2009. február 26., csütörtök

Uccsó

Mármint a műtét előtt utolsó bejegyzés. Rég rossz lenne, ha úgy általában lenne az utolsó...:)
Ma már nem dolgoztam, debementem melóba, kávé, cigi a főnökkel, nyári szabi ideiglenes leadása, búcsúzkodás, ilyenek...
Utána hazajöttem, rendeltem jó kis Calzone pizzát Padre-éktől, egyrészt imádom, másrészt pedig torkos csütörtök...:D
Utána pedig... Fürödtem, és meg is borotválkoztam, ezúttal OTT is...:)
Esküszöm, nem akartam erről sokat írni, de megihletett...:)
Szóval. Az Amerikai pite óta "ki van mondva", amit tudunk: a luk a kedvenc testrésünk. De hogy a himbilimbi a legféltettebb, az is biztos...:D Jóval óvatosabban álltam neki, mint a képemnek szoktam, és kb. tízszer tovább tartott. És mégis megvágtam... És vérzett is. Hát elég érdekesen néz ki, ahhoz képest, hogy azért csináltam meg, hogy holnap ne a műtősfiú csinálja, szerintem egy jót fog röhögni a markába, és "na mivan öreg, próbáltál túljárni az eszemen, mi?" felkiáltással kiigazít. :) És még vérezget is, de már küldtem neki babaolajat. Már az arcszeszen gondolkodtam...:D :D :D
Igen, Katával vettem szőrtelenítő krémet is, de nem mertem használni. Ugyanis rá van írva, hogy használható bikinivonalon, de nemi szerv környékén nem. Na, most akkor segítsen már valaki légyszi: a bikinivonal az nem a nemi szerv környéke???? :D
Így viszont borotvával mentem neki... Mondom, furán néz ki, a sérv is (meg a himbilimbi is...;)) nagyobbnak látszik... Szóval lehet, ez utóbbi miatt a műtét után is maradok az új dizájn mellett...:D
A műtőben holnap amúgy a harmadik leszek (dobogó :P), és délre talán már az altatásból is ébredezek.
Tesómmal megbeszélt egyezményes jel szerint amint magamnál leszek, telefon bekapcs, és zargatható leszek, szombaton meg go home, ha minden jól megy...
Addig is jók legyetek, písz!

Ui.: remélem, annyira mindenki ismer, hogy az "öv alatti" témával nem közönséges kívántam lenni, hanem saját fürdőszobai szerencsétlenkedésemet szerettem volna kifigurázni... ;)

2009. február 25., szerda

Jenő bá'


Tegnap este végre sor került a győri Bencés Gimnáziumban a Fidelitas által szervezett közönségtalálkozóra Buzánszky Jenővel, az Aranycsapat egykori játékosával.

Soha nem felejtem el, teleshopos pályafutásom legemlékezetesebb telefonbeszélgetése volt, amikor Ő rendelt tőlem elemlámpát.

A tegnapi találkozó pedig egyszerűen életreszóló élmény volt. 83 évesen végigállta (!) a majd kétórás programot, és mesélt, mesélt, mesélt... Érdekesen, tanulságosan, és végtelenül szerényen... Végigkövethettük az újdombóvári fiú útját a vasutastiszt-jelöltségtől, az első meccseken, a legendás londoni 6-3-on, a gyászos emlékű berni VB-döntőn át egészen napjainkig. Hatalmas élmény volt Jenő bácsi szavait hallgatni, és döbbenetes, hogy még ma is azzal álmodik, hogy az 54-es VB-döntőt az egyik német gólnak kis szerencsével útját állhatta volna a gólvonalon...

Jenő bácsi még ennyi idősen is nagyon lebilincselő előadást tartott, egyetlen egy név esetében hagyta cserben a memóriája: az ötvenes évek honvédelmi miniszterének a neve nem jutott eszébe. (Farkas Mihály, természetesen, a vastagításnak pedig oka van... ;)) A helyetteséét persze kapásból mondta...:)

Zárszóként pedig csak azt ismételném meg, amit testvéremnek mondott az átnyújtott könyv dedikálásakor: "Találkozzunk 30 év múlva!" :)

Úgy legyen! Köszönöm, és jó egészséget kívánok, Jenő bácsi!

Vegyesfelvágott 5

Anyagtorlódás. Így hát Vegyesfelvágott. Sokmindenről ömlesztve.
Először is: bajok vannak a számítógépemmel. A monitor mindig csak kisebb küzdelem, újraindítás, meg egyebek után aktivizálódik, valószínűleg haldoklik az öreg. Remélem, még azért kibírja egy darabig, mert hát az anyagi keret igencsak "behatárolt" per pillanat.
Hétfőn végre sikerült találkoznom Katával. Nagyot-nagyot beszélgettünk, és vásárolni is voltunk, de erről majd picit később... :)
Tegnap voltam a választott háziorvosomnál is, EKG-t csináltatni. Majd 2 órát vártam, mire a drága doktornő közölte, hogy nincs ideje megcsinálni, jöjjek vissza holnap, vagyishát ma 11 óra előtt. Tehát tegnap melóból 2 órát buktam a semmiért, ma pedig ugrott egy szabim. Vagyis végülis táppénz lett, ráadásul holnapra is ki lettem írva, szóval bonyolult ez a dolog. Ma viszont lezajlott az EKG, 10 perc alatt végeztem, és minden rendben, szerencsére...
Gőzerővel zajlanak az esküvői előkészületek, meghívó megvan, legénybúcsú szervezése folyamatban, tehát alakulnak a dolgok...:)
Sport: nem lesz ETO-meccs vasárnap sem. Az egész fordulót törölték, így a vasárnapra tervezett meccsnézős összeröff is elmarad...:(
Herr Orsi és Anita távozik a Győri Audi ETO KC csapatától. Nehéz ügy. Anita a kölcsönben eltöltött idő alatt szerintem rengeteget fejlődött, Orsi pedig, bár Pálinger mellett nem sok lehetőséget kap, a kevés idő alatt szerintem bizonyítja, lehet rá számítani. De megértem őt: játszani, védeni, fejlődni akar... Ma a Népligetben Fradi-ETO MK-meccs lesz, pokolian kemény meccs várható, de nyerni kell, nincs más választás...
Hm... Bevásárlás Katával. A műtét kapcsán kell bizonyos "megelőző" intézkedést bonyolítani, ott ama bizonyos helyen kell leborotválni... Valószínűleg túllihegem ezt a dolgot, de nem szeretném, hogy ha OTT egy műtőssrác "ügyködne". Így én fogok. Viszont para van! :) Ámbátor készültünk: szőrtelenítő krém, babaolaj, aloe verás (!) penge vár bevetésre, holnap "eksön"! :) Brr, remélem, megúszom "sérülésmentesen"...:)

2009. február 22., vasárnap

Klasszikus idézek...

Avagy Besenyő Pista bácsi megmondja. Az IWIW-üzenőfalról...:)

-Nem a győzelem, a részvétel, hanem a fontos.
-Nem a győzelem a fontos, hanem az őszinte részvétem.
-Aki másnak vermet ás,.. nem magának ássa!
-Éhes makkal disznókat álmodsz!
-Kicsi a bors, de főleg az őrölt.
-Aki mer, annál van a kanál.
-Ahány ház, annyi baj legyen.
-Okos enged, ha már szenved...
-Szegény ember vizel és főz!
-Jobb félni, mint megnősülni!
-Ki a hideget nem szereti, hóember nem lehet.
-Mindenhol jó, de legolcsóbb otthon.
-Hajléktalanok jelmondata: "Kukából nem lesz szalonna."
-Felesleges , mint szőke nőnek a gondolkodási idő.
-Verés közben jön-megy a székláb.
-Evés közben jön meg a szomszéd.
-Akasztott embernek lába se éri a földet.

Ehhez nincs mit hozzátenni... :D

A Barátság találkozik a Szerelemmel....

-Mit keresel Te itt- kérdezi a Szerelem
-Én? Én csak felszárítom az általad okozott könnyeket. - hangzik a Barátság válasza.

Jaj, hogy ez mennyire igaz...

Nem unalmas hétvége

Hja, végre egy otthonülős-pihenős hétvége így a műtét előtt, de nem unatkoztam...
Most persze inkább az újságok/tévék jelentették a híreket...
Na, szóval nem volt ETO-meccs, majd kedden lesz. A hírek arról szólnak, hogy a Haladás "kémeket" küldött Győrbe, és megállapították, hogy ha nagyon akartuk volna, lett volna meccs, le lehetett volna takarítani a pályát...
Nos. Az MLSZ ugye felkínálta a lehetőséget a rendező csapatoknak, eldönthették, akarnak-e meccset játszani, avagy nem. Győrből "nem" válasz ment Pestre. A Stadion nem az Önkormányzaté/államé/MÁV-é, hanem a Quaestor ingatlancégé, ezzel együtt Tarsoly Csaba tulajdonosé. Ha ő úgy dönt, hogy nem akar meccset, mert több tízmilliós károk keletkeznének a gyepben, amit ő meg szeretne spórolni, akkor ezt a döntést kutya kötelessége mindenkinek elfogadni. Szerintem...
Hm... A tőlünk kb. 10 méterre lévő "vendéglátóipari egységet" tegnap délután 2 óra körül (!), álarc nélkül, viszont konyhakéssel kirabolta egy - a Vasárnapi Kisalföld szavaival élve- nagydarab kreol ember. Nincs közbiztonság, még szerencse, hogy cigánybűnözés sincs... :/
A kormány roadshowra indul a megyei jogú városokban! A megszorító intézkedéseket népszerüsítik/indokolják/magyarázzák/fogadtatják el! (nem tudom, melyik szó a legmegfelelőbb). Nem tudom, mikor jönnek Győrbe, ha ráérek, akkor lehet, hogy... De inkább nem... :)
IWIW-en kaptam üzenetet, hogy jövő szombaton németes csoporttalálkozó lesz... :( Nah, az nekem ismét kimarad az életemből, örülök, ha aznap kiengednek a kórházból...

2009. február 20., péntek

Vegyesfelvágott 4.

Igen, immáron a negyedik Vegyesfelvágott, azaz olyan bejegyzés, amikor több témáról is írok egyszerre. Lusta vagyok szétszabdalni, így megpróbálom egy szálra felfűzni az események szálait, aztán hogy sikerül-e, a végére kiderül.
Na tehát... Közeleg menthetetlenül a műtét időpontja, jövő pénteken befekszem megyeszékhelyünk kórházába, ahol lágyéksérvvel fognak operálni, de másnap már mehetek is haza, sőőt harmadnak ETO-meccs nézés lesz: a Loki elleni idegenbeli derbit nézzük meg nálunk, részemről ezúttal alkoholmentesen...:)
A konkrét felkészülés a műtétre tegnap kezdődött, reggel éhgyomorra kellett bemennem, vizeletminta, vérvétel, mellkasröntgen volt a napirenden. Ebben csak az volt a vicces, hogy én sajnos normál esetben sem reggelizem. Kávé, cigi, és go a munkahelyre... Na, a kávéfőző indítása nálam amolyan pavlovi reflexként működik. Még magamnál sem vagyok teljesen, már bekapcs. Na, ez tegnap reggel kimaradt. És ami durva: így hogy tilos volt ennem, megéheztem, és ennem kellett rögtön a vizsgálatok után. Hm... Mondtam már ugye, hogy a humor és az irónia nekem éltetőm? A vérvételes néni közölte, többek között azért kell a vérminta, ha esetleg valami gond lenne az operáció során, tudják, melyik vércsoportból kell kapnom. És jót derült rajta. Kis spätteé én is. De tényleg.
Ezután mentem dolgozni, és meglepő módon legalább tizen állítottak meg késésem okáról, kérdezve a műtétről, bíztattak, hogy túlélhető -köszi!-, meg hasonlók. És ez nagyon jól esett. Este visszamentem a kórházba, ahol intenzíves barátaim szerveztek nekem altatóorvost. Kiderült, hogy volt olyan kórházi buli már, ahol együtt ittunk, így aztán összetegeződtünk a doktor úrral. Ez nem tudom miért, de megnyugtatott...:) Már többször altattak, de valamiért eddig mégis tartottam tőle. Most már annyira nem. Ha valami komplikáció folytán "nem jönnék vissza", akkor röhögjetek ezeken a sorokon! De tényleg! :D András barátom kérdezte is, nem lehetne-e ezt az altatás témát úgy intézni, hogy náluk, érts az intenzív osztályon ébredjek. Erre a doki megkérte a mi Andrásunkat, hogy ne legyen ge*ci...:) Valóban érdekes hangulatú orvosi vizsgálat volt...
És tényleg ezúton szeretném megköszönni a kórházi barátok, mindenek előtt Kutya, Balu, és András segítségét, támogatását, hogy segítenek lazá(bba)n venni a dolgokat, és mindenkinek, aki bíztat, vagy egy picit is izgul értem...:)
Amúgy bepanaszoltak engem anyunál... Édesanyám egyik kolléganője a munkahelyem utcájában lakik, és én állítólag rendszeresen nemköszönök neki. Megeshet, mea culpa ezúton is. Azt azonban tudni kell, hogy a hölgy az út másik oldalán lakik, és az ablakból szokott nekem kiabálni. Én pedig általában igyekszem előre nézni, főleg ebben a gány időben. Fülemben meg bömböl az mp3-lejátszó, aminek két oka van. Egyrészt unom a heti szinten előforduló beszólásokat, hogy aszongya, steptáncos, meg hülye nyomorék, de a legjobb még mindig a busz csuklójában elhangott: "Fiatalember, nem kellett volna korán reggel annyit inni, akkor most nem dülöngélne a kanyarban..." nekem irányzott mondat volt. Szerintem überelhetetlen. Csak már sajnos kurvára unom. Így max süket nyominger vagyok, de azt meg nem hallom. :P
A másik ok: ritmusra könnyebben sétálok, ha nem a saját járásomat hallgatom. Summa summarum: ha nem köszönnék bármelyikőtöknek, akkor az nem parasztságból történik, pusztán szól a zene és/vagy el vagyok merülve a gondolataimban...
Más: holnap elmarad a Haladás elleni hazai ETO-meccs. Ez vicc. Állítólag az ország egyetlen olyan pályája, ami fűthető, de derék pályamunkásaink nem tudják használni. Bekapcsolták azt az izét, és hajrá...Az, hogy a havat letolják, nem jutott eszükbe. Mert ez a fűtés ugyebár a havat nem tünteti el, csak a gyep fagy utáni "regenerálódását" segíti, ha nincs rajta hó. A fél ország rajtunk röhög. A szombathelyiek meg persze gyártják összeesküvés-elméleteiket, hogy félünk (!) kiállni ellenünk, illetve új játékosaink játékengedélyére várunk. A pótlás időpontja jövő kedd, mikor szerdáig folyamatosan esni fog a hó. Most is esik... Tehát valószínűleg nem lesz meccs, ha mégis, akkor meg lemaradok Buzányszky Jenő bácsi bencés gimiben tartandó élménybeszámolójáról. Ami egyébként ezen a héten kedden lett volna, csak az Aranycsapat egyik még élő játékosának temetésre kellett mennie...:(
Még más: Ferenc testvéééér.... A Mária Terézia-korabeli magyarok "életünket és vérünekt" felajánlásáhozn hasonlította, hogy egy nyilvánvalóan balos érzelmű nyugdíjasszervezet támogatja az ő időseket elég érzékenyen érinti "reformjait"... Jaj, hogy én mennyire de nem szeressem ezt az embert...:(
Régen írtam Dóriról. Ő semmi köze Gyurcsányhoz, nem is tudom, miért ide írom. :) Bakker: 20 ujjam is kevés lenne ahhoz, hogy leírjam, hány embernek sírtam már el vele kapcsolatos érzéseimet... És most úgy néz ki, fordul a kocka, ő van ott, ha baj van, a szomorú, dühös, vagy éppen búvalb... izé búvalbélelt vagyok. Legutóbb is panaszkodni akartam neki valami kapcsán (tiszta Joshi Bharat...), de -hogy stílusos legyek:)- csatornát, váltottunk, és Mónika-show Mónika válását veséztük ki... Meg egyéb "mélyenszántó" témákat, de akkor és ott az kellett...;)

És végül: örömmel, és büszkeséggel tölt el, hogy egyre több visszajelzést kapok a bloggal kapcsolatban, hogy olvassátok, véleményezitek. Egyesek szerint "kitárulkozó", ami nem baj, mert ez végülis amolyan naplóféle lenne. De tényleg sokan szóltatok már róla, volt aki idézett is belőle, köszi. ;)
Természetesen igyekszem tovább írni, sőőt a műtét után kis optikai tuningot is szeretnék eszközölni, de ehhez majd szpd blogger barátom segítségét kell kérnem... ;)

Nah, ennyi mára, jó hétvégét mindenkinek!

PS: GeriPapa! Köszi, hogy megformáztad azt az exceles bizbaszt! Nagy vagy! :)

2009. február 17., kedd

Te tudsz...?




Büki élménybeszámolómat hallgatva egyik kolleginám döbbent csodálkozással kérdezett vissza: "Te tudsz táncolni?"
Én akkor igent válaszoltam, most pontosítok: Eszti! Az, hogy tudok, az túlzás, hogy szeretek, az jobban fedi a valóságot...:)
Bizonyítékként álljon itt két "Katával táncolós" kép egy nagyon emlékezetes zátonyos buliból... ;) Sajna nem videók, de remélem, azért hihető...:)

2009. február 16., hétfő

HŐSÖK

Egy eredmény: MKB Veszprém-Ademar Leon 28-26 (14-13)
Hősök vagytok mind, veszprémi szurkolók, vezetők, játékosok!

Egy kommentár a tévéből: "Hatezer tomboló szurkolónál csak egy hátborzongatóbb élményt lehet elképzelni: amikor ők hatezren néma csendben emlékeznek..."
És innentől beszéljenek a képek helyettem:

























Pótszilveszter

Péntek délután végre eljött az idő: barátainkkal Bükre utaztunk pótszilveszterezés céljából. Hogy miért éppen oda? Hm... Nem kell mindent megmagyarázni, ennek hangulata van...:)
Volt jó társaság, finom kaják, sok-sok Soproni serital, na meg rövitalból annyiféle, hogy azt szavakkal nem lehet kifejezni...;)
Viszonylag jól bírtam a kiképzést, szombat hajnalban fél 5 magasságában keveredtem ágyba, nagy beszélgetések, és nagy-nagy táncitánci után...:)
Szombaton már délután 3-kor előkerültek az itókák, és nem borult a papírforma: az after party ütősebbre sikerült, mint maga "a" pótszilveszter. Ne kérdezd, mikor feküdtem le, fogalmam sincs róla...:/ :)
Tegnap dél körül indultunk vissza, még András barátoméknál megettük az ottfelejtett virslit, azóta regenerálódok... Holnap már meló!
Szép volt, jó volt, mondjuk egy-két emberkét nagyon hiányoltam...
"Lesz-e még, úgy mint rég....?"
Apropó: majd összeírom a Best of Becsvölgye&Bük zenei felhozatalát, tanulságos lesz...;)

2009. február 13., péntek

Valentin-nap bal kézzel...


Holnap Valentin-nap. Más irányú elfoglaltságom miatt ma írok ebben a témában...:)
A papírforma szerint most egy Valentin-nap-fikázó írásnak kellene következnie, mert az nagyon trendi. Én viszont máshogy gondolom...
Szerintem minden alkalom, ahol kimutathatjuk szeretetünket, szerelmünket, az csak jó lehet. Rendben, ez egy elég "mű" ünnep, nálunk nincsenek hagyományai. Azt viszont nem hiszem, hogy ez virág- és ajándékboltosok ünnepe lenne: a szeretet kifejezésének nem feltétlenül kell valami kézzel fogható dologban megnyilvánulnia.
Ezzel a nappal kapcsolatban két emlékezetes élményem van.
Egyszer még gimiben egy lánnyal kapcsolatos érzéseimet az intézmény üzenőfalán fejeztem ki. Elég igénytelen módon, egy papírfecnire körmölt idézettel. Mivel a lánnyal leveleztünk, felismerte a kézírásomat, és hát elég rosszul jöttem ki a dologból, kérdőre vont, hogy nekem ennyit ér a barátságunk, stb... Na, hát túl elegáns azért nem voltam...
Egyszer pedig képeslap várt a gimis koleszban, egy "titkos hódolómtól". Hm... Már ez a titkos hódoló-aláírás is gyanús volt, meg hát elég érdekes "ákombákomokból" állt a kézírás. No, szóval kiderült, hogy egy osztálytársnőm "megsajnált", hogy nincs barátnőm, és írt nekem egy kamu képeslapot- bal kézzel... A jó szándék vezérelte, engem viszont megviselt a dolog, igazából akkor jöttem rá, hogy a reménykedésnek, a hiú ábrándok kergetésének elég gyakran hatalmas nagy pofára esés lehet a vége...
Nekem a szerelemről írni kb. olyan, mintha a drogokról írnék, mindkettőhöz ugyanannyi közöm van... A Valentin-nap a gondolkodásról szól számomra. És igen, egyedül vagyok, de nem magányosan. Rengeteg kedves barát-barátnő vesz körül, akik színt visznek napjaimba. Ez számomra két okból jelent "problémát". Egyrészt: sokan ajánlották nekem a netes ismerkedést. Ha viszont ott egy lány megtudja, hogy mozgássérült vagyok, hajlamos arra, hogy "jaj, szegény mozgássérült srác, járni nem tudnék veled, de szívesen leszek barátod, lelki társad...". Erre viszont ismerőseimnek hála, nem vagyok rászorulva, az "igazit" megtalálni pedig neten szerintem teljességgel lehetetlen. Ha viszont találok valakit akár neten, akár bárhol? Azt biztos nehéz megérteni, hogy ennyi lány vesz körül, de nélkülük tényleg nem tudnám elképzelni az életemet. Mondjuk bárcsak ilyen problémáim lennének... :)
Sok hülyeséget írtam? Elképzelhető. De így érzem, ez a véleményem. Elolvasni nem kötelező, véleményezni szabad... ;)
Ami lényeg: aki szerelmes, az szeressen, szerelmeskedjen! :) Aki pedig hozzám hasonlóan egyedül van keressen, ne adja fel, sosem lehet tudni, hol bukkan fel az igazi...
Ha felbukkan valaha egyáltalán...

Péntek 13

Igen, péntek van, és 13-a. Nem szeretem. Nem vagyok babonás. Inkább bogaras, ezekről majd máskor írok. :)
Péntek 13-mal kapcsolatban igazából egy kellemetlen élményem van. Még töpörödött törpördög koromban mozgássérült barátaimmal Badacsonyba mentünk kirándulni. Vagyis én csak mentem volna. Écsről beértem a találkozóhelyre reggel 8-ra, a gond csak az volt, hogy a csoport busza 7-kor indult. :) Nem kicsit volt ciki anyuval hazaállítani, és apámnak elmagyarázni, hogy a kirándulás "elmaradt". :)
Ezen kívül ezekkel a bizonyos péntek 13-makkal soha nem volt gond, de azért nem szeretem.
Ma viszont egy újdonság lesz: péntek 13-án megyünk inni kórházi cimborákkal. Méghozzá Bükre. Három napos pótszilveszter, adunk a májnak, és a kulináris élvezeteknek rendesen.
Nos, ezek az iszogatások elég gyakran "totál brutál" lerészegedésbe (ld. még: format c) szoktak torkollani, ezúttal ezt viszont szívesen mellőzném.
De nem igérek olyat, amit nem tudok megtartani. :) A fejleményekről majd beszámolok... :D
Mint a bejegyzés időpontjából is látható, ma nem dolgozom. Délután 4 körül indulunk Bükre, és én délben szerettem volna elkéredzkedni melóból, de a főnök azt mondta, hogy inkább vegyem ki az egész napot, és "pihenjek rá" az eseményekre... A főnököm áldott jó ember...:)
Ma egyébként a német csődbiztos vizitál a cégnél, úgy néz ki, egyenesbe jönnek a dolgok, fizu jövő héten talán már lesz, a többi meg majd kiderül.
Még hétfőn sem dolgozom, akkor dokihoz megyek, háziorvoshoz pofavizitre, meg kialszom a hétvége fáradalmait, úgymond regenerálódok...:)
Amúgy meg:
Sztojka Iván (most már csak Sz. I.) feladta magát a rendőrségen, Marian Cozmát ezekben a percekben helyezik örök nyugalomra.
Előkerült a francia diáklány, Ophélie holtteste a Dunából. Ami "örömhír": külsérelmi nyomot nem találtak rajta, nem épül tovább a magyar "országimázs"...
Ha már külsérelmi nyomok: egy orvos figyelmeztetést kapott, mert egy idős néni halálának okaként agyvérzést állapított meg, amúgy pedig 14 késszúrással ölték meg. A hírek szerint a néni által szedett véralvadásgátló gyógyszer zavarhatta meg az orvost... Morbid, nagyon morbid...
Egyébként meg holnap Valentin-nap, de erről majd egy külön bejegyzésben...

2009. február 10., kedd

Gives You wings


Bemutatták a Red Bull istálló 2009-es gépét is.

A gépet, mely talán Sebastian Vettelnek is szárnyakat ad... ;)

A kérdés továbbra is ugyanaz...


Igen. A kérdés maradt! Miért történhetett meg a vasárnap hajnali tragédia?
A választ megadni persze nem fogom, nem is lehet. De felmerült bennem még egy pár gondolat, amiket szeretnék megosztani Veletek.
Mindenek előtt: mea culpa, elnézést kérek mindenkitől! Természetesen nem akarok én pogromot, polgárháborút. Békét szeretnék. De a düh, és a szomorúság együtt sokmindent leirat az emberrell...
Na... Tegnap este egy érdekes beszélgetést láttam. Egy agressziókutató, és egy kriminológus-tanár volt a stúdió vendége, a műsorvezető velük beszélgetetta vasárnap történtekről. Az még rendben, hogy mindketten statisztikákkal, sőt állatkisérletek (!) tanulságaival bizonygatták igazukat. Mert ugye a statisztika csak a lényeget takarja el, az állatkisérletek meg? Nonszensz! De a kriminológus úriember mondott két érdekes dolgot. Egyrészt majdhogynem a kézilabdásokat okolta az események elfajulásáért. Szerinte nem hősködni kellett volna, hanem rendőrt hívni. Pff... Szerintem az életüket kellett menteniük egy kilátástalan harcban, pillantok törtrésze alatt a helyes döntést meghozni pedig nem egyszerű.
A másik mondása: ahhoz képest, hogy 25 év alatt a cigányok száma 300-ról 600 ezerre nőtt, és jóval több "találkozási pont" van az emberek számára, mint korábban (plázák, hipermarketek stb.), nem is történik annyival több erőszakos bűncselekmény a cigányok részéről... Köszi bazmeg. Szögi Lajos, Horák Nóra. Marian Cozma... És a sort a végtelenségig lehetne folytatni. Ja: és a roma bűnelkövető az, aki magát statisztikailag annak vallja... Agyrém.
Peti blogger barátom tegnap elég merész, provokatív posztjában kijelenti, hogy cigánybűnözés pedig van. A kommentekben lerasszistázzák, előítéletesnek tartják, mára a mondat végi "!" helyére "?" került. Peti! Szerintem hiba volt. Mint a miskolci rendőrkapitány: hiába magyarázzák bele, ő nem mondta azt, hogy minden cigány ember bűnöző. Erről szó sem volt! Mint ahogy Te sem ezt állítottad...
Az iwiw-üzenőfalon egy "sorstársam", (=mozgássérült) barátom említett meg egy érdekes párhuzamot. Mármint, hogy mozgássérültként engem és társaimat a társadalom a perifériára szorult egyénként tart nyilván. Buzikkal, drogosokkal, romákkal kb. egy lapon. És igen: eddigi tapaszalataim azt mutatják, hogy akik a velem kapcsolatos ügyekben egy íróasztal mögött ülve döntenek, fogalmuk sincs arról, hogy él, milyen ember lehet egy mozgássérült. Látja betegségem leírását, esetleg iskolai bizonyítványaimat, és ennyi... De azt, hogy be tudok-e menni egy étterembe, vagy milyen problémákkal szembesülök a jogosítvány megszerzése során? Halvány lila fogalmuk sincs róla...
És ez a romákra is igaz! A kedves pesti jogvédők besétálhatnának egyszer egy cigánysorra, esetleg GYIVI-be, amikor a képzeletbeli képernyőn "LIVE" felirat virít, akkor látnák csak igazán, milyen sanyarúm körülmények között élnek, milyen baromi nehéz körülmények között indulnak, és milyen az az "erkölcs", ami ott uralkodik, és ami később az olaszliszkai, kiskunlacházi, vagy éppen most a veszprémi esethez vezetett.
És egy kis "sport" a végére. Borzalmas Mocsai Lajos edző, és a játékosok megtört arcát látni. A veszprémiek mestere a pedagógiai felelősségéről beszél: hibásnak érzi magát, hogy nem tudta megvédeni "fiát" a veszprémi éjszakában...
Cozma 8-as mezét a klub visszavonultatja, Putics Barnát kölcsönszerződése ellenére hazaengedi a Barcelona, a nagy rivális Pick-Szeged pedig szükség esetén játékosokkal segítené a nagy ellenfél BL-szereplését. Végre dolgok, amiknek visszafogottan bár, de "örülni" is lehet a szörnyű és felfoghatatlan eset kapcsán...
A témát itt a blogon ezennel lezártnak tekintem. A szívemben, lelkemben viszem tovább...

Nyugodj Békében, Marian Cozma...

Hajrá, Veszprém!


2009. február 9., hétfő

Miért...?


Nem gondoltam volna, hogy egy-egy hírt kommentáló posztot nehezebb elkezdeni, mint amikor saját kis titkaimat tárom a kedves Olvasó elé. Nem az első, bizonnyal nem is az utolsó alkalom. És ez az írás, vagy inkább ez a szituáció jóval több egy puszta hírnél, és annak kommentálásánál.
Szóval... Szörnyű véget ért a veszprémi kézilabdások szombat éjszakai bulija az egyik helyi klubban. Az apropót az ünneplésre a srácok Balatonfüred elleni győzelme, illetve Iváncsik Gergő kisfiának születése adta.
Az este a szokásos módon zajlott, kis pia, táncitánci. Aztán egy 15-20 fős társaság érkezett a helyszínre, innentől kezdve pedig felpörögtek az események.
Egyes hírek szerint az MKB Veszprém játékosai a pultoslány védelmére keltek. Más források arról szólnak, hogy az említett társaság megrendelésre érkezett, és a "teremben lévő legmagasabb embert" kellett elintézni.
Igen, ő volt Marian Cozma. Szíven szúrták, a helyszínen meghalt.
A segítségére siető játékostársak közül Ivan Pesicet vesén szúrták, Zsarko Sesum pedig súlyos fejsérüléseket szenvedett...
"Egy bűncselekménynek van tettese, áldozata, lesz bűntetése, de nincs bőrszíne."- nyilatkozta Draskovics Tibor, rendészeti miniszter. Mert az elkövetők egészen véletlenül cigányok voltak, akik késekkel, kardokkal (!) felszerelkezve érkeztek a szórakozóhelyre.
Igenis: van Magyarországon cigánybűnözés. Van Magyarországon egy népcsoport, akiknek a jog, törvényesség, erkölcs szavak semmit de semmit nem mondanak. Hogy ne illethessenek a szélsőségesen kirekesztő személyiség vádjával, ideírom: a népcsoportban arányában többször fordul elő a többségi társadalom által deviánsnak nevezhető viselkedésmód.
Egy olyan világban élünk, ahol én, a mezei botcsinálta blogger óvatoskodom a szavakkal (lásd még: "én kérek elnézést!"), ami még a kisebbik baj...
Egy olyan országban élünk, ahol egy megbecsült városi rendőrkapitánynak több évtizedes rendőri pályafutását kell féltenie csak azért, mert ezt nyilvánosan ki is meri jelenteni. Ez jóval nagyobb probléma.
A három gyanusított közül kettő már rendőrkézen van- igaz, Ausztriában. Harmadik társukat, Sztojka Ivánt még keresik. Iwiw-en már megtaláltam, hát, nem egy bizalomgerjesztő fiatalember...
Híre ment, hogy Zsarko Sesum édesapja az egyik legnagyobb szerbiai biztonsági cég tulajdonosa, a délszláv háborúban edződött harcosokat küld fia támadóinak felkutatására. Az enyingi romák pedig fo.. vagyis félnek a bosszútól. Jaj, de nehezen tudom őket sajnálni...
"Pogromot akartok? Polgárháborút?"-reagálnak egyes netes fórumok higgadtabb (?), naívabb (?) látogatói. És én már hajlok az igen válaszra, ha nincs más kiút, megoldás...
Mert én egy olyan országban szeretnék élni, ahol nem kell félnem, ha elmegyek valahová szórakozni, ahol nem rettegve veszem elő közterületen megcsörrenő telefonomat, ahol...
Ahol nevén nevezik a dolgokat, és a problémák megoldásával próbálkoznak, nem pedig szőnyeg alá próbálnak mindent söpörni...
Akiknek a helyében én most nem lennék: az MKB-Veszprém kézilabdázói, és edzőjük, Mocsai Lajos. Ilyenkor taktikáról, tervezett átigazolásokról, soron következő meccsről beszélni... Embert próbáló feladat...
Vasárnap BL-meccs. Menekülés a győzelembe. Sok erőt, és kitartást kívánok hozzá játékosnak, sportvezetőnek, szurkolónak egyaránt! Zengjen-zúgon az "Építők!", a csapatnak nagyobb szüksége van a biztatásra, mint eddig bármikor...
Marian, nyugodj Békében!

2009. február 7., szombat

Bűbájos boszi és egyebek...

Még hétfőn történt. Dórit kísértem ki a győri vasútállomásra. Éppen befutott egy "nemt'ommilyen" vonat, és mondtam Dórinak, hogy na, például ilyet is gyártunk. Ő erre visszakérdezett: "Jézusom! (persze nem én vagyok az ő Jézusa, ez csak egy indulatszó...:)a szerk. megj. ) Ki az a hülye, aki ilyenekre pénzt ad ki?" Na, eleinte nevettem, aztán azért jeleztem, hogy hát csak óvatosan, mert én ezekből a "hülyékből" élek.
És másnap reggelre várt az e-mail a fizetések csúszásáról, szerdán pedig már német anyacégünk csődjének híre fogadott.
Jelen állás szerint mi dolgozunk tovább, fizu a jövő héten várható, és a cég a csődvédelem alatt megpróbálhatja összakaparni magát. A cég új menedzsmentje figyelemre méltó kommunikációs húzásra szánta el magát: a nürnbergi hagyományos Spielwarenmesse (="játékvásár")-n jelentették be a fizetésképtelenséget. A negatív reklám is reklám ugyebár: rengetegen érdeklődnek a vásáron is a cég iránt, internetes oldalunk látogatottsága rekordokat döntöget, a bejelentés másnapján már senki nem a csődről, hanem új termékeinkről, és a 150 éves jubileumról beszélt. Bizonytalan a végkifejlet, senki nem tud semmit, dolgozunk tovább, a többi pedig majd kiderül.
Bizony, ez a magyar valóság, ahogy Peti barátom az :::::::szpd::::::: -blogban írta: szarban a haza... Nem kicsit, nagyon. Egyik napról a másikra derülhet ki bármelyik biztosnak hitt munkahelyről: bizonytalan, mint a kutya vacsorája...
Ha ez az állás megszűnik, nem tudom, mi lesz... Itthon máshová nehéz lesz bekerülni, tanítani nem akarok (bár ez nem kívánságműsor, egyet tudok: ezt csak elhivatottsággal lehet csinálni, azt belőlem kiölték, okokról majd talán máskor...), a külföld meg? Egyrészt nem egyszerű, másrészt vagyok annyira kalandvágyó, hogy itthon szeretnék boldogulni.
A héten egyébként:
-Rékával beszélgettünk egy nagyot, aki volt kolleginám a teleshopban, joghallgató, és amellett a "világ legrendesebb embere" választáson eséllyel indulna. Soha egy hangos szó, egy bántó mondat... Nem semmi...:)
-tegnap este ismét Fehér Holló, ismét sörrentés, ismét ápoló cimbikkel. Sok érdekes történetet hallottam, nevetgéltünk iddogáltunk. Ahhoz képest, hogy ez az este amolyan "B-terv" volt, egy lemondott találka után kerültem ide, egész jól sikerült.
Ma pedig Écs, aztán holnap este go back...
Jó hétvégét!

2009. február 3., kedd

És még egy pár mondat...


Nem, ezek sajnos nem a boldogságról szólnak...

A születésnapomon történt: megbeszéltünk egy amolyan ünnepi sörözgetést, és oda Balu barátom már egyedül érkezett... Barátnőjével, Ildikóval öt év után szakítottak... A szülinapi ünneplés így átlényegült amolyan búfelejtő iszogatássá, és mi tagadás, nagyon rosszul éreztem magam...

Baluékat tesóm révén ismertem meg. Mindketten a kórházban dolgoznak, ahol nagyon sok embert ismerek, sokakat barátomnak tudhatok. Na, velük szoktuk közös programokat csinálni akár Győrben, vagy nyáron sátorozunk a Zala megyei Becsvölgyén, szilveszterezünk Bükön, vagy épp Bakonybélben, mikor hol...

Amikor tesómat először elkísértem Becsvölgyére, Baluék már egy pár voltak. Ildikó hihetetlenül aranyos lány, hülyültünk, bohóckodtunk, de komolyan is lehet vele jókat beszélgetni. Amit én még nem tudtam: "készen kaptam egy fogadott hugit", ugyanis tesómnál Ildikó e státuszban leledzett... És egy pityókás estén, az elfogyasztott rengeteg sör, Jäger, házi pálesz, stb. (kumisz...:)) hatására Ildikót elkereszteltem. Ő lett az én "vértestvérem nem szerint", azaz Víírtesóm...

És még egy hatalmas, életre szóló emlék: Baluékkal, tesómmal, és a már többször említett Fannival jutottunk el Olaszországba. Máig eszembe jutnak az ottani emlékek, a tengerpart, a maranellói Ferrari-múzeum, de a legemlékezetesebb: Balu Ildikó kezét a Colosseumban kérte meg (ld. kép), megkönnyeztem azokat a perceket...

Olaszországban, Velencében egy kávézó teraszán ittam egy olyan cappucinót, amit addig soha, és akkor megfogadtam: legközelebb majd velük, ott újra... Azóta egy cseppet nem ittam ebből a finom kávéféleségből, de sajnos ez a fogadalom okafogyottá vált: már nem lesz együtt Velence, már nem lesz együtt capuccino, már semmi nem lesz a régi... És nagyon fáj, nagyon elszomorít...

Nincs bennem harag, okom sincs rá, közöm sincs hozzá...

Ildikó! Neked csak szeretném megköszönni azt a sok vidám pillanatot, amit átélhettünk! Sok Boldogságot kívánok Neked azon az úton, amin elindultál, de nem lesz egyszerű, ebben biztos vagyok...

Balu! Baromi nagy közhely, de fel a fejjel, az élet megy tovább. Hidd el semmi nem történik véletlenül...

És még egyszer Boldog Névnapot kívánok Neked...

2. pár mondat a Boldogságról


Ezúton tudatom mindenkivel, hogy igen: tegnap találkoztam Dórival! Az Offside Pub-ba ültünk be, és... És hát igen... A több, mint két óra hihetetlen gyorsan elrepült. Ültünk, beszélgettünk, gyönyörködtem... ;)

Igen, azt már réges-régen megbeszéltük, hogy köztünk párkapcsolat soha nem lesz. De mégis annyit ad nekem ő, hogy talán el sem tudja képzelni. Ahogy ültem vele szemben, és figyeltem őt, boldog voltam...

Sok embernek (talán túl soknak is...:)) meséltem már Dóriról, volt, aki a képét meglátva megjegyezte, hogy ő számomra felejtős, nézzek rá, és magamra, és vegyem lejjebb az igényeimet. Egyrészt ez nem olyan egyszerű dolog.

Másrészt: a képről nem olvasható le, hogy az egyik pillanatban mondjuk bulikról beszélgettünk, vagy saját, és egymás hülyeségein nevetgéltünk, de például egy svéd-német szótár is előkerült! :D Hogy ezzel mit akarok mondani? Vidám, sokoldalú, céltudatos lány, ami majdnem -hihi:)- annyira fontos, mint az a bizonyos mosolygödröcske... ;) :)

Ééés: a látszat ellenére nem "fixáltam le Dórinál" -ahogy egy ismerősöm fogalmazott-, hanem keresgélek szorgalmasan... De tudom, hogy Rá -barátként- mindig számíthatok. Viszont azt is, hogy a mérce magasra került, és bármennyire hihetetlen: nem elsősorban a külső miatt...:)

Amúgy pedig: pláza, vidéki, telefonfülke, csizma... ;) -eztaddössze!- :)

1. pár mondat a Boldogságról


Vannak olyan filmek, melyek egy adott téma köré csoportosulva rövid történeteket mesélnek el. Most valami ilyesmi következik! Két történet abszolút vidám, az utolsó egyáltalán nem...

Szóval, az első. Igazából nem kell túlragozni! :)

Bátyám, Viktor, és barátnője, Edit április 18-án ÖSSZEHÁZASODNAK!!! :) Ezt virágnyelven egy-két bejegyzésbe már beleszőttem, immáron viszont teljesen hivatalos az infó! :) És nagyon-nagyon örülök neki, és ezúton is sok boldogságot nekik, és persze leendő gyermekeimnek sok unokatesót kívánok! ;) :)

Lesz egy sógornőm.... WAHNSINN! :D

(a kép amúgy tesóm diplomaosztóján készült Pécsen!)