Megint egy kicsit kronologikus lesz a történet, de tényleg szinte minden napra jutott valami érdekes... :)
Hétfőn este facebook-on írt rám egy rég látott ismerősöm, beszélgettünk egy keveset. Képzeljétek, azt írta, hogy olvasta a blogot, és irigyel, mert elég eseménydús életem van, a csajos probléma pedig majd megoldódik. Na, én nem látom a fényt az alagút végén, már teljesen szürrealisztikus még elképzelni is, hogy egy nő mellettem van, de ennyiben maradtunk.
Ők pedig párjával második gyermeküket várják, aminél aztán tényleg nincs nagyobb boldogság. Hogy egy kicsit mozgalmas az élet? Hát Istenem... :)
A Barátok közt után pedig kimentem cigizni. A napi utolsóból lett legalább utolsó négy... Kint volt ugyanis az új szomszédcsaj, és tök jól elbeszélgettünk, a világon mindenről... A lakásba visszatérve vettem észre, hogy két órát álltam kint pulcsiban, egy fémrácsnak támaszkodva, de csodák csodája: nem fáztam meg.
A legérdekesebb az volt, amikor elmerültünk a csillagjegyekben. Eszti barátja, csakúgy mint én, bak. Szerinte a bak pasik a végletekig racionálisak, nyugodtak, precízek. A képesek sokáig tökölni egy problémán, amin azt teljesen meg nem oldják. És egy olyan partner kell melléjük, aki "pörög", kirángatja őket ebből a földhözragadtságból, önkéntelenül is irányítja őket az élet sűrűjében.
Nos... Ebből mondjuk van, ami jellemző rám, van, ami egyáltalán nem, de olyan is akad, ami kifelé talán nem mutatkozik meg, de szerintem bennem rejtőzik... :)
A partner meg? Mondom, ezen a téren teljesen vissza vagyok állva egy belenyugvó állapotba, de bizony tudnék sorolni olyan dolgokat, amiket csinálnék, de egyedül minek, párosban lenne az igazi. Mielőtt rosszra gondolna valaki, én például a színházba/moziba járásra gondolok... :)
Kedd: munka után megnéztem a finn-magyar meccset, 2-1-re nyertünk, Dzsudzsáknak a 94. percben szerzett góljával. Nincs hurrá-hangulatom, nem gondolok arra, hogy kijutunk a 2012-es EB-re, de ez a teljesítmény több, mint biztató a jövőre nézve: jó kis csapatunk lehet.
Részben ide kapcsolódik, hogy valamelyik Metropol újságban egy levélíró köszönetet mond annak a szervezetnek, amely hazafias-honvédelmi megemlékezést tartott a Magyarország-San Marino meccs előtt a Puskás Ferenc Stadionban. Szerintem el kell mondani, hogy ez a szervezet bizony nem más, mint gondolkodó, értelmes fiatal focidrukkerek egy csoportja, ők tartották a magasba az aradi tizenhármak portréit. Lehet, hogy én is rosszul használom a fogalmakat, de ez a jó értelemben vett ultra-megmozdulás. Jó lenne, ha nem csak esne szó róluk, amikor balhé van...
Kedd este aztán megérkeztek tesómék, egyiptomi élménybeszámoló lett volna a középpontban, de ez sajnos kicsit változott: volt egy kisebb autóbalesetük, de szerencsére mindenki jól van. :) Egyébként hoztak nekem arab feliratú West-cigit, és egy hűtőmágnes-sörnyitót, hogy még egyszer ne vágjam el a kezem. :D
Szerda: német. Értem jött a tanítvány, előbb tudtunk kezdeni, több mindenre jutott idő. Viszont a befőtt eltette a nagymamát: átvette a srác az irányítást, és ez nem tetszik. De ő fizet, ő a főnök, és persze ő megy jövő pénteken próbanapra osztrák munkahelyre, nem pedig én. Én csak önéletrajzot frissítek....
Csütörtök: fodrászhoz mentem este. Hatra kaptam időpontot, de át lettem téve háromnegyed hétre, mert csúszás volt egy kicsit. Fura volt, még sosem mentem ilyen későn nyiratkozni... :)
Ott volt a kozmetikus csajszi is. Ő persze nem nyúlt hozzám, csak beszélgettünk. Mesélte, hogy 75 ezer forintjában van haja hidrogéneztetése-beültetése. El is ment Tőle a kedvem... :D
Meg utánam jött egy csaj, aki az ETO-nál angol tanár... Hogy mik vannak? :)
Péntek: rövid napot tartottam, délután kettőkor leléptem, 3-ra a Sörkertben voltam, 5-kor kezdődött az ETO-Pápa. Az más kérdés, hogy ismerőseim csak 4-re értek oda, így a Celeb vagyok, ments ki innen! című lélekemelő műsor ismétlését néztem a pultos sráccal sörözés közben. Very romantisch... :) - a celeb szót felvettem a szótárba... :) -
Huh... 0-1, vereség, sorozatban a második hazai meccsen. Egy rémálom volt: kilátástalan, nulla játék, semmi hangulat, szörnyű volt. Kiszámoltam, ez az ötödik év, hogy rendszeresen járok meccsre, de eddig ez a legsötétebb időszak. És hihetetlen, hogy Montpellier után ide jutottunk megint...
Perverz állat vagyok: visszanéztem a meccset tévében. Ott sem volt jobb... :( Oké, sokat tévedett a kárunkra a bíró, a piros lap is elég érdekes körülmények között született, a hazaadás is csak a sporinál volt az, de ez nem mentség: szarok voltunk. Hogy mi lesz a hátralévő meccseken, abba jobb nem bele gondolni...
A meccs legnagyobb jelenete egyébként az volt, amikor a Pápa cseréhez készülődött, bemutatták a 15-ös táblát, erre Dani, a mi 15-ösünk, a mi Völgyi Danink kezdett el lebandukolni a pályáról... :) Hogy nem volt neki gyanús, hogy sárga mezes emberke készül beállni, ő pedig fehérben van? :) Trajkovic rángatta vissza a pályára... Mondjuk aztán Pinyő pár perc múlva leszedte. :)
No, nagyjából ennyi volt a hét. Meg vörös iszap minden mennyiségben. Kis Csernobil- hallom egyre több helyről... És félek, hogy a neheze még hátravan.
A chilei bányászok és megmentőik pedig az emberi teljesítőképesség csúcsait ostromolták ott a mélyben, és itt fent a földön. Hihetetlen. Mindenki túlélte, Chile most ünnepel. Jó lenne, ha mi is büszkék lehetnénk magunkra, de ez még nagyon messze van...
A hétvége? Este Katáékhoz vagyok hivatalos, lesz egy kis sörrentés, mindjárt indulok boltba, veszek valami vinnivalót. A terveim szerint lájtos este lesz, aztán ember tervez...
Amúgy tévé, net, PlayStation, rendrakás. A terv. A többit majd meglátjuk!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, jó hétvégét mindenkinek!
Hétfőn este facebook-on írt rám egy rég látott ismerősöm, beszélgettünk egy keveset. Képzeljétek, azt írta, hogy olvasta a blogot, és irigyel, mert elég eseménydús életem van, a csajos probléma pedig majd megoldódik. Na, én nem látom a fényt az alagút végén, már teljesen szürrealisztikus még elképzelni is, hogy egy nő mellettem van, de ennyiben maradtunk.
Ők pedig párjával második gyermeküket várják, aminél aztán tényleg nincs nagyobb boldogság. Hogy egy kicsit mozgalmas az élet? Hát Istenem... :)
A Barátok közt után pedig kimentem cigizni. A napi utolsóból lett legalább utolsó négy... Kint volt ugyanis az új szomszédcsaj, és tök jól elbeszélgettünk, a világon mindenről... A lakásba visszatérve vettem észre, hogy két órát álltam kint pulcsiban, egy fémrácsnak támaszkodva, de csodák csodája: nem fáztam meg.
A legérdekesebb az volt, amikor elmerültünk a csillagjegyekben. Eszti barátja, csakúgy mint én, bak. Szerinte a bak pasik a végletekig racionálisak, nyugodtak, precízek. A képesek sokáig tökölni egy problémán, amin azt teljesen meg nem oldják. És egy olyan partner kell melléjük, aki "pörög", kirángatja őket ebből a földhözragadtságból, önkéntelenül is irányítja őket az élet sűrűjében.
Nos... Ebből mondjuk van, ami jellemző rám, van, ami egyáltalán nem, de olyan is akad, ami kifelé talán nem mutatkozik meg, de szerintem bennem rejtőzik... :)
A partner meg? Mondom, ezen a téren teljesen vissza vagyok állva egy belenyugvó állapotba, de bizony tudnék sorolni olyan dolgokat, amiket csinálnék, de egyedül minek, párosban lenne az igazi. Mielőtt rosszra gondolna valaki, én például a színházba/moziba járásra gondolok... :)
Kedd: munka után megnéztem a finn-magyar meccset, 2-1-re nyertünk, Dzsudzsáknak a 94. percben szerzett góljával. Nincs hurrá-hangulatom, nem gondolok arra, hogy kijutunk a 2012-es EB-re, de ez a teljesítmény több, mint biztató a jövőre nézve: jó kis csapatunk lehet.
Részben ide kapcsolódik, hogy valamelyik Metropol újságban egy levélíró köszönetet mond annak a szervezetnek, amely hazafias-honvédelmi megemlékezést tartott a Magyarország-San Marino meccs előtt a Puskás Ferenc Stadionban. Szerintem el kell mondani, hogy ez a szervezet bizony nem más, mint gondolkodó, értelmes fiatal focidrukkerek egy csoportja, ők tartották a magasba az aradi tizenhármak portréit. Lehet, hogy én is rosszul használom a fogalmakat, de ez a jó értelemben vett ultra-megmozdulás. Jó lenne, ha nem csak esne szó róluk, amikor balhé van...
Kedd este aztán megérkeztek tesómék, egyiptomi élménybeszámoló lett volna a középpontban, de ez sajnos kicsit változott: volt egy kisebb autóbalesetük, de szerencsére mindenki jól van. :) Egyébként hoztak nekem arab feliratú West-cigit, és egy hűtőmágnes-sörnyitót, hogy még egyszer ne vágjam el a kezem. :D
Szerda: német. Értem jött a tanítvány, előbb tudtunk kezdeni, több mindenre jutott idő. Viszont a befőtt eltette a nagymamát: átvette a srác az irányítást, és ez nem tetszik. De ő fizet, ő a főnök, és persze ő megy jövő pénteken próbanapra osztrák munkahelyre, nem pedig én. Én csak önéletrajzot frissítek....
Csütörtök: fodrászhoz mentem este. Hatra kaptam időpontot, de át lettem téve háromnegyed hétre, mert csúszás volt egy kicsit. Fura volt, még sosem mentem ilyen későn nyiratkozni... :)
Ott volt a kozmetikus csajszi is. Ő persze nem nyúlt hozzám, csak beszélgettünk. Mesélte, hogy 75 ezer forintjában van haja hidrogéneztetése-beültetése. El is ment Tőle a kedvem... :D
Meg utánam jött egy csaj, aki az ETO-nál angol tanár... Hogy mik vannak? :)
Péntek: rövid napot tartottam, délután kettőkor leléptem, 3-ra a Sörkertben voltam, 5-kor kezdődött az ETO-Pápa. Az más kérdés, hogy ismerőseim csak 4-re értek oda, így a Celeb vagyok, ments ki innen! című lélekemelő műsor ismétlését néztem a pultos sráccal sörözés közben. Very romantisch... :) - a celeb szót felvettem a szótárba... :) -
Huh... 0-1, vereség, sorozatban a második hazai meccsen. Egy rémálom volt: kilátástalan, nulla játék, semmi hangulat, szörnyű volt. Kiszámoltam, ez az ötödik év, hogy rendszeresen járok meccsre, de eddig ez a legsötétebb időszak. És hihetetlen, hogy Montpellier után ide jutottunk megint...
Perverz állat vagyok: visszanéztem a meccset tévében. Ott sem volt jobb... :( Oké, sokat tévedett a kárunkra a bíró, a piros lap is elég érdekes körülmények között született, a hazaadás is csak a sporinál volt az, de ez nem mentség: szarok voltunk. Hogy mi lesz a hátralévő meccseken, abba jobb nem bele gondolni...
A meccs legnagyobb jelenete egyébként az volt, amikor a Pápa cseréhez készülődött, bemutatták a 15-ös táblát, erre Dani, a mi 15-ösünk, a mi Völgyi Danink kezdett el lebandukolni a pályáról... :) Hogy nem volt neki gyanús, hogy sárga mezes emberke készül beállni, ő pedig fehérben van? :) Trajkovic rángatta vissza a pályára... Mondjuk aztán Pinyő pár perc múlva leszedte. :)
No, nagyjából ennyi volt a hét. Meg vörös iszap minden mennyiségben. Kis Csernobil- hallom egyre több helyről... És félek, hogy a neheze még hátravan.
A chilei bányászok és megmentőik pedig az emberi teljesítőképesség csúcsait ostromolták ott a mélyben, és itt fent a földön. Hihetetlen. Mindenki túlélte, Chile most ünnepel. Jó lenne, ha mi is büszkék lehetnénk magunkra, de ez még nagyon messze van...
A hétvége? Este Katáékhoz vagyok hivatalos, lesz egy kis sörrentés, mindjárt indulok boltba, veszek valami vinnivalót. A terveim szerint lájtos este lesz, aztán ember tervez...
Amúgy tévé, net, PlayStation, rendrakás. A terv. A többit majd meglátjuk!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, jó hétvégét mindenkinek!
2 megjegyzés:
Önéletrajzot frissítesz?
Khm... Ez így nem ér, ha nem tudom ki kérdezi... :) Amúgy igen, dolgozom/zunk rajta. Néha azt is kell, 2 év után szerintem érdemes beleírogatni ezt-azt.
Megjegyzés küldése