Ha jól emlékszem, a szerda estét filmnézéssel töltöttem, a Nagyon nagy ő volt a tévében, még sosem láttam, most pótoltam. Elég közhelyes mozi, bár nem rossz. Nem a külső a fontos, a belső értékek számítanak; minden zsák megtalálja a foltját, még ha csak négykézláb tud is csak közlekedni- de akkor nem árt, ha sok pénze van.
És ismét felvetődött, hogy nekem se ártana lejjebb vennem a mércét, ha meg akarom találni a páromat. Ez még mindig érdekes dolog. Ha valakiről megállapítom, hogy jól néz ki, még nem jelenti azt, hogy el tudnám képzelni páromként, csak puszta tényként közlöm, hogy helyes, esetleg jó nő. Mert a kettő között nálam van különbség, de ezt most nem fejtem ki bővebben. :)
Másrészt még mindig nem tudom, mi a mérce? Legyen mozgássérült, mint én? Vagy szemüveges? Vagy én mozgássérült vagyok, ő legyen mondjuk vak? Vagy kövér? Esetleg jehovista? Nem vágom...
Persze-persze, értem a lényeget, meg a lehetőségeimmel is tisztában vagyok, de ezeket a határokat, megkötéseket nem értem/érzem.
Csütörtök. Ismét csak tévé, Debrecen-Harkiv Európa Liga-meccset néztem a Story TV-n. Félidőben 0-2, plusz ukrán emberelőny, így inkább aludtam. Péntek reggel persze teletexttel indítottam, ahol megtudhattam, hogy 0-5 lett a vége... Remek, sajnálom szegény debrecenieket... :/
Pénteken egy nehéz hét ért véget, elég pörgős volt a meló, mindig volt mit csinálni, szinte repültek a napok. Ezt nem panaszként írom, örülök neki. :)
Délután aztán ismét kávéfőző-vízkőtelenítés volt, aztán mentem haza Écsre.
Este a héten először megnéztem az Édes négyes című fantasztikus produkciót, és képzeletbeli voksomat is letettem. Adri. Egyértelműen. A többiek ilyen "nagyvilági" csajnak tűntek, akik megennének vacsorára, ő talán nem... :) Egyébként Majka is őt választotta. :)
Szombaton ősöknél voltam, olvastam tévéztem, és kutyáztam. Áááá... Buksi! :) Egy napon születtünk, bár ő januárban még csak öt éves lesz. És az oltás/féregtabi miatt mérlegelni kellett: 15 kiló a kis bolhafészek! :) Imádom... Kicsit szadiztuk egymást a hétvégén, "birkóztunk", és nagyon jól bírta a kiképzést. Egyébként nem normális. :)
Délután Szolnok-ETO-t néztem. Egy nem túl jó meccsen, szar talajú pályán 3-0-ra nyertünk. Koltai Tomi egy, a brazil Ceolin két gólt lőtt. Indul a szamba-iskola. :) Egyedül a kiállítást sajnálom, az teljesen felesleges volt.
Este pedig visszajöttem Győrbe, hogy ma tudjam írni a fordítás-melót. Muci néni is jött velünk, megmutattuk neki a lakást. Tündéri asszony, imádom. Azt mondta, hogy "már csak egy asszony kellene ide, aki szeret". Nincsenek azirányú információim, hogy drága jó Muci néni látta az Üvegtigrist. :)
Éjjel pedig kis lazító sörözést engedtem meg magamnak. Nem depizős, szomorú sörözést, hanem lightos relax-iszogatást. Jól esett. :)
Ma a teljesen megszokott vasárnapi ittlévős program. Elmentem Sportért, most netezek, majd fordítok, este újabb meccsnézés. Kajarendelés nem lesz, hoztam be otthonról paprikás krumplit. :)
---
"Neked nincsenek céljaid, és ez elég ciki." - mondta egyik kollégám a héten, és ez eléggé elgondolkodtatott. Cél? Mi az? Ez annyira relatív... Igazából kiskorom óta kisebb-nagyobb célok mentén mozgolódok. Akkor először például a pesti életet kellett megszokni, "járásilag" egyenesbe jönni, aztán épek közé kerülni, ott helyemet megállni. Majd gimi, érettségi, fősuli, diploma, munkahely... A kis cél is cél, nem vagyok nagyravágyó. Bár ezekre azt is mondhatjuk, hogy ezek nem is célok, hanem amolyan alapdolgok. Akkor viszont tényleg soha nem voltak céljaim.
Jelenleg? Legfőképpen a lakás-dolgot egyenesbe hozni, az anyagi lehetőségek határait megtalálni, ha ez megvan, hamarosan szeretnék majd sportol(gat)ni, a foci mellett eljárogatni úszni. Második idegen nyelvként le kéne porolni a franciát, vagy az angolt, és valamikor nekihasalni a jogsinak is, bár az most nagyon távolinak tűnik. És persze egy társat találni az életembe, " a lakásomba", ehhez magamat még inkább építgetni, és - Uram bocsá' - az igényeimből lejjebb adni...
Ennyi volna nagy általánosságban.
---
Bejelölt egy csaj facebook-on. Csak tippem van, hogy ki lehet ő: szerintem a lány a buszról. De a közös ismerősök nem stimmelnek... Egy olyan ismerősömet ismeri, akivel idestova 20 éve nem beszéltem. Elég gáz lenne írni neki, hogy "Szia, mizujs Veled? Jut eszembe, én honnan ismerhetem XY-t?" Ez így eléggé necces vóna... Amúgy az FB már teljesen kiszorította az iwiwet, oda már alig lépek be. Ezt se gondoltam volna... :)
Ja: a lánynak persze írtam, várom a válaszát.
A barátja adatlapján a következő idézetre bukkantam: "Da wir im gleichen Boot sitzen, sollten wir froh sein, dass nicht alle auf unserer Seite stehen."
Azaz: "Mivel mindnyájan ugyanabban a csónakban ülünk, örülnünk kellen annak, hogy nem mindenki áll a mi oldalunkon."
Van benne valami.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
És ismét felvetődött, hogy nekem se ártana lejjebb vennem a mércét, ha meg akarom találni a páromat. Ez még mindig érdekes dolog. Ha valakiről megállapítom, hogy jól néz ki, még nem jelenti azt, hogy el tudnám képzelni páromként, csak puszta tényként közlöm, hogy helyes, esetleg jó nő. Mert a kettő között nálam van különbség, de ezt most nem fejtem ki bővebben. :)
Másrészt még mindig nem tudom, mi a mérce? Legyen mozgássérült, mint én? Vagy szemüveges? Vagy én mozgássérült vagyok, ő legyen mondjuk vak? Vagy kövér? Esetleg jehovista? Nem vágom...
Persze-persze, értem a lényeget, meg a lehetőségeimmel is tisztában vagyok, de ezeket a határokat, megkötéseket nem értem/érzem.
Csütörtök. Ismét csak tévé, Debrecen-Harkiv Európa Liga-meccset néztem a Story TV-n. Félidőben 0-2, plusz ukrán emberelőny, így inkább aludtam. Péntek reggel persze teletexttel indítottam, ahol megtudhattam, hogy 0-5 lett a vége... Remek, sajnálom szegény debrecenieket... :/
Pénteken egy nehéz hét ért véget, elég pörgős volt a meló, mindig volt mit csinálni, szinte repültek a napok. Ezt nem panaszként írom, örülök neki. :)
Délután aztán ismét kávéfőző-vízkőtelenítés volt, aztán mentem haza Écsre.
Este a héten először megnéztem az Édes négyes című fantasztikus produkciót, és képzeletbeli voksomat is letettem. Adri. Egyértelműen. A többiek ilyen "nagyvilági" csajnak tűntek, akik megennének vacsorára, ő talán nem... :) Egyébként Majka is őt választotta. :)
Szombaton ősöknél voltam, olvastam tévéztem, és kutyáztam. Áááá... Buksi! :) Egy napon születtünk, bár ő januárban még csak öt éves lesz. És az oltás/féregtabi miatt mérlegelni kellett: 15 kiló a kis bolhafészek! :) Imádom... Kicsit szadiztuk egymást a hétvégén, "birkóztunk", és nagyon jól bírta a kiképzést. Egyébként nem normális. :)
Délután Szolnok-ETO-t néztem. Egy nem túl jó meccsen, szar talajú pályán 3-0-ra nyertünk. Koltai Tomi egy, a brazil Ceolin két gólt lőtt. Indul a szamba-iskola. :) Egyedül a kiállítást sajnálom, az teljesen felesleges volt.
Este pedig visszajöttem Győrbe, hogy ma tudjam írni a fordítás-melót. Muci néni is jött velünk, megmutattuk neki a lakást. Tündéri asszony, imádom. Azt mondta, hogy "már csak egy asszony kellene ide, aki szeret". Nincsenek azirányú információim, hogy drága jó Muci néni látta az Üvegtigrist. :)
Éjjel pedig kis lazító sörözést engedtem meg magamnak. Nem depizős, szomorú sörözést, hanem lightos relax-iszogatást. Jól esett. :)
Ma a teljesen megszokott vasárnapi ittlévős program. Elmentem Sportért, most netezek, majd fordítok, este újabb meccsnézés. Kajarendelés nem lesz, hoztam be otthonról paprikás krumplit. :)
---
"Neked nincsenek céljaid, és ez elég ciki." - mondta egyik kollégám a héten, és ez eléggé elgondolkodtatott. Cél? Mi az? Ez annyira relatív... Igazából kiskorom óta kisebb-nagyobb célok mentén mozgolódok. Akkor először például a pesti életet kellett megszokni, "járásilag" egyenesbe jönni, aztán épek közé kerülni, ott helyemet megállni. Majd gimi, érettségi, fősuli, diploma, munkahely... A kis cél is cél, nem vagyok nagyravágyó. Bár ezekre azt is mondhatjuk, hogy ezek nem is célok, hanem amolyan alapdolgok. Akkor viszont tényleg soha nem voltak céljaim.
Jelenleg? Legfőképpen a lakás-dolgot egyenesbe hozni, az anyagi lehetőségek határait megtalálni, ha ez megvan, hamarosan szeretnék majd sportol(gat)ni, a foci mellett eljárogatni úszni. Második idegen nyelvként le kéne porolni a franciát, vagy az angolt, és valamikor nekihasalni a jogsinak is, bár az most nagyon távolinak tűnik. És persze egy társat találni az életembe, " a lakásomba", ehhez magamat még inkább építgetni, és - Uram bocsá' - az igényeimből lejjebb adni...
Ennyi volna nagy általánosságban.
---
Bejelölt egy csaj facebook-on. Csak tippem van, hogy ki lehet ő: szerintem a lány a buszról. De a közös ismerősök nem stimmelnek... Egy olyan ismerősömet ismeri, akivel idestova 20 éve nem beszéltem. Elég gáz lenne írni neki, hogy "Szia, mizujs Veled? Jut eszembe, én honnan ismerhetem XY-t?" Ez így eléggé necces vóna... Amúgy az FB már teljesen kiszorította az iwiwet, oda már alig lépek be. Ezt se gondoltam volna... :)
Ja: a lánynak persze írtam, várom a válaszát.
A barátja adatlapján a következő idézetre bukkantam: "Da wir im gleichen Boot sitzen, sollten wir froh sein, dass nicht alle auf unserer Seite stehen."
Azaz: "Mivel mindnyájan ugyanabban a csónakban ülünk, örülnünk kellen annak, hogy nem mindenki áll a mi oldalunkon."
Van benne valami.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése