Bárcsak

A kórházi „különkiadásnak” még nem álltam neki, feljegyzéseim sincsenek hozzá, de nem marad el, meg fogom írni azt is.

Gondban szoktam lenni azzal, hogy ki szerepelhet/szerepeljen bejegyzéseimben névvel. Most is gondban vagyok.:)

*

Vasárnap. A bejegyzés megírása után kis telefonos segítséggel kiolvaszottam Bandi fagyasztóban pihentetett pörköltjét. Finom lett.:) A ruhaszárítót is lepakoltam. Megtudtam, hogy egy számomra ismeretlen srácnak nagyon tetszenek az írásaim. Megtisztelő.:)

Este Kutya látogatott meg, beszélgettünk, és balesetem óta először, éppen bátyám születésnapján ittam sört is. Alkoholmenteset. Nem tudom, mikor fogok „rendeset” fogyasztani, még nem jött el az ideje.

Kutya hazaindulás előtt elmosogatott, felsöpört, felmosott. Volt Forma-1, de nem nagyon néztem, amolyan „háttértévézés” zajlott.

---

Hétfő. Nem ez volt életem legemlékezetesebb napja. Annyit jegyeztem fel, hogy boltban voltam, virslit ebédeltem, és semmit tettem. Na, ez tényleg nem sok.:)

---

Kedd. 10-kor, apám telefonjára keltem. Nagyon ritka, hogy ilyen sokáig alszom. Nehezemre esett a fürdőbe is elvonszolni magam, de azért csak sikerült. Kirávál viszont elhalasztottuk a tervezett talit. Megnéztem a Békés harcos útja című filmet. Érdekes volt, és ami a legfontosabb, jelen helyzetemben aktuális, találó, inspiráló.

Kaptam egy üzenetet egy lánytól, akit még fősuliról ismerek. Hogylétem felől érdeklődött, és elnézést kért, hogy eddig nem jelentkezett. Megjegyezte, hogy biztos benne, hogy a rám jellemző jókedvvel fogom venni az akadályokat. Ez aranyos volt, jól esett, köszönöm!:)

---

Szerda. Újra elkezdtem órára kelni. Hozzá kell szokni újra, de nagyon nem egyszerű. A nap dögléssel indult.

Majd’ 10 év után végre elmentettem a kedvencek közé a 14-es busz menetrendjét. Tényleg megkönnyíti az életet, már nem „random” indulok el a buszmegállóba.

Kórház. Fizikoterápia, meg pótoltuk a hétfői gyógytornát. Ezután a KFC-ben ebédeltem, aztán vettem egy labdát. A pláza előtt labdázgatva vártam Kirát, épületes látványt nyújthattam. Nézelődtünk, beszélgettünk, vettünk ezt-azt, aztán eljöttünk hozzám, és itt folytattuk a beszélgetést. Jó hamar eltelt az idő. Mást meg nem jegyeztem fel.:)

Csütörtök. A háziorvosnál indult a nap. Napi fél vérnyomáscsökkentővel rendben van a vérnyomásom. Így megdupláztuk az adagot. A váróban egy kisebbségi jóember –svéd cserediáknak néztem- valami videót nézett jó hangosan. Egy nénike kedvesen megkérte, hogy halkítsa. Ő nemkedvesen elküldte a nénit a p*csába. Erre azért felszisszentünk, mire a kedves úr kikapcsolta a videót.

Kórház előtt hazajöttem. Bár ne tettem volna: levelet kaptam (lájf!) egy banktól, hogy tartozom nekik.

Kórház. Fizikoterápia, meg gyógytorna. Sikerült elkapnom egy kislabdát. Bal kézzel. Háromszor. Jejeje!:) Meglepődtem. De a gyógytornász is.:)

Ja, és elköszöntem utolsó, még kórházban lévő szobatársamtól, akit pénteken hazaengedtek, de akkor már nem találkoztunk. Egészen elérzékenyültem.

Kórház után bank. Tényleg tartoztam. Elfelejtettem megszüntetni egy számlát. Most pótoltam. Öccázé’.

Hazaindultam, aztán kikötöttem egy kínai kajáldában. Finom volt, és jó nagy adag. Műsor is volt. Egy néni megkérdezte a kínai eladótól, merre van a mellékhelyiség. Vagyis illemhely. Aztán csak eljutott vécére.:)

Kira megkért, hogy vegyek egy ugyanilyen kaját elvitelre, és majd nálam megeszi. Először picit kikerekedtek a szemeim, hogy hogyan fogom én ezt megoldani, hogy épségben hazaérek én és a kaja is. De csak sikerült. Persze jött Kira, betolt két tányér tésztát, és kb. ugyanannyit meghagyott nekem., Ez lett a pénteki ebéd.:) Ismételten hamar eltelt ez a néhány óra. Közben beszéltem főnökömmel. Aztán épp akartam írni virtuális élettársamnak, hogy másnap bemegyek a céghez, de megelőzött, megkérdezte mizujs velem.

