Egy nap

Igen, ezúttal ennyi volt a hétvége. A szombati munkanap? Huh, vicces volt, maradjunk annyiban... :)

Egyik kolléganőmmel számítógépet kellett cserélnem, azt bonyolítottuk. Privát cuccok átpakolása, asztalon meglévő fontos dolgok beállítása, ilyenek... Amúgy nem nagyon csináltam semmi nagyobb horderejű dolgot, a céges busszal távoztunk is Gergő kollégával, kb. fél háromkor. Aztán beültünk egy vendéglátóipari egységbe, ahol az élet nagy dolgairól beszélgettünk, két Heineken mellett, amit egy k-val kell írni, és mondani is... :)

Ezután Écs felé vettem az irányt, hamar elbóbiskoltam, este 9-kor már aludtam, ennek köszönhetően viszont reggel fél 6-kor ébredtem fel... Megint jellemző rám ez az össze-vissza alvás, nem vagyok valami kipihent mostanában...

Vasárnap Forma-1 volt, Belga Nagydíj. Kimi "szokás szerint" nyert Spában, Fisichella hatalmas meglepetésre második lett, és Alonso kivételével az összes, számomra szimpatikus pilóta pontot szerzett... :) Hamilton meg kiesett... :D

Forma-1 után Anyu kocsival bedobott Győrbe, egészen a Sörkertig. Nagyon rendes Anyukám van ám nekem, elvisz még kocsmába is! :P Itt haverokkal beszélgettünk, majd jött a Honvéd-meccs, 2-0-ra nyertünk, Kink ismét pazar gólt szerzett. De úgy igazából azt várom, amikor Bajzi újra játszik, és ontja majd a gólokat. Remélem... :)

Nem túlzás, a Mennyország után a pokol legmélyebb bugyrait járja Bodnár László, a DVSC labdarúgója. Előbb a Bajnokok Ligája csoportkörébe jutást ünnepelhette, majd pedig... Halálos balesetet okozott, egy biciklist gázolt halálra... Hát nem tudom... A hírek szerint 130-cal ment, a biciklisen láthatósági mellény is volt. Bodnár nem volt ittas, a hírek szerint a kerékpáros viszont igen... Én azt mondom, a biciklist sajnos semmi nem hozza már vissza az életbe, az esetet alaposan ki fogják vizsgálni, a debreceniek "Boci"-ját vagy megbüntetik, vagy nem, mindenesetre nagyon komoly lelki teherrel kell együtt élnie a továbbiakban...

Holnaptól iskola... Persze nekem már nem, de ez mégiscsak olyan furcsa érzés, úgy látszik, még frissek az élmények... :) Vicces, hogy az alattunk lévő lakásban felújítások voltak, festék, lakk, egyebek, és teljesen előjött ez az "első napok az iskolában, koleszban"-feeling! :D

Amúgy közepes fokon, de ismét depressziós vagyok... Eddig az "tette be a kaput", hogy nyár van, most meg az idegesít baromira, hogy mindjárt vége... És hideg lesz, és sötét, és utálom... :(

Becsvölgye péntek reggeltől vasárnapig. Az egy nap meglévő szabimmal nem nagyon ugrálhatok, reggel szinte biztos, hogy nem tudok elindulni a többiekkel... Meló után lehet, hogy elmegyek Zalaegerszegig, de azt nagyon meg kell "logisztikailag" szervezni, nem vagyok benne biztos, hogy összejön...

És ebben a hónapban ez az utolsó, TIZENHARMADIK bejegyzés. Pedig babonás vagyok... :)

Egy hosszú hét

Ja, hát a hosszú hétvégéknek megvan az a hátrányuk, hogy utánuk egy hosszú hetet kell dolgozni. Hat napot, mint most. Annak idején a teleshopban szinte minden szombaton dolgoztam, tehát nem teljesen szokatlan a dolog, de azért szívesen lemondtam volna róla. Azt is tudom, hogy holnap nem lesz "pörgés ezerrel", de azért valamennyire mégiscsak behatárolja a hétvégi lehetőségeket.

Egyébként az EU illetékes szervezete/hatósága/bizottsága arra kéri a hírek szerint Magyarországot, hogy szüntesse meg a hosszú hétvége intézményét, mert ez a "Zunióban" nem megszokott. Nos, Németországban például ugyancsak szokás hosszú hétvégét "kreálni", azzal a különbséggel, hogy ott a szombati ledolgozás intézménye nem megszokott...

Ja, 2010-ben, ha jól tudom, szinte minden hivatalos ünnepnapunk hétvégére esik majd...

FC Liverpool, Olimpique Lyon, Fiorentina. A DVSC-Teva három csoportellenfele a BL-ben. Már írtam, itt már ninden meccs, minden szerzett gól és pont ajándék. Ennek megfelelően nincs értelme szerintem arról beszélni, hogy melyik lett volna könnyű és melyik nehéz csoport, és hogy itt mennyi a Debrecen továbbjutási esélye. Nagy akarattal, sportszerűen kell küzdeni, és akkor az eredmény sem marad el. Hogy ez mondjuk egy pontra, vagy egy nagy bravúrral elcsípett csoport harmadik helyre, ezzel együtt pedig Európa Liga-szereplésre lesz elég, azt majd meglátjuk. Kemény ellenfelek, annyi szent...

Ja, és picit azért irigylem a debreceni szurkereket, hatalmas élmény volt tavaly a stuttgarti UEFA-meccs az ETO-val, a lokisták pedig most jó esetben három idegenbeli túrát is szervezhetnek...

Ma még egy Barca-Donyeck Szuperkupa-döntő, holnap meló, és Écs. Vasárnap este 8-kor ETO-Honvéd, előtte Forma-1, Belga Nagydíj. Huh, nem lesz unalmas hétvége... :) Mondjuk a Honvéd-meccseket a tavaszi kupadöntő miatt soha nem fogom szeretni... :S

Főtábla

Még ízlelgetnem kell. A Bajnokok Ligájában főtáblára, azaz a csoportkörbe jutott a 2008-2009-es magyar labdarúgó-bajnokság győztese, a Debreceni VSC-TEVA gárdája.

14 évet kellett várni arra, hogy a BL-ben újra magyar csapatért szoríthassunk. Akkor a Fradi a selejtezőn a belga Anderlecht testén át jutott túl, a csoportban az Ajax, a Real Madrid, és a svájci Grasshoppers voltak az ellenfelek.

Tény, a Fradi Magyarország legnépszerűbb csapata, akkor futball-láz tombolt az országban. A bivalyerős csoportban akkor a Fradi belefutott kiadós verésekbe, de mindent egybevetve becsülettel helytállt. Anyagilag viszont nem tudtak élni a lehetőséggel, a BL nyújtotta hatalmas profit valahogy elillant a klub kasszájából.

A Debrecen az észt Tallint, a svéd Kalmart, és a bolgár Levszki Szófiát kiejtve jutott el a BL-csoportküzedelmekig. Sokan fanyalognak, hogy ez könnyű sorsolás. Hát, szerintem a svéd és a bolgár futball is jóval előttünk jár, le a kalappal a civisváros focistái előtt. Főleg a Levszki oda-vissza legyőzése hatalmas fegyvertény. És a könnyű sorsolásról még annyit, hogy két ManchesterUnited-fellépés, a Celtic, és mondjuk a Fenerbahce vendégszereplése után kijárt ez a magyar bajnokcsapatnak. Ismétlem, én mégsem nevezném ezt olyan húdekönnyű menetelésnek!

Nálam alapvető dolog, hogy a nemzetközi porondon a magyar csapatnak szurkolok. Az egyik internetes fórumon pedig találtam egy érdekes felvetést: vigyázzunk, ne sajátítsuk ki a DVSC sikerét. Mert beszélhetünk arról, hogy magyar csapat jutott a Bajnokok Ligájába, és én ennek örülök is. De a siker elsősorban a Debrecené, a debrecenieké. Játékosé, klubvezetőé, támogatóé, és végül, de nem utolsó sorban a szurkolóké, akik a kényszerű pesti hazai pályán is fergeteges hangulatot teremtettek.

Az év hat BL-meccsén "lokista" leszek, egyébként természetesen maradok az ETO-nál. :) Nem veszek Loki-mezt, -sálat, nem teszek posztert a falamra. És nem fogok jegyért tolakodni akkor sem, ha mondjuk a Barcelona lesz az ellenfél. Sőőt, ha összekerülne a két csapat, két meccs erejéig a katalánoknak le kell mondaniuk a támogatásomról. :)

Egyébként immáron a DVSC a legeredményesebb vidéki gárda, éppen az ETO előtt. Egy dologban még tartjuk a mércét: az 1964/65-ös BEK-kiírásban elődöntőt játszottunk. :)

Úgyhogy hará, Loki, innentől tényleg minden meccs ajándék! :)

Hmm... Eddig Dórit legalább "sportos" írásaimban nem említettem meg. Most kivételt kell tennem. :) Tegnap a meccs előtt felhívtam "hivatalos" ügyben. Ez egy kicsit elhúzódott, kb. fél órát beszélgettünk. A meccset persze lehalkítva néztem, piros-fehérek első gólját egy "Na, közben vezet a Debrecen!"-mondattal nyugtáztam. Én, aki "nem semleges" meccsen még egyedül is sokszor őrjöngök a tévé előtt. Dóri mondatomat egy "Na, az tök jó!" megjegyzéssel vette tudomásul. Miután így "kitomboltuk magunkat", folytattuk tovább a beszélgetést. :)

Az örjöngést pedig a második gólnál pótoltam. :)

Búcsújárás

Ahhoz képest, hogy milyen határozottan állítottam, hogy a hosszú hétvégén egy búcsúban sem fogom tiszteletemet tenni, azért mégiscsak sikerült...

Történt ugyanis, hogy csütörtök este bátyám és sógornőm körülnéztek az écsi búcsúban, de olyan szinten nem volt semmi, hogy inkább hazajöttek, autóba pattantunk, és átmentünk Pannonhalmára. Ott azért valamennyire volt élet, nézelődtünk, majd Editék körhintáztak egyet, amit én nem mertem. Utána dodzsemeztünk. Nem is emlékszem, hány év után ültem újra egy ilyen kis járgányban, hát fura volt... :)

Írtam már, hogy milyen szerencsétlen hülye tudok néha lenni. Nos, most a dodzsem áramszedőjét sikerült lefejelnem tolatás közben... Hát, ezt sem lenne egyszerű utánam csinálni... :) Miután kibúcsúztuk magunkat, hazamentünk, megittunk egy üveg sört, majd felballagtunk szőlőnkbe, ahonnan megnéztük a győri és a pannonhalmi tűzijátékot. Szép látvány volt... :)

Pénteken bejöttünk Győrbe, semmi extra, Nemzeti Sportot "kellett" vennem. :)

Tegnap pedig András barátommal és fiaival, Barnival és Leventével Pápára mentünk, ETO-meccsre. Nem volt nagy élmény, de menjünk csak szépen sorban.

Nagy nehezen kibuszoztam Csanakra (tényleg szar a közlekedés....), András törzshelyén, a Stopban ittunk egy sört. És hát nyertem. Egy Borsodi-korsót kaparós sorsjegyen. (pech a szerelemben... Hm... ha pedig a mérhetetlen önirónia nyilait döfködném magam felé, azt mondanám, hogy a szűz kéz szerencsét hozott... :S :D)

Andráséknál összepakoltuk a srácokat, bár a viszonylag gyors induláshoz Fanni határozottsága is kellett ("Anya, pakold már be azt a k*rva táskát!"). :)

Így oda is értünk a meccsre, a srácok sem fáztak meg, szóval minden okés volt. Nos, az ETO játéka jelentette az egyetlen, még oly lényeges kivételt. Nulla volt. Ismét. Kilátástalanul nagyon gyenge. Több száz győri kísérte el a csapatot Pápára, nagyon jó volt a hangulat, ennél többet érdemeltünk volna szeretett csapatunktól...

Szó volt róla, hogy Pápán találkozunk Zoli haverommal, és barátnőjével, Adrival, ez sajnos nem jött össze. Annak mondjuk picit örülök is, hogy a meccsre nem jöttek ki, mert nem kicsit idegbeteg voltam, a fenti okból kifolyólag...

Elég későn, 11 körül értünk haza, életemben először láttam a Vertigot buli idején. Fájdalom, csak kívülről... :)

Ma pedig a már-már szokásos vasárnapi erőgyűjtés a program, nem csinálok semmit, punnyadok egész nap.

Holnap meg üzemorvos. Utálom. Még mindig. :)

Big sztorik

Big sztori. Gimiben így neveztük egymásközöttt saját viccesnek szánt történeteinket, poénosnak gondolt vicceinket. Vagy éppen egy sztorit, amit a mesélő érdekesnek tartott, a többiek nem feltétlenül... Most ilyen történetek következnek, a jelenből. Én leírom, aztán hogy a kedves olvasó érdekesnek tartja-e, döntse el belátása szerint.

• Megcsípett egy méh. Ez már eleve hülyeség. Méh? Vagy méhe? Nem tudom, hogyan kell mondani... :) Szóval cigiszünetben kint a munkahelyen az udvaron megcsípett egy ilyen fullánkos izé. Ráadásul hátul a nyakamat. Én meg azt hittem, hogy a nyakláncom mozdult el, meg akartam igazítani, és sikeresen "beljebb segítettem." Fájt és viszketett, de szerencsére a többiek segítettek rajtam, gyorsan gondoskodtak hideg vízes borogatásról, és egy ampulla kalciumról is. Szóval rendesek voltak. És ennek blogos megemlítését egyikük hiányolta. ;)
• Sztárom a párom. Avagy Notting Hill. Nem egy nagy film, én még is felvettem DVD-re. Hogy miért? Középiskolában volt egy amolyan "legjobb barátom" az osztályban: Rita. Egy nap különbséggel volt a születésnapunk, és persze mindig megleptük egymást valamivel. Egyik évben a Sztárom a párom zenéjét kaptam meg tőle egy kazettára másolva. Már nem tartjuk a kapcsolatot, de azért tök jó visszagondolni rá...
• És tudom, hogy hülyeség, de: kérdeztem a többieket egy, a cégnél dolgozó lányról. Persze nem győztem hangsúlyozni, hogy az érdeklődés csak elméleti szinten mozog, ne gondolja senki, hogy én elhiszem, hogy közte és köztem lehetne bármi is. Még én is nevetnék a gondolattól magamon, nemhogy mások. Sztárom a párom. Hehe.
• Hétfőn üzemorvoshoz megyek. Pff... Unom a dokikat. Ez ennyi. Ezt csak le kellett írnom.
• Vicc: Isten látja lelkem: semmi bajom a szőke nőkkel. Sőőt, lásd egy bejegyzéssel lejjebb! :) De ez hatalmas: Szőke nőt megkéri, mondjon egy prímszámot. Mire ő: - Prím-számot? Nem is ismerem azt az együttest! :D

Levszki Szófia- Debrecen a BL-selejtező első meccsén 1-2. Lehet reménykedni, hogy a '95-ös Ferencváros után újabb magyar csapat lehet ott a csoportkörben... :) A visszavágót legalább már látom is...

Most hosszú hétvége. Meg écsi, és pannonhalmi búcsú. Ahová nem megyek. Otthon leszek, eszem-iszom-tévézek. Szombaton meg Pápa, de ezt már többször említettem. Meg majd még úgyis mesélek.

Jó pihenést kívánok Mindenkinek!

Dóri

"Mindenkinek megvan a maga Dórija..."- jelentette ki munkatársam mély sóhaj közepette még hónapokkal ezelőtt egy soros lelkizős beszélgetés lezárásaként.

Lányok esetében a Dóri legyen az egyszerűség kedvéért mondjuk Dezső. Ez számomra fura, mert az egyik csaj az ismerőseim közül a havonta jelentkező piros betűs napokat nevezi Dezsőnek. :) De most nem ez a lényeg...

Az "én Dórim"? Írtam már róla, fogok is még bőven. Természetesen előtte is tetszettek nekem lányok, de ő valahogy mély nyomokat hagyott bennem. Hogy miért? Mit szeretek benne, mi tetszik benne? Röviden válaszolva: fogalmam sincs. Hosszabban tudom/sejtem a választ, de az majd egy másik bejegyzés témája lesz...

Azt viszonylag gyorsan elfogadtam, hogy mi soha az életben nem leszünk egy pár, de az többé-kevesbé új élmény, hogy nem "róla szól minden", nem jut eszembe mondjuk óránként, hogy mit csinál éppen, mi lehet vele, meg ilyenek... És már eljutottam arra pontra, hogy nem minden lányban őt keresem, és már egy lányt sem szólítok puszta véletlenségből Dórinak. Mert erre is volt példa... :)

Szerencsére - azt hiszem- elmondhatom, hogy jó barátok vagyunk. Mindig, szinte már kínosan ügyelek arra, hogy ha mondjuk keresem, ne zaklassam, ne menjek az agyára, ne fárasszam a hülyeségeimmel. De jól esik neki mesélni a dolgaimról, meghallgatni a véleményét, és tudni azt, hogy mi történik vele.

Többször hallottam már, hogy nem vesz engem komolyan, nem válaszol az smseimre, a személyes találkozások se nagyon akarnak összejönni... Én is rengeteget gondolkodtam annak idején arról, hogy ő vajon mit gondolhat rólam... Egy hülye nyomoréknak gondol, aki egyszer majd megunja, és kilép az életéből? Vagy egy elb*szott hősszerelmesnek (haverom szerint "botcsinálta trubadúr"...:) ), akin jókat lehet röhögni? Nem, ő nem ilyen. Mára teljesen letisztultak ezek a dolgok. Érdekes módon Dóri nagyon ért hozzá, hogy akkor, olyan nehéz helyzetekben legyen mellettem, amikor senki más, vagy csak nagyon-nagyon kevesen. És ez sem lehet véletlen. És ez nem a reménykedés hangja, hanem valami egészen más...

Munkahelyi számítógépemen az ő képe van kint háttérképként. Nem azért, hogy bárki azt higgye, hogy a barátnőm képét tettem ki, egyszerűen tetszik az a fénykép, és jó ránézni. Persze jólesik, ha valaki megkérdezi, hogy ő a barátnőm-e. Egyszerűen azért mert, legalább kinézik belőlem, hogy egy ilyen lány szívét meg tudtam hóditani...

Summa summarum: biztos vagyok abban, hogy minden ember életében megvan az a - jó esetben ellenkező nemű :) - személy, aki nagyon mélyen belopja magát a szívébe, és adott esetben végigkíséri az egész életét...

"Mindenkinek megvan a maga Dórija...". Hogy aztán erről a Dóriról később elmondhatod, hogy "megvolt egy éjszaka", vagy jártál vele pár hónapig-évig? Esetleg összeházasodtok, gyermekeitek lesznek, és boldogan éltek, míg meg nem haltok? Vagy úgy jársz, mint én, hogy megőrzöl belőle egy mosolyt, egy kedves gesztust?

Ez múlik első sorban nyílván a két emberen. És a sorson. Meg a szerencsén, vagy nevezzük bárhogyan is...

És igen. Ez teszi az egészet annyira széppé. És ez teszi az egészet olyan baromira elviselhetetlenül nehézzé...

Tanmese a zebráról

Adva van egy zebracsorda. Őket megtámadják mondjuk portyázó oroszlánok. A leglassabbakat, a leggyengébbeket elkapják, elfogyasztják, és bár társaik bizonyára szomorkodnak az elhullott zebrapajtások miatt, hosszú távon jól jártak, mert az egész csordát tekintve "megerősödve" kerülnek ki a dologból. Logikus nem? :)

Nos, remélhetőleg ez a helyzet az alkohol és az agysejtek csatájának esetében is. Mármint hogy először a gyengébbek pusztulnak. Akkor én is "megerősödve" zártam a hétvégét...

Mert hát az első - tehát csütörtök este - egyszerűen tragikus volt... Olyan töménytelen mennyiségű alkoholt elfogyasztottunk, hogy az nem emberi... Most a felsorolástól eltekintenék, legyen elég annyi, hogy állítólag három Unicumot is megittam, ami nekem baromira kimaradt... Megkérdezték, mi az utolsó emlékem arról az éjszakáról, és én arra emlékeztem, hogy Petivel citromlikőrt iszunk. Az pedig kapufa: a citromlikőr csak másnap került sorra. :)

Ezt az első estét az új telefonom is megsínylette: beázott a sátorban, jelenleg harcképtelen. Szerencsére a régi is nálam volt, így tudtam kártyát pakolni, de remélem, a másikba is sikerül még életet lehelni. Ehhez a lentebb említett tanult kolléga segítségét fogom kérni... ;)

A második este már valamennyire lazábbra sikeredett, szombat reggel nem kellett Algoflexet bevennem, ami italozós esték után elég nagy ritkaság...

Negyed órával ETO-meccs előtt - teháttökéletes időzítéssel... :) - értünk vissza Győrbe, a DVTK ellen sikerült 3-1-es győzelmet aratni. Az első félidő nem tetszett, a másodikban bejött Bicak és Brno, így felpörögtünk, és hoztuk a kötelezőt. Azt azért remélem, hogy nem kapunk zártkapus büntit... Kapusunkat kb. 10 perccel a vége előtt kiállították, és több cserelehetőségünk nem lévén Józsi Gyuri állt a kapuba... Gyárekek, hát az kész volt, szívbajt kaptam, de szerencsére csak egy gólt kaptunk... :P

Mindent összevetve nagyon jó volt a becsvölgyei hétvége. Csaptunk egy görbe hétvégét, lelkiztünk, röhögtünk... Csak szegény Barni kapott el valami nyavalyát, és 40 fokos lázzal jött haza... :(

A kaják is finomak voltak - chilis bab, nyúlpöri :) -, viszont a tökkel (!) megbolondított lecsóval nem bírtam megenni... :)

Jövő szombaton úgy néz ki, irány Pápa, ETO-meccs, előtte élményfürdő.

Szeptember 4-6-ig meg Becsvölgye. Második turnus. :)

Elmegyünk otthonról

Elmentek otthonról vagy elmentek otthonról? - szól a lentebb már "idézett" Sziget-reklám. Hát, holnap mi is elmegyünk itthonról, és a Zala megyei Becsvölgye felé vesszük az irányt, ahogy már említettem.
Kórházi barátainkkal töltünk ott egy furcsa hosszú hétvégét, holnap reggel megyünk, szombaton jövünk, amikor is kisebb regenerálódás után irány a Sörkert, majd utána este 8-kor ETO-Diósgyőr meccs a program.
Hogy Zalában mit csinálunk? Sátrat állítunk, eszünk, iszunk, nagyokat beszélgetünk, ha állapotunk engedi, bulizunk... A "semmi közepén", mindentől távol, és ez jó. Nagyon-nagyon jó. A publikus részekről majd mesélek, ígérem! :) Mert ott várhatóan bőven történnek nem publikus dolgok is... :P
Írtam a múltkori munkahelyi "újságos sztorit"... Nos, írásbeli figyelmeztetést kaptam. Amivel nincs is gond, mert egy kívülről érkező embernek - aki esetemben a német nagyfőnök volt... - tűnhetett úgy, hogy újságot olvastam, de hogy az asztalra kiterített újság olvasásával töltötte munkaidejét: ez egyszerűen nem igaz! Vannak még "érdekes dolgok", de ezekről inkább tényleg nem írok, ráadásul van, amit még csak pletyka szintjén hallhattunk... Amúgy azt hozzá kell tennem, hogy a közvetlen főnököm nagyon korrekt volt, óvatosan bár, de nevettünk is a dolgon. Sőt, elszívtunk egy "békecigit" is, nem mintha haragudnom kéne rá, vagy bárkire is. Írtam már, annyira balf*sz, szerencsétlen dolgokat tudok produkálni, hogy meg sem lepődtem...

Ja. Párhuzam persze itt is van: gimiben egyszer évnyitón egyik osztálytársnőm olyan fehér pólóban jelent meg, amiből kilátszott - öreg vagyok, ugyebár... - akkor még ritkaságszámba menő köldökpiercingje. Az igazgatóhelyettesnél ez persze kiverte a biztosítékot, és kikövetelt osztályfőnökünknél egy irásbeli figyelmeztetést Laurának. Ez is tragikomikus volt... :) Amúgy kb. 2000-ben történt...
Leborotváltam a szakállamat, érettségi óta először teljesen szőrtelen az ábrázatom. Nos, ez persze nem lenne hír, ha... Ha nem képzelnének hozzá egyesek plusz dolgokat... Új élet, új csaj, stb... Hát "új csaj" sajnos nincs, új életet sem szándékozom kezdeni, egyszerűen csak untam a szakállat... Elég szélsőséges véleményekkel szembesültem. "Kib*szott ronda fejem van; a szakáll volt ronda, ez jobb, az jobb volt..." Szóval megosztom a közvéleményt... :) És még magam sem tudom, hogy visszanövesztem-e. De ha figyelembe veszem, hogy egy másik vélemény szerint 10 évet fiatalodtam, hááát.... Nem tudom... :)
Nyaksérülése miatt Schumi mégsem versenyez újra a Forma-1-ben. A 38 éves olasz tesztpilóta, Luca Badoer helyettesíti Massát. Luca egyébként kb. 50 futamon indult pályafutása során pontot még nem szerzett... Újabb háááát...
A végére két klip:
Kerozin: Kalózdal. Egyik becsvölgyei "Himnuszunk". Ha a refrént el tudom énekelni, még "minden oké" :D Figyelem! A karika legalább 16-os! :)


Frauenarzt: Das geht ab. Német party-sláger, együtténeklésre, együtt üvöltésre, Fanni ezt - is - "hozta magával" Erfurtból. Nem lesz örökzöld, nem írja át a könnyűzene egyetemes történetét, viszont nagyon hangulatos zene... A buszon már tiszta hülyének néztek, ahogy mp3-lejátszómat hallgatva ütöttem a ritmust a kezemmel... :)

Már többen is jelezték, hogy lógok nekik egy sörrel/kávéval, mert elolvasták azt a bizonyos "hosszú bejegyzést". Várom a további jelentkezőket! :D

Vegyesfelvágott 7

Régen volt már, most megint. Sok a mesélnivaló...

Néha képtelen vagyok eligazodni magamon. Valamikor azért rinyálok, hogy szar egyedül... Tegnap meg Écsen voltam szüleimnél, és ebéd után rámjött, hogy én este az ETO-meccset egyedül, egy-két sör társaságában Győrben, a lakásban szeretném megnézni. Így visszajöttem, és a tévé előtt követtem a Kecskemét-ETO találkozót. Nem volt benne túl sok köszönet. A mérkőzést 9 emberrel fejeztük be, 2-0-ra ki is kaptunk úgy, hogy kapusunk, Szasa még 11-est is hárított.

Ügyek és pletykák is vannak a csapat körül, gondolkodtam, hogy írjak-e erről is, de inkább nem untatlak benneteket. A véleményemet szerintem mindennél jobban kifejezi, hogy tavaly elutaztunk meccsre a hírös városba, most azonban itthon maradtunk. Viszont Pápán és Szombathelyen jelen állás szerint ott leszünk... :)

Meló... Pénteken sikerült akkorát égnem, mint a rongy... Történt ugyanis, hogy reggel cégünk német "nagyfőnöke" szúrópróbaszerű bejárást tartott. Na, én nem vettem észre, hogy bejött az irodába... És én hátra sem fordulva a "kezébe nyomtam" egy újságot. Még pénteken ebéd közben megosztottam munkatársaimmal egy "eget rengető" új információt, melynek bizonyítékaként szerettem volna Ibolya kolleginának megmutatni egy osztrák újság címlapján szereplő egy szem fényképet, és az alatta lévő egy szem mondatot. A hír részletes kifejtése ugyanis az újság internetes oldalán található meg. És mi volt az a baromi fontos információ? Hm... Lady Gaga a hír szerint "beismerte, hogy férfi", és ennek megfelelően "hat einen Penis". Hát ez ugye kellőképpen bulváros, és nagyon lényeges, nem is álltam neki magyarázkodni. Csak hát tényleg úgy jött le, mintha Ibó kolleginával újságot olvastam volna. Ez annyira balfasz dolog volt. Olyan "gáboros"...

Hasonló ahhoz, mint amikor főiskolán egy szóbeli vizsga alkalmával a csajok kitalálták, hogy menjünk be a tanárnő kávészünete alatt a terembe, és válasszuk ki a nekünk megfelelő tételt, és tegyünk olyan helyre, hogy sorra kerülve azt tudjuk kihúzni... Elég az hozzá, hogy a lányok kiértek, én viszont nem... A tanárnővel az ajtóban találkoztam össze. Megkérdezte, mit keresek a teremben, és hogy tudom-e, hogy akár haza is küldhetne. Persze a kérdés első felére semmit nem tudtam mondani, a második felére pedig egy bizonytalan "Ja" volt a válaszom... A tanárnő ugyanis német. Slusszpoén: a teljesen "újrakevert" tételek közül kihúztam a "félretettet", és 4-est kaptam, a korábbi intermezzo miatt a megérdemeltnél eggyel rosszabbat... :)

Visszatérve munkahelyemre. A szerelősoron pedig épp akkor járt a főnök, amikor a bankok kiszórták az SMS-eket a fizetések átutalásáról, így a csajok vagy SMS-t olvastak, vagy hazacsörögtek, hogy van zsé...

Igen szerencsétlen csillagzat alatt született ez az üzembejárás... :S

Jogsi: Gergő kolléga bemutatta az oktatóját, nagyon szimpatikusnak tűnik, így valószínűleg nála fogok vezetni. A "haditervet" is kidolgoztuk: tavasszal KRESZ+elsősegély, utána autó-ügyintézés, bürokrácia, és nyáron kezdhetek is vezetni. Így talán nem lesz annyira stresszes a dolog. Közvetlen főnököm - tehát nem az említett nagyfőnök - elvitte a rózsaszín kempingbiciklit, így lassan összejöhet a háromkerekű "drótszamár"... :)

Lakáskérdés: napirenden van a gyárvárosi kéró eladása. El kell kezdenem intézni a győri állandó lakcímet, hogy eséllyel pályázhassak bérlakásra. Nagyon furcsa lesz... 1987 óta tanultam Pesten, Győrben, Mosonmagyaróváron, Szombathelyen, most pedig a "vizek és találkozások városában" dolgozom, tehát tényleg nem sok minden köt Écshez, szinte csak pihenni szoktam hazamnenni, a faluban konkrétan sehová nem járok, maximum a temetőbe nagyszüleim sírjához, illetve szavazni a kultúrba, meg nagyritkán ugyanoda vért adni. És mégis furcsa lesz a győri lakcím a személyimben. De meg kell lépnem, nem hiszem, hogy apámmal egészséges lenne hosszú távon egy fedél alatt élni... Szomorú dolog ez, de sajna változtatni nem tudok rajta, mert nem első sorban rajtam múlik...

Szó volt róla, hogy "akadálymentesített", fogyatékosoknak szánt bérlakásba gyorsabban bekerülnék, de ezzel valahogy nem szimpatizálok. Inkább "sima" lakást célzok meg, még akkor is, ha az jóval tovább tart, és nem is biztos, hogy sikerül...

Forma-1: kommentben érkezett egy kérdés, hogy azt a bizonyos mellékelt képet még Massa balesete előtt készítették-e a brazilról és Schumiról. Nos, hogy mikor készült egészen pontosan, azon kívül, hogy biztosan a baleset előtt, azt nem sikerült kiderítenem. Annyi biztos, hogy ez a kép Massáról elutazása előtt, Ferihegyen készült. Szóval, így néz ki most. Nagyon szorítok neki, mielőbb ott szeretném látni újra a rajtrácson. Egy biztos: a nehezén túl vagyunk... :)

Foci: újra lehet örülni magyar sikernek a nemzetközi porondon. A Debrecen 2-0-ás összesítéssel, két győzelemmel jutott túl az észt Levedia Tallin csapatán, és a BL-csoportba kerülésért meccselhet. Sőt, kiesés esetén is folytathatják, méghozzá az Európa Ligában.

2001/2002-ben kollégiumi szobatársam volt egy zalaegerszegi srác, Ervin. 2002 nyarán a ZTE megnyerte az NB1-es labdarúgó bajnokságot. Ervin barátunk amúgy dadog, de a bajnoki ünneplés közben az elfogyasztott alkoholmennyiség hatására gond nélkül kiáltotta az RTL Klub kamerájába, hogy "Jöhet a Manchester!". És hogy, hogy nem: a sorsolás tényleg a Vörös Ördögöket sodorta a Zete útjába, az RTL Klub a meccs beharangozójakor elő is kotorta a felvételt, és cimborámmal reklámozta a derbit. Az első meccsen Koplárovics Béla felejthetetlen góljával nyert is a kék-fehér zalai gárda, ki ne emlékezne rá... A visszavágó meg kit érdekel... :)

Hogy hogy jön ide ez a kis történet? Elmagyarázom... A debreceni szurkolók a Tallin-meccs után ugyancsak elsütötték a klasszikus "Jöhet a Manchester!"-mondatot. Majd megkapták a Levszki Szófia csapatát. Ami azért vicces, mert Ervin cimbi anyai ágon bolgár, és ottani kedvenc csapata éppen a Loki következő kupaellenfele. Jó, lehet, hogy elolvasva nem túl érdekes a sztori, én azért jót nevettem rajta... :)

"Dezsőnek meg kell halnia!"- klasszikus mondat egyik kedvenc filmemből, a Tanúból. Ahol is éppen úgy kezdődik a bonyodalom, hogy Pelikán József gátőr feketevágást hajt végre, azaz stikában levágja Dezsőt, a disznót.

Úgy néz ki, hogy feketevágás fogalma más összefüggésben, de visszatérhet a közbeszédbe. Higiéniai szempontok alapján ugyanis be akarják tiltani a disznótort. Vagyis saját fogyasztásra lehet disznót vágni, de a kóstoló adása már tilos...

Hát nem tudom... Egyrészt soha nem hallottam még tömeges "hurkamérgezésről", másrészt falusi gyerek volnék, és bár most már nem tartunk disznót, de kiskoromban még voltak röfik, és soha nem felejtem el azokat a hangulatos disznóöléseket. Jött Pannonhalmáról Miska bácsi, a böllér, korán keltünk, az "öregek" pálinkával indítottak, a nők a konyhában tüsténkedtek, mi gyerekek pedig játszottunk, meg élveztük a frissen készült finomságokat... Meg azok az illatok, az egész hangulat... Szép idők voltak, na... :)

De az is emlékezetes volt, amikor Szombathelyen, a kollégiumban tartottunk disznóvágást, és volt olyan pesti barátom, aki akkor és ott látott ilyet először. Apró szépséghiba, hogy lakossági bejelentésre kiszállt az ÁNTSZ, és mindent elkobzott, a forralt bor szerencsére megmaradt... :) A következő évben aztán gulyáslevesfőző verseny volt az udvaron. Ott pedig ételmérgezést kaptam. Vagyis inkább túladagolás a helyes kifejezés... :)

Száz szónak is egy a vége: buta dolog ez az élet minden területére kiterjedő túlszabályozás...

Most két háromnapos munkahét következik. Csütörtökön irány Becsvölgye, kórházi barátaimmal a szokásos elvonulós sátorozás... Kaja, és piahegyek, hajnalig tartó beszélgetések, már ha még leszünk olyan állapotban... :P Fannival alkotjuk a "nem egészségügyben dolgozó szekciót". De legalább jó kezekben leszünk.... :) Szombaton az ETO-Diósgyőr meccsre időzítjük hazatérésünket.

Az augusztus 20-ai hosszú hétvégére még nincs program...

Egyszer egy fiatal tanárnő beadandót iratott pszichológiából. Az egyik tesiszakos - mi más lenne?:) - srác beleírta dolgozatába, hogy " Ha a tanárnő elolvassa, fizetek neki egy sört!". Jegybeírás után sor is került a hűsítő nedű elfogyasztására.

Ha Te ezt az írást végigolvastad, jelezd kommentben, és jó vagy nálam egy sörre/ kávéra! ;)

Vide(J)ó 3.

Nem vágyom a Szigetre.Tudom, hogy sokszínű zenei és egyéb programok vannak, meg ismerkedni is lehet, de a fesztiválozás nem az én világom. Egy-egy napra lehet lemennék, ismerősöktől nagyon sok jót hallottam Szigetről, VOLT-ról egyaránt, de egy teljes hetet biztos nem maradnék.
A kemping a Hungaroringnél, vagy a sátorozás Becsvölgyén persze teljesen más dolog, de... De egy hét TOITOI wc - ha ez a neve...:) -, zuhanyzóhoz vánszorgás, nagy távolságok a helyszínek között, ezt sajna nem nekem találták ki... Nem is beszélve arról, hogy egy fesztiválon az ember nem kólát, és mentes ásványvízet iszik, és hát illuminált állapotban megtalálni a többezer sátor közül az enyémet, esetleg kivánszorogni a legközelebbi illemhelyig... Nekem necces lenne, na...
Persze az is lehet, hogy csak úgy, mint például a csajozás terén, felépítettem magamnak egy ostoba "prekoncepciót", amit képtelen vagyok lebontani, működne a dolog, és jól is érezném magam. De egyelőre nem vonz. Mármint nem a csajozás nem vonz, hanem a fesztiválozás. Mielőtt még valaki félreértene... :D
De a Sziget szervezői, menedzsmentje - én kívülállóként úgy látom - profik. Az idei reklám pedig egyszerűen zseniális! :)
Íme, a hosszú verzió! :)

Comeback

Felipe Massa a héten hazatérhetett Braziliába, sőt már ott is elhagyhatta a kórházat, ahol megfigyelésen tartózkodott.

Ez nagy öröm, minden F1-rajongót megkönnyebbüléssel tölt el. Persze nem szabad elbizakodottnak lenni, de úgy tűnik, a sportág biztonsága érekében tett erőfeszítések nem voltak hiábavalók. Felipének egyszerre volt pechje, és hatalmas nagy szerencséje.

És némileg váratlanul, de Michael Schumacher fogja Massát teljes felépüléséig helyettesíteni. Futamonként egy millió eurót fog kapni, plusz futamgyőzelmenként ugyanennyit.

A következő verseny Valenciában lesz, ott rendezik az Európa Nagydíjat.

A Hungaroringen történtek miatt a Renault-t valószínűleg egy futamra eltiltják, a hazai kedvenc Alonso így kénytelen lesz kihagyni a viadalt. A francia gyár egyébként kilátásba helyezte, hogy ha nem törlik a büntetést, 2010-től kilépnek a száguldó cirkuszból. Követve ezzal az ezirányú döntését már bejelentő BMW-t...

Azon is megy egyébként a vita, hogy Schumacher kaphat-e a tilalom ellenére különleges tesztelésre engedélyt. Ugyanis év közben normál esetben tilos év közben bármilyen teszt lefolytatása. Végül nem körözgethet a német versenyző a csapat idei autójával: több csapat is vétót emelt. Köztük a Red Bull, amely valószínűleg azért rágott be, mert a fiókcsapat újonca, a 19 éves spanyol Alguersuari (igen, megjegyeztemmmm! :) ) sem tesztelhetett beugrása előtt. Az más kérdés, hogy a teszttilalom Schumacher esetében szőrszálhasogatás, a spanyol zöldfülű esetében viszont potenciális balesetveszély. Viszont a hivatalos verdikt szerint: költségkímélés!

Hatalmas az érdeklődés Schumi visszatérése iránt, én azt mondom, teljes joggal. Nem vagyok Schumi-fan, de elismerem a tudását, a sportágra gyakorolt hatását. Színt fog vinni az F1 vérkeringésébe, annyi szent.

Nem fogja saját szobrát döntögetni, annál azért rutinosabb. Hallottam olyan felvetést, hogy azért tér vissza, mert elfogyott a pénze, na ezen csak röhögni tudok... :)))

18 pont a hátránya a csapattárs Kimi Räikkönennel szemben, remélem, őt azért nem előzi meg...

De abban biztos vagyok, hogy legalább egy futamot nyerni fog. Van egy olyan gyanúm is, hogy Hamiltonnal, és/vagy a közös múltra való tekintettel Barrichelloval összetűzésbe fog keveredni, pályán, vagy azon kívül... :)

Ha már pályán kívül: Schumi Pesten járt Massát látogatni. 155 ezer forintért rendőri felvezetést bérelt, és menet közben telefonált...

A magyar rendőrség most azon tépelődik, hogy utólag fel kéne jelenteni a hétszeres világbajnok németet...

Oké, hogy példastatuálás, meg felelősségteljes példakép, de szerintem azért mégsem kéne... Ne gyűjtsünk "szimpátiapontokat" az olasz-német és egyéb országokban élő F1-fanok szemében...

Vide(J)ó 2.

Elöljáróban szeretném megjegyezni, hogy az előző bejegyzés tényleg elég "depisre" sikeredett, annyira azért nem vagyok rossz passzban, és a jövő elé is próbálok pozitívan tekinteni... :)
A videóról. Nem is tudom... Iwiw-üzenőfalon leltem rá, és valahogy "jó volt nézni". Tetszik. A "történet" hozzá a következő:
,,Ez a video Belgiumban 2009. március 23-án reggel 8 órakor az Antwerpeni Központi Pályaudvaron készült. Az utastájékoztató hangosbeszélőn keresztül elkezdték lejátszani Julie Andrews dalát a "Do Ré Mi"-t (a Muzsika hangja című musicalből).
Ahogy a mit sem sejtő utasok meglepődve észrevették, kb. 200 táncos lepte el a váró közepét (kilépve a sorban állók közül, ill. a bejáratokon át).
Ezt a csodálatos táncot táncolták el, csak 2 próbával a hátuk mögött. A hatása önmagáért beszél!"

Eltűnödtem

Az nb1.hu honlap fórumában van sportmentes részleg is. Itt a nyilván túlnyomórészt fiúolvasók tudnak eszmét cserélni politikáról, informatikáról, piálásról, autókról, és hasonló dolgokról. A múltkoriban a "Nők" topikban egy srác arról panaszkodott, hogy utálja az unalmas vasárnapokat, mert akkor az egész heti pörgés után egyedül van otthon, és mindenféle hülyeségek jutnak eszébe magányról, és az élet más, kevésbé vidám dolgairól.

A múlt héten három napot voltam itthon, gyakorlatilag teljesen egyedül, és én is hasonló csapdába estem. Eszembe jutottak hülye dolgok, és tényleg elég rossz kedvem lett, szerencsére még kedvem sem volt írni róla, akkor nagyon depis hangulatú poszt született volna. De most már aludtam rá párat, így már nem olyan vészes a helyzet, talán túl vagyok évi rendes nyári depressziómon... :)

A többség úgy tartja, hogy nyáron "jobb" egyedül lenni, mert akkor lehet gondtalanulflörtölni, ismerkedni. Én alkatilag alkalmatlan vagyok a flörtölésre - egy "bicebóca" pasival flörtöléshez szerintem az ember lányának töménytelen mennyiségű alkohol elfogyasztására van szüksége, még nem is találkoztam ilyennek...-, sőt a potenciális ismerkedési lehetőségekkel is meg vagyok lőve.

Viszont a csajok lengébben vannak öltözve, többet mutatnak magukból, a hormonok, a fantázia dolgozik. Itt persze lehet röhögni, de ez szerintem teljesen természetes dolog...

És nem, nem azt mondom, hogy a szex, illetve a testi dolgok hiányoznak a legjobban. Valakihez tartozni, megosztani vele örömöd-bánatod, sietni hozzá munka után, vagy várni a hétvégét, amikor végre találkozhattok, nincs is ennél szebb érzés a világon- gondolom...

Ősszel és télen viszont jóval nyugodtabb az élet, mindenki "befordul" egy kicsit. Fura, de olyankor nem érzem annyira egyedül magam. Ez persze nem jelenti azt, hogy utálnám a nyarat, sőt... :)

Lassan 29 éves leszek. Eddig összesen egy darab háromhetes kapcsolatot tudok felmutatni. Kimaradt az életemből a gondtalan gimis diák-, majd fősulis szerelem, amikor kis túlzással tényleg az a lényeg, a "legnagyobb probléma", hogy mikor, hová megyünk bulizni.

Családomon, néha egy-egy haveron kívül soha senki nem várt rám a buszmegállóban egy-egy koleszos hétről hazatérve, és nem tanultam együtt soha barátnőmmel, egymásban "tarva a lelket" a vizsgaidőszak feszültségei közepette.

Gimiben és fősulin egyértelműen a lányok voltak többségben, és már a szombathelyi évek végén kezdtem rájönni arra, hogy nekem nagyjából a főiskolás időszak alatt van esélyem arra, hogy társra találjak. Amennyi lány mondjuk a Berzsenyin tanult... Ennyi lány a nagy számok törvénye szerint sem tévedhet.

Az mondjuk a Sors ajándéka, hogy a fősuli után dolgozhattam 2 évet egy call centerben, ahol jó fej srácok, és aranyos lányok vettek körül, és oda tényleg öröm volt bemenni minden reggel dolgozni, "buli" volt az egész... :)

Most már egyre több ismerősöm házasodik, mind többnek gyermeke születik. Én meg itt vagyok egyedül, mint a kisujjam... És ilyenkor az élet már teljesen természetes módon nem csak a bulizásról szól, hanem egzisztenciateremtés, később családalapítás, gyerekek...

Biztosan írtam már arról is, hogy az egy dolog, hogy nem tudok megismerkedni- vagyis "összejönni" - egy lánnyal, ha mégis sikerülne, fogalmam sincs, hogyan kell egy kapcsolatot "működtetni", fenntartani, és nem hiszem, hogy túl sok módom lesz "kísérletezgetésre"... Hogy szemléletes példával éljek: a jogsit is talán elég késő28 évesen megszerezni, de a "sok gyakorlás és a rutin" megszerzése sokat számít. És még könnyebb is arra bizonyos rutinra szert tenni a volán mögött, mint egy - vagy több...- kapcsolatban...

Munkatársaimnak pár szót meséltem ezirányú aggályaimról. Persze próbáltak vigasztalni, meg lelket önteni belém, rendesek voltak. Ha csak egy "jó poén"volt a számukra a történet, az sem érdekel, mert hát benne van a pakliban...

Ők is az önbizalom fontosságát hangsúlyozták, ami alap, csak fogalmam sincs, ugyan mire fel lehetne nekem etéren önbizalmam.

Az egyik lány pedig azt mondta, hogy "nyugodjak meg, egy hosszú, nyugodt kapcsolatra a lányok nem egy szépfiút, hanem egy jó humorú, jó dumájú srácot fognak keresni.".

Azzal tisztában vagyok, hogy nem vagyok egy szépfiú, és hát attól tartok, a "dumám és a humorom" sem nyerő...

Volt egy elég furcsa álmom. Dóri egyik osztálytársnőjével, Barbival kávéztam egy reggel. Fogalmam sincs, miért pont vele, hiszen nem nagyon beszélünk egymással, tavaly pont a Hungaroringen futottunk össze, és max. a közös ismerőseinken keresztül szoktam érdeklődni hogyléte felől, illetve üdvözölni őt.

Na, szóval vele kávéztam. Amikor a kávé készült, kiborítottam a port, összesöpörtük. Aztán amikor elkészült, és leültünk együtt meginni, véletlenül ráborítottam... Barbi elég morcosan felugrott az asztaltól, én meg felébredtem.

Komolyan mondom, elmegyek egy álomfejtőhöz. Hogy miért pont vele, az egy dolog... De ez a kávéborogatás"... Pff... Komolyan mondom, nem tudtam, sírjak-e vagy nevessek...

Mondjuk szerintem a para, a dolgok túlizgulása benne volt...

Száz szónak is egy a vége: rájöttem, akkor teszek magamnak a legjobbat, ha nem áltatom magam, nem kergetek hiú ábrándokat feleslegesen. Élek bele a világba, jól érzem magam, de hosszú távon továbbra is egyedüllétre rendezkedek be. Hogy jó döntést hoztam-e, azt majd az idő eldönti...