Azért ezt a címet egyelőre tessék baromi nagy idézőjelben érteni. Most per pillanat tényleg nem tudom, mi a "normális", vagyis tudom, sejtem, hogy mi az, de a határok kissé összemosódtak/szétnyíltak, vagy nem is tudom...
Szóval azért alakulok, mint púpos ember a prés alatt. - ahogy Anyám szokta mondani.
Most jó hangosan üvölt a hangszóróból egy félórás Delta-megamix, pötyögök egy posztot a blogomba, és ez így jó... :)
Hol is tartottam? Hétfőn délelőtt mentem ki Écsre, és nagyon gyorsan eltelt a nap. Kedden délután jöttem vissza Anyuval. És nagyon-nagyon szép idő volt. Idén eddig a legszebb. :) Anyu a lakást takarította, én a számítógépet, szóval volt munkamegosztás. :)
Katával találkoztam volna, ő aztán sajnos lemondta, de annyiban nem bántam, hogy jó volt egy kicsit pihengetni, dögleni, és persze időben lefeküdni. Jaj, a Bayern-Inter BL-meccsen úgy elaludtam, mint annak a rendje...:( :)
Tegnap pedig már mentem dolgozni. És tényleg az volt amit vártam: jó volt ott lenni. Vissza kell rázódni a hétköznapokba, elterelni a gondolataimat... Amik aztán mindenfelé járnak, és most sajnos tényleg nem a legvidámabb dolgokon agyalok...
Rájöttem, hogy még mindig hatalmas nagy ürességet érzek... Ezt sem biztos, hogy pontosan meg tudom fogalmazni... Jól érzem magam az emberek között, jó újra dolgozni, bohóckodni a kollégákkal, tudok jókat nevetni, meg minden, de... De sokszor, amikor esetleg máskor "torkot harapnék át" - ez így túl erős: inkább kiakadnék valamin -, akkor ledöbbenek magamon, hogy "Úristen, ilyen dolgon kiakadni, normális vagy?", és inkább hagyom az egészet a francba... És továbbra is utálok vitatkozni... Persze szerencsére erre mostanában nem is nagyon volt szükség... :)
Ilyen komoly érzelmi hullámzásban legutóbb kb. - ha lehet ilyet mondani - eddigi kedvenc posztom megírásakor volt részem, de most tényleg teljes összevisszaság van az agyamban...
És most ez - sajnos? - nagyon nem arról szól, hogy belép-e az életembe a nagy Ő, vagy tán egyedül fogok meghalni, vagy ilyesmi. Ez most más. Ez mélyebb.
Egyébként a nagy Ő-re nem számítok. Már nem. De erről nem most fogok értekezni...
Ja: és ez a mai szar idő tetszett. Mert ebben már tavaszi esőt éreztem, nem azt a téli undorító fost... :)
Tegnap a fodrász nem maradt el, holnap pedig sógornőm elkísér farmert vásárolni, ami nekem nem egy kedvenc programom. Mármint a vásárlás. :)
Szombaton pedig megyünk dolgozni, de korán kéne kelni, kb. 4-kor, hogy beérjek 6-ra, hogy leléphessek 2-kor, mert meccs lesz. ETO-Fradi. Előtte meg sör, valószínűleg nem a Sörkertben, hanem nálunk. Este meg vagy ivászat, vagy táncitánci. Vagy valami remélem lesz. Nem lesz kedvem itthon csücsülni, annyi szent.
Na, és azt hiszem ennyi.
Csak gondoltam gyorsan "helyzetjelentek", mert legközelebb kb. vasárnap lenne időm normálisan írni, és hátha addig hiányoznék valakinek... :)
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Szóval azért alakulok, mint púpos ember a prés alatt. - ahogy Anyám szokta mondani.
Most jó hangosan üvölt a hangszóróból egy félórás Delta-megamix, pötyögök egy posztot a blogomba, és ez így jó... :)
Hol is tartottam? Hétfőn délelőtt mentem ki Écsre, és nagyon gyorsan eltelt a nap. Kedden délután jöttem vissza Anyuval. És nagyon-nagyon szép idő volt. Idén eddig a legszebb. :) Anyu a lakást takarította, én a számítógépet, szóval volt munkamegosztás. :)
Katával találkoztam volna, ő aztán sajnos lemondta, de annyiban nem bántam, hogy jó volt egy kicsit pihengetni, dögleni, és persze időben lefeküdni. Jaj, a Bayern-Inter BL-meccsen úgy elaludtam, mint annak a rendje...:( :)
Tegnap pedig már mentem dolgozni. És tényleg az volt amit vártam: jó volt ott lenni. Vissza kell rázódni a hétköznapokba, elterelni a gondolataimat... Amik aztán mindenfelé járnak, és most sajnos tényleg nem a legvidámabb dolgokon agyalok...
Rájöttem, hogy még mindig hatalmas nagy ürességet érzek... Ezt sem biztos, hogy pontosan meg tudom fogalmazni... Jól érzem magam az emberek között, jó újra dolgozni, bohóckodni a kollégákkal, tudok jókat nevetni, meg minden, de... De sokszor, amikor esetleg máskor "torkot harapnék át" - ez így túl erős: inkább kiakadnék valamin -, akkor ledöbbenek magamon, hogy "Úristen, ilyen dolgon kiakadni, normális vagy?", és inkább hagyom az egészet a francba... És továbbra is utálok vitatkozni... Persze szerencsére erre mostanában nem is nagyon volt szükség... :)
Ilyen komoly érzelmi hullámzásban legutóbb kb. - ha lehet ilyet mondani - eddigi kedvenc posztom megírásakor volt részem, de most tényleg teljes összevisszaság van az agyamban...
És most ez - sajnos? - nagyon nem arról szól, hogy belép-e az életembe a nagy Ő, vagy tán egyedül fogok meghalni, vagy ilyesmi. Ez most más. Ez mélyebb.
Egyébként a nagy Ő-re nem számítok. Már nem. De erről nem most fogok értekezni...
Ja: és ez a mai szar idő tetszett. Mert ebben már tavaszi esőt éreztem, nem azt a téli undorító fost... :)
Tegnap a fodrász nem maradt el, holnap pedig sógornőm elkísér farmert vásárolni, ami nekem nem egy kedvenc programom. Mármint a vásárlás. :)
Szombaton pedig megyünk dolgozni, de korán kéne kelni, kb. 4-kor, hogy beérjek 6-ra, hogy leléphessek 2-kor, mert meccs lesz. ETO-Fradi. Előtte meg sör, valószínűleg nem a Sörkertben, hanem nálunk. Este meg vagy ivászat, vagy táncitánci. Vagy valami remélem lesz. Nem lesz kedvem itthon csücsülni, annyi szent.
Na, és azt hiszem ennyi.
Csak gondoltam gyorsan "helyzetjelentek", mert legközelebb kb. vasárnap lenne időm normálisan írni, és hátha addig hiányoznék valakinek... :)
Jók legyetek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése