A tévészékház 2006-os ostroma idején elég komoly, olykor
személyeskedésbe is átcsapó vitákat folytattak ismerőseim a szépemlékű iwiwen.
Akkor megfogadtam, hogy nem fogok politizálni a közösségi oldalakon. A témát
nagyrészt kerülöm a blogon is, de most pár gondolat eszembe jutott, amit
szeretnék leírni. Megnyugtatok mindenkit, hogy rendszer nem lesz belőle, azt
pedig vegyétek figyelembe, hogy teljességgel laikus vagyok. És még születésem
óta agysérült is.:)
*
Donald Trump lett az Amerikai Egyesült Államok történetének
45. elnöke. A republikánusok enyhén szólva is különc milliárdos jelöltje
összességében kevesebb szavazatot kapott, mint a demokrata Hillary Clinton, de
az elektori rendszernek köszönhetően ő lett a befutó. Mert hát „The winner takes
all”, azaz a győztes mindent visz.
Nagy most a döbbenet, az ijedzség, a csodálkozás… Kb. mint a
brexit kapcsán. Hogy az kizárt, olyan aztán úgyse nem lesz. És lett. Trump
életrajza olvasható az interneten, nem egy egyszerű figura, az egyszer biztos. Ahhoz,
hogy ő hivatalos elnökjelölt lehessen, jelölő szervezeteknek kellett
megfelelnie, előválasztáson kellett megfelelnie… És valamiért „hagyták, hogy
így legyen…” Én elég naiv csávó vagyok, de gondolom, az USÁ-ban az idehaza
olyan nagy előszeretettel emlegetett
„alkotmányos fékek” azért működnek,
továbbá a Dzsentlemanusból is ismert lobbierők sem hagyják túlzottan
partizánkodni Trumpot.
Mindazonáltal a brexit, Trump, Németországban az AfD
megerősödése, Magyarországon a Fidesz „túlhatalmára” adott impotens válaszok
kapcsán az össznépi hüledezés mellett a miértek kiderítése, a tapasztalatokból
eredő következtetések levonása is ildomos lenne. Ez viszont már szerencsére nem
az én feladatom.
---
És meg is érkeztünk Magyarországra. Menekültkérdés. Erről
nem fogok bővebben írni. A rászoruló menekülteket sajnálom, a papírok nélkül
érkező, követelőző egyéneket annyira nem. Talán nem véletlen, hogy a magyarok
anno példásan segítették a keletnémet, majd a délszláv menekülteket…
Ez az alkotmánymódosításos téma is annyira magyaros. A
Jobbik kérte az alkotmány módosítását. A Fidesz ragaszkodott a népszavazáshoz,
majd mégiscsak fontos lett az alkotmánymódosítás. Ekkor már a Jobbik a
bevándorlási kötvény eltörlését szabta feltételül, amit a kormány végül nem
hajtott végre, pedig belebegtette. Így aztán egy érvénytelen népszavazás és egy
megbukott alkotmánymódosítási kísérlet után máris düböröghet a kormányzati
sikerpropaganda. Nem semmi…
A baloldali ellenzék gyakorlatilag romokban hever, mintha
nem tudnák megszólítani az „istenadta népet”. Mintha nem is akarnák… Lényegtelen
dolgokon rugóznak, a lényeg elsiklik… Orbán október 23-ai beszédét talán kritizálni
is lehetett volna. De nem hallották, mert fütyültek. Mert az jó. Meg néha leírják,
hogy FideSS, meg Orsós, oszt’ jónapot.
---
A politikában mesterien működik az emberek „etetése”, nagy
szólamok hangoztatása. „1956 mindenkié” Biztos ez?
A 60 évvel ezelőtti
forradalom nem győzött, nem győzhetett. Az más kérdés, hogy a „másik oldalon”
is álltak magyarok. Meglincselt ÁVÓ-sok, legyilkolt sorkatonák… Teljesen
véletlenül ráakadtam egy facebook-oldalra, melynek követői az akkori
eseményeket máig „ellenforradalomnak”, résztvevőit kivétel nélkül fasiszta
csőcseléknek tartják. Így tesz egyébként az egyik parlamenti párt politikusa
is, mégpedig az orosz állami tévében. Zárójel bezárva. Az oldal fenntartója
írása szerint egyebek közt a
 |
Kisalföld főszerkesztőjét is megkereste, mert
1956. november 4-én elmondása szerint korábban elűzött, kommunista újságírók
alapították a Győr-Moson-Sopron megyében megjelenő Kisalföldet, ami évtizedekig
az MSZMP lapjaként funkcionált, ma pedig a család napilapjaként pozícionálja
magát. Hogy hamarosan Mészáros Lőrinc érdekeltségébe kerülhet, az már egy másik
történet… A megemlékezéstől a lap főszerkesztője természetesen eltekintett.
A Népszabadság is évtizedekig az állampárt, majd utódja
lapja volt, az MSZP mégis „veszni hagyta”. Az ’56-os események után alapított Népszabadság
ma morbid módon a sajtószabadság szimbóluma lett. Furcsa dolgok ezek.
Hat évtized történelmi távlatokban nézve szinte semmi…
Valakinek a forradalom ma is ellenforradalom, valaki pedig máig államosított
üzletét, elvett földjeit, jószágait siratja. Kibeszéletlen sérelmek,
feldolgozatlan traumák, mint Trianon esetében…
És még valami. Kiskoromban mindig lelkesen néztem a
választási műsorokat. Meg hogy jaj de jó lesz majd szavazni menni… Aztán…. Nem
hiszem, hogy Fidesz, MSZP, Jobbik vagy DK kérdése lenne a szép új világ. Nem
akarok „ausztriázni”. Mosolyog a hivatalnok, megél a munkás, van anyag az
öblítőben, a kórházban a gumikesztyű nem csak nevében egyszer használatos, és mindig van is belőle… Ez nem pártkérdés! Ki mennyit lop? Ugyan már…
„Tetszettek volna forradalmat csinálni!”-mondotta volt dr.
Antall József, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök az elégedetleneket
elcsitatandó. Rendszerváltás. Ma egyre többször rendszerváltoztatást hallok.
Hogy kihangsúlyozzák, hogy „igen, azt mi csináltuk… Vagyis ők… Ha Gorbacsov
akkor másként dönt, mást lép… A németek elintézik a Wende szóval, ami változást
jelent, és ennyi. Persze gondok ott is akadnak bőven.
Tanulság? „Ami édes lenyelik…” Ami nem, néha azt is...
A frappáns befejezést pedig még gyakorolni kell...
A frappáns befejezést pedig még gyakorolni kell...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése