Nihil

Vasárnap a Forma-1 futam elég izgalmasra sikeredett, szakadt az eső, ami már előre is jelezte a káoszt, ami végül meg is érkezett. Hamilton nyert, aminek nem örültem, Rubinho jubileumi 300. futamán bántóan korán kiesett, ennek szintén nem. Kubica viszont idén először dobogós. Ez mindenképpen jó hír!
A futam után elaludtam, este 7 körül Anyu telefonjára ébredtem. Focit néztem, olvastam, és tulajdonképpen ennyi volt a vasárnap.
Tegnap? Hat év után, az athéni olimpia döntője után először a horvátországi EB-n vizilabdásaink végre legyőzték a szerbeket. Megtört egy átok, hatalmas nagy öröm ez, nagyon ránk fért. Mondjuk, hogy őszinte legyek, meg is lepődtem...
Hat év... Emlékszem, azt a meccset a nálam vendégeskedő Sipivel néztük a győri Olimpiai Sátorban. Nekem még egy műtét után be volt gipszelve a lábam. A meccs után tesóm vitt ki minket a szombathelyi IC-re, mentünk a Berzsenyire UV-zni. És persze az is sikerült! :)
A buszmegállóban - megint tegnap - találkoztam Tünde "nénivel", egy kedves gyógytornász-segítő ismerőssel, aki legnagyobb meglepetésemre nagymama lett... Hm... A kisebbik lánya volt vele, aki elég helyes csaj, vissza is néztem rá leszálláskor, rám is kacsintott... - az anyukája... :$
Aztán német volt Jocóval, aki cserébe megszerelte a fiókomat. Így most minden tárgyam egyben van... Annyira jóó... :)
Este pedig Katával beszéltem telefonon, mert Anyuék Sopronban főzőcskéztek. És előkerült a Katától kapott sportszelet-recept. Amire én véletlenül 5 kg háztartási kekszet írtam... Pontosítottunk: természetesen 0,5 kg kell bele.
Jajj... Vasárnap Kata kint volt a Borfesztiválon, összefutott teleshopos ex-kollégákkal, akiktől már jött "a zinfó", hogy láttak minket a Pirate-ban, és mindketten full be voltunk b*szva... Ő... Ismerjük annyira egymást, és magunkat, hogy meg tudjuk ítélni, mennyire vagyunk ittasak, szombat estére kb. egy erős/gyenge közepest mondanék. No, de mindegy is, ha téma vagyok, hát legyek téma.. Magasról nem érdekel... => ezt nemrég hallottam, de tetszik, találó.
A DVSC-t pedig nem zárták ki az Európa Ligából. Pénzbüntetést kaptak, így indulhatnak a csoportkörben. Megnyugodtam, minden siker ráfér a magyar focira...
Jaj, majdnem elfelejtettem, Overdose, a verhetetlennek hitt csodaló pedig kikapott: kissé nyűgös rajt, majd erős kezdés után mindössze hetedik helyen végzett hétvégi németországi versenyén. Kitartás, Dózi, én veled vagyok!
***
Talán említettem már, hogy annak idején rettegtem a diplomaosztómtól. Ennek annyi volt az oka, hogy féltem attól, hogy eltűnnek a régi barátok, nem lesz senki a közelemben, és új emberek megismerésére nem nyílik több lehetőség.
Aztán a Sors megajándékozott két év call centerrel, ahol fantasztikus embereket ismertem meg, hatalmas bulikban, poénokban volt részem, máig örömmel gondolok vissza azokra az időkre.
Én pedig úgy érzem, most jött el az a bizonyos "üresség", amitől anno rettegtem. A régi kedves ismerősöknek, barátoknak mindenkinek megvan a maga saját élete, családja, stb. Új embereket pedig képtelen vagyok megismerni, vagyis ha mégis, akkor igen felületesen. És pláne nem egy táncos szórakozóhelyen, ami aztán tényleg nem az én vadászterületem...
A magányt, egyedüllétet gyakorolni, szokni kell, sajnos, ez a nagy büdös helyzet...
Más köreit pedig semmilyen formában nem kívánom zavarni.
Így most kicsit nosztalgia, kicsit önsanyargatás, kicsit nevezzük bárminek is okán tegnap este egy időre felfüggesztettem MSN-tevékenységemet. Aki akar, az ismert elérhetőségeken megtalál.
Engem nem kell félteni, olvasgatok, alszok, filmeket nézek... Elleszek én így is. Egy darabig. Nagy itt a pofám, aztán lehet, hogy már holnap visszatérek.
Az a bizonyos damoklészi kard immáron a blog felett is lebeg. Majd' két éve írom, nem untam meg, sőt, valamilyen szinten büszke is vagyok rá hogy így kitartok. Elég rendszeresen írok, viszonylag részletesen, és talán vállalható minőségben.
Csak hát az a helyzet, hogy ez így elég lenne egy word-doksinak is valamelyik meghajtón, mert túl sok érdekességet egy kívülálló számára szerintem nem nagyon írok.
Az azért jól esik, hogy akinek beszéltem erről, azt mondja, hogy folytassam, kár lenne abbahagyni. Szóval ezt még azért meggondolom.
Ha bezár a bazár, mindenképpen jelzem, és nem hagyom abba egyik napról a másikra.
"Ha sírni látod a bohócot...."
Igen, most ez a helyzet. Besokalltam.