. Már utána sem merek számolni, hány éve nem voltam a magyar tenger partján...
Mondjuk első lépésben annak is örülni fogok, ha végre a saját kádamban csobbanhatok...:)
---
Van biciklim. Ha rendben lesz a tárolóhelyiség, akkor többször fogom használni, persze ehhez a jó idő is szükséges. 
Tavaly elég sokat jártam fogorvoshoz. Adni kell a prevencióra is, így talán lesz erőm nem csak probléma esetén megkeresni a dokit. 
Azt pedig nagyon sajnálom, hogy nem tudtam elmenni a Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon öregdiák-találkozójára. 
Sokan kaptam attól a sulitól. Sokat jelentenek az ottani emberkék, de aznap olyan göthös voltam, hogy egy pesti kirándulást nem éltem volna túl. Vagy csak alig.
---
Bojlertűz. Nyilván úgy kellett, mint halottnak a csók. 
De már talán látszik az alagút végén a fény. Egy picit. 
Erre majd még a későbbiekben visszatérek.
---
Fogadalmak. 
Nem szoktam nagy fogadalmakat tenni, de most egy-két dolog megfogalmazódott bennem.
+kevesebbszer használni a nyilván szót. Az agyamra megyek.:)
+füstmentesség. A fürdőszobában mindenképpen. Az nagyon gáz.:) Meg amúgy is... Drága, egészségtelen, büdös. Nem lesz egyszerű történet, de pozitívum, hogy 12 év alatt ez soha nem fogalmazódott meg bennem komolyabban. Most igen.
+Emberi kapcsolatok: kettőn áll a vásár... (Főleg) azokat az embereket kell komolyan venni, akik engem is komolyan vesznek.
+Kezdek megcsömörleni az emberi kicsinyességtől, rosszindulattól, pesszimizmustól. Ezeket a dolgokat messziről el kell kerülni. Észre kell venni az élet apró örömeit. És meg is kell azokat mutatni. Hogy egy testvér-blog, egy facebook-oldal keretében, és milyen formában az még kérdéses. De valami lesz.:) Mint ahogy valamikor ennek a blognak is meg kell újulnia. Nem csak a profilképnek.:)
+Tudom, milyen mélyről indultam. Annak idején a mozgássérültek sulijában is felzárkóztató csoportba jártam, és nagy küzdelem volt az is, hogy megtanultam önállóan járni. Mostanra egy kicsit eltunyultam. Nyelvtanulás, "edzés" (=felülés, fekvőtámasz, gyógytorna, úszás...)
+a jogsit nem írom le. A vezetéstől jobban félek, mint a nőktől. Pedig ez nagy szó...:)
+rengeteg elintéznivaló vár rám. Lakáshitel, fogyatékos-támogatás, apu-műtét, fürdőszoba. Hideg fejjel, magabiztosan kell mindent intézni.
+nem fogadalom, egy idézet Horti Gábor sportújságírótól: "Ha magadon jót tudsz nevetni, engedélyed van arra, másokon is jót nevessél!" Nagyon igaz!;)
---
Többnyire értékelni is szoktam az elmúlt évet. Tízes skálán. 
Nem is tudom... Erős hatos...
---
Hát azt hiszem, ennyi.
Csapongó összefoglaló egy hülye évről. 
Azért remélem nem írtam sok hülyeséget!:)
Még egyszer Boldog Új Évet mindenkinek!
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

2014. január 1., szerda

VII/1.

Ha a GosziBlog egy újság lenne, azt írhatnám, hogy a Kedves Olvasó a hetedik évfolyam első számát tartja kezében. Ez azért nem semmi!:)
Viszont ha újság lenne, nem jelenne meg újév napján. Így viszont igen.:)
---
Képtelen vagyok megjegyezni, hogy milyen nap van, így utána kellett néznem, hogy hétfőn jelentkeztem utoljára bejegyzéssel.
A poszt megírása után hívott a kárszakértő a biztosítóból, hogy kedden már jön is szemlézni. Öt munkanapon belülre ígérték, és még aznap jelentkeztek, azért ennek tényleg örültem.:)
---
Tegnap reggel, azaz szilveszter napján először elrohantam a Lidlbe, vettem egy-két apróságot. 
10 és 12 között ígérte megjelenését a kárszakértő, fél 11-re itt is volt. Szerencsére én is. 
Jó sokáig nézelődött a fürdőszobában, fényképezett, kérdezősködött. Aztán beültünk a szobába, elkészült a jegyzőkönyv, én meg ültem és néztem bambán magam elé. 
A végén aztán mondott egy összeget, amivel meg voltam elégedve, szerintem nagyjából takarni fogja a káromat. Aztán majd meglátjuk. 
Korábban már írtam, fel voltam rá készülve lelkileg, hogy egy kanyi fityinget sem fognak fizetni. Aztán láttam a kárszakértő csodálkozását, hogy ezt ennyivel megúsztam... Na, az elég ijesztő volt. 
A végén még a kisautó-gyűjteményemet is megdicsérte.:)
Holnap el kell mennem a Földhivatalba tulajdoni lap-másolatért, péntekre a tüzoltósági szakvéleményt is megkapom, ezeket kell majd bevinnem a biztosítóba, és utána előbb-utóbb utalnak. 
Szoktam mondani, hogy az életben semmi nem történik véletlenül. De egy gázbojler kigyulladása azért mégis eléggé kellemetlen, és még finomat fogalmaztam. 
Ha próbálok pozitívumokat keresni az esetben, nagyjából négy jut eszembe.
-kigyulladhatott volna rosszabbkor is.
-újabb leckét kaptam a "probléma nagyságának relativitása"-témakörben. 
-a tűz estéjén eljött hozzám kolléganőm, és még mindig elérzékenyülök, ha eszembe jut, hogy mennyit segített. De rajta kívül is sok barátom, ismerősöm ajánlotta fel segítségét, köszi mindenkinek. 
-fel lesz újítva a fürdőszobám. Szép és jó, de erről így ebben a formában természetesen szívesen lemondtam volna. 
Nem vagyok egy nagy álomfejtő, de szerintem azért álmodtam többször is azt, hogy Anyu rosszul van, mert aggódott értem fentről, hogy szedjem már össze magam, és oldódjon meg a dolog. Rajta vagyok az ügyön!
A kárszakértő távozása után felhívtam a tűzoltó rokont, aki szintén felajánlotta segítségét. Utána apuval is beszélgettünk egy viszonylag nagyot. 
Ebédre két babgulyás-konzervet fogyasztottam el, pogácsával.
Délután egy kicsit pihengettem, majd egy amolyan koleszos felmosás is belefért. Igen, pohár víz elkenése...Nagyobbhoz nem volt lelkierőm...:D
Aztán bementem a városba, Zsófival és Gergővel találkoztam, Attila barátunk is velük tartott. 
Miskolci vásárfiaként kaptam DVTK-sört, köszönet érte!:) Azért Dodót is elhozhattátok volna!;) 
A Vendelinbe ültünk be, szilveszteri absztinencia-ígéretem ellenére már ott lecsusszant az első két korsó sör. 
Hazatérve átmentem a szomszédba, fürödtem, aztán beszélgettünk, koccintottunk. 
Itthon tévé, sör, net.
Közben pár telefon, meg SMS. 
Jóval éjfél után virslit főztem. Több embertől kértem tanácsot az elkészítésre vonatkozóan, de sajna nem sikerült jól, szerintem kicsi volt a lábas a négy párnak... Egy-két virsli kb. ehetetlen volt, de azért leküzdöttem...:)
Éjfél után már csak vizet ittam, 2 után feküdtem le, még kiolvastam a Nemzeti Sportot.:)
---
Ma reggel azért a biztonság kedvéért vettem be egy Algoflexet. 
A kávé után már minden rendben volt. 
Rántott mozzarellarudakat sütöttem ki ebédre, és nagyon folyós lett...:O De nem volt ehetetlen...:)
Aztán volt egy kis csendspihenő. 
Hamarosan fürdés és lencse-vacsora a szomszédban. Hogy gazdagok legyünk és elköltözzünk..:)
Utána nemtommi. 
Holnap ügyintézek, meg pénteken is, hétvégén meg tesómmal próbáljuk kisakkozni az intéznivalók sorrendjét. 
Nem lesz unalmas...
Majd valamikor jelentkezem még egy évértékelő írással!
---
Schumi, győznöd kell!!!
---
Mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)