Sokat gondolkodtam azon, hogy kicsit átszabom a szerdai posztot, de végülis nem tettem: olyan szétszórt, és összevissza, amilyen én voltam akkor.
Tegnapra a meccsen kívül csak két laza buszos sztori lett volna, de aztán bekerült a csavar is a történetbe. De először buszozzunk! :)
Reggel az egyik járaton a buszsofőrt elkísérte szerelme is. Beszélgettek-enyelegtek stb. Valószínűleg még elég friss lehet a románc, mert a lány a buszról leszállva egyfolytában a visszanézett a pasijára, melynek következtében ki is lépett egy épp elhaladó biciklis csaj elé, aki emiatt akkorát esett, hogy... Szóval nagyot, ijesztő látvány volt. Kicsit anyázta egymást a két ifjú hölgy, aztán mindenki ment a dolgára.
Délután pedig? Nem lehetett elöl felszállni a buszra, kiderült, hogy valaki zsírt öntött ki a busz elején, amit a sofőr meg is próbált felmosni, de nem sikerült teljesen, és nem vállalta a felelősséget.
És... És a kedves idősebb utasok elkezdtek anyázni pro és kontra, valaki védte a sofőrt, más pedig támadta. Hogy miért nem lehet elöl felszállni (zsír), és miért késett annyit (felmosás)... A fiatalabb utasok pedig próbálták nyugtatgatni az idősebb útitársaikat, hogy már tökmindegy, az a lényeg, hogy már rajta vannak a buszon, ami megy is, és különben is nyugalom, a hosszú élet ritka... Én csak hallgattam a diskurzust, de elégedett voltam az ifjakkal. :)
Aztán... Aztán hazaértem olyan 5 óra felé. Gondoltam, megkaptam a lakáshitelt, meg nemsokára meccs, jön a cimbi melegíteni, én is megkezdem. Bontani akartam egy sört, de a nyitó megcsúszott a kezemben, így vitte az üveg tetejét, meg az ujjamon a bőrből egy 3 cm-es darabot. Ömlött belőle a vér, alsó szomszédék anyukája segített elállítani, de csak azzal a feltétellel, ha bemegyek vele kórházba.
Így hát bementem. Nem voltak túl sokan, nem volt vészes a várakozási idő. Biztos ami biztos alapon már ETO-mezben voltam, a doki pedig szerette a sportot. Elnevetgéltünk balf*szságomon, a két nővérke is nagyon rendes volt. Mondtam a doktornak, hogy én mindenképpen szeretnék meccsre menni, de a kezemre sajna szükségem van a kapaszkodáshoz. Így egy elég vastag, stabil, bumszli kötést kaptam, miután összevarrta a sebet. Meg egy tetanuszt is...
Ezután a buszt vettem irányba, de a járatokat már elterelték, nem álltak meg se a stadionnál, se lakásunknál. Ezért bementek a városházához, ahonnan különbuszok vittek ki minket- elvileg - a stadionhoz. Gyakorlatilag a Lukács-sulin túl, jó messze tett le minket. Elég gáz volt így sétálni, és még az is zavart, hogy nagy sietségemben nem igazítottam meg a tetanusz után normálisan az övemet, így egyfolytában a gatyámat húzogattam fölfele...
A rend éber őrei háborúra készültek, ami aztán a horvát szurkolók bojkottja miatt elmaradt. kb harmincan lézengtek a vendégszektorban.
Elég sokan voltunk a meccsen, közte sajna rengeteg divat és fikagép: még akkor sem volt igazuk, ha 2-0-ra kikaptunk... A Montpellier-meccs után ez már "jutalomjáték" volt, nem voltak elvárásaim... Igaz, a győzelemre semmi esélyünk nem volt.
A stadionban pohárból, itthon dobozból pótoltam a kimaradt söradagot, szóval nem maradtam szomjas. :)
Most kinézek Écsre apuhoz, holnap kötözés, meg lehet, hogy elmegyek Sopronba, de ilyen kézzel ez azért még kérdéses.
Két tétel mindenesetre bebizonyosodott: balf*sz vagyok, illetve ha nyugodtan hátradőlhetnék kicsit, akkor mindig jön valami bonyodalom az én kis életembe...
De mindegy, hozzászoktam, immáron sírva röhögök magamon...
Azért majd kíváncsi leszek, hogyan alakul a hétvége, még nagyon sok dolog kérdőjeles.
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Tegnapra a meccsen kívül csak két laza buszos sztori lett volna, de aztán bekerült a csavar is a történetbe. De először buszozzunk! :)
Reggel az egyik járaton a buszsofőrt elkísérte szerelme is. Beszélgettek-enyelegtek stb. Valószínűleg még elég friss lehet a románc, mert a lány a buszról leszállva egyfolytában a visszanézett a pasijára, melynek következtében ki is lépett egy épp elhaladó biciklis csaj elé, aki emiatt akkorát esett, hogy... Szóval nagyot, ijesztő látvány volt. Kicsit anyázta egymást a két ifjú hölgy, aztán mindenki ment a dolgára.
Délután pedig? Nem lehetett elöl felszállni a buszra, kiderült, hogy valaki zsírt öntött ki a busz elején, amit a sofőr meg is próbált felmosni, de nem sikerült teljesen, és nem vállalta a felelősséget.
És... És a kedves idősebb utasok elkezdtek anyázni pro és kontra, valaki védte a sofőrt, más pedig támadta. Hogy miért nem lehet elöl felszállni (zsír), és miért késett annyit (felmosás)... A fiatalabb utasok pedig próbálták nyugtatgatni az idősebb útitársaikat, hogy már tökmindegy, az a lényeg, hogy már rajta vannak a buszon, ami megy is, és különben is nyugalom, a hosszú élet ritka... Én csak hallgattam a diskurzust, de elégedett voltam az ifjakkal. :)
Aztán... Aztán hazaértem olyan 5 óra felé. Gondoltam, megkaptam a lakáshitelt, meg nemsokára meccs, jön a cimbi melegíteni, én is megkezdem. Bontani akartam egy sört, de a nyitó megcsúszott a kezemben, így vitte az üveg tetejét, meg az ujjamon a bőrből egy 3 cm-es darabot. Ömlött belőle a vér, alsó szomszédék anyukája segített elállítani, de csak azzal a feltétellel, ha bemegyek vele kórházba.
Így hát bementem. Nem voltak túl sokan, nem volt vészes a várakozási idő. Biztos ami biztos alapon már ETO-mezben voltam, a doki pedig szerette a sportot. Elnevetgéltünk balf*szságomon, a két nővérke is nagyon rendes volt. Mondtam a doktornak, hogy én mindenképpen szeretnék meccsre menni, de a kezemre sajna szükségem van a kapaszkodáshoz. Így egy elég vastag, stabil, bumszli kötést kaptam, miután összevarrta a sebet. Meg egy tetanuszt is...
Ezután a buszt vettem irányba, de a járatokat már elterelték, nem álltak meg se a stadionnál, se lakásunknál. Ezért bementek a városházához, ahonnan különbuszok vittek ki minket- elvileg - a stadionhoz. Gyakorlatilag a Lukács-sulin túl, jó messze tett le minket. Elég gáz volt így sétálni, és még az is zavart, hogy nagy sietségemben nem igazítottam meg a tetanusz után normálisan az övemet, így egyfolytában a gatyámat húzogattam fölfele...
A rend éber őrei háborúra készültek, ami aztán a horvát szurkolók bojkottja miatt elmaradt. kb harmincan lézengtek a vendégszektorban.
Elég sokan voltunk a meccsen, közte sajna rengeteg divat és fikagép: még akkor sem volt igazuk, ha 2-0-ra kikaptunk... A Montpellier-meccs után ez már "jutalomjáték" volt, nem voltak elvárásaim... Igaz, a győzelemre semmi esélyünk nem volt.
A stadionban pohárból, itthon dobozból pótoltam a kimaradt söradagot, szóval nem maradtam szomjas. :)
Most kinézek Écsre apuhoz, holnap kötözés, meg lehet, hogy elmegyek Sopronba, de ilyen kézzel ez azért még kérdéses.
Két tétel mindenesetre bebizonyosodott: balf*sz vagyok, illetve ha nyugodtan hátradőlhetnék kicsit, akkor mindig jön valami bonyodalom az én kis életembe...
De mindegy, hozzászoktam, immáron sírva röhögök magamon...
Azért majd kíváncsi leszek, hogyan alakul a hétvége, még nagyon sok dolog kérdőjeles.
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése