Ahhoz képest, hogy milyen határozottan állítottam, hogy a hosszú hétvégén egy búcsúban sem fogom tiszteletemet tenni, azért mégiscsak sikerült...
Történt ugyanis, hogy csütörtök este bátyám és sógornőm körülnéztek az écsi búcsúban, de olyan szinten nem volt semmi, hogy inkább hazajöttek, autóba pattantunk, és átmentünk Pannonhalmára. Ott azért valamennyire volt élet, nézelődtünk, majd Editék körhintáztak egyet, amit én nem mertem. Utána dodzsemeztünk. Nem is emlékszem, hány év után ültem újra egy ilyen kis járgányban, hát fura volt... :)
Írtam már, hogy milyen szerencsétlen hülye tudok néha lenni. Nos, most a dodzsem áramszedőjét sikerült lefejelnem tolatás közben... Hát, ezt sem lenne egyszerű utánam csinálni... :) Miután kibúcsúztuk magunkat, hazamentünk, megittunk egy üveg sört, majd felballagtunk szőlőnkbe, ahonnan megnéztük a győri és a pannonhalmi tűzijátékot. Szép látvány volt... :)
Pénteken bejöttünk Győrbe, semmi extra, Nemzeti Sportot "kellett" vennem. :)
Tegnap pedig András barátommal és fiaival, Barnival és Leventével Pápára mentünk, ETO-meccsre. Nem volt nagy élmény, de menjünk csak szépen sorban.
Nagy nehezen kibuszoztam Csanakra (tényleg szar a közlekedés....), András törzshelyén, a Stopban ittunk egy sört. És hát nyertem. Egy Borsodi-korsót kaparós sorsjegyen. (pech a szerelemben... Hm... ha pedig a mérhetetlen önirónia nyilait döfködném magam felé, azt mondanám, hogy a szűz kéz szerencsét hozott... :S :D)
Andráséknál összepakoltuk a srácokat, bár a viszonylag gyors induláshoz Fanni határozottsága is kellett ("Anya, pakold már be azt a k*rva táskát!"). :)
Így oda is értünk a meccsre, a srácok sem fáztak meg, szóval minden okés volt. Nos, az ETO játéka jelentette az egyetlen, még oly lényeges kivételt. Nulla volt. Ismét. Kilátástalanul nagyon gyenge. Több száz győri kísérte el a csapatot Pápára, nagyon jó volt a hangulat, ennél többet érdemeltünk volna szeretett csapatunktól...
Szó volt róla, hogy Pápán találkozunk Zoli haverommal, és barátnőjével, Adrival, ez sajnos nem jött össze. Annak mondjuk picit örülök is, hogy a meccsre nem jöttek ki, mert nem kicsit idegbeteg voltam, a fenti okból kifolyólag...
Elég későn, 11 körül értünk haza, életemben először láttam a Vertigot buli idején. Fájdalom, csak kívülről... :)
Ma pedig a már-már szokásos vasárnapi erőgyűjtés a program, nem csinálok semmit, punnyadok egész nap.
Holnap meg üzemorvos. Utálom. Még mindig. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése