Tegnap este végre sor került a győri Bencés Gimnáziumban a Fidelitas által szervezett közönségtalálkozóra Buzánszky Jenővel, az Aranycsapat egykori játékosával.
Soha nem felejtem el, teleshopos pályafutásom legemlékezetesebb telefonbeszélgetése volt, amikor Ő rendelt tőlem elemlámpát.
A tegnapi találkozó pedig egyszerűen életreszóló élmény volt. 83 évesen végigállta (!) a majd kétórás programot, és mesélt, mesélt, mesélt... Érdekesen, tanulságosan, és végtelenül szerényen... Végigkövethettük az újdombóvári fiú útját a vasutastiszt-jelöltségtől, az első meccseken, a legendás londoni 6-3-on, a gyászos emlékű berni VB-döntőn át egészen napjainkig. Hatalmas élmény volt Jenő bácsi szavait hallgatni, és döbbenetes, hogy még ma is azzal álmodik, hogy az 54-es VB-döntőt az egyik német gólnak kis szerencsével útját állhatta volna a gólvonalon...
Jenő bácsi még ennyi idősen is nagyon lebilincselő előadást tartott, egyetlen egy név esetében hagyta cserben a memóriája: az ötvenes évek honvédelmi miniszterének a neve nem jutott eszébe. (Farkas Mihály, természetesen, a vastagításnak pedig oka van... ;)) A helyetteséét persze kapásból mondta...:)
Zárszóként pedig csak azt ismételném meg, amit testvéremnek mondott az átnyújtott könyv dedikálásakor: "Találkozzunk 30 év múlva!" :)
Úgy legyen! Köszönöm, és jó egészséget kívánok, Jenő bácsi!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése