Így is lehet

Hétfőn is akartam írni, de lusta disznó voltam. Meg tegnap is tervben volt, de tegnap meg fáradt voltam. De ma pótolok! :)
Egyébként nem tudom, ki hogy van vele, de ez az óraállításos-frontos időszak kissé megvisel. Igen fáradékony és düddő vagyok...:)
Mostanában elkezdtem délután is kávét inni. Kb. a negyediket. Kell. A gáz ezzel csak az, hogy előtte hulla vagyok, aztán meg képtelen vagyok elaludni.
---
Na, akkor kezdem az érdemi részt!
Még múlt csütörtökön levelet kaptam a MEOSZ-ból. Most az egy dolog, hogy egy ekkora bazi nagy városban négy nap alatt kaptam meg. (Boldogult gimis éveimben, net és mobiltelefon nélkül nyaranta jó pár emberkével leveleztem, és három nap alatt a válasz is megjött- persze nem Győrből...) Az utcanév rosszul írva - mikor jól adtam meg-, az éves beszámoló négy oldalas, tele helyesírási hibákkal - régebben mintha igényesebb lett volna... Meg persze bőszen biztatnak a Humanitás újság előfizetésére. Arra az újságra, amelynek a főszerkesztőjének kb. három e-mailt írtam, amiben csekket kértem az előfizetéshez. Válasz nem érkezett...
--
Eddig soha nem volt lázmérőm. Nem is nagyon szoktam méregetni a lázamat. Ha beteg vagyok, akkor nagyon kidőlök, akkor tök mindegy. Ha meg a közérzetem jó, akkor rohadtul nem érdekel, hogy van-e lázam. De most, amikor dokinál voltam, kérdezte, hogy volt-e lázam, én pedig hasból mondtam valamit. Ezért Anyutól most kaptam egyet. Echte kórházi. Csipog, ha végzett. EU-kompatibilis. Semmi higany. :P És strapabíró: kicsomagoláskor beleejtettem a mosogatóba...:D
---
Hétvégén megnéztem néhány filmet. Röviden pár szó róluk:
Már megint te: romantikus vígjáték, lány hazaérkezik bátyja esküvőjére, és döbbentett tapasztalja, hogy a menyasszony nem más, mint gimis éveinek megkeserítője. Meg az örömanyák is rosszban voltak diákkorukban. A vége totális happy end, jóban lesz mindenki mindenkivel, aranyos film, tetszett.
Zimmer Feri 2.: kár volt megcsinálni. Az első rész speciális humora tetszett, ez eléggé nézhetetlen. Dislike.
Terhes társaság: sajátos road movie, egyebek mellett a Másnaposok nagydarab szakállas idiótájával. Néha ilyen is kell: beteg film, de nem rossz... :)
Ja, és kiírtam DVD-re a 100 éves Vasas SC-ről szóló dokumentumfilmet. Zsófi, kérlek, ne utálj érte, nem hülyültem meg, ez csak sporttörténeti érdekesség! ;)
---
Forma-1. A szezonelőzetest nem sikerült felvennem, elaludtam. A futam sem hozta a várt izgalmakat, a dobogósok személyével sem vagyok maximálisan elégedett, de azért jó, hogy elkezdődött. :)
Kézilabdában meg nagyon megverte a Barcelona a Veszprémet. Még fociban sem szurkolnék a Barcának magyar csapat ellen, de ennek főleg nem örülök...
---
A hetet már nagyjából felvezettem. Elég sok meló, viszonylag durva, kevés pihenős, de gyorsan telő napokkal. Nap végére elálmosodós, itthon kávétól felpörgős. Beteges. :D
A tegnap este viszont nagyon jó volt. MSN három imádnivaló leányzóval, előtte-utána-közben pedig holland-magyar... Ilyen beteg meccset... 5-3-ra kikaptunk, Dzsudzsák szabályos gólját nem adta meg a bíró.... (Hogy mondják norvégul, hogy apád f*szát? :D). Így ki lehet kapni, nagyon jók voltunk, kár, hogy Pesten messze nem volt ilyen a játék.
Ha pikírt szeretnék lenni, azt mondanám, hogy így változik a világ: 58 éve az volt a világszenzáció, hogy 6-3-ra nyertünk Angliában, most meg az, hogy csak 5-3-ra kaptunk ki Amszterdamban Hollandiától. De nem leszek pikírt. Jó volt ez így...
2-1-es vezetésünknél bontottam egy sört, mire megittam, 3-3 volt az állás, mindez kb. 20 perc alatt...
Szombaton nagyon gondolkodom egy Gyirmót-Pécsen. Az NB2 Nyugati csoportjának csúcsrangadója, jó lenne kinézni. :)
Holnap Kata-tali, holnapután meg péntek. Szóval jó minden...:)
Felírtam a puskacetlimre, hogy Adri. De fogalmam sincs, hogy miért...:O
---
Meg szerelmes is vagyok. Mindjárt triplán! :$ ♥ Szerelmem három "tárgya": 1. múlt héten csütörtök-péntek körül volt a Kisalföldben egy cikk az egyetemi könyvtárról. És a mellékelt fotón van egy lány. Egy gyönyörűség. Nillának hívják, és vááá de aranyos...Egyfolytában az újságot lapozgattam a hétvégén. :D 2. egy híradós csajszi. RTL Klub. Róla bővebben majd máskor! ;) 3. meg egy új kollegina is jó hatással van a bioritmusomra. :P Ez persze csak poén, két szót nem beszéltünk, de nagyon aranyos...:$ :)
Ma meg... Na mindegy, ezt nem írom le, nem teszem magam közröhej tárgyává... :D
---
Megszoktam a blogon a napi 30-40 fős olvasótábort. Mostanában viszont meglepve látok néha 150-160-as napi látogatottságot... Ennek persze nagyon örülök, tök jó, meg minden, csak nem értem, hogy mire fel ez a nagy emelkedés...:) Facebook-faktor? Valaki megírhatná névtelen kommentben... Meg amúgy is tök régen jött hozzászólás... :(
No, de nem kötelező, nem erőszak a disznótor, csak szegény röfinek, de azért ha van kedvetek, írjatok! ;)
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Felbőgnek

Tanult kollégám, egyben rendszeres olvasóm szólt, hogy az előző posztban kicsit sok a szóismétlés. Átolvastam még egyszer. Igaza volt, így itt-ott átírtam.
Tök fura, azt is észrevettem, hogy kedden, amikor nem volt jó a net, valami rejtélyes okból kifolyólag "megszállták" a blogomat: több, mint 160 látogatót regisztrált a rendszer, ez volt a statisztika beállítása óta a második leglátogatottabb nap.
---
Megejtettük az említett második MSN-es német órát. Egész jó volt, nem nagyon tértünk el a tárgytól, mindenesetre most kiderült, hogy valószínűleg nem teljesen azt gyakoroltuk, amit kellett volna... Mondjuk ebben ártatlan vagyok. Tanulság: a birtokos eset, és a birtokos névmás nem egészen ugyanaz...
---
Tegnap volt a névnapom. Rengeteg SMS-t, üzenetet, telefont, stb. kaptam, meg is lepődtem. Érdekes, hogy olyan ember is írt, akivel sajnos évek óta nem beszéltünk, és olyan is, akivel csak egyszer találkoztam.
Meg az is komoly, hogy hányféleképpen lehet a Gábort becézni. :) De ezt inkább nem fejtem ki bővebben... :P :)
Délután Katáékkal nosztalgiáztunk egyet, kávé és almafröccs mellett az Alpesiben, a sört este a Fábry-show alatt pótoltam. :)
Tegnap meg totális csőd... Az volt a terv, hogy egy kis sörike és popcorn kíséretében megnézem a magyar-hollandot, és még jó előérzetem is volt, azt hittem, meglephetjük a picit tartalékos hollandokat...
Ehhez képest úgy bevacsoráztam két sajtos stangliból eszkábált négy darab szendviccsel, hogy sört nem is bontottam, teljesen megtelt a pocim.
Aztán 0-1-nél bealudtam, és csak a teletextről tudtam meg, hogy 0-4 lett a vége. Ennyit a sörről, a meccsnézésről, és a meglepetésről... Egyértelmű, hogy nem a VB-ezüstérmes hollandok ellen kell nekünk villognunk, de ez a végeredmény mégiscsak elkeserítő...
---
Mármint a motorok bőgnek fel. A Forma-1-ben. Végre. :) Lassan kezdődik az időmérő. Utána kimegyek Écsre. Kaptam pár filmet DVD-n, a tévében meg lesz egy-két focimeccs is, szóval nem fogok unatkozni.
Aztán óraátállítás, meg hajnali kelés a futam miatt, de ezt már említettem legutóbb... :)
Valamit még akartam írni, de fogalmam sincs, mi volt az. :/
Úgyhogy ennyi.
Jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Na ugye

Pont nemrégiben írtam arról, hogy a problémák mennyire "körülményfüggők", relatívak tudnak lenni.
Ez a feltevésem az elmúlt napokban újfent beigazolódott. Kezdődött azzal, hogy vasárnap és hétfőn, tehát egymás után két éjjel sikerült szemüveggel a fejemen, újsággal a kezemben, égő olvasólámpa mellett elaludnom, egyszer fél 4-kor, másodszor pedig fél 3-kor ébredve fel. Ez állítólag az egész "effektív" alvást tönkre szokta vágni, mondjuk én nem voltam sokkal fáradtabb a nagy átlagnál. Meg aztán oda szoktam figyelni, hogy ez ne történjen meg, most mégis megesett. Kétszer. Na és?
Tegnap itthon volt tesóm, és értem jött melóba. Elmentünk Sparba bevásárolni, aztán hazajöttünk, picit beszélgettünk, majd sajnos hamar ment is vissza.
A Sparban dobtam egy hátast. Kihasználtam, hogy tesóm kocsival volt, vettem pár tartósabb dolgot, amiket gyalog-busszal nem tudtam volna hazacincálni. Levettem a polcról két-két doboz literes narancs-, ill. almalevet, beraktam a bevásárlókocsiba. Erre odajött az eladónéni, és nagy megdöbbenésünkre megkérdezte, hogy muszáj-e ebből ennyit vennünk. Már kezdtem azt hinni, hogy gyümölcslé-értékesítési korlátozás lépett érvénybe, amikor kiderült, hogy mától 20 forinttal olcsóbbak az üdítők, és arra akart rábeszélni, hogy várjuk meg az akciót. Megköszöntük a hölgy kedvességét, de sajnos csak tegnap voltunk kocsival, nem tudtuk halasztani a beszerzést.
Aztán valahogy a kocsiban szóba került, hogy tesóm szerint rossz szokás, ha beprogramozott tévé mellett alszom el, az nem rendes pihenés, teljes csend kell normális alváshoz- ennek mindjárt jelentősége lesz. :)
Szóval hazaértünk, és kiderült, hogy nem működik se a net, se a kábeltévé. Felhívtam a Vidanetet, akik közölték, hogy Győrben több helyről jeleztek hibát, és már dolgoznak a kijavításán. Megnyugodtam: nem vagyok reménytelen netfüggő, a gond nélkül kibírtam nélküle- mondjuk hiányzott, az tény.
Tévé szobaantennával pedig van a konyhában, így a ValóVilágot és a Barátok köztöt ott meg tudtam nézni.
De amikor bejöttem a szobába... Nincs se rádió, se CD-lejátszó, se semmi. Gépről, telefonról meg nem akartam zenét hallgatni.
Nem játszom meg magam. Nem lájkolom facebookon a "Kiskifli-nagykifli alvópóz"-t, mert azt sem tudom mi az. Nem lépek be az "Akik nem szeretnek egyedül aludni"-klubba sem, mert ha én nem szeretnék egyedül aludni, akkor életemben nem aludtam volna ki magam normálisan. De abban a csendben tegnap este komolyan mondom meg tudtam volna őrülni... Sokak szerint ebből leendő párkapcsolatomban majd lehetnek gondjaim. Egyrészt szerintem nem lesz leendő párkapcsolatom, másrészt ha mégis, abban az esetben nyilván nem lenne csend, és így nem lenne, ami zavarna. :) Ha meg lenne, akkor meg nem zavarna...:D Szóval, ja... :)
Egyébként a kábeltévé még ma reggelre sem állt helyre, csak most, meló utánra működik minden.
És igen, ha ez a műszaki hiba mondjuk februárban történt volna, valószínűleg teljesen felidegesítettem volna magam. Most már nem.
Gondolom, a Vidanet sem jókedvéből hozta össze, egy napot ki lehetett így bírni, ma már működik, és ennyi.
Helyén kell kezelni a dolgokat.
---
És ha már facebook. Egyik barátom azt írta nekem kommentben, hogy legszívesebben beállítaná kezdőlapnak az adatlapomat, mert "nagy humország az oldalam". Ezen egészen elérzékenyültem. Komolyan, nagyon jól esett, és köszönöm neki, ha így gondolja...:)
---
Ma németet korrepetálok majd MSN-en. Ez egy új dolog, teszteljük a módszert, ma lesz a második óra. :)
Holnap sokadik nekifutásra Katával próbálunk összefutni, pénteken meg holland-magyar.
Aztán hétvége. Állítólag szar idővel, de nem érdekel, élvezem, hogy most süt a nap.
Meg lesz óra-előreállítás vasárnap hajnalban, meg Forma-1 szezonnyitó Ausztráliából. Ugyancsak vasárnap reggel 6-kor idényelőzetes lesz a német RTL-en, azaz kb. fél 6-kor kelek kávézni, ami mai idő szerint fél 5. Szeretem a kihívásokat... :D
Ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Ja és persze feel the sunshine! ;)

Egynapos hétvége

Pénteken a megbeszéltek szerint elmentünk Edit sógornőmmel és az egyik öccsével az Árkádba farmert nézni.
Hát elég viccesen kezdődött... :) Összefutottunk egy teleshopos volt kolléganőnkkel. Ő arra panaszkodott, hogy nem tudott venni a Saturnban kukorica-pattogtató gépet. Az egy dolog, hogy én azt sem tudtam, hogy ilyen létezik... :) Ahogy ezt mesélte, eszembe jutott, hogy megkérdezem tőle, szereti-e a mikrózható kukoricát, illetve megkérdezem tőle, hogy miért nem szerez be olyat. Nos, két gondolatom a "Miért nem szeretkezel be mikrózható popcornt?" kérdésben öltött testet, egy pillanatra azt hiszem, megállt a levegő... Kommunikáció-szak rulez! :D Na, mindegy! :)

Edit öccsével, Jocóval idén kb. először találkoztam. És pont mellettem állt, amikor felhívott egy haverja, akinek még hetekkel ezelőtt adta meg a számomat pénzügyi tanácsadás témában. A srác jó fej volt, de mivel már amúgy is ügyfelük vagyok, tárgytalan volt a beszélgetés.
Aztán még összefutottunk Jocó egy volt osztálytársával, akit én ETO-meccsekről ismerek, és pont az összefutás előtt kérdeztem tőle, hogy tud-e róla valamit, de akkor már hónapok óta nem találkoztak. Ez így leírva biztos nem túl érdekfeszítő, de megélni vicces volt. :)
Egyébként a farmervásárlás is sikerült, kb. 3-4 helyen néztük meg, ez nekem rekord! :D Ja, és teljesült a rémálmom: nem volt szék a próbafülkében, így az öltözködés nekem egy akrobatamutatványhoz hasonlított, egy ízben majdnem kizuhantam pulcsi-boxer-öltözékben az eladótérbe, de szerencsére sikerült korrigálni. :)
---
Aztán tegnap ugye munkanap volt, és most elég sok mindent csináltam, persze a többi szombati munkanaphoz viszonyítva. :)
Mondjuk nem keltem fel előbb, sőt, csak 7-re értem be, mert csak a harmadik újságosnál sikerült Nemzeti Sportot vennem... :)
Meló után aztán hazasiettem, mert kezdődött nálunk a meccs előtti sörözés. Meg kólázás, mert András barátom két kisfia is itt volt.
1-0-ra megvertük a Fradit, ami mindenképpen jó dolog. Debütált az új ETO-himnusz, sokaknak nem tetszik, szerintem viszont egész jó.
De ennél sokkal lényegesebb, hogy végre valami focira emlékeztetőt mutatott a csapat, és komolyan mondom, többet támadgattunk, mint Pinyővel egész ősszel...
A meccs egyetlen negatívuma, hogy a hideg, a nap közben elfogyasztott négy kávé, valamint a meccs előtt és alatt elfogyasztott négy sör miatt kb. ugyanennyiszer voltam pisilni a stadidonban meccs előtt, közben, és után. :D Szerencsére a budik már meg voltak nyitva, nem kellett toitoiba menni...
Kata aztán a tegnapi "randinkat" is lemondta, ezért meccs után itthon voltam, söröztem-neteztem-tévéztem.
Ötkor felébredtem, kicsit olvastam, vettem be egy Algoflexet, majd aludtam tovább.
Most semmi extra, amolyan átlagos vasárnap: tévé - megnéztem a meccs ismétlését :) -, olvasás, stb.
Fradi-verés ide vagy oda, Nemzeti Sportért ezúttal nem volt kedvem lemenni. Fáztam...:/ :)
Lehet, hogy ma még összefutunk Katával, de ez még ugye nem tuti...
Ha nem, akkor alvás lesz, meg kézimeccs, meg fociösszefoglaló. :) Ha meg igen, akkor nem tudom, hol kötünk ki. De majd elmesélem... ;)
Mára viszont ennyi!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Normális kerékvágás

Azért ezt a címet egyelőre tessék baromi nagy idézőjelben érteni. Most per pillanat tényleg nem tudom, mi a "normális", vagyis tudom, sejtem, hogy mi az, de a határok kissé összemosódtak/szétnyíltak, vagy nem is tudom...
Szóval azért alakulok, mint púpos ember a prés alatt. - ahogy Anyám szokta mondani.
Most jó hangosan üvölt a hangszóróból egy félórás Delta-megamix, pötyögök egy posztot a blogomba, és ez így jó... :)
Hol is tartottam? Hétfőn délelőtt mentem ki Écsre, és nagyon gyorsan eltelt a nap. Kedden délután jöttem vissza Anyuval. És nagyon-nagyon szép idő volt. Idén eddig a legszebb. :) Anyu a lakást takarította, én a számítógépet, szóval volt munkamegosztás. :)
Katával találkoztam volna, ő aztán sajnos lemondta, de annyiban nem bántam, hogy jó volt egy kicsit pihengetni, dögleni, és persze időben lefeküdni. Jaj, a Bayern-Inter BL-meccsen úgy elaludtam, mint annak a rendje...:( :)
Tegnap pedig már mentem dolgozni. És tényleg az volt amit vártam: jó volt ott lenni. Vissza kell rázódni a hétköznapokba, elterelni a gondolataimat... Amik aztán mindenfelé járnak, és most sajnos tényleg nem a legvidámabb dolgokon agyalok...
Rájöttem, hogy még mindig hatalmas nagy ürességet érzek... Ezt sem biztos, hogy pontosan meg tudom fogalmazni... Jól érzem magam az emberek között, jó újra dolgozni, bohóckodni a kollégákkal, tudok jókat nevetni, meg minden, de... De sokszor, amikor esetleg máskor "torkot harapnék át" - ez így túl erős: inkább kiakadnék valamin -, akkor ledöbbenek magamon, hogy "Úristen, ilyen dolgon kiakadni, normális vagy?", és inkább hagyom az egészet a francba... És továbbra is utálok vitatkozni... Persze szerencsére erre mostanában nem is nagyon volt szükség... :)
Ilyen komoly érzelmi hullámzásban legutóbb kb. - ha lehet ilyet mondani - eddigi kedvenc posztom megírásakor volt részem, de most tényleg teljes összevisszaság van az agyamban...
És most ez - sajnos? - nagyon nem arról szól, hogy belép-e az életembe a nagy Ő, vagy tán egyedül fogok meghalni, vagy ilyesmi. Ez most más. Ez mélyebb.
Egyébként a nagy Ő-re nem számítok. Már nem. De erről nem most fogok értekezni...
Ja: és ez a mai szar idő tetszett. Mert ebben már tavaszi esőt éreztem, nem azt a téli undorító fost... :)
Tegnap a fodrász nem maradt el, holnap pedig sógornőm elkísér farmert vásárolni, ami nekem nem egy kedvenc programom. Mármint a vásárlás. :)
Szombaton pedig megyünk dolgozni, de korán kéne kelni, kb. 4-kor, hogy beérjek 6-ra, hogy leléphessek 2-kor, mert meccs lesz. ETO-Fradi. Előtte meg sör, valószínűleg nem a Sörkertben, hanem nálunk. Este meg vagy ivászat, vagy táncitánci. Vagy valami remélem lesz. Nem lesz kedvem itthon csücsülni, annyi szent.
Na, és azt hiszem ennyi.
Csak gondoltam gyorsan "helyzetjelentek", mert legközelebb kb. vasárnap lenne időm normálisan írni, és hátha addig hiányoznék valakinek... :)
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Terápia

Körülbelül ott tartottam, hogy csütörtök délután hazamentem Anyuval Écsre. Tulajdonképpen jó is volt, elvoltunk: tévéztünk, beszélgettünk, nagyokat kajáltam - volt mit pótolni ugyebár szegény pocimnak...-, csak hát az otthonlét apropója... :(
Aztán pénteken tesómék is megérkeztek. Magam sem tudom megfogalmazni miért, de sokkal könnyebb volt úgy átvészelni ezt az egészet, hogy ők is ott voltak. Egyébként nem temetés volt, hanem búcsúztatás, a kettő közötti különbséget most nincs kedvem leírni, de gondolom a dolog jellegéből adódóan egyértelmű.
Most kivételesen nem jöttem vissza tesómékkal Győrbe, otthon maradtam még egy napot. Anyuék is eléggé meg voltak/vannak zuhanva, én sem akartam egyedül lenni, így ráhúztam még egy kicsit az otthonlétre.
Nagyon nehéz... Tartok tőle, ott Écsen, soha semmi nem lesz már a régi, vagy legalábbis nagyon hosszú időnek kell ahhoz eltelnie... Még mindig várom, hogy kiderüljön, hogy csak egy rossz álom volt ez az egész.
Ja, és olyan dolgok vannak, hogy csak úgy lesek ki a fejemből: hihetetlenül gerinctelen féreg embereket hord a hátán a föld... :/
---
Na.... Akkor lazítsunk egy kicsit! Csertői bemutatkozott az ETO kispadján. 0-0-ás döntetlent játszottunk az MTK otthonában, ami így első blikkre nem túl nagy előrelépés. De állítólag ez azért sokkal nézhetőbb 0-0 volt, mint Pinyővel.
Nem szeretném, hogy a Vidi legyen a bajnok. Nincs túl sok bajom a fehérvári csapattal, de a szurkolóikkal ugye megy a rivalizálás, és nagyon nagy lenne az arc "odaát".
Ezért a szombati, egyébként a tavasz meccseként beharangozott Fradi-Vidin magyar bajnokin életemben először szorítottam a budapesti zöld-fehérek sikeréért. Na, és a Fradi történelmi, 5-0-ás vereséget szenvedett, még soha nem kaptak ki öt góllal az Üllői úton.
Lehet venni Fradi-pólót olyan felirattal, hogy "Köszönöm Istenem, hogy fradistának teremtettél." Fradi-szurkolói hatékonyságomból kiindulva gyárthatnának olyan pólót is, hogy "Köszönöm Istenem, hogy a Goszit nem fradistának teremtetted." :) Egyébként nem hullattam krokodilkönnyeket... Csak ne ellenünk térjenek magukhoz szombaton... :/
---
Szombaton délután jöttem vissza Győrbe. Tesómmal elmentünk Árkádba shoppingolni, egy farmert akartam venni, lett belőle egy ing, egy kabát, és egy pulcsi. Farmert majd valamikor a héten nézünk- sógornőmmel.
Este pedig Smuki, megittunk pár korsó sörikét. Csak szolidan. Nagyon jó volt, mondjuk kicsit "terápiás jellege" volt, nagyokat beszélgettünk mentősökkel, ápolókkal. :)
És most tényleg nagyon jó volt emberek között lenni, akárhol otthon lettem volna, masszívan közeledtem volna a becsavarodáshoz.
A villába pedig Béci ment vissza. Nem mintha nem lenne teljesen mindegy, de én jobban örülök neki, mint Szandikának. Nem bírtam azt az idegbeteg csajt...
Tegnapra volt szó egy kézimeccsről, meg egy Laposról. Végül egyikre sem mentem, itthon voltam, tévéztem. Csak egy helyre mentem le. Nem fogjátok kitalálni: a benzinkútra, Nemzeti Sportért... :)
Itthon voltam, alukáltam, olvastam, tévéztem, játszottam.
Most olyan egy kicsit, mintha szombat lenne, megyek megint Anyuékhoz, és holnap vissza. Lehet, hogy már délelőtt, és lesz egy kis tavaszi nagytakarítás. Legalábbis tervezzük. :)
Szerdán végre eljutok fodrászhoz, szombaton meg meló, utána meg ETO-Fradi.
Ennyi a fix a hétből.
A mai bejegyzés meg ennyi.
Jók legyetek, jó pihenést mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Újrakezdés

Hétvégén összeállt a fejemben egy poszt, amiben leírtam volna, hogy miért nem szabad most egy darabig folytatnom a blogot.
Arra gondoltam, hogy nagyon a történtek hatása alatt vagyok, és valamennyire önmagamat is becsapnám, hogyha ezt a témát itt kerülném. Akkor viszont kicsit "torz" ez az egész.
Meg hát igazából kit is érdekel ilyenkor, hogy mit játszott az ETO, hogy a Forma-1-ben az új Pirelli-gumik rosszabbak a vártnál, vagy hogy esetleg kivel fogok sörözni a hétvégén.
Aztán arra jutottam, hogy az életnek - bármennyire morbid ezt most így leírni - mennie kell tovább.
Most ez egy hatalmas nagy "pofon", amit még jó darabig cipelni fogok magammal, de nem nagyon szeretnék írni róla. Mondjuk nem is nagyon tudnék...
Tehát újrakezdem úgy, hogy tulajdonképpen be sem fejeztem.
----
Szóval szombaton kimentem Écsre, és ahogy vártam, szörnyű élmény volt. Döbbenet, gyász, szótlanság, teljesen nyomasztó hangulat. Mondom, ebben semmi váratlan nincs, mindenesetre sírni tudtam volna.
Aztán Anyu visszahozott Győrbe, ETO-meccsre. Hazai pályán 1-0-ra kikaptunk a Vasastól, valami botrányosan rossz játékkal. Igazából fel sem húztam magam a dolgon, aminek csak az egyik oka volt az, hogy tulajdonképpen csak testben voltam ott a meccsen...
Időközben kiderült, hogy ezt a teljesítményt már a vezetőség is megelégelte, elküldték Pintér Attila vezetőedzőt. A győri származású Csertői Aurél lett a gárda új trénere, nagyon bízom benne, mondjuk az egyértelmű, hogy Pityőnél csak jobb lehet. Legalábbis merem remélni.
Egyébként a játékosok szégyellik magukat a gyenge játék miatt, és pénteken fizetik a buszt és a belépőt az őket Pestre az MTK ellen elkísérő szurkolóknak.
Lehet, hogy üres gesztus, mindenesetre szép kezdeményezés. Mondjuk nekem sajna máshol lesz jelenésem, de erről majd lejjebb...
Meccs után Melindával és Zsófival beültünk egyet a Babylonba, kicsit próbálták elterelni a gondolataimat, de szerintem nem lehettem akkor túl szórakoztató társaság...
Hazatérve kitelepültem a konyhába, sör, cigi, és Való Világ. Kicsit "kiszellőztettem" az agyamat, de ez akkor nagyon kellett...
Vasárnap ahogy terveztem, tévéztem, olvastam, és e-mailekre válaszolgattam.
Amit viszont nem terveztem: este nagyon rosszul lettem. Fogalmam sincs, hogy gyomorrontás, vírus vagy mi volt, mindenesetre nagyon cefetül éreztem magam. Éjjel szinte semmit nem aludtam, hétfőn pedig még arra sem volt erőm, hogy elmenjek dokihoz, pedig innen kb. 2 percnyi sétára van a rendelő.
De elkezdtem kúrálni magam: tea, keksz, és egy pár virsli. Semmi más nem ment le.
Kedden elmentem végre a doktornőhöz, javasolt gyógyszert, meg pihenést írt elő. Ekkor már meg bírtam enni két melegszendvicset is. Sima sajtos-vajast, natúr.
Tegnap már kezdtem jobban lenni, és hosszú idő után először meg is éheztem. A virsli-reggeli után sütöttem ebédre rántottát, a vacsi meg keksz, tea, és joghurt.
Nem hibbantam meg, nem lettem gasztroblog sem, csak azért írom le, hogy miket ettem, hogy látható legyen a "lépésről-lépésre-elv" megvalósulása.
Ma visszamentem dokinénihez, kiírt egész hétre. Aztán meglátogattam Anyut a munkahelyén, majd hazajöttem.
Ja, és ma már végre voltam vécén is. Bocs, tudom, tán túl sok az infó, de jelen állapotomban ez most siker.
Délután Anyuval hazamegyek, aztán holnap délután temetés. Az lesz szerintem a legnehezebb az egészben. Bár már ezt sem tudom...
Szombaton tesómékkal megyünk sörözni, bár a Forma-1-szezon nem kezdődik el, az idénynyitó sörözést megtartjuk.
Vasárnap meg ketten is hívtak ide-oda, majd még kiderül, hogyan fog alakulni.
Aztán még a plázába is jó lenne elmenni ruhát nézni, láttam egy-két ígéretes göncöt, de egyedül aztán el nem megyek...
Hétfő-kedd meg szabad, mert ugye nemzeti ünnep, meg hosszú hétvége.
Meló tehát csak jövő szerdán. Utána meg fodrász. - Ez csak azért írtam ide, hogy el ne felejtsem! :) -
Komolyan mondom, valamennyire a munkát is várom. Mármint jó lesz újra tartósan emberek között, visszarázódni a dolgos hétköznapokba. Akkor talán vége lesz a sok agyalásnak.
---
Jah, és végül, de nem utolsó sorban nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában segített átvészelni az elmúlt napokat!
---
Ennyi mára.
Jók legyetek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Döbbenet

Nem vesztem el, ez a kis szünet be volt tervezve. Tudtam, hogy zsúfolt hetem lesz, és csak hétvégén lesz időm írni. Ami aztán történt...
Na de kezdem az elején. Szombaton Smukinál adtunk a testünknek rendesen, söröztünk-beszélgettünk. Fél 1 körül jöttem haza taxival, és még jó darabig neteztem-tévéztem, mert nem voltam álmos.
Vasárnap tévé, relax, regenerálódtam.
Elindult az új magyar "focishow", monstre, több mint 2 órás összefoglaló a magyar bajnokikról Harmadik félidő címmel a Sport2-n. A műsor nyilván még gyerekbetegségekkel küzd, de nem lesz rossz.
Hétfőn semmi, kedden fogorvos. Előtte nem bírtam ellenállni a kísértésnek, és lementem a Hollóba, kávé, kóla, cigi. Utána persze fogmosás.
Szerdán? ETO-meccs, MK-nyolcaddöntő az MTK ellenében. 1-1 lett a vége, a pesti 0-0 miatt idegenben lőtt góllal kiestünk. A stadionban a WC-k le voltak zárva, pottyantós budikat állítottak be. Állítólag azért, mert nem számítottak arra a stadion tervezésekor, hogy télen is rendeznek meccseket, és ezért befagy a rendszer. Vagy hálózat, vagy mi. Szóval értitek.
Csütörtökön ismét fogorvos. Lett volna. Előtte bementem a plázába, teljesen véletlenül összefutottam Katáékkal, és beültünk a Lipótiba egy kávéra. Közben Anyu telefonált. És azóta a hívás óta nem olyan a világ, mint régen...
Lemondtam a fogorvost, teljesen szétestem, biztosan nem bírtam volna ki a mókerálást.
Tegnap a munkahelyemen csak lézengtem. Szerencsére hamar letelt a nap, így ismét pláza, ismét Kata, ismét Lipóti.
Most majd indulok haza Écsre, de hamar jövök is vissza. 4-kor ETO-Vasas. Utána elvileg nőnapi buliba mentem volna a Pirate-ba, de már korábban lemondtam, most már méginkább lemondtam volna.
Holnap pedig itt leszek. És nem fogok csinálni semmit. Max. újságért lemegyek, meg függőben lévő mailekre igyekszem válaszolni. És letelik a hétvége.
Most nem jó a hétvége. A hétköznap sem. Szar itt lenni egyedül az üres lakásban, szar lesz kimenni Écsre is, és emberek közé se nagyon vágyom. Ürességet érzek.
Igen, a falunkban történt az újabb családi tragédia. Az utcánkban. A szomszédunkban. Az ember próbál valami értelmeset írni, de képtelenség.
Úgyhogy be is fejezem.
Jó hétvégét mindenkinek, vigyázzatok magatokra!