No, de kezdem a legelején! A pénteki munkanapom kissé rövidre sikeredett. Történt ugyanis, hogy bátyám felhívott, hogy itthon van, és mivel este már mennie is kell vissza dolgozni, értem jön, hogy tudjunk picit beszélgetni, legközelebb ugyanis majd csak karácsony után tudunk találkozni.
Így is lett, kettőkor hazajöttem, kicsit dumáltunk, és egy kávé után elindultam be a városba.
A Camelot Győri Mozgássérült Fiatalok Egyesületének címben szereplő ünnepségére voltam hivatalos. Egyik tag- és sorstársunk, Frida párjával elutazott valamerre egy meghosszabbított hétvégére, de azt mondta, hogy ha gondolom, a lányát elhívhatom egyet bulizni. Kata mindössze 15 éves, de mivel ritka találkozásaink alkalmával mindig hatalmasakat szoktunk ökörködni, nem láttam akadályát a meghívásnak. A szökőkútnál találkoztunk, és betértünk a közeli Tescoba, hogy vásároljunk az ünnepségre a belépődíjnak meghirdetett elemózsiát.
Egy kis kanyar: a múltkoriban egy kolléganőmmel ballagtam a buszról munkahelyemre. A járda szűk, hepehupás, tehát elég nehéz rajta közlekedni, és hát tényleg eléggé ingatagon mentem. A csaj pedig elég tudatosan úgy jött mellettem, hogy ne lépjek a lábára, elférjünk egymás mellett, stb. Kérdés nélkül megjegyezte, hogy ez azért van, mert anyukája is mozgássérült, és tudja, hogyan kell közlekedni vele/mellette.
Na, Katával a Tescoban valami hasonlót tapasztaltam. Ha kicsit megbillent az egyensúlyom, egy szó nélkül hozzámért, de épp csak annyit, hogy fel ne boruljak. A kasszánál sorban álláskor látta, hogy elég sok cucc van a kosárban, fogott egy üreset, és "megfelezte" a cuccokat. Ja, és amikor látta, hogy elég tutyimutyi módon pakolok a táskámba, elkezdte adogatni nekem a holmikat. Jó-jó, ez lehet, hogy így ebben a formában hülyeség, de nekem tényleg olyan furcsa volt... :)
Aztán kisétáltunk az ünnepség helyszínére. Úgy volt, hogy kezdésként egy tréner hölgy vezetésével különböző csoportos játékokat játszunk, de ő sajnos lemondta a programot, így az ajándékozás előtt rögtönzött activity volt a program. Egyébként nem csak mozgássérültek jöttek el hozzánk, volt egy vak hölgy, és egy hallássérült srác is. Az este egyik " főszereplője "Speedy, a vakvezető kutya lett:
Ha még azt is hozzáteszem, hogy egy segítő kislánya is jelen volt, kijelenthetem, hogy a hollywoodi filmek mintájára teljes volt a siker. Tudjátok: a siker receptje: kisgyerek és egy házi állat. :)
Az tudtam előre, hogy élőzene is lesz, bár ez egy kissé bonyolult. :) Eredetileg úgy tudtam, hogy a Hello Kids együttes fog zenélni, de egy későbbi e-mailban már a Jam neve szerepel.t Végül - remélem jól írom - Wenk lett belőle, bár én Gerejnek, szabadidejében szívesen doboló, a győri zenei életben magát kiismerő kollégámnak SMS-ben elhallás miatt Bang-et írtam. :) A srácok igen jól tolták, magyar és külföldi számokat egyaránt. Ja, és az énekes eléggé a stand up-os Kiss Ádámra hajazott. :D
A zene mellett ücsörögtünk-eszegettünk-beszélgettünk, mígnem felkértek táncolni! :) Az előző posztban leírtak után ki kell hangsúlyoznom, hogy egy lány. :D Méghozzá Vera. Ő eredetileg geográfus, de most éppen szociális munkásnak tanul. Egyik csoporttársa, Pali szokott hozzánk jönni segítőként, és ő hívta el hozzánk az egyébként Va(z)s megyei lányt.
Vera amúgy egy két lábon járó energiabomba. Mind verbálisan, mind pedig fizikailag úgy pörgött egész este, hogy ember legyen a talpán, aki le bírja követni. :) Én mondjuk próbáltam. :) Ja, és pár szóval el is mondtam neki a véleményemet róla, csak már nem emlékszem rá pontosan... Mindegy, a lényeg, hogy pörgött egész este ezerrel, hatalmas dumája van, és még kilöttyent - amúgy alkoholmentes - sörömet is segített feltörölni. :) Ja, és nagyon jót tett hiúságomnak, hogy azt mondta, nem minden pasinak tenné meg ezt! :$
Hm... Rájöttem, nagyon nem tudok tánc közben ismerkedni, mármint beszélgetni... A figyelemmegosztást még itt is gyakorolni kell. :) A cél a Csillag születik. Ez alap. :) A Holdat kell megcélozni, hogy ha netán elhibáznád, akkor is a csillagok közt landolhass! Ugyebár... :)
De nem csak mi táncoltunk, hanem például Laci és Móni is:
Ők ketten egyébként eveznek is, céljuk kijutni a 2012-es londoni paralimpiára. Én nagyon szurkolok nekik, megérdemelnék...
Miután a srácok befejezték a zenélést, a társaság kissé megfogyatkozott. Verának például indult a vonata, többen pedig elugrottak Győrszentivánra Kárpátia-koncertre.
A maradék társaság két részre oszlott, az egyikben kicsit komolyabb beszélgetés folyt, a mi pedig Katával, Ádámmal és Palival egy másik helyiségben valami őrületeset eszetlenkedtünk, majd meghaltam a röhögéstől. :) Ádám egy poénnál azt mondta, hogy "LOL!" Na, én ezt így élő szóban nem nagyon szoktam hallani. Most rákerestem google-ban, a rövidítés mindenképpen angol eredetű, de sok variációja van, a legvalószínűbb a "Laughing Out Loudly", hangosan nevetni-verzió. De tegnap óta tudom a magyar jelentést is. A LOL annyit jelent- bocsánat, ezt le kell írnom! :D -, hogy "Leszopol, Oszt' Lenyeled!" Besza-behu. Ha már Kiss Ádám. Szétröhögtem az agyam! :)
Az ökörködést egy komoly beszélgetés váltotta. Tibivel tárgyaltuk meg az élet nagy dolgait. Ő egy szűk húszassal idősebb nálam, hasonló a "betegsége", mint az enyém, és ép felesége, és gyermekei vannak. Sok érdekes dolgot mondott, és ez az eszmecsere sok mindenben megerősített... Konkrétumok majd máskor! :)
Végül, de nem utolsó sorban Edinával, a győri Esélyek Házának vezetőjével dumáltunk. Megígérte, ha lesz megint jeltolmács-tanfolyam, akkor szólni fog. Ez tök jó, mert nagyon érdekel a dolog, nagyon kíváncsi lennék rá. :)
Jóval éjfél után értem haza, fáradtan, jókedvűen, és viszont baromi éhesen... Hajnali egykor még szalonnát majszoltam zsemlével a konyhában... :)
Jaj, gyerekek, ez valami nagyon jó kis délután-este volt! Én alapjáraton olyan vagyok, hogy szeretek komoly dolgokról is beszélgetni, és teljesen agyatlan módon ökörködni is, most mindkettőben volt részem bőven. :) Köszönöm-köszönöm!
Folyt. köv. hamarosan! Ugye?
Most pakolok-pihizek, majd irány Écs, holnap jövök vissza! Szerintem holnap este majd jelentkezem, van pár dolog, ami kimaradt.
Jó hétvégét mindenkinek, puszik, pacsik, és persze továbbra is éljenek a csajok!
Így is lett, kettőkor hazajöttem, kicsit dumáltunk, és egy kávé után elindultam be a városba.
A Camelot Győri Mozgássérült Fiatalok Egyesületének címben szereplő ünnepségére voltam hivatalos. Egyik tag- és sorstársunk, Frida párjával elutazott valamerre egy meghosszabbított hétvégére, de azt mondta, hogy ha gondolom, a lányát elhívhatom egyet bulizni. Kata mindössze 15 éves, de mivel ritka találkozásaink alkalmával mindig hatalmasakat szoktunk ökörködni, nem láttam akadályát a meghívásnak. A szökőkútnál találkoztunk, és betértünk a közeli Tescoba, hogy vásároljunk az ünnepségre a belépődíjnak meghirdetett elemózsiát.
Egy kis kanyar: a múltkoriban egy kolléganőmmel ballagtam a buszról munkahelyemre. A járda szűk, hepehupás, tehát elég nehéz rajta közlekedni, és hát tényleg eléggé ingatagon mentem. A csaj pedig elég tudatosan úgy jött mellettem, hogy ne lépjek a lábára, elférjünk egymás mellett, stb. Kérdés nélkül megjegyezte, hogy ez azért van, mert anyukája is mozgássérült, és tudja, hogyan kell közlekedni vele/mellette.
Na, Katával a Tescoban valami hasonlót tapasztaltam. Ha kicsit megbillent az egyensúlyom, egy szó nélkül hozzámért, de épp csak annyit, hogy fel ne boruljak. A kasszánál sorban álláskor látta, hogy elég sok cucc van a kosárban, fogott egy üreset, és "megfelezte" a cuccokat. Ja, és amikor látta, hogy elég tutyimutyi módon pakolok a táskámba, elkezdte adogatni nekem a holmikat. Jó-jó, ez lehet, hogy így ebben a formában hülyeség, de nekem tényleg olyan furcsa volt... :)
Aztán kisétáltunk az ünnepség helyszínére. Úgy volt, hogy kezdésként egy tréner hölgy vezetésével különböző csoportos játékokat játszunk, de ő sajnos lemondta a programot, így az ajándékozás előtt rögtönzött activity volt a program. Egyébként nem csak mozgássérültek jöttek el hozzánk, volt egy vak hölgy, és egy hallássérült srác is. Az este egyik " főszereplője "Speedy, a vakvezető kutya lett:
Ha még azt is hozzáteszem, hogy egy segítő kislánya is jelen volt, kijelenthetem, hogy a hollywoodi filmek mintájára teljes volt a siker. Tudjátok: a siker receptje: kisgyerek és egy házi állat. :)Az tudtam előre, hogy élőzene is lesz, bár ez egy kissé bonyolult. :) Eredetileg úgy tudtam, hogy a Hello Kids együttes fog zenélni, de egy későbbi e-mailban már a Jam neve szerepel.t Végül - remélem jól írom - Wenk lett belőle, bár én Gerejnek, szabadidejében szívesen doboló, a győri zenei életben magát kiismerő kollégámnak SMS-ben elhallás miatt Bang-et írtam. :) A srácok igen jól tolták, magyar és külföldi számokat egyaránt. Ja, és az énekes eléggé a stand up-os Kiss Ádámra hajazott. :D
A zene mellett ücsörögtünk-eszegettünk-beszélgettünk, mígnem felkértek táncolni! :) Az előző posztban leírtak után ki kell hangsúlyoznom, hogy egy lány. :D Méghozzá Vera. Ő eredetileg geográfus, de most éppen szociális munkásnak tanul. Egyik csoporttársa, Pali szokott hozzánk jönni segítőként, és ő hívta el hozzánk az egyébként Va(z)s megyei lányt.
Vera amúgy egy két lábon járó energiabomba. Mind verbálisan, mind pedig fizikailag úgy pörgött egész este, hogy ember legyen a talpán, aki le bírja követni. :) Én mondjuk próbáltam. :) Ja, és pár szóval el is mondtam neki a véleményemet róla, csak már nem emlékszem rá pontosan... Mindegy, a lényeg, hogy pörgött egész este ezerrel, hatalmas dumája van, és még kilöttyent - amúgy alkoholmentes - sörömet is segített feltörölni. :) Ja, és nagyon jót tett hiúságomnak, hogy azt mondta, nem minden pasinak tenné meg ezt! :$Hm... Rájöttem, nagyon nem tudok tánc közben ismerkedni, mármint beszélgetni... A figyelemmegosztást még itt is gyakorolni kell. :) A cél a Csillag születik. Ez alap. :) A Holdat kell megcélozni, hogy ha netán elhibáznád, akkor is a csillagok közt landolhass! Ugyebár... :)
De nem csak mi táncoltunk, hanem például Laci és Móni is:
Ők ketten egyébként eveznek is, céljuk kijutni a 2012-es londoni paralimpiára. Én nagyon szurkolok nekik, megérdemelnék...Miután a srácok befejezték a zenélést, a társaság kissé megfogyatkozott. Verának például indult a vonata, többen pedig elugrottak Győrszentivánra Kárpátia-koncertre.
A maradék társaság két részre oszlott, az egyikben kicsit komolyabb beszélgetés folyt, a mi pedig Katával, Ádámmal és Palival egy másik helyiségben valami őrületeset eszetlenkedtünk, majd meghaltam a röhögéstől. :) Ádám egy poénnál azt mondta, hogy "LOL!" Na, én ezt így élő szóban nem nagyon szoktam hallani. Most rákerestem google-ban, a rövidítés mindenképpen angol eredetű, de sok variációja van, a legvalószínűbb a "Laughing Out Loudly", hangosan nevetni-verzió. De tegnap óta tudom a magyar jelentést is. A LOL annyit jelent- bocsánat, ezt le kell írnom! :D -, hogy "Leszopol, Oszt' Lenyeled!" Besza-behu. Ha már Kiss Ádám. Szétröhögtem az agyam! :)
Az ökörködést egy komoly beszélgetés váltotta. Tibivel tárgyaltuk meg az élet nagy dolgait. Ő egy szűk húszassal idősebb nálam, hasonló a "betegsége", mint az enyém, és ép felesége, és gyermekei vannak. Sok érdekes dolgot mondott, és ez az eszmecsere sok mindenben megerősített... Konkrétumok majd máskor! :)
Végül, de nem utolsó sorban Edinával, a győri Esélyek Házának vezetőjével dumáltunk. Megígérte, ha lesz megint jeltolmács-tanfolyam, akkor szólni fog. Ez tök jó, mert nagyon érdekel a dolog, nagyon kíváncsi lennék rá. :)
Jóval éjfél után értem haza, fáradtan, jókedvűen, és viszont baromi éhesen... Hajnali egykor még szalonnát majszoltam zsemlével a konyhában... :)
Jaj, gyerekek, ez valami nagyon jó kis délután-este volt! Én alapjáraton olyan vagyok, hogy szeretek komoly dolgokról is beszélgetni, és teljesen agyatlan módon ökörködni is, most mindkettőben volt részem bőven. :) Köszönöm-köszönöm!
Folyt. köv. hamarosan! Ugye?
Most pakolok-pihizek, majd irány Écs, holnap jövök vissza! Szerintem holnap este majd jelentkezem, van pár dolog, ami kimaradt.
Jó hétvégét mindenkinek, puszik, pacsik, és persze továbbra is éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése