A szerk. megj.: lehet, hogy már mondtam, de ne haragudjatok légyszi, ha itt-ott ismétlem önmagam! Lehet, hogy bizonyos témák, esetleg címek egy másik posztban már előkerültek, lusta vagyok visszakeresgélni! Bocsii... Meg aztán talán vannak egészen új olvasók is... :)
---
Pont tegnap olvastam valahol, hogy mekkora gáz, ha valaki facebookon a saját bejegyzését elsőnek kommenteli, vagy lájkolja. Tényleg furán veszi ki magát, de néha megesik. A blogon talán most először kellett erre vetemednem, tárgyi tévedést javítottam. Így aztán egyértelmű, hogy tényleg fogalmam sem volt, ki az a Paul Kalkbrenner. Most rákerestem YouTube-on... Hát tényleg nem az én zeném. Mészégető Pál. Hehehe... :D
Olyan lökött emberkék vannak amúgy facebookon. Van ez az új dili, hogy aki kommentel, annak átveszi x időre a vezetéknevét, a profilképét, stb. És tényleg megcsinálják... :)
Tegnap egy lány véleményt igért lájkolás esetén az üzenőfalra. Én csak egy :)-t küldtem, de írt Petra. Azt írta, hogy figyelmes vagyok. Ő pedig egy nagyon kedves, és helyes csajszi, még Szombathelyről ismerem... Jobban nem dícsérem, mert haverom volt barátnőjéről van szó... :)
---
Petrától teljesen függetlenül, de nem tudom máshogy átkötni. Még korábban beszélgettem valakivel, hogy jó lenne társkereső oldalakra regisztrálnom. Ettől teljesen elment a kedvem. Egyrészt a javaslatot tevő lány úgy néz ki, teljesen eltűnt az életemből. Másrészt teljesen kettős érzéseim vannak. Egyrészt persze-persze, hiányzik egy társ, egy barátnő, a szerelem az életemből- bárhogy is nevezzük... Itt nem "kerek az egész", nagyon is csonka a történet. Tudom, hogy egy lány, aki szeret, "szárnyakat adna", kiteljesednék mellette... - jaj, most nyálas b*zinak gondolnak sokan, de ez van...- Tanult kollégám mondta, hogy szerinte az a baj, hogy azt várom, hogy a lelkembe szeressen bele valaki... Nos, a külsőmbe nehéz lenne, a pénzemért se feltétlenül szeretne engem bárki is, így csak ez marad... Vagy nem?
Másrészt pedig tényleg elvagyok magamban, hozzászoktam, és már szinte félek/félnék egy kapcsolattól. Az alkalmazkodás, hogy mit miért mondok, és mikor mondhatok, hogy elenged-e a csaj meccsre. Meg hogy úgy egyáltalán, mi hogyan működik egy kapcsolatban: azt már sajna túl késő megtanulni- szerintem...
És sajnos ez utóbbi érzés per pillanat jóval erősebb...
---
ETO: tegnap 7-1-re nyertünk a Magyar Kupában az NB2-es Barcs otthonában. Komolyan mondom, rettegtem ettől a meccstől. Nem jó irányba mennek a dolgok, a továbbjutásnak azért természetesen örülök.
Kiderült, hogy a német játékosokat doppingolták az '54-es VB-n, így az Aranycsapatunk ellen megnyert döntőben is... Már azt várom, ki lesz az a barom, aki óvást nyújt be, és nekünk követeli a címet. Rossz volt azt a meccset akkor és úgy elveszíteni, de túl kéne már lépni rajta, kár azon siránkozni, hogy "bezzeg akkor..." Attól a mai focink sajnos nem lesz jobb... Azt csendben teszem hozzá, hogy sajnos így, verességgel, erkölcsi győztesként magyaros csak igazán ez a történet...
Az más kérdés, hogy a fociért rajongó magyar ember nem tudja kivonni magát a történtek alól... Egyszer néztem, és videóra vettem a meccsről készült német filmet. Aztán már a sírás kerülgetett, tévé kikapcs., videó szintén... :/
---
Vége a hetemnek. Anyu egész héten szabin van, és festőt rendelt a lakásba. Itthon leszek, segítek, ahol tudok, meg aztán idén nem is voltunk együtt szabadságon. Jobb később, mint soha... Öt nap relax, el sem hiszem... :)
---
Elfogytak a témák a cetliről. Valamiről meg inkább nem írok, megint mást meg elfelejtettem, de nem tudom, mi volt az...
Úgyhogy mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
V.L.F: ;)
- majdnem azt írtam, hogy jó hétvégét! :P -
---
Pont tegnap olvastam valahol, hogy mekkora gáz, ha valaki facebookon a saját bejegyzését elsőnek kommenteli, vagy lájkolja. Tényleg furán veszi ki magát, de néha megesik. A blogon talán most először kellett erre vetemednem, tárgyi tévedést javítottam. Így aztán egyértelmű, hogy tényleg fogalmam sem volt, ki az a Paul Kalkbrenner. Most rákerestem YouTube-on... Hát tényleg nem az én zeném. Mészégető Pál. Hehehe... :D
Olyan lökött emberkék vannak amúgy facebookon. Van ez az új dili, hogy aki kommentel, annak átveszi x időre a vezetéknevét, a profilképét, stb. És tényleg megcsinálják... :)
Tegnap egy lány véleményt igért lájkolás esetén az üzenőfalra. Én csak egy :)-t küldtem, de írt Petra. Azt írta, hogy figyelmes vagyok. Ő pedig egy nagyon kedves, és helyes csajszi, még Szombathelyről ismerem... Jobban nem dícsérem, mert haverom volt barátnőjéről van szó... :)
---
Petrától teljesen függetlenül, de nem tudom máshogy átkötni. Még korábban beszélgettem valakivel, hogy jó lenne társkereső oldalakra regisztrálnom. Ettől teljesen elment a kedvem. Egyrészt a javaslatot tevő lány úgy néz ki, teljesen eltűnt az életemből. Másrészt teljesen kettős érzéseim vannak. Egyrészt persze-persze, hiányzik egy társ, egy barátnő, a szerelem az életemből- bárhogy is nevezzük... Itt nem "kerek az egész", nagyon is csonka a történet. Tudom, hogy egy lány, aki szeret, "szárnyakat adna", kiteljesednék mellette... - jaj, most nyálas b*zinak gondolnak sokan, de ez van...- Tanult kollégám mondta, hogy szerinte az a baj, hogy azt várom, hogy a lelkembe szeressen bele valaki... Nos, a külsőmbe nehéz lenne, a pénzemért se feltétlenül szeretne engem bárki is, így csak ez marad... Vagy nem?
Másrészt pedig tényleg elvagyok magamban, hozzászoktam, és már szinte félek/félnék egy kapcsolattól. Az alkalmazkodás, hogy mit miért mondok, és mikor mondhatok, hogy elenged-e a csaj meccsre. Meg hogy úgy egyáltalán, mi hogyan működik egy kapcsolatban: azt már sajna túl késő megtanulni- szerintem...
És sajnos ez utóbbi érzés per pillanat jóval erősebb...
---
ETO: tegnap 7-1-re nyertünk a Magyar Kupában az NB2-es Barcs otthonában. Komolyan mondom, rettegtem ettől a meccstől. Nem jó irányba mennek a dolgok, a továbbjutásnak azért természetesen örülök.
Kiderült, hogy a német játékosokat doppingolták az '54-es VB-n, így az Aranycsapatunk ellen megnyert döntőben is... Már azt várom, ki lesz az a barom, aki óvást nyújt be, és nekünk követeli a címet. Rossz volt azt a meccset akkor és úgy elveszíteni, de túl kéne már lépni rajta, kár azon siránkozni, hogy "bezzeg akkor..." Attól a mai focink sajnos nem lesz jobb... Azt csendben teszem hozzá, hogy sajnos így, verességgel, erkölcsi győztesként magyaros csak igazán ez a történet...
Az más kérdés, hogy a fociért rajongó magyar ember nem tudja kivonni magát a történtek alól... Egyszer néztem, és videóra vettem a meccsről készült német filmet. Aztán már a sírás kerülgetett, tévé kikapcs., videó szintén... :/
---
Vége a hetemnek. Anyu egész héten szabin van, és festőt rendelt a lakásba. Itthon leszek, segítek, ahol tudok, meg aztán idén nem is voltunk együtt szabadságon. Jobb később, mint soha... Öt nap relax, el sem hiszem... :)
---
Elfogytak a témák a cetliről. Valamiről meg inkább nem írok, megint mást meg elfelejtettem, de nem tudom, mi volt az...
Úgyhogy mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
V.L.F: ;)
- majdnem azt írtam, hogy jó hétvégét! :P -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése