2013. szeptember 29., vasárnap

Hisztipiszti

Tegnap ismét sikerült kicsit elbambulnom, és a tervezettnél később értem ki a vidékibe. Szerencsére azért túl sok időt nem vesztettem, a 10.45-ös busszal akartam kimenni Écsre, és 11.10-es lett belőle. A vasútállomáson még vettem Sportot, adtam fel lottót, tippmixet, és töltöttem apu telefonjára 3000 forintot. Ez utóbbinak még később jelentősége lesz...
Amikor hazaértem, apu egy segítőjével épp a pincénél szorgoskodott, amolyan szüret utáni utómunkálatok zajlottak.
Tényleg le a kalappal az öreg előtt, fáj a lába, meg ott a Parkinson, és mégis rengeteget dolgozik.
Odaköszöntem, aztán kicsit kutyáztam. Buksi továbbra sem normális, de így szeretjük!:) 
Aztán apu beért a házba. Kajáltunk, beszélgettünk, híreket hallgattunk.Később elkezdtük rendezni a mocskos anyagiakat. Azt mondta, hogy egy tízezrest ad. Meg sem néztem, betettem a pénztárcámba, és adtam neki hétezer visszajárót. 
Kicsit később meg észrevettem, hogy bizony ötezrest adott. És nem hitte el. Hogy egészen biztos benne, hogy tízezret adott. Mindent felkotortam, átnéztem, de nem találtam tízezrest. Erre nagy duzzogva adott még egy ötezrest, de nem nagyon hitt nekem. Még elbúcsúzáskor is mondta, hogy ha megtalálom a tízezrest, adjam vissza. 
Én meg tök hülyén éreztem magam, nem akartam a saját apámat átvágni, nem is vágtam át, de ezt nem tudtam bebizonyítani. Este aztán jött a telefon, hogy megtalálta, nem onnan vette elő a pénzt, ahonnan akarta, a hiba az ő készülékében volt. 
Megnyugodtam.
Már többször írtam, hogy nem szeretek tesómék nélkül kimenni Écsre. Ez amolyan lelki dolog. Most mégis kimentem, tulajdonképpen "csak úgy", mármint semmi konkrét ok, vagy intéznivaló nem volt. És ezt a kis közjátékot leszámítva a körülményekhez képest jól el is beszélgettünk. Sőt amikor szóba került a lakáshitelem, mondta, hogy esetleg szívesen segít egy nagyobb összeggel, mert nem gondolta, hogy olyan sokat fizetek havonta, amennyit. 
Aztán kivonult a garázs végébe olvasni, én meg a fél hármas busszal visszajöttem. 
Legközelebb majd október 12-én megyek Écsre, mozgássérülteknek lesz autóverseny a Rábaringen. Apuval megbeszéltük, hogy lehetőség szerint kinézek hozzá, de nem tuti. 
Remélem, a temetőbe sikerül eljutni...
Egy óra alatt visszaértem Gyárvárosba.
Fürödtem, kajáltam, és egy kis esti sörrentés következett. 
A Smuki helyett a Vendelinbe mentünk, és az egyik kollégám lemondta az estét, egy másik pedig csak benézett egy rövidet. 
Így nagyrészt Luival kettesben sörözgettünk. 
Meg persze néztük a Kecskemét-ETO meccset. Sok öröm nem volt benne, gyenge meccs volt, ki is kaptunk 1-0-ra, Ez a szezon elég meredek lesz...
Még szerencse, hogy a kéziscsajok győztek Dunaújvárosban, a második félidő elején még a hazaiak vezettek, meg voltam ijedve, hogy meleg lesz a pite, nagyon égő lett volna, ha a Fradi után mi is ott hagyjuk a két pontot, de aztán a csajok helyreállították a világ rendjét!:)
Luival viszonylag rég találkoztunk utoljára, mindkettőnknek volt mesélnivalója bőven, úgyhogy gyorsan eltelt az idő. 
Az este végére a telefonom a nap folyamán harmadszor is lemerült, azt hiszem, tényleg megérett a csere ideje...:/
Jaj, és a Vendelinben annyisok formástestű kiscica volt, hogy csak na!:) Volt, akitől megkérdeztem volna, hogy "Hosszúcombú asszony, hány óra van?":D 
Bár ők inkább tizen-, mint huszonévesek voltak...:/ :)
Ja: a témában járatos Luitól megtudtam, hogy valószínűleg továbbra is hivatalosan is mozgássérült vagyok, valami hiba okán kerülhettem ki a rendszerből.
Sőt a súlyadót sem kellett volna fizetnem, ha van parkolási engedélyem.
Nem rossz hírek, csakhát én ezt a sok törvényt meg szabályt nem tudom követni...:/ :)
Itthon még ittam egy levezető sör, meg "picit" irkáltam kolleginával. 
Eszembe jutott, hogy a tegnapi bejegyzésben a róla szóló rész kissé elnagyolt és felületes lett, de nem fogom kiegészíteni, mert ami kimaradt, azt már neki leírtam. És ez a lényeg.:)
---
Ma hatkor akartam kelni, hogy a 7 órai nyitásra odaérjek a Lidlbe. 
Fél 9 körül keltem, és fél 11 után mentem boltba. Majdnem sikerült.:)
Vettem mindent, amit akartam. Még piros aranyat és szemeteszsákot is. Utóbbiból képtelen vagyok megjegyezni, hogy hány litereset szoktam venni...:D
Szóval minden rendben volt, amíg a kasszához nem értem. 
Ahogy a múltkoriban leírtam, Gergő kolléga szerint hajlamos vagyok a hisztire. Most beigazolódott...:/ :)
Annyi történt, hogy utalvánnyal akartam fizetni, mondta is a pénztáros csaj, hogy óvatosan tépjem le. Kettőt sikerült is, a harmadiknak beszakadt a széle. Arra azt mondta, hogy nem tudja elfogadni, mert eltéptem rajta valami biztonsági azonosítót. 
Erre beszórtam az utalványtömböt a bevásárlókocsiba, és kp-val fizettem a maradékot. Ekkor már mondta a csaj, hogy letépi a többit szívesen, de ekkor már hajthatatlan voltam. K*rva sokat elértem vele. Mint egy hisztis p*csa!:/ :)
Annyi a sztori, hogy általában nem tudom normálisan letépni, de a különböző kajafutárok nem szoktak ezen problémázni. Nekem meg ha valami nem sikerül, az frusztrál...
Erre persze nem vagyok büszke. Nagyon égő voltam... De elmeséltem, nehogy az legyen, hogy mindig csak fényezem magam a blogon!:)
De a Jóisten megbüntetett: Sportot már nem kaptam. Mondjuk lehet, hogy jobb is...:)
Aztán pihentem, mosogattam, melegszendvicset sütöttem.
És lepakoltam a ruhaszárítót: újabb három pár nélküli zokni... F@sz kivan már...XD
Meg blogoltam.;)
Most majd kávé, és picit megpróbálom írni a pályázatot. Remélem sikerül, eddig nem nagyon szállt meg az ihlet...:/
De most nekiveselkedem...:)
A jövő hét meg eseménydúsnak ígérkezik. De ezt már mondtam.:)
Szóval mára ennyi.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2013. szeptember 28., szombat

A lehetőség kapujában. Vagy valami ilyesmi.

Vasárnap ugye a Forma-1-futam közben írtam a bejegyzést. Végülis szerencsét hozott, mert Alonso és Räikkönen is felért a dobogóra, de Vettel újabb győzelme finoman szólva sem hozott tűzbe. 
Aztán megnéztem a Fradi-Újpest meccs első félidőjét. -vagy félidejét? Ez olyan hülyén hangzik...:)-. A meccsen 22 ezer néző volt kint, és furcsa módon így még a játék is jobbnak tűnt.:)
A második félidőt már nem néztem, mert megérkeztek tesómék, és kiballagtunk az ETO-Debrecen rangadóra. Bátyám egyébként nagyon mókás volt, 1 kiló szőlőt hozott magával nasi gyanánt.:)
3-0-ra nyert az ETO, teljesen sima, és izgalommentes mérkőzésen. 
3000 néző volt kint. Ami roppant kevés. Ha naív szeretnék lenni, azt írnám, hogy meglátszott a nézőszámon, hogy az ETO-Szeged férfi kézilabda meccs elszívott 1500 ETO-drukkert. Ez persze sajnos nem igaz... :/
Félidőben csak eggyel vezetett a Pick, aztán elfáradtak a győri srácok, sima 12 gólos vereség lett a vége. Tegnap meg Tatabányán egy időntúli hetessel kaptak ki...:/
Egyébként irreálisan magasnak tartottam a kiemelt mérkőzés lévén 3500 forintos jegyárat. Annyit egy magyar bajnoki sajnos nem ér meg... Szerencse, hogy bérletes vagyok...:)
Sörfogyasztásom meglepően intelligensre sikeredett, hármat fogyasztottam el az este folyamán egyet meccs előtt, egyet közben, egyet pedig utána. Gólonként egy...:)
Már szinte biztos, hogy ott leszek Pesten október 19-én a pesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon öregdiák-találkozóján. 
Azt számolgattam, hogy talán ezen a hétvégén idegenben játszik az ETO, és nem kell meccset kihagynom. Tesóm persze feltette a kézenfekvő kérdést: "Pesten?"
Heh... Bogár elültetve...
Amúgy még nem találtam meg a sorsolást, de gyanús, hogy válogatott meccs miatt amúgy sem lesz forduló.:)
---
Hétfő. 6.10-kor sikerült felkelnem. Ami egészen tragikus, tekintve, hogy 4.30-kor akartam. De legalább kialudtam magam. Valamennyire...:)
Meló után punnyadás, pihenés, lájtos nap volt...
---
Kedden reggel visszajöttem a buszmegállóból a cigimért. Mindenhol megnéztem, ahol a lakásban potenciálisan előfordulhat. Előtér és konyha. Sehol semmi. 
A kabátom helyett az alatta lévő pulcsim zsebébe raktam. Nem voltam ideges...:D
Hazajöttem melóból, és elballagtam a Lidlbe. Ez baromi nagy dolog ám, mert ha én egyszer hazajövök, akkor már nem nagyon szoktam itthonról kimozdulni.
Az egyik zebránál kb. 10 percet vártam, meg nem volt nálam százas, csak ennyi volt a probléma... Kb. öt emberhez mentem oda, mire valaki hajlandó volt nekem pénzt váltani...:/
Egyébként majdnem mindent vettem, amit akartam, a szatyromba is el tudtam pakolni, haza is tudtam hozni, szóval minden rendben volt...:)
---
Végre megértem, hogy valaki fél tőlem! Csak ehhez Szilvásváradra kellene utaznom, hogy rettegésben tartsam a lakosságot!:/ :D
Amúgy voltam már ott kirándulni. Évekig hordtam az ott vásárolt Champion-baseball-satyit, meg vettem két gombfoci-csapatot is. 
Senki nem csinálta össze magát félelmében. De ez ma már nem így lenne... :/ :D
---
Mostanában néha olyan mókuskerék-érzésem van.
Meló, bolt, meccs, posta, ügyintézés, stb. Aztán go haza az üres lakásba. 
Ez az utóbbi hetekben valamennyire megváltozott. 
Van valaki, akivel "megoszthatom"  gondjaimat-örömeimet, és én is "meghallgatom" őt, és én is próbálom őt segíteni hosszú életem során felhalmozott tapasztalataimmal.:)
Sőt, az utóbbi napokban rendszeresen egy lánnyal "beszélgetve" alszom el...:)
Köszönet érte!;)
--- 
(szerk.: ilyen sem volt még, kifelejtettem egy napot, a puskámat meg már kidobtam. Na mindegy is, pótolok...)
Szerda. Munkából fáradtan hazatérve felhívott Imi cimbi, hogy át tud jönni, kicserélni az izzót az előtérben. Átjött, kicserélte.:)
Előtte mostam. Meg egy hét után lepakoltam a ruhaszárítót. Ez nálam valami fóbia-féle. Lusta vagyok nekiállni leszedni a ruhákat. Persze ha nekiállok, akkor már gyorsan végzek. A borotválkozás ugyanez. Két-három perc alatt megvan, de utálom...:)
Ja, meg lassan párkereső estet kell szerveznem a zoknijaimnak, annyit szórok be pár nélkül a fiókba...:/ :D
Persze azt elfelejtettem, hogy a nappaliban-hálószobában -ami egy szoba...:)- egy spotlámpa-izzó vár cserére. Azt majd legközelebb...:)
Este stern TV a német RTL-en. Mert azt szeretjük.:)
---
Csütörtök. Szerintem tényleg telefonfüggő vagyok...:) Kb. fél órát maradtam itthon reggel, hogy egy kicsit töltsem a telefont...:D Mert anélkül ugye nem lehet beérni melóba...:)
Jaj... Reggelente egy olyan cukker némber szokott lenni a 14-es buszon...:$ 
Barna göndör haj, szép arc, formás popsi... Heh...:D
Hagyjuk is!:D
Délután 2-kor leléptem melóból, mert a MEOSZ-ban volt jelenésem.
A vidékinél egy jó nagyot zakóztam az aluljáró lépcsőjén. Mert ugye beszélgetni a lépcsőkorlátnak támaszkodva kell. Én meg hiába szóltam, hogy engedjenek oda, mert kapaszkodás nélkül nem tudok lemenni. Így szinte legurultam. 
Nem nagyon rázta meg őket. 
A Honvéd ligetnél majdnem még egy borulás: szakadó esőben, kinyitott esernyővel négyen kell menni egymás mellett. Én meg nem tudtam, merre kerüljek...:/
Na, aztán kimentem a 14-essel a mozgássérült egyesületbe. 
Ismét remekül tájékozódtam: azt hittem, hogy a posta mellett van az épület, de nem találtam. 
Hát persze, mert egy utcával lejjebb...XD
A "lehetőségre", vagy "felkérésre" még nem mondtam semmit. Vannak kétségeim...
Az önéletrajzom kész, a pályázatot holnap megírom, a többit meg majd meglássuk...
Nagy dolog -lenne- ez, csak éppen kevésnek érzem magam hozzá... 
 Mindenesetre több mint két órát beszélgettünk. 
Szimpatikus az elnökasszony, de az "Anyukád is biztos ezt akarná"-érvelést annyira nem szeretem. Egyrészt nem ismerte Anyut. Másrészt a bőgés kerülgetett...
A buszra ballagva megláttam egy Nemzeti Dohánybolt-cégért. 
Aztán annyira a buszmegállóra koncentráltam, hogy túlmentem rajta. Pff...XD
Visszafordultam. A trafikban találkoztam egy rég látott cimborával. Meg vettem egy öngyújtót. 
Elvileg illatos. Gyakorlatilag büdös...:D
Azon gondolkodtam, mi lenne, ha a dohánybolt előtt megállítana egy 18 év alatt fiatal, és megkérne, hogy menjek be, és vegyek neki... ÁSVÁNYVIZET? Megeshet. Mert nem mehet be...:D
A buszon egy kb. 16 éves lány átadta nekem a helyét. Ez kisebb lelki törést okozott, de túl vagyok rajta...:)
A szerda esti edzés után szívinfarktust kapott Akeeam Adams, a Ferencváros 22 éves, trinidad és tobagói légiósa. 
Nem szeretem a Fradit. De itt nem klubszínekről, hanem egy emberről van szó...
Ez életed meccse, gyógyulj meg, Akeem!
---
Péntek. Nagyon péntek volt.:) 4-kor felkeltem, vécére kellett mennem.
Aztán már nem feküdtem vissza, így 6.20-ra beértem dolgozni. 
Relatív gyorsan letelt. 
Egy kollegina zavart csak össze. 
Megkérdezte, megyek-e meccsre. 
A Kecskemét ellen, itthon.
Megyek, de csak tavasszal. Mert ma bizony a hírös városban játszunk. De majdnem elhittem, hogy rosszul tudom, a sorsolást...:)
Itthon pihi, tévé, net. Meg rántotta hat tojásból. Nem merek tükörtojást sütni...XD
Aztán ismét telefonnal a kezemben aludtam el, de a héten ez kb. minden nap így volt.:)
---
Ma még összedobok egy lottót, meg egy tippmixet, összepakolok, aztán kinézek apámhoz Écsre ebédelni. Utána valamikor jövök vissza. 
Este meccsnézős-beszélgetős sörrentés, holnap meg pályázatírás. 
A jövő hét meg olyan szinten lesz mozgalmas, hogy le sem merem írni...:)
---
Úgyhogy mára ennyi is voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2013. szeptember 22., vasárnap

Aki nem lép egyszerre

A cím innen:
A sánta bemegy a cukrászdába
- Jó napot kívánok. Van rétes?
- Sajnos nincs.
A sánta elindul az ajtó felé.
Közben bejön egy kis fiú, kér egy rétest, kifizeti és kimegy.
A sánta visszamegy és megkérdezi
- Nekem mért nem adott rétest?
- Hát tudja: Aki nem lép egyszerre...
Mert ebben a posztban több "mozgássérültes" téma lesz...:)
Sajátos bojkottját választottam a szingapúri Forma-1-es nagydíjnak. Vettel újabb pole pozíciója után a futam rajtjához időzítettem a bejegyzés megírását. Ha bármi érdemleges történik, felfüggesztem az írást. 
Michelisz Norbi amúgy futamot nyert az első szuzukai WTCC-futamon. Riszpekt.:)
---
Vasárnap délután Gergővel és Zsófival találkoztam. Először a plázában lévő Lipóti Kávézóba ültünk be. Hülyéskedtünk, megvitattuk a világ nagy és kevésbé nagy dolgait. Majd távoznunk kellett, kedvenc kávézóm dolgozóinak ugyanis meetinget tarottak.
Úgy volt, hogy hazamegyünk, de aztán "kis" gondolkodás után egy sportpubban kötöttünk ki, és megnéztük az MTK-ETO focimeccset. 
A hely nevét direkt nem említem. Ott egyikünk sem törzsvendég, ennek megfelelően (?) a pultoslány nem kicsit morcos volt, engem kb. egy szigorú kiképzőtiszt és egy matektanárnő keverékére emlékeztetett. 
A meccset egyébként 2-1-re az ETO nyerte, az első 60 perc még edzőbuktató játéknak is gyenge volt, utána azért megmutatták a srácok, hogy tudnak játszani- ha akarnak...
A nem kötelezők és meglepetések jöttek tippmixen, de egy osztrák meccs miatt buktam 27 ezer forintot...:(
---
Hétfőn másfél óra szundi-üzemmód után 6 körül sikerült felkelnem, ennek megfelelően elég buta napom volt. Fáradt voltam és nyűgös...:)
Este net, facebook, döglés, és kb. ennyi...
---
Kedden kelés fél 6-kor, alakult a molekula.:) 
Megint este fél 9-re mentem fogorvoshoz, de ezúttal nem mentem előtte haza, hanem melóból a plázába indultam. Volna, de nem találtam a fülhallgatómat. Anélkül pedig nem szeretek (tömeg)közlekedni. 
Szerencsére egy neve elhallgatását kérő kolléganőm megtalálta.:)
A plázában befizettem két függőben lévő számlát, kávéztam, kajáltam, a fennmaradó időben pedig bambán néztem magam elé egy padon ücsörögve. Nagyon izgalmas volt...:)
Megbámult egy 8-10 év körüli kislány. Igen, a járásomat... 
Tudom, én vagyok hülye, hogy ezeket felveszem... De most nem erről van szó... "Nézd anya, hogy megy az a srác!"-mondta a lány az anyukájának, de olyan hangsúllyal mintha legalábbis egykerekű biciklin tekertem volna... 
Szegény anyuka meg igen szégyenkezve nézett rám vissza, pedig nem volt oka rá. 
A fogorvos sima fájdalommentes beavatkozás volt, legközelebb október 22-én kell mennem. 
Hm... Mozgássérült sportrajongóként furcsa megélni, hogy ugyanazon a napon jelentik be, hogy a Honvéd új stadiont kap, meg azt, hogy gondok vannak a mozgáskorlátozott gyerekek oktatásával, gyógyításával foglalkozó Pető Intézet finanszírozása körül. 
A legfájóbb az, hogy az intézet a politika játékszere lett, kormányoldal és ellenzék jól elcsámcsog rajta, hogy "kiafaszagyerek", a sérült gyerekek sorsa -sajnos- sokadrangú kérdés...
---
Szerda. Délután bementem Gergő kollégával a városba. Neki volt valami elintéznivalója, és mondtam neki, hogy elkísérem, a parkolási engedélyemmel könnyebben talál parkolóhelyet a belvárosban. 
Amíg ügyintézett, én elindultam egy számítógépes bolthoz, házat venni a külső vinyóhoz, de nem találtam meg, visszafordultam. 
Aztán elmentünk kocsival, de akkor meg nem azt kaptuk, amit kértünk, és csak itthon vettem észre. Szóval volt még egy köröm az üzletbe, de erről majd később... :)
Este semmi extra, facebook, tévé... És kikapott a Fradi női kézilabdacsapata Dunaújvárosban...:) Innentől gyakorlatilag semmit nem ér, hogy az első fordulóban megverték az ETO-t, előztünk is a tabellán...:)
---
Csütörtökön végre sikerült 5-kor felkelnem. Időben beértem, jól is telt a nap.
Érdekes és izgalmas munkanap volt, ennek okáról nem szabad írni.:)
Azt azért talán megemlíthetem, hogy egy német kollégával volt egy 28 perces telefonbeszélgetésem, a végére úgy kiszáradt a torkom, mintha 2 németórát végigbeszéltem volna.:)
Este meg pizzát "kellett" rendelnem, mert megromlott a kenyerem... :( :)
De nagyon finom volt. Pizza Forte. Kicsit olyan Pizza Hut-feeling.:)
---
Péntek. Hát nem semmi egy délután volt. 
Ugye el kellett mennem a számítógép-boltba. Nem nagyon volt hozzá kedvem, az is megfordult a fejemben, hogy a számomra teljesen használhatatlan gépházat meghirdetem valahol, magamnak meg "majd valamikor" veszek. Szerencsére Gergő, kedves kollégám és barátom duruzsolt a fülembe, hogy hajlamos vagyok hisztizni, menjek el, meg különben is és egyáltalán. Így aztán dacból és csakazértis elmentem. 
Ennyi reklámot megérdemelnek, a Bitboltról beszélünk.
Kocsival már háromszor voltam ott. Egyszer összeállíttattuk az új gépemet, egyszer elhoztuk, harmadszor meg ugye szerdán Gergővel. 
Az én tájékozódási képességem viszont katasztrofális. 
Az Iparkamaránál szálltam le a buszról, és elindultam a kollégák által mondott útvonalon. A török kajáldánál sikerült egy hatalmasat zakóznom, ráléptem a járdaszegélyre, és felborultam. Felállva megbillentem, és beestem egy bokorba... Vérző kézzel, és a fűtöl zöld tenyérrel folytattam utamat. 
Mentem, mentem, mendegéltem, míg a Kreszta-házhoz nem értem. És kurvára nem tudtam, hol vagyok. Felhívtam Gergőt, aki útbaigazított. 
Így megtaláltam a boltot, ahol teljesen sima és korrekt módon kicserélték a házat.
Hm... Mondtam már, hogy katasztrofális a tájékozódási képességem? 
A boltból kilépve nem tudtam, hol vagyok. Gergőt már nem akartam felhívni, mert bár tudja, hogy nem vagyok normális, a fokozat azért nem mindegy. 
Elindultam, gondoltam szűzhártya módjára majd csak kilyukadok valahol. 
Volt sok beülős-teraszos hely a környéken, szóval az is egy opció volt, hogy megpihenek egy kávéra. 
És egyszer csak a Széchenyi téren találtam magam. 
Leültem egyet szusszanni. (lásd még: rágyújtottam).
Ahogy így elmerengve bámultam a semmibe, odajöttek hozzám valami versenyen résztvevő fiatalok, akik aláírást gyűjtöttek egy "mexikói állatfaj megsegítésére". Egy A4-es papírt nyomtak elém, amit a legolvashatatlanabb aláírásommal aláfirkáltam.
Ezután odajött hozzám egy néni, és megkérdezte, hogy miért írtam alá a papírt, nem félek-e, hogy visszaélnek az aláírásommal.
Mondtam neki, hogy ez csak poén, játék... Erre persze az volt a válasz, hogy annak meg mi értelme volt, az ő idejében még értelmesebb dolgokkal foglalkoztak. 
Ennyiben maradtunk. 
Aztán a Baross út felé indultam el a buszra. 
Rengeteg vámosszabadin elszállásolt menekültet láttam, márkás cuccokban, menő telefonnal. Nincs ezzel gond, nem irigylem őket. Nyilvánvaló, hogy nem hobbiból hagyták el hazájukat. 
Vagyis van ezzel gond, erről nem elsősorban ők tehetnek...
De ők is. 
Próbálok óvatosan, politikailag korrekt módon fogalmazni...;)
Itt is voltak vetélkedő fiatalok, egy fürdőköpenybe öltözött srácnak kellett letérdelve "lánykérnie". Több csaj is megállt nekik, és vette a lapot, mosolyogva tartva az ujját. 
Voltam két Nemzeti Dohányboltban is. Az egyikben vizet vettem, a másikban cigit. A kilincs megtalálása csak az egyikben okozott gondot.:D
Már majdnem elértem a Honvéd ligetbe, és roppant büszke voltam magamra, hogy mennyit sétáltam.
Ekkor a zebrán pár kisebbségi jött velem szembe, járásomat utánozták, mutogattak rám, röhögtek rajtam. Sőt a társaságból az egyik csaj odajött hozzám, hogy a többiek szerint lehetne a feleségem. Az eszem majd megállt...:/
Aztán hazatértem. 
Facebookon még láttam egy tanulságos videót, a szilvásváradi önkormányzat ülésezett a tervezett fogyatékos otthonnal kapcsolatban. Kinyílt a bicska a zsebemben...:/
A fentieket elég alaposan ki is tárgyaltuk ismerőseimmal-barátaimmal facén...
Aztán pihi, tévé, olvasás, alvás. 
---
Szombat. Az ETO Parkban volt jelenésem, ahol mozgássérültek által űzhető sportágak bemutatóját tartották. 
Dél körül indultam el, először boltba mentem. 
Vettem fokhagymát, apám rendelt fél kilót. Fogalmam sem volt, mennyi fél kiló, de sikerült 42 dkg-t felmarkolnom...:)
Az ETO Parkban kiszúrtam a mozgássérültek megyei szövetségének új elnökét, akivel már beszéltem telefonon, de még csak képen láttam. 
Mennem kellett volna hozzá a héten, de sajnos elmaradt. 
Vagyis nem, mert végülis odamentem hozzá...XD
Jövő héten meg tényleg találkozunk...:)
Eldőlt, hogy mégiscsak megyek Pestre ottani sulim öregdiák-találkozójára, egy ismerősöm megy kocsival -de még milyennel...:P-, és engem is el tud vinni.:)
Végül, de nem utolsó sorban négy év után találkoztam Verával, aki Zsófi!:) Az igazat megvallva ez volt a második személyes találkozásunk, de iwiwen, facebookon többé-kevésbé rendszeresen tartottuk a kapcsolatot. Megismerkedésünkről egyébként itt olvashattok!:)
Alig ismertem meg, azóta szőke lett a Drága...:) És már élőben is elhangozhatott az Ifjú Hölgy megszólítás!:)
Egyébként egy sportágat sem próbáltam ki, elsősorban nézelődtem.
A speciálisan sportcélokra készülő kerekesszékkel azért mentem egy kört, hihetetlen, mennyivel másabb, mint egy "normál" kerekes szék, nagyon lehet vele menni.
Persze közös a két típusban, hogy addig nincs gond, amíg magadtól ki tudsz szállni belőlük...
Ja: bemutatót tartott Boczkó Gábor világbajnok párbajtőröző is. 
És volt kutyabemutató is. Mindkét eb speciálisan kerekesszékben élő mozgássérültek segítésére lett kiképezve.
Villanyt kapcsoltam, felvesznek a földről pénzérmét, kulcscsomót. 
Bevásárló kosarat cipelnek.
A leejtett virslit is felveszik, és csak külön engedély után eszik meg.
De ők is emberek. Vagyis kutyák: szeretnek frizbizni, de ha kaka lesz, akkor kaka lesz. Jó messzire elvonulva, frizbivel a szájban!:)
Szóval nem volt unalmas nap. 
Este meg NB1-es focimeccseket néztem. És mindhárom tippmixem elszállt. És a lottón sem nyertem...:(
De viszonylag időben lefeküdtem, és kialudtam magam.
---
Ma csak Sportért voltam, ebédre meg sonkás bundáskenyeret sütöttem. Meg önéletrajzon agyaltam. Meg jövő hetet tervezgettem.
Este 18.30-kor meg ETO-Debrecen focimeccs. 
Előtte Fradi-Újpest, a hírek szerint 24 ezer néző előtt, bár azt nem fogom végignézni, mert szerintem elvonulunk valami krimóba sörrenteni.
---
Jövő hét?
Bank, mozgássérült szövetség tuti. Személyi igazolványt kéne újítanom, meg nem kizárt, hogy útlevelet is. 
Meg egy-két régóta halogatott találkát is meg kéne ejteni. 
Hétvégén meg kinézek faterhoz. 
Mára pedig ennyi.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2013. szeptember 15., vasárnap

Az irrealitások talaján

Vasárnap a blogbejegyzés megírása után semmi lényeges nem történt. Vagy csak nem emlékszem... Ja, mondjuk Forma-1 volt, amit Vettel nyert. Át is aludtam...:)
---
Hétfő reggel bementem a felújított Lipóti Pékségbe. Sikerült is "beesnem" az üzletbe. Hm... Ez persze csak és kizárólag a saját figyelmetlenségemnek tudható be, mindenesetre meglepett, hogy nem lehetett elkerülni egy "fellépő" beiktatását, amikor annyit beszélnek az akadálymentesítésről...:)
Délután alsószomszéd leányzó megnyírta a hajamat. Mert megkértem. Az a vicces, hogy neki van kutyakozmetikus végzettsége is....:)
Most állítólag rosszfiús frizurám van...:)
----
Kedd. Van pár dolog az életemben, amit eléggé irreálisnak, már-már szürreálisnak tartok. Bicikli, jogosítvány, barátnő... A sorrendért elnézést...XD
A bicikli már ugye pipa, megvan. Azóta mondjuk nem használtam, amióta megvettem, ezért ég is a pofám, de ez változni fog.:)
Jogi továbbra is no way, valósággal rettegek tőle...:/
Barátnő-témában oldalakat tudnék írni, ettől most inkább eltekintek...
Na, de ez csak onnan jutott eszembe, hogy kaptam egy elég érdekes telefont. "Nagy dolog van készülőben"-mondanám. Ez is eléggé irreális, de megvalósulhat. Ha dolgozom érte. Első lépésben egy folyó szöveges önéletrajzot kell majd írnom. Ami azért vicces, mert a.) nem tudom, hogy azt illik-e a nevemmel kezdeni, vagy azt a végére kell írni, illetve b.) fogalmam sincs, mi volt a szakdolgozatom címe, pedig azt bele kellene írni, ha már...:)
Egyébként valakinek elmeséltem már ezt a dolgot, valaki meg hallotta, de majd mesélek bővebben, ha lesz valami konkrétum.
Kollegina szerint híres leszek. Na, attól azért nem félek...:)
Este fogorvosnál voltam. Fél 9-re mentem, előtte itthon fürdés, vacsora, fogmosás, fürdés, szóval hazaérve már csak le kellett feküdnöm...:)
A kezelés teljesen fájdalommentes volt. Ami viszont morbiddá tette a dolgot, hogy Hofi-kabaré szólt a rendelőben, és párszor kevés híján elröhögtem magam- miközben a doki a számban matatott...:)
Este meg meccs volt. Magyarosrszág-Észtország 5-1. Hoztuk a kötelezőt, jó lett volna hasonlóan játszani Bukarestben is. 
Ami árnyékot vet a győzelemre, az Dzsudzsák -már elnézést- "hisztis picsa" nyilatkozata. Minősíthetetlen.
Persze közben kiderült, hogy ő nem úgy gondolta... Még szerencse.... 
Ehhez képest éles kontrasztot jelent Laklóth Annának, a Hat Agro Uni Győr női kosárlabdacsapat csapatkapitányának nyilatkozata.
Hihetetlenül éretten, és a körülményekhez képest optimistán nyilatkozik...
Ezek után el lehet gondolkodni azon, hogy kit nevezünk igazi példaképnek...
Szerintem Laklóth Anna sokkal inkább rászolgál erre a jelzőre, mint Dzsudzsák Balázs...
Eddig egyébként összesen egy győri női kosárlabda voltam kint, de a jövőben szerintem több meccsre ki fogom menni. Ez a csapat megérdemli. 
A csapat elhunyt edzőjére és klubigazgatójára emlékező, a Sportklub által készített filmet pedig itt nézhetitek meg...
---
Szerda délután megpedikűröztem magam, már nagyon fájt a lábam, szerencsére sikerült a "tűzoltás".
Igen, tudom, szólt egy volt osztálytársnőm, hogy bármikor riadóztathatom, ha ilyen jellegű probléma merülne fel, majdnem éltem is a lehetőséggel, de szerencsére sikerült megoldani a problémát...:)
Este meg bundáskenyeret sütötten. Mert az jó.:)
Hm... Nem kizárt, hogy 2014-ben női kézilabdában a férfiakhoz hasonlóan négyes döntő zárja a BL-t. Ez annyira magyaros...
Mármint ha minden jól megy, jövőre lesz Győrben megfelelő sportcsarnok, erre beadunk három (!) pályázatot- budapesti rendezéssel...:/ :D
Mindegy, azért a Papp László Sportarénában is lenne hangulat. 
Amiatt azért nem szomorkodnék, ha a mai BL-selejtezőben az Érd legyőzné a Fradit. Bár erre elég kevés az esély...:)
Abszolút lényeges infók: mégsem szállt el a külső vinyóm, új házat kell vennem....:)
Az előtérben lévő ufólámpában viszont kiégett az izzó, annak a cseréje viszont mókás, mert nem tudom, milyet kell bele venni, illetve fel se tudok mászni kicserélni. De többen is megígérték, hogy segítenek...:)
---
Csütörtök. Megint egy órát szundiztam reggel...:O :)
Este megint fogorvos, előtte fürdés... A kádban ráestem a s*ggemre. És fájt. De már nem fáj. Teljesen jó..:)
Doki előtt a Mekiben vacsoráztam, fogat is mostam, András cimborámmal is találkoztam, teljesen jó volt. :)
A rádióban ezúttal nem Hofi volt, hanem valamelyik showder klubos csóka, az annyira nem volt vicces...:)
----
Pénteken 4-kor keltem. Kollégám korán jövős-korán távozós napot tervezett, gondoltam szolidáris leszek vele. 
Beértem hatra. Ő sajnos nem... :( :)
Ebből azért nem lesz rendszer, hulla voltam...
Péntek 13.: sikerült úgy lefőznöm a kávét, hogy nem raktam a helyére a kávékitöltőt, és az egész elfolyt a munkalapra... Sírni tudtam volna...:/ :)
De azért főztem SOS még egyet...
Szóval időben leléptünk aznap melóból, tudtam volna ügyintézni, persze az ehhez szükséges papírokat elfelejtettem magammal vinni...:/
Így aztán hazajöttem, pihengettem. 
Este elmentünk kórházi cimborákkal sörözni a Smukiba, jó volt, jól elhülyéskedtünk. 
Elég gyorsan kérték az emberek a köröket, volt, hogy három korsó sorakozott előttem...:O 
Nem csoda, hogy itthon már nem kívántam a szokásos levezető sört...:)
Éjfélre már itthon voltam, taxival jöttem. Téti volt a taxis. És lány...:O :)
---
Tegnap délelőtt el akartam menni az ETO Parkba, postára meg boltba. 
Valami megmagyarázhatatlan belső sugallat hatására mégsem oda mentem, hanem bebuszoztam a városba. A posta persze már bezárt, de újságot tudtam venni, lottót meg tippmixet is adtam fel. Hehe, nyolc meccset raktam, és öt már megvan...:)
Ebédeltem a vasútállomásnál lévő gyrososnál... Hááát... Hirdetik, hogy 1 perc alatt kész. Kész is volt, viszont nyers volt... Vagyis olyan fura... 
De nagyon segítőkészek voltak, járásomat látva kivitték a kajámat az asztalhoz...:)
Aztán Tesco. Vettem kólaízű italport (is). Kb. fősuli óta nem ittam. Botrányos...:D
A csokis-meggyes palacsinta viszont határozottan finom volt...:)
Délután meg itthon pihengettem, tévéztem, neteztem.
Meg rendbe raktam az elfekvő számlákat-papírokat, nagyon izgi volt...
Este kedves barátom-olvasóm-szurkolótársam Zsófi, és párja Gábor örök hűséget fogadtak egymásnak. Ezúton is gratulálok nekik!:)
Zsófinak nem tudom mi lesz az asszonyneve, de ha az, amire gondolok, akkor nagyon aranyos!;) Mondjuk amúgy is!:)
Este időben, 10 körül lefeküdtem, fél 8-ig aludtam, szóval nagyjából ki vagyok aludva...
---
Reggel lementem Sportért, meg vettem cigit. Elfelejtettem személyit vinni, szerencsére nem kérték...:)
Most mindjárt berakok egy adag mosást, meg ebédelek. 
Délután lehet találkozom egy kedves cimborával és barátnőjével. Meg lesz Debrecen-Vidi, meg MTK-ETO. 
Mindkét meccs érintett a tippmixem szempontjából, úgyhogy Hajrá, ETO és Loki!:)
Nézzenek oda, a Forma-1-et meg kihagytam: Räikkönen jövőre Alonso csapattársa lesz a Ferrarinál. Immáron hivatalos. 
Merész döntés, kíváncsi vagyok, hogy fog elsülni a dolog...:)
Az 1976-os VB James Hunt-Niki Lauda párharcát bemutató Rush- Hajsza a győzelemért című filmet pedig kötelező megnézni egy magamfajta sportrajongónak. Mondjuk még nem láttam..:)
---
Jövő hét?
Huh...
Fogorvos, bank, posta, "fent említett projekt", szombaton mozgássérült rendezvény, vasárnap szüret Écsen, este meg ETO-Debrecen. Szóval nem lesz unalmas....
Október 17-én meg újra öregdiák találkozó lesz egykori sulimban, a budapesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthonban. Már nem így hívják, de azt nem tudom megjegyezni...:) 
Nem tudom, szerintem ezúttal kihagyom, de ez még változhat. 
Egyedül nincs kedvem Pestre vonatozni...
---
És mára ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2013. szeptember 8., vasárnap

Lesújtva

Péntek délután már az 5-ös számot nyaldosta az óra kismutatója, mire letettük a lantot a munkahelyen. (Nagyon szép megfogalmazás, de ez az írás sajnos egyáltalán nem lesz happy...)
Meló után nem mentem sehová, hanem hazasiettem, mert túlzás nélkül az év focimeccse következett: Románia-Magyarország VB-selejtező. 
Itthon, egyedül néztem a meccset, de a lehetőségekhez képest kicsíptem magam: a meccs előtt fürödtem, borotválkoztam, körmöt nyírtam. 
Meg kaját rendeltem. 
A futár kicsit későn ért ide, és el is tévedt.
Így aztán lemaradtam a meccs elejéről, és amit ekkor még nem sejtettem, a románok vezető góljáról is. 
Szerencse, hogy aludtam, még egyet a történtekre, így aztán higgadtan, többé-kevésbé lenyugodva tudok írni a mérkőzésről. 
A végeredmény ismert, 3-0 a románoknak. 
Következzék néhány rövid észrevétel. Szigorúan szubjektívan.
-"Rosszkor kaptuk a gólt." Tessék mondani, lehet gólt kapni jókor? Hát persze, hogy nem. Volt még hátra a meccsből csak a rendes játékidőt számítva 88 perc, lehetett volna rendezni a sorokat. Nem sikerült. Nagyon nem. 
-"Bénítólag hatott a légkör." Mégis mire számítottatok? A magyar válogatott Romániában mindig feszült hangulatú, presztízsmeccset játszik. Ehhez fel kell nőni. Rosszul játszani lehet, lélektelenül, gyáván soha. 
Tbilisziben, Rómában, vagy Stockholmban sem. Bukarestben főleg nem.
-Magyarországon ciki futballszurkolónak lenni. Rossz a labdarúgásunk, lehet nyelvet köszörülni a játékosokon, szurkolókon... És mindenen, ami kishazánkban focival kapcsolatos. Most itt az újabb muníció. 
-Nem akarok politizálni. De tény, hogy most országunk kormánya egyértelműen sport-, és futball-párti. Stadionok épülnek, a korábbiakhoz képest felfoghatatlan mennyiségű támogatás érkezik a sportágba. 
Ennek jogosságát nem ártott volna alátámasztani. 
-Olvasom, hogy a játékosok kérésére a meccs előtt Gáspár Laci A szeretet él című slágere szólt az öltözőben. 
Szerintem jobb lett volna levetíteni egy kisfilmet vízilabdázóink VB-szerepléséről, esetleg hokisaink hőstetteiről. 
Ők a szarból is tudnak várat építeni. 
-Ez a csapat tényleg szerethető és szimpatikus- volt eddig. Ezt sikerült egy meccsel tönkrevágni. Mert sikerült. 
-Bogdán Ádám, a csapat kapusa szenzációsan védett. Neki maximális tisztelet és gratuláció!
Az más kérdés, hogy pár hét, és az egész el lesz felejtve, és ugyanúgy fogunk szurkolni a válogatottnak. Hogy megérdemlik-e, az már egy másik kérdés. 
Banális, de a következő, észtek elleni meccs időpontjában fogorvosnál leszek. És egyáltalán  nem bánom. 
---
Szombat délelőtt bementem a városba, a postán adtam fel csekkeket, a vasútállomáson meg vettem Sportot, és adtam fel lottót. 
Egy oszlopnak támaszkodva vártam a buszt. Megállt a megállóban egy naaagy fekete autó. 
Odahívtak magukhoz, útbaigazítást kértek. Ahogy elindultam feléjük, kitört belőlük a röhögés. Csillapíthatatlanul. De nem rajtam röhögtek. 
Sajnos nem tudtam nekik segíteni, de további jó szórakozást kívántam nekik. 
A városból visszatérve kaját rendeltem a DAC étteremből, finom volt és laktató. Aztán megnéztem a Forma-1 időmérőt. 
Totális Red Bull-dominancia, újabb Vettel-pole, így nem voltam túl lelkes.
Le akartam menni egyet biciklizni, de nem jött össze, mert elnyomott az álom. Lefeküdtem, olvastam, aludtam.
Fél 6 körül keltem fel.
A facebookon egy szörnyű hír fogadott. Balesetet szenvedett a Győr női kosárlabdacsapatának busza. A csapat edzője, Fűzy Ákos és Tapodi Péter klubigazgató meghalt, a 19 éves szerb játékos, Natasa Kovacsevics lábát amputálni kellett.
Szörnyű tragédia. Ez a tragédia, nem a bukaresti vereség...
Annak idején én is túléltem egy súlyos autóbalesetet, szóval elég érzékenyen reagálok a témára. Gyakorlatilag "teljesen mindegy", miért tért át a Lada a másik sávba. Az is hihetetlen, hogy a buszsofőr felelősségét firtatják. (merthogy ütközött volna frontálisan, úgy kisebb lett volna a baj, mint így, hogy elrántotta a kormányt...)
Őszinte részvétem az elhunytak családtagjainak, mielőbbi teljes gyógyulást a sérülteknek, a csapatnak pedig kitartást, és sok-sok erőt kívánok!
Ami mellet viszont bloggerként, kommunikációs szakemberként, győriként, sportrajongóként, és szimplán emberként nem tudok elmenni szó nélkül, az a Nemzeti Sport mai címlapja: gusztustalan, szenzációhajhász, kegyeletsértő, és méltatlan. Szégyen és gyalázat. 
---
Este már semmit nem csináltam, tévéztem, olvastam, kajáltam, fürödtem, aludtam. És X-faktort néztem. Az új mentorok szerény véleményem szerint katasztrofálisak, szóval szerintem ez volt az utolsó adás, amit többé-kevésbé célirányosan megnéztem. 
---
Reggel elmentem sportért. Komolyan gondolkodtam rajta, hogy a triciklivel megyek, de nem mertem nekivágni...:( :)
Mára semmi extra program nincs tervben, rendrakás, mosás, ilyesmik. 
Délután ugye Forma-1, és állítólag nem kizárt, hogy esős verseny lesz, szóval van remény...
Másban nem nagyon bízhatunk...:( :)
---
A "személyes szál" ezúttal kimaradt a bejegyzésből, ne haragudjatok érte...
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!  

2013. szeptember 5., csütörtök

Csak úgy spontán

Nem terveztem mára bejegyzést, de aztán valahogy rámjött az írhatnék. Úgyhogy elkezdem, ha megakadnék, akkor megy a poszt a kukába.:)
A kedd hátralévő része különösebb esemény nélkül telt el. Rendeltem kaját, tévéztem, pihengettem, és kb. ennyi. Ja, és időben sikerült ágyba keveredni. Az sem egy utolsó dolog.:)
---
Szerdán aztán mentem dolgozni. Reggel eszembe jutott, hogy még nem vettem új bérletet. Így augusztushoz hasonlóan ismét az automatából próbáltam meg bérletet venni- bankkártyával. 
Egészen addig jól is ment a dolog, amíg be nem dugtam a bankkártyát. Akkor kiírta a gép, hogy várjak. Majd kiírta, hogy vegyem ki a kártyát. Ezután kiírta, hogy tegyem be. Aztán várjak újra. Vegyem ki megint. Tegyem be. Várjak. Vegyem ki. 
Szóval kellemesen elpettingeltünk az automatával -tudom, hogy a berakás-kivétel az nem petting, csak nem jut eszembe jobb szó...:)-, de idővel ugye meguntam. A fal felé fordultam, és aludtam. Ja nem: szerencsére sikerült fizetési módot váltanom, és készpénzzel vettem bérletet.
Viszonylag időben beértem dolgozni. 
Fura volt. Ugye majd' két hét szabi, péntek meló, aztán két nap kényszerpihenő után... Talán újra felvettem a ritmust.:)
Ezt a péntekről is biztos írtam már, de jó volt újra emberek között lenni.:)
Lennének új adalékok a fiú-lány-barátság témában is, de erről nem írok most, mert még elkezdődik az agyalás...:)
Hm... Ugye a hétfő-kedd az nem tervezett távollét volt, és amíg nem volt pontos infó, hogy miért nem dolgozom, valaki azt mondta, hogy biztos felborultam az új triciklimmel... Egy-két helyről visszahallottam.:)
Nem, nem erről volt szó...:)
Most gyógyszerkúrán vagyok. Antibiotikum napi háromszor, amíg a dobozból el nem fogy. 
És tegnap ebédkor fent felejtettem az irodában. 
Evés közben eszembe  jutott, szó nélkül felálltam, és elfutottam érte. 
Jaj, hát aláíróm, tényleg elég ijesztően néz ki, ha én futok...:)
De ez tök jó ürügy is: focizáskor nem azért szeretek védeni, mert lusta vagyok futni, hanem mert hülyén nézek ki futás közben. Na jó, amúgy is, de ez már egy másik történet. 
Na, és közben felhívott ugyancsak ebédelő kollégám. 
Kinyomtam, mert gondoltam azt akarja megkérdezni, hogy miért futottam el.
Aztán már úton voltam lefelé, amikor hívott még egyszer. Akkor már felvettem.
Megkért, hogy vigyem le a kanalát, amit fent felejtett. A lépcsőfordulóból mentem vissza. Nagy sztori, mi?:)
Ma meg levittem a gyógyszert ebédkor, de majdnem elfelejtettem bevenni, mert letakartam szalvétával...:)
Meló után aztán itthon pihi, aztán felhívott Kata barátosném, hogy odaadná a hétfőn készült fogászati röntgenfelvételeket, találkozzunk este 7-kor a szökőkútnál. Ezért aztán felkerekedtem, és bementem. Ott volt Esztike, és Lucy kutya is. Mindhármukkal már nagyon régen találkoztam, szóval jó volt egyet beszélgetni. 
A beagle-vel nyilván nem beszélgettem..:)
Tök morbid volt, hogy mesélték a csajok, hogy a vámosszabadi menekülttábor okán mennyi néger van a belvárosban -komolyan mondom, én még egyet sem láttam...:)-, közben meg körülöttünk hőzöngtek a... A megszokott kisebbség, na... Arrébb is kellett ülnünk...:/
Nem töltöttünk túl sok időt együtt, Kata hozott még nekem vacsit a Mekiből, megvárta velem a buszomat, a Barátok köztöt már itthon néztem.
Cimborám hívott még korábban az esti ETO-meccsre. Hatkor kezdődött a Ligakupa-csoportmérkőzés a Tatabánya ellen. Ennek a kupasorozatnak a meccseire nem nagyon szoktunk menni, de a másik két csoportellenfél, a Sopron és a Fradi ellen már én is ott szeretnék lenni. 
Ezt most lemondtam a fogprobléma miatt, meg ugye a röntgenek még nem voltak nálam, ma meg mentem fogorvoshoz. 
Aztán hívott is a cimbora, hogy Rudolf mesterhármasával a 28. percben 5-0-ra vezet az ETO. Aztán kiderült, hogy a mesterhármas kamu, a többi stimmel, sőt, a fülem hallatára megszületett a hatodik találat is. A vége 7-0 lett, kicsit visszavettek az urak a második félidőben..:)
De Rudolf tényleg lőtt gólt, adott gólpasszt is, és a Nemzeti Sport szerint nagyon ügyesen játszott. Kezdetnek nem rossz...:)
Még valami: tegnap valami volt a levegőben. Facebook-üzenőfalon, személyesen többen mérgelődtek, panaszkodtak, idegeskedtek, magamat is beleértve... Furi volt...:)
---
Pont tegnap írtam valakinek, hogy akkor leszek újra a régi, ha majd újsággal, vagy telefonnal kezemben fogok elaludni. Jelentem, sikerült!:)
És nem is volt olyan nyűgös ébredés, mint mostanában. Rájöttem, hogy ebben az is szerepet játszhat, hogy lecseréltem az ébresztőzenét, stílusosan a Wake me up-ra...:)
A munkanap gyorsan eltelt, főleg azért, mert ebéd után leléptem, 2-re mentem fogorvoshoz. 
Hamar végzett, csak tisztogatott, injekciót sem adott be.
Reménykedtem, hogy jövő keddre nem ilyen korai időpontot ad, mert azért nem jó mindig ilyen hamar távozni melóból. Nos, kedden este fél 9-kor megyek...:( :D
Aztán hazajöttem. A buszon egy kicsit mérgelődtem, megint tele volt a busz eleje. Csak az eleje. A lépcsőn álltam. Az nemnagyonjó. Szerencsére sikerült befurakodnom középre. 
Én és a furakodás... Na, az is szép látvány!:)
Itthon kávé, újságolvasás, most meg írtam.
Holnap végre péntek. Pff... Ezt úgy írom, mintha olyan baromi hosszú hetem lett volna...:)
Posta kell, meg lottó kell, meg tippmix kell. 
Igen, a postán is lehet lottózni meg tippmixelni, de a Lipótinak külön  hangulata van...:)
Holnap este meg román-magyar VB-selejtező. 
Győzni kell!:)
És nem fogy el addigra az antibiotikum, szóval sörmentes lesz...:(
Hétvégén meg mosás. Meg jó lenne, ha találnék valakit, aki letolja a hajamat...:)
Meg Forma-1 Olasz Nagydíj. Meg persze triciklizni is fogok. Szerintem csak keveset, és óvatosan. De ez majd kiderült!
Jók legyetek!
Holnap Hajrá, Magyarok!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2013. szeptember 3., kedd

Fogas kérdés

Hát ez a pár nap megint nem volt gyenge...
Pénteken dolgoztam ugye először. Teljesen rendben volt. Átnéztem az e-mailjeimet, tettem a dolgom, megbeszélgettük a szabi alatt történt dolgokat, ahogy az ilyenkor lenni szokott.
Sőt egyik kollégám átküldött nekem egy hirdetést, amiben egy háromkerekű biciklit hirdettek. Megmutattam főnökömnek, aki rögtön telefonált is az eladónak, és egy harmadik kollégával megbeszéltük, hogy szombat reggel elmegyünk meglesni a vasat. 
Meló után elmentem plázába. Igen, Lipóti, tippmix, lottó. 
Meg megvettem Szepesi Niki legújabb, vagyis második könyvét. Hát elég durva, részletek majd máskor, eddig csak én is beleolvasni tudtam...
---
Szombat reggel éreztem, hogy valami gond van, felduzzadt az arcom, és a nyelvemmel is éreztem, hogy bent valami nem stimmel. 
Közben befutott Gergő kolléga, biciklinézés előtt ittunk egy kávét, és neki is feltűnt a megszokottnál is furcsább fejszerkezetem.
No, de elindultunk biciklit nézni.
Tartottam tőle, hogy abszolút kudarcélmény lesz, azaz nem fogok tudni menni vele.
Hát nem lett. Tudtam menni vele.:)
Gergővel olyanok voltunk, mint egy Forma-1-es csapat a boxkiállás gyakorlásakor. Megtolt, instruálst, stb. 
Az eladó fazon is nagyon korrekt volt, még az egyik kereket is kicserélte. Ha már boxkiállás...:)
Hamar megegyeztünk, jó áron jutottam hozzá a vashoz, nem is alkudtam sokat.
Egy darabon kolléga jött mögöttem autóval, tiszta Tour de France (micsoda hasonlatok...XD)
De az utcánkban egyedül kellett végigjönnöm, ami csak azért volt mókás, mert mozgó biciklin utoljára kb. 20 éve ültem, forgalomban pedig még soha nem tekertem...
Na, a mondat első fele nem teljesen igaz, ETO-meccsről hoztak már haza bicikli csomagtartóján, hát az elég megrázó "élmény" volt. 
Szóval tekertem az utcánkban, persze ki kellett kerülnöm egy autót, ami a járdán parkolt...:) 
A buszmegálló előtt meg tök fura volt elsuhanni az eddigi elsántikálások után...:D
Hazaértünk, Gergőtől elköszöntem, közben megérkeztek tesómék, és bementünk a kórházba. Kezdődött a móka.
Szájsebészet. Ott egy kiírás várt, hogy hétvégén a Fül-Orr-Gégészetre kell menni. Ezen rengeteget gondolkodtam, hogy miért pont oda, aztán bevillant.  Németül ugye a fül-orr-gégészt Hals-Nasen-Ohren-Artzt-nak (nyak-orr-fül-orvos) nevezik, így a fül-orr-gégész-simán lehet FOG-orvos. Helyben vagyunk!:)
No. Onnan elküldtek a Sürgősségi Osztályra. Ez az új szárnyban van, tiszta Vészhelyzet-feeling.
Először megkérdezték, hogy mit keresek én ott. Mondom leküldtek. Megkérdezték, hogy miért. Ezt a kérdést ugye nem az én kompetenciám megválaszolni. 
Közben egy nővérke rátolt a lábamra egy kerekesszéket, így egy ideig a bokám jobban fájt, mint a fogam. Meg mellettem németül beszélő betegek voltak, akikkel a nővérek nem igazán találták a közös hangot. Nekem meg nem volt erőm segíteni.
Na, aztán megmérték a lázam egy nagyon pöpec izével, és megkértek, hogy másnap reggel 9-re menjek be a fül-orr-gégészetre, addig jegelés, Algoflex, pihi. 
Ja, és a papíromra az écsi címemet írták, ennek még lesz jelentősége...
Hazamentem. 
Kis erőgyűjtés után kiballagtam az ETO-Paks meccsre. Ennek egyetlen pozitívuma a cimbiket leszámítva a 2-0-ás győzelem, és a vele járó három pont volt, semmi mást nem tudok kiemelni. 
Már a 12. helyen áll a csapat...:/ :D
Meccs után sörözés egy barátommal, meg egy sör itthon, aztán alvás... Már amennyire ment...
---
Vasárnap reggel visszamentem a fül-orr-gégészetre. 
Ott megkérdezték, hogy mit keresek én ott. Mondom ide rendeltek. Nem jó, menjek a szájsebészetre.
Mentem. Húúúú hát ott egy nagyon figyelemre méltó, és határozottan betegközpontú doktorcsajszi volt az ügyeletes. Tegeződött. :O És alig volt rajta ruha...:$
És közölte, hogy a lehető leggyorsabban keressek egy fogorvost, mert az egyik fogamat meg kell nyitni. 
Fogorvost, vasárnap, aki felnyitja a fogamat. Vasárnap csak ügyelet van, csak este, és csak húznak. Na, ez akkor hétfőre marad. 
A dokinéni egyébként azt mondta, hogy ha más nincs, hétfőn bent lesz ő is, meg az állandó fogorvosom, végső esetben menjek be hozzájuk, megbeszéljük a teendőket.
Hétfőn meg tesómmal és faterral hivatalos ügyben Écsen van jelenésünk. 
Felhívtam fatert, hogy hétfőn halasszunk. 
Nem lehet, mert ez fontos. Mondom csonthártya-gyulladásom lehet... 
Apám megértett, de nem engedett. Szeressük.
Tesómékkal még elmentünk apánknak bevásárolni, aztán mentünk Écsre, mert zalai nagybátyámék jöttek vendégségbe.
Róluk már írtam, jó arcok, most is elhülyéskedtünk. 
Közben ment a tévében a Fradi-ETO női kézilabdameccs. 20-17-re nyert a Ferencváros. Ezt címlapon hozta másnap a Nemzeti Sport. Nem semmi, hogy egy kétszeres KEK-győztes, az év csapatának megválasztott gárda számára ekkora dicsőség, hogy 4,5 év után legyőzi hazai riválisát.
Görbicz nem játszott. Ha nélküle nyer a csapat, akkor a fradisták szerint Görbicz fos. Ha nélküle kikap, akkor meg a csapat fos. Semmisejó. 
Amúgy élnék a gyanúperrel, hogy nem véletlenül intézték úgy Pesten, hogy az ETO épp a Fradi otthonában játssza a szezon első meccsét...
Na, a zalaiak hazamentek, mi meg pihengettünk. 
Az esti híradó alatt/után már aludtam, de többször felébredtem, hogy reggel van, először háromnegyed 9-kor. Szóval igen jól aludtam...:/
---
Aztán csak eljött a hétfő
Reggel mentünk ügyintézni. Erről nem írnék bővebben, apánk volt a szóvivő, mi meg tesómmal a hallgatóság.
Hihetetlen az öreg, hogy hogyan tudja fikázni zsigerből, ösztönösen a családját, tesómat, engem, sőt még Anyut is....
Na mindegy is...
Aput még elvittük ide meg oda, meg haza, aztán bejöttünk Győrbe. 
A Lipótiban kezdtünk kellett egy nyugtató kávé.
Aztán fogmosás, és irány a kórház.
És nem volt bent se a dokinéni, se a dokim. 
Szabadságon voltak...
Pff...
Na az volt az a pillanat, amikor azt hittem, fölmászok a tetőre, és leugrok. Mondjuk egy sörért.
Aztán felhívtam az alsószomszád srácot, hogy megkérdezzem, ki a mi területileg illetékes fogorvosom. Megmondta, de azt is, hogy hozzá ne menjek, mert béna. Mondom én is. Na mindegy. 
Ja, és ugye területileg illetékes fogorvos: a papíromra écsi lakcímet írtak, amúgy győri vagyok...:/
Hazajöttünk.
Levelet kaptam a hitelfolyósító bankomtól: 12 hónapig lényegesen alacsonyabb lesz a havi törlesztőrészletem... Végre valami jó hír is jött...:)
Közben eszünkbe jutott, hogy van egy kedves barátosném, aki egy fogorvosi rendelőben dolgozik Felhívtam.
Intézkedett. Azonnal fogadtak, és egy fillért nem kellett fizetnem. 
Udvariasak, türelmesek, kedvesek voltak, és hihetetlenül profik. 
A kezelést folytatni kell, és mondták, hogy ha nem jutok be a megszokott dokimhoz, várnak sok szeretettel.
A helyet ismerősömre tekintettel nem nevezhetem meg, de hálás köszönet a segítségükért, az életemet mentették meg!
A kezelés után kicsit magamhoz tértem, aztán tesóm értem jött. Elmentünk bevásárolni, és hazajöttünk. 
Beszélgettünk, tévéztünk, stb., aztán tesóm visszament Ausztriába. 
Én örültem magamnak, meg facebookoztam, meg ilyenek.
És este jött a hír, hogy az ETO leigazolta Rudolf Gergelyt, a Diósgyőr csatárát, aki ott havi 7 millió forintos fizetés mellett egy év alatt két gólt lőtt. 
Tétmeccsen egyet.
Remélem, hogy itt javul a teljesítménye, és teljesítményarányos lesz a fizetése...:)
---
Ma szabin vagyok, rá kell pihennem erre a hétvégére. 
Délután még időpontot kell kérnem a fogorvoshoz, remélem sikerül minél előbb bejutnom.
Amúgy pihi, papírok rendezgetése, ilyesmik, semmi más nincs tervben.
És mára ennyi is volnék.
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)