Karácsonyi különkiadás

Ha karácsony kapcsán is "leülepedős" posztot kell írni, az nemvidám. De legalább tanulságos. 

Komolyan nem tudom, milyen nap van...:O :)

---

Kedd. A bejegyzés megírása után kis szusszanás után elindultam a városba, ugyanis 6-tól találkám volt egy volt kolleginával. Aztán kiderült, hogy csak 7-től, csak tévesen jegyeztem meg az időpontot. 

Először is elmentem gyorsan kajálni. Aztán kiposztoltam facebookra a tévesztésemet. Nem a feltűnési viszketegség vezérelt, egyszerűen társaságot kerestem. Sört lehet inni egyedül, adventi forralt bort nem.:) 

Közben odajött hozzám két, ránézésre középiskola elején járó lány, és megkérdezték, mennyi az idő. Magáztak. Kicsit megdöbbentett, hogy ennyire öregnek nézhetek ki?!:)

Meg odajött hozzám egy krisnás. Aztán még egy. Nem voltak tolakodóak. Annyira. 

Aztán váratlanul megjelent Kata és családja. Mintha megbeszéltük volna. Pedig nem. Ittunk egy forralt bort, beszélgettünk egy kicsit, majd Kati is megérkezett. 

Vele és két volt osztálytársával a Pálffy előtt iszogattunk. Eredetileg egy forralt borról, és egy óráról volt szó, amiből több óra és több forralt bor lett. Nem bántam. 

A végére tiszteletbeli általános iskolás osztálytársuk lettem, még az osztálytalálkozójukra is elhívtak. Komolyan.:)

Hazaindulás előtt még egy kebapot megettünk. 

Mekis kaja, lángos, kebap. Szép kis napi menü...:D

---

Szerda. Az Árkádban kezdtem a napot, a Sparban vettem ezt-azt, meg még egy-két hiányzó ajándékot is megvettem. Egy csokit pedig kifizettem, és ott hagytam...:( Nem is én lennék...:D

Sorsszerűség. Amikor Anyu meghalt, és tesómnak vissza kellett mennie még a temetés előtt dolgozni, sógornőm pedig a szüleihez ment, egyedül maradtam az Árkád előtt. És akkor megjelent egy évek óta nem látott általános iskolás osztálytársam. Nos, ugyanez a srác segített becsomagolni az egyik ajándékot. Meglepődtem.:)

Hazaérve feldíszítettem a karácsonyfát. Kicsit béna lett, de elsőre szerintem azért annyira nem is rossz.:)

Sikerült átéreznem a karácsonyi hangulatot, sok kedves üzenetet, köszöntést kaptam, küldtem.

A legjobban az előző posztban említett lány fadíszítős képének örültem. Na nem mintha ilyenkor ildomos lenne rangsorolni a dolgokat.:)

A 16.00-kor induló busszal mentem ki Écsre faterhoz. 

Egész nyugis volt a hangulat. Rám förmedt, mert löttyent egy kis halászlé az asztalra. Megint gyereknek éreztem magam. 

A híradó alatt pedig eszébe jutott, hogy kitalálhatnánk, mit kezdjünk Anyu ékszereivel. 

Igen, ezt szenteste kell megbeszélni, amikor legbelül bőgni tudnék az Anyu nélkül rohadtul üres házban. 

Jóapánk a hírműsor után természetesen elvonult aludni. Így egyedül maradtam. Szerencsére telefonom segítségével több emberkével társalogtam. 

Meg Reszkessetek betörök-et néztem. Míg el nem aludtam.:)

---

Csütörtök. Elég korán megébredtem, még 7 óra sem volt. Apám közölte, hogy már reggelizett. Így visszafeküdtem. 

Kicsit később felkeltem. Ettem kocsonyát. Krumplival és reszelt tormával.:)

Behúzódtam a szobába olvasgatni, és aludtam is. Így gyorsabban telt az idő. 

"Ébresztő, ebéd!"-erre a felkiáltásra ébredtem. Fater művezető volt.

Feltette a tűzhelyre a halászlevet melegíteni. Mondtam neki, hogy nem lett volna muszáj, megmelegítettem volna mikróban. 

Nem értette, nem hallotta. Mert nagyothall. "Gábor, jó lenne, ha végre megtanulnál értelmesen beszélni!"-mondta apám. Négy év kommunikáció szak, két év call center, és -jaj de nagyképű vagyok...-, egy óra élő rádióinterjú után. Ez utóbbiról mondjuk nem tud. Minek mondjam el neki?

Hm... Mélyen érintettek ezek a szavak, de ez elég ambivalens dolog. Szarul esett, de felesleges rugózni rajta, ha ennyire nem ismer. 

Fél 2 körül elindultam le a buszmegállóhoz, gondolván, hogy 2 körül csak megy valami Győrbe. Hát ez nem jött be, 15.20-ig dekkoltam a megállóban. 

Jobb volt, mint otthon, zenét hallgattam, telefont bizergáltam, elvoltam. 

A 14-es viszont hamar jött, így gyorsan itthon voltam. 

Kávéztam, tesómékkal beszéltem, face, tévé, vacsi... Majd megnéztem a Kavarás című Adam Sandler-mozit, és lefeküdtem aludni. Vagyis olvastam. Mert itt felejtettem a karácsonyi Nemzeti Sportot, amiben megint nagyon szép írások vannak. 

*

Blogom egy rendszeres olvasója, sőt korábbi címszereplője törölte magát facebookról...:( Remélem azért eljutnak hozzá az írásaim...

---

Ma. Fürödtem, megpakoltam a mosógépet, most blogolok. 

Nemsokára megyek ki Écsre, sógornőm szüleihez vagyunk hivatalosak Tétre ebédre. 

Aztán visszajövök. Tavaly ilyenkor este megittam pár sört, és megnéztem az Életrevalókat. Nem úgy alakult a nap, ahogy elterveztem...

Idén nem úgy lesz. Nincs még terv.:)

---

Nem lett túl ünnepi hangulatú a poszt, ezért mindenkitől elnézést kérek érte!

Amúgy a látszat ellenére tényleg nagyon jól vagyok, köszönet érte mindenkinek!:)

Az ünnepek alatt/között még biztosan jelentkezem!

További szép karácsonyt kívánok mindenkinek, egyetek, igyatok, nevessetek sokat!

Vigyázzatok magatokra!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!:)