Kedd. A bejegyzés megírása után szerencsére nem felejtettem el
gázóra-állást diktálni. Emellett kaja, tévé, és pihi volt a program.
---
Szerda. Tervben volt,
de nem mentem át a háziorvoshoz. Éledeztek, készülődtem, aztán elmentem a
kórházba. Gyógytorna-fizikoterápia kombó. Aztán egy kedves ismerősömmel
elmentünk Lidlbe bevásárolni.
Hazatérve
kis pakolászás, kaja… Aztán jött kollégám, kimentünk Écsre. Vett apámtól egy
boroshordót. Jól haza is hozott, itthon lakótársammal kávéztunk, dumáltunk,
aztán el is telt a nap.
---
Csütörtök. A háziorvosnál indult a nap. Kaptam
táppénz-papírt, recepteket, és ha már ott jártam, influenza elleni védőoltást is.
A szuri után tartottam egy szúrópróbát a táskámban, kiderült, hogy nem pakoltam
el az összekészített csekkeket, így aztán haza kellett jönnöm, hogy el tudjak
menni postára. Közben hívott Harcsi barátom, így a tervezettnél egy busszal
később jutottam el a kórházba. A kezelések után elmentem a büfébe, egy nagyon
kedves leányzó volt szolgálatban.:)
Egyébként azon gondolkodtam, hogy kire emlékeztet a
gyógytornászom. Valahogy beugrott egy volt kolléganőm, akiről azt mondták, hogy
amint meglátom, belezúgok. Így lett.:) Hehe..XD Ezesetben persze szerelemről
szó sem volt/van, mindenesetre egészen biztosan az ő kezét fogtam a
legtöbbször. Anyut nem számítva persze…:)
A kórházból –mily’ meglepő…- postára mentem, csekkeket adtam
fel.
Hazatérve
apámnak intéztem valamit, meg voltak kisebb németes segítségnyújtások. Emellett
ruhaszárítót pakoltam, mostam, teregettem.
---
Péntek. Apró örömök az életben: le tudtam nyírni mindkét
kezemen a körmeimet. Bár kicsit trükköznöm kellett. Közben pedig a rádióban
hallottam egy nagyon jó számot a Győr Pluszon. Fürdés után rágugliztam a
dalszövegre, megtaláltam, és meg is osztottam a zenét. És a sztorinak még
folytatása is lesz..:)
Délelőtt
ugye kórház, aztán hazajöttem, semmittettem, pihengettem.
---
Szombat. Koránkelés, készülődés… Aztán jött Gergő, és
megittunk egy kávét. Majd elindultunk a Feketébe.
Azzal is újfent szembesülhettünk, hogy mi „nagyok” a
csoportba járó mai gyerekek és szüleik számára valamiféle példaképek vagyunk. Ez
azért ugyancsak nem semmi érzés…:$ Szóval egészen megindító délelőtt volt, jó
volt így összejönni.
A Feketéből a plázába mentem. Szemezgettem a
tippmix-kínálattal is, csak a magyar meccsekre fogadtam, el is szállt a
szelvényem. A lottó is.
Itthon kaja, meg F1-időmérő… Közben egy leányzó reagált a
pénteken megosztott zenére. Mostanában nyilvánosra vannak állítva a
bejegyzéseim, szóval bárki kommentelhet, reagálhat… Nagy meglepetésemre
éppenséggel maga a dal előadója volt az, és kommentben meg is köszönte, hogy a
zenéjét hallgatom. Valahogy nagyon megfogott ennek a dalnak a hangulata, per
pillanat ez a csengőhangom is.
Aztán kiballagtam meccsre a stadionba. 4-0-ra nyertünk a
Csepel ellenében, a végeredmény simább is lehetett volna. És végre úgy
nyertünk, hogy az Érd és a Kaposvár botlott közben. Szombaton a Kaposvárt
leszakíthatjuk, és végre az Érd is lőtávolba kerülhet.
Hazatérve
nem maradt el a levezető sör, aztán pedig alaposan bekajáltam a nagy izgalmakra.
---
Vasárnap. A nap a kávé(k) mellett egy fergeteges
telefonbeszélgetéssel indult.:) Aztán pihi, kajarendelés, Forma-1. Rég vártam
ennyire futamot, mint az Abu Dhabiban rendezett nagydíjat. Az történt, amit
vártam: Hamilton a futamot, Rosberg a VB-t nyerte meg… Jaj, de ezek a „szurkolói”
kommentek kiakasztóak, mármint ezek a Rózsika vs. Feka-szócsaták annyira
gyermetegek, hogy az elképesztő…
A Forma-1 közben meglátogatott Kira. Beszélgettünk,
hülyéskedtünk, segített elpakolni az Écsről behozott „csetreszeket”…. Éééés
hosszú évek után újra puding került a pudingos tálkákba! Köszönet érte!:)
Este
pedig a szomszéd sráccal fogyasztottunk el egy búcsúsört, annak apropóján, hogy
ideiglenesen külföldre teszi át székhelyét.
---
Hétfő. Nagyon szarul aludtam, így a fél éjszaka rádiót hallgattam,
pont mint a kórházban anno… A kórház után el akartam menni gyógyszertárba. A
plázában vettem kaját, sőt könyvet is, de az csak a buszon jutott eszembe, hogy
a recepteket elfelejtettem kiváltani.
A nap
hátralevő részében kaja, döglés, és este természetesen Kék fény.
----
Kedd. Szar alvás, hülye álom…
Gyógytorna és fizikoterápia előtt végre nem felejtettem el kiváltani a gyógyszereimet. A kórházhoz tesóm értem jött,
elmentünk bankba ügyintézni. Közben hívtak egy másik bankból is. A személyes
ügyintézés nem járt teljes sikerrel, december 6-án vissza kell mennem. A
telefonos ügyintézés sem járt teljes sikerrel, egy formalapot ki kell nyomtatnom,
majd kitöltés után beszkennelve visszaküldeni. Voltunk a Dunakapu téri parkolóházban.
Nem parkolni: pisilni.XD
Az ETO Parkból hoztunk nekem ebédet, jaj, igen aranyos volt
a pultoslány.:)
Tesómmal még picit dumáltunk, meg elhozta a kedvenc écsi
párnámat..:) Amit le is teszteltem, mert egy kis csendespihenő következett.
Aztán stadion. ETO-Vasas a Magyar Kupában. 3-2-re kikaptunk,
a kiesés ellenére vastaps kísérte az öltözőbe a srácokat. Azt is megértük, hogy
a Nemzeti Sport az NB3-as gárdát kritizálja, hogy tartalékosan áll fel az NB1
listavezetője ellen. Mégis majdnem mi jutottunk tovább, tényleg kevésen múlott
a szenzáció.
Megdöbbenéssel fogadtam a brazil Chapecoense csapatának
tragédiáját. A gárda repülőgépe Kolumbiában zuhant le, épp az Atlético Nacional
elleni Copa Sudamaricana döntőjére tartottak. A csapatnak 19 játékosa veszett
oda, hárman pedig súlyosan megsérültek. Felfoghatatlan az a fájdalom, amit a
rokoknok, barátok, szurkolók érezhetnek.
Mi az ETO NB1-es kizárását is megsirattuk, de egy ilyen eset
ép ésszel felfoghatatlan…
Meccs után hazatérve egy levezető sörike után vacsi, majd
fekvés következett.
---
Szerda. A szokásos reggeli készülődés után kórház, a
megszokott menetrenddel. Utána tesómékkal kimentünk Écsre. Kaja, aztán
pakoltunk-rendezkedtünk. Nagyon durva volt látni a kiürült szobákat, meg Muci
néni is átjött elköszönni… Valami menthetetlenül véget ért…
Tesóm kivitt a buszmegállóba, apám pedig az este folyamán
egy idősotthonba költözött.
A buszon a változatosság kedvéért egy biztosítótól hívtak
fel. Mókás: mivel buszon voltam, az adatvédelmi törvény értelmében nem
tájékoztathatott arról, hogy miért keresett-engem. Nem voltam ideges, ááá…
Hazatérve
lakótársammal kávéztunk, meg volt pár telefonhívás, és bedöglöttem az ágyba.
Még vacsorázni se volt erőm…
---
Ma. Úgy keltem fel, hogy kb. semmit nem aludtam. Olvastam,
tévéztem, rádióztam egész éjjel, kattogott az agyam.
Nagy nehezen azért bementem a kórházba, a buszról leszállva
egy jó nagyot zakóztam.
Amíg vártam a gyógytornászt, egy fitnesz-szalaggal
bohóckodtam. Így aztán ma egy fitnesz-szalaggal tornáztunk. Egy élmény volt…:)
A fizikót az étkezőben ejtettük meg, mert csak ott volt hely, közben egy jót
dumáltunk.:)
Egy kis helyzetjelentés: a könyököm egyre jobban nyúlik, és
már egyre kevésbé fáj. A kézfejem még messze van a tökéletes. De a
csuklórögzítőt már itthon nem hordom-csak gépeléskor… És ma végre a
hüvelykujjam is megmozdult fizikoterápia közben.
Apám akart behozatni súlyzót, per pillanat kb. az az egy
dolog tilos, de a gyógytornászom szerint olyan sokat nem kell rá várni.:)
Büfé. Úgy összefutottunk egy kedves ismerőssel, mintha
megbeszéltük volna, komoly volt!:)
A büfés lánynak meg útban voltam, helyet kért, közben „édeském”-nek
szólított. Először nem mozdultam, azt hittem, a mellettem álló srácnak szólt.:)
Érdekes, az valahogy jobban zavart, amikor a szomszéd banya „arany virágszálam”-nak
hívott.:)
Hazatérve kávé, majd csendespihenő, egy jó két órát aludtam.
Azóta pötyögök, jó két órája.
Valamit
enni kéne, ma csak két szenyát sikerült eddig betolni az arcomba.
Holnap kórház után lehet, hogy megyünk Écsre. Szombaton
meccs, és aznap elköltözik a lakótársam is. Két év után…
Jövő héten már kell mennem háziorvoshoz, a melóba is
szeretnék benézni, meg ugye van több függőben lévő intéznivaló is.
Nem vagyok jól… Nem gondoltam, hogy az écsi „búcsú” ennyire
mélyen fog érinteni, tolulnak az emlékek… Meg Peti is… Pár hétnek indult, két
év lett belőle, fura lesz megint tök egyedül… Azért vele is van sok közös
sztori, poén…
Karácsonyi hangulat, mi? Hát persze…XD Nem tudom kivenni a
fát a szekrényből, de igazából helye sincs.
Idén valószínűleg marad dobozban. Attól még nem leszek
jehovista…
No, de mára ennyi voltam!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik,
pacsik, éljenek a csajok!;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése