Jaj, de gyorsan telik az idő... Napra pontosan egy évvel ezelőtt indítottam el ezt a blogot... :)Emlékszem, akkortájt két kedves ismerősömmel, Rékával és Szandrával eszméletlen mennyiségű levélváltást folytattunk iwiwen (ez volt, hogy egyszerre megírt két és fél 4000 karakteres üzenetet jelentett..), és akkor valahogy kedvet kaptam az íráshoz... :)
Meg aztán volt valami olyasmi is, hogy Dóriról hetek óta nem hallottam, kölcsönösen nem jelentkeztünk egymásnál, amin nagyon sokat agyaltam, és többek között így foglaltam le fölös energiáimat...
Aztán hál' Istennek Dórival azóta is rendszeresen beszélünk, ez az év megmutatta, hogy bármikor számíthatok rá, és... És bár továbbra is nagyon fontos személy ő az életemben, hosszú idő után elmondhatom, hogy nem ő a - Rapülők után szabadon - "Némber one". De ez már egy másik történet... :)
Az első bejegyzésben nagyjából megfogalmaztam, mik is a "céljaim" ezzel az oldallal. Azt a bizonyos "újságírói vénát" annyira azért nem találtam meg, de a többi nagyjából rendben van... :) Ahogy Szabó Peti barátom írta kommentjében: én-blognak megteszi... :)
Igen, valóban ennyi a célom, se több, se kevesebb. Leírni azokat a dolgokat, amik velem történnek, amik épp aktuálisan érdekelnek. Ahol picit "önző" vagyok, az a sok sport... Mármint azért vagyok önző, mert azok főleg magamnak szánt egyfajta feljegyzések, hogy mi történik éppen kedvenceim környékén. De mivel nem sportoldalt írok, lehetek szubjektív, és kicsit felületes is... :)
Az eddigi posztok között szemezgetve annak örülök, hogy ez a blog egyfajta tükör rólam. Aki többé-kevésbé rendszeresen idetéved, elég pontos képet kaphat arról, hogy én milyen emberke is vagyok. Egy mozgássérült sportrajongó srác, aki néha hülyeségeken gondolkodik, máskor meg szeret viccelődni is... Azt persze egy szóval nem állítom, hogy vicceim jók is... :P
Hogy eléggé "kitárulkozom" a bejegyzésekben? Én azt gondolom, hogy csak így van értelme a dolognak, mert bár arról fogalmam sincs, hogy kik olvasnak, közülük mennyi az ismerős, és mennyi az "idegen", de azt tudom, hogy egy naplót az ember részben magának ír. Na, ez most megint értelmes lett... :)
Ja, és úgy fogom fel ezt a dolgot, hogy azt a bizonyos naplót én elfelejtettem elrakni, és ha valaki idetéved, abba belelapoz... Alapvetően konflikuskerülő ember vagyok, utálok vitatkozni, veszekedni, ezért itt soha nem fogtok olyat olvasni, hogy XY egy köcsög. Az nem lenne túl elegáns dolog... Magamról pedig igyekszem úgy írni, hogy napló-jellege is legyen, meséljek is valamit, de azért ne legyek túl-túl-túl nyitott.
Őszintén szólva tavaly ilyenkor azt hittem, hogy bele fogok unni ebbe a blogololásba. De nem történt meg. :)
Ez a 12 hónap elég eseménydúsra sikeredett - voltak jó, és rossz dolgok is, olvass csak vissza! :)-, de továbbra is vannak ötleteim, amivel még fel szeretném dobni, vannak témák is, amikről még szeretnék írni, szóval egy jó darabig szerintem még "dübörögni fog" a GosziBlog. Jobban, mint a "pannon puma". :P (ja bocs, nem politizálok...) :D
És természetesen köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket iwiwen, személyesen vagy itt kommentben. Ezeket továbbra is várom nagy-nagy szeretettel! :)
Üdv, puszik, pacsik! :)
Meg aztán volt valami olyasmi is, hogy Dóriról hetek óta nem hallottam, kölcsönösen nem jelentkeztünk egymásnál, amin nagyon sokat agyaltam, és többek között így foglaltam le fölös energiáimat...
Aztán hál' Istennek Dórival azóta is rendszeresen beszélünk, ez az év megmutatta, hogy bármikor számíthatok rá, és... És bár továbbra is nagyon fontos személy ő az életemben, hosszú idő után elmondhatom, hogy nem ő a - Rapülők után szabadon - "Némber one". De ez már egy másik történet... :)
Az első bejegyzésben nagyjából megfogalmaztam, mik is a "céljaim" ezzel az oldallal. Azt a bizonyos "újságírói vénát" annyira azért nem találtam meg, de a többi nagyjából rendben van... :) Ahogy Szabó Peti barátom írta kommentjében: én-blognak megteszi... :)
Igen, valóban ennyi a célom, se több, se kevesebb. Leírni azokat a dolgokat, amik velem történnek, amik épp aktuálisan érdekelnek. Ahol picit "önző" vagyok, az a sok sport... Mármint azért vagyok önző, mert azok főleg magamnak szánt egyfajta feljegyzések, hogy mi történik éppen kedvenceim környékén. De mivel nem sportoldalt írok, lehetek szubjektív, és kicsit felületes is... :)
Az eddigi posztok között szemezgetve annak örülök, hogy ez a blog egyfajta tükör rólam. Aki többé-kevésbé rendszeresen idetéved, elég pontos képet kaphat arról, hogy én milyen emberke is vagyok. Egy mozgássérült sportrajongó srác, aki néha hülyeségeken gondolkodik, máskor meg szeret viccelődni is... Azt persze egy szóval nem állítom, hogy vicceim jók is... :P
Hogy eléggé "kitárulkozom" a bejegyzésekben? Én azt gondolom, hogy csak így van értelme a dolognak, mert bár arról fogalmam sincs, hogy kik olvasnak, közülük mennyi az ismerős, és mennyi az "idegen", de azt tudom, hogy egy naplót az ember részben magának ír. Na, ez most megint értelmes lett... :)
Ja, és úgy fogom fel ezt a dolgot, hogy azt a bizonyos naplót én elfelejtettem elrakni, és ha valaki idetéved, abba belelapoz... Alapvetően konflikuskerülő ember vagyok, utálok vitatkozni, veszekedni, ezért itt soha nem fogtok olyat olvasni, hogy XY egy köcsög. Az nem lenne túl elegáns dolog... Magamról pedig igyekszem úgy írni, hogy napló-jellege is legyen, meséljek is valamit, de azért ne legyek túl-túl-túl nyitott.
Őszintén szólva tavaly ilyenkor azt hittem, hogy bele fogok unni ebbe a blogololásba. De nem történt meg. :)
Ez a 12 hónap elég eseménydúsra sikeredett - voltak jó, és rossz dolgok is, olvass csak vissza! :)-, de továbbra is vannak ötleteim, amivel még fel szeretném dobni, vannak témák is, amikről még szeretnék írni, szóval egy jó darabig szerintem még "dübörögni fog" a GosziBlog. Jobban, mint a "pannon puma". :P (ja bocs, nem politizálok...) :D
És természetesen köszönöm mindenkinek a visszajelzéseket iwiwen, személyesen vagy itt kommentben. Ezeket továbbra is várom nagy-nagy szeretettel! :)
Üdv, puszik, pacsik! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése