Meló után nem mentem sehová, hanem hazasiettem, mert túlzás nélkül az év focimeccse következett: Románia-Magyarország VB-selejtező.
Itthon, egyedül néztem a meccset, de a lehetőségekhez képest kicsíptem magam: a meccs előtt fürödtem, borotválkoztam, körmöt nyírtam.
Meg kaját rendeltem.
A futár kicsit későn ért ide, és el is tévedt.
Így aztán lemaradtam a meccs elejéről, és amit ekkor még nem sejtettem, a románok vezető góljáról is.
Szerencse, hogy aludtam, még egyet a történtekre, így aztán higgadtan, többé-kevésbé lenyugodva tudok írni a mérkőzésről.
A végeredmény ismert, 3-0 a románoknak.
Következzék néhány rövid észrevétel. Szigorúan szubjektívan.
-"Rosszkor kaptuk a gólt." Tessék mondani, lehet gólt kapni jókor? Hát persze, hogy nem. Volt még hátra a meccsből csak a rendes játékidőt számítva 88 perc, lehetett volna rendezni a sorokat. Nem sikerült. Nagyon nem.
-"Bénítólag hatott a légkör." Mégis mire számítottatok? A magyar válogatott Romániában mindig feszült hangulatú, presztízsmeccset játszik. Ehhez fel kell nőni. Rosszul játszani lehet, lélektelenül, gyáván soha.
Tbilisziben, Rómában, vagy Stockholmban sem. Bukarestben főleg nem.
-Magyarországon ciki futballszurkolónak lenni. Rossz a labdarúgásunk, lehet nyelvet köszörülni a játékosokon, szurkolókon... És mindenen, ami kishazánkban focival kapcsolatos. Most itt az újabb muníció.
-Nem akarok politizálni. De tény, hogy most országunk kormánya egyértelműen sport-, és futball-párti. Stadionok épülnek, a korábbiakhoz képest felfoghatatlan mennyiségű támogatás érkezik a sportágba.
Ennek jogosságát nem ártott volna alátámasztani.
-Olvasom, hogy a játékosok kérésére a meccs előtt Gáspár Laci A szeretet él című slágere szólt az öltözőben.
Szerintem jobb lett volna levetíteni egy kisfilmet vízilabdázóink VB-szerepléséről, esetleg hokisaink hőstetteiről.
Ők a szarból is tudnak várat építeni.
-Ez a csapat tényleg szerethető és szimpatikus- volt eddig. Ezt sikerült egy meccsel tönkrevágni. Mert sikerült.
-Bogdán Ádám, a csapat kapusa szenzációsan védett. Neki maximális tisztelet és gratuláció!
Az más kérdés, hogy pár hét, és az egész el lesz felejtve, és ugyanúgy fogunk szurkolni a válogatottnak. Hogy megérdemlik-e, az már egy másik kérdés.
Banális, de a következő, észtek elleni meccs időpontjában fogorvosnál leszek. És egyáltalán nem bánom.
---
Szombat délelőtt bementem a városba, a postán adtam fel csekkeket, a vasútállomáson meg vettem Sportot, és adtam fel lottót.
Egy oszlopnak támaszkodva vártam a buszt. Megállt a megállóban egy naaagy fekete autó.
Odahívtak magukhoz, útbaigazítást kértek. Ahogy elindultam feléjük, kitört belőlük a röhögés. Csillapíthatatlanul. De nem rajtam röhögtek.
Sajnos nem tudtam nekik segíteni, de további jó szórakozást kívántam nekik.
A városból visszatérve kaját rendeltem a DAC étteremből, finom volt és laktató. Aztán megnéztem a Forma-1 időmérőt.
Totális Red Bull-dominancia, újabb Vettel-pole, így nem voltam túl lelkes.
Le akartam menni egyet biciklizni, de nem jött össze, mert elnyomott az álom. Lefeküdtem, olvastam, aludtam.
Fél 6 körül keltem fel.
A facebookon egy szörnyű hír fogadott. Balesetet szenvedett a Győr női kosárlabdacsapatának busza. A csapat edzője, Fűzy Ákos és Tapodi Péter klubigazgató meghalt, a 19 éves szerb játékos, Natasa Kovacsevics lábát amputálni kellett.
Szörnyű tragédia. Ez a tragédia, nem a bukaresti vereség...
Annak idején én is túléltem egy súlyos autóbalesetet, szóval elég érzékenyen reagálok a témára. Gyakorlatilag "teljesen mindegy", miért tért át a Lada a másik sávba. Az is hihetetlen, hogy a buszsofőr felelősségét firtatják. (merthogy ütközött volna frontálisan, úgy kisebb lett volna a baj, mint így, hogy elrántotta a kormányt...)
Őszinte részvétem az elhunytak családtagjainak, mielőbbi teljes gyógyulást a sérülteknek, a csapatnak pedig kitartást, és sok-sok erőt kívánok!
Ami mellet viszont bloggerként, kommunikációs szakemberként, győriként, sportrajongóként, és szimplán emberként nem tudok elmenni szó nélkül, az a Nemzeti Sport mai címlapja: gusztustalan, szenzációhajhász, kegyeletsértő, és méltatlan. Szégyen és gyalázat.
---
Este már semmit nem csináltam, tévéztem, olvastam, kajáltam, fürödtem, aludtam. És X-faktort néztem. Az új mentorok szerény véleményem szerint katasztrofálisak, szóval szerintem ez volt az utolsó adás, amit többé-kevésbé célirányosan megnéztem.
---
Reggel elmentem sportért. Komolyan gondolkodtam rajta, hogy a triciklivel megyek, de nem mertem nekivágni...:( :)
Mára semmi extra program nincs tervben, rendrakás, mosás, ilyesmik.
Délután ugye Forma-1, és állítólag nem kizárt, hogy esős verseny lesz, szóval van remény...
Másban nem nagyon bízhatunk...:( :)
---
A "személyes szál" ezúttal kimaradt a bejegyzésből, ne haragudjatok érte...
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése