Távkapcs

Nem, nem az Adam Sandler-féle vígjáték lesz a téma, még csak új "kapcsiról" sem tudok beszámolni. Tévénk távkapcsolója lesz a téma. Részben... :)
Nagy becsben tartjuk szegényt, mert megérdemli. Történt ugyanis, hogy pár évvel ezelőtt tesóm szakdolgozatát "írtuk". Vagyis ő írta, én pedig nyelvileg csinosítgattam, illetve a német nyelvű szakcikkek fordításában segédkeztem. A téma nagyon "izgalmas" volt: hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek műtét utáni szondás táplálása. Pff... Na, és tesókám besokallt egy picit. Ezt valamennyire meg is tudtam érteni, ugyanis nem volt egyszerű történet maga a diplomamunka sem, emellett bátyám ugye Ausztriában dolgozik, Győrben van a lakás, a szülők Écsen, -akkor még- barátnője Téten, az iskola pedig Szombathelyen. Tényleg nem volt egyszerű összehangolni... Na, és tesóm úgy kívánta levezetni a feszültséget, hogy a keze ügyébe kerülő első dolgot földhöz kívánta vágni. Nos, ez a tévé távkapcsolója volt. Még engedélyt is kért tőlem, én pedig jó testvér módjára beleegyeztem: miért is ne, ha egyszer ezen múlik a lelki béke? :) A kapcsoló egy nagy csattanás után ért földet, ami le/kieshet belőle, az le/kiesett, meg is roggyant kicsit, szóval azóta sincs jól... A -/-- gomb alig működik rajta... Hm... Aki ennek a gombnak a nevét megsúgja, vendégem egy sörre... ;)
De már úgy vigyázunk rá, mint valami kegytárgyra... Ennek ellenére tuti, hogy mindig leejtjük, kicsúszik a kezünkből, leszédül az asztalról, szóval rájár a rúd rendesen...
Tegnap este már alváshoz készülődtem, amikor sikerült levernem a fotelből... Juj, az elemek kétfelé gurultak, az elemtartó fedele pedig be az ágy alá... Utolsó utáni erőmet összeszedve felkeltem, megemeltem az ágyat, és találtam alatta egy teljesen ép állapotú üvegpoharat. Hogy az hogyan került oda, fogalmam sincs...
Ezen persze - ugyancsak nem tudom, miért - elkezdtem röhögni, de annyira, hogy elejtettem az ágyat... Csak annyi lélekjelenlétem volt, hogy a műtött jobb lábfejem helyett a balra ejtsem az ágyikót... Huh, na akkor már nem röhögtem... :) Aztán még egy emelés után kihalásztam a kapcsoló maradványait, kerestem elemet az eltűnt helyett, majd eltettem magam holnapra... Vagy mára... :)
Ma semmi lényeges nem történt, ha csak az nem, hogy Gerely kollégával elkezdtünk németezni. Vagyis tanítok, nem tudom, mennyi kihagyás után... :)
Más... Néha spontán módon egészen mély, lelkizős írásokat tudok produkálni. Most pedig spontán módon inkább nem írok semmit... Mert nem csak rólam lenne szó... Sőt nem csak két emberről lenne szó... Sőőt lennének olyan szálak is a történetben, amelyekről én nem is tudtam... Sőőőt hivatalosan nem is tudok. Úgyhogy psszt...
Nehéz az élet.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!