2009. december 31., csütörtök

BUÉK 2010

"A dolgok a legritkább esetben alakulnak úgy, ahogy az ember elképzeli."
Valahogy így hangzik a lentebb már említett Papírkutyák cím film "tételmondata". És hát ez bizony eléggé igaz.
A héten több előre eltervezett programom is törlődött, vagy módosult. Jelen állás szerint a szilveszter este is teljesen más lesz, mint előre elterveztük...
Katával és Nikivel viszont a találka tegnap este nagyon jól sikerült. Kaptam illatszereket, kávét, és pezsgőt karácsonyra. :) Davidoff instant kávé. Én ebből a márkából eddig még csak cigiről hallottam. :D
Nem a tervek szerint alakult szomszédasszonyom tegnap estéje sem. :/ Történt ugyanis, hogy beleléptem a függőfolyosón hűtött sütijébe... :( Szegény órákig szenvedett vele, én meg sikeresen elrendeztem. Persze ma reggel odamentem még egyszer bocsánatot kérni, és szerencsére nincs harag...
És tegnap este Dórival hosszú idő után újra telepátiáztunk. :) A sütis "intermezzo" után saját hülyeségemtől sík idegen ültem le a gép elé, és a lány abban a pillanatban kezdett el mesélni valamit MSN-en, ahol pedig "rejtve voltam". A stressztől kissé be voltam lassulva, de azért sikerült Dórinak felvidítania... :)
Most ébredezek, lassan majd pakolok, és dél után indulunk Bükre, évet búcsúztatni, egy kicsit lazulni, és majd vasárnap térünk vissza.
Úgyhogy nem maradt más hátra, mint hogy Boldog Új Évet kívánjak mindenkinek, mára pedigjó bulizást! Egyfajta alapozásként fogadjátok sok szeretettel az alábbi videót! :)


2009. december 30., szerda

Vide(J)ó 7.

Találtam. Most. Feltöltöm ide is. Azonnal.
Hatalmas! Nem? :D :D :D

Nem mentünk

Annál azért kevésbé telnek eseménydúsan a napjaim, mint amennyit írok. Időm van, kedvem is, akkor meg miért ne? :)
Ahogy a cím is mutatja, nem mentünk tegnap Öttevényre. Ez benne volt a pakliban, de azért mégiscsak sajnálom. A munkatársakkal is jó lett volna találkozni, a kajáldára is kíváncsi lettem volna, és... És Adrival is megbeszéltük, hogy ebéd után egy BUÉK-puszira azért összefutunk, de ugye ezt is le kellett mondanom.
Amúgy tegnap este Álom.net-et néztem. Jaj, de gyenge eresztés volt az a film... :/Pedig alapból szeretem a magyar mozikat.
Ja, és beléptem iwiw-en egy klubba, aminek a neve "Akik nézték a Walt Disney-t, amikor meghalt Antall József". Épületes, na! :) Egyébként valahol olvastam, hogy furcsa mód az embereknek ez, és még két esemény biztosan megmaradt, mármint úgy értve, hogy mit csinált éppen akkor, amikor az a bizonyos dolog történt. Antall halálán kívül az a bizonyos szeptember 11., illetve az öszödi beszéd "kiderülése". Igen, én is emlékszem mindháromra, de inkább nem untatlak vele benneteket, ha valakit mégiscsak érdekel, szóljon bátran, és pótolom a lemaradást... :)
Ma feladtam egy kolléganőmnek ide Győrbe egy képeslapot. Elsőbbségivel TALÁN megkapja holnap. Ez a levél ez fog menni Pestre, vagy hová, és onnan vissza? Ez durva... :) Amúgy teljesen elszoktam a kézírástól: komolyan mondom, az iromány papírra vetése után szabályosan fájt a kezem... :/ Pedig Ritának igazi kisregényt tervezek írni, csak az új címe Anyu irodájában van, oda meg nincs kedvem bemenni...
Találkoztam kéregetős hajléktalannal, és hittérítő nénivel is. Bakker, leszállok a buszról, odajön a papa, kér cigit, majd jön a néni, szétnyitja a kabátját - huh...:D - és elővesz egy ilyen "Jézus nélkül fabatkát sem ér az életed, ha meg eddig vallásos voltál, akkor rossz nyomon jártál, mert az igaz hit mi vagyunk..."-szerű prospektust. Nemrég hallottam, hogy Abel Xavier, az extrém kinézetű egykori portugál labdarúgó (kép!) áttért az iszlám hitre, mert abban a vallásban látja a világbéke meg minden egyéb földi jó megvalósulásának esélyét. Ja, és ezentúl a Fejszál névre fog hallgatni. Megnéznék egy vallási témájú eszmecserét térítő mamika és Abel... Fejszál között. Még az is lehet, hogy meggyőznének. :)
Este Katával és Nikivel találkozom, az évi szokásos két ünnep közötti beszélgetős iszogatást ejtjük meg.
Előtte még össze kellene pakolni az utazótáskámat, mert ugye holnap reggel irány Bük. 14 ember, 4 nap, 90 liter sör, finom kaják, nagy beszélgetések, és persze hatalmas nagy party! :) Adunk a testünknek rendesen! :D
Szerintem majd még írok!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

2009. december 29., kedd

Az utolsó utáni pillanatban

Akkor azért ismét kérnék egy kis komolyságot! :) Ma délelőtt felkerekedtem, és mivel két kedves ismerősömmel még tervezünk egy beszélgetős-ajándékozós összeröffenést, ajándékok után koslattam. :)
Sikerült is, bár azt azt mondanom sem kell, hogy magamat is megleptem valamivel. :) Guido Knopp Hitler menedzserei című könyvét vettem meg. A német író könyveiben értelmesen, olvasmányosan ír a II. világháború eseményeiről. Eddig még egy kötete sem volt meg nekem, amiket olvastam, azokat mindig kölcsönkaptam. De most pótoltam kicsit a lemaradást. Ez a könyv egyébként a nácikat támogató bankárok, gyárosok, mérnökök életét, pályafutását mutatja be, és így elsőre nagyon érdekesnek tűnik. Jaj, egyébként a könyvekkel van egy olyan problémám, hogy kb. havonta találok valami szimpatikusat, meg is veszem, el is kezdem olvasni, aztán egy hetilap, vagy más egyéb olvasmány miatt félbemarad. Kb. öt könyvvel vagyok így per pillanat... Nem szoktam nagyon újévi fogadalmakat tenni, most majd legyen mondjuk az, hogy ezeket befejezem! :)
Na, aztán az ajándékokat be is csomagoltattam, de ez csak úgy volt lehetséges, hogy veszek egy egész tekercs csomagolópapírt. Oké, nincs is ezzel semmi gond, de azért viccesen néztem ki a buszon, december 29-én karácsonyi csomagolópapírral a hónom alatt. :D
ETO: a mai Nemzeti Sportban van egy értékelés a labdarúgó NB1 csapatairól. Kedvenc csapatomról szó szerint ezt írták: "az új vezetőedző, Pintér Attila hátulról kezdte az építkezést: jól megszervezte csapata védekezését, viszont a támadójátékra nemigen maradt ideje. Bár hazai pályán veretlen maradt az ETO, és magasan felülmúlta várakozásunkat, szürke játékát sokan kritizálták." Szürke játék? Nos, én inkább úgy fogalmaznék, hogy színtelen-szagtalan, lélektelen és roppant módon, de borzasztóan gyenge játékot nyújtó zsoldosok gyülekezete a csapat jelenleg. Ez szomorú. De senki nem mondhatja, hogy elfogult vagyok. :)
És a váci Magyar Kupa-nyolcaddöntőn újra játszott, és öt gólt dobott Görbicz Anita! Úgy kell nekünk egy jó formában lévő Görbe a BL-meccsekre, hogy azt szavakkal nem tudom kifejezni... Szóval ennek örülök. És a Vác csapatából Temes Bernit és Herr Orsit visszavárom "hozzánk"... :(
Még mindig megöl a kíváncsiság, hogy ki az a Krisztikee. Valahogy képtelenek vagyunk egyszerre fentlenni MSN-en, Ráírni meg nem fogok, hogy "Szia, ki vagy?". Az olyan izé. Nem tudom. :) Mindenesetre ha netán a jóseggű exkollegináról van szó, akkor... Akkor lemegyek hídba az tuti... :D Khm... Természetesen egyik hölgyismerősömet sem szoktam ilyen őstulok módon emlegetni, de neki tényleg csak a keresztnevét tudom, és azt, hogy formás popsival áldotta meg a teremtő. De soha nem beszéltünk egymással... :) vagy inkább :(
Fannival ma sem sikerült alálkozni, majd talán jövőre valamikor.
Holnap elvileg Öttevényre mennénk, ahol is van egy bizonyos Katharina - remélem, jól írtam - nevű étterem, amiről Eszti kollegina annyi jót mesélt, hogy gondoltuk elmegyünk, és ebédelünk egyet ott. Ha csak feleannyira jó a kaja, mint amennyire mondják, akkor hatalmas kulináris élvezetekben lesz részünk. :) De most kis hiba csúszott a tervezésbe, de szerintem csökkentett létszámban - azaz ketten - is elfogadjuk Eszti meghívását.
Addig is viszont be kell érnem a saját készítésű parizeres-sajtos-tejfölös melegszendviccsel. :) A desszertként rám váró pudingtortát viszont Anyu követte el. És isteni... :P
31-én pedig irány Bük. 3-áig meg sem jövünk, lesz pár after party is. De addig szerintem még jelentkezem. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Egyfajta horoszkóp :)

Szinte napra pontosan egy évvel a részeges horoszkóp után íme a következő asztrológiai témájú írás. :) Nem is horoszkóp, inkább amolyan tudományos értekezés-féle a kunnilingváció és az asztrológia összefüggéséről. :) Igen, előbbi latin eredetű szó pontosan azt jelenti, ami az iromány témája. :) Ha másképpen szeretnék fogalmazni: "Hogyan nyalnak a pasik csillagjegyeik szerint" :)
Ja, és természetesen az írás elolvasása csak és kizárólag 18 év feletti kedves olvasóimnak ajánlott! Különben pofonosztás lesz! :D
Na szóval:
Kos: A kos férfi a vad és ösztönös erők birtokosa, jellemzője az ösztönös, körítések nélküli szexualitás. Hamar a lényegre tör, úgy nyal, mintha az élete múlna rajta. Akik a bonyodalommentes, őszinte és gyors végkifejletet szeretik, nem fognak csalódni a Kos férfiban.
Bika: Kifejezetten szereti a nyalást. Érzékibb, mint bárki más. Puha a szája, és mindent tud az élvezetekről, igazi ínyenc. Szerinte a jó szex elengedhetetlen része a jó nyalás, persze csak egy hangulatos vacsora, és némi konyhai játszadozás után, közben. Még a sejtjeidet is birtokolni akarja.
Ikrek: Kísérletező. Azt imádja, ha a nő élvezi,saját vágyait is képes háttérbe szorítani, hogy kielégíthessen. Elég ügyes tud lenni, ha éppen olyanja van. Mindent látnia, hallania, szagolnia és éreznie kell, és lehetőleg mindezt egyszerre, és tükör előtt. Amúgy kurvára dekoncentrált. Időnként változtat a fogáson, mert utál unatkozni nyalás közben. Ne lepődj meg, ha hirtelen 69-re vált…
Rák: Rendkívül gyengéd, gondoskodó, szereti ha a nő összhangban van vele. Olyan, mintha a lelkedet nyaldosná, bármit csinál, szívből jön. Zárkózott amúgy, de ha sikerül felnyitnod, mindent megtesz érted. Szereti partnernőjét boldognak látni. A nő melleit különösen szereti, szívesen játszik vele nyalás közben.
Nyelvének és ujjainak szokatlan tehetsége elsőrangú szeretővé teszi, akit minden nőnek meg kell tartani.
Oroszlán: Előnyben részesíti a kikötözést, mert így uralkodhat a nőn. Ha megkíván egyet, azonnal maga alá kell gyűrnie, nehezen viseli a visszautasítást, hogy nem ő irányít, szívesen nyal, de csak ha nincs megkövetelve tőle. Erősen markol a nő seggébe, és vadul lefetyel, addig amíg a nő nem könyörög azért, hogy hagyja abba és dugja meg.
Szűz: Megfontolt, kockázatmentes életet él, a szexualitásnak számára nincs nagy jelentősége. Egy érzéki nő sokat elérhet nála, és szokatlan cselekedetekre ösztönözheti. Csak fantáziát ne várjon tőle. Játékos formában a nyalást is megismertetheted a szűz férfival, de óvatosan kell hozzálátnod. Ha a férfi kényszerítve érzi magát, leblokkolhat, mivel számára az újdonságok erkölcstelennek tűnnek.
Mérleg: Nem ismer tabut, és egyáltalán nem szégyellős. A szeretkezés előtt el kell mondanod
neki, mit szeretnél, és a férfi minden fenntartás nélkül olyan jól kiszolgál, mint a vágyak szuperáruháza. Csak azért él, hogy neked jó legyen, jó eséllyel a nevedet is tudja. Szereti az ékszereket, egy csikló-piercinggel mérhetetlen vágyat gerjeszthetsz benne…
Skorpió: Úgy kinyal, hogy belehalsz. Minden fortélyt ismer,amit nem az, valószínűleg nem is létezik. Soha többé nem akarod majd más száját. Szereti a gyors, spontán szexet, gyors menet lehet egy gyors nyalás is. Alapos, mindent maradéktalanul jól akar teljesíteni, és ez neked még jól is jöhet.
Nyilas: Idealista, számára a nyalás a szükséges rossz. Csak azért csinálja, hogy jól leszopd utána.
Bak: Kitartó, ha kell egész éjszaka csak veled foglalkozik, de a változatosság nem az erőssége.
Vízöntő: Az ágyban nagyon gyengéd, és végtelenül kimerítő, változatos az előjátékban. Szuper szerető, aki egyetlen nőt sem hagy kielégítetlenül. Kreatív, néha már a perverzitás határát súrolva. Nem riad vissza ujjainak használatától sem, de szívesen vet be más segédeszközt is. Mérhetetlen kíváncsiságának köszönhetően sose fogsz unatkozni mellette.
Halak: Úgy nyal, mint egy álom. Gyengéd, romantikus, jól tudja fokozni az izgalmakat, de gyakran elábrándozik közben. Megáll vele az idő. Folyton figyeli, hogy mit kíván partnere, egy a lényeg , hogy fergetegesen kielégítse.

Kéész. Jókat röhögtem, amikor elolvastam, gondoltam, megosztom Veletek is! :)

2009. december 28., hétfő

A bizsergés visszatért

Khm... A téma foci. :) Mármint PlayStation. Az lett, amit vártam. Tegnap sörözés előtt nagyon rákaptam a játék ízére, úgy éreztem, akár reggelig ellennék a gép előtt... Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a Hollóból visszatérve még lejátszottam pár meccset, és hajnali 1-kor, az első győzelem tudatában tértem nyugovóra. :) Ma már elkezdtem egy szezont is, a cseh bajnokságban szereplő Sparta Praha edzője vagyok, eddig három meccsből egy győzelem, és két vereség a mérleg, ami a tabellán jelenleg a 8. helyet jelenti. Természetesen nem fogok minden meccsről külön beszámolni, csak gondoltam ezt megemlítem. :)
Ha már Holló: Baluékkal beszélgettünk pár sör mellett, szokás szerint nagyon jól éreztem magam velük. Amikor szóltunk a pultoscsajnak, hogy jöhet a következő kör, az alábbi rajzot hozta oda asztalunkhoz:
Kéész. Szeretem a humorérzékkel bíró embereket. :) Azért természetesen kaptunk sört is. :D
Jajj, majd elfelejtettem: varázsoltam a Hollóban: amikor odaértem, a sapkámat betettem a kabátom ujjába, a sálat meg fölé lógattam. Amikor távoztunk, meglepve tapasztaltam, hogy a sapi sehol, de a helyén ott a sál. Na, persze, egyértelműen jobban megviselne, ha az ETO-sálam tűnt volna el...:) Csak hát fázik a fejem... :/
Azt olvastam a Vasárnapi Kisalföldben, hogy csillagjegyem, a Bak jegyébe lép a Vénusz, és ez most nekem olyan húdejó. Nyitott vagyok az örömökre, az élvezetek befogadására. Ám legyen! :) Egyébként én a horoszkópokat alapvetően baromságnak tartom, csak akkor jegyzem meg őket, ha jót jövendölnek. :) Ja, és hamarosan majd megörvendeztetlek benneteket egy asztrológiai remekművel. :)
Valaki felvett MSN-re. Egy lány. Most esz a rosseb, mert fogalmam sincs, hogy ki ő. Végignéztem Kriszti nevű ismerőseim iwiw-adatlapjait, de így nem akadtam a nyomára. Fent lehetne már valamikor. :) Csak ne akkor, amikor épp PlayStation-özök. :)
Gyerekek, rám jár a rúd mostanában. A múltkor majdnem kinyírt az ágyam, ma pedig majdnem kiestem a fürdőkádból. :S El kellett dobnom a zuhanyrózsát, hogy tudjak korrigálni, ha ezt nem teszem meg, kurvára összetörtem volna minden létező csontomat.. Huh, mákom volt...
Délután Árkádoltam egyet, totális kudarc volt a látogatás. Nemzeti Sportot nem kaptam, ismerősnek nem tudtam ajándékot venni (majd holnap), Fannival sem találkoztunk (majd holnap), sőt a Burger Kingben is vagy 10 percet vártam, mert minden nálam fogyott ki. :/ Szóval nem volt jó kör, holnap ismétlés.
Na én mentem játszani, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

2009. december 27., vasárnap

Wieder Blog

Pár napig most ohne Blog volt, de most újra online vagyok, így hát wieder blog...:) Ez most így elég hülye indítás, de akinek értenie kell, úgyis érti! ;)
A szerda esti gépkarbantartás eléggé elhúzódott, 3 után kezdtem el, és kb. éjfél körül sikerült is befejezni, vagyis inkább félbehagyni.
Csütörtök reggel válaszoltam az addig beérkezett iwiw-es karácsonyi üzenetekre, kerestem ide is egy szép képet, aztán hazamentem. Nem is részletezem, mennyi mindent, és milyen finomat ettem otthon, fogalmazhatnék úgy is, hogy degeszre zabáltam magam... :) Anyuval díszítettünk fát, vagyis én szaloncukrot kötöztem, Anyu pedig díszített. Apunak odaadtuk az ajándékait, aztán pihi, tévé, és DVD volt a program. Jajj, annyi filmet végignéztem... :)
Nézzük csak:
Made in Hungária: másodszor láttam, a Hungária-számok miatt csak jó lehet, de pár zenét hiányoltam.
Papírkutyák: azt hittem, egyszer nézhető, de kétszer néztem meg, magyar film, nagyon beteg, Üvegtigris-fanoknak kötelező.
Valkűr: Tom Cruise-film, nem rossz, de nekem enyhe csalódás. Felületes...
Négy karácsony: egy házasság- és gyerekellenes pár egy véletlen folytán kénytelen végiglátogatni családtagjait, és rádöbbennek, hogy kapcsolatuk mégsem annyira ideális, mint amennyire gondolnák. Nem rossz film, de a végét elaludtam, majd még pótolnom kell.
Igenember: Jim Carrey-film, vannak jó poénok benne, de ez szerintem tényleg csak egyszer nézhető.
Ja, és tegnap este még láttam egy dokumentumfilmet Szabó Andrisról, a 12 éves bősárkányi vak kisfiúról, aki énekesnek készül, és már most fellépései vannak. Hm... Nem tudom, hogy jó úton van-e a srác, remélem, a körülötte élők a "földön tartják", nehogy a végén pofára találjon esni...
Hm... Csütörtök reggeltől szombat estig nem gyújtottam rá! :) Aztán a szomszéd Éva nénivel beszélgetve kávézgatva pótoltam a lemaradást... :/ Pista bával meg apámmal pedig karácsonyi-István napi koccintás volt: fater házipálinkájából ittunk, de az nem kerítést szaggat, hanem mittudomén: tűzfalat... :) Az nem embernek való... :)
Tesóm és sógornőm tegnap futottak be, így megejtettük a nagy kajálás, és ajándékozás második részét is. :) Jaj, Tesómtól a pénz mellett megkaptam a szülinapomra szánt ajándékot is: a FIFA09-et PlayStation-re, magyar menü, Faragó és Hajdú B. hangja, nagyon komoly... :) Vicces, hogy pont a napokban beszélgettünk valakivel arról, hogy szeretek játékkonzolon játszani, de nem aggaszt, hogy 2004-2005-ös játékaim vannak. Amikkel már jó ideje nem játszottam, de most újra rá fogok kattanni, annak idején volt, hogy hajnali 2-ig simán eljátszogattam... :)
Anyu órát kapott tőlünk, tesómék ajándékai is "ültek", így tényleg szép este volt. Aztán beszélgetés, filmnézés. :)
Ma jöttem vissza Győrbe, iwiwre belépve 25 megválaszolatlan üzenet várt. Karácsonyi üdvözletek, és mindet megnyitottam, elolvastam, és köszönöm őket ezúton is! :) Bunkó módon ma már csak azokra válaszoltam, amik nem körüzenetek voltak, hanem személyesen nekem szóltak. Tudjátok, mennyi ilyen volt? Egy, azaz egy darab! :) Nem, ez nem osztályozás, vagy köcsögösködés, jól estek ezek az üzenetek, bár így egy kissé személytelennek tartom a - ahogy egy ismerősöm fogalmazott-"kari üzizés" ezen formáját... Brr... :/ :) Na, ezt gondoltam elmesélem. :)
SMS-ben is igyekeztem most visszafogni magam, de azért pár emberkének így is írtam. És senkinél nem használtam a továbbküldés gombot. És ezért rettentő büszke voltam magamra... :)
Most majd kajálok valamit, aztán indulhat a PlayStation-maraton, este pedig amolyan előszilveszter-féle iszogatás-beszélgetés lesz Baluékkal a Hollóban. :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, további jó pihenést mindenkinek! :)

2009. december 24., csütörtök

Karácsony


Szeretetteljes, Békés, Boldog Karácsonyt kívánok a GosziBlog minden kedves olvasójának! :)

2009. december 23., szerda

Megkezdtem

Mármint évi rendes téli szabadságomat. :) Tegnap a már-már rendszeressé váló fejfájás-haldoklás után felmásztam MSN-re, ahonnan olyan este 10 óra körül készültem kilépni, amiből az lett, hogy megjelent Dóri és Fanni, akikkel aztán majdnem hajnali 1-ig beszélgettünk.
Ma reggel 7-kor keltem, kicsit tévézgettem, aztán elmentem Anyuhoz a munkahelyére, odaadta Rita képeslapját, és a legújabb retró-autót, egy piros Lada Nivát. :)
A plázában megvettem az utolsó karácsonyi ajándékot: magamnak! :) A telefon és a fényképezőgép között gondolkodtam, a telefon ugye sztornó, a fényképezőgépekhez pedig nem értek... És mivel tegnap számítógépem jajgatni kezdett, hogy kevés a hely a vinyókon, egy külső winchesterrel leptem meg magam, ami LG, tehát talán nem olyan rossz, és az eladó szavaival élve 50%-kal "le volt akciózva", így tényleg nem csináltam rossz boltot...:) Most megírom ezt a bejegyzést, kajálok, aztán elkezdem a nagytakarítást- a vinyón. Nem lesz egyszerű mutatvány, már látom előre... :)
A pláza után pedig Baluval és Jucival a Hollóban kávéztunk, majd hazatértem.
Még pár apróság, csak úgy röviden:
F1: hivatalos! Schumi visszatér, egy évig a Mercedesnél fog versenyezni! Meglepő fejlemény, de tartom őt annyira megfontoltnak, hogy nem áll neki saját nimbuszát rombolni, tehát nem kezdené újra, ha nem lenne biztos a dolgában.
IWIW: egyesek szerint kezd fészbúkosodni. Ezt én nem tudom megítélni, mert ott nem vagyok fent, szerintem nem is leszek. De azért vannak érdekes újdonságok, például a hírfolyam-elemek kommentálása. Tegnap este ilyet láttam: XY családi állapota mostantól egyedülálló. És alatta a gombok: Hozzászólás, illetve Tetszik. Azért ez nagyon komoly, nem? :)
MC Hawer: nagyon szeretem a zenéit. Alapvetően mulatós slágerek, modern zenei alappal, és hozzáköltött rap-betétekkel. Alapvetően azt vallom, hogy mint ronda nő, úgy rossz zene sem létezik, csak kevés pia. :D De ezekre a számokra tényleg tök jól lehet bulizni, főleg azért, mert az új album általában decemberben jelenik meg, mintegy megalapozva a szilveszteri hangulatot. Na, az idei viszont ritka nagy csalódás. 18+ címmel jelent meg, és ismert zenék pajzán (szerintem inkább szánalmas) átköltéseit tartalmazza. Pl. az Eger városa című nótában lévő "Nem vagyok én barát, szeretem a piát" sor értelemszerűen és nagy-nagy fantáziával egy n betűvel egészül ki. Pff... Tehát egy negyedosztályú krimó zenegépébe kétfogú alkeszek számára tökéletesen hallgatható zene... Jaj, de kemény kritikát fogalmaztam meg... :) De tényleg csalódás, na... :)
Amúgy most nagyjából minden oké, vagyis a helyzet rossz, de nem reménytelen... :)
Valamit még biztos kihagytam, de akkor majd még jelentkezem.
Most keresek valami kaját, aztán gépkarbantartás... :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

2009. december 22., kedd

Holnaptól szabin :)

Akkor hát eltelt az év utolsó munkanapja is. Ez a „hét” nagyrészt persze pakolásról, rendrakásról, és a szokásosnál több poénkodásról beszélgetésről szólt… De azért mégiscsak jobb, hogy holnaptól nem kell 5-re beállítani az ébresztőórát… :)
Tegnap meló után bementem a belvárosi Vodafone-boltba, ahol magamnak szerettem volna karácsonyi ajándékot vásárolni, de nem sikerült. A lentebb már említett „kifutó modellek” már ott sem kaphatók, és az általam favorizált Sony Ericsson telefonból sajnos nagyon silány a választék…Sőt – nyugtatott meg az értékesítő fiatalember – a jövő év elejére várható új készülékekben már a meglévő memóriakártyámat sem fogom tudni használni, valószínűleg már a töltő is ez az újfajta, egységes, USB-s lesz. Szóval fasza…
Levelet kaptam, lájf! :) Anyu szólt, hogy Écsen hozott nekem a postás egy levelet. Egy lánytól, aki régen nagyon sokat jelentett számomra, aztán az érettségi után – azaz több, mint nyolc éve – már nem nagyon tartottuk a kapcsolatot. Nem nagyon szoktam már magánjellegű leveleket kapni – jaj, pedig régen de nagy levelező voltam…:) -, a hivatalosakat pedig Anyu gond nélkül felbonthatja, de ezt nem hagytam neki, addig inkább tűkön ülök. :) Gondolom, karácsonyi lapot küldött, de szerintem annyira gáz lenne most elrohanni a postára, és küldeni egy válasz-lapot, amikor eredetileg sajnos eszem ágában sem volt… Inkább majd az ünnepek alatt írok neki egy jó hosszú levelet… Mint a régi szép időkben… :)
Úgy néz ki, vonzom a homárokat. Reggel a szokásos újságos emberkénél vásároltam, és a szél befújta az ezresemet egy, a pavilon mellett parkoló autó alá. Odamentem keresni, és döbbenten vettem észre, hogy az autóban ülnek. Faszi kinéz, Gáborka a szituációt vázolva magyarázkodik, mire az úriember: „Semmi baj édesem, majd szólj, ha segíteni kell!” Pf...:/
Megválasztották az év sportolóit és edzőit. Szerintem egytől-egyik tökéletes választás az összes díjazott: a férfiaknál az úszó Gyurta Dániel, a nőknél az ugyancsak úszó Hosszú Katinka lett a győztes; az év csapata az U20-as labdarúgó válogatott lett. A szövetségi kapitányok között Egervári Sándor, a VB-bronzérmes focisták trénere kapta a legtöbb szavazatot. Az év edzője pedig Mocsai Lajos lett, aki az MKB-Veszprém kézilabdacsapatának edzője, és hatalmas szakmai, valamint pedagógiai érzékkel építette fel újra csapatát a klub játékosának, Marian Cozmának tragikus februári halála után. Érdekesség, hogy személyében 1985 után győzött először csapatsportágban dolgozó tréner. Akkor dr. Mezey György, a sikert sikerre halmozó labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya győzött. Szóval ez bonyolult. :)
Személyes kiegészítésként még hozzátenném a BL-döntőt játszó Győri Audi ETO KC női kézilabdacsapatát, és a korábban Alba Volán, ma már SAPA Fehérvár AV 19 néven szereplő jégkorongcsapatát, mely a csapatkapitány Ocskay Gábor elvesztése után az osztrák bajnokságban vitézkedik.
F1: a Petronas nevű malajziai olajtársaság lesz a Mercedes-istálló főszponzora, így a Sauber és a BMW után már a harmadik csapatot fogják patronálni a száguldó cirkuszban. És igen, nagyon úgy néz ki, hogy Schumacherrel az egyik pilótaülésben. Az ő érkezése minden bizonnyal fel fogja kavarni azt a bizonyos állóvizet. (a képen egyébként egy fotómontázs látható a csapat autójának jövő évi festéséről.)
Áll a bál a magyar sport körül. A jövő évi költségvetésben a sportra – él- és tömegsportra egyaránt – a korabbinál jóval kevesebb pénz fog jutni. Mindezt úgy, hogy ebbe már beleszámolták a Forma-1-re szánt 4,1 milliárd forintos állami támogatást is.
Nehéz ügy, nagyon nehéz. Mert az, hogy egy olyan kis ország, mint a miénk, már 1986 óta nagydíjat rendezhet, maga a csoda. Felbecsülhetetlen értékű kincs, gazdasági, idegenforgalmi szempontból, valamint az „országimázs”-t tekintve egyaránt. Viszont hatalmas hiba a sportköltségvetéshez sorolni. Mert bár a száguldó cirkusz híreit a sporthírekben hallhatjuk, a nagydíj elsősorben üzlet: bevételt hoz, turistákat vonz az országba (a 2008-as futamra csak Lengyelországból érkeztek 40 ezren!), és napokig az újságok hasábjaira helyezi Magyarországot. Különösen igaz ez erre az évre, amikor Massa balesete miatt még hetekig témát jelentettünk a külföldi médiák számára. Bár az ilyen árú hírverésről szívesen lemondanék…
Meggyőződésem, hogy egy F1-futamon egy olyan ember is jól érezheti magát, akit egyébként maga a verseny abszolút nem köt le. A hangulat, a körítés is egyszerűen fantasztikus, össze nem hasonlítható azzal, ami a tévén keresztül „átjön”. Mondom ezt fanatikus Forma1-rajongóként.
Viszont a magyar sport szurkolójaként hatalmas baklövésnek, szakmai dilettantizmusnak tartom azt, hogy mindezt például olimpikonjaink felkészülésének terhére valósítsuk meg. Van megoldás, kell, hogy legyen megoldás, melynek segítségével a káposztát meghagyva lakatjuk jól azt a bizonyos kecskét.
Mert Formula-1 nagydíjat világszerte alig 20 ország rendezhet, a jelentkezők pedig sorban állnak az esetleg megüresedő helyekért, hibázási lehetőség gyakorlatilag nincs. Nem engedhetjük meg magunknak, mint ahogy azt sem, hogy az oly sok sikert hozó sport kezét elengedjük.
Baromi nehéz lesz ebben a kérdésben jó döntést hozni, félek, nem is lehet…
Holnaptól pedig szabi. Majdnem két hét, el sem hiszem! Szerdán még Győrben, mászkálás-nézelődés, este pedig Écsre távozom, a szülői ház felé veszem az irányt. Az ünnepekben nagyrészt ott is leszek, de azért itt is elő fogok fordulni. Na, ezt jól megmondtam… :)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

2009. december 21., hétfő

Vide(J)ó 6.

A szombati Csillag születik adását nézve eszembe jutott egy rég látott felvétel. Ezen a 2007 -es bolgár Music Idol verseny későbbi győztese, Nevena énekli magyarul az Omega együttes Gyöngyhajú lány című számát. Hogy milyen apropóból? Családi kötődés, vagy csak éppen az volt a feladat, arról sajnos fogalmam sincs.
Mindenesetre hátborzongató, hatalmas élmény, ajánlom figyelmetekbe!

2009. december 20., vasárnap

Szombaton péntek

A pénteki bejegyzésből kimaradt két említésre méltó momentum.
Csütörtökön, amikor Rékával az Árkádban ücsörögtünk, meglátott egy kolleginám, és állítólag ezerrel integetett, én pedig nem vettem észre, pedig gyakorlatilag már a fél Segafredo őt figyelte... Természetesen mea culpa, de erről majd bővebben egy kicsit lejjebb... :)
Pénteken meg dupla megrázkódtatás ért: fociról hazafelé buszozva egy faszi szeretett volna segíteni a leszállásban, csak sajnos bűzlött az alkoholtól, és egyéb járulékos, ehelyett részletezni nem kívánt dolgoktól... Ennek köszönhetően Gáborka majdnem beesett a busz alá. És ha ez még nem lenne elég: a megállóban egy fiatal, ránézésre 18-20 éves csajszi látta, hogy valami nem stimmel, odajött, és megkérdezte, hogy "Jól van?"... Öregszem, basszus... :)
Tegnap ismét munkanap-áthelyezés volt: a december 24-ei csütörtököt dolgoztuk le. Egyértelmű, hogy nem nem kellemes szombaton is hajnalban kelni, de végülis abszolút túlélhető volt a nap. Több munkatársam is utoljára dolgozott az évben, beszélgettünk, volt kis pezsgő, meg disznótoros kóstoló is, szóval tényleg nem volt ok panaszra. Végre hosszú idő után kiganéztam a fiókjaimat, de történtek ennél viccesebb dogok is, de erről majd még később... Jaj, ez a bejegyzés most olyan, mint egy Napló-riport... :)
Megérkezett az igazi tél. Hóval, faggyal, mínuszokkal... :( Persze, mikor legyen hó, ha nem télen, de én nem vagyok elragadtatva tőle, mert hideg, csúszik, meg latyakos meg mittudomén... Viszont innen a meleg szobából kifejezetten kellemes látvány... :)
Lehet, hogy sekélyes az érzelmi világom, de nekem ez az új T-mobil-reklám nagyon tetszik, erősíti ez a téli-karácsonyi hangulatot! :) Annyira aranyos! :) Nem?

És itt a teljes dal is, Csondor Kata előadásában:
Nagyon széép... :)

És akkor most kanyarodjunk vissza az észre nem vett kolleginához! :) Az történt ugyanis, hogy telefonon szóvá tette figyelmetlenségemet, amire én e-mailben reagáltam. :) Váltottunk egy-két üzenetet.Szóba hoztam neki a blogot, amit ő otthon meg is nézett, sőt kommentelt is. Ja, és mivel ő még az utolsó munkanapokon is keményen dolgozik, kért tőlem valamilyen tartós élelmiszert a nehéz napok átvészeléséhez. Ez alatt én epres Milka csokit értettem. :)
Aztán tegnap a munkahely felé ballagva azon agyaltam, hogy mikor adjam oda neki a csokit, illetve, hogy egy kedves mailben reagálni kellene a kommentjére. :) Az üzembe érve persze, hogy ő volt az első ember, akivel összefutottam: csoki odaad, blogot kitárgyal, szép napot kíván stb. :)
De ezzel még nem volt vége. :) A kollegina annyi jót tett velem/velünk a nap folyamán, hogy lassan kénytelen leszek Timi anyunak szólítani. ;)
Lássuk csak! Megitatott: tejjel - mert túl sokat hozott át a forró csokijához - pezsgővel - mert nem szereti -; Megetetett: behozta a kollégákkal rendelt kajánkat. Mondjuk az sem volt egyszerű, mert leadta a pénzt a portán, és a portás odaadta azt egy olyan futárnak, aki nem a mi kajánkat hozta ki, de a fizetendő összeg megegyezett...:) De ezt is megoldottuk, nem haltunk éhen! :)
És a nap poénjaként felvette a telefonomat, amikor valaki rejtett szám-ról hívott, amit én nagyon nem szeretek. Bemutatkozott, ahogy illik, és... Gyorsan továbbpasszolta a telefont, mert a főnököm keresett... :)
Szóval tényleg nincs ok panaszra, gyorsan, eseménydúsan, és hangulatosan telt a nap, mondjuk az időérzéken szórakozott picit, de ez ilyenkor megszokott: teljesen pénteki hangulatban voltam, ma meg még csak szombat van... :)
Meló után még elmentem egyet az Árkádba, sikerült cipőt vennem, de a Vodafone-ban kicsit felhúztam magam. Két telefon között vacilláltam, és kiderült, hogy egyik sem kapható már, mert kifutó modellekről van szó. A kifutó-modellek nem kaphatók egykönnyen. Haha... :D :D :D Ez rendben, de ha egy telefon nincs már, és nem is lesz, akkor miért teszik ki a kirakatba ármegjelöléssel??? Ezt nem vagyok képes megérteni... :)
Véget ért az idei Csillag születik. Tabáni István nyerte. Szerintem megérdemelten, amennyire én értek hozzá. :) Ja, és tegnap az egyik kedvenc dalomat énekelte (Várj, míg felkel majd a nap), az egyik legszebb hangú magyar énekesnővel (Keresztes Ildikó). Szép volt, gratulálok! :)
Az a többször említett kívánságom is teljesült, hogy ne Veres Robi nyerjen. Egyrészt tényleg voltak az övénél talán értékesebb produkciók is, másrészt pedig nem nyert sajnálatból, mint legutóbb a szegény sorsú Utasi Árpi, aki azóta tényleg sehol sincs... Így Robit megismerték, ha tehetséges, győzelem nélkül is fog tudni érvényesülni. Első lépésként A Class FM reggeli műsorában Balázséknál kapott péntekenként saját műsorblokkot. Mostantól,tényleg Hajrá, Robi! :)
Ja, és Schumacher nagyon úgy néz ki, hogy visszatér a Forma-1-be, és a Mercedes pilótája lesz. A hír még mindig nem teljesen hivatalos, de nagy a valószínűsége, hogy napokon beül bejelentik. Nem gondoltam volna, hogy valaha is elhagyja a Ferrarit, így elég pikáns lesz a történet, de várom a fejleményeket...:)
Kb. ennyi, amit ma el akartam mesélni nektek. Most összekaparom magam, veszek valahol egy Nemzeti Sportot, hazajövök, és pihenek egész nap. Aztán még két nap meló, és kezdődik a téli szabi... :)
Na, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

2009. december 18., péntek

Erről-arról

Tegnap munka után Rékával találkoztam. Ahogy szoktuk, és ahogy már írtam is, az Árkádban lévő Segafredoba ültünk be beszélgetni egyet. Az idő sajnos elég gyorsan eltelt. De ez biztos azért van, mert nagyon jól éreztem magam vele. Este még SMS-eztünk is picit, olyanok voltunk, mint az ovisok: azon vitatkoztunk, melyikünk idegesítette jobban a másikat. Mármint mindketten saját magunkat éreztük befutónak... :)

Hazafelé menet akkora sprintet levágtam a mellettem elsuhanó busz után, hogy még magamon is meglepődtem. :) A történet háromesélyes volt: elérem a buszt, lekésem, vagy felborulok, és a kórházban kötök ki. De el is értem, túl is éltem, úgyhogy minden hawaii… :)

Elég sokat szoktam sportról írni. Röplabdával viszont még soha nem foglalkoztam. Játszani utoljára kb. ált. suliban játszottam, akkor is inkább a zsinórlabda nevű változatát, amiben ugye a labdát meg szabad fogni. Szóval szinte ugyanaz, de mégis más. Röplabdát nézni sem szoktam, egyszerűen nem köt le. Mondjuk van egy kivétel, ez pedig a női strandröplabda. :D

De most olyan dolgot olvastam a sportnapilap tegnapi számában, amit mindenképpen meg kell osztanom Veletek. Idén úgy adódott, hogy Sándor Renátát, a BSE fiatal játékosát egyszerre választották meg az év legjobb felnőtt- és utánpótlás-játékosának is. Ez mind szép és jó, gratulálnék is hozzá, igazán elismerésre méltó teljesítmény. De a sportág szövetségében máshogy gondolták. Mondvacsinált indokokkal elvették tőle az egyik címet, mert olyan nincs, hogy valaki egy évben, két kategóriában is a legjobb legyen. Úgy van! Motiváljunk egy fiatal tehetséget! Hozzuk meg kedvét a sportág minél komolyabb szintű műveléséhez! Ha jól tudom, a hazai röplabdasportból – legalábbis a teremszakágból - négy dolog hiányzik: nézők, játékosok, szponzorok, és médiaérdeklődés. Igen, az ilyen és hasonló döntések bizonyára megadják a kezdőlökést a sportág felemelkedéséhez… Annyira, de annyira magyaros történet ez… :/

Tegnap este az RTL Klub Házon kívül című műsorában láttam egy tanulságos riportot. Ebből újra megtudtam, hogy teljesen indokolatlanul előítéletes vagyok. Pedig nem is…

Jujj! Ismét jártam a meosz.hu társkereső rovatában! És ott egy újabb gyöngyszemet találtam: egy srác olyan személyek jelentkezését várja, akik útitársat keresnek maguk mellé, cserébe csak annyit kér, hogy ő is hadd utazzon 90%-os kedvezménnyel... Hát nem aranyos? :) Még kalandornak sem nevezhető, neki elvárásai vannak, amiket nem is rejt véka alá.

És mi lenne, ha én csavarnék egyet ezen a dolgon? Én adnék fel egy hirdetést, amelyben olyan társat keresek, aki kihasználva az én 90%-os kedvezményemet, kísérőmként bejárná velem az országot? Anyu úgyis pont most kérdezte, hogy nincs-e kedvem nyáron befizetni egy társasútra. Mármint egyedül… Dobtam is egy hátast… :)

Ezzel az utazgatással mindösszesen annyi a probléma, hogy én úgy igazándiból csak hétvégente érek rá. Március és november között pedig akkor is csak abban az esetben, ha nem itthon játszik az ETO, és nincs Forma-1-futam sem. Ha szerencsém van, a kettő egybeesik. :) Szóval tényleg nagy túrákat lehetne így tenni. Ha pedig hozzáteszem azt is, hogy helyi járatokon ingyen utazom… Egészen jó party lenne. Vagy lennék… :D Most gondold el: buszos városnézés Győrben, esetleg BKV-s barangolás Budapesten teljesen grátisz! Egészen Pazar lenne! Tehát utaznivágyó csajt keresnék, mondjuk „Nem félünk a kallertől!”-jeligére… :)

Ma focizni voltunk, idén utoljára. Nem ment jól, vagyis bűn rosszul ment a védés, de mentségemre legyen mondva, hogy az egyik kolléga az ellenfélből valami hihetetlen jó napot fogott ki, nem nagyon találtam az ellenszerét. Azért a végén elvétve bár, de találkoztam is a labdával. :) Legközelebb pedig majd csak január 22-én lesz ilyen sportos péntekünk... :(

Holnap megyünk dolgozni. Tudom, vagy inkább sejtem, hogy nem fogunk meggebedni a munkában, de akkor sem vágyom rá nagyon. Pedig ha belegondolok, hogy a teleshopban két éven keresztül szinte minden szombaton jártam telefonálgatni… :/ Azt már le sem írom, hogy mennyiért…Úgysem hinnétek el! :)

Aztán venni kéne egy téli cipőt, ami remélhetőleg ezt a szezont ki is bírja. Vasárnap meg valószínűleg telefont veszek. Meglepem magamat karácsonyra, részben a családtól kapott pénzből… Azt mondjuk el tudom képzelni, hogy Aranyvasárnap alkalmából mennyien akarnak majd rajtam kívül mobilt vásárolni a Baross úti Voda-„központban”… :/ Nem baj, állok elébe… :)

Amúgy emiatt is tök jó, hogy az új év harmadik hetében van a születésnapom! „Gáborkám, most kapsz pénzt, születésnapodra pedig majd kitalálok valamit!” :)

Nemrég az olvastam valahol, hogy mindenki azt az évszakot szereti a legjobban, amelyikben született… Ez baromság… Rühellem, utálom, ki nem állhatom a telet: legyen már vége!

Itt-ott azt jósolják, hogy karácsonykor a mostani mínusz-rekordok után akár +13 fok is lehet. Na, azért ez sem normális, meg kell hagyni…

Ennyi voltam mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

2009. december 16., szerda

Harmadik nekifutás

Vicces: tegnap és ma is a kukában végezte az épp aktuális bejegyzés, így harmadik nekifutásra próbálok meg valami értelmeset összehozni. :)
A sok ön-lélekbúvárkodás, vagy éppen lélek-önbúvárkodás után kicsit mást akartam írni. Tegnap egy agyament poént próbáltam közzétenni, de nem sikerült normálisan megformázni, így inkább töröltem. Ma pedig egy irodalmi témájú poszt készült volna, de nem voltam elégedett a végeredménnyel, így azt is kiszórtam. De nem adom fel, valamilyen formában mindkettőt viszontláthatjátok majd. :)
Amúgy most amolyan pangásféle van. Az idő ugye fos, ilyenkor semmihez nincs kedve az embernek.
A munkahelyen nagyjából megbeszéltük az évvégét, jövő kedden megyek utoljára, és majd kb. 4-én kezdek. Azaz öt munkanap marad ki, de meg fogjuk oldani, bár csak egy nap szabim van...
A karácsonyi ajándékokkal meglepően jól állok, a családnak már csak kisebb finomítások vannak hátra, még egy-két olyan ismerősömnek kell kitalálnom valamit, akikkel kb. két ünnep között fogunk összefutni, és mindig meg szoktuk lepni egymást valamivel. Ja, és paradox módon még magamat is meg kell lepnem valamivel, bátyámtól ugyanis ezúttal pénzt kaptam, és a kérést, hogy találjak ki magamnak valamit... :) És ez sem egyszerű. :/
A szilveszteri helyszín is megvan már: Bükre megyünk, ahol idén februárban pótszilveszteri bulit is tartottunk. A jól megszokott helyszín, a jól megszokott bandával, dec. 31-tól kb. január 3-ig. De ez még nem fix. :)
Holnap meló után Rékával megyünk Segafredoba, a szokásos beszélgetésre. Régen láttam, hiányzik, jó lesz végre találkozni. És lesz bőven mesélnivalónk is. :)
Pénteken pedig újra foci, szombaton pedig meló. Utóbbihoz nem nagyon van kedvem, de szinte biztos, hogy nem leszünk teljes napot, így azért minden bizonnyal túl lehet majd élni. Ja, és pizzát is rendelünk... :)
Mára most asszem ennyi, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

2009. december 14., hétfő

Egy ilyen nyitómondat után csak érdekes bejegyzés következhet

Még szombaton azt ígértem, hogy vasárnap leírom, mi szerepelt volna abban a bizonyos pénteki bejegyzésben, amit akkor írtam volna, ha a camelotos buli helyett itthon punnyadok a gép előtt. Így persze nem az igazi, meg aztán már hétfő is van - tegnap nem volt lelkierőm pötyögni -, de azért pótolok.
Szóval. Van egy blog, amit elég gyakran meglátogatok, de a rendszeresen olvasottak közé nem teszem ki, mert úgy gondolom, a szerző elég belső dolgait írja le, és nem örülne, ha túl sokan tévednének oldalára. Most viszont olvastam két olyan gondolatát is, ami elég mélyen elgondolkodtatott.
"Nem azért szeretlek, mert szép vagy, hanem azért vagy szép, mert szeretlek." Hangzik az idézet, ami szépnek szép, de valljuk be, eléggé közhelyszerű, és én például eddig képtelen voltam azt a bizonyos mögöttes jelentéstartalmát megfogalmazni.
Alaphelyzet: párkapcsolati krízis, srác kifelé kacsintgat, de lebukik. Megbeszélik a dolgokat, a fiú azzal zárja le a beszélgetést, hogy tényleg ostoba volt, hogy keresgélt, mert barátnőjénél szebbet-jobbat-okosabbat úgysem találna. A lány válasza: "ne azért legyen velem valaki, mert nincs épp szebb, okosabb, szerényebb, hanem mert szeret engem. Mert rengetegen szebbek, okosabbak és szerényebbek, és a kereső szem felfigyel rájuk."
Tanulság? Nem is tudom... Nagyon szép gondolat, bár adott szituációban lehet, hogy szókiforgatásnak, szőrszálhasogatásnak gondolnám. Mindenesetre valahol itt rejtezik az a bizonyos lényeg.
A másik pedig? Nem igényel különösebb magyarázatot, kommentárt, így ezt most szóról-szóra bemásolom ide:
"Vannak, akik hiányoznak az életemből. De attól még nem rosszabb az életem, csak más. Van űr, amit nem lehet pótolni, de nem is akarom, elfér a szívemben, hisz nem fertőz meg semmit, csak van. "
Amiről még ígértem, hogy írok, az a bizonyos beszélgetés Tibivel. Évek óta a fixa ideám, hogy képtelen lennék elképzelni társamként egy mozgássérült lányt. Próbáltam én ezt már megfogalmazni magamban, de Tibi ezt megtette helyettem: baromi sok erő kell ahhoz, hogy a sajátod mellett még egy ember teljesen hasonló nyűgjeit cipeld magaddal. Rendben, szerencsére nincs olyan túl sok "nyűgöm" állapotommal kapcsolatban, de két ember esetében szerintem ezek a gondolatok felerősödnek. Meg aztán mint sok mindent, a baráti kört, és a szabadidőt is behatárolná egy ilyen kapcsolat.
Ennél már csak egy rögösebb út létezik: ha sérült pasiként egy ép lányt szemelsz ki barátnődnek. Ha ő sem fogad el olyannak, amilyen vagy, akkor nincs miről beszélni. Ha viszont elfogad, és alakul valami, és elvileg minden happy, akkor is ott van a leányzó családja, barátai, akik a legapróbb hibádnál a legváratlanabb pillanatban a szemedre vethetik, hogy "jaj, Te kis nyominger, a mi lányunk/barátnőnk százszor jobbat érdemelne egy ilyen kis sántánál..." Igen, mindezek a félelmek motoszkálnak bennem is, nem érzem magam elég erősnek ezek leküzdéséhez... Más szájából kérdezés nélkül hallani tényként saját félelmeimet pedig ugyancsak megrázó élmény volt...
És ide illik egy ugyancsak elgondolkodtató dolog. Olvastam egy tanulmányt, ami azzal foglalkozik, hogy ép emberek hogyan viszonyulnának egy fogyatékos emberhez - párkapcsolatban. Na, és itt írta egy lány, hogy ő biztosan nem járna mozgássérült pasival, mert ha szakítana vele, biztos azzal fárasztaná, hogy csak azért tette azt, mert mozgássérült. Nekünk sérülteknek van egy elvont, már-már sajátos gondolkodásmódunk, de ennyire egyszerűek - és egyben bonyolultak - szerintem nem vagyunk... :)
És máris kicsit könnyebb, de azért hasonló téma. Tegnap este elcsíptem a Story TV-n egy interjút. Hajdú Péter beszélgetett a Csillag születik mozgáskorlátozott szereplőjével, MC DC-vel, azaz Veres Robival.
Hogy az a Hajdú mekkora ostoba... Sejtettem én, csak nem tudtam. Megkérdezi Robit, hogy mitől lett ilyen az állapota. Robi válaszol, hogy születéskor bekövetkezett agysérülés - ahogy nekem is. Ezt persze nem mondta...:) -. Majd pár mondattal később felteszi a kérdést hogy betegségedet a gerinced sérülése okozta? Ezen kívül azt is megkérdezte, hogy tornával javítható-e a helyzet. Robi válaszol, hogy nem igazán, komolyabb javulást egy nagyobb műtéttel lehetne elérni. 2-3 perc múlva persze azért a biztonság kedvéért Hajdú megkérdezi, hogy létezik-e olyan műtéti eljárás, ami lényegesen javítana állapotán...
Pff... Ez a faszi beteg, nem normális, annyi szent... Mondom ezt én, aki nem vagyok egy MC DC-fan, de simán intelligensebbnek tűnt kérdezőjénél... :/ :)
Régen sportoltam, de ma is csak egy-egy mondat:
Forma-1: új pontrendszer kerül bevezetésre. A dobogósok sorrendben 25-20-15 pontot fognak kapni, és még a tizediknek is jut majd egy. Azaz az eddigieknél kettővel több versenyző kaphat pontot, és a győzelem értéke is megnő. És még sem kell azt az idióta érem-rendszert bevezetni. Juppii! :)
Foci: a bundabotrányban érintett összes focista rohadjon meg, tiltsák el örökre mindet! Undorító, hogy mindig van az a pénz...
Na, ennyi mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

2009. december 12., szombat

Mozgássérült pót-Mikulás és elő-Jézuska

Azok a bejegyzéseim, amikben mozgássérültekről, és lelki dolgokról írok, kissé negatív hangvételűre szoktak sikeredni. Most viszont abszolút előremutató és pozitív leszek. :) Teljesen mást, és máshogyan írtam volna most, ha tegnap este nem ott lettem volna, ahol végülis voltam. Szerintem majd holnap este az écsi eseményekkel kiegészítve azt is leírom, hogy milyen posztot terveztem mára eredetileg. Érdekes lesz a kontraszt. :)
No, de kezdem a legelején! A pénteki munkanapom kissé rövidre sikeredett. Történt ugyanis, hogy bátyám felhívott, hogy itthon van, és mivel este már mennie is kell vissza dolgozni, értem jön, hogy tudjunk picit beszélgetni, legközelebb ugyanis majd csak karácsony után tudunk találkozni.
Így is lett, kettőkor hazajöttem, kicsit dumáltunk, és egy kávé után elindultam be a városba.
A Camelot Győri Mozgássérült Fiatalok Egyesületének címben szereplő ünnepségére voltam hivatalos. Egyik tag- és sorstársunk, Frida párjával elutazott valamerre egy meghosszabbított hétvégére, de azt mondta, hogy ha gondolom, a lányát elhívhatom egyet bulizni. Kata mindössze 15 éves, de mivel ritka találkozásaink alkalmával mindig hatalmasakat szoktunk ökörködni, nem láttam akadályát a meghívásnak. A szökőkútnál találkoztunk, és betértünk a közeli Tescoba, hogy vásároljunk az ünnepségre a belépődíjnak meghirdetett elemózsiát.
Egy kis kanyar: a múltkoriban egy kolléganőmmel ballagtam a buszról munkahelyemre. A járda szűk, hepehupás, tehát elég nehéz rajta közlekedni, és hát tényleg eléggé ingatagon mentem. A csaj pedig elég tudatosan úgy jött mellettem, hogy ne lépjek a lábára, elférjünk egymás mellett, stb. Kérdés nélkül megjegyezte, hogy ez azért van, mert anyukája is mozgássérült, és tudja, hogyan kell közlekedni vele/mellette.
Na, Katával a Tescoban valami hasonlót tapasztaltam. Ha kicsit megbillent az egyensúlyom, egy szó nélkül hozzámért, de épp csak annyit, hogy fel ne boruljak. A kasszánál sorban álláskor látta, hogy elég sok cucc van a kosárban, fogott egy üreset, és "megfelezte" a cuccokat. Ja, és amikor látta, hogy elég tutyimutyi módon pakolok a táskámba, elkezdte adogatni nekem a holmikat. Jó-jó, ez lehet, hogy így ebben a formában hülyeség, de nekem tényleg olyan furcsa volt... :)
Aztán kisétáltunk az ünnepség helyszínére. Úgy volt, hogy kezdésként egy tréner hölgy vezetésével különböző csoportos játékokat játszunk, de ő sajnos lemondta a programot, így az ajándékozás előtt rögtönzött activity volt a program. Egyébként nem csak mozgássérültek jöttek el hozzánk, volt egy vak hölgy, és egy hallássérült srác is. Az este egyik " főszereplője "Speedy, a vakvezető kutya lett:
Ha még azt is hozzáteszem, hogy egy segítő kislánya is jelen volt, kijelenthetem, hogy a hollywoodi filmek mintájára teljes volt a siker. Tudjátok: a siker receptje: kisgyerek és egy házi állat. :)
Az tudtam előre, hogy élőzene is lesz, bár ez egy kissé bonyolult. :) Eredetileg úgy tudtam, hogy a Hello Kids együttes fog zenélni, de egy későbbi e-mailban már a Jam neve szerepel.t Végül - remélem jól írom - Wenk lett belőle, bár én Gerejnek, szabadidejében szívesen doboló, a győri zenei életben magát kiismerő kollégámnak SMS-ben elhallás miatt Bang-et írtam. :) A srácok igen jól tolták, magyar és külföldi számokat egyaránt. Ja, és az énekes eléggé a stand up-os Kiss Ádámra hajazott. :D
A zene mellett ücsörögtünk-eszegettünk-beszélgettünk, mígnem felkértek táncolni! :) Az előző posztban leírtak után ki kell hangsúlyoznom, hogy egy lány. :D Méghozzá Vera. Ő eredetileg geográfus, de most éppen szociális munkásnak tanul. Egyik csoporttársa, Pali szokott hozzánk jönni segítőként, és ő hívta el hozzánk az egyébként Va(z)s megyei lányt.
Vera amúgy egy két lábon járó energiabomba. Mind verbálisan, mind pedig fizikailag úgy pörgött egész este, hogy ember legyen a talpán, aki le bírja követni. :) Én mondjuk próbáltam. :) Ja, és pár szóval el is mondtam neki a véleményemet róla, csak már nem emlékszem rá pontosan... Mindegy, a lényeg, hogy pörgött egész este ezerrel, hatalmas dumája van, és még kilöttyent - amúgy alkoholmentes - sörömet is segített feltörölni. :) Ja, és nagyon jót tett hiúságomnak, hogy azt mondta, nem minden pasinak tenné meg ezt! :$
Hm... Rájöttem, nagyon nem tudok tánc közben ismerkedni, mármint beszélgetni... A figyelemmegosztást még itt is gyakorolni kell. :) A cél a Csillag születik. Ez alap. :) A Holdat kell megcélozni, hogy ha netán elhibáznád, akkor is a csillagok közt landolhass! Ugyebár... :)
De nem csak mi táncoltunk, hanem például Laci és Móni is:
Ők ketten egyébként eveznek is, céljuk kijutni a 2012-es londoni paralimpiára. Én nagyon szurkolok nekik, megérdemelnék...
Miután a srácok befejezték a zenélést, a társaság kissé megfogyatkozott. Verának például indult a vonata, többen pedig elugrottak Győrszentivánra Kárpátia-koncertre.
A maradék társaság két részre oszlott, az egyikben kicsit komolyabb beszélgetés folyt, a mi pedig Katával, Ádámmal és Palival egy másik helyiségben valami őrületeset eszetlenkedtünk, majd meghaltam a röhögéstől. :) Ádám egy poénnál azt mondta, hogy "LOL!" Na, én ezt így élő szóban nem nagyon szoktam hallani. Most rákerestem google-ban, a rövidítés mindenképpen angol eredetű, de sok variációja van, a legvalószínűbb a "Laughing Out Loudly", hangosan nevetni-verzió. De tegnap óta tudom a magyar jelentést is. A LOL annyit jelent- bocsánat, ezt le kell írnom! :D -, hogy "Leszopol, Oszt' Lenyeled!" Besza-behu. Ha már Kiss Ádám. Szétröhögtem az agyam! :)
Az ökörködést egy komoly beszélgetés váltotta. Tibivel tárgyaltuk meg az élet nagy dolgait. Ő egy szűk húszassal idősebb nálam, hasonló a "betegsége", mint az enyém, és ép felesége, és gyermekei vannak. Sok érdekes dolgot mondott, és ez az eszmecsere sok mindenben megerősített... Konkrétumok majd máskor! :)
Végül, de nem utolsó sorban Edinával, a győri Esélyek Házának vezetőjével dumáltunk. Megígérte, ha lesz megint jeltolmács-tanfolyam, akkor szólni fog. Ez tök jó, mert nagyon érdekel a dolog, nagyon kíváncsi lennék rá. :)
Jóval éjfél után értem haza, fáradtan, jókedvűen, és viszont baromi éhesen... Hajnali egykor még szalonnát majszoltam zsemlével a konyhában... :)
Jaj, gyerekek, ez valami nagyon jó kis délután-este volt! Én alapjáraton olyan vagyok, hogy szeretek komoly dolgokról is beszélgetni, és teljesen agyatlan módon ökörködni is, most mindkettőben volt részem bőven. :) Köszönöm-köszönöm!
Folyt. köv. hamarosan! Ugye?
Most pakolok-pihizek, majd irány Écs, holnap jövök vissza! Szerintem holnap este majd jelentkezem, van pár dolog, ami kimaradt.
Jó hétvégét mindenkinek, puszik, pacsik, és persze továbbra is éljenek a csajok!

2009. december 10., csütörtök

Döntöttem

A tegnapi nap végülis tök átlagosan indult. Mígnem a hazafelé úton egy elég érdekes "élményben" volt részem. Mivel Anyu a héten szabadságon van, be kellett mennem a városba újságoshoz, hogy megvegyem a II. világháborúról szóló könyvsorozat legújabb kötetét. Az egyik nagyobb "piros-fehér" újságárusnál kötöttem ki. Már az indítás is furcsa volt, mert hiába láttam a könyvet kirakva, a pult mögött álló srác szent meggyőződéssel közölte, hogy az még nem jelent meg. Mondom ez így érdekes. Rávezettem, megmutattam, nagy affektálások közepette elnézést kért. Ekkor szembesültem a gondolattal, hogy a srác minden valószínűség szerint meleg. Nem is foglalkoztam vele, az ő dolga, meg aztán mint többször említettem már, én toleráns, empatikus személyiség vagyok. Azaz hihetetlen jó fej! :D No, de hogy a sztorinál maradjak: mikor a fizetésre került a sor, gyanútlanul a csávó kezébe adtam a pénzt, mire ő ahogy a visszajárót a kezembe nyomta, végigsimogatta a tenyeremet.... Grrr...:/ Na, én ekkor megdöbbenésemben majdnem ráestem a pultra, majd gyors léptekkel ki akartam iszkolni egy ajtón, ami nem is volt az... :) Azt hittem, ott helyben elhányom magam.... Bezzeg amikor a Lipóti Kávézóban a pultoslány csinált valami hasonlót pár hete, na az olyan volt, mintha áramütés ért volna... Tündéér! :)
Mindenesetre megnyugodtam, hogy még tudat alatt sem vágyom a másik térfélre! :D Fúúúj, még mindig ráz a hideg, ha ez eszembe jut... :/
Nem tudom, hogy a fent leírt élmény okozta-e, de hazaérve iszonyatos rosszullét jött rám... A fejem szét akart robbanni, alig éltem. Mondjuk tegnap megittam négy kávét, a rántott sajthoz pedig kólát ittam ebédkor, tehát lehet, hogy a koffein vert oda a rendszernek... Én vettem be gyógyszert, ettem-ittam, fürödtem, de nem javult semmit a helyzet. Már azon gondolkodtam, hogy lefekszem -ehhez túl korán volt még-, vagy lemegyek az udvarra, és megásom a síromat -ehhez pedig túl hideg, és ásóm sincs...:)-. Ehelyett minden mindegy alapon elkezdtem a számítógépen zenét hallgatni, meg a közeledő ünnepek jegyében karácsonyi dalokat keresgéltem az mp3-lejátszómra. Közben pedig elmúlt a fejfájásom is! :)
Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy fellépjek MSN-re, ahol Dórival beszélgettem egy nagyot. Mondjuk most inkább én beszéltem, ő pedig hallgatott.
Korábban elég sokszor emlegettem őt, és páran kértetek is, hogy írjak róla kicsit bővebben. Párszor már el is kezdtem, de ezeket az írásokat aztán mindig töröltem... Egyébként engedélyt is kértem tőle -mégiscsak róla van szó-, de aztán úgy döntöttem, nem fogok róla külön bejegyzést írni. Aki kíváncsi rá, és elég ügyes, az iwiw-adatlapomról két kattintással az övén találja magát, és megnézheti. ;) Mindenesetre tegnap is nagyon jó volt beszélgetni, és ismét jött az a tulajdonsága, hogy akkor "talált meg", amikor elég komoly mélyponton voltam. Ez még nem múlt el teljesen, de azért sokat segített kimászni a gödörből.
A legutóbbi bejegyzés végén írtam pár elég sejtelmes sort. Mondhatnám, hogy szeretnék erről a dologról bővebben írni, de nem lehet. De nem mondom, mert értelme sem lenne. Hoztam egy döntést, ami lehet, hogy nem jó. Viszont mindenképpen helyes. Ebben a helyzetben az egyetlen, ami helyes, ebben biztos vagyok. Lehet, hogy az idő nem engem fog igazolni, de azt vallom, hogy semmi nem történik az életben véletlenül, a többi pedig majd idővel kiderül...
Holnap végre péntek, a foci ezúttal kimarad, viszont Jam-buli, és pót-Mikulás lesz a Camelotban (mozgássérült ifjúsági klubunkban), így biztos nem lesz unalmas. Szombaton pedig valamikor irány Écs, és csak vasárnap jövök vissza a tervek szerint. Régen voltam kint "hosszabb" ideig, és most nagyon rám férne egy kis relax, semmittevés...
Ennyit mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

2009. december 8., kedd

Távkapcs

Nem, nem az Adam Sandler-féle vígjáték lesz a téma, még csak új "kapcsiról" sem tudok beszámolni. Tévénk távkapcsolója lesz a téma. Részben... :)
Nagy becsben tartjuk szegényt, mert megérdemli. Történt ugyanis, hogy pár évvel ezelőtt tesóm szakdolgozatát "írtuk". Vagyis ő írta, én pedig nyelvileg csinosítgattam, illetve a német nyelvű szakcikkek fordításában segédkeztem. A téma nagyon "izgalmas" volt: hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek műtét utáni szondás táplálása. Pff... Na, és tesókám besokallt egy picit. Ezt valamennyire meg is tudtam érteni, ugyanis nem volt egyszerű történet maga a diplomamunka sem, emellett bátyám ugye Ausztriában dolgozik, Győrben van a lakás, a szülők Écsen, -akkor még- barátnője Téten, az iskola pedig Szombathelyen. Tényleg nem volt egyszerű összehangolni... Na, és tesóm úgy kívánta levezetni a feszültséget, hogy a keze ügyébe kerülő első dolgot földhöz kívánta vágni. Nos, ez a tévé távkapcsolója volt. Még engedélyt is kért tőlem, én pedig jó testvér módjára beleegyeztem: miért is ne, ha egyszer ezen múlik a lelki béke? :) A kapcsoló egy nagy csattanás után ért földet, ami le/kieshet belőle, az le/kiesett, meg is roggyant kicsit, szóval azóta sincs jól... A -/-- gomb alig működik rajta... Hm... Aki ennek a gombnak a nevét megsúgja, vendégem egy sörre... ;)
De már úgy vigyázunk rá, mint valami kegytárgyra... Ennek ellenére tuti, hogy mindig leejtjük, kicsúszik a kezünkből, leszédül az asztalról, szóval rájár a rúd rendesen...
Tegnap este már alváshoz készülődtem, amikor sikerült levernem a fotelből... Juj, az elemek kétfelé gurultak, az elemtartó fedele pedig be az ágy alá... Utolsó utáni erőmet összeszedve felkeltem, megemeltem az ágyat, és találtam alatta egy teljesen ép állapotú üvegpoharat. Hogy az hogyan került oda, fogalmam sincs...
Ezen persze - ugyancsak nem tudom, miért - elkezdtem röhögni, de annyira, hogy elejtettem az ágyat... Csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy a műtött jobb lábfejem helyett a balra ejtsem az ágyikót... Huh, na akkor már nem röhögtem... :) Aztán még egy emelés után kihalásztam a kapcsoló maradványait, kerestem elemet az eltűnt helyett, majd eltettem magam holnapra... Vagy mára... :)
Ma semmi lényeges nem történt, ha csak az nem, hogy Gerely kollégával elkezdtünk németezni. Vagyis tanítok, nem tudom, mennyi kihagyás után... :)
Más... Néha spontán módon egészen mély, lelkizős írásokat tudok produkálni. Most pedig spontán módon inkább nem írok semmit... Mert nem csak rólam lenne szó... Sőt nem csak két emberről lenne szó... Sőőt lennének olyan szálak is a történetben, amelyekről én nem is tudtam... Sőőőt hivatalosan nem is tudok. Úgyhogy psszt...
Nehéz az élet.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

2009. december 6., vasárnap

"Üzemszünet" után 2

Elég gyakran írok a blogra, de igyekszem figyelni arra, hogy a mennyiség mellett a minőség is rendben legyen, azaz többé-kevésbé színvonalas posztokat tegyek közzé.
De hogyan is születik meg egy bejegyzésem? Általában egy nap végén - mondjuk hazafelé buszozva - szoktam átgondolni, hogy történt-e velem olyan dolog, amit most azonnal "közhírré kellene tenni". Ha igen, akkor megírom, ha nem, akkor igyekszem fejben tartani azokat a kulcsszavakat, melyek alapján egy történetet bele szeretnék majd szőni egy későbbi írásba. Így bizonyos gondolatok letisztulnak, bizonyos vélemények finomodnak, megint mások pedig inkább a lomtárban kötnek ki. Ha ezekbe a kulcsszavakba nem sikerül kellőképpen belekapaszkodnom, akkor tűnhet egy bejegyzés összecsapottnak, nyelvtani hibákkal, szóismétlésekkel telinek, esetleg semmitmondónak, de ezek kiküszöbölésére igyekszem odafigyelni.
Most viszonylag későn jelentkezem új írással, ennek az okát majd lentebb leírom. De tény, ettől függetlenül pár dolgot másképp írtam volna meg, vagy inkább megírtam volna, ha mondjuk csütörtökön gépközelben lehettem volna. De most már mindegy...
Na, valahol ott tartottunk, hogy szerda este találkozom Esztivel. A találka megtörtént, vele, és másik két ismerősével a Gin Joe-ba ültünk be, kb. két órát beszélgettünk-hülyéskedtünk, szerintem jó kis este volt. Főleg, hogy jóval több, mint egy év után láttunk egymást. Ez a csak egyébként nagyon tud élni, tele van energiával, nem fél a kihívásoktól, és ezért nagyon irigylem. Bővebben erről csak azért nem írok, mert ez az én blogom, és nem az őve... :P
Volt a számítógépemmel egy kisebb gond. Minden egyes bekapcsoláskor a BIOS jelentkezett be, és mindig be kellett állítani újra a dátumot és az időt. Megtudtam, hogy ez azért van, mert az alaplapon lévő gombelem lemerült, azt kell kicserélni, de ez gyerekjáték. Na, én be is szereztem ezt a bizonyos elemet, és a gyerekjáték vége az lett, hogy a kis gondból csináltam egy nagyobbat: nem elég, hogy a régi elemet nem tudtam kivenni a helyéről, de a ház fedelét rögzítő csavart is sikerült elhagynom, valamint a nagy szerelgetés közepette ismét elmozdult a videókártya, így a monitor nem kapcsolt be. Tegnap este aztán tesóm kivette az elemet, én birizgáltam a kártyát, együtt visszapattintottuk a fedelet, így újra hesszelhetünk a világhálón. :)
Pénteken újra volt foci, nem volt rossz, ami viszont idegesít, hogy pár hét használat után elszakadt a kesztyűm... :S Most az egy dolog, hogy blokkot nem kértem, így lényegében b*szhatom, de az első két pár kesztyűt összesen 10 évig nyúztam, ez pedig alig egy hónap után tönkrement, és ez baromira idegesít...
Foci után sörözés volt megbeszélve Baluékkal, én azonban nem mentem, mert a Fókusz alatt már sikerült elaludnom, és csak éjfélkor ébredtem fel, amikor aztán már tényleg késő lett volna elindulni. Meg aztán másnap Anyuval Bécsbe mentünk kirándulni, így rám is fért a pihenés...
Az osztrák fővárosban töltött nap egész jól sikerült. A Shopping City Süd-ben kezdtünk, ahol én személy szerint most jártam először. Nos, az a hely hatalmas, egy egész nap alatt nem lehetne normálisan bejárni, nekünk pedig volt rá négy óránk. Ettől egy kicsit meg is ijedtünk, és egy kávézóba ültünk be levezetni a feszültséget. És a pincércsaj magyar volt. Vicces volt, megkérdezte, hogy "Kommt ihr aus Magyarországról?". Ez a mondat meg is alapozta a napi jókedvet, újult erővel keltünk útra. Viszonylag sokat bejártunk az üzletből, közben a C&A-ban vettünk nekem ezt-azt, és ettünk jó kis frankfurtert, friss-ropogós császárzsemlével, meg citromos ásványvízzel. Ami valami nagyon finom, csak kis hazánkban nem ittam még normálisat...
Ezután a Belvárosba buszoztunk, városnézés, majd a Rathausplatzon a karácsonyi vásár volt program.
Hm... Anyunak sajnos eléggé fájt a térde, én sem nagyon bírtam a tempót, le is szakadtunk a többiektől. De nem estünk kétségbe, feltaláltunk magunkat. Nézelődtünk, mászkáltunk, egy Meinl üzletben annyi édességet vettem, hogy még Gombóc Artúrnak is becsületére válna, de nem mindet saját fogyasztásra szánom, egy-két dolog bizonyosan elajándékozásra fog kerülni... :)
A Rathausplatz idén kimaradt az életünkből, de ez nem is olyan nagy baj: annyi ember volt, hogy az hihetetlen, meg a forralt bor sem volt az igazi a többiek elmondása szerint...
Ibolya kollegina szerint az egész blogon a "buszos sztorijaim" a legjobbak, így most megosztok veletek egy újabbat. Fél 6-ra volt megbeszélve a találka a busznál, de Anyuval elég hamar visszaértünk, nem akartuk, hogy ránk kelljen várni. A jármű nem parkolhatott az adott zónában, így csak a fel-és leszállás idejére állhatott meg... Hát, bakker, lett pár ősz hajszálam: tudtunk a busz rendszámát, és hogy a busz fehér. Nem hiszitek el: szinte minden magyar busz fehér volt! :) Meg aztán társainkat is elég nehezen fedeztük fel, Anyu ismert közülük pár embert, őket is csak látásból. A buszokról történő fel- és leszállást forgalomirányítók vezényelték, nagyon határozottan. Egy Alba Volán-busznak azért kellett visszaállnia a sor végére, mert amikor beért, a csoportból még senki nem volt ott... Egy cseh buszról pedig öt ember hiányzott, őket is tiszteletkörre küldték. Mi nagyon jól megoldottuk a témát, kb. 3 perc alatt felszálltunk, és jókora késéssel indulhattunk haza.
Monarchia kicsiben: magyarok, horvátok, csehek, szlovákok mindenütt, mutatóban egy-két osztrák is.
Viszonylag későn értünk Győrbe, éhesen-szomjasan-álmosan-izomlázzal terhelve, de azért nem panaszkodom, nagyon jó kis napot hagytunk magunk mögött.
Ma pedig kialudtuk magunkat, kajáltunk-beszélgettünk, a plázában vettem Nemzeti Sportot, meg a karácsonyi ajándékbevásárlásban hajráztam egyet... :) Most már csak pihi van napirenden.
A hét idézetének választott Jobbágy Károly-verset ide is bemásolom, mert nagyon tetszik, és szeretném, hogy akkor is el tudjátok olvasni, ha már nem ez szerepel az Idézek-rovatban. Íme:
Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját , mert könnyen
meglehet, hogy felvarrja más.
Aki szeret , annak hallgasd meg baját, gondját, mert könnyen
meglehet, hogy meghallgatja más.
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert könnyen meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret, szeresd, s öleld meg naponta, mert könnyen meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor hidd el! - nem ő a hibás!


Még annyit, hogy a rendszeresen olvasott blogjaim közé felvettem Laú blogját. A 14 éves győri lány bejegyzésein mindig elgondolkodom, vagy éppen sírva röhögök! Ajánlom figyelmetekbe!
Ennyit mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok!

2009. december 1., kedd

Zavard össze a világot...

és mosolyogj hétfőn! Ha ez nagyon a nehezedre esne, jobbat mondok: menj el dolgozni/iskolába öltönyben - lányok meg mondjuk kosztümben- kedden! :) Még hatásosabb a dolog, ha nem egyedül teszed ezt!
Ma három munkatársammal együtt kivételesen öltönyben mentem dolgozni, tulajdonképpen minden ok nélkül... Jaj, hogy mit váltottunk ki ezzel...! :) Olyan kolléga, akivel eddig soha nem fogtam kezet, most a kézfogás mellett "Helló, Igazgató Úr!" köszöntéssel üdvözölt, csajok pusmogtak a hátunk mögött, illetve nem egy olyan csaj volt, aki megjegyezte, hogy milyen csinos vagyok... :)
És persze a többség bőszen érdeklődött is kiöltözésünk okáról. Mentünk mi temetésre, esküvőre, randevúra, állásinterjúra; nyaltunk a befektetőjelölteknek, sőt, mi magunk is voltunk azok! :) Munkatársnőinket is faggatták, hogy mi lelt minket, szóval tényleg nagy volt az érdeklődés a mai napon irántunk! :)
És tényleg: mivel magyarázható, hogy mi négyen ma öltönyben mentünk dolgozni? Az égadta világon semmi magyarázat nincs rá! Csak úgy, mondhatnám...
Hajlamos vagyok rá, hogy egyes hangulatok/illatok/dallamok stb. rögzülnek bennem, és néha a legváratlanabb pillanatokban előjönnek. Most amikor ebben az esős-szutykos időben mentem ki öltönyben cigizni, teljesen "téli vizsgaidőszak"-hangulatom lett... Ez normális? :)
Egyik kolléganő megjegyezte, hogy ennyire hülyék nem lehetünk, hogy csak úgy megbeszéljük, hogy kicsípjük magunkat, és minden ok nélkül így megyünk be munkahelyünkre...
Pedig de. Ezek szerint vagyunk ilyen hülyék. És tök jó érzés volt! :)