Mármint valamilyen szempontból fordított bejegyzés. Általában rögtönzött "sportösszefoglalóval" szoktam befejezni posztjaimat, most azzal indítok. De - szerintem - érdemes lesz elolvasni, kicsit más lesz az "aspektus". :)
Szóval... Szombaton a blogbejegyzés megírása után rendeltem egy pizzát, majd a Sörkert felé vettem az irányt. Ott Andrásékkal beszélgettünk, majd indultunk a Stadionba. A Paks ellen játszottunk, ezúttal fordított volt a forgatókönyv. Nem a meccs végén kezdtünk el játszani, hanem gyakorlatilag a meccs elején elintéztük az ellenfelet, aztán pihentünk a végéig. Magyarán: már a 10. percben 2-0-ra vezettünk, a vége 3-1, erőlködés nélkül, még edzőmeccsnek is gyenge volt. És már 2. helyen állunk, amit a szezon előtt nehezen tudtam volna elképzelni... :) Most a válogatott VB-selejtezői miatt egy hét kimarad, aztán jövő pénteken Üllői út, Fradi-ETO! Nekünk ezesetben tévé előtt... :)
Szeretek meccsre járni, ez gondolom nem újdonság. Szeretem magát a sportágat, az ETO-t, ez is teljesen egyértelmű. De ami miatt nem tévében nézem a meccseket, az - barátaimat leszámítva - a nézőtéri "folklór". Hatalmas szövegek hangzanak el, mindig van egy-két emberke, akik végigszövegelik a meccset, és mivel az "alapozás" megtörtént, a jó hangulat garantált. Persze nem árt, ha megy a csapatnak, de néha az is mellékes... :) Ez persze nem tévesztendő össze az idegenbeli túrákkal, ahová tényleg nagyrészt csak az igazi "fanatikusok" járnak. A stadion, a parkoló megtalálása, egy vendéglátóipari egység keresése, majd végig szurkolás-éneklés a meccsen, hatalmas nagy élmény. Legalábbis nekem. :)
És most fedeztem fel, hogy - szerencsére - egyre több lány kíséri el barátját a meccsekre. Tök vicces, amikor "röpködnek a bazmegek", szegény csajszi csak zavartan "néz ki a fejéből", néha egy-egy bátortalan gesztussal próbálja párját csitítani- többnyire eredménytelenül...
Gondolom, ez így elolvasva nem egy nagy sztori, de azért ott helyben jókat nevetgéltünk. Egyébként például András barátomat se nagyon szokta meccs alatt hívni a felesége, nem akarja "kizökkenteni a ritmusból", inkább engem hív. :) Ja, és a lányuk Fanni is "tudja már a leckét": volt rá példa, hogy pont meccs alatt hívott fel, felvettem, és csak annyit mondott: "Ja tényleg, meccsen vagy, majd hívlak!" :) Ja, ez aranyos volt... :)
A meccs után busszal a Dreher Sörözőbe indultam, ahol meccsnéző maratont tartottam. :) Ha már busz... A mérkőzésről hazafelé tartó kissé ittas fiatalok énekeltek, hangoskodtak - öreg sem vagyok, színjózan sem voltam, viszont ezt most kihagytam... A "civil" mármint nem szurkoló utasok meglepően jól bírták a kiképzést. Sőőt legnagyobb meglepetésemre például a "Cigánybűnözés..." kezdetű nóta hallatán sokan elégedetten bólogattak. :) Egyébként meg valaki leszálláskor megnyomta a vészcsengőt, és percekig álltunk, mert a motor "blokkolt". Vagy csak a sofőr szívatott...
Dreher... Fura, abszolút szocreál hely, egy nagy-nagy plazmatévével. Sorrendben az Újpest-Fradi, a Magyarország-Arab Emírségek meccset, és a Barca-derbi elejét néztem meg ott. Az Újpest legyőzte a Fradit - az ETO így is előzte a lilákat -, az U20-as válogatottunk nyert 2-0-ra, a VB-n pedig csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe. A Barca is nyert, így abszolút pozitív a mérleg.
Ez a kocsma egyébként kellemes, de nem egy elit hely. Egy csomó idősebb emberke is volt ott, papa lejött meccset nézni, mama elkísérte, megittak egy-egy sört/bort, és elbeszélgettek. Az egyik néni odakéredzkedett az asztalomhoz, és olyan kedvesen mondta, hogy a "párja" is mindjárt jön... Nem tudom, de olyan jó volt hallgatni őket, szeretnék így megöregedni...
A buli ezúttal elmaradt - elvileg majd jövő héten megyünk -, így hazaindultam. Na, ez is olyan "gáborkásra" sikeredett. Kb. 10 perce vártam a buszt, meguntam, rágyújtottam volna... Az övtáskámban matattam cigiért, addig pedig mindenféle lassítás, vagy megállás nélkül elment a 14-es... Nem volt kedvem várni, így hívtam egy taxit.
Reggel keltemF1-et nézni, Vettel nyert, de nem volt valami izgalmas futam... Aztán irány a vasútállomás, nem utaztam, csak vettem egy Nemzeti Sportot. Majd elindultam Katáékhoz, beszélgettünk, levittük Sityut, barátja jugoszláv farkasölőjét sétálni, majd az Alpesi felé vettük az irányt, ahová már Roland is csatlakozott.
Gyorsan eltelt az idő, bőven 9 után értem haza. Anyu itt aludt Győrben, dumáltunk, hozott sok-sok kaját, filmet néztünk, majd nyugovóra tértünk...
A mai nap? Utálom a hétfőket... De ahhoz képest egész jól telt. És már izomlázam sincs, pedig est e még alig bírtam menni, úgy fájt a lábam... Azért valamelyest megnyugodtam... :)
Ja, és hogy miért szeretek védeni? Hatalmas élmény, tényleg imádom... A lényeget pedig kiválóan összefoglalta Santiago Canizares, a spanyol válogatott egykori kapusa, aki pályafutása során többek között a Real Madrid és a Valencia csapatának hálóját is őrizte...
"Ha felveszed a kesztyűt...te is tudod hogy hamarosan eljön az a pillanat, amikor nem hallod majd a felugró tömeg üvöltését, amikor a világból számodra csak a kapud felé száguldó labda létezik....amikor csak AKARATOD és a TUDÁSOD számít."
Jó-jó, a "nagy tömeg" kitétel természetesen rám nem érvényes, de a többi nagyon "ül". :)
Szóval... Szombaton a blogbejegyzés megírása után rendeltem egy pizzát, majd a Sörkert felé vettem az irányt. Ott Andrásékkal beszélgettünk, majd indultunk a Stadionba. A Paks ellen játszottunk, ezúttal fordított volt a forgatókönyv. Nem a meccs végén kezdtünk el játszani, hanem gyakorlatilag a meccs elején elintéztük az ellenfelet, aztán pihentünk a végéig. Magyarán: már a 10. percben 2-0-ra vezettünk, a vége 3-1, erőlködés nélkül, még edzőmeccsnek is gyenge volt. És már 2. helyen állunk, amit a szezon előtt nehezen tudtam volna elképzelni... :) Most a válogatott VB-selejtezői miatt egy hét kimarad, aztán jövő pénteken Üllői út, Fradi-ETO! Nekünk ezesetben tévé előtt... :)
Szeretek meccsre járni, ez gondolom nem újdonság. Szeretem magát a sportágat, az ETO-t, ez is teljesen egyértelmű. De ami miatt nem tévében nézem a meccseket, az - barátaimat leszámítva - a nézőtéri "folklór". Hatalmas szövegek hangzanak el, mindig van egy-két emberke, akik végigszövegelik a meccset, és mivel az "alapozás" megtörtént, a jó hangulat garantált. Persze nem árt, ha megy a csapatnak, de néha az is mellékes... :) Ez persze nem tévesztendő össze az idegenbeli túrákkal, ahová tényleg nagyrészt csak az igazi "fanatikusok" járnak. A stadion, a parkoló megtalálása, egy vendéglátóipari egység keresése, majd végig szurkolás-éneklés a meccsen, hatalmas nagy élmény. Legalábbis nekem. :)
És most fedeztem fel, hogy - szerencsére - egyre több lány kíséri el barátját a meccsekre. Tök vicces, amikor "röpködnek a bazmegek", szegény csajszi csak zavartan "néz ki a fejéből", néha egy-egy bátortalan gesztussal próbálja párját csitítani- többnyire eredménytelenül...
Gondolom, ez így elolvasva nem egy nagy sztori, de azért ott helyben jókat nevetgéltünk. Egyébként például András barátomat se nagyon szokta meccs alatt hívni a felesége, nem akarja "kizökkenteni a ritmusból", inkább engem hív. :) Ja, és a lányuk Fanni is "tudja már a leckét": volt rá példa, hogy pont meccs alatt hívott fel, felvettem, és csak annyit mondott: "Ja tényleg, meccsen vagy, majd hívlak!" :) Ja, ez aranyos volt... :)
A meccs után busszal a Dreher Sörözőbe indultam, ahol meccsnéző maratont tartottam. :) Ha már busz... A mérkőzésről hazafelé tartó kissé ittas fiatalok énekeltek, hangoskodtak - öreg sem vagyok, színjózan sem voltam, viszont ezt most kihagytam... A "civil" mármint nem szurkoló utasok meglepően jól bírták a kiképzést. Sőőt legnagyobb meglepetésemre például a "Cigánybűnözés..." kezdetű nóta hallatán sokan elégedetten bólogattak. :) Egyébként meg valaki leszálláskor megnyomta a vészcsengőt, és percekig álltunk, mert a motor "blokkolt". Vagy csak a sofőr szívatott...
Dreher... Fura, abszolút szocreál hely, egy nagy-nagy plazmatévével. Sorrendben az Újpest-Fradi, a Magyarország-Arab Emírségek meccset, és a Barca-derbi elejét néztem meg ott. Az Újpest legyőzte a Fradit - az ETO így is előzte a lilákat -, az U20-as válogatottunk nyert 2-0-ra, a VB-n pedig csoportelsőként jutott a nyolcaddöntőbe. A Barca is nyert, így abszolút pozitív a mérleg.
Ez a kocsma egyébként kellemes, de nem egy elit hely. Egy csomó idősebb emberke is volt ott, papa lejött meccset nézni, mama elkísérte, megittak egy-egy sört/bort, és elbeszélgettek. Az egyik néni odakéredzkedett az asztalomhoz, és olyan kedvesen mondta, hogy a "párja" is mindjárt jön... Nem tudom, de olyan jó volt hallgatni őket, szeretnék így megöregedni...
A buli ezúttal elmaradt - elvileg majd jövő héten megyünk -, így hazaindultam. Na, ez is olyan "gáborkásra" sikeredett. Kb. 10 perce vártam a buszt, meguntam, rágyújtottam volna... Az övtáskámban matattam cigiért, addig pedig mindenféle lassítás, vagy megállás nélkül elment a 14-es... Nem volt kedvem várni, így hívtam egy taxit.
Reggel keltemF1-et nézni, Vettel nyert, de nem volt valami izgalmas futam... Aztán irány a vasútállomás, nem utaztam, csak vettem egy Nemzeti Sportot. Majd elindultam Katáékhoz, beszélgettünk, levittük Sityut, barátja jugoszláv farkasölőjét sétálni, majd az Alpesi felé vettük az irányt, ahová már Roland is csatlakozott.
Gyorsan eltelt az idő, bőven 9 után értem haza. Anyu itt aludt Győrben, dumáltunk, hozott sok-sok kaját, filmet néztünk, majd nyugovóra tértünk...
A mai nap? Utálom a hétfőket... De ahhoz képest egész jól telt. És már izomlázam sincs, pedig est e még alig bírtam menni, úgy fájt a lábam... Azért valamelyest megnyugodtam... :)
Ja, és hogy miért szeretek védeni? Hatalmas élmény, tényleg imádom... A lényeget pedig kiválóan összefoglalta Santiago Canizares, a spanyol válogatott egykori kapusa, aki pályafutása során többek között a Real Madrid és a Valencia csapatának hálóját is őrizte...
"Ha felveszed a kesztyűt...te is tudod hogy hamarosan eljön az a pillanat, amikor nem hallod majd a felugró tömeg üvöltését, amikor a világból számodra csak a kapud felé száguldó labda létezik....amikor csak AKARATOD és a TUDÁSOD számít."
Jó-jó, a "nagy tömeg" kitétel természetesen rám nem érvényes, de a többi nagyon "ül". :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése