Azt írtam az előző bejegyzésben, hogy a „kronologikus”
posztokat szüneteltetem, mert elég egyhangúan telnek a napok. Igaz ami igaz,
nincs túl nagy változatosság, de történések azért akadnak, puskacetli is van,
szóval poszt is van. Az már más kérdés, hogy már 2 órát pötyögtem, amikor is
egy gombnyomással sikerült törölnöm az egész irományt, abban a pillanatban jött
egy automatikus mentés, szóval törlődött az egész. Picit lehiggadtam, úgyhogy
most kezdem elölről. A biztonság kedvéért wordben írok, és elindítottam egy 2,5
órás EDDA-koncertet, amolyan összehasonlításként. :)
---
Csütörtök. 36 nap után végre
elhagyhattam a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházat, itthon folytatva a
lábadozást. Az első nap egyértelműen az
akklimatizálódással telt, furcsa volt újra „szabad lábon” lenni. Így utólag
visszagondolva a saját ágyam és a normális ételek hiányoztak a legjobban. De
például „sikerült” hozzászoknom a neonfényhez is, zavar a kislámpa a konyhában,
meg ilyesmik. Kedves barátaim egyébként végeztek a lakásban egy átrendezéssel/szanálással
egybekötött nagytakarítást is, szóval az „új rendet” is szoknom kellett. Imi
barátom szerelt fel a fürdőbe kapaszkodót a kádhoz, ezzel is megkönnyítve
hétköznapjaimat. De frissiben rendelhettem tőle egy ruhaszárítót is, ugyanis
egyik első itthoni aktivitásomként ráestem a kanapéra készített szárítóra. A
nap természetesen dögléssel telt. Este felhívott egy kedves kollégám, hogy meglátogatna, mert ott van a kórház közelében. A látogatást így elhalasztottuk, de a hívás igen-igen jól esett.:)
---
Péntek. Kattogott az agyam ezerrel, nem igazán aludtam. Az
biztos, hogy a hajnali 3-as híreket még meghallgattam a rádióban. Ez is amolyan
„kórházi maradvány”, ott előfordult, hogy végig rádióztam, nulla alvás mellett.
A fürdés/öltözködés/cipőfelvétel igen-igen nehézkes
procedúra, de szerencsére kezdek belerázódni. A megbeszéltnél jóval később
értem be a kórházba a zárójelentésemért, így viszont volt lehetőség egy bónusz
fizikoterápiára. Délután pedig Kinga és Kira látogatott meg. Beszélgettünk,
kávéztunk, levágták a hajamat, jó volt. :)
---
Szombat. Terhelési próbát tartottam, elmentem boltba meg
lottózóba. Kicsit merész húzás volt ennyi cuccal tömegközlekedni, de
szerencsére megoldottam. :)
Délután valaki segített „finomhangolni” a rendet a lakásban.
Emellett mostunk, beszélgettünk, sőőt tanultam egy új zoknipárosítási metódust
is. Valaki… Pont a napokban beszéltünk arról, hogy kik is vagyunk mi egymásnak.
Nemigazán jutottunk dűlőre a kérdésben, annyi legyen elég, hogy egy kedves
kollegináról van szó, kinek inkognitóját nem szeretném felfedni.:) András
barátom és Levi fia is felnéztek meccs előtt. Levettük a rehabos karszalagot
is. Ideje volt.:) Az ETO egyébként 7-0-ra győzött a Diósd ellenében. Komolyan
megtáltosodtak a srácok, mióta nem járok meccsre...
---
Vasárnap. Kingával találkoztam, leteszteltük a vidékiben az
egyik új kávézót. Jó volt. A tali is, a hely is.:)
Aztán itthon blogoltam, döglöttem, a nap zárásaként pedig
elaludtam a Forma-1-en.
---
Hétfő. Elmentem a háziorvoshoz. Igazándiból rögtön
háromszor. Mert kétszer is haza kellett jönnöm egy-egy papírért. Szerencsére
tényleg csak pár percre lakom a rendelőtől. Aztán kis pihi meg ebéd, aztán
kórház: gyógytorna, fizikó. Meg kolleginának adtam oda táppénzes papírt, de azt
már nem tudom, hogy hol. Csak sejtem.:)
---
Kedd. A változatosság kedvéért a kórházban kezdtem a napot.
Gyógytorna, fizikoterápia, kontroll. Utóbbival elég hamar végeztem, pedig azt
hittem, hosszadalmas lesz. A doktor úr vetett egy gyors pillantást a kezemre,
majd mondta, hogy november 22 a következő kontroll, akkor lesz röntgen is. Majd
a nővérszálló felé vettem az irányt. Nem, nem németeztünk: egy kedves ismerősöm
elvitt bevásárolni, majd haza. Neki egyébként azért is hála és köszönet, mert a
kórházban gondoskodott kávéellátmányom egy részéről.:)
Segített felpakolni, sőt az egyik konyhaszekrény ajtaját is
becsavarozta.:) Ezután kaja, pihi… És úgy fájt a fejem, hogy azt hittem,
megdöglök…
---
Szerda. Eredetileg nem lett volna dolgom a kórházban. De úgy
volt, hogy újdonsült soproni barátom, Gábor jön kontrollra, és összefutunk. A
kontroll és a találka elmaradt, én viszont bemehettem egy fizikóra. A buszon
értesültem a bőnyi rendőrgyilkosságról, és az elkövetőt szállító helikopterrel
egyszerre értem a kórházhoz. Szörnyűség… Olvastam a Magyar Nemzeti Arcvonal
állásfoglalását a témában, sajnos elhiszem, hogy létezik rendőri amatőrizmus…
Ez azonban semmilyen formában nem igazolja, nem igazolhatja egy ártatlan ember
halálát.
Gáborral ugye nem találkoztunk, fizikoterápia után viszont
két kolléganőmmel is találkoztam.:O
Hazatérve Koroncó-Fradit néztem. Majd András és párja
látogattak meg. Picit dumáltunk, meg feltankolták a hűtőmet. A Magyar Kupában
aztán: ETO-Komárom 7-1. Kulcsár Kornél Pazar gólt szerzet. Hiányoznak a meccsek…:(
A következő ellenfél egyébként ki más lenne, mint az NB1 listavezetője, a Vasas…
A meccset youtube-on néztem, közben benézett Peti barátom, ő követte el ezt a pazar
fotót is.:)
---
Csütörtök. El nem hiszed: gyógytorna, fizikoterápia. A
hazaindulás kissé izgalmasra sikeredett: épp kiszálltam a liftből, amikor a TEK
kommandósai megérkeztek, és lezárták a kórház egy részét, a bőnyi gyilkosság
elkövetőjét szállították át a tököli rabkórházba. Picit tisztes távolból
katasztrófaturistáskodtam, aztán átmentem a plázába. Istenem, amikor a
kórházból lejárkáltam cigizni, ez a hely is milyen rohadt távolinak tűnt…
Megvettem a Rubicon ’56-os különszámát. És találkoztam egy
kedves ismerősömmel, aki amúgy gyógytornász. Ámult és bámult, hogy milyen jól
nyúlik a könyököm, hogy milyen jól tudom használni a kézfejemet. Rengeteget
jelentett ez a találkozás…:)
Rengeteget adott egy üzenetváltás is. Kiderült, hogy valaki –talán-
nem haragszik rám…
*
Erre a napra két évforduló is jutott: Anyu napra pontosan négy éve halt
meg, Kira és Kinga pedig 1 évvel ezelőtt lett ismerősöm facebookon. Úgy emlékeztem,
hogy Roxi is, de ő egy nappal előbb. Hogy az élet néha miket produkál. Egy május óta kórházban
lévő stroke-beteg emlékezett ránk. Hozzátartozói kerekesszékben kitolták a
tóhoz, és ott látott egy mozgássérült fiút két lánnyal, meg egy kutyával. Azok
voltunk mi. És akkor készült ez a kép.
*
Péntek. Kezdek meghülyülni. Összvissza alszom, kihagy az
agyam, elfelejtek dolgokat. Reggel ki akartam vinni a tejet a kinti fiókba… Nem
normális…
11-re mentem fizikoterápiára. Amúgy nem kellett volna, de
mondtam a gyógytornászlánynak, hogy a lehető leghamarabb vissza szeretnék menni
dolgozni, ő pedig felajánlotta, hogy ha gyógytornára nem is, de kezelésre
mehetek minden nap. Hm… Egyébként nagyon helyes/kedves/aranyos lány, akit
kollégám szavaival élve a zsáneremnek is nevezhetnék. De nem nevezem. Viszont
kurva nagy szarban a haza, és ő ebből a szarból segít kimászni. Mosolyogva,
inspirálva, optimistán. De ha kell, még
a vállamra is rátérdel.:)
Tegnap olyan témákra gugliztam rá, hogy felkartörés, meg
kézfejbénulás. És ezt találtam:
"A sikeres rehabilitálásban nagy segítségünkre lehet egy gondosan
megválasztott, nagy szakértelemmel rendelkező gyógytornász, aki fizikai
és lelki támaszként segít nekünk abban, hogy állapotunkat felmérve
egyéni gyógytorna programot mutat be a kezelések során, és ha elhagyna a
hitünk, akkor is nagy lelkesedéssel biztat, hogy folytassuk!"
Mintha róla szólna, és ez hatalmas nagy
szerencse. Mondjuk nem én választottam, de nem is tiltakoztam…:)
Kórház után Holló. Egy kávé és egy limonádé társaságában
összeraktam csekkjeimet. Majd feladtam őket.
Aztán fent említett kedves kolleginával elmentünk vásárolni,
előtte azonban be kellett mennem a Feketébe- pisilni. Az mondjuk mókás volt…XD Idén 40 éves a suli,
25 éves a konduktív csoport, szóval hamarosan újra találkozunk.
Shopping… Háztartási eszközöket, meg ilyesmiket vettünk.
Rettentően hatékonyak voltunk, teljes mértékben hagytam kolleginát
érvényesülni. Jó döntés volt.:) Hamarosan be is vetjük, fel is használjuk a
szerzeményeket. Amiket haza tudtam cincálni busszal egyedül. Ja, és egy ismerősömet
majdnem szembe köptem cukorkával. Csokis volt, nem szándékos. Kackac..:D
Hazatérve megettem Bandi pörijét, ami szokás szerint isteni
volt. Aztán pihi.
---
Szombat. Adtam fel lottót. Ha mindig rinyálok, hogy mennyire
figyelmetlen emberek vannak, le kell írjam, hogy egy néni segített felvenni a
hátizsákomat. Nekem meg meg kéne szoknom, hogy először mindig a szar kezet kell
dugni. Vagyis a sérültet.
A Reálban vettem csemegeubit, gyöngyhagymát, meg hat üveg
TopJoyt. Úgy zörögtem, mint egy alkesz… Úgy néztem ki, mint egy törött kezű
sánta alkesz. Pazar…XD
Ja, mert még elmentem a vasútállomásra újságért.
Az egyik alsószomszéd leányzó pedig hozott nekem péksütit a
Lidlből. El vagyok kényesztetve.:)
Délután pedig Kira látogatott meg. Beszélgettünk,
ökörködtünk, és főzött… Meg fel is söpört, meg el is mosogatott.:) Én meg egy kicsit elérzékenyültem. Anyámon és
sógornőmön kívül ő volt a második lány, aki főzött nálam. Az elsővel már nem
vagyunk beszélőviszonyban.
Sosem voltam egy puncimágnes, nem éltem még párkapcsolatban.
Szóval ezek az együtt vásárlások, együtt főzések/együtt vásárlások nekem olyan „furik”.
Nem kizárt, hogy anno azért hagytam el a hátizsákomat kabátvásárlás közben… Szóval
nagyon finom sonkás/sajtos tésztát főzött Kira. A nagy részét én ettem meg. És
nagyot beszélgettünk.:)
Mióta ripityára törtem a kezem, rengeteg érzelemmel,
nagyrészt persze szeretettel találkoztam.
Ezt most képtelen vagyok értelmesen/részletesen leírni. Majd talán
máskor. Este messenger, tévé, olvasás, késő este meg még megéheztem, jól
bekajáltam. Nem update volt!;)
Még korábban mondtam ajkai kolleginának, hogy majd jól elmegyek Ajkára ETO-meccsre. Nem mentem. Mindenesetre Ajka-ETO 2-3!:)
---
Vasárnap. Véletlenül kikapcsoltam a telefonomon az
automatikus dátumfrissítést. Az ébresztős rádiót meg nem állítottam át. Szóval
kis fejszámolás és gondolkodás után derült ki, hogy 8 óra van. Kávéztam,
ügyesen lepakoltam a ruhaszárítót, blogoltam, mostam, törlődött a poszt,
kiteregettem, dühöngtem, és mindjárt végzek a második verzióval.:)
Ja: apám mondta, hogy nősüljek meg, és akkor mosnak meg teregetnek helyettem. Mondtam, hogy oké. Amúgy nem fogok.XD
Mindjárt kaja, aztán semmittevés, este meg Forma-1.
Jaj, bratyókám ma ünnepli születésnapját, ezúton is Isten éltesse őt sokáig!:)
Jaj, bratyókám ma ünnepli születésnapját, ezúton is Isten éltesse őt sokáig!:)
Holnap csak a városba megyek be, kedden meg sehová. Aztán
három nap, három kezelés, meg tesómék is jönnek, Écsre is megyünk. A többi majd kiderül.
Majd mesélek, mára viszont ennyi.
Wordben a negyedik oldal. Két ujjal. Fáj…
Viszont napról-napra jobb, pislákol a fény az alagút végén. No, de befejeztem az érzelgősködést...
Viszont napról-napra jobb, pislákol a fény az alagút végén. No, de befejeztem az érzelgősködést...
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)
