Hétvégén összeállt a fejemben egy poszt, amiben leírtam volna, hogy miért nem szabad most egy darabig folytatnom a blogot.
Arra gondoltam, hogy nagyon a történtek hatása alatt vagyok, és valamennyire önmagamat is becsapnám, hogyha ezt a témát itt kerülném. Akkor viszont kicsit "torz" ez az egész.
Meg hát igazából kit is érdekel ilyenkor, hogy mit játszott az ETO, hogy a Forma-1-ben az új Pirelli-gumik rosszabbak a vártnál, vagy hogy esetleg kivel fogok sörözni a hétvégén.
Aztán arra jutottam, hogy az életnek - bármennyire morbid ezt most így leírni - mennie kell tovább.
Most ez egy hatalmas nagy "pofon", amit még jó darabig cipelni fogok magammal, de nem nagyon szeretnék írni róla. Mondjuk nem is nagyon tudnék...
Tehát újrakezdem úgy, hogy tulajdonképpen be sem fejeztem.
----
Szóval szombaton kimentem Écsre, és ahogy vártam, szörnyű élmény volt. Döbbenet, gyász, szótlanság, teljesen nyomasztó hangulat. Mondom, ebben semmi váratlan nincs, mindenesetre sírni tudtam volna.
Aztán Anyu visszahozott Győrbe, ETO-meccsre. Hazai pályán 1-0-ra kikaptunk a Vasastól, valami botrányosan rossz játékkal. Igazából fel sem húztam magam a dolgon, aminek csak az egyik oka volt az, hogy tulajdonképpen csak testben voltam ott a meccsen...
Időközben kiderült, hogy ezt a teljesítményt már a vezetőség is megelégelte, elküldték Pintér Attila vezetőedzőt. A győri származású Csertői Aurél lett a gárda új trénere, nagyon bízom benne, mondjuk az egyértelmű, hogy Pityőnél csak jobb lehet. Legalábbis merem remélni.
Egyébként a játékosok szégyellik magukat a gyenge játék miatt, és pénteken fizetik a buszt és a belépőt az őket Pestre az MTK ellen elkísérő szurkolóknak.
Lehet, hogy üres gesztus, mindenesetre szép kezdeményezés. Mondjuk nekem sajna máshol lesz jelenésem, de erről majd lejjebb...
Meccs után Melindával és Zsófival beültünk egyet a Babylonba, kicsit próbálták elterelni a gondolataimat, de szerintem nem lehettem akkor túl szórakoztató társaság...
Hazatérve kitelepültem a konyhába, sör, cigi, és Való Világ. Kicsit "kiszellőztettem" az agyamat, de ez akkor nagyon kellett...
Vasárnap ahogy terveztem, tévéztem, olvastam, és e-mailekre válaszolgattam.
Amit viszont nem terveztem: este nagyon rosszul lettem. Fogalmam sincs, hogy gyomorrontás, vírus vagy mi volt, mindenesetre nagyon cefetül éreztem magam. Éjjel szinte semmit nem aludtam, hétfőn pedig még arra sem volt erőm, hogy elmenjek dokihoz, pedig innen kb. 2 percnyi sétára van a rendelő.
De elkezdtem kúrálni magam: tea, keksz, és egy pár virsli. Semmi más nem ment le.
Kedden elmentem végre a doktornőhöz, javasolt gyógyszert, meg pihenést írt elő. Ekkor már meg bírtam enni két melegszendvicset is. Sima sajtos-vajast, natúr.
Tegnap már kezdtem jobban lenni, és hosszú idő után először meg is éheztem. A virsli-reggeli után sütöttem ebédre rántottát, a vacsi meg keksz, tea, és joghurt.
Nem hibbantam meg, nem lettem gasztroblog sem, csak azért írom le, hogy miket ettem, hogy látható legyen a "lépésről-lépésre-elv" megvalósulása.
Ma visszamentem dokinénihez, kiírt egész hétre. Aztán meglátogattam Anyut a munkahelyén, majd hazajöttem.
Ja, és ma már végre voltam vécén is. Bocs, tudom, tán túl sok az infó, de jelen állapotomban ez most siker.
Délután Anyuval hazamegyek, aztán holnap délután temetés. Az lesz szerintem a legnehezebb az egészben. Bár már ezt sem tudom...
Szombaton tesómékkal megyünk sörözni, bár a Forma-1-szezon nem kezdődik el, az idénynyitó sörözést megtartjuk.
Vasárnap meg ketten is hívtak ide-oda, majd még kiderül, hogyan fog alakulni.
Aztán még a plázába is jó lenne elmenni ruhát nézni, láttam egy-két ígéretes göncöt, de egyedül aztán el nem megyek...
Hétfő-kedd meg szabad, mert ugye nemzeti ünnep, meg hosszú hétvége.
Meló tehát csak jövő szerdán. Utána meg fodrász. - Ez csak azért írtam ide, hogy el ne felejtsem! :) -
Komolyan mondom, valamennyire a munkát is várom. Mármint jó lesz újra tartósan emberek között, visszarázódni a dolgos hétköznapokba. Akkor talán vége lesz a sok agyalásnak.
---
Jah, és végül, de nem utolsó sorban nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában segített átvészelni az elmúlt napokat!
---
Ennyi mára.
Jók legyetek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Arra gondoltam, hogy nagyon a történtek hatása alatt vagyok, és valamennyire önmagamat is becsapnám, hogyha ezt a témát itt kerülném. Akkor viszont kicsit "torz" ez az egész.
Meg hát igazából kit is érdekel ilyenkor, hogy mit játszott az ETO, hogy a Forma-1-ben az új Pirelli-gumik rosszabbak a vártnál, vagy hogy esetleg kivel fogok sörözni a hétvégén.
Aztán arra jutottam, hogy az életnek - bármennyire morbid ezt most így leírni - mennie kell tovább.
Most ez egy hatalmas nagy "pofon", amit még jó darabig cipelni fogok magammal, de nem nagyon szeretnék írni róla. Mondjuk nem is nagyon tudnék...
Tehát újrakezdem úgy, hogy tulajdonképpen be sem fejeztem.
----
Szóval szombaton kimentem Écsre, és ahogy vártam, szörnyű élmény volt. Döbbenet, gyász, szótlanság, teljesen nyomasztó hangulat. Mondom, ebben semmi váratlan nincs, mindenesetre sírni tudtam volna.
Aztán Anyu visszahozott Győrbe, ETO-meccsre. Hazai pályán 1-0-ra kikaptunk a Vasastól, valami botrányosan rossz játékkal. Igazából fel sem húztam magam a dolgon, aminek csak az egyik oka volt az, hogy tulajdonképpen csak testben voltam ott a meccsen...
Időközben kiderült, hogy ezt a teljesítményt már a vezetőség is megelégelte, elküldték Pintér Attila vezetőedzőt. A győri származású Csertői Aurél lett a gárda új trénere, nagyon bízom benne, mondjuk az egyértelmű, hogy Pityőnél csak jobb lehet. Legalábbis merem remélni.
Egyébként a játékosok szégyellik magukat a gyenge játék miatt, és pénteken fizetik a buszt és a belépőt az őket Pestre az MTK ellen elkísérő szurkolóknak.
Lehet, hogy üres gesztus, mindenesetre szép kezdeményezés. Mondjuk nekem sajna máshol lesz jelenésem, de erről majd lejjebb...
Meccs után Melindával és Zsófival beültünk egyet a Babylonba, kicsit próbálták elterelni a gondolataimat, de szerintem nem lehettem akkor túl szórakoztató társaság...
Hazatérve kitelepültem a konyhába, sör, cigi, és Való Világ. Kicsit "kiszellőztettem" az agyamat, de ez akkor nagyon kellett...
Vasárnap ahogy terveztem, tévéztem, olvastam, és e-mailekre válaszolgattam.
Amit viszont nem terveztem: este nagyon rosszul lettem. Fogalmam sincs, hogy gyomorrontás, vírus vagy mi volt, mindenesetre nagyon cefetül éreztem magam. Éjjel szinte semmit nem aludtam, hétfőn pedig még arra sem volt erőm, hogy elmenjek dokihoz, pedig innen kb. 2 percnyi sétára van a rendelő.
De elkezdtem kúrálni magam: tea, keksz, és egy pár virsli. Semmi más nem ment le.
Kedden elmentem végre a doktornőhöz, javasolt gyógyszert, meg pihenést írt elő. Ekkor már meg bírtam enni két melegszendvicset is. Sima sajtos-vajast, natúr.
Tegnap már kezdtem jobban lenni, és hosszú idő után először meg is éheztem. A virsli-reggeli után sütöttem ebédre rántottát, a vacsi meg keksz, tea, és joghurt.
Nem hibbantam meg, nem lettem gasztroblog sem, csak azért írom le, hogy miket ettem, hogy látható legyen a "lépésről-lépésre-elv" megvalósulása.
Ma visszamentem dokinénihez, kiírt egész hétre. Aztán meglátogattam Anyut a munkahelyén, majd hazajöttem.
Ja, és ma már végre voltam vécén is. Bocs, tudom, tán túl sok az infó, de jelen állapotomban ez most siker.
Délután Anyuval hazamegyek, aztán holnap délután temetés. Az lesz szerintem a legnehezebb az egészben. Bár már ezt sem tudom...
Szombaton tesómékkal megyünk sörözni, bár a Forma-1-szezon nem kezdődik el, az idénynyitó sörözést megtartjuk.
Vasárnap meg ketten is hívtak ide-oda, majd még kiderül, hogyan fog alakulni.
Aztán még a plázába is jó lenne elmenni ruhát nézni, láttam egy-két ígéretes göncöt, de egyedül aztán el nem megyek...
Hétfő-kedd meg szabad, mert ugye nemzeti ünnep, meg hosszú hétvége.
Meló tehát csak jövő szerdán. Utána meg fodrász. - Ez csak azért írtam ide, hogy el ne felejtsem! :) -
Komolyan mondom, valamennyire a munkát is várom. Mármint jó lesz újra tartósan emberek között, visszarázódni a dolgos hétköznapokba. Akkor talán vége lesz a sok agyalásnak.
---
Jah, és végül, de nem utolsó sorban nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában segített átvészelni az elmúlt napokat!
---
Ennyi mára.
Jók legyetek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése