Újrakezdés (második nekifutás)

Azt írtam az előző bejegyzésben, hogy a „kronologikus” posztokat szüneteltetem, mert elég egyhangúan telnek a napok. Igaz ami igaz, nincs túl nagy változatosság, de történések azért akadnak, puskacetli is van, szóval poszt is van. Az már más kérdés, hogy már 2 órát pötyögtem, amikor is egy gombnyomással sikerült törölnöm az egész irományt, abban a pillanatban jött egy automatikus mentés, szóval törlődött az egész. Picit lehiggadtam, úgyhogy most kezdem elölről. A biztonság kedvéért wordben írok, és elindítottam egy 2,5 órás EDDA-koncertet, amolyan összehasonlításként. :)

---

Csütörtök.  36 nap után végre elhagyhattam a Petz Aladár Megyei Oktató Kórházat, itthon folytatva a lábadozást.  Az első nap egyértelműen az akklimatizálódással telt, furcsa volt újra „szabad lábon” lenni. Így utólag visszagondolva a saját ágyam és a normális ételek hiányoztak a legjobban. De például „sikerült” hozzászoknom a neonfényhez is, zavar a kislámpa a konyhában, meg ilyesmik. Kedves barátaim egyébként végeztek a lakásban egy átrendezéssel/szanálással egybekötött nagytakarítást is, szóval az „új rendet” is szoknom kellett. Imi barátom szerelt fel a fürdőbe kapaszkodót a kádhoz, ezzel is megkönnyítve hétköznapjaimat. De frissiben rendelhettem tőle egy ruhaszárítót is, ugyanis egyik első itthoni aktivitásomként ráestem a kanapéra készített szárítóra. A nap természetesen dögléssel telt. Este felhívott egy kedves kollégám, hogy meglátogatna, mert ott van a kórház közelében. A látogatást így elhalasztottuk, de a hívás igen-igen jól esett.:)

---

Péntek. Kattogott az agyam ezerrel, nem igazán aludtam. Az biztos, hogy a hajnali 3-as híreket még meghallgattam a rádióban. Ez is amolyan „kórházi maradvány”, ott előfordult, hogy végig rádióztam, nulla alvás mellett.

A fürdés/öltözködés/cipőfelvétel igen-igen nehézkes procedúra, de szerencsére kezdek belerázódni. A megbeszéltnél jóval később értem be a kórházba a zárójelentésemért, így viszont volt lehetőség egy bónusz fizikoterápiára. Délután pedig Kinga és Kira látogatott meg. Beszélgettünk, kávéztunk, levágták a hajamat, jó volt. :)

---

Szombat. Terhelési próbát tartottam, elmentem boltba meg lottózóba. Kicsit merész húzás volt ennyi cuccal tömegközlekedni, de szerencsére megoldottam. :)

Délután valaki segített „finomhangolni” a rendet a lakásban. Emellett mostunk, beszélgettünk, sőőt tanultam egy új zoknipárosítási metódust is. Valaki… Pont a napokban beszéltünk arról, hogy kik is vagyunk mi egymásnak. Nemigazán jutottunk dűlőre a kérdésben, annyi legyen elég, hogy egy kedves kollegináról van szó, kinek inkognitóját nem szeretném felfedni.:) András barátom és Levi fia is felnéztek meccs előtt. Levettük a rehabos karszalagot is. Ideje volt.:) Az ETO egyébként 7-0-ra győzött a Diósd ellenében. Komolyan megtáltosodtak a srácok, mióta nem járok meccsre...

---

Vasárnap. Kingával találkoztam, leteszteltük a vidékiben az egyik új kávézót. Jó volt. A tali is, a hely is.:)

Aztán itthon blogoltam, döglöttem, a nap zárásaként pedig elaludtam a Forma-1-en.  

---

Hétfő. Elmentem a háziorvoshoz. Igazándiból rögtön háromszor. Mert kétszer is haza kellett jönnöm egy-egy papírért. Szerencsére tényleg csak pár percre lakom a rendelőtől. Aztán kis pihi meg ebéd, aztán kórház: gyógytorna, fizikó. Meg kolleginának adtam oda táppénzes papírt, de azt már nem tudom, hogy hol. Csak sejtem.:)

---

Kedd. A változatosság kedvéért a kórházban kezdtem a napot. Gyógytorna, fizikoterápia, kontroll. Utóbbival elég hamar végeztem, pedig azt hittem, hosszadalmas lesz. A doktor úr vetett egy gyors pillantást a kezemre, majd mondta, hogy november 22 a következő kontroll, akkor lesz röntgen is. Majd a nővérszálló felé vettem az irányt. Nem, nem németeztünk: egy kedves ismerősöm elvitt bevásárolni, majd haza. Neki egyébként azért is hála és köszönet, mert a kórházban gondoskodott kávéellátmányom egy részéről.:)

Segített felpakolni, sőt az egyik konyhaszekrény ajtaját is becsavarozta.:) Ezután kaja, pihi… És úgy fájt a fejem, hogy azt hittem, megdöglök…

---

Szerda. Eredetileg nem lett volna dolgom a kórházban. De úgy volt, hogy újdonsült soproni barátom, Gábor jön kontrollra, és összefutunk. A kontroll és a találka elmaradt, én viszont bemehettem egy fizikóra. A buszon értesültem a bőnyi rendőrgyilkosságról, és az elkövetőt szállító helikopterrel egyszerre értem a kórházhoz. Szörnyűség… Olvastam a Magyar Nemzeti Arcvonal állásfoglalását a témában, sajnos elhiszem, hogy létezik rendőri amatőrizmus… Ez azonban semmilyen formában nem igazolja, nem igazolhatja egy ártatlan ember halálát.

Gáborral ugye nem találkoztunk, fizikoterápia után viszont két kolléganőmmel is találkoztam.:O

Hazatérve Koroncó-Fradit néztem. Majd András és párja látogattak meg. Picit dumáltunk, meg feltankolták a hűtőmet. A Magyar Kupában aztán: ETO-Komárom 7-1. Kulcsár Kornél Pazar gólt szerzet. Hiányoznak a meccsek…:( A következő ellenfél egyébként ki más lenne, mint az NB1 listavezetője, a Vasas… A meccset youtube-on néztem, közben benézett Peti barátom, ő követte el ezt a pazar fotót is.:)

--- 

Csütörtök. El nem hiszed: gyógytorna, fizikoterápia. A hazaindulás kissé izgalmasra sikeredett: épp kiszálltam a liftből, amikor a TEK kommandósai megérkeztek, és lezárták a kórház egy részét, a bőnyi gyilkosság elkövetőjét szállították át a tököli rabkórházba. Picit tisztes távolból katasztrófaturistáskodtam, aztán átmentem a plázába. Istenem, amikor a kórházból lejárkáltam cigizni, ez a hely is milyen rohadt távolinak tűnt…

Megvettem a Rubicon ’56-os különszámát. És találkoztam egy kedves ismerősömmel, aki amúgy gyógytornász. Ámult és bámult, hogy milyen jól nyúlik a könyököm, hogy milyen jól tudom használni a kézfejemet. Rengeteget jelentett ez a találkozás…:)

Rengeteget adott egy üzenetváltás is. Kiderült, hogy valaki –talán- nem haragszik rám… 

*

Erre a napra két évforduló is jutott: Anyu napra pontosan négy éve halt meg, Kira és Kinga pedig 1 évvel ezelőtt lett ismerősöm facebookon. Úgy emlékeztem, hogy Roxi is, de ő egy nappal előbb. Hogy az élet néha miket produkál. Egy május óta kórházban lévő stroke-beteg emlékezett ránk. Hozzátartozói kerekesszékben kitolták a tóhoz, és ott látott egy mozgássérült fiút két lánnyal, meg egy kutyával. Azok voltunk mi. És akkor készült ez a kép.

*

Péntek. Kezdek meghülyülni. Összvissza alszom, kihagy az agyam, elfelejtek dolgokat. Reggel ki akartam vinni a tejet a kinti fiókba… Nem normális…

11-re mentem fizikoterápiára. Amúgy nem kellett volna, de mondtam a gyógytornászlánynak, hogy a lehető leghamarabb vissza szeretnék menni dolgozni, ő pedig felajánlotta, hogy ha gyógytornára nem is, de kezelésre mehetek minden nap. Hm… Egyébként nagyon helyes/kedves/aranyos lány, akit kollégám szavaival élve a zsáneremnek is nevezhetnék. De nem nevezem. Viszont kurva nagy szarban a haza, és ő ebből a szarból segít kimászni. Mosolyogva, inspirálva, optimistán. De ha kell,  még a vállamra is rátérdel.:)

Tegnap olyan témákra gugliztam rá, hogy felkartörés, meg kézfejbénulás. És ezt találtam: 

"A sikeres rehabilitálásban nagy segítségünkre lehet egy gondosan megválasztott, nagy szakértelemmel rendelkező gyógytornász, aki fizikai és lelki támaszként segít nekünk abban, hogy állapotunkat felmérve egyéni gyógytorna programot mutat be a kezelések során, és ha elhagyna a hitünk, akkor is nagy lelkesedéssel biztat, hogy folytassuk!" 

Mintha róla szólna, és ez hatalmas nagy szerencse. Mondjuk nem én választottam, de nem is tiltakoztam…:)

Kórház után Holló. Egy kávé és egy limonádé társaságában összeraktam csekkjeimet. Majd feladtam őket.

Aztán fent említett kedves kolleginával elmentünk vásárolni, előtte azonban be kellett mennem a Feketébe- pisilni.  Az mondjuk mókás volt…XD Idén 40 éves a suli, 25 éves a konduktív csoport, szóval hamarosan újra találkozunk.

Shopping… Háztartási eszközöket, meg ilyesmiket vettünk. Rettentően hatékonyak voltunk, teljes mértékben hagytam kolleginát érvényesülni. Jó döntés volt.:) Hamarosan be is vetjük, fel is használjuk a szerzeményeket. Amiket haza tudtam cincálni busszal egyedül. Ja, és egy ismerősömet majdnem szembe köptem cukorkával. Csokis volt, nem szándékos. Kackac..:D

Hazatérve megettem Bandi pörijét, ami szokás szerint isteni volt. Aztán pihi. 

---

Szombat. Adtam fel lottót. Ha mindig rinyálok, hogy mennyire figyelmetlen emberek vannak, le kell írjam, hogy egy néni segített felvenni a hátizsákomat. Nekem meg meg kéne szoknom, hogy először mindig a szar kezet kell dugni. Vagyis a sérültet.

A Reálban vettem csemegeubit, gyöngyhagymát, meg hat üveg TopJoyt. Úgy zörögtem, mint egy alkesz… Úgy néztem ki, mint egy törött kezű sánta alkesz. Pazar…XD

Ja, mert még elmentem a vasútállomásra újságért.

Az egyik alsószomszéd leányzó pedig hozott nekem péksütit a Lidlből. El vagyok kényesztetve.:)

Délután pedig Kira látogatott meg. Beszélgettünk, ökörködtünk, és főzött… Meg fel is söpört, meg el is mosogatott.:) Én meg egy kicsit elérzékenyültem. Anyámon és sógornőmön kívül ő volt a második lány, aki főzött nálam. Az elsővel már nem vagyunk beszélőviszonyban.

Sosem voltam egy puncimágnes, nem éltem még párkapcsolatban. Szóval ezek az együtt vásárlások, együtt főzések/együtt vásárlások nekem olyan „furik”. Nem kizárt, hogy anno azért hagytam el a hátizsákomat kabátvásárlás közben… Szóval nagyon finom sonkás/sajtos tésztát főzött Kira. A nagy részét én ettem meg. És nagyot beszélgettünk.:)

Mióta ripityára törtem a kezem, rengeteg érzelemmel, nagyrészt persze szeretettel találkoztam.  Ezt most képtelen vagyok értelmesen/részletesen leírni. Majd talán máskor. Este messenger, tévé, olvasás, késő este meg még megéheztem, jól bekajáltam. Nem update volt!;)

Még korábban mondtam ajkai kolleginának, hogy majd jól elmegyek Ajkára ETO-meccsre. Nem mentem. Mindenesetre Ajka-ETO 2-3!:)

---

Vasárnap. Véletlenül kikapcsoltam a telefonomon az automatikus dátumfrissítést. Az ébresztős rádiót meg nem állítottam át. Szóval kis fejszámolás és gondolkodás után derült ki, hogy 8 óra van. Kávéztam, ügyesen lepakoltam a ruhaszárítót, blogoltam, mostam, törlődött a poszt, kiteregettem, dühöngtem, és mindjárt végzek a második verzióval.:)

Ja: apám mondta, hogy nősüljek meg, és akkor mosnak meg teregetnek helyettem. Mondtam, hogy oké. Amúgy nem fogok.XD

Mindjárt kaja, aztán semmittevés, este meg Forma-1.
Jaj, bratyókám ma ünnepli születésnapját, ezúton is Isten éltesse őt sokáig!:)

Holnap csak a városba megyek be, kedden meg sehová. Aztán három nap, három kezelés, meg tesómék is jönnek, Écsre is megyünk.  A többi majd kiderül.

Majd mesélek, mára viszont ennyi.

Wordben a negyedik oldal. Két ujjal. Fáj…
Viszont napról-napra jobb, pislákol a fény az alagút végén. No, de befejeztem az érzelgősködést...

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)