2008. november 30., vasárnap

Tizenhat




Van egy lány, akit még nyáron a Hungaroringen ismertem meg. Az utóbbi hetekben elég sokat MSN-eztünk, és nagyon megkedveltem.


Holnap lesz a szülinapja! "Sá-lálá-lálá-lálá-lálá, HAPPY BIRTHDAY SWEET SIXTEEN!" ;)


Kriszti az egyik képen velem, a másikon meg valami Sebastian Vettel nevű csávóval látható! :D

Friday night fever

Akkor hát a többség számára egy újdonsággal kezdeném: igazolt sportoló vagyok. Bizony! A Győri Egyetértés SE-ben tekézek. Bár már elég régen versenyeztem, pénteken volt az évzáró bankettünk a Marcal Étteremben.
Előtte még a vidékiben is jártam, ahol az aluljáróban sikerült összefutnom Dóri hugával. Ez azért olyan nagy szó, mert csak egyszer-kétszer találkoztunk, én még kb. plusz háromszor hittem azt, hogy Juditot láttam. De akkor mindig vaklárma volt, most viszont nem. A poén az, hogy mindketten azt hittük, hogy a másik nem vett észre. :) Pedig de. :D
Étterem: jó kaja, udvarias kiszolgálás, szintetizátoros háttérzene, szóval kellemes volt. A társaság? Jó volt találkozni egy-két rég nem látott ismerőssel, konduktorommal, Gabi nénivel, akinek rengeteget köszönhetek, és "hű segítőjével", Tündével, akivel váltottuk egymást, tehát nem tornáztam nála, de jókat szoktunk beszélgetni.
Voltak "érdekes" dolgok is, de ezeket inkább fedje jótékony homály, senkit nem akarok megbántani. Mindig rádöbbenek, hogy a mozgássérült ember külön "állatfaj". Érintettként van jogom ezt talán kimondani. De "külső" embert, tehát ép barátomat nagyon nehezen vinnék be közénk. Erről így ennyit...
Az étteremből hazamentem átöltözni, majd Lui barátommal, és Katával terveztük megszállni a Pirate klubot, ja meg tesómék is lenéztek egy italra. Igen, Pirate, nincs S betű megnéztem. ;)
Kata aztán nem ért oda, barátnőjével leragadt egy másik objektumban, így sajna nem futottunk össze! Kata, ha olvasod: nincs harag, tényleg! :) Luival pár sört elfogyasztottunk, hallgattuk a jó kis retro diszkót, és észre sem vettük, hogy fél 5 lett. :D Megvártuk az első buszt, fél hatra értem haza. Az újságos néni még sajnált is, hogy még szombaton is dolgozom... :)
Két dolog még:
1. útban a buliba a 14-es buszon 14-16 év körüli fiatalokkal utaztam együtt. Úgy be voltak rúgva (szívva?), hogy hajjaj... Az egyik lány majdnem leesett a székről, én intettem a pasijának, hogy esetleg illene összeszedni a leányzót. És így még mentek az éjszakába, ahol gondolom nem Traubit ittak. Én nem vagyok álszent, meg prűd, meg vaskalapos vén f*sz, de ez tényleg szörnyű látvány volt...
2. Szó volt róla, hogy Dóri is jön a buliba, de aztán mégsem volt. Én az éjszaka folyamán kb öt smst írtam meg neki, de mindig töröltem. Az utolsó aztán mégiscsak elment. Fél 2-kor megkérdeztem, fent van-e még, beszélgethetünk-e. Fent volt, és egy bő negyed órát beszélgettünk. Dórit én imádom, egy csodálatos lány. Azt viszont nem tudtam eddig, hogy ő hányadán van velem. Hogy tényleg valamilyen szinten kedvel engem, vagy kiforrott diplomáciai érzéke akadályozza meg, hogy elküldön a francba. Na most azért ez a beszélgetés picit azért meggyőzött, hogy annyira azért nem rühelli a képemet, különben nem beszélgettünk volna ekkor ennyit...
+1 jótanács férfitársaimnak: a Pirate-ba ugye lányok ingyen mennek, mi 1000 HUF-ot pöngetünk. De ha a kidobóembernek azt mondod, hogy "Ich will nicht tanzen, sondern nur trinken!", akkor egy vállveregetés kíséretében gratis bemehetsz. Láttam. Bár ők echte labancok voltak.
Összesen 3 órát sikerült aludni, aztán kidobott az ágy. Egész nap csak lézengtem. Így a Megasztár illetve a táncos izé kiesőit csak reggel tudtam meg. Nem szomorkodtam... :)

2008. november 26., szerda

Rostbraun


Munkahelyemen egy bizonyos alvázon ment a téma: fekete legyen (németül: schwarz), avagy rozsdabarna (németül: rostbraun )

Ezt a szót nem bírtam ki röhögés nélkül. Hogy miért is?

Bevillant Ross Brawnnak, a Ferrari egykori agytrösztjének, a Honda mostani csapatfőnökének arca, neve...

Jaja, vágom: "Nooormááális?" :)

Megtörtént esetek

Én inkább úgy fogalmaznék: akár meg is történhettek.
Mindenesetre nagyon jók. :)

-'fasza buli volt, anyám írt smst, hogy meghalt a papa, én végigbőgtemaz éjszakát, és kiderült, hogy csak a pápa halt meg, csak anyám nem bírékezetet írni....'

-Réges-régen, a tv hőskorában esténként még a nők olvastak fel estimese gyanánt. Egy alkalommal, teljesen váratlanul az utolsó pillanatban abemondónő rosszul lett, és helyette az egyik férfi kollegát kérték fel amesemondásra.
- Szervusztok, gyerekek! - köszönt illendően az ötvenhárom évesszakállas figura.
- Fecske anyó vagyok... - folytatta, és a korabelifelvételen látszik, hogy az operatőr megbillenti a statívot a röhögéstől.A mesélő, nagydarab szakállas figura folytatta :
- ...és épp a tojásaimon ülök... - a korabeli kollegák szerint ekkora hangosító, valamint az összes díszletes és kellékes halkan kiosont afolyosóra, majd összeesett a röhögéstől. Utolsónak az operatőr maradt, akia következő mondat után hagyta el a stúdiót :
- ...és a fészekből kilóg a szép villás farkam...

-Beálltam egy zsúfolt parkolóba és leengedtem az ablakot, hogy a hátsóülésen nyújtózkodó kutyusom kapjon elég levegőt. Nem akartam, hogy utánaminduljon, megálltam hát a járdán és visszamutatva rá, határozottan aztmondtam:
- Ott maradsz! Érted?? Maradsz! Maradsz!!Egy közeli autó vezetője, látva hogy szőke vagyok, csodálkozvavégigmért, majd megszólalt:
- Csak be kell húznia a kéziféket!

-Egy fiatalember lázasan tanulja a szóbeli érettségi tételeket. Egynappal az érettségi vizsga előtt riadtan konstatálja, hogy a történelemtételekre nem maradt ideje.
'Mentsük, ami menthető!'- alapon EGY tételtazért megtanul, mégpedig a 13-as számút, ettől rögtön elmúlt a félelme.
Másnap, amikor a 8-as számú történelem tételt húzta, egy hirtelenmozdulattal visszadugta a többi közé.
- Na-na fiatalember, mit művel? Hányas tételt húzta?
- A 13-ast, de szörnyen babonás vagyok, ezért ijedtembenvisszadobtam.
- Ilyen nincs!!! Tessék, mondja csak el a 13-as tételt!
A fiatalember jelesre vizsgázott.

-Egy michigani TV állomás bemondónője, miután mégsem esett az előzőnap megjósolt hó, ezzel fordult a meteorológushoz :
- Nos Bob, hol van az a 20 centi, amit tegnap este ígértél?
Nem csak a fickónak, hanem a stáb felének is el kellett hagynia aforgatás helyszínét, annyira röhögtek, a zavarba jött bemondónő pedig ajövőben kétszer is meggondolja, mielőtt beszél...

:)

Flipper Öcsi, nyugodj Békében...

Hát ja. Meghalt Flipper Öcsi!
A Gina legközelebb a Te emlékedre fog szólni... :(
Szerintem nem kell rá sokat várni... :)

2008. november 25., kedd

Magyar Sport. Háromszor

1. Ma november 25-e van. Kevesen tudják, hogy ez a Magyar Labdarúgás ünnepnapja. 1953-ban ezen a napon nyert legendás Arancsapatunk 6:3 arányban (mert akkor még az arány számított, nem a különbség!) a londoni Wembley-stadionban, 90 éves hazai veretlenségétől fosztva meg a házigazda angolokat.
Mára a Tanú klasszikus idézete maradt: "Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!". Nem az igazi, sok mérgelődnivaló van rajta, de azért egy kevesen még szeretjük. Egy biztos: egy magyar válogatott meccset, vagy egy szimpla magyar bajnokit szívesebben megnézek, mint egy "akármilyen külföldi ország" bajnokiját. Főleg, ha az ETO játszik. Bár én nem vagyok normális.
2. Török Ferenc, Balczó András, Fábián László, Martinek János, Balogh Gábor, Vörös Zsuzsa. Egy -immáron csak egykori- magyar sikersportág, az öttusa képviselői. Megannyi viág-és olimpiai bajnoki cím birtokosai. Már akkor érezni lehetett, hogy a sportág nem fog sokáig "működni", amikor "felgyorsították", a versenyeket egy nap alatt bonyolítva le. Most összevonták a lövészetet a futással. Olyan biatlonos módra. Mert az olyan "modern", és látványos. A hagyományok semmit sem számítanak...
Várom, mikor vívnak lovon. Vagy lovagolnak a vízben.
The show must go on... De komolyan...
3. Jégkorong válogatottunk extra állami támogatás nélkül vág neki a jövő évben megrendezésre kerülő svájci A-csoportos világbajnokságnak. A világ élvonalában, a legnagyobbak (USA, Kanada, Oroszország, Csehország, stb. ) között. A csapat nagy utat járt be idáig. 20 éve még a betiltás fenyegette a sportágat. Mára összefogással, tervszerű munkával sikerült az A-csoportba jutni. A srácok példaképek lettek. A bentmradás csoda lenne, a srácok jövő tavasszal csak nyerhetnek.
A kormány kihátrált a csapat mögül. Pedig a sikerben fürdeni Szapporó után nagyon jó volt politikusainknak.
Ma már nem fontos a csapat. És ez szomorú. Gazdasági válság ide, megszorítások oda, akkor is.
HAJRÁ, MAGYAROK!

Fogyifoci

Nem, nem fogyókúrás: fogyatékos. Furcsán hangzik, ugye?
Pedig elég gyakran össze szoktunk jönni mozgássérült barátaimmal egy kis focira.
A győri tanítóképző főiskola sportcsarnokában immáron sokadik alkalommal rendezték meg a Mikulás Kupát (hja, be van táblázva az öreg, hozzánk már ilyen korán megérkezik! :P )
Szomorú apropót adott a rendezvénynek, hogy idén már Nagy Krisztián Emléktorna volt a kupa neve. Barátunk éppen nem sokkal a tavalyi torna előtt halt meg hirtelen, sokunk számára máig feldolgozhatatlanul. Kiki amolyan "örökmozgó" volt, sportolt, ha pedig éppen nem, akkor szervezett, szívén viselte sorstársai sportját.
Nem feltétlenül mozgássérültek számára került a torna megrendezésre: voltak értelmileg sérültek, illetve egy kisegítő iskola csapata is elindult. Mielőtt kaján vigyorra görbülne a szád, azt találgatva, hogy én a mozgás- vagy az értelmi sérültek között voltam-e, -hehe! :)- ki kell, hogy ábrándítsalak: idén csak néző voltam, a sérvem miatt nem mertem védeni.
Pedig a focikapuban "megőrülök": ott nem érdekel, hogy milyen a lábam, csak az a fontos, hogy kapumat megóvjam a góltól, nem félek senkitől és semmitől. De most egy ideig sajna nélkülöznöm kell...
A kupát a Sopron csapata nyerte, csapatom a szenzációszámba menő 4. helyen végzett hat csapat közül. Büszke vagyok a srácokra!
Egy kis negatívum: volt ott egy ember. Egykor magas pozíciót töltött be Győr város közéletében, mára már nyugdíjas. Évek óta el szokott jönni sportversenyeinkre, tiszteltem őt ezért. Aztán egy bizonyos ETO-meccsen az ő sorában ültem. Sajnos ki kellett mennem vécére, így ő előtte is el kellett lépnem. Azonnal elkezdett szövegelni: "Minek most mész? Baj van a veséddel?" stb. Zrikának is elment volna. Tudta, hogy ismerjük egymást, a nevén szólítva köszöntem neki. Amig nem voltam ott, feltett társaságának egy kérdést: "Minek járnak nyomorékok focimeccsre?". Itt ezzel a mondattal elásta magát nálam. Barátaim hallották, én nem. De miért találnának ki ilyet? Durva vicc lenne. Nekem egyébként csak egy újabb "gyöngyszemet" sikerült elcsípnem tőle, hogyaszongya: "Jobb volt a kommunizmus, nem volt ennyi mászkálás!". Puff neki...
Neve, posztja mindegy. Nem ő idegesít: a jelenség bánt. Mondja azt, hogy minden nyomorékot le kell dobni a Tajgetoszról, és számolgassa otthon állami nyugdíját. De ne jöjjön el jópofizni társadalmi munkában... Nagyon felidegesített.
Két dolog miatt nem fejeztem ki nemtetszésemet: nem játszottam, nézőként kissé hülyén vette volna ki magát. Pedig ha védek, biztos ott feszítenek barátom (mert ő így szólít minket) mondatai mezem alatt egy pólón. A másik pedig: Kiki szüleinek jelenléte, és Kiki BARÁTOM (itt a különbség!) emléke nem engedte ki belőlem az állatot. Szerencsére, ugyanis semmivel nem lettem volna előbbre, még ha hisznek is nekem...

Kiki! Remélem, tegnap ott fent elégedetten döltél hátra foteledben!
Nyugodj Békében!

2008. november 22., szombat

Rejtvény

Ráakadtam egy régi, nekem nagyon kedves dalra. Idézek belőle!
Szerintem elég kevesen ismerik, előadóért, címért sör jár! :) (na jó, aki nem szereti kérhet mást is! :) )

"Ha könnybe borul szemed,
szomorú vagy és magányos,
Vagy ha nem tudod éppen elviselni a világot,
Érezd, hogy fogom a kezed, s Veled vagyok,
És tudd, hogy valaki szeret, szeret nagyon.

Ha túl messze van, mit el akarsz érni,
S nem tudod,
S irigyeled, a másikat, aki tovább jutott,
De történjen bármi, én Veled vagyok,
És Veled maradok, ha Te is akarod..."

És refrén. :)
Hogy kinek küldöm? "Mindenkinek aki szereti!" :)
Jó hétvégét!

Párkapcsolati "fejlődés"

Egy tanulságos írás az iwiw-üzenőfalról... :)

A friss házasok első hete:
Férj: Ez volt minden álmom!!
Feleség: Szeretnéd, ha elhagynálak?
Férj: Dehogy. Ezt mégegyszer meg ne halljam!
Feleség: Szeretsz engem?
Férj: Még jó hogy!
Feleség: Képes lennél engem valaha is elhagyni?
Férj: Soha. Képtelen lennék rá!
Feleség: Megcsókolnál szerelmem?
Férj: Igen. Az arcod, a tested; mindenütt...
Feleség: Képes lennél engem valaha megütni?
Férj: Soha!! Én nem olyan férfi vagyok!
Feleség: Bízhatok benned?
Férj: Igen...
Feleség: Oh, Kedvesem!

Hogy ez a beszélgetés hogy zajlik hét évvel később? Olvasd alulról felfelé! :D

Az első hó vége

Szóval bő egy hónapja írom ezt a blogot.
Örülök, hogy elkezdtem, még egy hónap távlatából is érdekes visszaolvasni, hogy miket követtem el bizonyos témákban...
Azt csak remélni tudom, hogy más is olvassa, páran azért már elszólták magukat... ;)
Remélem, kitart a lendületem!
A helyzet az, hogy sok minden történik mostanában körülöttem/velem. Néha már túl sok is.
De azért igyekszem lépést tartani magammal!
Ebből a hétből ami említésre méltó: újra van elöl fogam, így már gond nélkül kimondom a Fanni, a Prüfbericht, és a Forma-1 szavakat! :)
Tegnap az orrom előtt elment a céges busz, és egy sosem látott kollegina hozott haza! :)
És végül, de nem utolsó sorban: Jó volt Veled beszélgetni... ;)

A cím azért is aktuális, mert túl vagyunk az első hóesésen.
És utálom... :/

Ps: Nagyon szurkolok Neked...

2008. november 18., kedd

Barack

A múlt heti HVG-ben megjelent egy jegyzet Horváth Aladár "roma polgárjogi harcos" tollából. Barack Obama elnökké választását üdvözli, és abban bízik, hogy ez a magyar társadalomnak is segít elfogadni, megérteni a roma kisebbséget. "We can do it!"-kiálthat most fel roma fiatalok tömege-az ő véleménye szerint. Hát ez így elég utópisztikus.
Viszont egykori munkahelyemen, egy call centerben Horváth úrnál arrogánsabb, mondjuk ki, bunkóbb ügyfelem kevés volt. Nem is egyszer hozott vele össze a "szerencsém", tehát nem mondhatjuk, hogy csak rossz napja volt...
Van a szálka, meg a gerenda. Ugye, dear Mr. Horváth?

Na ja...




Szóval: elkezdték: a héten már Spanyolországban tesztelnek a száguldó cirkusz résztvevői. A BMW már a 2009-es szabályok szerinti aerodinamikai csomagot, és a slick gumikat használta. Hát, elég érdekesen néz ki, maradjunk annyiban...


A Nemzeti Sport cikkírójánál én sem fogalmazhatnék találóbban: Kubica autójának látványát még szokni kell...

2008. november 17., hétfő

Te tudtad?

Ma ismét kaptam egy e-mailt. "Te tudtad?", vagy valami hasonló volt a PowerPoint-diavetítés címe, és különböző érdekes dolgok voltak benne felsorolva. Például, hogy az ember nem tudja megnyalni a könyökét (Hm... Te próbáltad már, kedves Olvasó?), hogy nem lehet nyitott szemmel tüsszenteni (ezt aláírom! :) ), vagy hogy az összes jegesmedve balkezes (höhö, ezen még sosem gondolkodtam...).
De mivel szeretek "nyelvészkedni, és a történelmi érdekességek is érdekelnek, az alábbi három különösen tetszett:
-A kora középkor Angliájában a király jóváhagyását kellett kérni a szexhez. Aki megkapta, szeretkezhetett, de ajtajára ki kellett tenni a következő feliratot: "Fornication Under Consent of the King", azaz "paráználkodás a király engedélyével. A rövidítés jelentését pedig ugye mindenki ismeri...
-Ausztráliában az első angol telepesek meglepődve láttak egy erszényes, furán ugráló állatot. Kézzel-lábbal kérdezték az őslakosokat, hogy ez meg mi a szösz. A válasz így hangzott: "Khan ghu ru". Ami az ő nyelvükön azt jelentette: "Nem értjük önöket" :)
-Lovagkor, Anglia: a veszteség nélkül csatából hazatérő csapatok táblát tartottak a magasba O (=zero) Killed felirattal. Az OK szó innen ered állítólag...
Most hogy én is leírtam mind a hármat, szerintem hülyeség. Szerinted? Ha tudod segíts légyszi! :)
Mert egyrészt sok hülye törvény van máig érvényben a világon, másrészt pedig pl. Németországban nyilvántartják, ki írta le először, hogy "Nyald ki a seggem!". Nyilván németül. Tudtam is, de most nem jut eszembe biztosan, hülyeséget meg nem akarok írni...

2008. november 16., vasárnap

ZelesBaluBuli & egy kis ETO


Tehát pénteken este hosszú idő után buliban voltam. Zeles Balu barátom szülinapját ünnepeltük: nagykorú lett a srác (attyaúristen, én már a saját 18. szülinapomra nem is emlékszem:) ). Balázs egyébként Kata öccse -a képen ők ketten láthatók-. Kata kolleginám volt anno a call centerben, nagyon jóban voltunk, örülök, hogy az egyik legjobb barátomnak nevezhetem. Persze Balázst is.
Balázsunknak meglepetésbulija volt: a nővére szervezte a vendégeket, és csak az ünnepelt barátnője volt beavatva. Hazaértek az esti sétából, villany fel: és ott álltunk vagy tizenőten, köszöntésre készen. :) Pöttyet elérzékenyült a srác, nem volt semmi... :)
A buliban egyébként ott volt több olyan srác is, akiket még a Feketében, gyakorlaton tanítottam. Köztük Gera, azaz Gergő is, akit valamiért soha nem fogok elfelejteni: az ő osztályukban volt a vizsgatanításom, "kicsit" balhlés osztály voltak, de a kezdeti súrlódások ellenére nagyon jól tudtunk együtt dolgozni. És a vizsgatanítás végén ez a vagány, nagy dumás srác a némettanár, és az igazgatónő szeme láttára odajött pacsizni, és megjegyezte: "Tanár úr, ez kurva jó volt!" Gera, ezt a mondatot soha nem fogom elfelejteni, és örülök, hogy újra találkoztunk!
Szóval Balázséknál iddogáltunk, annyit, és annyi félét, hogy csak na! :) Szerencsére volt virsli, és zsíros deszka is! :) Az este a Piratesben folytatódott, slágerzene, tánci-tánci, meg egy kis Sex on the beach. Az más kérdés, hogy Kata kedvencét, Long Island Ice teát akartan kérni, csak összekevertem a neveket. 4-re keveredtem ágyba, "másnap" reggel iszonyú fejfájásom volt... Utálom. :)
Balázs, még egyszer Boldog Szülinapot, és örülök, hogy ott lehettem!
Este ETO-meccs volt, a Siófok ellen. A Sörkertben érhető okokból csak kólát ittam, lehet ez volt a baj: a meccs ugyanis 0-0 lett, a játék szánalmas, értékelhetetlen rakás kaka. Remélem, tavasszal jobbak leszünk, mert ez az őszi 13. hely nem túl acélos. Nagyon bízom benne, hogy a nyári stuttgarti túra után jövőre nem Kozármisleny, és Veszprém lesz az idegenbei túrák helyszíne...
Komolyan mondom, ha azt mondják a játékosok, hogy nem volt kedvük játszani, vagy tippmixen jól fizetett az x, megnyugszom. Mert ha ennyit tudunk, az elkeserítő...
Ja, a meccs közben felhívott egy nő a Forma-1-buliból (Fannii...;) ) Igen aranyos volt: felvettem, ő beleszólt: "Ja, bocs, majd hívlak...". Eszébe jutott, hogy meccsen vagyok, és nem akart zavarni. Aztán visszahívtam, és jobbulást kívánt, nagyon jól esett, köszönöm neki is. Meg mindenkinek.
A kézis lányok pedig nyertek a BL-címvédő Zvenyigorod ellen, immáron a kisbabát váró Bradeanu nélkül. ÉS NYERT A FRADI!!! :D Ennek nem nagyon szoktam örülni, de most a bajnoki listavezető Debrecent verték meg, így újra mi vagyunk helyzeti előnyben. Jeee! :)
És holnap hétfő...

2008. november 13., csütörtök

Rubinho


Rubens Barrichello nagyon fiatalon, 21 évesen került a Forma-1 mezőnyébe, 1993-ban. 1994-ben a San Marinoi Nagydíj szabadedzésén hatalmasat bukott egy Jordan-Hart volánja mögött. (fiatalabbak kedvéért: ez a csapat a mai Force India-Mercedes elődje). A kórházban egy versenyző látogatta meg: honfitársa, Ayrton Senna. Igen, aki 2 nappal később meghalt...

Rubens Senna örökségét próbálta tovább vinni, a brazil fanatikusoknak megfelelve. A már említett egy év F1-szünetem után fél szemmel Rubinho pályafutását követtem. Hatalmas futamai voltak a már említett Jordanban, majd a Stewart-Fordnál is (hm... Ma Red Bull-Renault...:)). Nem véletlen, hogy ez a gyors, szimpatikus vidám fiatalember az egyik nagy kedvencem lett, sőt a különböző IRC- ill. chat oldalakon is Rubinho néven nyomtam... :D

Aztán 2000-től jött a Ferrari. A csúcs. Bár az a furcsa helyzet állt elő, hogy itt a csúcson borzasztó kevés esélye lett a győzelemre. Schumacher csapattársa lett. A két autó -elvileg- egyforma volt. A két versenyzőre jutó odafigyelés viszont már kevésbé...

2000-es német futamgyőzelmét megkönnyeztem. Sírtam, mint egy kisgyerek: brazil himnusz hét év után. Aztán azután a bizonyos osztrák futamon valami megtört: nyert volna, de elengedte Schumit, a dobogó tetejére viszont őt állították. Szánalmas színjáték volt. Örültem, amikor otthagyta a Ferrarit, és a Hondához szerződött. Mára kissé beleszürkült a mezőnybe, de egy rekord az ő nevéhez kötődik: idén megdöntötte Patrese 256 futamos F1-futamrészvétel rekordját. Hogy jövőre marad-e a Forma-1-ben, az kérdéses még. Én csak jól járhatok: ah nem marad, minden bizonnyal Bruno Senna ül a megüresedett cockpitbe. :)


Az idei Brazil GP után a következő történt:


"Megdöbbentő produkcióval rukkolt elő a hondás Rubens Barrichello egy Brazil Nagydíj utáni partin, amikor sokakkal együtt az egyik Sao Pauló-i szórakozóhelyen mulatott. A pilóta ugyanis egykori csapattársát, Michael Schumachert szidta egy dalban, és eközben felrángatta a színpadra Felipe Massát is.Az f1-live.com egy brazil újság, a Lance értesüléseire hivatkozva számolt be arról, hogy miután a jövő évi állásáért küzdő Barrichello több pohár alkoholt is ledöntött egy partin az egyik helyi diszkóban, fellépett a színpadra és énekelni kezdett. A brazil állítólag egy olyan dalt adott elő, amelyben egykori ferraris csapattársát, a hétszeres világbajnok Michael Schumachert homoszexuálisnak nevezte, persze sokkal durvább kifejezést használva.A helyszínen tartózkodott Felipe Massa is, aki 2006-ban versenyzett a német klasszis mellett a Ferrarinál, és mentorának tartja a rekordbajnokot, sőt a mai napig rendszeresen kér tőle tanácsokat. A Ferrari versenyzője, csakúgy mint sokan mások, döbbenten hallgatta honfitársát és eleinte helytelenítette a történéseket. Később azonban, amikor a hondás magához rántotta a színpadra, végül beadta a derekát, és állítólag maga is az alkalmi kórus tagja lett."


Elegánsan viselkedett-e Rubens és Felipe? Ezen lehet vitatkozni...

De hogy azt a könyvet, amit Rubens a Ferrarinál töltött évekről fog írni, az elsők között fogom megvásárolni. :)

Amúgy holnap végre Buliiii.... :)

2008. november 12., szerda

A rohadt mágus, muzsák, és a pótmúzsa

"A szerelem csak egy rohadt mágus, ha elkapom, úgy is kiherélem."-énekli a Tankcsapda egyszerű dal című számában. Néha arra gondolok, hogy ez mennyire igaz. Máskor nem értek egyet vele. Végülis szinte egyfolytában szeretek valakit. A bökkenő annyi, hogy ez az esetek többségében (99,9%-ban) viszonzatlan. További bökkenő, hogy az érintettek nem is tudják, maximum sejtik "érdeklődésemről". Bátyám olvasatában ők az én "múzsáim". Ilyenkor nem is tudom, hogy lúzer vagyok-e, vagy egy szerencsétlen hülye... Egyik eshetőség jobb, mint a másik... :S :D
Egy kivétel van. Egy lánynak beszéltem az érzéseimről. Nagyon jó barátok lettünk, legalábbis remélem. A közelmúltban egy időre eltűnt a látókörömből. Munkahelyemen találtam egy lányt, aki ugyanúgy szőke, mosolygós. Valószínüleg kedves is, ezt nem tudom, még soha nem beszéltem vele. De jó volt ránézni: eszembe jutott róla a másik lány. Ez a többnyire Ibrahimovic-mezt viselő szőkeség lett a "pótmúzsám"? :)
Aztán a "másik lánnyal" egy hétvégén újra sikerült beszélnünk, ha csak MSN-en is.
Hétfőn a csaj már barna hajjal jött dolgozni. De tényleg.

Bénakártya




Igen. Nekem is van. Mármint mozgássérült parkolási engedélyem. De én csak bénakártyának hívom. Így kétségkívül rövidebb. Mint ahogy magamra is használom a nyomorék kifejezést, ezt is annak rövidsége miatt. Tök mindegy, hogy mozgássérült, -korlátozott, vagy nyomorék, a lényeg ugyanaz: helyváltoztató mozgás címén mást adok elő, mint az "ép" emberek. (igen, a fogyatékos szlengben a "többséget" nevezzük így, jobban tetszik, mint az "egészséges", mert hát én sem vagyok beteg...) A "kedvencem" a fogyatékkal élő: erre azt szoktam mondani, hogy inkább élnék Dórival, Zsófival, Évivel -a példák többé-kevésbé kitaláltak... :) -, de egyelőre ez a bizonyos "fogyaték" az állandó partnerem...
Na, de messzire elkalandoztam. Szóval parkolási engedély. Nekem van. És ez jó. A "laikusok" ezt a dolgot hajlamosak félreérteni. Nekünk sérülteknek nem is az a fő szempont, hogy egy parkoló ingyé' van. Hanem az, hogy közel van a megközelíteni kívánt objektumhoz. (kórház, pláza, belváros, stb. ) És emellett ha megfigyeled, ezek a parkolók szélesebbek is, hogy a kerekesszékkel közlekedő emberke is könnyedén kipakolhatja magát autójából. Hidd el, ez nem egyszerű mutatvány.
Na, és a parkolási engedély tartása akkora divat lett mára, mint tinicsajok körében a diszkóleszbizés (hm, hogy ezt a hasonlatot honnan szedtem...:)). Olyan autókon látok ilyen igazolványt, hogy csak ámulok. Tőlem is meg akarták már venni 60 ezer forintért. De nem mentem bele: nem akartam lebukás esetén magyarázkodni, meg rendőrségre mászkálni. (ahogy a mellékelt ábra mutatja, ők sem járnak elő feltétlenül jó példával). Igen, és ellenőriztek is már legalább... Na, a lényeg, hogy sokszor: segédeszköz nélkül közlekedek, fiatal is vagyok, sanszos, hogy csalok. De sajnos nem... Arról nem is beszélve, hogy néha nem is merem használni a kék kártyát: nem egy autót törtek már fel miatta.
Az egész sztori egy aktuális hírről jutott eszembe: az RTL Klub egy oknyomozó riportban leplezett le korrupt hivatalnokokat, meg dílereket, akik jó pízér' segítenek hozzájutni az emberkéket az okmányhoz. A riporter elintézte, hamis orvosi igazolást, majd "bénakártyát" szerzett. Amit, a rejtett kamerás felvételekkel együtt bevitt a rendőrségre, megtéve a feljelentést is. A Yard helyett dolgozott, segített nekik, jutalma feljelentés, rabosítás lett. A büncselekmény elkövetéséhez nyújtott segítségnyújtással gyanusítják.
Ez döbbenet. A paragrafusok mögé bújva elsiklanak a lényeg felett, és hülyét csinálnak magukból. Tragikomikus...
Ja: a parkolási engedély már a Barátok köztben is téma: Iminek bassza a csőrét... Nem semmi... :)
Amúgy hallom, hogy (nem tudom, magyar vagy EU-találmány-e?) sajtórendőrség létrehozását tervezik. Ezen hatóság tagjai ellenőrizhetik a sajtósok telefonját, autóját, lakását, akár tudtuk nélkül is.
Egy nagy európai formátumó politikus jut erről eszembe: Lukasenkó...
Ebben az országban mindig történik valami???
Amúgy meg: BENNE VOLTAM AZ ETO TV-BEN!!! :D

2008. november 10., hétfő

Ennek most nem tudok címet adni, olvasd el! ;)

Huh, elég régen írtam, és főleg azért, mert viszonylag eseménydús napok vannak mögöttem...
Péntek este volt ugye ETO-meccs: Újpesten játszottunk, és 1-1 lett a vége. Végre pontot szereztünk idegenben ez nagyon jó. Több dolognak is örülni lehetett a meccsen. Nem zuhantunk össze Zoran balszerencsés, korai öngólja, illetve a fiatal Zámbó viszonylag "véleményes" kiállítása után sem. Tokody pedig hatalmas gólt rúgott, szó se róla. A 12. helyen állunk, ami meglehetősen kellemetlen, de lesz ez jobb is. Ha el akarnám viccelni, azt mondanám, hogy működnek a tavalyi reflexek: lihegünk az MTK nyakán. Ezen változtatni kell. :)
De ez a Kovács Zoli téma kiakasztott, ő ugye Újpestről szerződött Győrbe, és nem játszott volt csapata ellen. De akkor mi a faszér' (bocs!) mondta azt szezon előtt, hogy ellenük is bizonyítani akar. Miért nem mondta ki kerek perec, hogy Bocs, vazze, de van egy szerződés, aminek értelmében nem játszhatok. Vagy nincs szerződés, egyszerűen nem akarok játszani. Nem értem az ilyen "kerülőutakat". Az élet más területén sem, de az egy más tészta.
Szombaton Zalában voltunk, Orosztonyban apai nagymamánk sírjánál voltunk, Felsőrajkon pedig nagybátyámékkal beszélgettünk egy jót. Az egyik unokatesóm Krakkóban (KUBICA városa), a másik pedig Keszthelyen "hesszel", így ők sajnos nem lehettek ott...
Vasárnap már a leendő dokimnál vizitáltam, megnézte a sérvet, meg a bránert, meg egyebeket, és mondta, hogy semmi gond, de a műtét után elég hosszú lesz a rehabilitáció, mert fő az óvatosság... Azt mondta, kórházban csak egy-két napot kell töltenem, remélem, így is lesz.
Aztán volt sütizés, este pedig... majd' 3 órát beszélgettem Dórival MSN-en, hihetetlen ez a lány... :) Hihetetlen, hogy Vele egy ilyen beszélgetés elég, és napokig jó kedvem lesz. De az is hihetetlen, hogy mennyire tud hiányozni. Igen, ő az a bizonyos "Vectra", szerintem majd még hallani fogtok róla. :) Mármint olvasni... :)
Ma pedig újra dolgoztam, vééégre. Komolyan mondom, hiányoztak a benti emberkék. A korán kelés? Ezt nem értem: ha muszáj, akkor utálom, ha nem kell, akkor meg képtelen vagyok sokáig aludni... :S
Délután meg ETO-fórumon voltam, Böőr Zoli lett a hónap játékosa, vele beszélgettünk. Szimpatikus, vagány, de mégis szerény srác. Nem tagadja, hogy szeretne még külföldön, vagy a Lokiban focizni, de szereti Győrt, és az ETO-t is. Vicces, hogy csak öten (!) hallgattuk meg, ennél több embert érdemelt volna...
Jártál már úgy, hogy valaki annyira emlékeztet egy ismerősödre, hogy nagyon? Volt egy lány ezen a fórumon, a gesztusai, a mosolya, a beszéde, baromi ismerős volt. Aztán rájöttem, hogy "ő a Rohrer Eszti". :) A hasonlóság tényleg döbbenetes! :)
Rékának: nem tudom eléggé megköszönni kedves soraidat, nagyon jól estek, sokszor visszaolvasom őket. Aranyos vagy! ;) És boldog névnapot! :)

2008. november 6., csütörtök

A szerk. megj.

Icipici ráncfelvarrást eszközöltm, szerintem nem az utolsót...
Ja, és közkívánatra engedélyeztem a regisztráció nélküli kommentelést! :)
Ami ugye szükség esetén visszavonható... :)
Úgyhogy olvassatok, írjatok, hajrá!

A Táppénzcsaló, a Fodrászlány, és Michelle Wild

Na, úgy néz ki, holnap sem dolgozom...
Történt ugyanis, hogy leadtam az új háziorvosomnál az átjelentkezési papírokat, és kitöltötte a táppénzes dokumentációt. Kérdezte, hogy mit szólnék, ha kiírna holnapra is. Én meg nem tiltakoztam túl hevesen, így holnap sem megyek dolgozni. Elvileg már tudnék, jól vagyok, de az a keddi infúzió meg egyebek kicsit lefárasztottak... Mielőtt bárki félreértene: szeretem a munkahelyemet, kollégáimat, de ez a plusz egy nap pihi nagyon rám fér...
Ja: eddig azt hittem, hogy a sérvet "kiszedik", amúgy pedig hálószerű valamivel erősítik meg a hasfalat. Nofene! (Melinda, köszi az infót!)
A doki után fodrászhoz mentem. Az Árkádban voltam a múltkor is. Ügyes volt, helyes, és a nevét is megjegyeztem. (de nem írom le, mert ez nem a reklám helye...:) )Ma szerencsére dolgozott, így őt kértem, hogy essen neki érdekes fejszerkezetemnek. A körülményekhez képest ügyes volt (hozott anyagból dolgozik, ugyebár... ;)) , így elkértem az üzlet számát, így most már név szerint kérhetem Őt. De jóóó... :)
Ja, és vettem könyvet is: Michelle Wild: Jó szerető. Egy újságíróval beszélget párkapcsolatokról, szexről (nem csak pornós kulisszatitkok, hanem általános dolgokról, ami bárkit érinthet/érdekelhet). Elég "necces témákról" beszélgetnek, méretparáktól, az óvszerhasználatról meg ilyenekről, de tök laza, viszont nem alpári stílusban. Tetszik, érdekes, meg hát sok olyan van benne, amit nem tudtam/láttam/tapasztaltam.
És egy havercsajszitól sem mertem megkérdezni... :)
Amúgy attól messze vagyok, hogy bárkinek jó, vagy bármilyen szeretője legyek. De a könyv meglepően érdekes.

2008. november 5., szerda

Opera

Mivel a sok komolytalanság mellett azt is fontosnak tartom, hogy olvasóim megfelelő szellemi táplálékhoz jussanak, íme egy kis műfajismeret.
Avagy: nem árt, ha tisztában vagy egy-két dologgal, mielőtt elmész Operába! Íme:

1. Az operában végig énekelnek, ha valaki abbahagyja akár egy pillanatra is, hálából rögtön meg kell tapsolni.
2. Az operák alaptörténete a következő : két kövér ember szerelmes egymásba és a végén egyikük vagy mindkettő meghal. Őket kell a leghangosabban megtapsolni. Ha egyikük sem hal meg, vígoperáról beszélünk. Ez esetben a nézők halnak bele az unalomba és a hangzavar okozta stresszbe.
3. Az operák általában idegen nyelveken hallhatók, nem szinkronizáltak, de a szereplők gesztusaiból is kitalálható a történet. Ha mellükre szorítják a kezüket, mint Lakodalom Lajcsi, akkor szerelmesek, ha a plafonra néznek: boldogok, ha a padlóra: szomorúak. Ha pedig a kardjukat csapkodják: kardozni akarnak valakivel. A gonosz általában gonoszan néz, vagy ki van vastagítva a szemöldöke.
4. Aki a legmagasabb hangon énekel, az keresi a legtöbbet, mind a férfiaknál mind a nőknél.
5. Mivel az operákat régen írták, a szövegírók többsége szerencsére már nem kap pénzt az idióta dalszövegekért és nem jön ki meghajolni a tapsrend szerint.
6. A jó és a gonosz kövér nőket a ruhájukról lehet megkülönböztetni, a jó kövér nőnek ugyanis általában jobban kivan a melle.
7. A zenészek nem azért vannak egy árokban, mert szar számokat fognak játszani, hanem azért, hogy az énekesek jobban látsszanak.
8. Ne aggódjunk, senkit sem ölnek meg annyira, hogy a halála előtt ne tudjon még tíz percet énekelni.

Kesérves napok

A tegnap reggel úgy indult, mint az összes többi hétköznap. Vagyis majdnem: a szokásos fél 6 helyett 5-kor akartam kelni, hogy előbb beérjek melóba. Aztán annak rendje és módja szerint átnyomtam az órát fél 6-ra. Akkor viszont már úgy fájt a hasam, alig bírtam megmozdulni. Kegyetlen volt, ilyet talán még soha nem éreztem. Felhívtam Balu barátomat, aki mentős- és intenzíves ápoló. Azt mondta, valószínűleg lágyéksérv. Anyu és egy kolléganője bevitt kórházba, ahol kiderült, hogy Balu kiváló diagnoszta: tényleg lágyéksérvem van. Ami "kizáródott": egy köhögésnél, vagy ilyesminél kijött a helyéről, és vissza kell rakni: na, ezt csinálta a doki. Én azt hittem beszarok. De azóta, mintha ott sem lenne, csak néha ellenörzöm, hogy "helyén" van-e. Jelen állás szerinte február 26-án műtenek, kiszedik.
Aztán amikor túlestem a visszapakoláson, elkezdtett fájni a hasam. Én hülye meg szóltam a dokinak. Erre ő bent tartott megfigyelésre, lecsurgatott 2 részletben 1 liter infúziót, azt hittem befonom a szemöldököm, mire elfogyott. Még a "szemét" mentős Buruzs Andris sem vette le, hiába kértem... :P
Jah, ami nagyon gáz volt: ott rinyáltam, hogy mikor folyik már le. A szobatárs kérdezte, mi bajom. Aztán ő is megmondta: hasnyálmirigy-gyulladás. Annál mocskosabb betegség nem túl sok van, rögtön be is fejeztem a rinyát.
Aztán elmentem Mekibe, sajna bundás kenyér csak reggel van... :S :D
Aztán ma sem unatkoztam: elmentem a győri, újonnan választott házidokinénihez, hogy indítsuk be a táppénz-projektet: kiderült, nem lehet, kellenek a dokumentumok az "ex"-dokitól Écsről. Tehát az első busszal húztam Écsre, a doki csak délig rendelt. Volna, mert valami túlbuzgó fontoskodó helyettese volt, aki nem akarta kiadni a papírokat. Szerencsére az aszisztens néni stikában a zsebembe csúsztatta a borítékot.
Holnap reggel irány új dokinéni, elindul a buli, aztán beszélhetünk a jogsi-témáról is. Végre. Nyertem plusz egy nap pihit, mondjuk annyira azért nem örülök neki... Mondjuk túlélem, az biztos... ;)
És: hihetetlen jól esett, hogy Barátaim tegnap személyesen, vagy telefonon egész nap kerestek. Köszönöm Nekik...

2008. november 3., hétfő

Szomorú vasárnap

Hosszas szervezés után sikerült összehozni tegnapra a Forma-1-es bulit. Vegyes volt a társaság, a becsvölgyei, és a hungaroringes társaságból is összeverődzünk páran. Volt kaja, pia, nő (Fanniii.. :) ;) ), meg két kiskölök is sokat tett a jó hangulat érdekében.
Egy emberke kivételével mindenki Massának szurkolt. Aki Hamilton győzelméért szorított, ő Kimi-pólóban feszített: nem akarta, hogy csapattársa fossza meg finn kedvencét a világbajnoki címtől. Hja, nem vagyunk egyformák... :P
Végülis nem sikerült... Pedig egy kanyaron, centiken, nüanszokon múlott. Glock utolsó körét nem értem, nagyjából 40 másodperc előnyt sikerült "leadnia". Hogy direkt vagy véletlenül, azt már sosem tudjuk meg. Lehet mondani, hogy ha Glock kimegy a boxba, akkor esőgumikon nem csúszik meg. De akkor nincs ott, és nincs miről beszélni. Lehet mondani Massa "tankolócső-ráncigálását", mogyoródi motorhibáját: ha csak az egyik nincs, akkor tegnap Felipe könnyei helyett brazil szambát láthattunk volna...
De nem láttunk. És sajnálom nagyon, de legalább tavaly Kiminek meglett, idén pedig Kubicára, és Vettelre "büszke vagyok"... :) Hamilton megelőzése többet jelentett számomra, mint bravúros futamgyőzelme. Nagy ember lesz, hajrá, Sebastian! Meg Robert...
Ki sem tudom számolni, mennyit kell még aludni a 2009-es szezon rajtjáig. Sokat mérgelődök rajta, miatta, de hiányzik, már most...

Ui.: Dóri örülök, hogy újra hallottam rólad... :)

2008. november 1., szombat

A vetkőző tanárnő, és a DAC-meccs...

Na, eljött annak is az ideje, mikor kissé sarkos, és szubjektív véleményt fogalmazzak meg két dologgal kapcsolatban, egyetérteni persze nem kell...
A vetkőző tanárnéni sztoriját csak nagyvonalakban ismerem: a tanárnő középiskolai diáknapok alkalmából melltartóra vetkőzött gyerekek előtt, és most megy a "monnyon le!", meg a megrontás, meg az ilyenek. Ugye?
Na: egyrészt kötve hiszem, hogy azok a középsulis srácok akkor és ott láttak életükben először nőt melltartóban. Lehetünk prűdek, álszentek, ez egészen biztos. Másrészt, az osztály a verselykiírás szerint pluszpontot kapott a tanárnő vetkőzéséért. Ismerte több tanár is ezt a bizonyos szabályzatot? Tiltakozott ellene? Gondolom nem. Akkor pedig nincs miről beszélni.
Mivel tanári diplomám van -bár a szakmámban soha nem dolgoztam-, megközelíteném a kérdést más aspektusból is. Lehet, hogy a tanárnő most aláásta a tekintélyét. De az is lehet, hogy most hatalmas "respektet" szerzett diákjainál: vagány oktató, akire lehet számítani. Talán nem csak a vetkőzésben, hanem tanuláskor, illetve magánéleti problémák esetén is. Sosem lehet tudni...
A másik: ma volt Dunaszerdahelyen DAC-Slovan Bratislava meccs. Több fórumon, illetve részben személyesen is mondták, hogy menjünk szurkolni a szlovákiai magyar csapatnak, mert az "jó buli". És hát elég sokan ráharaptak a témára, és sok magyarországi fociszurkoló is kiment, klubszínektől függetlenül. Lett is hatalmas balhé, a szlovák rendőrök nem nagyon válogattak az eszközökben, ütötték a magyar szurkolókat, ahol érték. Mindegy volt, hogy áll, fekszik, egyáltalán: magánál van-e még... A hírek haláleset lehetőségét sem zárják ki.
Rendben, aláírom: sok keresnivalója szurkolóknak az anyaországból ott nem volt. Sokan bizony csak a balhé miatt mentek ki.
De: amit a tótok megengendnek maguknak a szlovákiai magyarokkal szemben, az minősíthetetlen. Nyelvi korlátok az oktatás ellehetetlenítése... Szóval ki kell mellettük állni, és akiknek valós eszköz van/lehetne a kezében, sajnos nem használja. Mert az szerintem nem állapot, hogy a XXI. században, egy EU-országban, szlovákiai, magyar nyelvű történelemkönyvben Mátyás király mondjuk Bratislavába utazik... Grrr....
NEM! Nem vagyok revizionista. Trianonon már kár rágódni. De az állapotok normalizálásán érdemes. Mindkét oldalon...
(Ezek után már tényleg csak zárójelben: az ETO hazai pályán kapott ki a bivalyerősnek semmiképpen nem nevezhető Nyíregyházától 1-0-ra. Görbiczék viszont még tegnap a BL-ben nyertek Szkopjéban.
ISTENEM, ADD, HOGY HAMILTON HOLNAP ILYENKOR SE LEGYEN FORMA-1-ES VILÁGBAJNOK! Ámen.

A Verpecz-saga

Verpecz István, a Debrecen "sokadikszámú" kapusa, napjainkban kis országunk egyik legismertebb "portása". Bár nem feltétlenül védéseivel került az érdeklődés középpontjába, bár erről ő tehet a legkevésbé...
Az történt, hogy a Fehérvár ellen le kellett ülnie a kispadra, mert nem maradt több bevethető kapusa Lokiéknak... Az MLSZ ezt engedélyezte, a fair play jegyében. (A Debrecen és a fair play amúgy Makó-Jeruzsálem távolságban mérhető...) És mit ad Isten? (vagyishát Hogy, hogy nem?-mondaná Hofi) Pályára kellett lépnie, mert az első számú kapust kiállították (Vagy megsérült? Erre már nem is emlékszem. De nem is ez a lényeg...). De ő nem játszhatott volna. Magyar Kupa meccsen ugyanis nem játszhat olyan játékos, aki már másik csapatban az adott idényben pályára lépett. Na, Verpecz már játszott, a DVSC fakójában. A Fehérvár nem óvott, pedig kikapott. Aztán persze kiesett. Az új sorsolást kiadták, a Siófok vagy a Debrecennel játszik, vagy a Fehérvárral. Hoppácska! Tehát vizsgálták az ügyet... És az itélet: minden marad a régiben, a kapus ugyanis külön kategória!
És itt jövök én a képbe: nagyon szeretnék egy meccsen valamelyik magyar NB1-es csapat kapujában állni, a meccs utolsó 5 percében. Ez életem egyik nagy álma. De mivel-aki nem ismerme- segédeszköz nélkül közlekedő mozgássérült srác vagyok, eddig azt hittem ez lehetetlen. De mivel a kapus külön kategória, a halmazelméletről tanultakat felhasználva elmondható, hogy a külön kategórián belül is lehetne létrehozni külön alkategóriát. :) Például: kisebb lenne az én kapum, vagy csak minden második kapott gólom érne, mittomén.
Van precedens is: egyszer haverokkal kiskapura játszottunk, de kiskapura kellett, mert túl kevesen gyűltünk össze... Viszont én hozzáérhettem kézzel is a labdához. :) Tehát mindenre van megoldás...
A kiemelt médiamegjelenés garantált lenne... ;)