2010. október 11., hétfő

Teljesítményvolumen-korlát

Szombat délután aztán semmit nem csináltam. Vagyis csináltam én mindent, de a fordításnak semmi kedvem nem volt nekilátni. Főztem teát, kávét, virslit, tévéztem, olvastam, PlayStation-öztem, eltelt a délután. Ez utóbbiban egyébként még mindig a Sparta Prahát irányítom a cseh bajnokságban, és ramaty kezdés után immár a 4. helyen állok, mindössze 2 pontra az éllovastól. Hét forduló van hátra, szóval nem reménytelen a helyzet. :)
Este aztán régi hiányosságomat pótolva megnéztem a Remény rabjai című filmet. Vagyis nem teljesen néztem, mert vettem videóra, amit majd felmásolok gépre, ahonnan majd megy DVD-re, ami még két teljes végignézési lehetőséget jelent. De amennyit láttam belőle, elegendő volt, hogy megállapítsam: nagyon szép filmről van szó.
Khm... A film alatt tehát zongoráztam a tévé távkapcsolójával. Aztán egy elég érdekes dologra bukkantam azon a csatornán, ahol este 11-ig motorsportot sugároznak, majd akár egy izgalmas futam befutója helyett elkezdenek felnőtt tartalmat szolgáltatni.
Szóval, egy jól felszerelt kórházi kórterem ágyában ifjú hölgy feküdt egy szál fehérneműben. Minden idegszálával arra koncentrált, hogy állapota gyorsan javuljon, és mit ad Isten, ezt az üvegfalon keresztül meglátta kezelő doktornénije is. Vagy egy ápolónő, ezt nem lehetett egyértelműen megállapítani. Ő persze bement betegéhez, és szem látomást mindent elkövetett, hogy a terápia sikeres legyen. Majd egyfajta paraszolvenciaként viszonzást kapott. No, és a sok "likmájpuszi", meg "itszgúd" közepette egyszer csak az éjjeli szekrényen feltűnt egy echte ungarische, Oscar-díjas Szentkirályi mentes ásványvíz.
Mintegy jelezve ezzel, hogy egy magyar kórházról van szó. A végén kiírták, hogy a felvétel 2009-ben készült, tehát az egészségügyi reformon túl, a teljesítményvolumen-korlátozás tombolása közepette.
Itt tartunk, van még remény! A magyar kórházakban vevők az új módszerekre, és a beteg az első, ez nem lehet kérdés! :)
Na, de félre a tréfával: vasárnap aztán a szokásos ébredezés-kávézás-Nemzeti Sport-beszerzés után nekiültem a fordításnak, 11-kor kezdtem, este fél 6-ra sikerült is befejezni. :)
Utána viszont hulla voltam: fájt a nyakam-hátam-derekam, úgyhogy le kellett dőlnöm, mint valami vénembernek. :)
Majd' elfelejtettem: reggel azért volt egy Forma-1 Japán Nagydíj is. Vettel nyert, és nem volt rossz. Kubica kiesett, mert rejtélyes módon elhagyta egy kerekét, Hamilton nem esett ki, pedig elszállt a kuplungja, de a futam hőse egyértelműen Kobajasi volt. A Sauber japán pilótája egy hajtűkanyarban csinált hülyét mindenkiből, kb. öt embert előzött meg a pálya ugyanazon a pontján, egyszerűen zseniális volt. :)
A hét? Huh, alakulunk-alakulunk. :) Holnap finn-magyar, szerdán német, csütörtök fodrász, pénteken ETO-Pápa, szombaton pedig buli Zeleséknél. :) Azaz minden nap van valami, nincs mód unatkozni. De az Écsre menés a héten nagyon necces, nem hiszem, hogy összejön... :(
No, de mára asszem befejezem, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Nincsenek megjegyzések: