A tegnapi nap végülis tök átlagosan indult. Mígnem a hazafelé úton egy elég érdekes "élményben" volt részem. Mivel Anyu a héten szabadságon van, be kellett mennem a városba újságoshoz, hogy megvegyem a II. világháborúról szóló könyvsorozat legújabb kötetét. Az egyik nagyobb "piros-fehér" újságárusnál kötöttem ki. Már az indítás is furcsa volt, mert hiába láttam a könyvet kirakva, a pult mögött álló srác szent meggyőződéssel közölte, hogy az még nem jelent meg. Mondom ez így érdekes. Rávezettem, megmutattam, nagy affektálások közepette elnézést kért. Ekkor szembesültem a gondolattal, hogy a srác minden valószínűség szerint meleg. Nem is foglalkoztam vele, az ő dolga, meg aztán mint többször említettem már, én toleráns, empatikus személyiség vagyok. Azaz hihetetlen jó fej! :D No, de hogy a sztorinál maradjak: mikor a fizetésre került a sor, gyanútlanul a csávó kezébe adtam a pénzt, mire ő ahogy a visszajárót a kezembe nyomta, végigsimogatta a tenyeremet.... Grrr...:/ Na, én ekkor megdöbbenésemben majdnem ráestem a pultra, majd gyors léptekkel ki akartam iszkolni egy ajtón, ami nem is volt az... :) Azt hittem, ott helyben elhányom magam.... Bezzeg amikor a Lipóti Kávézóban a pultoslány csinált valami hasonlót pár hete, na az olyan volt, mintha áramütés ért volna... Tündéér! :)
Mindenesetre megnyugodtam, hogy még tudat alatt sem vágyom a másik térfélre! :D Fúúúj, még mindig ráz a hideg, ha ez eszembe jut... :/
Nem tudom, hogy a fent leírt élmény okozta-e, de hazaérve iszonyatos rosszullét jött rám... A fejem szét akart robbanni, alig éltem. Mondjuk tegnap megittam négy kávét, a rántott sajthoz pedig kólát ittam ebédkor, tehát lehet, hogy a koffein vert oda a rendszernek... Én vettem be gyógyszert, ettem-ittam, fürödtem, de nem javult semmit a helyzet. Már azon gondolkodtam, hogy lefekszem -ehhez túl korán volt még-, vagy lemegyek az udvarra, és megásom a síromat -ehhez pedig túl hideg, és ásóm sincs...:)-. Ehelyett minden mindegy alapon elkezdtem a számítógépen zenét hallgatni, meg a közeledő ünnepek jegyében karácsonyi dalokat keresgéltem az mp3-lejátszómra. Közben pedig elmúlt a fejfájásom is! :)
Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy fellépjek MSN-re, ahol Dórival beszélgettem egy nagyot. Mondjuk most inkább én beszéltem, ő pedig hallgatott.
Korábban elég sokszor emlegettem őt, és páran kértetek is, hogy írjak róla kicsit bővebben. Párszor már el is kezdtem, de ezeket az írásokat aztán mindig töröltem... Egyébként engedélyt is kértem tőle -mégiscsak róla van szó-, de aztán úgy döntöttem, nem fogok róla külön bejegyzést írni. Aki kíváncsi rá, és elég ügyes, az iwiw-adatlapomról két kattintással az övén találja magát, és megnézheti. ;) Mindenesetre tegnap is nagyon jó volt beszélgetni, és ismét jött az a tulajdonsága, hogy akkor "talált meg", amikor elég komoly mélyponton voltam. Ez még nem múlt el teljesen, de azért sokat segített kimászni a gödörből.
A legutóbbi bejegyzés végén írtam pár elég sejtelmes sort. Mondhatnám, hogy szeretnék erről a dologról bővebben írni, de nem lehet. De nem mondom, mert értelme sem lenne. Hoztam egy döntést, ami lehet, hogy nem jó. Viszont mindenképpen helyes. Ebben a helyzetben az egyetlen, ami helyes, ebben biztos vagyok. Lehet, hogy az idő nem engem fog igazolni, de azt vallom, hogy semmi nem történik az életben véletlenül, a többi pedig majd idővel kiderül...
Holnap végre péntek, a foci ezúttal kimarad, viszont Jam-buli, és pót-Mikulás lesz a Camelotban (mozgássérült ifjúsági klubunkban), így biztos nem lesz unalmas. Szombaton pedig valamikor irány Écs, és csak vasárnap jövök vissza a tervek szerint. Régen voltam kint "hosszabb" ideig, és most nagyon rám férne egy kis relax, semmittevés...
Ennyit mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Mindenesetre megnyugodtam, hogy még tudat alatt sem vágyom a másik térfélre! :D Fúúúj, még mindig ráz a hideg, ha ez eszembe jut... :/
Nem tudom, hogy a fent leírt élmény okozta-e, de hazaérve iszonyatos rosszullét jött rám... A fejem szét akart robbanni, alig éltem. Mondjuk tegnap megittam négy kávét, a rántott sajthoz pedig kólát ittam ebédkor, tehát lehet, hogy a koffein vert oda a rendszernek... Én vettem be gyógyszert, ettem-ittam, fürödtem, de nem javult semmit a helyzet. Már azon gondolkodtam, hogy lefekszem -ehhez túl korán volt még-, vagy lemegyek az udvarra, és megásom a síromat -ehhez pedig túl hideg, és ásóm sincs...:)-. Ehelyett minden mindegy alapon elkezdtem a számítógépen zenét hallgatni, meg a közeledő ünnepek jegyében karácsonyi dalokat keresgéltem az mp3-lejátszómra. Közben pedig elmúlt a fejfájásom is! :)
Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy fellépjek MSN-re, ahol Dórival beszélgettem egy nagyot. Mondjuk most inkább én beszéltem, ő pedig hallgatott.
Korábban elég sokszor emlegettem őt, és páran kértetek is, hogy írjak róla kicsit bővebben. Párszor már el is kezdtem, de ezeket az írásokat aztán mindig töröltem... Egyébként engedélyt is kértem tőle -mégiscsak róla van szó-, de aztán úgy döntöttem, nem fogok róla külön bejegyzést írni. Aki kíváncsi rá, és elég ügyes, az iwiw-adatlapomról két kattintással az övén találja magát, és megnézheti. ;) Mindenesetre tegnap is nagyon jó volt beszélgetni, és ismét jött az a tulajdonsága, hogy akkor "talált meg", amikor elég komoly mélyponton voltam. Ez még nem múlt el teljesen, de azért sokat segített kimászni a gödörből.
A legutóbbi bejegyzés végén írtam pár elég sejtelmes sort. Mondhatnám, hogy szeretnék erről a dologról bővebben írni, de nem lehet. De nem mondom, mert értelme sem lenne. Hoztam egy döntést, ami lehet, hogy nem jó. Viszont mindenképpen helyes. Ebben a helyzetben az egyetlen, ami helyes, ebben biztos vagyok. Lehet, hogy az idő nem engem fog igazolni, de azt vallom, hogy semmi nem történik az életben véletlenül, a többi pedig majd idővel kiderül...
Holnap végre péntek, a foci ezúttal kimarad, viszont Jam-buli, és pót-Mikulás lesz a Camelotban (mozgássérült ifjúsági klubunkban), így biztos nem lesz unalmas. Szombaton pedig valamikor irány Écs, és csak vasárnap jövök vissza a tervek szerint. Régen voltam kint "hosszabb" ideig, és most nagyon rám férne egy kis relax, semmittevés...
Ennyit mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése