2010. augusztus 22., vasárnap

Ezt nevezem hétvégének

Nagy találkozások, érdekes történések, volt itt minden, kezdem is!
Pénteken magam sem tudom miért, de úgy döntöttem, hogy a megszokottnál eggyel későbbi busszal megyek haza, és eggyel később is jövök vissza. Annak rendje és módja szerint dél előtt érkeztem a kórházi buszmegállóhoz. Aztán amikor beért a buszom meglepődve vettem észre, hogy egy szőke lány integet nekem. Közelebb lépve láttam, hogy Dóri az, aki éppen rokonlátogatóba indult a hozzánk legközelebbi városba. :)
Kisebb gondot okozott, hogy a busz hátuljában foglalt helyet. De egy költői túlzással élve - és nem kispályázunk, Shakespeare "a költő" :) - "vágynak gátja kőfal nem lehet". Egy tucat ember a busz közepében pedig főleg nem. Így átfurakodtam közöttük, így tudtunk egy szűk fél órát beszélgetni Dórival. Megtárgyaltuk az utóbbi hetek történéseit, mutatott svédországi emlékeket, szóval sajnos gyorsan hazaértem... :(
Otthon nem volt semmi extra, Anyu kérésére ellenőriztem az otthoni postát, számlákat, összeszedtem egy-két dolgot, amit vinnem kellett neki Sopronba, olvastam-tévéztem, és picit beszélgettem apuval. Jah, és Muci néni hozott át nekem ebédet: sajtos-ananászos husit! Nyammiii... :)
Este pedig punnyadtam, meg a tűzijátékot hallgattam. Mármint a győrit. Aztán éjjel befutottak tesómék, nem tudom hány hét után újra itt aludtak. :)
Szombaton először kötözésre mentem, pénteken varratszedés! :) Utána átmentem a Mekibe. Idegesítenek ezek a McReggeli menük... :S Finom, nem arról van szó, de amilyen kicsi, olyan drága... :S
Aztán irány a vasútállomás, onnan pedig Sopron.
Huh... Most lehet sokan megint perverz állatnak fogtok nézni, de nem érdekel. Leírom. Négyes ülésen ültem odafelé, velem szemben egy lány angol tankönyvet olvasgatott. Mezítláb. Közben olyan pózokat vett fel, úgy tartotta a lábát, hogy a pofám leszakadt. Ez gondolom azért is tűnik fel nekem annyira, mert az én lábam olyan amilyen, a bokám a járáson kívül szinte használhatatlan. Ja, és gyűrű volt a lány egyik lábujján... :O Ilyet én még nem nagyon láttam. :)
Sopronban aztán nagy nehezen megtaláltam a buszmegállót, és kiértem Anyuhoz. A szanatórium bejáratánál várt, ott ültünk le beszélgetni. És legnagyobb meglepetésemre kb. 2 perc múlva megjelent a fősuliról ismert Sipi barátom, aki barátnőjével szintén édesanyját látogatta... Volt nagy öröm, elég hamar elköszöntünk, de egy összeröfföt a közeljövőben Szombathelyen azért megbeszéltünk. Meg rám köszönt egy bácsi, aki pedig a 14-es buszról ismer... :O
Anyuval aztán elmentünk kajálni egy kisvendéglőbe, utána séta, majd park, buszmegálló, beszélgetés. Szerencsére teljesen jól van, pihen, kikapcsolódik, és ez a lényeg. :)
Hazafelé volt a vonaton dohányzókocsi, de nem ülök többet oda, egész éjjel nagyon fájt a szemem utána... :S
Elég későn, este 7 után értem vissza Győrbe. Kata kollégája, Tibi jött értem, költöztettük a leányzót, majd benéztünk az éjszakába. Először Pérre mentünk volna egy étterembe, de az nem volt jó ötlet, épp lagzi volt. Az esküvői kocsi rendszáma szerint Jani feleségül vette Renit! Sok boldogságot, bőséges gyermekáldást! :)
Kis agyalás után a Végállomáson kötöttünk ki. Ami egy kocsma. Hajnali 2-ig voltunk ott, beszélgettünk hármasban, ismét csak almafröccsöztem.
Aztán még jó egy órát beszélgettünk itt a Mátyás téren. Befelé jövet a sötét lépcsőházban véletlenül bekopogtam c-betűs alsószomszédékhoz, majd a villany felkapcsolása helyett tévedésből megnyomtam a csengőjüket... :( Biztos nagyon örültek nekem... :(
Ma újra kötözéssel indult a nap, mert tegnap nem szóltam a nővérnek, hogy legyen a kötés "rokibiztos", és a sok mászkálásban meglazult. De Csömödei barátom szerencsére átkötött. :)
Aztán pláza. Ebédeltem, meg vettem újságot. Cipőt nem, pedig terveztem... :(
Itthon most tévé, meg passivity. :)
Ja és fürödtem. Persze máskor is szoktam, de csak azért emelem ki, mert gumikesztyűben hatalmas élmény... :S
A blogolás után majd olvasgatok, aztán Sörkert, és ETO-MTK.
A jövő hét? APEH-kérvény írása, OTP-ben hiteltörlesztés utaltatásának intézése, szombaton megint Sopron. Aznap este még hivatalos vagyok egy szülinapi buliba. Még nem tudom, hogy el tudok-e menni, sajna nagyon hóvége van már... :( Szeretnék én, de jelen állás szerint inkább nem, mint igen... :(
Ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Nincsenek megjegyzések: