Jóideje nem jelentkeztem bejegyzéssel, ennek az az egyszerű oka, hogy mindig történt valami, ami átírta a napirendet. De ez nem feltétlenül baj...:) Mostanában kicsit elmerültem a videoblgok világában, tök vicces lenne, ha most valaki felvenné, ahogy bogarászom a feljegyzéseimet. Annál is inkább, mert itt-ott tényleg nem vágom, hogy mit miért írtam le.:)
*
Kedd. A bejegyzés megírása után kajáltam. És találtam eldobható tányérokat a szekrényben. Nagy kincs egy magamfajta agglegénynek.:) Tévéztem, kisikáltam a csuklórögzítőt... És írt egy kedves ismerősöm, megkérdezte, ki az a Kira. Szerintem gyanús volt neki, hogy egymás után két napon is találkoztam vele.:)
---
Szerda. Újdonsült szokásom szerint képtelen voltam aludni. Hajnalban bedugtam a fülest, elkezdtem rádiózni, majd szépen visszaaludtam.:)
Kávéztam, szemetes zsákokkal szórakoztam (túl kicsi, túl nagy, "szétmálós" etc.). Felírtam még, hogy "szék". Nem tudom, miért... A kórházat sem írtam fel, pedig egészen biztosan voltam.
Meg elkezdett fájni a fogam...
Meg felfedeztem Bellus István stand up-os Kívánságszatyor Pistivel című agymenését. Zseniális...:) Mondjuk mi anno kolleginával szerintem megelőztük: küldtünk egymásnak olyan muzsikákat, amik attól fantasztikusak, hogy borzalmasak. De ez már sajnos történelem...
Mindenesetre a legfrissebb epizódot belinkelem!:)
Kórház után belváros: élelmiszer-, és dohánybolt. Meg 'könyvek'. Ahha, biztos... Kértem a fogdokimtól időpontot. Kaptam január 24-re...XD
Meg levelet kaptam a telekomtól, hogy nincs tennivalóm, apám szerződése megszűntnek tekinthető. Jessz!:)
Harcsi barátommal pedig nagy dolgok vannak készülőben. De ezek a jövő (év) zenéi..:)
Péntek. Nagy nehezen éledeztem reggel. A kórházban kipróbáltuk a gyengébb fizikoterápiás gépet, sajna nem reagált rá a kezem...
Kórház után pláza, vettem ezt-azt.
Hazajöttem. Kaptam egy csekket a banktól, ahol volt megtakarításom. Kiderült, hogy a csekk tárgytalan, mert már ugye visszavásároltam a megtakit. Megtaki... Vicces szó, de a kedvencem a sajttáj!:)
Este pedig munkatársakkal forraltborozás. Jó volt, tényleg... Csak egy kicsit fura volt, 3 hónap alatt kicsit "kiestem" a társaságból, volt is egy-két félbemaradt beszélgetés.
És megköszöntöttem virtuális élettársamat születésnapja alkalmából. És azt mondta, hogy cuki vagyok!:$
És vettem töpörtyűt. Kollegina ismerte az árust, volt hát kis protekció. Mondjuk a szöveg kész volt: "Goszi. Kollégám. Mozgássérült.":) Amúgy kiderült, hogy az árus is ismer engem: a kórházi büféből...
Az este egy kocsmában zárult. Ittam egy sört. Időben, taxival jöttem haza. Így volt még idő egy levezető sörre. Meg vacsorázni is.:)
---
Szombat. Sima kelés, semmi másnap. Mostam... És megnéztem egy drogprevenciós videót. Pff... Egy ismerősöm lájkolta, én pedig megnéztem, ennyi a sztori. Szerintem érdekes volt, ide kattintva megnézhetitek Ti is!
Ebéd, döglés... Délután pedig Kirával találkoztam. Úgy volt, hogy pénteken találkozunk, de akkor nem volt időm, de pótoltunk.
Lottózó, bolt... És séta közben akkorát zakóztam, hogy ketten kapartak össze a földről, a térdeimen most is látszanak a nyomok...Picit megijedtem, meg deja vu-érzésem is volt, ahogy sürgölődnek körülöttem. De semmi gáz, sőőt jó tudni, hogy már nem kell fosni, ha ráesek a kezemre. Rendszert azért persze nem csinálok belőle...
Hazatérve melegszendvicset sütöttem. Nem azért, de igen-igen finom lett.:)
---
Vasárnap. Retronap: olvastam, tévéztem, a számítógépet csak este kapcsoltam be. Pudingot is csináltam. De nagy jampi vagyok!:) Meg felírtam egy lány nevét, de róla nem mesélek...:)
---
Hétfő. Elbőgtem magam egy lakodalmi flashmob-videón... Beteg...:D
Kórház: gyógytorna, fizikoterápia... A bankautomata viszont nem működött... A büfében vettem ecetes halat. Még mondta is a büfés lány, hogy óvatosan, mert sok benne a lé. Mire hazaértem, az egész belefolyt a táskámba...
A lottóim és a hétfői Sport sz*rrá ázott... A táskát kimostam.
A fogorvos nem rendelt, a postára nem jutottam el, blogolni nem volt kedvem, a kapuskesztyű meg nem ment fel a kezemre. Nem volt jó kedvem...
Bundáskenyeret sütöttem, a Kék fény viszont kimaradt: a berlini terrortámadással kapcsolatos fejleményeket követtem figyelemmel a német híradásokban.
---
Kedd. Reggel továbbra is "Berlinben voltam." A szakdolgozatomat a német-német nemzeti öntudatról írtam, és most is eszembe jutott pár viszonylag okosnak tűnő gondolat, de ezeket inkább megtartom magamnak. Ártana az imidzsemnek.:P
Pakolásztam, zenéket vadásztam, felmostam. Aztán pláza. Vettem le pénzt, meg vettem borítékot. Ha érted, mire gondolok...;)
A nagy loholásban egyébként Melinda is velem tartott, mókáztunk egy picit.:)
(jaj... nem tudom melyik nap történt, de el kell mesélnem: újságos, pláza. Kicsit most bénabéla-üzemmód van, így előre előkészítettem a Nemzeti Sport árát. Igen ám, de elfelejtettem elvenni az újságot. Egy srác szólt, hogy vegyem el az újságot. Elvettem, közben levertem a rágókat. Ugyanez a srác felvette. Ahogy lehajolt, véletlenül fejbe kólintottam a könyökömmel. Írhatnám, hogy mint egy szar romcsi filmben, dehát mint jeleztem srác volt az illető. És semmi buzulás ugyebár...)
Kórház, gyógytorna, fizikoterápia. Meg kontroll. Volt egy kis para -ha érted, mire gondolok...;)-, de többé-kevésbé rendben voltak a dolgok. Vagyis... Hazatérve kicsit idegállapotba kerültem, leért a feszkó, vagy nem is tudom, mindenesetre kicsit depiztem...
Aztán jött Bandi barátom és párja, aztán kaját rendeltem. Háát, az Ernesto már tényleg nem a régi...
A nap hátralevő részét dögléssel töltöttem.
---
Szerda. Korán keltem. Bandival elmentünk bevásárolni. A tervezettnél előbb értem a kórházhoz. Nem estem kétségbe, vettem egy kávét, és kiültem törzshelyemre- ama bizonyos padra. Elintéztem pár telefont, el is telt egy óra... A végére éreztem, hogy szarrá fagyott a kezem.
Ahogy odaértem gyógytornára, az egyik gyógytornász megállított, hogy mi volt kontrollon. Ez tök jól esett.:)
Az "én gyógytornászom" még egy nénivel foglalkozott, nekem először csak feltette a fizikót. "Indulj már be, hékás!"-mondta a kezemnek. "Gábor, basszus, teljesen szét van fagyva a kezed..."-mondta nekem...:)
Egy időben apám hékásnak hívott. Háát a gyógytornászlány szájából kicsit máshogy hangzott.:) Egyébként tök fura így, hogy gyógytornászlány. Egyikük Kitti, másikuk meg Zsuzsi.:)
Ez volt az utolsó gyógytorna egy darabig, legközelebb jövő kedden megyek.
Kedves barátom észrevett a buszmegállóban, hazahozott.
Kajáltam, szusszantam.
Aztán Kirával találkoztam. Elkísért bankba, ami nem is baj, mert így nem borítottam rá senkire az asztalt. a B-terv egy lájtos Bonnie és Clyde-remake lett volna. Agresszióra szerencsére nem volt szükség, a telefonos ügyfélszolgálattal ellentétben nagyon kooperatív volt a néni.
Kirával kávéztunk is, meg kajáltunk is a nagy izgalmakra.
Meg itthon is kávéztam. Meg neteztem, meg tévéztem. Picit fel voltam pörögve, jóval éjfél után sikerült elaludni.
---
A gyógytornászomnak egyébként két feltétele volt: be tudjak járni kezelésekre, és tudjak hasznos munkát végezni. Megoldható.:)
A belvárosban találkoztam egykori teleshopos kolleginámmal, Katival. Kávé, kaja, kávé. Sorminta.:) Szinte napra pontosan két év után találkoztunk, szóval volt mit megbeszélnünk, gyorsan el is telt az idő.
A Honvéd ligetben nem ismertem meg egy ismerősömet sapkában. Mondtam Lacinak, hogy Gábor...XD
Aztán Kirával találkoztunk. Innentől pedig hiányoznak a feljegyzéseim, rögtönöznöm kell. Levágta a hajamat. Fiatalos lett a dizájn.:)
Meg beszélgettünk, meg bohóckodtunk, és el is telt a nap.:)
---
Péntek. Kira elkísért postára. Átvettem a karácsonyra kapott Erzsébet-utalványokat, meg csekkeket adtam fel.
Lottót meg elfelejtettem feladni, pedig ugye előbb húzták a számokat. Kettesem lett volna...:( Mindegy, kárpótol a tudat, hogy ajánlott levelet kaptam a Magyar Kormánytól!:$
 |
Bevásároltunk, kajáltunk, fát díszítettünk... Sőőt Kira egy pudingtortát is összedobott nekem. Meg olyan rendet varázsolt, hogy csak lestem. Az ágyazásról nem is beszélve...:)
Ezt a képet is ő készítette. Anno szegény Barna barátunk anyukája szokta mondani, hogy úgy tartom a kezem, mint egy fogyatékos... Hát ezt szerintem sikerült überelni.:) Majdnem úgy fogom a sérült kezemet, mint egy várandós nő a hasát. Az persze szép látvány. Ez nem...
No... Aztán Melindával találkoztam a kórházi buszmegállóban, kaptam "némi" házi ízeket karácsonyra. Agyeldobás, ezúton is köszönet!:) Ha már ott jártam, természetesen ittam egy kávét a padon. Fél pohár ugyanúgy a nadrágomon landolt, mint amikor Reni látogatott meg a kórházban, és leborítottam a farmerját...
A buszmegállóban ezúttal egy hónapok óta nem látott ismerőssel sikerült tök véletlenül összefutni, nagyon örültem a viszontlátásnak. Hazatérve szusszanni kellett. Emésztgettem ezt a sok érzelmet, kedvességet. Viccen kívül...:)
Azért lefekvés előtt a házi ízeket még teszteltem.:)
---
Szombat. El kellett mennem boltba. Péksüti, újságok, illatgyertya... Addig gondolkodtam, hogy az Árkádba menjek, vagy a plázába, mígnem a belvárosban kötöttem ki. Az illatgyertyából füstölő lett, meg egy forralt bort is elfogyasztottam. Annyira szeretem Győrt...:) Szép volt a Belváros, nyugisak az emberek, egy élmény volt.
Ebéd, aztán relax.
Olvastam, tévéztem, neteztem.
Karácsony alkalmából meg szerettem volna osztani facebookon egy videót, de még nem osztottam meg.:)
A Reszkessetek, betörőkre nagyon gyúrtam, végül mégsem néztem. Ismételték ugyanis az osztrák-magyar EB-meccset. Ami szerény véleményem szerint az év maximálisan mindent vivő csúcspontja volt. Hiába tudtam a végeredményt, az osztrák helyzeteknél felszisszentem. A formát pedig hoztam: Szalai góljáról lemaradtam, épp akkor költöztem ki a konyhába...XD
És még egy videó: dokumentumfilm régesrég Kubába házasodott magyar asszonyokról. Fantasztikus betekintés a szocialista Kuba kulisszái mögé. Havanna, csak oda. Kattints ide!
---
Ma. Viszonylag későn keltem. Kávéztem, olvastam, és volt egy majd' egy órás telefon is. Még egy picit zsibbad a fülem.:)
Melindával pedig napra pontosan 100 napja ismertük meg egymást!:) Hihetetlen, hogy rohan az idő.:)
Karácsony van. Rengeteg üzenetet kaptam, köztük olyan emberkéktől is, akikkel régesrég nem beszéltem.
És vannak, akikkel nem beszél(t)ünk, de hiányoznak...
Mára már semmi extra nincs terven... Teregetek, kajálok, relaxálok.
Idén még szerintem várható egy s más, poszttal is tervezek még jelentkezni. A megszokott évösszefoglaló bejegyzés pedig érdekes lesz, hihetetlenül eseménydús esztendőt hagyok a hátam mögött.
De mára ennyi voltam.
Kellemes Karácsonyi ünnepeket kívánok blogom minden kedves olvasójának!:)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése