Fogyifoci

Nem, nem fogyókúrás: fogyatékos. Furcsán hangzik, ugye?
Pedig elég gyakran össze szoktunk jönni mozgássérült barátaimmal egy kis focira.
A győri tanítóképző főiskola sportcsarnokában immáron sokadik alkalommal rendezték meg a Mikulás Kupát (hja, be van táblázva az öreg, hozzánk már ilyen korán megérkezik! :P )
Szomorú apropót adott a rendezvénynek, hogy idén már Nagy Krisztián Emléktorna volt a kupa neve. Barátunk éppen nem sokkal a tavalyi torna előtt halt meg hirtelen, sokunk számára máig feldolgozhatatlanul. Kiki amolyan "örökmozgó" volt, sportolt, ha pedig éppen nem, akkor szervezett, szívén viselte sorstársai sportját.
Nem feltétlenül mozgássérültek számára került a torna megrendezésre: voltak értelmileg sérültek, illetve egy kisegítő iskola csapata is elindult. Mielőtt kaján vigyorra görbülne a szád, azt találgatva, hogy én a mozgás- vagy az értelmi sérültek között voltam-e, -hehe! :)- ki kell, hogy ábrándítsalak: idén csak néző voltam, a sérvem miatt nem mertem védeni.
Pedig a focikapuban "megőrülök": ott nem érdekel, hogy milyen a lábam, csak az a fontos, hogy kapumat megóvjam a góltól, nem félek senkitől és semmitől. De most egy ideig sajna nélkülöznöm kell...
A kupát a Sopron csapata nyerte, csapatom a szenzációszámba menő 4. helyen végzett hat csapat közül. Büszke vagyok a srácokra!
Egy kis negatívum: volt ott egy ember. Egykor magas pozíciót töltött be Győr város közéletében, mára már nyugdíjas. Évek óta el szokott jönni sportversenyeinkre, tiszteltem őt ezért. Aztán egy bizonyos ETO-meccsen az ő sorában ültem. Sajnos ki kellett mennem vécére, így ő előtte is el kellett lépnem. Azonnal elkezdett szövegelni: "Minek most mész? Baj van a veséddel?" stb. Zrikának is elment volna. Tudta, hogy ismerjük egymást, a nevén szólítva köszöntem neki. Amig nem voltam ott, feltett társaságának egy kérdést: "Minek járnak nyomorékok focimeccsre?". Itt ezzel a mondattal elásta magát nálam. Barátaim hallották, én nem. De miért találnának ki ilyet? Durva vicc lenne. Nekem egyébként csak egy újabb "gyöngyszemet" sikerült elcsípnem tőle, hogyaszongya: "Jobb volt a kommunizmus, nem volt ennyi mászkálás!". Puff neki...
Neve, posztja mindegy. Nem ő idegesít: a jelenség bánt. Mondja azt, hogy minden nyomorékot le kell dobni a Tajgetoszról, és számolgassa otthon állami nyugdíját. De ne jöjjön el jópofizni társadalmi munkában... Nagyon felidegesített.
Két dolog miatt nem fejeztem ki nemtetszésemet: nem játszottam, nézőként kissé hülyén vette volna ki magát. Pedig ha védek, biztos ott feszítenek barátom (mert ő így szólít minket) mondatai mezem alatt egy pólón. A másik pedig: Kiki szüleinek jelenléte, és Kiki BARÁTOM (itt a különbség!) emléke nem engedte ki belőlem az állatot. Szerencsére, ugyanis semmivel nem lettem volna előbbre, még ha hisznek is nekem...

Kiki! Remélem, tegnap ott fent elégedetten döltél hátra foteledben!
Nyugodj Békében!