Akkor hát megértük a másodikat is. Tegnap múlt két éve, hogy belekezdtem ennek a blognak az írásába.
Ez a 395. poszt, így átlagban kevesebb, mint két naponta jelentkezem valamivel. Ez persze nem igaz, az elején jóval szorgalmasabb voltam, de azért statisztikailag helytálló a kijelentés, és nem is hangzik rosszul. :P
Visszakerestem, mit is írtam az első évfordulón, és hát nem nagyon szeretném ismételni magam.
Annak idején egyfajta kísérletképpen merültem el a "blog-szférában", érdekelt, hogy milyen lenne, meddig bírnám, mennyi embert érdekelne, stb.
És elmondhatom, hogy valamelyest megváltoztatta az életemet: részben másképp látok dolgokat, részben épp a blog miatt vissza tudom olvasni a korábbi történéseket... Arról nem is beszélve, hogy időközben a GosziBlog minden elképzelhető formája a becenevemmé vált... :)
A két év alatt talán csak két dolgot bántam meg. Nagyon következetlen voltam akkor, amikor valakinek a blogjából szó szerint idéztem, azt nem kellett volna. És ugyancsak nem kellett volna egy számomra nagyon fontos embert megbántani egy otromba, igazából poénnak szánt valamivel. Nem gondoltam bele, mit is gondolhat, amikor ő azokat a sorokat olvassa, tapintatlan voltam...
Tudom, hogy vannak olyanok, akik néha benéznek erre az oldalra, és jókat röhögnek rajtam a hátam mögött, hogy milyen baromságokat írok. Ez benne van, ezt felvállaltam, nem is nagyon érdekel.
Köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket, legyenek akár pozitívak, akár negatívak.
Ráférne az oldalra egy kis ráncfelvarrás, majd lassan valamikor megejtem.
A blog tartalmát tekintve is van pár dolog a tarsolyomban, de az alapkoncepció nem változik: kisebb-nagyobb szösszenetek saját kis életemből, és röviden pár olyan dologról, ami engem személy szerint érdekel.
Írhatnék egy kicsit színvonalasabban, néha visszaolvasva fogom a fejemet, hogy mekkora baromságot, vagy milyen hülyén megfogalmazva pötyögtem be a gépbe. Ezen is igyekszem változtatni. Mondjuk ahhoz képest, hogy egy bekezdéshez csak egy kulcsszót írok le magamnak előre, és szinte az első verzió kikerül a világhálóra, úgy már nem is olyan rossz a leányzó fekvése. :)
És hogy meddig még? Fogalmam sincs. Más blogokat olvasva meglepve tapasztaltam, hogy elég sokan abbahagyják, felfüggesztik, megszüntetik, majd vagy újra kezdik, vagy nem...
Én eddig kétszer táncoltam pengeélen. De - eddig úgy tűnik, szerencsére - a folytatás mellett döntöttem.
Az a baj, hogy gondolkodom az életemről, az rendben. Hogy az olvasók jó részét nem érdekli - vagy mert idegen, vagy mert nagyon is jól ismer -, az is oké. A baj ott van, hogy néha úgy érzem, hogy amíg ezeket a dolgokat, néha problémákat átgondolom, megfogalmazom, leírom, majd persze újra elolvasom, tulajdonképpen hagyom a fejemre nőni ezeket a gondokat. És ez nem jó így.
De mint tudjuk, ami nem öl meg, az megerősít. És erősnek kell lenni. :)
Akkor hát induljon a harmadik év, a többi pedig úgyis kiderül majd menet közben!
Tényleg köszi mindenkinek, kommentelőknek, rendszeres olvasóknak, téma-javaslóknak, vagy csak néha ide tévedőknek! "Ti vagytok a legnagyobbak, hej-hej!" ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Ez a 395. poszt, így átlagban kevesebb, mint két naponta jelentkezem valamivel. Ez persze nem igaz, az elején jóval szorgalmasabb voltam, de azért statisztikailag helytálló a kijelentés, és nem is hangzik rosszul. :P
Visszakerestem, mit is írtam az első évfordulón, és hát nem nagyon szeretném ismételni magam.
Annak idején egyfajta kísérletképpen merültem el a "blog-szférában", érdekelt, hogy milyen lenne, meddig bírnám, mennyi embert érdekelne, stb.
És elmondhatom, hogy valamelyest megváltoztatta az életemet: részben másképp látok dolgokat, részben épp a blog miatt vissza tudom olvasni a korábbi történéseket... Arról nem is beszélve, hogy időközben a GosziBlog minden elképzelhető formája a becenevemmé vált... :)
A két év alatt talán csak két dolgot bántam meg. Nagyon következetlen voltam akkor, amikor valakinek a blogjából szó szerint idéztem, azt nem kellett volna. És ugyancsak nem kellett volna egy számomra nagyon fontos embert megbántani egy otromba, igazából poénnak szánt valamivel. Nem gondoltam bele, mit is gondolhat, amikor ő azokat a sorokat olvassa, tapintatlan voltam...
Tudom, hogy vannak olyanok, akik néha benéznek erre az oldalra, és jókat röhögnek rajtam a hátam mögött, hogy milyen baromságokat írok. Ez benne van, ezt felvállaltam, nem is nagyon érdekel.
Köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket, legyenek akár pozitívak, akár negatívak.
Ráférne az oldalra egy kis ráncfelvarrás, majd lassan valamikor megejtem.
A blog tartalmát tekintve is van pár dolog a tarsolyomban, de az alapkoncepció nem változik: kisebb-nagyobb szösszenetek saját kis életemből, és röviden pár olyan dologról, ami engem személy szerint érdekel.
Írhatnék egy kicsit színvonalasabban, néha visszaolvasva fogom a fejemet, hogy mekkora baromságot, vagy milyen hülyén megfogalmazva pötyögtem be a gépbe. Ezen is igyekszem változtatni. Mondjuk ahhoz képest, hogy egy bekezdéshez csak egy kulcsszót írok le magamnak előre, és szinte az első verzió kikerül a világhálóra, úgy már nem is olyan rossz a leányzó fekvése. :)
És hogy meddig még? Fogalmam sincs. Más blogokat olvasva meglepve tapasztaltam, hogy elég sokan abbahagyják, felfüggesztik, megszüntetik, majd vagy újra kezdik, vagy nem...
Én eddig kétszer táncoltam pengeélen. De - eddig úgy tűnik, szerencsére - a folytatás mellett döntöttem.
Az a baj, hogy gondolkodom az életemről, az rendben. Hogy az olvasók jó részét nem érdekli - vagy mert idegen, vagy mert nagyon is jól ismer -, az is oké. A baj ott van, hogy néha úgy érzem, hogy amíg ezeket a dolgokat, néha problémákat átgondolom, megfogalmazom, leírom, majd persze újra elolvasom, tulajdonképpen hagyom a fejemre nőni ezeket a gondokat. És ez nem jó így.
De mint tudjuk, ami nem öl meg, az megerősít. És erősnek kell lenni. :)
Akkor hát induljon a harmadik év, a többi pedig úgyis kiderül majd menet közben!
Tényleg köszi mindenkinek, kommentelőknek, rendszeres olvasóknak, téma-javaslóknak, vagy csak néha ide tévedőknek! "Ti vagytok a legnagyobbak, hej-hej!" ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése