Kolontár, Devecser, vörös iszap. Két helység, és egy "fogalom", mely korábban a magam fajta laikus számára jószerivel ismeretlen volt, ma pedig sajnos a hírek fő témája lett.A kedves olvasó nem egy hírportálra látogatott, így csak a saját véleményemet szeretném leírni a tragédia kapcsán, néhány - nyilván szubjektív - szempontból.
- a címben feltett kérdésre a válasz: jelen pillanatban még teljesen mindegy, ki a felelős. Egyelőre a kármentésen, a nagyobb baj megelőzésén van a hangsúly, utána bőven lesz idő felderíteni, ki tehet róla, hogy ez a szörnyűség megtörténhetett. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ez az egész nem lett volna megelőzhető, vagy legalábbis az esetleges hatások, következmények nem lettek volna csökkenthetők.
- Kommunikáció. A vesszőparipám. Egy szóval: felháborító. A magyar médiát még az "a vörös iszap az EU állásfoglalása szerint nem veszélyes anyag" szöveg uralta, amikor a német hírekben Giftschlamm-ról (mérgező iszap) beszéltek. A helyi lakosságot sem tájékoztatták megfelelően, az pedig egészen tragikomikus volt, amikor az érintett cég egyik képviselője nem mert az emberek elé állni, hanem egy rendőrautóban ülve, hangosbemondón keresztül tájékoztatta a közvéleményt.
- Talán engem nem lehet azzal vádolni, hogy közömbös lennék mások problémái iránt. Az árvizek idején mégis fenntartásokkal fogadtam, hogy az, akinek nincs biztosítása, nagyobb támogatást kap az államtól, mint a "másik oldal". Ezesetben viszont minden segítség jogos, és indokolt. Más a nagyságrend. Sajnos.
- Magyarországról szólnak most a nemzetközi híradások is. Tesóm szavaival élve "Afganisztánt is megelőzzük".
- És úgy összességében: szörnyű ez az egész... Amikor ilyen felvételeket látsz mittudomén Kambodzsából, vagy Thaiföldről, egy laza karlendítéssel elintézed. De Tőled néhány tucat kilométerre? Döbbenet...
Nem ez lett a legösszeszedettebb blokk blogom történetében, és ne haragudjatok érte. De tényleg nehéz szavakat találni...
---
Szürke hétköznapjaimra visszakanyarodva:
Szerdán újabb német órát tartottam, és tanítványommal kezdünk összecsiszolódni. Érdekes volt, jól ment neki, gyorsan tanul. :)
Csütörtökön egy váratlan húzással meló után hazamentem Écsre. Nem nagyon szoktam hét közben kinézni, most mégis megtettem. Ennek persze meg volt az oka, de róla nem szeretnék írni. Legyen elég annyi, hogy egy régi ismerős, aki most kezd visszatérni életembe. És felnézek rá. Mert amit jelenleg véghez visz, az egészen elképesztő...
Szintén csütörtökön történt, hogy kaptam egy SMS-t Adritól, amiben Katával együtt meghívott szülinapi bulijába. Nekem sajnos vissza kellett utasítanom a meghívást, mert ma be kellett mennem dolgozni.
Péntek. Elég furcsa volt. Ebéd után elért a végzet. Fél 3-kor haza kellett indulnom, mert teljesen kidőltem. Nem lustaság: szinte filmszakadás, teljesen elfáradtam, attól féltem, hogy elalszom. Jellemző, hogy hazafelé rossz buszra szálltam, elnéztem a számát. Két óra alatt sikerült is hazaérnem... :)
Este pedig Magyarország-San Marino 8-0. Nem szabad ennek az eredménynek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, még akkor sem, ha ez fociválogatottunk legnagyobb különbségű győzelme 28 év, az El Salvador elleni 10-1 óta. Meg aztán játszottunk már itthon 0-0-át Liechtenstein ellen, kaptunk már ki Izlandtól, szóval óvatosan, de örülök. :) A lentebb említett Szalai Ádám zseniális volt, Dzsudzsák végre a válogatottban is parádézott, és Rudolf sem volt rossz. Kedden Finnországban jól jönne egy bravúrgyőzelem. :)
Ma tehát dolgozni voltam. Ez persze nem lett volna feltétlenül ok egy buli lemondására, keltem már úgy hajnali 5-kor, hogy fél 2-kor értem haza sörözésből. De most tolmácsolnom kellett egy oktatáson, ahol azért valamennyire frissnek kell lenni, ha mondjuk statisztikákat kellett volna pötyögni, akkor ment volna, de így nem. Még nem is az alkohol lett volna a probléma, anélkül kibírtam volna, de nem hiszem, hogy mondjuk éjfélkor ott tudtam volna hagyni a társaságot, ha jó a buli.
A meló? Nem volt rossz, pedig féltem tőle, mert magyarul is elég idegen a téma, és most több, mint 3 órán keresztül minden egyes mondatot fordítanom kellett. Megoldottam, bár szerencsére volt olyan szaki, aki egy-két - szerencsére tényleg nem sok - hülyeségemet magyarról-magyarra fordította.
És egy csaj megkérdezte, hogy mi van a lábammal... :@ Bemutatkozás utáni első mondatként... :(
Délben leléptem, hosszabban nem bírtam volna ki. Pihentem egyet, most majd eszek valamit, és nekiállok a megszokott fordításnak. Meg háttértévé. :)
Holnap reggel ismét korán kelek, F1 Japán Nagydíj lesz. A mai időmérő elmaradt, mert elmosta az eső. Majd futam előtt pótolják...
Utána fordítok, pihenek, teljesen passzív leszek... :)
A jövő hét? Lesz tanítás, meg válogatott meccs, meg ETO-meccs, és még az is lehet, hogy Écsre is megyek. Mármint hétköznap - is -. De ez majd kiderül. :)
További jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
- a címben feltett kérdésre a válasz: jelen pillanatban még teljesen mindegy, ki a felelős. Egyelőre a kármentésen, a nagyobb baj megelőzésén van a hangsúly, utána bőven lesz idő felderíteni, ki tehet róla, hogy ez a szörnyűség megtörténhetett. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy ez az egész nem lett volna megelőzhető, vagy legalábbis az esetleges hatások, következmények nem lettek volna csökkenthetők.
- Kommunikáció. A vesszőparipám. Egy szóval: felháborító. A magyar médiát még az "a vörös iszap az EU állásfoglalása szerint nem veszélyes anyag" szöveg uralta, amikor a német hírekben Giftschlamm-ról (mérgező iszap) beszéltek. A helyi lakosságot sem tájékoztatták megfelelően, az pedig egészen tragikomikus volt, amikor az érintett cég egyik képviselője nem mert az emberek elé állni, hanem egy rendőrautóban ülve, hangosbemondón keresztül tájékoztatta a közvéleményt.
- Talán engem nem lehet azzal vádolni, hogy közömbös lennék mások problémái iránt. Az árvizek idején mégis fenntartásokkal fogadtam, hogy az, akinek nincs biztosítása, nagyobb támogatást kap az államtól, mint a "másik oldal". Ezesetben viszont minden segítség jogos, és indokolt. Más a nagyságrend. Sajnos.
- Magyarországról szólnak most a nemzetközi híradások is. Tesóm szavaival élve "Afganisztánt is megelőzzük".
- És úgy összességében: szörnyű ez az egész... Amikor ilyen felvételeket látsz mittudomén Kambodzsából, vagy Thaiföldről, egy laza karlendítéssel elintézed. De Tőled néhány tucat kilométerre? Döbbenet...
Nem ez lett a legösszeszedettebb blokk blogom történetében, és ne haragudjatok érte. De tényleg nehéz szavakat találni...
---
Szürke hétköznapjaimra visszakanyarodva:
Szerdán újabb német órát tartottam, és tanítványommal kezdünk összecsiszolódni. Érdekes volt, jól ment neki, gyorsan tanul. :)
Csütörtökön egy váratlan húzással meló után hazamentem Écsre. Nem nagyon szoktam hét közben kinézni, most mégis megtettem. Ennek persze meg volt az oka, de róla nem szeretnék írni. Legyen elég annyi, hogy egy régi ismerős, aki most kezd visszatérni életembe. És felnézek rá. Mert amit jelenleg véghez visz, az egészen elképesztő...
Szintén csütörtökön történt, hogy kaptam egy SMS-t Adritól, amiben Katával együtt meghívott szülinapi bulijába. Nekem sajnos vissza kellett utasítanom a meghívást, mert ma be kellett mennem dolgozni.
Péntek. Elég furcsa volt. Ebéd után elért a végzet. Fél 3-kor haza kellett indulnom, mert teljesen kidőltem. Nem lustaság: szinte filmszakadás, teljesen elfáradtam, attól féltem, hogy elalszom. Jellemző, hogy hazafelé rossz buszra szálltam, elnéztem a számát. Két óra alatt sikerült is hazaérnem... :)
Este pedig Magyarország-San Marino 8-0. Nem szabad ennek az eredménynek túl nagy jelentőséget tulajdonítani, még akkor sem, ha ez fociválogatottunk legnagyobb különbségű győzelme 28 év, az El Salvador elleni 10-1 óta. Meg aztán játszottunk már itthon 0-0-át Liechtenstein ellen, kaptunk már ki Izlandtól, szóval óvatosan, de örülök. :) A lentebb említett Szalai Ádám zseniális volt, Dzsudzsák végre a válogatottban is parádézott, és Rudolf sem volt rossz. Kedden Finnországban jól jönne egy bravúrgyőzelem. :)
Ma tehát dolgozni voltam. Ez persze nem lett volna feltétlenül ok egy buli lemondására, keltem már úgy hajnali 5-kor, hogy fél 2-kor értem haza sörözésből. De most tolmácsolnom kellett egy oktatáson, ahol azért valamennyire frissnek kell lenni, ha mondjuk statisztikákat kellett volna pötyögni, akkor ment volna, de így nem. Még nem is az alkohol lett volna a probléma, anélkül kibírtam volna, de nem hiszem, hogy mondjuk éjfélkor ott tudtam volna hagyni a társaságot, ha jó a buli.
A meló? Nem volt rossz, pedig féltem tőle, mert magyarul is elég idegen a téma, és most több, mint 3 órán keresztül minden egyes mondatot fordítanom kellett. Megoldottam, bár szerencsére volt olyan szaki, aki egy-két - szerencsére tényleg nem sok - hülyeségemet magyarról-magyarra fordította.
És egy csaj megkérdezte, hogy mi van a lábammal... :@ Bemutatkozás utáni első mondatként... :(
Délben leléptem, hosszabban nem bírtam volna ki. Pihentem egyet, most majd eszek valamit, és nekiállok a megszokott fordításnak. Meg háttértévé. :)
Holnap reggel ismét korán kelek, F1 Japán Nagydíj lesz. A mai időmérő elmaradt, mert elmosta az eső. Majd futam előtt pótolják...
Utána fordítok, pihenek, teljesen passzív leszek... :)
A jövő hét? Lesz tanítás, meg válogatott meccs, meg ETO-meccs, és még az is lehet, hogy Écsre is megyek. Mármint hétköznap - is -. De ez majd kiderül. :)
További jó hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése