Elég gyakran írok a blogra, de igyekszem figyelni arra, hogy a mennyiség mellett a minőség is rendben legyen, azaz többé-kevésbé színvonalas posztokat tegyek közzé.
De hogyan is születik meg egy bejegyzésem? Általában egy nap végén - mondjuk hazafelé buszozva - szoktam átgondolni, hogy történt-e velem olyan dolog, amit most azonnal "közhírré kellene tenni". Ha igen, akkor megírom, ha nem, akkor igyekszem fejben tartani azokat a kulcsszavakat, melyek alapján egy történetet bele szeretnék majd szőni egy későbbi írásba. Így bizonyos gondolatok letisztulnak, bizonyos vélemények finomodnak, megint mások pedig inkább a lomtárban kötnek ki. Ha ezekbe a kulcsszavakba nem sikerül kellőképpen belekapaszkodnom, akkor tűnhet egy bejegyzés összecsapottnak, nyelvtani hibákkal, szóismétlésekkel telinek, esetleg semmitmondónak, de ezek kiküszöbölésére igyekszem odafigyelni.
Most viszonylag későn jelentkezem új írással, ennek az okát majd lentebb leírom. De tény, ettől függetlenül pár dolgot másképp írtam volna meg, vagy inkább megírtam volna, ha mondjuk csütörtökön gépközelben lehettem volna. De most már mindegy...
Na, valahol ott tartottunk, hogy szerda este találkozom Esztivel. A találka megtörtént, vele, és másik két ismerősével a Gin Joe-ba ültünk be, kb. két órát beszélgettünk-hülyéskedtünk, szerintem jó kis este volt. Főleg, hogy jóval több, mint egy év után láttunk egymást. Ez a csak egyébként nagyon tud élni, tele van energiával, nem fél a kihívásoktól, és ezért nagyon irigylem. Bővebben erről csak azért nem írok, mert ez az én blogom, és nem az őve... :P
Volt a számítógépemmel egy kisebb gond. Minden egyes bekapcsoláskor a BIOS jelentkezett be, és mindig be kellett állítani újra a dátumot és az időt. Megtudtam, hogy ez azért van, mert az alaplapon lévő gombelem lemerült, azt kell kicserélni, de ez gyerekjáték. Na, én be is szereztem ezt a bizonyos elemet, és a gyerekjáték vége az lett, hogy a kis gondból csináltam egy nagyobbat: nem elég, hogy a régi elemet nem tudtam kivenni a helyéről, de a ház fedelét rögzítő csavart is sikerült elhagynom, valamint a nagy szerelgetés közepette ismét elmozdult a videókártya, így a monitor nem kapcsolt be. Tegnap este aztán tesóm kivette az elemet, én birizgáltam a kártyát, együtt visszapattintottuk a fedelet, így újra hesszelhetünk a világhálón. :)
Pénteken újra volt foci, nem volt rossz, ami viszont idegesít, hogy pár hét használat után elszakadt a kesztyűm... :S Most az egy dolog, hogy blokkot nem kértem, így lényegében b*szhatom, de az első két pár kesztyűt összesen 10 évig nyúztam, ez pedig alig egy hónap után tönkrement, és ez baromira idegesít...
Foci után sörözés volt megbeszélve Baluékkal, én azonban nem mentem, mert a Fókusz alatt már sikerült elaludnom, és csak éjfélkor ébredtem fel, amikor aztán már tényleg késő lett volna elindulni. Meg aztán másnap Anyuval Bécsbe mentünk kirándulni, így rám is fért a pihenés...
Az osztrák fővárosban töltött nap egész jól sikerült. A Shopping City Süd-ben kezdtünk, ahol én személy szerint most jártam először. Nos, az a hely hatalmas, egy egész nap alatt nem lehetne normálisan bejárni, nekünk pedig volt rá négy óránk. Ettől egy kicsit meg is ijedtünk, és egy kávézóba ültünk be levezetni a feszültséget. És a pincércsaj magyar volt. Vicces volt, megkérdezte, hogy "Kommt ihr aus Magyarországról?". Ez a mondat meg is alapozta a napi jókedvet, újult erővel keltünk útra. Viszonylag sokat bejártunk az üzletből, közben a C&A-ban vettünk nekem ezt-azt, és ettünk jó kis frankfurtert, friss-ropogós császárzsemlével, meg citromos ásványvízzel. Ami valami nagyon finom, csak kis hazánkban nem ittam még normálisat...
Ezután a Belvárosba buszoztunk, városnézés, majd a Rathausplatzon a karácsonyi vásár volt program.
Hm... Anyunak sajnos eléggé fájt a térde, én sem nagyon bírtam a tempót, le is szakadtunk a többiektől. De nem estünk kétségbe, feltaláltunk magunkat. Nézelődtünk, mászkáltunk, egy Meinl üzletben annyi édességet vettem, hogy még Gombóc Artúrnak is becsületére válna, de nem mindet saját fogyasztásra szánom, egy-két dolog bizonyosan elajándékozásra fog kerülni... :)
A Rathausplatz idén kimaradt az életünkből, de ez nem is olyan nagy baj: annyi ember volt, hogy az hihetetlen, meg a forralt bor sem volt az igazi a többiek elmondása szerint...
Ibolya kollegina szerint az egész blogon a "buszos sztorijaim" a legjobbak, így most megosztok veletek egy újabbat. Fél 6-ra volt megbeszélve a találka a busznál, de Anyuval elég hamar visszaértünk, nem akartuk, hogy ránk kelljen várni. A jármű nem parkolhatott az adott zónában, így csak a fel-és leszállás idejére állhatott meg... Hát, bakker, lett pár ősz hajszálam: tudtunk a busz rendszámát, és hogy a busz fehér. Nem hiszitek el: szinte minden magyar busz fehér volt! :) Meg aztán társainkat is elég nehezen fedeztük fel, Anyu ismert közülük pár embert, őket is csak látásból. A buszokról történő fel- és leszállást forgalomirányítók vezényelték, nagyon határozottan. Egy Alba Volán-busznak azért kellett visszaállnia a sor végére, mert amikor beért, a csoportból még senki nem volt ott... Egy cseh buszról pedig öt ember hiányzott, őket is tiszteletkörre küldték. Mi nagyon jól megoldottuk a témát, kb. 3 perc alatt felszálltunk, és jókora késéssel indulhattunk haza.
Monarchia kicsiben: magyarok, horvátok, csehek, szlovákok mindenütt, mutatóban egy-két osztrák is.
Viszonylag későn értünk Győrbe, éhesen-szomjasan-álmosan-izomlázzal terhelve, de azért nem panaszkodom, nagyon jó kis napot hagytunk magunk mögött.
Ma pedig kialudtuk magunkat, kajáltunk-beszélgettünk, a plázában vettem Nemzeti Sportot, meg a karácsonyi ajándékbevásárlásban hajráztam egyet... :) Most már csak pihi van napirenden.
A hét idézetének választott Jobbágy Károly-verset ide is bemásolom, mert nagyon tetszik, és szeretném, hogy akkor is el tudjátok olvasni, ha már nem ez szerepel az Idézek-rovatban. Íme:
Még annyit, hogy a rendszeresen olvasott blogjaim közé felvettem Laú blogját. A 14 éves győri lány bejegyzésein mindig elgondolkodom, vagy éppen sírva röhögök! Ajánlom figyelmetekbe!
Ennyit mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok!
De hogyan is születik meg egy bejegyzésem? Általában egy nap végén - mondjuk hazafelé buszozva - szoktam átgondolni, hogy történt-e velem olyan dolog, amit most azonnal "közhírré kellene tenni". Ha igen, akkor megírom, ha nem, akkor igyekszem fejben tartani azokat a kulcsszavakat, melyek alapján egy történetet bele szeretnék majd szőni egy későbbi írásba. Így bizonyos gondolatok letisztulnak, bizonyos vélemények finomodnak, megint mások pedig inkább a lomtárban kötnek ki. Ha ezekbe a kulcsszavakba nem sikerül kellőképpen belekapaszkodnom, akkor tűnhet egy bejegyzés összecsapottnak, nyelvtani hibákkal, szóismétlésekkel telinek, esetleg semmitmondónak, de ezek kiküszöbölésére igyekszem odafigyelni.
Most viszonylag későn jelentkezem új írással, ennek az okát majd lentebb leírom. De tény, ettől függetlenül pár dolgot másképp írtam volna meg, vagy inkább megírtam volna, ha mondjuk csütörtökön gépközelben lehettem volna. De most már mindegy...
Na, valahol ott tartottunk, hogy szerda este találkozom Esztivel. A találka megtörtént, vele, és másik két ismerősével a Gin Joe-ba ültünk be, kb. két órát beszélgettünk-hülyéskedtünk, szerintem jó kis este volt. Főleg, hogy jóval több, mint egy év után láttunk egymást. Ez a csak egyébként nagyon tud élni, tele van energiával, nem fél a kihívásoktól, és ezért nagyon irigylem. Bővebben erről csak azért nem írok, mert ez az én blogom, és nem az őve... :P
Volt a számítógépemmel egy kisebb gond. Minden egyes bekapcsoláskor a BIOS jelentkezett be, és mindig be kellett állítani újra a dátumot és az időt. Megtudtam, hogy ez azért van, mert az alaplapon lévő gombelem lemerült, azt kell kicserélni, de ez gyerekjáték. Na, én be is szereztem ezt a bizonyos elemet, és a gyerekjáték vége az lett, hogy a kis gondból csináltam egy nagyobbat: nem elég, hogy a régi elemet nem tudtam kivenni a helyéről, de a ház fedelét rögzítő csavart is sikerült elhagynom, valamint a nagy szerelgetés közepette ismét elmozdult a videókártya, így a monitor nem kapcsolt be. Tegnap este aztán tesóm kivette az elemet, én birizgáltam a kártyát, együtt visszapattintottuk a fedelet, így újra hesszelhetünk a világhálón. :)
Pénteken újra volt foci, nem volt rossz, ami viszont idegesít, hogy pár hét használat után elszakadt a kesztyűm... :S Most az egy dolog, hogy blokkot nem kértem, így lényegében b*szhatom, de az első két pár kesztyűt összesen 10 évig nyúztam, ez pedig alig egy hónap után tönkrement, és ez baromira idegesít...
Foci után sörözés volt megbeszélve Baluékkal, én azonban nem mentem, mert a Fókusz alatt már sikerült elaludnom, és csak éjfélkor ébredtem fel, amikor aztán már tényleg késő lett volna elindulni. Meg aztán másnap Anyuval Bécsbe mentünk kirándulni, így rám is fért a pihenés...
Az osztrák fővárosban töltött nap egész jól sikerült. A Shopping City Süd-ben kezdtünk, ahol én személy szerint most jártam először. Nos, az a hely hatalmas, egy egész nap alatt nem lehetne normálisan bejárni, nekünk pedig volt rá négy óránk. Ettől egy kicsit meg is ijedtünk, és egy kávézóba ültünk be levezetni a feszültséget. És a pincércsaj magyar volt. Vicces volt, megkérdezte, hogy "Kommt ihr aus Magyarországról?". Ez a mondat meg is alapozta a napi jókedvet, újult erővel keltünk útra. Viszonylag sokat bejártunk az üzletből, közben a C&A-ban vettünk nekem ezt-azt, és ettünk jó kis frankfurtert, friss-ropogós császárzsemlével, meg citromos ásványvízzel. Ami valami nagyon finom, csak kis hazánkban nem ittam még normálisat...
Ezután a Belvárosba buszoztunk, városnézés, majd a Rathausplatzon a karácsonyi vásár volt program.
Hm... Anyunak sajnos eléggé fájt a térde, én sem nagyon bírtam a tempót, le is szakadtunk a többiektől. De nem estünk kétségbe, feltaláltunk magunkat. Nézelődtünk, mászkáltunk, egy Meinl üzletben annyi édességet vettem, hogy még Gombóc Artúrnak is becsületére válna, de nem mindet saját fogyasztásra szánom, egy-két dolog bizonyosan elajándékozásra fog kerülni... :)
A Rathausplatz idén kimaradt az életünkből, de ez nem is olyan nagy baj: annyi ember volt, hogy az hihetetlen, meg a forralt bor sem volt az igazi a többiek elmondása szerint...
Ibolya kollegina szerint az egész blogon a "buszos sztorijaim" a legjobbak, így most megosztok veletek egy újabbat. Fél 6-ra volt megbeszélve a találka a busznál, de Anyuval elég hamar visszaértünk, nem akartuk, hogy ránk kelljen várni. A jármű nem parkolhatott az adott zónában, így csak a fel-és leszállás idejére állhatott meg... Hát, bakker, lett pár ősz hajszálam: tudtunk a busz rendszámát, és hogy a busz fehér. Nem hiszitek el: szinte minden magyar busz fehér volt! :) Meg aztán társainkat is elég nehezen fedeztük fel, Anyu ismert közülük pár embert, őket is csak látásból. A buszokról történő fel- és leszállást forgalomirányítók vezényelték, nagyon határozottan. Egy Alba Volán-busznak azért kellett visszaállnia a sor végére, mert amikor beért, a csoportból még senki nem volt ott... Egy cseh buszról pedig öt ember hiányzott, őket is tiszteletkörre küldték. Mi nagyon jól megoldottuk a témát, kb. 3 perc alatt felszálltunk, és jókora késéssel indulhattunk haza.
Monarchia kicsiben: magyarok, horvátok, csehek, szlovákok mindenütt, mutatóban egy-két osztrák is.
Viszonylag későn értünk Győrbe, éhesen-szomjasan-álmosan-izomlázzal terhelve, de azért nem panaszkodom, nagyon jó kis napot hagytunk magunk mögött.
Ma pedig kialudtuk magunkat, kajáltunk-beszélgettünk, a plázában vettem Nemzeti Sportot, meg a karácsonyi ajándékbevásárlásban hajráztam egyet... :) Most már csak pihi van napirenden.
A hét idézetének választott Jobbágy Károly-verset ide is bemásolom, mert nagyon tetszik, és szeretném, hogy akkor is el tudjátok olvasni, ha már nem ez szerepel az Idézek-rovatban. Íme:
Aki szeret, annak varrd fel a szakadt gombját , mert könnyen
meglehet, hogy felvarrja más.
Aki szeret , annak hallgasd meg baját, gondját, mert könnyen
meglehet, hogy meghallgatja más.
Aki szeret, azzal sose légy morc, goromba, mert könnyen meglehet,
hogy rámosolyog más.
Aki szeret, szeresd, s öleld meg naponta, mert könnyen meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor hidd el! - nem ő a hibás!
Még annyit, hogy a rendszeresen olvasott blogjaim közé felvettem Laú blogját. A 14 éves győri lány bejegyzésein mindig elgondolkodom, vagy éppen sírva röhögök! Ajánlom figyelmetekbe!
Ennyit mára, puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése