A rohadt mágus, muzsák, és a pótmúzsa

"A szerelem csak egy rohadt mágus, ha elkapom, úgy is kiherélem."-énekli a Tankcsapda egyszerű dal című számában. Néha arra gondolok, hogy ez mennyire igaz. Máskor nem értek egyet vele. Végülis szinte egyfolytában szeretek valakit. A bökkenő annyi, hogy ez az esetek többségében (99,9%-ban) viszonzatlan. További bökkenő, hogy az érintettek nem is tudják, maximum sejtik "érdeklődésemről". Bátyám olvasatában ők az én "múzsáim". Ilyenkor nem is tudom, hogy lúzer vagyok-e, vagy egy szerencsétlen hülye... Egyik eshetőség jobb, mint a másik... :S :D
Egy kivétel van. Egy lánynak beszéltem az érzéseimről. Nagyon jó barátok lettünk, legalábbis remélem. A közelmúltban egy időre eltűnt a látókörömből. Munkahelyemen találtam egy lányt, aki ugyanúgy szőke, mosolygós. Valószínüleg kedves is, ezt nem tudom, még soha nem beszéltem vele. De jó volt ránézni: eszembe jutott róla a másik lány. Ez a többnyire Ibrahimovic-mezt viselő szőkeség lett a "pótmúzsám"? :)
Aztán a "másik lánnyal" egy hétvégén újra sikerült beszélnünk, ha csak MSN-en is.
Hétfőn a csaj már barna hajjal jött dolgozni. De tényleg.