2014. december 30., kedd

Energiatakarékos üzemmód

Teljesen szét van esve az időérzékem. Nem igazán tudom követni, hogy milyen nap van, és hányadika. Jó, oké, holnap szilveszter, és szenteste szerdán volt, szóval valamennyire összerakom a dolgokat. 
Sőt puskacetlim sincs. De a diszpécser csajszi azt mondta, kb. 1,5 óra, mire ideér a kaja, addig pötyögök valamit. Nem kizárt, hogy ez lesz az idei utolsó bejegyzés.:)
---
Péntek. A vidékiben szálltam fel a buszra, Nyúlon pedig le. Tesóm ott szedett össze. Aztán mentünk apuért, majd Tét felé vettük az irányt, sógornőméknél karácsonyoztunk. 
Finom ebéd, beszélgetés-bohóckodás-babavárás. Jó volt.:) 
A Jézuska egyébként parfümöt hozott, nagyon jó illata van. Nem a Jézuskának, hanem a parfümnek.:D De komolyan, volt, hogy szaglásztam körbe, hogy kinek van ilyen k*rva jó illata, aztán elégedetten konstatáltam, hogy nekem. Haha.:D 
Így már minden pótolva lett -szép magyarosan fogalmazva-, amit ama bizonyos kabátvásárlás alkalmával a táskámmal együtt szaxofonnak néztek és megfújtak. 
Tétről hazavittük apánkat, majd tesómék hazahoztak engem, aztán hazamentek. Ez az igazi négylakiság.:)
Szerintem néztem valami filmet is, meg pihengettem, meg dübörgött a messenger. Egyik ismerősöm olyan lakodalom-ötlettel állt elő, hogy csak na. Copyright!;)
---
Szombat. Reggel apu megdicsérte a karácsonyfámat. Amiről még szerdán mutattam neki képet. Meg amúgy is tök rendes volt. Anyu szerint nem szabad dicsérni, de most kivételt teszek.:)
Bementem a városba, adtam fel lottót, meg tippmixet. Minden elszállt jó gyorsan.
Aztán pihi, filmnézés, olvasás. 
Jah, megint aludtam délután vagy négy órát..:XD
---
Vasárnap. Sehol nem voltam. Szó szerint. Itthon pihengettem, tévéztem, olvastam. 
Főztem zacskós gulyáslevest, meg sütöttem ki gyorsfagyasztott pogácsát. Igen büszke voltam magamra. 
Ha jól emlékszem, aznap folytattam viberen virtuális élettársammal egy fantasztikus eszmecserét, rendhagyó hittanóra zajlott, de a very best of-kategóriából. Igen jók voltunk.:D
Este filmnézés, olvasás, alvás. 
 ---
Hétfő. Elmentem a szemüvegemért az Árkádba. Meg a Sparban vettem ezt-azt. Bevásároltam az esti mozgássérült évzáróra is. 
Meg szilveszterre is. Lásd a mellékelt fotót!XD
Az Árkádból kilépve majdnem visszafordultam, annyira hideg volt. Aztán mégsem mentem vissza, mert valahogy azért haza kellett jönni...
Megtörtént. 
Kisütöttem egy gyorsfagyasztott pizzát, megettem, majd tespedtem. 
A mozgi évzáróra végül nem jutottam el, cimbi jött volna értem, de lebetegedett, mikor ezt megtudtam, már nem volt lelkierőm kivánszorogni az egyébként az utca végén található ETO Parkba. A függőfolyosóig eljutottam. Teljes menetfelszerelésben. Nem vagyok normális...:D
---
Ma 7 után keltem, hogy időben fürödjek, blogoljak, meg rendeljek kaját. 11 magasságában el is jutottam a fürdőszobáig. 
Kajarendelés pipa. 
Ma még lehet, hogy találkozom valakivel, de még nem pontosítottunk... 
Meg a holnapi napot is le kell szervezni. Meg össze kell pakolni. 
Ugyanis pár év kihagyás után Bükön búcsúztatjuk az évet, és csak 3-án térünk vissza szeretett városunkba.
Majd mesélek, meg lesz évértékelés is. A szokásos. Még is valami teljesen más. Lesz mire visszaemlékezni. 
De mára ennyi. Meg idénre is ennyi. 
---
Minden kedves olvasómnak egy fergeteges szilveszteri bulit kívánok, és persze nagyon boldog, egészségben, szeretetben, örömökben gazdag új esztendőt!
---
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2014. december 26., péntek

Karácsonyi különkiadás

Ha karácsony kapcsán is "leülepedős" posztot kell írni, az nemvidám. De legalább tanulságos. 
Komolyan nem tudom, milyen nap van...:O :)
---
Kedd. A bejegyzés megírása után kis szusszanás után elindultam a városba, ugyanis 6-tól találkám volt egy volt kolleginával. Aztán kiderült, hogy csak 7-től, csak tévesen jegyeztem meg az időpontot. 
Először is elmentem gyorsan kajálni. Aztán kiposztoltam facebookra a tévesztésemet. Nem a feltűnési viszketegség vezérelt, egyszerűen társaságot kerestem. Sört lehet inni egyedül, adventi forralt bort nem.:) 
Közben odajött hozzám két, ránézésre középiskola elején járó lány, és megkérdezték, mennyi az idő. Magáztak. Kicsit megdöbbentett, hogy ennyire öregnek nézhetek ki?!:)
Meg odajött hozzám egy krisnás. Aztán még egy. Nem voltak tolakodóak. Annyira. 
Aztán váratlanul megjelent Kata és családja. Mintha megbeszéltük volna. Pedig nem. Ittunk egy forralt bort, beszélgettünk egy kicsit, majd Kati is megérkezett. 
Vele és két volt osztálytársával a Pálffy előtt iszogattunk. Eredetileg egy forralt borról, és egy óráról volt szó, amiből több óra és több forralt bor lett. Nem bántam. 
A végére tiszteletbeli általános iskolás osztálytársuk lettem, még az osztálytalálkozójukra is elhívtak. Komolyan.:)
Hazaindulás előtt még egy kebapot megettünk. 
Mekis kaja, lángos, kebap. Szép kis napi menü...:D
---
Szerda. Az Árkádban kezdtem a napot, a Sparban vettem ezt-azt, meg még egy-két hiányzó ajándékot is megvettem. Egy csokit pedig kifizettem, és ott hagytam...:( Nem is én lennék...:D
Sorsszerűség. Amikor Anyu meghalt, és tesómnak vissza kellett mennie még a temetés előtt dolgozni, sógornőm pedig a szüleihez ment, egyedül maradtam az Árkád előtt. És akkor megjelent egy évek óta nem látott általános iskolás osztálytársam. Nos, ugyanez a srác segített becsomagolni az egyik ajándékot. Meglepődtem.:)
Hazaérve feldíszítettem a karácsonyfát. Kicsit béna lett, de elsőre szerintem azért annyira nem is rossz.:)
Sikerült átéreznem a karácsonyi hangulatot, sok kedves üzenetet, köszöntést kaptam, küldtem.
A legjobban az előző posztban említett lány fadíszítős képének örültem. Na nem mintha ilyenkor ildomos lenne rangsorolni a dolgokat.:)
A 16.00-kor induló busszal mentem ki Écsre faterhoz. 
Egész nyugis volt a hangulat. Rám förmedt, mert löttyent egy kis halászlé az asztalra. Megint gyereknek éreztem magam. 
A híradó alatt pedig eszébe jutott, hogy kitalálhatnánk, mit kezdjünk Anyu ékszereivel. 
Igen, ezt szenteste kell megbeszélni, amikor legbelül bőgni tudnék az Anyu nélkül rohadtul üres házban. 
Jóapánk a hírműsor után természetesen elvonult aludni. Így egyedül maradtam. Szerencsére telefonom segítségével több emberkével társalogtam. 
Meg Reszkessetek betörök-et néztem. Míg el nem aludtam.:)
---
Csütörtök. Elég korán megébredtem, még 7 óra sem volt. Apám közölte, hogy már reggelizett. Így visszafeküdtem. 
Kicsit később felkeltem. Ettem kocsonyát. Krumplival és reszelt tormával.:)
Behúzódtam a szobába olvasgatni, és aludtam is. Így gyorsabban telt az idő. 
"Ébresztő, ebéd!"-erre a felkiáltásra ébredtem. Fater művezető volt.
Feltette a tűzhelyre a halászlevet melegíteni. Mondtam neki, hogy nem lett volna muszáj, megmelegítettem volna mikróban. 
Nem értette, nem hallotta. Mert nagyothall. "Gábor, jó lenne, ha végre megtanulnál értelmesen beszélni!"-mondta apám. Négy év kommunikáció szak, két év call center, és -jaj de nagyképű vagyok...-, egy óra élő rádióinterjú után. Ez utóbbiról mondjuk nem tud. Minek mondjam el neki?
Hm... Mélyen érintettek ezek a szavak, de ez elég ambivalens dolog. Szarul esett, de felesleges rugózni rajta, ha ennyire nem ismer. 
Fél 2 körül elindultam le a buszmegállóhoz, gondolván, hogy 2 körül csak megy valami Győrbe. Hát ez nem jött be, 15.20-ig dekkoltam a megállóban. 
Jobb volt, mint otthon, zenét hallgattam, telefont bizergáltam, elvoltam. 
A 14-es viszont hamar jött, így gyorsan itthon voltam. 
Kávéztam, tesómékkal beszéltem, face, tévé, vacsi... Majd megnéztem a Kavarás című Adam Sandler-mozit, és lefeküdtem aludni. Vagyis olvastam. Mert itt felejtettem a karácsonyi Nemzeti Sportot, amiben megint nagyon szép írások vannak. 
*
Blogom egy rendszeres olvasója, sőt korábbi címszereplője törölte magát facebookról...:( Remélem azért eljutnak hozzá az írásaim...
---
Ma. Fürödtem, megpakoltam a mosógépet, most blogolok. 
Nemsokára megyek ki Écsre, sógornőm szüleihez vagyunk hivatalosak Tétre ebédre. 
Aztán visszajövök. Tavaly ilyenkor este megittam pár sört, és megnéztem az Életrevalókat. Nem úgy alakult a nap, ahogy elterveztem...
Idén nem úgy lesz. Nincs még terv.:)
---
Nem lett túl ünnepi hangulatú a poszt, ezért mindenkitől elnézést kérek érte!
Amúgy a látszat ellenére tényleg nagyon jól vagyok, köszönet érte mindenkinek!:)
Az ünnepek alatt/között még biztosan jelentkezem!
További szép karácsonyt kívánok mindenkinek, egyetek, igyatok, nevessetek sokat!
Vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:) 

2014. december 23., kedd

Nagyon vicces fogyaték

Kis csúszással jelentkezem, de mentségemre szóljon, hogy mindig volt valami program. Vagy nem volt semmi, csak fáradt voltam. Vagy lusta. Ez ugye nézőpont kérdése.:)
---
Vasárnap a poszt megírása után pihengettem, kávézgattam, és messengereztem. Ez egy elég sokrétűen használható kommunikációs csatorna, tesómmal a családi programot beszéltük meg, de volt, akivel németeztünk, mástól könyvet kaptam, de olyan is volt, akivel mesét néztünk. Este 10-kor. Bizony!:)
---
Hétfő. Kollégám jelzett, hogy nem tud felvenni az Árkádnál, így én nem tudtam felkelni, és csak később értem be dolgozni. Nagyon hétfő volt.:)
Egyébként nagyon jó az új cipő, sokkal könnyebb benne a járás, néha meg kellett állnom szusszanni, mert nem bírtam a saját tempómat.:)
Melóhelyre beérve megijedt egy kollegina a köszönésemtől, azt hitte, hogy egy főnök vagyok. Pedig nagyon nem.:) 
Meló után Petra kollegina hazadobott, ugyanis elkészült a bőrkabátom, meg a farmerom, és így könnyebb volt hazacincálni. Hazatérve csendespihenő, kávé, messenger, meg kézimeccset is néztem.:)
---
Kedd. Azt írtam fel, hogy "nemtom". Meg egy lány nevét csupa nagy betűvel. Szóval nem tudom, mi történt, nem jegyeztem fel semmi eseményt. 
A lány pedig? Ezt a képet küldte át nekem. Hát én visítottam a röhögéstől... Egyébként ő naponta egy ilyen visíttatós poént előad. "Hatalmas fazon"-mondtam is neki, pedig ezt a jelzőt nők esetében még sosem használtam...:D
---
Szerda. Meló után német Baluval, aztán posta. Csekkeket adtam fel, de ott dekkoltam majd háromnegyed órát. A 20 percenként közlekedő buszra pedig 19 percet kellett várnom. Remek volt.:)
---
Csütörtök. Délelőtt megkaptam a második Mosolyka-könyvet dedikálva, Mónika elküldte, ezúton is köszönet érte.:)
Meló után a plázába mentem, nézelődtem, ajándékot vettem. Aztán itthon az alsószomszéd csajszi levágta a hajamat. Már nagyon rám fért, zavaróan hosszú volt már... Utána pihi. 
---
Péntek. Reggel melóba beérve épp a Punnany Massif Élvezd című száma szólt a rádióban valahol. Illett a hangulatomhoz, ugyanis két kolleginával is megajándékoztuk egymást, és kíváncsi voltam, mit fognak szólni a meglepikhez. Meg amúgy is tök jó kedvem volt. Ja: kolleginának Monte Carlo felirat díszeleg a nadrágján, neki fel sem tűnt, míg én, a mérsékelt elvonási tünetekkel küzdő Forma-1-rajongó rögtön kiszúrtam. 
Viszonylag hamar eltelt a nap, alacsonyan szálltak az ünnepi jókívánságok, a puszik, a pacsik... Éljenek a csajok!:) Volt sok szaloncukor, meg süti is.:)
Egyik kolleginától még egy bölcsességet is húzhattam: "Ne alkudozzunk a sorssal, amikor kedvező alkalmat kínál nekünk." Aranyos. Igaz.:)
Meló után hazajöttem, belenéztem a magyar-francia kézimeccsbe. Egy góllal kikaptunk, a végét már nem láttam. 6. helyen végzett a csapat, szerintem azért több is lehetett volna benne. 
Aztán virtuális élettársam várt a szökőkútnál, és kezdetét vette részlegünk évzáró forraltborozása. Még soha senki nem kapott tőlem sült kolbászt karácsonyra. Most ez is megtörtént.:D
Hm... A 19.30-as 14-essel haza akartam jönni, aztán 0.30 és taxi lett belőle...:O :D 
Tesóm kérésére még le akartam meózni az egyik osztrák sört, de kb. negyed doboz után feladtam, mert az elfogyasztott töménytelen mennyiségű pálinka és forralt bor hatására semmiféle sörízt nem éreztem.:D
---
Szombat. Nem mentem ki Écsre. Viszont rövid villámlátogatásra Győrben tartózkodtak unokatesómék, velük találkoztam. Nem voltam másnapos, inkább fáradt, ennek ellenére délután 2 előtt nem bírtam elindulni. Kebapot ettünk, meg forralt bort ittunk. Jó, én gyerekpuncsot...:D
Van, aki szerint velem nők csak sajnálatból lehetnek jóban. Hm... A Honvéd ligetben fiatalok ingyenölelést osztottak, és hozzám két csaj is odarohant. Anyakomplexus?:D Ééés amilyen balfasz vagyok, egyiküket későn vettem észre, így visszafordult...:( :)
Este felpakoltam face-re a buli képeit, nagyon nem is kellett cenzúráznom...:)
Aztán olvastam, pihiztem, döglöttem.:)
---
Vasárnap. Punnyadtam egész nap, hambit rendeltem, olvastam, tévéztem, relax-nap volt. Meg kolléganőim bulifotóit sasoltam.:D
Este pedig megnéztem a Csajok bosszúja című filmet. Egyszer nézős. Nem volt rossz, de túlzottan jó sem. 
---
Hétfő. Reggel kimentem Écsre. Persze a buszt elbasztam, mert 9-re mentem, persze a busz 8.45-kor elment.:/
A buszon rám köszönt egy csaj, vagyis nő. És nem tudom, hogy écsi volt, vagy märklines, vagy mindkettő. 
Otthon ebéd, kicsi beszélgetés apámmal, aztán jöttem is vissza. 
Peti barátom észrevett, ahogy ballagok a buszra, kocsival behozott, így aztán tényleg időben bent voltam.:)
Tesómék a kórház parkolójában összeszedtek, elmentünk vásárolgatni-nézelődni. Vettünk nekem műfenyőt is.:)
Elég kótyagos voltam este, pedig nem szívtam semmit. Hajnali 1-ig gépeztem, nem bírtam elaludni.:)
Tegnap volt egy éve, hogy kigyulladt a gázbojler..:/ Rohadt gyorsan telik az idő. Azt persze nem bánom, hogy azon az időszakon túl vagyok, egy rémálom volt az egész...:/
De rengetegen segítettetek, jó érzés tudni, hogy ennyi barátom, kedves ismerősöm van. 
---
Ma. Délelőtt folytattam a semmittevést, aztán sógornőmmel mekiztünk egyet. Utána összefutottam Dórival, a celebbel. 
Ha Edittel vagyok, kb. mindig összefutunk Dórival, a celebbel.:P
Itthon pihi, most blog.:)
Mindjárt találkozom egy rég nem látott ismerősömmel, megiszunk egy forralt bort. Aztán hazajövök, vacsi, és fadíszítés..:)
Holnap reggel Árkád, meg piac. Apunak kell vennem ezt-azt, meg ajándék-finomhangolás.:)
Szenteste apunál. Jó lesz. Biztos.;)
25-én itt leszek, másnap Téten. 
A két ünnep között igyekszem rendet rakni, takarítani, fordítást írni, és persze minden kedves ismerősömre időt szakítani. 
Szilveszter pedig Bükön. Három napra lelépünk a térképről.:)
---
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket kívánok minden kedves ismerős és számomra ismeretlen olvasómnak!
---
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2014. december 14., vasárnap

GabiBlog

Múlt hét vasárnap. Pihentem, ebédeltem, pihentem. Pudingot nem főztem, ettem viszont helyette palacsintát. Hogy mivel, arra már nem emlékszem. Meg kézimeccs is volt. Majdnem mentünk forralt borozni is, de az a rossz idő miatt elmaradt.:)
---
Hétfő. Reggel odamentem egy kolléganőmhöz, hogy valamit szerettem volna mondani neki. Ezeket amúgy nem kitalálom, magamtól vagyok ilyen hülye.:) A héten az is kiderült, hogy ez még simán fokozható is.:)
Fél 4-ig voltam melóban. Egy kolléganőm hazahozott, így aztán nagyon hamar hazaértem, le is dőltem egyet pihenni. 
Tesómék benéztek egy kicsit, és bátyám nekem ajándékozta a BMW-s Kubica-sapkáját.:)
Este vacsi, meg Kék fény, meg Derrick, közben messenger. Egy kolleginával, aki úgy köszönt el, hogy "jó éjt Gábor". Nem tudom, ez valahogy megmaradt.:)
---
Kedd. Mondom én, lehet a hülyeséget fokozni. Azt álmodtam ugyanis, hogy kollégám azt mondta, hogy kedden és szerdán ne várjam a buszmegállóban, nem jönnek dolgozni, így nem tudnak bevinni melóba. Igen ám, csak nem tudtam eldönteni, hogy álmodtam-e, vagy valóban mondták. Aztán rájöttem, hogy semmi gáz, várok, ha nem jönnek, megyek busszal. Jöttek.:D
Háromig voltam. Itthon kávé, meg kézimeccs, meg messenger. 
Egy elég meglepő átigazolási hír jutott a GosziBlog szerkesztőjének birtokába. Ami ha igaz, akkor bokalefosás lesz. De nem írom le. Ha megtörténik, leírom, hogy igen, erre gondoltam.:)
Dárdai pedig marad szövetségi kapitány. 
Öröm, boldogság, tisztelet.:)
---
Szerda. Becenevek. Elég sok becenevem volt életem során. Még Pesten, amikor egy ideig járókerettel közlekedtem, én voltam a Talicskás.:D
Meg valaki a  Cousteau kapitány és vezetéknevem hasonló hangzása után kitalálta a "Gusztó kapitány"-t. 
Győrben Guszti voltam, Móváron Gesztenye, Szombathelyen főképp G (ejtsd: dzsí), aztán el is érkeztzünk a Goszihoz.:)
És fura, hogy valakitől fura, ha Goszinak hív. Mástól meg fura, ha Gábornak hív.:)
Ja és tök igazságtalan, hogy ha Gábor vagyok, a "Gabi" fura, de ha valaki Zoli, akkor a Zoltán túl hivatalos.:D
Hehe, igen, jó anyagot szívtam, nem adok belőle.:)
Meg még azon gondolkodtam, hogy hogyan kell helyesen leírni, hogy például Adriennel, Bernadettel, vagy Anettal. Egyiket sem húzta alá a helyesírás-ellenőrző. Ez már csak jelent valamit.:)
Hazaindulás előtt egyik legkedvesebb kolleginám megkapta tőlem egyik legkedvesebb filmemet. 
Vagyis nem is hazamentem, hanem németeztünk. Van egy új módszerem. Vagyis nem új, és az sem biztos, hogy az enyém. De meg tudom vele izzasztani a tanítványaimat. Úgy dobálom a mondatokat, mint adogatógép a teniszlabdákat.:) Én is elfáradtam a végére.:)
Itthon kávé, pihi, meg ilyenek.
---
Csütörtök. Nem tudom pontosan, melyik nap volt, de ebédkor poénból megkaptam a kérdést, hogy ki az a nő munkahelyemen, akit el tudnék képzelni feleségemként. Soroljak fel pár nevet.:)
Hm... Jó, ez poénos kérdés volt, de évekig bohócot csináltam magamból csajok terén, kapcsán, ennek szeretnék véget vetni, úgyhogy nem válaszoltam a kérdésre.:)
Mindenesetre lett volna meglepetés, ha kimondom azt a nevet, aki először eszembe jutott. Még én is meglepődtem.:D De közvetlen kollégáim szerintem nem ismerik.:)
Három körül távoztam melóból, egy kollegina elvitt Móniékhoz, ugyanis babalátogatás volt a program. 
Először sétáltunk egy nagyot. Pékség, gyógyszertár, Rossmann. 
Murphy törvénye, hogy amikor Móni bemegy a pékségbe, és egyedül kintmaradok a babával, jön egy ismerős, és megkérdezi, hogy hát ő meg kicsoda.:)
Én toltam a babakocsit. Elvégre gyakorolnom kell.:)
Hm... Fura, de ahogy sétáltunk Mónival, több csaj is rám mosolygott. Ez a "nem semmi, hogy mozgássérült vagy, és babakocsit tolsz, és milyen csinos nővel vagy"-nézés.:O
Van ilyen, bár nehéz elmagyarázni. De tényleg létezik.:)
Aztán persze felmentünk Móniékhoz. Babáztunk, kávéztunk, beszélgettünk. Meg Móni főzött kínait, enyhén chilis bab íze volt. De nagyon finom volt. Tényleg.:)
Móni férje hozott haza, aki amúgy Zoli, és most már nem szólított Gabinak.:D
A kézimeccsre pont hazaértem. Eggyel kikaptunk egy abszolút nyerhető meccsen. Utána azt taglaltam lakótársamnak, hogy inkább sakk-drukkernek kellene lenni, mert az kevésbé káros az egészségre. 
És eszembe jutott egy honlap, esetleg facebook-oldal koncepciója. Szerintem lehet belőle jót kihozni, de Harcsi barátom édesanyjával majd meg kell konzultálnom a dolgot.:)
---
Péntek. Tipikus péntek, tipikus pénteki hangulattal. Kettőkor távoztam, Harcsival találkoztam a városban. 
Kávé, kóla, tippmix...
Őőőő ja nem: fahéjas almapálinkás puncs, forralt bor, meg zsíros deszka. Bepuncsoztunk.:)
Volt ott minden: tucatnyi kolduló süketnéma, majdnem elővettem a bénakártyát. 
Volt egy nemcsúnya lány, aki úgy nyerített nevetés címén, hogy ha mellettem így nevetne pl. egy moziban, elzavarnám.:) Na jó, azt azért nem...:D
Ittasan hangosan beszélek. Ezért csak én gondoltam, hogy suttogom Gergőnek, hogy "de szép az a lány..." Picit égő, de mindegy, tök igaz, és vállalható volt a vélemény.:)
Gergő unokatesói is nagyon jófejek voltak, meg egy harmadik lány, akit ott ismertem meg. Be is jelöltem, pedig nem szokásom.:D Na jó, ez talán túlzás, de tényleg nem vagyok nagy jelölgető.:)
A buszra ballagva egy csaj véletlenül "elkaszált", összeakadt a bokánk, és eltanyáltam. Elég szarul estem,a  kezeimet tornáztattam, azt vizsgálva, hogy nem tört-e el, amikor elestem még egyszer. Elég ijesztően nézhettem ki. De a második esésben azért az is közrejátszott, hogy a cipőm elég szar állapotban volt már. Jó, nyilván szomjas sem voltam... De annyira azért nem...:D
Aztán Gergő még feljött hozzám, ittunk egy kávét, és kaptam tőle egy könyvet, ami az 1984-es olimpiáról szól. Vagyis arról, hogy hogyan és miért nem volt ott a magyar csapat Los Angelesben. Politika, sport, történelem. Telitalálat, köszönet. 
Igen, van nekünk ilyen komoly oldalunk is.:)
*
Egyre inkább érzékelem Zemlényi Zoltán Hoppárézimi-jét egyfajta blogelőzményként. 
Tizenévesen olvastam, mostanában találtam rá újra.
Ha tetszett az Életrevalók, vagy Mosolyka könyve, esetleg egy picit a GosziBlog, akkor csak ajánlani tudom!
*
Szombat. Ledolgozós munkanap. Szabin voltam. 
Délelőtt elmentem plázába. Vettem cipőt, apunak karácsonyi ajándékot, meg a boltban ezt-azt. 
Döbbenet, hogy 18 év után közeledik az általános iskolai osztálytalálkozónk, erre összefutok egy nagyjából ballagásunk óta nem látott osztálytársammal. és megismertem.:)
Hazatérve kaját rendeltem, mostam. Délután ki akartam olvasni a TrollFoci-könyvet, de feladtam, mert fájt a bölcsességfogam. Nem tudtam koncentrálni. 
Ehelyett megnéztem a Csillagainkban a hiba című mozit. 
Egy kolléganőm említette korábban ezt a filmet, kíváncsi voltam rá. 
Tartalom a port.hu-ról:  
"Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.
Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát.
Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem.
"
Nekem nagyon tetszett. Szomorú történet, itt-ott kis fanyar humor, elgondolkodtató történet, nézőpont. És egy kis hasonlóság a fogyatékossággal élők világával. Jaj, de nem szeretem ezt a kifejezést. Mindegy, nem ez a lényeg...:) Az a lényeg, hogy a mának, a pillanatnak kell élni, sorsunkba nem beletörődve, de elfogadva, kihozni belőle a legjobbat. Mondjuk annál a résznél, amikor Hazel arról beszélget anyukájával, hogy mi lesz, ha ő már nem lesz, a sírás kerülgetett...
A film után kivonultam a konyhába, elkezdtem vacsorázni, és megnéztem a magyar-román kézi EB-meccset. Eggyel nyertünk, végre egy végjáték, amiből mi jöttünk ki jól. 
Nem mintha nem aludtam volna be a végére... :( :D 
---
Ma. Fél 6-kor felébredtem. Kicsit még visszafeküdtem, fél 8 lett. 
Kicsit nosztalgiáztam, régi képeket nézegettem. 
Aztán elmentem Sportért, de nem a kútra, hanem a kisboltba. Van egy kis retro-hangulat, egyre jobban tetszik. 
Aztán kávé lakótársammal, most meg pötyögök. 
Hamarosan csinálok valami ebédet. 
Utána a döglés biztos, a többi még alakul.
Jövő hét? 
Németóra tuti, lesz egy forralt borozás is, szombaton meg Écs. 
A többi majd alakul. 
De mára ennyi. 
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;) 

2014. december 7., vasárnap

Stand up Mikulás

Múlt héten vasárnap a bejegyzés megírása után pihengettem, majd elindultam a Stadion Sörözőbe. Meccs előtti bemelegítés.:) 
2-2-es döntetlent értünk el a Paks ellenében, Kocic "kapus" potyagólja két pontunkba, meg jó pár elbukott tippmix-szelvénybe került. 
Sikerült betartani a fogadalmamat, ezúttal kimaradt a meccs utáni levezető sör, helyette pizzát meg palacsintát rendeltem a Bagolyból. Nem voltam elégedetlen.:)
---
Hétfő. A lájtos levezetésnek hála sikerült időben felkelnem, és időben beértem dolgozni. Tulajdonképpen a hétfő reggelek miatt utálom a vasárnap esti meccseket.:D
Igen nagy szerencsém volt, ugyanis meló végén Baluék értem jöttek. Lefordítottam nekik valamit, aztán hazadobtak. Nélkülük szarrá áztam volna..:)
Itthon semmi extra. Pihengettem, lakótársammal beszélgettem. Kék fényt nem néztem.:D
---
Kedd. Telepatikusan indult a nap. A lépcsőn jutott eszembe, hogy elfelejtettem vizet venni, és abban a pillanatban egy kollegina megkérdezte, hogy kell-e valami a büféből..:)
Nem tudom miért, de rákerestem egy másik kolléganőm régi e-mailjeire, és kiderült, hogy napra pontosan kedden volt egy éve, hogy először beszéltünk személyesen. Hogy mik vannak?:D
Délután megtartottam életem első teljesen kezdő németóráját. Nagyon ügyesek voltunk!:) 
Hazatérve, pihi, kávé, punnyadás.
---
Szerda. Ebédkor jó sok ember előtt sikerült zakóznom egyet. Szoktam mondani, hogy ha elesek, az nem azért van, mert mozgássérült vagyok, hanem azért, mert figyelmetlen. Most simán összeakadt a két bokám a kanyarban... 
Kínossá tette a szituációt, hogy ilyenkor nem szoktam rögtön felkelni. Kicsit "kiszenvedek". Megnézem, kell-e cipőt kötni, meg ha túl hamar felkelek, akkor meghúzódhatok. Mert már öregszem...:D Na, és többen is felugrottak az asztaltól, hogy segítsenek feltápászkodni, pedig szerencsére semmi bajom nem volt. 
Mostanában többen -mert a két-három ember az már több...:D- mondták, hogy stand up-olnom kéne, olyan jó a szövegem. Na ez most stand up volt, közönség előtt, a szó legszorosabb értelmében.:D
Délután Harcsival Holló, aztán meg CBA. Bojkottáltuk a bojkottot. Vagy mi a szösz...:)
Itthon vacsi, fürcsi, net, pihi. 
A nap krónikájához tartozik, hogy elbúcsúztunk egy kedves kolleginától, aki nagyon fog hiányozni. És hamarosan egy másiktól is el fogunk búcsúzni, aki szintén nagyon fog hiányozni. Nagyon-nagyon... 
*
Olyan kulcsszavakat írtam a puskacetlimre, amiket nem tudok értelmezni... Döbbenet...XD
*
Csütörtök. Úgy volt, hogy Harcsival kilátogatok az Audi Arénába, a Magyarország-Franciaország női kézimeccsre. De nem jött össze, mert nagyon fáradt voltam. Hazajöttem, és aludtam. Amikor este 6 előtt felébredtem, azt hittem, elkéstem melóból...:D
Aztán meg Sopron-Falco kosármeccset néztem a tévében. Nagyon régen néztem NB1-es férfi kosármeccset. Tévében. Vagy bárhol. Éljenek a fontos infók!:)
---
Péntek. Elő-Mikulás.:) Kolleginával telepátiáztunk egy nagyot. Abban a pillanatban kaptam meg tőle a csokimikit egy szaloncukor kíséretében, amikor én is a kezébe nyomtam egy csokimikulást. És nem beszéltünk össze.:)
Váltottunk volna pár szót, de egy másik kollegina szabályosan elrabolt. Szétszedtek a nők korán reggel, jól indult a nap!:) 
Amennyire stresszes, agybaszó nap volt a csütörtök, annyira jó volt a péntek. Mikulás bácsi hozott egy kis jókedvet, vidámságot. Nekem legalábbis úgy jött le..:)
Meló után posta, meg Harcsival Vendelin. Beszélgettünk, tippmixeltünk. Jó volt...:)
Itthon egy kolleginával beszélgettem messengberen. Hm... Imádom, ha egy nőnek van humora. És neki aztán igen itt van:) 
Viszonylag időben lefeküdtem, egy ősrégi Derrick-részt néztem volna a tévében, de sajna bealudtam... 
---
Tegnap felkeltem fél 5-kor, kávéztam egyet lakótársammal. Ő elment dolgozni, én pakolásztam, pihengettem. 
Majd a vidéki érintésével kimentem Écsre faterhoz. Úgy volt, hogy kocsonya lesz az ebéd... Ahha, Muci néni hozott még frankfurti levest, kalácsot, palacsintát, krumplit, göngyölt húst, sült hút... Degeszre zabáltam magam...
Nem tudom meséltem-e már, meg tudom, hogy igen fontos infó, de: átvettem fater szokását, és krumplival eszem a kocsonyát. Vagy főtt, vagy pirított, az mindegy, de valamilyen kell hozzá. Meg mustár is. Az nem tudom, hogy alakult ki!:) Ja, és nem eszem pörköltet hasábburgonyával.:D
Azt túlzás lenne állítani, hogy apámmal jól elbeszélgettünk, de egészen tűrhető volt a hangulat. Nem kötekedett, csak fárasztó volt. Kicsit. 
Elcsomagoltam egy kis kaját, és kérdeztem tőle, tud-e adni egy tízórais zacskót. Majdnem leordította a fejem, hogy ez meg milyen f@sz duma. Nem tudom. Anyuval évtizedekig így hívtuk azt a bizonyos zacsit.:D
Hosszú idő után Écsen néztem egy ETO-meccset. Honvéd-ETO 0-2. Ki kellett volna ütnünk a kispestieket, Rudolf a 11-es mellett elképesztő helyzeteket hagyott ki. De legalább újra Kamenár védett, és neki legalább voltak védései is.:)
A második gólunkat már nem láttam, a 16.10-es busszal visszajöttem. 
A 14-esen volt egy tök szép csaj. A poén az, hogy agyonsminkelve volt szép. És nekem nem szoktak tetszeni az agyonsminkelve szép lányok. Úgy általában. 
Mentségükre szóljon, hogy az agyonsminkelt lányok nem is egy magamfajta rokinak akarnak tetszeni. 
És nekem sem tetszhetnek, mert nem az én kalibereim. Ilyet is hallottam már.:)
Hazaérve kávéztam, tévéztem, olvastam. Vacsorára kalácsot ettem palacsintával. Keveset. 
Este körkapcsolás: foci-, és kézimeccseket néztem. 
---
Ma. Igen büszke vagyok magamra. Voltam Lidlben, és már mostam is egy kört, meg a blogbejegyzés is majdnem kész. 
Ebéd lesz, pihi, meg döglés délután, más nem nagyon van tervben. 
Este meg kezdődik a kézilabda EB. Magyar-orosz a nyitányon , "az utca végén", de tévében fogom követni az eseményeket.
---
Két éve szar volt a karácsony. Alig két hónap telt el Anyu halála óta. Tavaly előre ráparáztam, hogy nincs semmi karácsonyi hangulat, aztán ugye a fürdőszobatűz mindent átírt elég rendesen.
Idén eldöntöttem, hogy a körülményekhez képest igyekszem a lehető legjobb karácsonyt összehozni. 
Lehet, hogy állítok egy kis fát is, még sosem volt. 
Tévézek, olvasgatok, rendet rakok, és ha valaki szeretne velem meginni mondjuk egy forralt bort, nem fogok nemet mondani.:)
Ma reggel amikor ballagtam a Lidlbe, eszembe jutott, hogy a tűzkor is ilyen dzsuvás hideg idő volt, és ugyanúgy a Lidlből ballagtam hazafelé. Pszichopata vagyok....:/ :)
---
Jövő hét? Németóra, Harcsi-meeting, tali Mónikával... Egyelőre ennyi ami tuti, a többi majd alakul. 
Majd mesélek. 
De mára ennyi!
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)