2010. augusztus 16., hétfő

Túlpörögve

Lehet azzal viccelődni, hogy gyakorlom a magányt. Lehet. Az önirónia mindenképp társamul szegődött, ami nem is rossz dolog: ha már a magam kínján nem tudok röhögni, akkor megette az egészet a fene.
Ezt a hétvégét nagyrészt direkt szerveztem úgy, hogy nem voltam sehol: se Écs, se Sopron, se Kata, stb. Jó volt egy kicsit elvonulni. Jó volt? A francokat... Oké-oké, nyugi volt teljesen, de az, hogy két nap alatt személyesen beszéltem az újságossal, a kisboltossal, és a benzinkúton Lindával, az azért elég siralmas... Linda osztálytársam volt általánosban, szeretem, ha ő van, amikor megyek újságért. Ha nincs forgalom, tudunk picit beszélgetni is. Most persze nem tudtunk. De annyira jól esett a mosolya... Mint egy oázis a sivatagban... Befordultam. Kész.
---
A hétvégének egyébként volt egy kis kolesz-retró hangulata is. Mivel most pár hétig tényleg enyém a lakás, kivételesen a konyhában cigiztem, kávéztam: ablak persze nyitva, éjjel frankón kiszellőzött. És "beadandót" is írtam: a tíz oldal fordítást... Mondom, tisztára kolesz-hangulatom volt.
És a párhuzam folytatható is: ma reggel - ha nem is öltöny-nyakkendőbe, de - csinibe vágtam magam, és remegő gyomorral elindultam - a közjegyzőhöz.
Felolvasta a szerződést, megkérdezte, van-e kérdésem, majd elkért 58 ezer forintot.
Ezután a bankban kaptam három paksamétát: egy saját, egy ügyvédes, egy földhivatalos.
Elrongyoltam az ügyvédi irodába, az ügyvédem persze szabin. Valamit otthagytam, valamit elhoztam.
Aztán földhivatal: ott is hagytam papírokat, meg újabb 12 ezer forintot. Eddig a lakással kapcsolatos bürokráciára-adminisztrációra kifizetett összeg 168 ezer forintra rúg... :@ Elvileg már "csak" a 200 ezer forintnyi illeték van hátra, de ez nem biztos... :@
És fodrásznál is voltam. Ez a fix pont. Ezt biztos nem rontottam el. A bank-földhivatal-ügyvéd háromszögben valamit tuti. Nem arról vagyok híres, hogy minden elsőre simán menne. Kéne egy "kontroll". Egy "menetrend". Hogy most mit, hogyan, miképp. Anyut nem merem ezzel nyaggatni. Szegényem még hazafutna Sopronból.
---
Nemrégiben azt mondtam egy számomra nagyon fontos lánynak, hogy most először örülök, hogy nincs barátnőm. Mert ebben a rohanásban nem tudnék vele foglalkozni, meg meg idegbeteg lennék, meg ilyenek.
Baromság. Jaj, de hiányzik most valaki...
No, de nem depizek, valahogy csak alakul a dolog.
Mármint a hitel. Az mindenképpen.
Ennyiii...
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Nincsenek megjegyzések: