Fogas kérdés

Hát ez a pár nap megint nem volt gyenge...

Pénteken dolgoztam ugye először. Teljesen rendben volt. Átnéztem az e-mailjeimet, tettem a dolgom, megbeszélgettük a szabi alatt történt dolgokat, ahogy az ilyenkor lenni szokott.

Sőt egyik kollégám átküldött nekem egy hirdetést, amiben egy háromkerekű biciklit hirdettek. Megmutattam főnökömnek, aki rögtön telefonált is az eladónak, és egy harmadik kollégával megbeszéltük, hogy szombat reggel elmegyünk meglesni a vasat. 

Meló után elmentem plázába. Igen, Lipóti, tippmix, lottó. 

Meg megvettem Szepesi Niki legújabb, vagyis második könyvét. Hát elég durva, részletek majd máskor, eddig csak én is beleolvasni tudtam...

---

Szombat reggel éreztem, hogy valami gond van, felduzzadt az arcom, és a nyelvemmel is éreztem, hogy bent valami nem stimmel. 

Közben befutott Gergő kolléga, biciklinézés előtt ittunk egy kávét, és neki is feltűnt a megszokottnál is furcsább fejszerkezetem.

No, de elindultunk biciklit nézni.

Tartottam tőle, hogy abszolút kudarcélmény lesz, azaz nem fogok tudni menni vele.

Hát nem lett. Tudtam menni vele.:)

Gergővel olyanok voltunk, mint egy Forma-1-es csapat a boxkiállás gyakorlásakor. Megtolt, instruálst, stb. 

Az eladó fazon is nagyon korrekt volt, még az egyik kereket is kicserélte. Ha már boxkiállás...:)

Hamar megegyeztünk, jó áron jutottam hozzá a vashoz, nem is alkudtam sokat.

Egy darabon kolléga jött mögöttem autóval, tiszta Tour de France (micsoda hasonlatok...XD)

De az utcánkban egyedül kellett végigjönnöm, ami csak azért volt mókás, mert mozgó biciklin utoljára kb. 20 éve ültem, forgalomban pedig még soha nem tekertem...

Na, a mondat első fele nem teljesen igaz, ETO-meccsről hoztak már haza bicikli csomagtartóján, hát az elég megrázó "élmény" volt. 

Szóval tekertem az utcánkban, persze ki kellett kerülnöm egy autót, ami a járdán parkolt...:) 

A buszmegálló előtt meg tök fura volt elsuhanni az eddigi elsántikálások után...:D

Hazaértünk, Gergőtől elköszöntem, közben megérkeztek tesómék, és bementünk a kórházba. Kezdődött a móka.

Szájsebészet. Ott egy kiírás várt, hogy hétvégén a Fül-Orr-Gégészetre kell menni. Ezen rengeteget gondolkodtam, hogy miért pont oda, aztán bevillant.  Németül ugye a fül-orr-gégészt Hals-Nasen-Ohren-Artzt-nak (nyak-orr-fül-orvos) nevezik, így a fül-orr-gégész-simán lehet FOG-orvos. Helyben vagyunk!:)

No. Onnan elküldtek a Sürgősségi Osztályra. Ez az új szárnyban van, tiszta Vészhelyzet-feeling.

Először megkérdezték, hogy mit keresek én ott. Mondom leküldtek. Megkérdezték, hogy miért. Ezt a kérdést ugye nem az én kompetenciám megválaszolni. 

Közben egy nővérke rátolt a lábamra egy kerekesszéket, így egy ideig a bokám jobban fájt, mint a fogam. Meg mellettem németül beszélő betegek voltak, akikkel a nővérek nem igazán találták a közös hangot. Nekem meg nem volt erőm segíteni.

Na, aztán megmérték a lázam egy nagyon pöpec izével, és megkértek, hogy másnap reggel 9-re menjek be a fül-orr-gégészetre, addig jegelés, Algoflex, pihi. 

Ja, és a papíromra az écsi címemet írták, ennek még lesz jelentősége...

Hazamentem. 

Kis erőgyűjtés után kiballagtam az ETO-Paks meccsre. Ennek egyetlen pozitívuma a cimbiket leszámítva a 2-0-ás győzelem, és a vele járó három pont volt, semmi mást nem tudok kiemelni. 

Már a 12. helyen áll a csapat...:/ :D

Meccs után sörözés egy barátommal, meg egy sör itthon, aztán alvás... Már amennyire ment...

---

Vasárnap reggel visszamentem a fül-orr-gégészetre. 

Ott megkérdezték, hogy mit keresek én ott. Mondom ide rendeltek. Nem jó, menjek a szájsebészetre.

Mentem. Húúúú hát ott egy nagyon figyelemre méltó, és határozottan betegközpontú doktorcsajszi volt az ügyeletes. Tegeződött. :O És alig volt rajta ruha...:$

És közölte, hogy a lehető leggyorsabban keressek egy fogorvost, mert az egyik fogamat meg kell nyitni. 

Fogorvost, vasárnap, aki felnyitja a fogamat. Vasárnap csak ügyelet van, csak este, és csak húznak. Na, ez akkor hétfőre marad. 

A dokinéni egyébként azt mondta, hogy ha más nincs, hétfőn bent lesz ő is, meg az állandó fogorvosom, végső esetben menjek be hozzájuk, megbeszéljük a teendőket.

Hétfőn meg tesómmal és faterral hivatalos ügyben Écsen van jelenésünk. 

Felhívtam fatert, hogy hétfőn halasszunk. 

Nem lehet, mert ez fontos. Mondom csonthártya-gyulladásom lehet... 

Apám megértett, de nem engedett. Szeressük.

Tesómékkal még elmentünk apánknak bevásárolni, aztán mentünk Écsre, mert zalai nagybátyámék jöttek vendégségbe.

Róluk már írtam, jó arcok, most is elhülyéskedtünk. 

Közben ment a tévében a Fradi-ETO női kézilabdameccs. 20-17-re nyert a Ferencváros. Ezt címlapon hozta másnap a Nemzeti Sport. Nem semmi, hogy egy kétszeres KEK-győztes, az év csapatának megválasztott gárda számára ekkora dicsőség, hogy 4,5 év után legyőzi hazai riválisát.

Görbicz nem játszott. Ha nélküle nyer a csapat, akkor a fradisták szerint Görbicz fos. Ha nélküle kikap, akkor meg a csapat fos. Semmisejó. 

Amúgy élnék a gyanúperrel, hogy nem véletlenül intézték úgy Pesten, hogy az ETO épp a Fradi otthonában játssza a szezon első meccsét...

Na, a zalaiak hazamentek, mi meg pihengettünk. 

Az esti híradó alatt/után már aludtam, de többször felébredtem, hogy reggel van, először háromnegyed 9-kor. Szóval igen jól aludtam...:/

---

Aztán csak eljött a hétfő. 

Reggel mentünk ügyintézni. Erről nem írnék bővebben, apánk volt a szóvivő, mi meg tesómmal a hallgatóság.

Hihetetlen az öreg, hogy hogyan tudja fikázni zsigerből, ösztönösen a családját, tesómat, engem, sőt még Anyut is....

Na mindegy is...

Aput még elvittük ide meg oda, meg haza, aztán bejöttünk Győrbe. 

A Lipótiban kezdtünk kellett egy nyugtató kávé.

Aztán fogmosás, és irány a kórház.

És nem volt bent se a dokinéni, se a dokim. 

Szabadságon voltak...

Pff...

Na az volt az a pillanat, amikor azt hittem, fölmászok a tetőre, és leugrok. Mondjuk egy sörért.

Aztán felhívtam az alsószomszád srácot, hogy megkérdezzem, ki a mi területileg illetékes fogorvosom. Megmondta, de azt is, hogy hozzá ne menjek, mert béna. Mondom én is. Na mindegy. 

Ja, és ugye területileg illetékes fogorvos: a papíromra écsi lakcímet írtak, amúgy győri vagyok...:/

Hazajöttünk.

Levelet kaptam a hitelfolyósító bankomtól: 12 hónapig lényegesen alacsonyabb lesz a havi törlesztőrészletem... Végre valami jó hír is jött...:)

Közben eszünkbe jutott, hogy van egy kedves barátosném, aki egy fogorvosi rendelőben dolgozik Felhívtam.

Intézkedett. Azonnal fogadtak, és egy fillért nem kellett fizetnem. 

Udvariasak, türelmesek, kedvesek voltak, és hihetetlenül profik. 

A kezelést folytatni kell, és mondták, hogy ha nem jutok be a megszokott dokimhoz, várnak sok szeretettel.

A helyet ismerősömre tekintettel nem nevezhetem meg, de hálás köszönet a segítségükért, az életemet mentették meg!

A kezelés után kicsit magamhoz tértem, aztán tesóm értem jött. Elmentünk bevásárolni, és hazajöttünk. 

Beszélgettünk, tévéztünk, stb., aztán tesóm visszament Ausztriába. 

Én örültem magamnak, meg facebookoztam, meg ilyenek.

És este jött a hír, hogy az ETO leigazolta Rudolf Gergelyt, a Diósgyőr csatárát, aki ott havi 7 millió forintos fizetés mellett egy év alatt két gólt lőtt. 

Tétmeccsen egyet.

Remélem, hogy itt javul a teljesítménye, és teljesítményarányos lesz a fizetése...:)

---

Ma szabin vagyok, rá kell pihennem erre a hétvégére. 

Délután még időpontot kell kérnem a fogorvoshoz, remélem sikerül minél előbb bejutnom.

Amúgy pihi, papírok rendezgetése, ilyesmik, semmi más nincs tervben.

És mára ennyi is volnék.

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)