2016. december 30., péntek

A bennfekvő bennfentes

Teljesen lényegtelen háttérinfó, de azért elmesélem: a puskacetli úgy készül, hogy a munkahelyem az íróasztalomon lévő firkapapírokra kezdek el jegyzetelni. Aztán a cetli mindig nálam van, a bal hátsó farzsebemben, egészen az aktuális poszt elkészültéig. Most ugye meló sem volt, sőt a bal farzsebemet sem értem el sokáig, így amióta hazajöttem a kórházból, egy füzetbe jegyzetelek. Két A4-es oldalt írtam tele azóta. Fasza, mi? Jövő héten meg meló is, meg puskacetli is. Az még faszább.:)
*
Sikerült rájönnöm, fel, hogy kórház, a gyógytornászom nevét pedig mellé zárójelben. Annyi történt, hogy torna után elkezdtem mozgatni az ujjaimat, ő pedig megkérdezte, hogy "Na mi van, tudsz zongorázni?" Höhö.
És megint nem felejtettem el gázórát diktálni. Minden hónapban 18 és 22 között kellene diktálnom, és mindig az utolsó napra marad. Valamilyen rejtélyes okból kifolyólag irtóra nehezemre esik, pedig nincs messze a gázóra. 
*
Vasárnap. A bejegyzés megírása után teregettem, kajáltam. Aztán beállt a kajakóma, szóval döglöttem. És picit mintha megváltozott volna a kézírásom. Mármint nem vasárnap, hanem úgy általában. 
---
Hétfő. Kilenc után keltem, ami nálam sokáigalvást jelent. Az egész nap ilyen passzív volt, pihentem, olvastam, tévéztem, rádióztam, mosogattam, fürödtem. Mosogatás közben a tévében Josh beszélgetett Kozsóval. Adtam a kultúrának.:)
---
Kedd. Reggel eltüntettem az előzőnapi mosogatás nyomait: felmostam.:) Pakolásztam, kávéztam... Aztán elmentem a kórházba. Valami furcsa volt, 3-4 perc után sikerült rájönnöm, hogy Zsuzsi a nagy sietségben nem kapcsolta be a fizikót.:) Közben egy tök aranyos, vigyori nénit tornáztatott, aki amúgy 90 éves.:) 
Kórház után pláza. Gyógyszertár, újságos, pékség, rendeltem cipőt... És Harcsinak vadásztam karácsonyi ajándékot. Láttam egy srácot Inter-csapatkabátban, az mondjuk ideális ajándék lett volna. Nem a srác, hanem a kabát.:)
Több ismerőssel is találkoztam, és (megint) volt olyan, hogy valaki úgy köszönt rám, hogy baromira nem ismertem meg...:O Ilyenkor azért próbálok értelmes képet vágni, inkább kevesebb, mint több sikerrel.:)
Már leszálltam a 14-esről, amikor megállított egy emberke. Közölte, hogy szerinte én bennfentes vagyok, és ezért meg szeretné kérdezni, hogy mikor kezdődik az NB3, és hogy meglesz-e az ETO-nak a feljutás. Mondtam neki, hogy az utóbbi időben én inkább voltam bennfekvő, mint bennfentes, de a bajnokság február végén folytatódik tudomásom szerint, a feljutás pedig meg kell, hogy legyen. Az úrnak egyébként ingyenbérlete van a Gyirmót meccseire, de nem köti le. Ezt mondjuk átérzem.:)
Hazatérve szusszanás, kaja, és becsomagoltam Gergő ajándékát. Még sosem csomagoltam senkinek ajándékot. Nemzeti Sportba meg főleg nem.:)
Gergő, én, meg a busz egyszerre értünk a megállóba. Pazar volt az időzítés.:) 
A buszról leszállva majdnem elütött egy néni, de szerencsére nem történt baj. Épségben megérkeztünk a Vendelinbe. 
Bohóckodunk, ajándékoztunk: kaptam Gergőtől egy pöpec német sportújságot. Ő pedig tőlem két pöpec magyar sportkönyvet. Az egyiket magamnak is megvettem.:)
Sör, bor, pálinka, móka, kacagás, aranyos pultoslány: jó kis este volt. Harcsinak még máshol is volt jelenése, így viszonylag időben hazaértem. Volt még időm egy-két levezető sörre. Közben mp3, messenger. 
És megosztottam ezt a fantasztikus életeseményt. És nem vicc, teljesen fedi a valóságot.:)
---
Szerda. Elég nehezen keltem, de szerencsére az Algoflex, kávé, fürdés-kombó csodát tett. Közben kaptam egy üzenetet, hogy be tudnék-e érni fél 9-re tornára. Én visszaírtam, hogy nem fog menni, de megpróbálom. És 8:30-at mutatott az óra a nővérpultban, amikor felértem az osztályra.:)
Viszonylag hamar hazaértem. Olvastam, pihentem, meg apu kérésére szolgáltatókkal egyezkedtem. 
És kaptam egy utólagos karácsonyi üdvözletet. Valakitől, akivel egy időben rengeteget beszélgettünk, de mostanában annyira nem. A napokban rengetegszer eszembe jutott, hogy mi lehet vele. Így hát most újra irkáltunk, és mesélt egy olyan dolgot is, amitől egészen elérzékenyültem.:) De erről majd máskor.:)
A nap hátralévő részében pihi, kaja, olvasás, és hoki. Mármint az Alba Volán-Salzburg szabadtéri jégkorongmeccset sasoltam a tévében.:)
---
Csütörtök. A reggeli kávé közben kaptam két pozitív gondolatos-továbbküldős üzenetet is. Jól indult a nap, bár az üzeneteket nem továbbítottam.:)
Ismét beértem fél 9-re a kórházba. Jól megéheztem, mert kajákról beszélgettünk.:) 
Sógornőm pedig átküldte a Kisalföldben megjelent cikket, ami Fekete-suli konduktív csoportjának jubileumáról számol be. Csak a rám vonatkozó részt másolom be, mert önző vagyok!XD
Kórház után pláza: Melindával találkoztam. Először kávé a Café Freiben, nagy nehezen sikerült választani az itallapról.:) Aztán cipőt vettem, meg a CBA-ban futottunk egy kört. Hm... A sajtos stanglijuk isteni, a fagyasztott halászlére pedig kíváncsi leszek.;)
Az Erzsébet-utalványt elfogadták, sőt kaját is hoztam haza. Ha nem Melinda pakol, fogalmam sincs, hogy jutok haza, szerintem kb. sehogy.:) Egy élmény volt, hoztuk a szokásos formát.:) 
A buszt várva írt Imi barátom, hogy átjönne izzót cserélni. Értem jött a buszmegállóba, majd feljöttünk hozzánk, és izzót cserélt... De nem mindet, mert volt, ahová kiégettet hozott. Semmi gond, egyrészt egy kis szórakozottságért nekem sem kell a szomszédba mennem, másrészt így majd tudunk ismételni.:) 
Kajáltam, neteztem... Úgy volt, hogy Kingával is találkozunk, de halasztottuk, mert mindkettőnél erőteljesen merülőben voltak ama bizonyos aksik. 
Így aztán olvastam, meg csendespihentem. Olvastam a hírt, miszerint Mészáros Lőrinc szemet vetett Magyarország egyik legnépszerűbb futballklubkára, a DVTK-ra. Ez a hír már így magában fájt, erre egy kommentelő még odafossa (bocsánat!), hogy Hát nem a Fradi a legnépszerűbb??? Én meg megkérdeztem, hogy hát az egyik szó az smafu? A funkcionális analfabetizmus veszélyes. Aki meg tud írni, miniszterelnöki interjút hamisít. Vagy nem. De az biztos.:)
És vééégre egyszer volt erőm este fürdeni, talán helyre áll a világ rendje. Közben rádiókabarét hallgattam.:)
Aztán vacsi, hozzá isteni citromos-grapefruitos tea. Az Écsről beköltözött "bakos bögrémbe" utoljára kb. Anyu töltött nekem teát...
Alvás előtt Hír TV, Alinda: a vendég Geszti Péter. Érdekes, tanulságos beszélgetés volt...:)
---
Péntek. 5-től fél 7-ig keltem. Nem volt pénteki hangulatom.:) 
Kávéztam, teáztam, és felvettem  az új cipőt. Kényelmes, fasza, de semmi meglepő: ez kb. a tizenötödik ugyanilyen fazonú cipőm egyhuzamban.:)
Ma is beértem fél 9-re. Valahogy szóba került ez a mozgássérült-téma, és azt mondta a gyógytornászom, hogy ő nem tart engem annak. Szerinte én nem vagyok fogyatékos, csak mozgásszervi gondjaim vannak. Ez nagyon jól esett.:) 
Végül ittam egy automatás kávét a megszokott padon, és elindultam haza.
Tesómmal telefon, majd mosás, erőgyűjtés, és posztolás. 
Most majd kaja, teregetés, és lesz lesz egy kis német. Ünnepi hangulatban, a karácsonyfa fényénél. 
Aztán lehet még egy mosás. Ha a két talált plusz ruhaszárítóból az egyik legalább használható.:)
Holnap tesómékkal megyünk ide-oda, meg kedves ismerősnél szilveszterezünk. 
2-án már reggel 7-re megyek tornára, hogy szokjam a dolgos hétköznapokat. Meg apuhoz is megyünk. Háziorvostól meg megkapom az UTOLSÓ táppénzes papírt. 4-én meló. Végre.:)
Jaj, és még évértékelő poszttal is jelentkezem. Lehet leírom, hogy "Magyarország 2 Ausztria 0. Eldőlt a mérkőzés:" Oszt' csá! Na ennél azért bővebb lesz!:)
No... Blogom minden kedves és kedvetlen, rendszeres és rendszertelen olvasójának boldog új évet kívánok!
Folyt. köv. jövőre. Tervben van egy s más, mind írott, mind elektronikus formában, hogy mi valósul meg belőle, az majd kiderül!:)
Köszi, hogy velem vagytok!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)

2016. december 25., vasárnap

A hékás és a protekciós töpörtyű

Jóideje nem jelentkeztem bejegyzéssel, ennek az az egyszerű oka, hogy mindig történt valami, ami átírta a napirendet. De ez nem feltétlenül baj...:) Mostanában kicsit elmerültem a videoblgok világában, tök vicces lenne, ha most valaki felvenné, ahogy bogarászom a feljegyzéseimet. Annál is inkább, mert itt-ott tényleg nem vágom, hogy mit miért írtam le.:)
*
Kedd. A bejegyzés megírása után kajáltam. És találtam eldobható tányérokat a szekrényben. Nagy kincs egy magamfajta agglegénynek.:) Tévéztem, kisikáltam a csuklórögzítőt... És írt egy kedves ismerősöm, megkérdezte, ki az a Kira. Szerintem gyanús volt neki, hogy egymás után két napon is találkoztam vele.:)
---
Szerda. Újdonsült szokásom szerint képtelen voltam aludni. Hajnalban bedugtam a fülest, elkezdtem rádiózni, majd szépen visszaaludtam.:) 
Kávéztam, szemetes zsákokkal szórakoztam (túl kicsi, túl nagy, "szétmálós" etc.). Felírtam még, hogy "szék". Nem tudom, miért... A kórházat sem írtam fel, pedig egészen biztosan voltam. 
Meg elkezdett fájni a fogam...
Meg felfedeztem Bellus István stand up-os Kívánságszatyor Pistivel című agymenését. Zseniális...:) Mondjuk mi anno kolleginával szerintem megelőztük: küldtünk egymásnak olyan muzsikákat, amik attól fantasztikusak, hogy borzalmasak. De ez már sajnos történelem... 
Mindenesetre a legfrissebb epizódot belinkelem!:)

---

Csütörtök.  Reggel döglés. Aztán kórház. Zárójelben meg felírtam a gyógytornászlány nevét egy felkiáltójel kíséretében. Nem tudom dekódolni.:)
Kórház után belváros: élelmiszer-, és dohánybolt. Meg 'könyvek'. Ahha, biztos... Kértem a fogdokimtól időpontot. Kaptam január 24-re...XD
Meg levelet kaptam a telekomtól, hogy nincs tennivalóm, apám szerződése megszűntnek tekinthető. Jessz!:)
Harcsi barátommal pedig nagy dolgok vannak készülőben. De ezek a jövő (év) zenéi..:)

---
Péntek. Nagy nehezen éledeztem reggel. A kórházban kipróbáltuk a gyengébb fizikoterápiás gépet, sajna nem reagált rá a kezem...
Kórház után pláza, vettem ezt-azt.
Hazajöttem. Kaptam egy csekket a banktól, ahol volt megtakarításom. Kiderült, hogy a csekk tárgytalan, mert már ugye visszavásároltam a megtakit. Megtaki... Vicces szó, de a kedvencem a sajttáj!:)
Este pedig munkatársakkal forraltborozás. Jó volt, tényleg... Csak egy kicsit fura volt, 3 hónap alatt kicsit "kiestem" a társaságból, volt is egy-két félbemaradt beszélgetés.
És megköszöntöttem virtuális élettársamat születésnapja alkalmából. És azt mondta, hogy cuki vagyok!:$
És vettem töpörtyűt. Kollegina ismerte az árust, volt hát kis protekció. Mondjuk a szöveg kész volt: "Goszi. Kollégám. Mozgássérült.":) Amúgy kiderült, hogy az árus is ismer engem: a kórházi büféből...
Az este egy kocsmában zárult. Ittam egy sört. Időben, taxival jöttem haza. Így volt még idő egy levezető sörre. Meg vacsorázni is.:)
---
Szombat. Sima kelés, semmi másnap. Mostam... És megnéztem egy drogprevenciós videót. Pff... Egy ismerősöm lájkolta, én pedig megnéztem, ennyi a sztori. Szerintem érdekes volt, ide kattintva megnézhetitek Ti is!
Ebéd, döglés... Délután pedig Kirával találkoztam. Úgy volt, hogy pénteken találkozunk, de akkor nem volt időm, de pótoltunk.
Lottózó, bolt... És séta közben akkorát zakóztam, hogy ketten kapartak össze a földről, a térdeimen most is látszanak a nyomok...Picit megijedtem, meg deja vu-érzésem is volt, ahogy sürgölődnek körülöttem. De semmi gáz, sőőt jó tudni, hogy már nem kell fosni, ha ráesek a kezemre. Rendszert azért persze nem csinálok belőle...
Hazatérve melegszendvicset sütöttem. Nem azért, de igen-igen finom lett.:)
---
Vasárnap. Retronap: olvastam, tévéztem, a számítógépet csak este kapcsoltam be. Pudingot is csináltam. De nagy jampi vagyok!:) Meg felírtam egy lány nevét, de róla nem mesélek...:)
---
Hétfő. Elbőgtem magam egy lakodalmi flashmob-videón... Beteg...:D
Kórház: gyógytorna, fizikoterápia... A bankautomata viszont nem működött... A büfében vettem ecetes halat. Még mondta is a büfés lány, hogy óvatosan, mert sok benne a lé. Mire hazaértem, az egész belefolyt a táskámba...
A lottóim és a hétfői Sport sz*rrá ázott... A táskát kimostam.
A fogorvos nem rendelt, a postára nem jutottam el, blogolni nem volt kedvem, a kapuskesztyű meg nem ment fel a kezemre. Nem volt jó kedvem...
Bundáskenyeret sütöttem, a Kék fény viszont kimaradt: a berlini terrortámadással kapcsolatos fejleményeket követtem figyelemmel a német híradásokban.
---
Kedd. Reggel továbbra is "Berlinben voltam." A szakdolgozatomat a német-német nemzeti öntudatról írtam, és most is eszembe jutott pár viszonylag okosnak tűnő gondolat, de ezeket inkább megtartom magamnak. Ártana az imidzsemnek.:P
Pakolásztam, zenéket vadásztam, felmostam. Aztán pláza. Vettem le pénzt, meg vettem borítékot. Ha érted, mire gondolok...;)
A nagy loholásban egyébként Melinda is velem tartott, mókáztunk egy picit.:)
(jaj... nem tudom melyik nap történt, de el kell mesélnem: újságos, pláza. Kicsit most bénabéla-üzemmód van, így előre előkészítettem a Nemzeti Sport árát. Igen ám, de elfelejtettem elvenni az újságot. Egy srác szólt, hogy vegyem el az újságot. Elvettem, közben levertem a rágókat. Ugyanez a srác felvette. Ahogy lehajolt, véletlenül fejbe kólintottam a könyökömmel. Írhatnám, hogy mint egy szar romcsi filmben, dehát mint jeleztem srác volt az illető. És semmi buzulás ugyebár...)
Kórház, gyógytorna, fizikoterápia. Meg kontroll. Volt egy kis para -ha érted, mire gondolok...;)-, de többé-kevésbé rendben voltak a dolgok. Vagyis... Hazatérve kicsit idegállapotba kerültem, leért a feszkó, vagy nem is tudom, mindenesetre kicsit depiztem...
Aztán jött Bandi barátom és párja, aztán kaját rendeltem. Háát, az Ernesto már tényleg nem a régi...
A nap hátralevő részét dögléssel töltöttem.
---
Szerda. Korán keltem. Bandival elmentünk bevásárolni. A tervezettnél előbb értem a kórházhoz. Nem estem kétségbe, vettem egy kávét, és kiültem törzshelyemre- ama bizonyos padra. Elintéztem pár telefont, el is telt egy óra... A végére éreztem, hogy szarrá fagyott a kezem.
Ahogy odaértem gyógytornára, az egyik gyógytornász megállított, hogy mi volt kontrollon. Ez tök jól esett.:)
Az "én gyógytornászom" még egy nénivel foglalkozott, nekem először csak feltette a fizikót. "Indulj már be, hékás!"-mondta a kezemnek. "Gábor, basszus, teljesen szét van fagyva a kezed..."-mondta nekem...:)
Egy időben apám hékásnak hívott. Háát a gyógytornászlány szájából kicsit máshogy hangzott.:) Egyébként tök fura így, hogy gyógytornászlány. Egyikük Kitti, másikuk meg Zsuzsi.:)
Ez volt az utolsó gyógytorna egy darabig, legközelebb jövő kedden megyek.
Kedves barátom észrevett a buszmegállóban, hazahozott.
Kajáltam, szusszantam.
Aztán Kirával találkoztam. Elkísért bankba, ami nem is baj, mert így nem borítottam rá senkire az asztalt. a B-terv egy lájtos Bonnie és Clyde-remake lett volna. Agresszióra szerencsére nem volt szükség, a telefonos ügyfélszolgálattal ellentétben nagyon kooperatív volt a néni.
Kirával kávéztunk is, meg kajáltunk is a nagy izgalmakra.
Meg itthon is kávéztam. Meg neteztem, meg tévéztem. Picit fel voltam pörögve, jóval éjfél után sikerült elaludni.
 ---

Csütörtök. A háziorvosnál indult a nap. Szokás szerint elszórakoztam az időt, így viszonylag későn értem oda. De csak egyvalaki volt előttem. Éééés megkaptam a rajtengedélyt, januártól mehetek dolgozni. Jupiii!:)
A gyógytornászomnak egyébként két feltétele volt: be tudjak járni kezelésekre, és tudjak hasznos munkát végezni. Megoldható.:)
A belvárosban találkoztam egykori teleshopos kolleginámmal, Katival. Kávé, kaja, kávé. Sorminta.:) Szinte napra pontosan két év után találkoztunk, szóval volt mit megbeszélnünk, gyorsan el is telt az idő.
A Honvéd ligetben nem ismertem meg egy ismerősömet sapkában. Mondtam Lacinak, hogy Gábor...XD
Aztán Kirával találkoztunk. Innentől pedig hiányoznak a feljegyzéseim, rögtönöznöm kell. Levágta a hajamat. Fiatalos lett a dizájn.:)
Meg beszélgettünk, meg bohóckodtunk, és el is telt a nap.:)
---
Péntek. Kira elkísért postára. Átvettem a karácsonyra kapott Erzsébet-utalványokat, meg csekkeket adtam fel.
Lottót meg elfelejtettem feladni, pedig ugye előbb húzták a számokat. Kettesem lett volna...:( Mindegy, kárpótol a tudat, hogy ajánlott levelet kaptam a Magyar Kormánytól!:$

Bevásároltunk, kajáltunk, fát díszítettünk... Sőőt Kira egy pudingtortát is összedobott nekem. Meg olyan rendet varázsolt, hogy csak lestem. Az ágyazásról nem is beszélve...:)
Ezt a képet is ő készítette. Anno szegény Barna barátunk anyukája szokta mondani, hogy úgy tartom a kezem, mint egy fogyatékos... Hát ezt szerintem sikerült überelni.:) Majdnem úgy fogom a sérült kezemet, mint egy várandós nő a hasát. Az persze szép látvány. Ez nem...
No... Aztán Melindával találkoztam a kórházi buszmegállóban, kaptam "némi" házi ízeket karácsonyra. Agyeldobás, ezúton is köszönet!:) Ha már ott jártam, természetesen ittam egy kávét a padon. Fél pohár ugyanúgy a nadrágomon landolt, mint amikor Reni látogatott meg a kórházban, és leborítottam a farmerját...
A buszmegállóban ezúttal egy hónapok óta nem látott ismerőssel sikerült tök véletlenül összefutni, nagyon örültem a viszontlátásnak. Hazatérve szusszanni kellett. Emésztgettem ezt a sok érzelmet, kedvességet. Viccen kívül...:)
Azért lefekvés előtt a házi ízeket még teszteltem.:)
---
Szombat. El kellett mennem boltba. Péksüti, újságok, illatgyertya... Addig gondolkodtam, hogy az Árkádba menjek, vagy a plázába, mígnem a belvárosban kötöttem ki. Az illatgyertyából füstölő lett, meg egy forralt bort is elfogyasztottam. Annyira szeretem Győrt...:) Szép volt a Belváros, nyugisak az emberek, egy élmény volt.
Ebéd, aztán relax. 
Olvastam, tévéztem, neteztem.
Karácsony alkalmából meg szerettem volna osztani facebookon egy videót, de még nem osztottam meg.:) 
A Reszkessetek, betörőkre nagyon gyúrtam, végül mégsem néztem. Ismételték ugyanis az osztrák-magyar EB-meccset. Ami szerény véleményem szerint az év maximálisan mindent vivő csúcspontja volt. Hiába tudtam a végeredményt, az osztrák helyzeteknél felszisszentem. A formát pedig hoztam: Szalai góljáról lemaradtam, épp akkor költöztem ki a konyhába...XD
És még egy videó: dokumentumfilm régesrég Kubába házasodott magyar asszonyokról. Fantasztikus betekintés a szocialista Kuba kulisszái mögé. Havanna, csak oda. Kattints ide!
---
Ma. Viszonylag későn keltem. Kávéztem, olvastam, és volt egy majd' egy órás telefon is. Még egy picit zsibbad a fülem.:)
Melindával pedig napra pontosan 100 napja ismertük meg egymást!:) Hihetetlen, hogy rohan az idő.:)
Karácsony van. Rengeteg üzenetet kaptam, köztük olyan emberkéktől is, akikkel régesrég nem beszéltem.
És vannak, akikkel nem beszél(t)ünk, de hiányoznak...
Mára már semmi extra nincs terven...  Teregetek, kajálok, relaxálok. 
Idén még szerintem várható egy s más, poszttal is tervezek még jelentkezni. A megszokott évösszefoglaló bejegyzés pedig érdekes lesz, hihetetlenül eseménydús esztendőt hagyok a hátam mögött.
De mára ennyi voltam.
Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok blogom minden kedves olvasójának!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

2016. december 13., kedd

A kocka szét van szedve

1. prológus: az előző bejegyzés elején értekeztem a demencia rajtam felfedezhető jeleiről. Ezt igazolandó meg is írtam a GosziBlog történetének szerény véleményem szerint leggázabb posztját. A pénteket kétszer másoltam be; egy részen annyi XD-t írtam, hogy már engem zavart, és csütörtökön leírtam, hogy holnap ez a progi, pénteken meg amaz. Ennél sokkal rosszabb talán már nem jöhet.:) Továbbra is két ujjal pötyögök, de annyira talán már nem koordinálatlan a mozgás, szóval már nem wordben írok.
2. prológus: tegnap egy esküvői videót nézve ráakadtam erre a zenére. A leírásból kiderül, hogy orosz relaxiációs muzsika. Zenei aláfestésnem pont ideális.:) És hogy miért nézegettem esküvői videókat? A bejegyzésből majd kiderül!:)

*


Csütörtök. A bejegyzés megírása után ettem. Az már nem ugrik be, hogy mit, de a desszert szalonna volt és kolbász.:) Aztán lebattyogtam a buszmegállóba. Egykori gimnáziumi osztály-, pad-, és szobatársammal, Csabival találkoztunk. Legeslegelőször vettem egy kesztyűt. Nagyon menő, le lehet hajtani az ujjak végét. A cink az, hogy a bal kezemre nem tudom segítség nélkül ezt sem felhúzni...
Na, aztán iszogattunk, beszélgettünk, jól elvoltunk. Volt egy "húb@szdmeg/haeztmesélikelnemhiszem"-történés is, de azt nem írhatom le. Egyébként írás közben mindig visszafogottabb vagyok, mint amikor megtervezek egy posztot.:)
8-ig adtam magamnak kimenőt, picit rá is húztunk.
Hazatérve elmormogtam, hogy borra sör meggyötör, és már ciccent is... De egy sör mint tudjuk nem sör.:)
A vacsora kolbász volt szalonnával. Meg sajttal, hagymával.
---


Péntek. Az előzmények ismeretében nem meglepő, hogy az éledezés picit tovább tartott a megszokottnál. A gyógytorna és a fizikoterápia természetesen nem maradhattak el. Utána pedig átmentem a plázába. El nem hiszitek, kivel találkoztam: egykori gimnáziumi osztály-, pad-, és szobatársammal, Csabival.:) Ő is hozott haza. Aztán kajáltam, majd megérkezett Kira. Beszélgettünk, bohóckodtunk, segített rendet rakni... És puding is készült természetesen.:) És arra is emlékezett, hogy én kiskanállal eszem a pudingot.:$ Mert úgy tovább tart.:) Ismét nagyon gyorsan eltelt az idő.
Este vacsi, pihi, meg kézi EB.:)
---
Szombat. Megjelent az új Children of Distance-klip. Nem először trafáltak a srácok telibe. Valószínűleg nem is utoljára.:)


Hét körül keltem. Döglöttem, fürödtem, majd elindultam a postára. A bejáratnál összefutottam egy kedves cimborámmal, elkísértük egymást. Sikerült feladnom a beltéri egységet, és még egy telefont is találtunk. Mondjuk a postáskisasszony nem volt túl lelkes...
Cigit nem tudtam venni, mert a dohányboltban december 31-ig nem árulhatnak dohánytermékeket. Ez mondjuk így a forraltborozós/szilveszterezős időszakban elég masszív szívásnak nevezhető.
Újság, lottó pipa.
Kaja, pihi, 14-es. Kirával találkoztunk. Nem értem, miért indul az ő busza minden órában 12-kor, 32-kor, meg 52-kor. És miért ér oda hozzám "ugyanakkor". Hát mert 20 percenként jár, és 20 perc alatt ér ide. Tényleg hülyülök.:) De legalább ezúttal elsőre felismertem Kirát a buszon.:) Az Árkádba mentünk, ahol rengetegen voltak. Épp ezért nem is voltunk túl lelkesek.:) Ezt-azt azért sikerült venni. Meg csokit, meg tiramisut.:)
Este itthon bucit sütöttem (ki), meg tévéztem, meg pihentem. A szombati Nemzeti Sportban van egy cikk a zalai gombfocistákról. Nem is tudom, hogy az asztal körül tüsténkedő leányzó tetszett meg jobban, vagy a fából megépített, erősen a Bozsik Stadionra hajazó gombfoci-aréna.:) Szerintem utóbbi.XD
---
Vasárnap. Meglepően hatékony nap volt. Mostam, iratokat rendeztem... És mp3-lejátszót "szanáltam". Három év alatt betelt a 8 GB-nyi tárhely. A zenéket dátum szerint rendezett mappákba szoktam felpakolni. Így a szanálás felért egy időutazással: ezt a zenét Ő mutatta, ezt neki küldtem át, ezt itt hallottam először... Érdekes egy élmény volt.


Kaja rendelés. Bon Appetit. Szuperlatívuszok. Jó sokat kellett várni, de a diszpécserlány ismerősként üdvözölt, majd -szerintem- ugyanő majdhogynem felhozta a lakásba a kaját. Ami eszméletlen adag volt. Így aztán kajakóma következett. Döglöttem, kézit néztem...
Ja, véget értek az NB1 őszi küzdelmei. Ez per pillanat nem érdekel. Sokkal nagyobb élmény, hogy Harcsi barátom a Trend FM Sportexpressz című műsorának körkapcsolásában ezúttal lóversenyt közvetített a Kincsem Parkból. Óriási.:)
---
Hétfő. Nem bírtam aludni, így hajnalok hajnalán rádiót hallgattam. Lánchíd Rádió, Lecsó című betelefonálós műsor: agyrém. Majd egy idegenforgalommal foglalkozó műsorban a szegedi városházán, majd a nyúli pincesoron (!) kalauzolták végig a rádióhallgatókat(!).:)
Kávéztam, finomhangoltam az mp3-lejátszót, majd elmentem a kórházba. Gyógytorna, fizikoterápia.
Aztán... Idézem saját magamat, ezúttal változtatás nélkül bemásolom saját facebook-posztomat.:)
"Nem terveztem mára semmit gyógytorna és fizikoterápia után. De a kórházban nem kaptam Nemzeti Sportot, ezért átmentem újságért a plázába. Ha már ott jártam, betértem a játékboltba is. Megtaláltam keresztfiam számára a megfelelő karácsonyi ajándékot, mondták is az eladók, hogy el tudják úgy csomagolni, hogy kényelmesen haza tudom vinni busszal. Megfelelő zacskó sajnos nem akadt, de szépen lefóliázták. Gondoltam nem kockáztatom meg az ajándék épségét, taxival megyek haza. Visszaballagtam a kórházhoz, ahol összefutottam rég nem látott barátommal, aki anno tesómék lakodalmán a vőfély szerepét töltötte be. Legyen elég annyi, korántsem szomorú apropóból érkezett a kórházhoz!:) Ahogy beszélgettünk, mosolyogva lépett oda hozzánk egy idős néni, közölte, hogy látja, a Jézuska akciózik. Közben megérkezett a taxi. A sofőr nagyon rendes volt, az út végén nekem minden jót, a „kissrácnak” Boldog Karácsonyt kívánt. Arról nem is beszélve, hogy nemhogy borravalót nem fogadott el, a viteldíjat is lefelé kerekítette.
Véletlenek nincsenek. Kicsi a világ. Az élet szép. Az ész megáll. A közhelyek puffognak.:)
„Ott bent” legyen Karácsony.:)"
Jók ezek az apró örömök. Többet nem is nagyon tudok hozzátenni.:)
Egyébként már tegnap akartam blogolni, de teljesen kidőltem, nem tudom, mi történt.:)
Kék fény, kaja, pihenés...
És lakodalmi nyitótáncokat néztem. Egy rég látott leánykérős videótól jutottam el odáig.:)
Nem tudom, meséltem-e már: az M3-on ismétlik egyik kedvenc régi műsoromat: öt idegent "összezárnak", és segítséggel, apró rávezetésekkel ki kell találniuk, mi a közös bennük. A múltkor például az volt, hogy mindegyikük lépcsőházában lakik egy "híres nevű ember": Zrínyi Miklós, vagy épp Kosztolányi Dezső. 
Óriási. Kár, hogy ma már nincs igény az ilyen "lassú" műsorokra.:)
---
Ma. Megint korán felébredtem. De nem rádióztam.:)
Zenét hallgattam, pihentem... És belefutottam a tévében egy pénzenergiát osztó világhírű magyar mágus produkciójába. Az 51 éves Margit volt a betelefonáló, kapott is volna pénzenergiát, mert zöld blúz volt rajta, de valami negatív hullámot érzett a mester, így átirányította rontáslevételre. Háát, nekem valahogy a varázslatos szó helyett inkább a köztörvényes ugrott be...
14-es busz. Felszállt egy csomó fiatal a buszra, szerintem korizni voltak. Egy csaj hozzám "dörgölőzött". Majd elnézést kért. Én meg felnevettem, aztán kinevettek. Nem kezdtem el magyarázkodni, hogy a csípőjével továbbléptette az mp3-lejátszómat.:)
Gyógytorna, fizikoterápia. Most épp egy kockát kell összeraknom, és szétszednem. Logikám nulla, teljesen hülye vagyok hozzá, irigylem a gyógytornászlány türelmét.:) Ez tényleg még két ép kézzel is nehezen menne... 
Mindamellett minden naphoz odaírhatnám, hogy maximális tiszteleem a gyógytornászlányoké, élmény velük minden egyes "foglalkozás". Rendesek, helyesek, kedvesek...:)
Kórház után pláza. Vettem kaját. Jó ez a CBA Grill, na.:) 
A pláza előtt nem fogjátok elhinni, hogy kivel találkoztam: a tesómék lagziján vőfélyként közreműködő barátunkkal. Láttam tegnap, ma, meg évekkel ezelőtt. Mostanában kicsit misztikus dolgok történnek.:)
Kingával meg egy buszon utaztunk, sajnos csak akkor vett észre, amikor leszálltam. Már meg sem lepődöm.:)
Hazatérve a postaládában egy levél várt egy banktól. A hideg futkosott a hátamon. Szerencsére csak arról informáltak, hogy sikeresen megszüntették lakossági folyószámlámat. Elkároltak 238 forintot. Úriember nem vaddisznó.:)
Jaj, még a PISA-tesztről akartam írni picit. Nem, ez nem az, amikor pisilni kell...XD 
Wikipedia: 
"A PISA monitorozó jellegű felméréssorozat, amely három területen (alkalmazott matematikai műveltség, alkalmazott természettudományi műveltség és szövegértés) vizsgálja a 15 éves tanulók képességét. A felmérés háromévenként zajlik az OECD-tagországok és a programhoz csatlakozó egyre növekvő számú partnerországok irányításával. Először 2000-ben, ezt követően 2003-ban, majd 2006-ban volt mérés. Az egyes mérések alkalmával egy-egy műveltségi terület nagyobb hangsúlyt kap, mint a többi. 2000-ben a szövegértés, 2003-ban a matematika, 2006-ban a természettudomány volt a kiemelt terület. 2009-ben ismét a szövegértés, 2012-ben pedig újra a matematika került a figyelem középpontjába.
A PISA célpopulációját a tizenöt éves diákok alkotják, akik a legtöbb részt vevő országban az iskolaköteles kor vége felé járnak, egy-három évük van hátra a közoktatásban. Ezzel az életkorral kapcsolatban a legtöbb OECD-tagországról még elmondható, hogy a beiskolázási arány megközelíti a 100%-ot."


A magyar diákok nem szerepeltek túl jól. És akkor a miniszter úr azt mondja, hogy ezek a diákok a Gyurcsány-kormány idején tanultak olvasni. Érted? A 15 évesek kilencedikesek, hat éve az Orbán-kormány van hatalmon... Meg hogy nem biztos, hogy pontosan fordították a feladatsort. Úristen. Ezt, így, szemrebbenés nélkül sikerül kimondani... Az agyam eldobom, komolyan... Nem hiszem, hogy a gyerekekkel, vagy a tanárokkal van itt a legnagyobb probléma...


Szóval hazaértam, bankos levelet olvastam, kaja, szusszanás, blog.
Ma még ki kéne mosnom a csuklórögzítőt. Vettem körömkefét, igen jó vagyok!:)
Azon kívül semmi.:)
A héten még három kórház, meg egy forralt borozás, a többi meg majd kiderül. És majd mesélek.:)
És persze végül, de nem utolsó sorban Isten éltesse sokáig virtuális élettársamat!:)
Mára pedig ennyi voltam.
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)

2016. december 8., csütörtök

Hiteltelen rutinos nyomkodó

Tényleg kezdenek rajtam megmutatkozni az időskori elbutulás jelei. Meszesedik az agyam, „kiesnek” dolgok, például felírt kulcsszavak miértje is. Na mindegy, azért nekiveselkedek.:)
---
Csütörtök. A bejegyzés megírása után Peti lakótársammal kávé, közben messenger, meg pihi, és el is telt a nap.
----
Péntek. Közös kávéval indítottunk. Pöttyet nehezemre esett az elindulás, mert durván fújt a szél, azt meg nem szeressem.
Virtuális élettársammal sikerült megint telepátiázni: akkor küldött üzenetet, amikor gondoltam rá, hogy írok neki. Ő meg előző este azért lőtte ki a mobilnetet, mert érezte, hogy írni fogok.:)
Kiszámoltuk, hogy december 20-án lesz meg az utolsó, 20. előírt gyógytorna/fizikoterápia. Ez pont egy keddi nap, ami azt jelenti, hogy el tudok menni kontrollra, és megbeszélhetem a doktor úrral, hogy hadd menjek januártól dolgozni. Még az sem 100%, hogy engedi fog, de remélem.
A kórházból bementem a városba, bevásároltam, és tök véletlenül összefutottam egy rég nem látott ismerőssel is. Meg felírtam, hogy „banya”, de nem tudom az okát. Ja de: egy nő rám szólt a boltban, hogy levertem valamit. Pedig csak a topjoyos üvegek zörögtek a bevásárlókosárban. Idióta.:)

Hazatérve értesültem róla, hogy bejelentette visszavonulását Nico Rosberg, az F1 aktuális világbajnoka. Meglepődtem. Sokkot kaptam. Váratlan lépés. Mindamellett logikusnak tűnik az érvelés, nem mintha magyarázkodnia kellene.:)
----
Szombat. Sógornőmmel és tesómmal kimentünk a piacra. Persze először kolbászoltunk, aztán vettünk ezt-azt. Utána ETO Piac. Megakadt a szemem egy sportkönyvön. Nem vettem meg, pedig az árus azzal próbált érvelni, hogy épp költözik, és kell a hely. Végülis a helyzetet maximálisan átéreztem.
Benzinkút. Tesóm tankol, én sajtótermékeket vásárolok. És megakad a szemem a shopos lányon. Vagyis ismerősnek tűnt. Persze nem az volt, akire gondoltam. Ettől még persze zavarba jöttem. Persze ő is.
Hazatérve pakolás, kaja, majd irány a stadion. 1-0-ra nyertünk a Kaposvár ellen. Fontos győzelem, ami simább is lehetett volna. Meccs után a dohányboltban magázott egy 21 éves csaj. Az eladót, aki személyit kért tőle, tegezte. Ki érti ezt?XD
Otthon lakótársammal rögtönzött búcsúbulit tartottunk. Volt hülyeség, fogyott a ser rendesen…:)
---
Vasárnap. Az előző napi lumpolásnak köszönhetőn nem bírtam időben felkelni, így nem mentem Écsre… Jó kis este volt, de ezért mondjuk picit haragszom magamra. Már a vidékiből fordultam vissza, tesómék végeztek, mire elindultam volna.
Így aztán pihenéssel telt a nap. Ja, és kocsonyát ettem. Boltit!:)
---
Hétfő. Lakótársammal kávé, közben Balázsék a Rádió1-en. Nem volt rossz, csak a reklám-, és hírblokkok szokatlanok… Jah, kórház, gyógytorna, fiziko. Aztán bolt. Egyebek között gyufát vettem, mert kifogyott az öngyújtóm.XD
Onnan pedig a munkahelyemre mentem. Leadtam táppénzes papírt, meg életjelet adtam. Sok emberkével találkoztam, beszélgettem, tök jó volt.:) Volt részem „furcsa” találkozásban is. Ez van…
A főnököm dobott haza. Itthon meglepve vettem észre, hogy megtört a fülesem. A vésztartalék Philipset szerintem még gimis koromban vettem, de nem tuti. Viszont eszméletlen jól szól.:) Lakótársammal ittunk egy utolsó kávét, majd az este folyamán elköltözött. 2 év és 2 hónap után. Túlestem az első egyedül nézett Kék fényen is…
Költözése oka nagyjából annyi, hogy kell a hely a kisszobában… És tök fura most így egyedül. Ezért is hajlok arra, hogy nem is kell nekem barátnő: egy szakítós elköltözés mennyire viselne meg, bassza ki?:O 
---
Kedd. Hajnali 5-kor keltem. Szoknom kell a koránkelést, meg aztán már senki nem kelt fel, ha elalszom. Kávéztam, meg elküldtem egy-két fontos mailt. Aztán sikerült az időt elbaszni, viszonylag későn indultam el a kórházhoz. Kezelések, büfé… Aztán egy kis 14-es, egy kis City Busz, irány a Dunakapu tér. A bankban tesómmal egy órát kellett várnunk, most pedig mire felértem a másodikra, már sorra is kerültem. Visszafizettem a lakáshitelemet. Hiteltelenné váltam, haha… Az ügyintéző csaj szimpi volt, úgy lóbálta a lófarkát, hogy csak na…:) Akkor mondjuk morci lettem, amikor kiderült, hogy a törlesztőrészlet utalását nem állítják le automatikusan, azt külön kérnem kellett. Dolgom végeztével bebattyogtam a belvárosba, és csodák csodájára nem tévedtem el.:) Ittam egy forralt bort a nagy esemény örömére.
Aztán hazajöttem, nem repetáztam. Felmostam. Majd jött Kinga. Dumáltunk, korrigálta a felmosást, meg segített kicsit pakolászni. Sajnos nagyon hamar eltelt az idő.
Vacsorára a Pingwinből rendeltem kaját. Meg kell, hogy mondjam, a pizzához is értenek.
Egy kedves ismerősöm pedig kb. bearanyozta a napomat: először azt hitte, én vagyok balról a harmadik csávó. Én meg rég nevettem ekkorát, köszönöm!:)
---
Szerda. Ismét 5-kor keltem, korán kezdtem a semmittevést. Facebookon értesültem róla, hogy kislánya született egy ismerősömnek. Ő az első és egyetlen lány, aki nálam aludt. Écsen, 2002-ben. Egykor nagyon fontos szerepet játszott életemben. Azt is tudom, hogy párjával közös történetük nagyon aranyos, ezúton is sok boldogságot, jó egészséget kívánok babának, kis családnak egyaránt.:)
Kórház, aztán pláza, aztán irány haza. Egy ismerősöm látogatott meg, telefonáltunk egyet Ausztriába. Kaptam érte egy zsugor Vöslauert. Na jó, nem: Coronitát.:) Eddig még csak egyszer ittam, jó az se tegnap volt.:)
Később betettem egy mosást, meg kajáltam. Ez utóbbi vicces volt: átpakoltam a CBA Grillben vett kaját kajás dobozba, és akkor  vettem észre a doboz alján a MICROWAVEABLE feliratot… Hülye szó, de sekélyes angoltudásom alapján mikrózhatót jelent. Mikrowellenbar lenne németül. De nem az..XS
Teregetés a kisszobában. Fura volt…XD
Este döglés, tévé, és kókuszos Boci volt a program.
---
Csütörtök. Ma a háziorvosnál indítottam. Vagyis… Kávé, és fürdés… A kórház óta átálltam a reggeli fürdésre, vissza kéne szokni az estire. Ezt jól megmondtam.:)
Kórház. A buszról leszállva megállt bennem az ütő: nem a szokott helyre tettem a kulcsaimat. Ijesztő volt…
A liftben megjegyezte egy bácsi, hogy milyen rutinos nyomkodó vagyok. Mondtam neki, hogy én itt már szeptember óta nyomkodok.XD Gyors gyógyulást kívántunk egymásnak. Gyógytornán megint tanultam egy új szót, de el is felejtettem: amikor a két kezed egyszerre mozgatod, a sérült is jobban mozog, mintha magában mozogna. Valamilyen hatás. Nem ugrik be.:) Azt viszont megbeszéltük, hipochonder nem vagyok, pedig néha tényleg hülyén érzem a könyököm…:)
Budi. Ki van írva, hogy SZOPOK, és egy telefonszám. És egy szám nem felismerhető. Nem, nem próbáltam végig a tíz variációt…:) Egyet sem…XD
Hívtak viszont engem. Szopás. Biztosítós néni, aki múlt hét elején ígért másnapra visszahívást. Felhív fél 12-kor, hogy mikor hívjon holnap délután, mert a múltkor azt mondtam, a délelőtt nekem nem jó. Akkor MOST miért hív? No, de mondtam, essünk túl rajta! Kiegészítő balesetbiztosítást akart rám sózni. Főleg ragaszkodott hozzá, miután közöltem, hogy hívhatott volna előbb is, mert el van törve a kezem. Kb. közölte, hogy na akkor kössek de tényleg, mert ha eltöröm még egyszer, de na adj Isten, akkor fizetnek. Innentől befejezettnek tekintettem a beszélgetést.
Büfé. Büféslány. Már írtam róla. Imádom.:) Ismeretlen ismerősként „érzi a rezdüléseimet”. Ma kiszúrta, hogy feszült vagyok. Nevetett a „szokásos” Nemzeti Sporton, és kérdezte, lesz-e kávé kaja után. Volt. És az a keresztneve, mint Anyué meg mamámé.:) De nem ismerősöm facén…XD És a gyógytornászokkal, meg masszőrsráccal együtt nagyon fog hiányozni a „kórházi időszak” után. Ja: a masszőr sráccal csak dumálni szoktunk.:)
Hamar hazaértem. Olvasgattam, aztán mindjárt kaja. Aztán elvileg egy kicsit talizom a városban egy gimis volt osztálytársammal.
Holnap kid ügyezés a kórház után, pénteken elvileg semmi a kórház után. Hétvége még kérdőjeles, jövő hétre már van egy s más. Majd mesélek!:)
Ez a megamix meg rohadt jó, ide is beszúrom!:)
*
Hm… Olyan emberkék jelentkezését várjuk Harcsi barátommal, akik szerepelnének a második blogfilmben! Helyzetkomikum, faviccek, kávé  a Stadion Sörözőnen… stb.! Privit dobni ér!:)
*
Na de mára ennyi voltam!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)