Kesérves napok

A tegnap reggel úgy indult, mint az összes többi hétköznap. Vagyis majdnem: a szokásos fél 6 helyett 5-kor akartam kelni, hogy előbb beérjek melóba. Aztán annak rendje és módja szerint átnyomtam az órát fél 6-ra. Akkor viszont már úgy fájt a hasam, alig bírtam megmozdulni. Kegyetlen volt, ilyet talán még soha nem éreztem. Felhívtam Balu barátomat, aki mentős- és intenzíves ápoló. Azt mondta, valószínűleg lágyéksérv. Anyu és egy kolléganője bevitt kórházba, ahol kiderült, hogy Balu kiváló diagnoszta: tényleg lágyéksérvem van. Ami "kizáródott": egy köhögésnél, vagy ilyesminél kijött a helyéről, és vissza kell rakni: na, ezt csinálta a doki. Én azt hittem beszarok. De azóta, mintha ott sem lenne, csak néha ellenörzöm, hogy "helyén" van-e. Jelen állás szerinte február 26-án műtenek, kiszedik.
Aztán amikor túlestem a visszapakoláson, elkezdtett fájni a hasam. Én hülye meg szóltam a dokinak. Erre ő bent tartott megfigyelésre, lecsurgatott 2 részletben 1 liter infúziót, azt hittem befonom a szemöldököm, mire elfogyott. Még a "szemét" mentős Buruzs Andris sem vette le, hiába kértem... :P
Jah, ami nagyon gáz volt: ott rinyáltam, hogy mikor folyik már le. A szobatárs kérdezte, mi bajom. Aztán ő is megmondta: hasnyálmirigy-gyulladás. Annál mocskosabb betegség nem túl sok van, rögtön be is fejeztem a rinyát.
Aztán elmentem Mekibe, sajna bundás kenyér csak reggel van... :S :D
Aztán ma sem unatkoztam: elmentem a győri, újonnan választott házidokinénihez, hogy indítsuk be a táppénz-projektet: kiderült, nem lehet, kellenek a dokumentumok az "ex"-dokitól Écsről. Tehát az első busszal húztam Écsre, a doki csak délig rendelt. Volna, mert valami túlbuzgó fontoskodó helyettese volt, aki nem akarta kiadni a papírokat. Szerencsére az aszisztens néni stikában a zsebembe csúsztatta a borítékot.
Holnap reggel irány új dokinéni, elindul a buli, aztán beszélhetünk a jogsi-témáról is. Végre. Nyertem plusz egy nap pihit, mondjuk annyira azért nem örülök neki... Mondjuk túlélem, az biztos... ;)
És: hihetetlen jól esett, hogy Barátaim tegnap személyesen, vagy telefonon egész nap kerestek. Köszönöm Nekik...