Újra "itt"

Huh, ezek az utóbbi napok...
Először is: tegnap este feladtam önként vállalt "MSN-száműzetésemet", baromság volt... Tény, hogy egyedüllétre vágytam, de egyszerűen nem szabad ellökni magunktól olyan embereket, akik sokat jelentenek számunkra. Még ebben a formában sem...
Elég mélyen "lent" voltam az utóbbi napokban, ezt próbálom most egy picit összefoglalni.
Besokalltam: ezek a lakásvásárlással kapcsolatos "bank-posta-földhivatal-ügyvéd"-körök már egyszerűen az agyamra mennek. Tudom, ez egy lakásvásárlással együtt jár, és nem én vagyok az első, akinek ezt végig kell játszania, de ez a bürokrácia, és a benne dolgozó emberek - tisztelet a kivételnek - egyszerűen undorító...
Anyu ma ért haza Sopronból, ennek is örülök. Nem, nem azért hiányzott, mert "nem fogta a kis kezem" az ügyintézés közepette, elboldogultam én egyedül is, de azért szoktunk egyeztetni a teendőkről. Látogatni is szívesen mentem, de azért a saját Anyukádat egy szívszanatóriumban tudni nem egy kellemes érzés...
Tesómék is égnek a lakásfelújítás lázában, meg dolgoznak ezerrel, így velük se nagyon találkoztam mostanában...
Felidegesítettem magam a végletekig: ezeken az apró hülyeségeken, hogy postaládakulcs, sörnyitó, baleseti, kötözés, polctörés, mindig jött valami, ami miatt jöttek a pluszkörök... Ja, és az ajánlott leveleket is utálom... :@
Elszomorított, hogy szombat este a buliban, akit nagyon vártam, nem jött el. Akit meg nem vártam, és mégis megjelent, nem jött oda hozzám. Elnézést is kért, meg is magyarázta a dolgot, rendben is van a dolog.
Az sokkal jobban elszomorít, hogy megbántottam őt. Itt a blogon, egy bekezdésnyi hülyeséggel... Egy bekezdéssel, ami már nincs fent, és nem is lett volna szabad felkerülnie... Baromira nem az jött át a szövegben, amire én gondoltam, de épp kétértelműsége miatt lett irtózatos nagy taplóság, tapintatlanság, ostobaság...
Még egyszer megkövetem őt, nagyon sajnálom... Remélem, barátságunk folytatódhat ettől még tovább, remélem tudja, mennyit jelent nekem, és hogy soha nem akarnám őt megbántani... :(
Ja, és a blog is folytatódik. Lehet, hogy egy kívülálló számára unalmas vagyok, de én szeretek dolgozni vele, gondolkodni a témákon. Büszke vagyok rá, és vállalhatónak is tartom- írtam legutóbb. Azon leszek, hogy továbbra is megmaradjon. Hogy magamról mit írok le, az teljesen mindegy, mármint továbbra is igyekszem őszinte és nyílt lenni. De ha másokról írok valamit, még jobban meggondolom, hogy nem kellemetlen, bántó-e, amit épp pötyögök.
És köszönöm kollégáimnak, na meg persze Petinek...
****
És következzék egy kis szintézis az eddigi hetemről:
Hétfőn ugye írtam ide is, minden összejött, totális mélypont.
Kedd: délután átjött Kata, beszélgettünk egy nagyot. És pizzát rendeltünk, mindkettőnként volt tejföl, és mindketten WC-re rohangálással töltöttük az este hátralévő részét, és az éjszakát... :/
Tegnap: meló után este meccsnézés volt betervezve a Dreherben. Ez meg is volt, de melóból hazatérve még egy értesítő várt egy ajánlott levélről, így még a postára is elugrottam. Egy biztosító küldött kötvény-másolatot, mert a társasház biztosítását vittük be a hitelhez. Vagy hogy mondják...
Fradi-ETO 3-0. Tragédia, mondanám, de a héten ismét rájöttem, hogy vannak ennél sokkal szarabb dolgok is az életben... Irtó gyengén játszottunk, megérdemelt a Fradi sikere. A meccs után maradtunk még egy kicsit, ment a zrika, a poénkodás, hamar túltettük magunkat a vereségen... Kellett ez a lezárás, nagyon jól éreztem magam. Aztán videóról még megnéztem a Barátok köztöt - :D -, és aludtam... Ja, sikerült elhagynom hatalmas szobámban egy másfél literes ásványvizet... Jó tíz perc alatt meglett. Továbbra is utálok keresni... Megtalálni viszont szeretek... :)
Ma: nem találnátok ki: meló után ügyvédhez loholtam papírokért, amiket aztán bevittem a Földhivatalba... :@ Ez már tényleg az utolsó kör volt, már csak postán kapok értesítést, utána papíron lakástulajdonos leszek! Juhéj... Komolyan mondom, "várom" a hiteltörlesztést, vége a rohangálásnak, a nagyon sok pénz itt-ott kipengetésnek... Tiszta megnyugvás, de tényleg! Sok függ még persze az APEH-tól, hogy elfogadja-e a kérvényemet, és a közüzemi számlákat is a nevemre kell iratni.
Holnap meló után este Svédország-Magyarország EB-selejtező. Jaj, de jó lenne ettől az Ibra-fóbiától megszabadulni, és egy tisztességes eredményt elérni. És nem kapni egy ostoba-gyökér gólt szokás szerint az utolsó percben...
Szombat délelőtt aztán szerintem go Écs Anyuval, vasárnap estig szüleimnél leszek. Meg végre kutyuzok egyet...
Akkor hát asszem ennyi lenne mára...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Jók legyetek, vigyázzatok magatokra!