Azon gondolkodtam, hogy nem unalmas-e, hogy mindig ugyanazokon a témákon "feszülök". Aztán arra jutottam, hogy nekem nem, a néha idetévedők sem, a rendszeres olvasók pedig majd csak jelzik, ha valami nem tetszik nekik. :)Egyébként valaki mondta nemrég, hogy kommentelne ő, ha tudná, hogy hogyan kell. Nos, ez egyáltalán nem bonyolult, a megjegyzések számára kell kattintani, onnan már nagyon egyszerű a történet.
Október 1. pénteken volt tíz éve, hogy bátyám belevágott a "külföldi munkavállalós"-kalandba. Aznap indult Németországba. Huh... Az egy felejthetetlen hétvége volt. Előtte való nap Republic-koncerten voltunk Nyúlon. Hajnalban hazatérve megnéztük a sidney-i olimpia vízilabda-döntőjét, ahol legázoltuk az oroszokat, meg persze a dánok elleni női kézilabda döntő, amit valami hihetetlenül tragikus módon sikerült elveszíteni. No, és ezek után tesómat családunk egy ismerőse vitte ki új "állomáshelyére". De ez már egy másik történet...
És hogy minden mindennel - legalább egy kicsit - összefügg? Mostanában egyre többet jár az agyam ezen a netes vs. személyes ismerkedés dolgon, elkezdtem keresgélni olyan lányokat, akiket az évek során a világhálón ismertem meg. Persze olyanokat, akikkel ma már nem tartom a kapcsolatot. Hiszen Melindával például már a tizenegyedik évünket tapossuk. És nem, nem Miklós ő, egészen biztos. :)
Na, szóval az egyik ilyen lányt máig emlegetjük a családi legendáriumban: őt mentem meglátogatni Pestre, és az útra vettem egy HVG-t. És abban az újságban volt egy hirdetés, melyre jelentkezve tesóm ki tudott menni Svájcba dolgozni. Egy holland munkaközvetítőn keresztül. A csaj pedig a facebook tanulsága szerint jelenleg épp Hollandiában él. Még nem jelöltem be, de majd szerintem be fogom, de írok is neki. És majd mesélek is róla. :)
Huh... Péntek... Szeretem a péntekeket, általában gyorsan telnek, de az utóbbi időben egyre gyakrabban megesik, hogy ebéd után bejön egy olyan munka, ami még egy erőteljes, heti utolsó, hát közepére nem kívánt erőfeszítést követel meg az embertől... Mosott sz*rként tértem haza... :/ De nem baj, nem volt unalmas, az biztos. :)
Péntek este tehát kimentem Écsre. Tévéztem, olvastam, filmeket másoltam DVD-re. A hétvége főszereplője a macskánk volt. :) Ez a lökött dög egyfolytában cipelteti magát apámmal. :D Mármint apu leviszi a fát a kazánba, ő pedig beugrik az üres fülesbe, így juttatva el magát a-ból b-pontba.
Emellett minden jel szerint egy eltitkolt terhesség után odakölkedzett a szomszédba. Szomszédaink szerint viszont kandúrjuk nem a mi macsekunkkal szűrte össze a levet, így egyelőre az anyaság, és a "tartásdíj" kérdése lóg a levegőben.. :D Hogy mik vannak... :O
Horst Fuchsot pedig Topshop reklámban láttam felbukkanni: ez a vég kezdete... :/ Ráadásul nem is főszereplő, és valami borzasztó hülyén szinkronizálták... Egyfolytában hümmög... :/ :D WS forever! :)
Tegnap este az ETO-meccsre visszajöttem. Egy egész jó meccsen 3-3-at játszottunk a Haladással, de az egy ponttal nem megyünk túl sokra. És az is tény, hogy ezt az egyet is a bíró jóindulatának köszönhetjük, a Halinak ugyanis egy teljesen szabályos gólját érvénytelenítették.
Most szünet lesz, jövő héten válogatott meccs.
A Gyirmót az NB2-t egy meccsel kevesebbet játszva vezeti, a Veszprém férfi kézisei pedig a BL-ben a világválogatottal felérő Hamburgot verte. Az ETO lányai este a Népligetben a Fradival játszanak, hosszú idő után féltem őket egy magyar bajnoki előtt. De azért bízom a győzelemben.
A meccs alatt és után egyébként söröztem, és popcornt nassoltam, majd a Tony Curtis halálának apropóján leadott Van aki forrón szereti-n aludtam el. Nem rossz film, sőt nagy kedvenc is, meg régen is láttam, csak fáradt voltam.
Reggel elsétáltam szavazni, hazafelé pedig az ETO Parkban vettem Nemzeti Sportot.
Találtam egy honlapot, amin 30 kérdésre válaszolva megtudhatod, hogy melyik párt áll hozzád a legközelebb. Kissé Budapest-centrikusak a kérdések, de a végeredmény reális, mármint az én pártpreferenciámat lefedi. :) De erről többet nem írok, mert kampánycsend van, és hát Ti sem akarhatjátok, hogy elsötétítsék a GosziBlogot. :D
Ma picit dolgozgatok a fordításon, meg tévézgetek, kimozdulást már nem tervezek.
Aztán holnap hétfő... :/
További kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Október 1. pénteken volt tíz éve, hogy bátyám belevágott a "külföldi munkavállalós"-kalandba. Aznap indult Németországba. Huh... Az egy felejthetetlen hétvége volt. Előtte való nap Republic-koncerten voltunk Nyúlon. Hajnalban hazatérve megnéztük a sidney-i olimpia vízilabda-döntőjét, ahol legázoltuk az oroszokat, meg persze a dánok elleni női kézilabda döntő, amit valami hihetetlenül tragikus módon sikerült elveszíteni. No, és ezek után tesómat családunk egy ismerőse vitte ki új "állomáshelyére". De ez már egy másik történet...
És hogy minden mindennel - legalább egy kicsit - összefügg? Mostanában egyre többet jár az agyam ezen a netes vs. személyes ismerkedés dolgon, elkezdtem keresgélni olyan lányokat, akiket az évek során a világhálón ismertem meg. Persze olyanokat, akikkel ma már nem tartom a kapcsolatot. Hiszen Melindával például már a tizenegyedik évünket tapossuk. És nem, nem Miklós ő, egészen biztos. :)
Na, szóval az egyik ilyen lányt máig emlegetjük a családi legendáriumban: őt mentem meglátogatni Pestre, és az útra vettem egy HVG-t. És abban az újságban volt egy hirdetés, melyre jelentkezve tesóm ki tudott menni Svájcba dolgozni. Egy holland munkaközvetítőn keresztül. A csaj pedig a facebook tanulsága szerint jelenleg épp Hollandiában él. Még nem jelöltem be, de majd szerintem be fogom, de írok is neki. És majd mesélek is róla. :)
Huh... Péntek... Szeretem a péntekeket, általában gyorsan telnek, de az utóbbi időben egyre gyakrabban megesik, hogy ebéd után bejön egy olyan munka, ami még egy erőteljes, heti utolsó, hát közepére nem kívánt erőfeszítést követel meg az embertől... Mosott sz*rként tértem haza... :/ De nem baj, nem volt unalmas, az biztos. :)
Péntek este tehát kimentem Écsre. Tévéztem, olvastam, filmeket másoltam DVD-re. A hétvége főszereplője a macskánk volt. :) Ez a lökött dög egyfolytában cipelteti magát apámmal. :D Mármint apu leviszi a fát a kazánba, ő pedig beugrik az üres fülesbe, így juttatva el magát a-ból b-pontba.
Emellett minden jel szerint egy eltitkolt terhesség után odakölkedzett a szomszédba. Szomszédaink szerint viszont kandúrjuk nem a mi macsekunkkal szűrte össze a levet, így egyelőre az anyaság, és a "tartásdíj" kérdése lóg a levegőben.. :D Hogy mik vannak... :O
Horst Fuchsot pedig Topshop reklámban láttam felbukkanni: ez a vég kezdete... :/ Ráadásul nem is főszereplő, és valami borzasztó hülyén szinkronizálták... Egyfolytában hümmög... :/ :D WS forever! :)
Tegnap este az ETO-meccsre visszajöttem. Egy egész jó meccsen 3-3-at játszottunk a Haladással, de az egy ponttal nem megyünk túl sokra. És az is tény, hogy ezt az egyet is a bíró jóindulatának köszönhetjük, a Halinak ugyanis egy teljesen szabályos gólját érvénytelenítették.
Most szünet lesz, jövő héten válogatott meccs.
A Gyirmót az NB2-t egy meccsel kevesebbet játszva vezeti, a Veszprém férfi kézisei pedig a BL-ben a világválogatottal felérő Hamburgot verte. Az ETO lányai este a Népligetben a Fradival játszanak, hosszú idő után féltem őket egy magyar bajnoki előtt. De azért bízom a győzelemben.
A meccs alatt és után egyébként söröztem, és popcornt nassoltam, majd a Tony Curtis halálának apropóján leadott Van aki forrón szereti-n aludtam el. Nem rossz film, sőt nagy kedvenc is, meg régen is láttam, csak fáradt voltam.
Reggel elsétáltam szavazni, hazafelé pedig az ETO Parkban vettem Nemzeti Sportot.
Találtam egy honlapot, amin 30 kérdésre válaszolva megtudhatod, hogy melyik párt áll hozzád a legközelebb. Kissé Budapest-centrikusak a kérdések, de a végeredmény reális, mármint az én pártpreferenciámat lefedi. :) De erről többet nem írok, mert kampánycsend van, és hát Ti sem akarhatjátok, hogy elsötétítsék a GosziBlogot. :D
Ma picit dolgozgatok a fordításon, meg tévézgetek, kimozdulást már nem tervezek.
Aztán holnap hétfő... :/
További kellemes hétvégét mindenkinek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése