Túl az elsőn

A tervezettnél kicsit később jelentkezem. Zsúfolt napok voltak/vannak, de olyan is megesett, hogy egyszerűen lusta disznó voltam.

A bejegyzés eredetileg Kurvaélet munkacím alatt futott, aztán módosítottam a koncepciót.:)

Ja: a poszt írása közben Matyi barátom, azaz Dj. Ice mixét hallgatom. A Mamma Mia nyolcadik születésnapja alkalmából készült szett ide kattintva meghallgatható/letölthető.:)

 *

Vasárnap. A bejegyzés megírása után kajáltam, sziesztáztam, aztán kiballagtam az ETO Stadionba. El sem hiszem, de újra meccsen voltam. ETO FC Győr-Gyirmót II 0-1. A végeredmény borzalmas, a gyirmótiak gyökerek… Nekünk pedig egyszer s mindenkorra el kéne hinnünk magunkról, hogy jók vagyunk!

Meccs közben egy sört azért megittam. Vagyis félidőnként egyet. Itthon levezetésként már alkoholmenteset fogyasztottam. Tényleg!:)

Itthon már semmi extra, tévé, és messenger.

A Slovan Bratislava Priskin Tamás góljával nyert a DAC ellen. Priska a góljánál nem ünnepelt. A DAC edzője, László Csaba pedig komolyat „trollkodott” a sajtótájékoztatón.:)

---

Hétfő. 7.30-kor sikerült felkelnem. Képtelen vagyok visszaszokni a koránkeléshez. Egyelőre sajnos mondjuk annyira nem is sürgős.

Tesómmal beszélek telefonon, Mark is mondja a magáét, közben egy lány a kezemmel „mókol”. Tök meghitt pillanat. Is lehetne akár, ha nem gyógytornán ülnék közben. Ja, és megkaptam a zöld-fehér tojáslabdát, én most azzal szoktam „mókolni”. Kórház után újabb banki ügyintézés, majd bevásárlás, aztán hazajöttem. Megettem a maradék paprikás krumplit, pihentem, neteztem. A vacsora pedig virsli volt.:)

---

Kedd. Döglés volt, alig bírtam reggel elindulni. Gyógytornán labdázás közben közölte a gyógyornász, hogy ez nem is gyógytorna, hanem már-már edzés. Na, ezt jól leírtam!:) Délután két tervezett találka is elmaradt, ennek ellenére viszonylag jókedvűen telt a nap.

Még fősulis koromban regisztráltam a kvízpart.hu-ra. Vizsgaidőszakban elsőrangú elfoglaltság tanulás helyett. Most újra rákattantam. Táppénz alatt szeretnék élre állni az éves ranglistán német nyelvtan és német szókincs kategóriákban. Kemény, de nem reménytelen feladat.:) Ja: ugye írtam, hogy december 1-én szeretnék menni dolgozni. Az ETO-Vasast pedig előrehozták november 30-ról 29-re. Nyernék egy napot pihenésre.:)

Este kolleginával irkáltam viberen. Közben azt hittem, hogy megmozdult a kézfejem. Aztán kiderült, hogy ez a mozdulat már megvolt, csak eddig nem tűnt fel.

Írtam facén egy Gosztonyi vezetéknevű csajnak, hogy ismerős a neve. Na, nem úúúgy… Nem írt vissza…:(

A vidanetnél pedig reklamáltam egyet. Szerencsére telefonon keresztül orvosolták a problémámat.

---

Szerda. Az USA elnököt választott. Erről írtam az előző blogbejegyzést. Megsütöttem az esés óta az első bundás kenyereimet. Meg kvízpartoztam. Meg zenéket keresgéltem. Tök fura, de olyan zenéket hallgattam, amit valaki anno nekem ajánlott, akivel régen sokat beszéltünk, most meg már nem. Erre ugyanaznap jól bejelölt egy facebook-bejegyzésben.:)

---

Csütörtök. Reggel elmentem dokihoz. Aztán el is jöttem, mert nem kerültem volna sorra időben. A váróban láttam egy fiatal anyukát ránézésre Down-kóros kislányával. Igen aranyosak voltak, ahogy döspörögtek. A picivel meg kukácskáltunk egymásnak egy üvegajtó két oldalán, meg nevetgéltünk is.:) Ismét egy jóhangulatú gyógytornában volt részem. Ezúttal úgy gurítottuk egymásnak a labdát, hogy a fizikoterápiás gépen meg kellett pattannia. Nagyon vagány.:)

A vidékiben találkoztam egy kolleginával, a segítségemet kérte valamiben.

A kép csak illusztráció

Aztán… Szexuális ajánlatot kaptam… Odabasz, mi? Odajött hozzám egy csaj, hogy kér egy kétszázast. Mondtam neki, hogy sajnos nem tudok adni, mert kell minden apró. Aztán megkérdezte, hogy valami mást nem szeretnék-e. A meglepetéstől majd’ leestem a padról, visszakérdeztem. Megismételte. A hangsúlyból egyértelmű volt a meghívás, ami nem keringőre szólt. Köszönettel visszautasítottam az ajánlatot. Elég viccesen hangozhattam, mint amikor kezdő németes koromban ’96 táján a Balcsin egy német csaj megkínált cigivel, én meg közöltem, hogy „Nein, danke schön…” Ő meg pofán röhögött. Eddigi sikertörténeteimet ismerve meggyőződésem volt, hogy engem még egy prosti is elzavarna. Na, ez az elmélet most megdőlt… Bár volt már rá példa, hogy ültem vonaton, mellém ült egy csaj, eldumáltunk, aztán alábbhagyott az érdeklődése, amint meglátta a járásomat. Lehet, hogy ő is elállt volna a biznisztől. Erős vagyok ám. Nekem mindig muszáj annak lennem…:)

Délután visszamentem a háziorvoshoz. Előjegyzett betegek és terhesgondozás. Én azért egy vérnyomásmérésre befértem.:)

Vacsorára lasagnét sütöttem, valamiért nem nagyon csúszott.

Itt még valakiről/valamiről akartam írni, de *censored*:)

*

Egy kedves barátomról kórházi tartózkodásom idején tudtam meg, hogy súlyos beteg. Pénteken megtudtam, hogy meghalt. A sors, az élet, a nem tudom mi nagyon igazságtalan…

Nyugodj Békében Sanyi, jó pihenést…:(

---

Péntek. A háziorvosnál indult a nap. Aztán egy ismerősöm véletlenül felhívott. Nem lett volna ezzel semmi gond, ha nem a balesetin lenne főnővér. Mármint megijedtem, hogy valami baj van kézügyileg, vagy ilyesmi. Szerencsére csak mellényúlt.

Gyógytorna. A „gyógytornászom” –jaj de hülyén hangzik így…:)- szabin van. Helyettese amúgy egy haverom (másod)unokatesója. Mert a világ kicsi. Megvolt a fizikoterápia, aztán egy kicsit beszélgettünk. Szeretem, ha valaki megkérdezi, hogy vagyok, aztán ha úgy látja, hogy „szükséges”, „belekérdez”. Segített megigazítani a baseballsapkámat, amit véletlenül szétkaptam. Aztán majdnem még egyszer is. Türelmes volt, pedig én nem szeretek bénázni. Jó, hát gyógytornán talán valamennyire belefér. Egyébként megfogadtam, hogy igyekszem megtalálni azokat a pillanatokat, amik miatt érdemes „nem dolgozni”. A gyógytornászok egyértelműen oda tartoznak.:) Vicces, hogy velük tök ugyanúgy beszélgetünk, mint anno Gabi nénivel a Feketében. Csak most már én vagyok az idősebb…:)

Hazatérve tésztát főztem ebédre, pihengettem, aztán bementem a városba. Kingával taliztunk, beszélgettünk, Sanyi emlékére egy sört megittam. Jó volt dumálni egyet, rám fért. Ránk fért.:)

Hazafelé összefutottam egy ismerősömmel, éppen koccantak, szóval nem volt alkalom hosszabb beszélgetésre. A busszal egyszerre értem a megállóba. Itthon megittam még egy ajándékba kapott sört, aztán pihi következett. 

---

Szombat. A tervekkel ellentétben nem mentünk kollégámmal Écsre. A vízóra-leolvasó viszont időben jött… Ez is milyen már? Ha dolgozom, tuti hétköznap jönnek…

Frankón, egész nap semmittettem. A 16.12-es busszal mentem be a városba. A lottózóban megtudtam, hogy a Melinda által feladott szelvénnyel nyertem jokeren 10 ezer forintot… Nem kicsit meglepődtem.:) Az Arrabona Sparba éppenpont beestem zárás előtt.

Vacsorára melegszenyát sütöttem. Életemben először villanysütőben. Fincsi lett. 15 perc, 180 fok, alsó-felső sütés.:) 

---

Vasárnap. Viszonylag sokáig aludtam. Kávéztam, neteztem… A facebook ajánlott nekem esküvői ceremóniamestert, aki egyben tánctanár is… Kész…XD

Aztán a pláza felé vettem az irányt. A kinézett buszt lekéstem, a másik pedig késett. Melindával találkoztam. Mozi volt tervben, de a filmről lecsúsztunk.

Helyette kajáltam, shoppingoltunk, és folyamatosan ment a bohóckodás is természetesen. Vettem új télikabátot, a hátizsákomat ezúttal nem hagytam el.:) Annak az emlékezetes kabátvásárlásnak egyébként most volt a második évfordulója…:O

Az optikusnál kalkulált nekem árat a csaj, pedig csak „nézelődtem”.:) Az újságos pedig a raktárból vadászott elő nekem egy szombati Magyar Nemzetet.:) Vonzottam/vonzottuk a kedves embereket, mint utólag Melindától megtudtam, épp az ő világnapjuk volt. Nem a Melindáké, hanem a kedves embereké.:)

Hazatérve végre egy emlékezetes Forma-1-futam, valamint Magyarország-Andorra 4-0. „Természetesen” egy gólunkat sem láttam, mindnél épp az F1-en voltam…

---

Hétfő. Elég durva kerülőúton jutott el a busz a kórházhoz, lövésem sem volt, mi történt, és milyen buszon vagyok. Kiderült, hogy az Ipar úton történt egy durva gázolás, azért került a buszunk. 

A kórházban indult a nap, fizikoterápiával. Szopás… Mármint baromira fázik a bal kezem, és nem tudok rá kesztyűt húzni… Alap, hogy a csuklórögzítőre nem megy rá, anélkül meg nem találok bele a kesztyűbe, mert „benga”. Nem dolgoznak az izmok/idegek rendesen, és úgy érzem lefagy a kezem…

Fizikó után kaja a kórházban. Aztán az ETO Park felé vettem az irányt. Ott találkoztam egy ismerősömmel, de már nem volt kedvem előtte hazamenni.

A buszról leszállva beesett az igazolványtartóm a busz alá. A kerekek alatt fetrengve beugrott, hogy remélem vágja a sofőr, hogy ott vagyok. Szerencsére nem gyúrt el. Ha elgyúrt volna, nem pötyögnék, ugyebár…

Aztán a parkolóban elestem. Megbotlottam. Ráestem a kezemre, a műtét óta először. Nem fáj(t), remélhetőleg nem mozdult el semmi.

ETO Park. Megvártam az ismerősömet, ittunk egy kávét, aztán átbeszéltük az átbeszélnivalókat.

Hazafelé majdnem megálltam egy sörre a Stadion Sörözőben. Majd a Borvirágban is majdnem megálltam. Végül aztán meg bírtam állni, hogy megálljam.:)

Itthon pihi volt, meg vacsi, meg Kék fény. 

Rántottát sütöttem, lakótársam emelte le a serpenyőt a tűzhelyről, én nem bírtam el...:/

---

Kedd. Vagyis ma. Kaptam több kiadványt ajiba a hvg-től. Köztük egy önismereti teszteset, meg egy nőkről szólót. Van valami a levegőben?XD

A kórházhoz érve egy ügyvéddel kellett beszélnem hivatalos ügyben. Többször is elmondta, hogy akadályoztatásom esetén a feleségemet is elküldhetem magam helyett. Nem akartam neki mondani, hogy olyan nekem annyira nincs, ámbátor a gyógytornát nem szívesen hagynám ki…:)

Gyógytorna&fizikoterápia: meggyóntam az esésemet, a gyógytornászlány megkért, hogy a jövőben próbáljak ne esni kelni… Igyekszem teljesíteni a kérését.:)

A kezem egyre gyengébb áramra reagál, ez jó jel. De a mozgás gyengus. A labdázás viszont faszányos. Védeni akarok. Meg tekézni.

Beszélgettem picit a szociális munkással: mesélte, nem nagyon emlékszik ciklusában olyan emberre, aki születése óta fogyatékos, és erre rábénul. Nekem ez sikerült. Jaj de jó…

Kórház után telefonálgatás, közben két kávé automatából. Ebédet a Mekiből hoztam haza. Megvárt a buszsofőr. Nagyon cink volt, cigiztem, tictacot kotortam, ő meg várt. Engem, mint kiderült…:O

Itthon kaja, több telefon, meg egy óra alvás.

Most mindjárt kávé, meg teregetés, aztán magyar-svéd, Király Gábor és Juhász Roli búcsúmeccse.

Uhh, bele se merek gondolni, mennyi minden lesz a következő napokban… Gyógytorna, ügyintézés, temetés, Écs, kontroll, hivatalos ügyben Ravazd (!), Feketés jubileum…

Aztán remélem decembertől meló.

Mára meg ennyi voltam.
Ja: az utolsó két "normál bejegyzést" pont 244-en olvastátok el. Annyi lenne a törzsközönség?:O :)

Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)