Néha az élet érdekes dolgokat produkál. A balesetem előtt amikor utoljára kint voltam Écsen, eszembe jutott ez a könyv. Anno Anyutól kaptam, és nyilván arra szolgál, hogy csökkentse a gyerekek kórházzal kapcsolatos félelmét. Van benne egy olyan rész, hogy a gyerkőc fotóját be lehet ragasztani az ágyban fekvő gyerek feje helyett, és hogy ez ugye akkor nem is olyan nagy dolog. És Anyu nem p*csázott, beragasztotta a fotómat.
A könyv nem került elő, a cím viszont aktuális lett. Öt hetet, és egy napot töltöttem kórházban. Feljegyzések, azaz puskacetlik természetesen nem készültek, de rengeteg mesélnivalóm van. De nem most fogok mesélni. Jelenleg a két mutatóujjammal pötyögök. A csuklórögzítőben megfájdul a kezem, anélkül meg nincs benne erő. Poszt mindenképpen lesz, de még lövésem sincs mikor. De már arra is akad jelentkező, hogy bepötyögi a gondolataimat. Ezúton is köszönet érte, nem kizárt, hogy élni fogok a felajánlással.:)
*
Fogalmam sincs, mikor mehetek újra dolgozni. Egy célom viszont van: virtuális élettársamat születésnapján szeretném melóban köszönteni. Megnéztem, keddi nap lesz.:) A célokról: utánam egy nappal mehetett haza öt hónap után egy stroke-ból felépült 75 éves bácsi. Ő mesélte, hogy volt aki már lemondott róla, neki pedig az volt az első célja, hogy "kitörölje a saját seggét szarás után." Megcsinálta. Persze nem láttam, de azt igen, hogy háromlábú bottal sétál. És közben nevet.
Sok hasonló, kemény dolgot láttam/hallottam. Főnökömmel volt két közös napunk a kórházban. Szegényt szerdán műtötték volna, de aznap volt egy kisebb tűz a kórházban, a műtőt szellőztetni kellett, az operáció átcsúszott csütörtökre. Na, és ő is mondta, hogy hülye lennék nem leírni ezeket az emlékeimet.
Ajj, de elszoktam a fogalmazástól..XD Hiányzott is baromira úgy egyébként...:)
*
Egy kis bónusz. Ez a videó lehet, hogy nyálas, erőltetett, vagy épp túl hosszú... De aranyos...
És nekem a február 9 és 10.-ei üzenet tetszett a legjobban.:)
Szeretném, ha egyszer valaki így gondolna rám. Mondjuk tudom, vannak olyan emberek, akik így gondolnak rám. Mondjuk a puncimágnes-üzemmód most kikapcsolva...:D
"Töröttkezű sánta." Azért odavág...
No, de tényleg nem siránkozom, menni kell előre. Ma egy hete sem gondoltam volna, hogy buszozok, egyedül bevásárolok, a vidéki aluljárójában lépcsőzök. Ezeket pipálhatom.
Mindig azt hiszem, hogy holnap meló. Aztán baromira nem.
Na, mára ennyi volt.
A "kronológiai" blog most pihen, nagyjából azért elég hasonló napok vannak, majd valamikor egy vagy több kórházi élménybeszámoló következik.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése