GabiBlog

Múlt hét vasárnap. Pihentem, ebédeltem, pihentem. Pudingot nem főztem, ettem viszont helyette palacsintát. Hogy mivel, arra már nem emlékszem. Meg kézimeccs is volt. Majdnem mentünk forralt borozni is, de az a rossz idő miatt elmaradt.:)

---

Hétfő. Reggel odamentem egy kolléganőmhöz, hogy valamit szerettem volna mondani neki. Ezeket amúgy nem kitalálom, magamtól vagyok ilyen hülye.:) A héten az is kiderült, hogy ez még simán fokozható is.:)

Fél 4-ig voltam melóban. Egy kolléganőm hazahozott, így aztán nagyon hamar hazaértem, le is dőltem egyet pihenni. 

Tesómék benéztek egy kicsit, és bátyám nekem ajándékozta a BMW-s Kubica-sapkáját.:)

Este vacsi, meg Kék fény, meg Derrick, közben messenger. Egy kolleginával, aki úgy köszönt el, hogy "jó éjt Gábor". Nem tudom, ez valahogy megmaradt.:)

---

Kedd. Mondom én, lehet a hülyeséget fokozni. Azt álmodtam ugyanis, hogy kollégám azt mondta, hogy kedden és szerdán ne várjam a buszmegállóban, nem jönnek dolgozni, így nem tudnak bevinni melóba. Igen ám, csak nem tudtam eldönteni, hogy álmodtam-e, vagy valóban mondták. Aztán rájöttem, hogy semmi gáz, várok, ha nem jönnek, megyek busszal. Jöttek.:D

Háromig voltam. Itthon kávé, meg kézimeccs, meg messenger. 

Egy elég meglepő átigazolási hír jutott a GosziBlog szerkesztőjének birtokába. Ami ha igaz, akkor bokalefosás lesz. De nem írom le. Ha megtörténik, leírom, hogy igen, erre gondoltam.:)

Dárdai pedig marad szövetségi kapitány. 

Öröm, boldogság, tisztelet.:)

---

Szerda. Becenevek. Elég sok becenevem volt életem során. Még Pesten, amikor egy ideig járókerettel közlekedtem, én voltam a Talicskás.:D

Meg valaki a  Cousteau kapitány és vezetéknevem hasonló hangzása után kitalálta a "Gusztó kapitány"-t. 

Győrben Guszti voltam, Móváron Gesztenye, Szombathelyen főképp G (ejtsd: dzsí), aztán el is érkeztzünk a Goszihoz.:)

És fura, hogy valakitől fura, ha Goszinak hív. Mástól meg fura, ha Gábornak hív.:)

Ja és tök igazságtalan, hogy ha Gábor vagyok, a "Gabi" fura, de ha valaki Zoli, akkor a Zoltán túl hivatalos.:D

Hehe, igen, jó anyagot szívtam, nem adok belőle.:)

Meg még azon gondolkodtam, hogy hogyan kell helyesen leírni, hogy például Adriennel, Bernadettel, vagy Anettal. Egyiket sem húzta alá a helyesírás-ellenőrző. Ez már csak jelent valamit.:)

Hazaindulás előtt egyik legkedvesebb kolleginám megkapta tőlem egyik legkedvesebb filmemet. 

Vagyis nem is hazamentem, hanem németeztünk. Van egy új módszerem. Vagyis nem új, és az sem biztos, hogy az enyém. De meg tudom vele izzasztani a tanítványaimat. Úgy dobálom a mondatokat, mint adogatógép a teniszlabdákat.:) Én is elfáradtam a végére.:)

Itthon kávé, pihi, meg ilyenek.

---

Csütörtök. Nem tudom pontosan, melyik nap volt, de ebédkor poénból megkaptam a kérdést, hogy ki az a nő munkahelyemen, akit el tudnék képzelni feleségemként. Soroljak fel pár nevet.:)

Hm... Jó, ez poénos kérdés volt, de évekig bohócot csináltam magamból csajok terén, kapcsán, ennek szeretnék véget vetni, úgyhogy nem válaszoltam a kérdésre.:)

Mindenesetre lett volna meglepetés, ha kimondom azt a nevet, aki először eszembe jutott. Még én is meglepődtem.:D De közvetlen kollégáim szerintem nem ismerik.:)

Három körül távoztam melóból, egy kollegina elvitt Móniékhoz, ugyanis babalátogatás volt a program. 

Először sétáltunk egy nagyot. Pékség, gyógyszertár, Rossmann. 

Murphy törvénye, hogy amikor Móni bemegy a pékségbe, és egyedül kintmaradok a babával, jön egy ismerős, és megkérdezi, hogy hát ő meg kicsoda.:)

Én toltam a babakocsit. Elvégre gyakorolnom kell.:)

Hm... Fura, de ahogy sétáltunk Mónival, több csaj is rám mosolygott. Ez a "nem semmi, hogy mozgássérült vagy, és babakocsit tolsz, és milyen csinos nővel vagy"-nézés.:O

Van ilyen, bár nehéz elmagyarázni. De tényleg létezik.:)

Aztán persze felmentünk Móniékhoz. Babáztunk, kávéztunk, beszélgettünk. Meg Móni főzött kínait, enyhén chilis bab íze volt. De nagyon finom volt. Tényleg.:)

Móni férje hozott haza, aki amúgy Zoli, és most már nem szólított Gabinak.:D

A kézimeccsre pont hazaértem. Eggyel kikaptunk egy abszolút nyerhető meccsen. Utána azt taglaltam lakótársamnak, hogy inkább sakk-drukkernek kellene lenni, mert az kevésbé káros az egészségre. 

És eszembe jutott egy honlap, esetleg facebook-oldal koncepciója. Szerintem lehet belőle jót kihozni, de Harcsi barátom édesanyjával majd meg kell konzultálnom a dolgot.:)

---

Péntek. Tipikus péntek, tipikus pénteki hangulattal. Kettőkor távoztam, Harcsival találkoztam a városban. 

Kávé, kóla, tippmix...

Őőőő ja nem: fahéjas almapálinkás puncs, forralt bor, meg zsíros deszka. Bepuncsoztunk.:)

Volt ott minden: tucatnyi kolduló süketnéma, majdnem elővettem a bénakártyát. 

Volt egy nemcsúnya lány, aki úgy nyerített nevetés címén, hogy ha mellettem így nevetne pl. egy moziban, elzavarnám.:) Na jó, azt azért nem...:D

Ittasan hangosan beszélek. Ezért csak én gondoltam, hogy suttogom Gergőnek, hogy "de szép az a lány..." Picit égő, de mindegy, tök igaz, és vállalható volt a vélemény.:)

Gergő unokatesói is nagyon jófejek voltak, meg egy harmadik lány, akit ott ismertem meg. Be is jelöltem, pedig nem szokásom.:D Na jó, ez talán túlzás, de tényleg nem vagyok nagy jelölgető.:)

A buszra ballagva egy csaj véletlenül "elkaszált", összeakadt a bokánk, és eltanyáltam. Elég szarul estem,a  kezeimet tornáztattam, azt vizsgálva, hogy nem tört-e el, amikor elestem még egyszer. Elég ijesztően nézhettem ki. De a második esésben azért az is közrejátszott, hogy a cipőm elég szar állapotban volt már. Jó, nyilván szomjas sem voltam... De annyira azért nem...:D

Aztán Gergő még feljött hozzám, ittunk egy kávét, és kaptam tőle egy könyvet, ami az 1984-es olimpiáról szól. Vagyis arról, hogy hogyan és miért nem volt ott a magyar csapat Los Angelesben. Politika, sport, történelem. Telitalálat, köszönet. 

Igen, van nekünk ilyen komoly oldalunk is.:)

*

Egyre inkább érzékelem Zemlényi Zoltán Hoppárézimi-jét egyfajta blogelőzményként. 

Tizenévesen olvastam, mostanában találtam rá újra.

Ha tetszett az Életrevalók, vagy Mosolyka könyve, esetleg egy picit a GosziBlog, akkor csak ajánlani tudom!

*

Szombat. Ledolgozós munkanap. Szabin voltam. 

Délelőtt elmentem plázába. Vettem cipőt, apunak karácsonyi ajándékot, meg a boltban ezt-azt. 

Döbbenet, hogy 18 év után közeledik az általános iskolai osztálytalálkozónk, erre összefutok egy nagyjából ballagásunk óta nem látott osztálytársammal. és megismertem.:)

Hazatérve kaját rendeltem, mostam. Délután ki akartam olvasni a TrollFoci-könyvet, de feladtam, mert fájt a bölcsességfogam. Nem tudtam koncentrálni. 

Ehelyett megnéztem a Csillagainkban a hiba című mozit. 

Egy kolléganőm említette korábban ezt a filmet, kíváncsi voltam rá. 

Tartalom a port.hu-ról:  

"Hazel Grace (Shailene Woodley) és Gus (Ansel Elgort) kamaszok, és sok mindenben hasonlítanak egymásra: a furcsát jobban szeretik az átlagosnál, ötletesen, szellemesen, felelőtlenül akarnak élni, és vonakodva, de beletörődnek, hogy az egymás iránt érzett szerelmük egészen új, különös utakra sodorja őket.
Kapcsolatuk rendkívüli. Többek között azért, mert a súlyos rákbetegek önsegítő csoportjában ismerkednek meg; a lány elválaszthatatlan társa egy vontatható kis oxigénpalack, a srácnak pedig már amputálni kellett a lábát.
Viharos szenvedélyeik elválaszthatatlanok attól a tudástól, hogy csak a szerelmük tart örökké - ők nem."

Nekem nagyon tetszett. Szomorú történet, itt-ott kis fanyar humor, elgondolkodtató történet, nézőpont. És egy kis hasonlóság a fogyatékossággal élők világával. Jaj, de nem szeretem ezt a kifejezést. Mindegy, nem ez a lényeg...:) Az a lényeg, hogy a mának, a pillanatnak kell élni, sorsunkba nem beletörődve, de elfogadva, kihozni belőle a legjobbat. Mondjuk annál a résznél, amikor Hazel arról beszélget anyukájával, hogy mi lesz, ha ő már nem lesz, a sírás kerülgetett...

A film után kivonultam a konyhába, elkezdtem vacsorázni, és megnéztem a magyar-román kézi EB-meccset. Eggyel nyertünk, végre egy végjáték, amiből mi jöttünk ki jól. 

Nem mintha nem aludtam volna be a végére... :( :D 

---

Ma. Fél 6-kor felébredtem. Kicsit még visszafeküdtem, fél 8 lett. 

Kicsit nosztalgiáztam, régi képeket nézegettem. 

Aztán elmentem Sportért, de nem a kútra, hanem a kisboltba. Van egy kis retro-hangulat, egyre jobban tetszik. 

Aztán kávé lakótársammal, most meg pötyögök. 

Hamarosan csinálok valami ebédet. 

Utána a döglés biztos, a többi még alakul.

Jövő hét? 

Németóra tuti, lesz egy forralt borozás is, szombaton meg Écs. 

A többi majd alakul. 

De mára ennyi. 

Jók legyetek!

Puszik, pacsik, éljenek a csajok!;)