A nap hátralévő része pihenéssel meg zenehallgatással telt.

---

Péntek. A nap ismét a háziorvosnál indult. Beelőzött egy vénasszony. Csak lestem, mikor közölte, hogy „túl lassan indultam el.” Besz@rás.

Kórház előtt ezúttal nem jöttem haza, nehogy levelet kapjak egy banktól, hogy tartozom nekik. Nem is kaptam.XD

Kórház. A lépcsőn összefutotam egy gimiből ismert sráccal, szerintem olyan 15 év után először. Nem semmi.

A könyvesnél vettem egy német középfokú nyelvvizsga-felkészítő könyvet. A néni megjegyezte, hogy ehhez azért nem árt tudni valamit. Közöltem, hogy némettanár vagyok. Aztán tök véletlenül jött egy ismerős, picit beszélgettünk. Valami rejtélyes okból kifolyólag a néni az ő kezébe is nyomott egy németkönyvet. Andi közölte vele, hogy én vagyok a némettanár.

Ezután egy gyors melegszenya következett a büfében.

Majd fizikoterápia, meg bepótoltuk a keddi gyógytornát. Egy középsulis lány pedig megfigyelőként volt jelen a foglalkozáson. Talán nem vettük el a kedvét.

A kórházból tehát a munkahelyemre mentem. A baleset óta először. Furcsa volt, ugyanakkor jó is volt. Jó volt újra látni a többieket, meg kicsit ülni az asztalomnál. Érdekes volt… Találkoztam azzal a lánnyal, akivel kb. utoljára beszélgettem, mondtam is neki, hogy másnap időben be kell érnem melóba, mert dolog van. Picit megkéstem… Egy kollegina szerint pedig meg vagyok férfiasodva…:O Ez nyilván nem igaz, mindenesetre cél van, meg elhivatottság is.

Tesóm jött értem. Hazajöttünk, beszélgettünk, pakolásztunk, majd továbbindult.

Megettem a maradék tésztát, aztán este 7-kor már ágyban voltam. Kézimeccset néztem. Az ETO ismét megverte a Bukarestet, immáron a terhességét váratlanul bejelentő Heidi Löke nélkül.

Szó volt róla, hogy meccs után felnéz Harcsi, de szombatra halasztottuk a találkozót. 

---

Szombat. Úgy volt, hogy tesómmal megyünk piacra. Aztán mégsem mentünk, majd kis híján mégis. Na, ezt kissé bonyolult lenne bővebben kifejteni.:)

Harcsival kávéztunk egyet, majd megérkezett Melinda kollegina, akivel pont 50 napja ismertük meg egymást személyesen, de olyan, mintha évtizedek óta ismernénk egymást.:) Főzőcskéztünk, vagyis ő főzött, paprikás krumplit, és húslevest. Igen, a húsleves volt a második. Nagymamám szerint egyébként Szentivánon mindig a leves a második.:) De ettünk isteni finom szalonnát és házi kenyeret is.

Meg beszélgettünk, meg bohóckodtunk, meg visítva röhögtünk, meg mostunk… Meg ilyesmik. Ja, és megnéztük a Bárcsak című filmet. Bárcsak máshogy lenne vége…:)

Szóval jó kis nap volt, sajna nagyon gyorsan telt az idő. Melinda szakadó esőben indult haza. Az eső szakadt, a taxitól sikerült lebeszélnem. Én meg itt szép csendben spoilerezek.XD

Apropó: olvastam, hogy hamarosan látható lesz a mozikban a Jutalomjáték című angol-magyar film, egyfajta Életrevalók-feldolgozás. Meg kéne nézni.:)

Este a youtube-on néztem szalagavató tánc-videókat, meg egy olvasgattam egy Berlini Falról szóló németnyelvű könyvet. Ehhez azért kell tudni valamennyit németül. Höhö.:)

 ---

Ma. Kávé, döglés, aputelefon, blog. Mindjárt fürcsi, ebéd.

Aztán tiszteletemet teszem az ETO FC Győr-Gyirmót FC Győr II. NB3-as bajnoki labdarúgó mérkőzésen. Igen, jól olvastad, és igen, vigyázni fogok magamra!;)

Jövő hét? Gyógytorna háromszor, fizikoterápia ötször, háziorvos kétszer. Tali is lesz, hivatalos ügy is lesz, meg melóba is megyek szerintem látogatni. Majd mesélek!:)

*   

Céldátum: december 1-én szeretnék menni dolgozni. Előtte való nap MK-meccs a Vasas ellen. Sajátos keretbe foglalnám a történteket. Az elejétől fogva tudtam, hogy ha már ez történt, megerősödve szeretnék visszatérni. Nagyon mélyről indultam. Az egyik első viziten azt mondta a doktor úr, hogy 4-6 hónap, mire lesz bal kezem. Jövő héten érem el a második hónapot. A háziorvos nem lelkesedik az ötletemért, de 22-én kontroll, akkor okosabb leszek. Bárcsak minden rendben lenne…. 

*

Mára pedig ennyi voltam.

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)