Zsoltika

Először is rendhagyó módon egy virtuális kalapemelést küldenék - magamnak. Mert bizony kedden én nagyon fáradt voltam, és abban az állapotban kibuszozni Anyuhoz, megírni egy tök értelmes blogbejegyzést... Le a kalappal, na... :)

Szóval délután teljesen tompán pihengettem, olvastam, tévéztem, aztán unaloműzésképpen ágyneműt cseréltem, tojást főztem, és mosogattam. Két dolog: képtelen vagyok normálisan tojást pucolni. A héjjal együtt lejön a tojás kb. egyharmada... :/ És paplanhuzat-cseréléskor meg mindig röhögök kínomban. Kifordít, belebújik, megkeresi a paplan sarkait, nem találja, visszamászik, újra megkeresi... Mint valami tornagyakorlat... :)
Tesóm bezzeg a kórházi munka miatt rutinos: még anno a koleszban volt, hogy durván három perc alatt kicserélte nekem az egészet. Bizony, nekem ilyen rendes bátyám van... :P
Este kilenckor már aludtam, és tegnap reggel valamivel 8 után keltem fel.
Tegnap lementem újságért, aztán játszottam. PlayStation, hoki. Az ukránok jó úton haladtak a visszavágás felé, 3-1-re vezettek Kanada ellen. De ekkor szerencsére megtaláltam azt a billentyűkombinációt, mellyel nézőtéri rendbontást generálok, és félbeszakadt a meccs. :D Na jó, nem: Dóri rámírt MSN-en, így kikapcsoltam a játékot. :D (zur Info: a meccsen ép holtidő volt, és azért néztem a számítógépre. És Dóri MSN-ablaka fekete, ezért tudtam, hogy ő ír...)
Utána meg kaja, Szomszédok, játék.
Este meg Nikivel találkoztunk az Árkádban, kaja, aztán Segafredo. Jól eltelt az idő, negyed 9 után jöttünk el...
És olyan könyveket kaptam a Jézuskájától... Egyrészt Esti showder-kalendáriumot, amiről azt sem tudtam, hogy létezik. Nagyon jó, négy év Fábry-monológjaiból van benne válogatás. És az a faszi nem normális... :D Meg még egy könyv: A Forma-1 történetének 50 legnagyobb botránya. Hm... Az F1-et nem a balesetek, és balhék miatt figyelem, de ez a könyv tényleg tök érdekes, és van benne jó pár dolog, ami még nekem is újdonság. És ez ritka dolog ám! Jaj, a nagyképű fajtámat... :)
Este lefekvéshez készülődve aztán véletlenül felhívtam Nikit... Némítás közben félrekalimpáltam, és felhívtam a listából... Biztos nagyon örült nekem... :)
Meg tegnap volt Debrecenben a kézilabda gála. Nem néztem, majd ha ismétlik, azért belelesek. A 2000-es olimpia magyar-dán női döntőjének rendezték meg a visszavágóját. Jaj, az a meccs... Máig sírni tudnék, ha eszembe jut... :/
Ha már könyvek, és olimpia: a Katától kapott ETO-könyvben megemlítik a Rába ETO akkor még létező tornaszakosztályának ifjú tehetségét, a sokra hivatott, akkor 14 éves Borkai Zsoltot. Ő később ugye Szöulban '88-ban lólengésben olimpiai bajnok lett. Én hallgattam a rádióban 7 éves fejjel. Erre tisztán emlékszem. Jaj, ez annyira vicces: lólengés RÁDIÓBAN! :D "Ilyen forgás-olyan forgás-gyönyörű-leérkezik..." Komoly...
A kis Zsoltika aztán később iskolaigazgató lett, ma pedig politikus. A Fidesz színeiben Győr város polgármestere, emellett országgyűlési képviselő, és legújabban a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke is. Emberileg semmi bajom vele, de ennek az álláshalmozásnak nem vagyok híve, nehezen hihető, hogy mindegyik munkájában megfelelően helyt tud állni. De pénz az jön...
Khm... Ezt az utolsó bekezdést tessék figyelmen kívül hagyni. Nincs itt. Ezzel a véleményemmel nem értek egyet. Az okosok szerint januártól cenzúra, meg médiadiktatúra lesz, és akkor jaj nekem, végem lesz, mint a botnak... Visszamenőleg is.
Holnap szilveszter. Csollány. Ja, nem, neki csak névnapja lesz. Még nem tudom, hol leszek. Nem igazán áramolnak az infók. Még a végén tényleg itthon (vagy épp otthon) tévé előtt.
Majd kiderül.
Elmesélem.
Ha már nem jelentkeznék, akkor Boldog Új Évet mindenkinek, holnapra meg jó bulizást! Persze ha jelentkezek még az idén, akkor is... :)
Ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Előszilveszter

Pont tegnap nézegettem, hogy milyen sokat posztoltam tavaly ilyenkor: két ünnep között szinte minden nap... Most ilyesmit azért nem ígérek, de most mindenesetre írok! :)
Szóval. Tegnap azért lett egy kis sikerélmény hokiban. Kanadával 4-1-re vertem Ukrajnát, majd ugyancsak a juharlevelesekkel büntetőkkel a dánokat. Ez utóbbi főleg nagy élmény, mert nagyon izgalmas volt, a végén pedig a kapus szeme közé céloztam a mindent eldöntő büntetőt... :)
Este aztán Kutyával, Andrással és Baluval elmentünk egyet a Hollóba iddogálni- szilveszter helyett. Szegény pultos csaj igen stresszes volt, először egy társaság lelépett fizetés nélkül, de meglettek, majd valaki 10 forint visszajárón (!!!) szarakodott. Velünk nem volt gond: jó vendég módjára ittunk, és fizettünk is.
Volt ott minden: "telefonszerelés" - nem tudtam használni a Bluetooth-ot - törölni kellett a listából-; Balu mp3-lejátszójának titkára kellett volna rájönni: minden számból csak az első tíz másodpercet játssza le... Ezt sajna nem sikerült orvosolni.
És volt lelki élet is. A mondat, amivel ki lehet engem űzni a világból. Igen: keressek magamnak mozgássérült csajt. Nem keresek. Akiket ismerek, barátilag tök jó fejek, de egyszerűen társként nem tudnám elképzelni egyiküket sem. Ha pedig egy ép csajt nem "érdemlek meg", akkor maradok inkább egyedül. Harminc éve bírom, a hátra lévő 10-20-30 évet is kibírom így... Egyébként teljesen építő jellegű, baráti beszélgetés volt, semmi baszogatás, csak zrika, de az ment ezerrel... :)
És ott volt a Hollóban Valentin kolléga is. Kapcsolatunk továbbra sem lépte át a köszönőviszony lélektani küszöbét, de egy poháremelős-biccentéssel azért ittunk egymás egészségére.
Mivel "idegállapotban voltam", itthon még két sört megittam a konyhában, persze nyitott ablaknál, hogy tudjak cigizni. És most nem csak másnapos voltam, hanem még jobban meg is fáztam... :/
És elhagytam a szemüvegemet: az ágyam és a fotel között találtam meg. Ilyen csak Bükön szokott előfordulni... Apropó Bük: lehet, hogy februárban megyünk pótszilveszterezni! :D
Jaj, de régen ittam... Jaj, de elszoktam tőle... Jaj de nem fogok inni soha többé... Egészen péntekig! :P
Miután életet leheltem magamba, elmentem Anyuhoz a munkahelyére, jó gyermek módjára vittem neki ebédet. Aztán hazajöttem. Szomszédok, meg blog.
Most cigi, aztán hoki. Mármint NHL 2K11. Aztán mára ennyi is az aktivitás, este tévé, olvasás, alszás, net. Meg kell lesni a VV-összefoglalót. Lemaradtam a kiválasztásról... :( :)
Holnap lehet megnézem a cipőt valahol, meg Nikivel megejtjük a szokásos karácsonyi találkánkat.
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Levelet Júliának

A csütörtök aztán elég viccesen folytatódott. Útban hazafelé még betértem egyet a Hollóba, kávézni-kólázni. És olvasni. Szütyiőt. Ami hát kurva jó. Ha egy finom étel eteti, egy jó bor itatja, akkor ez a könyv olvastatja magát. Fantasztikus, ajánlom mindenkinek. Elég viccesen néztem ki egy kocsma bokszában egyedül, mégis a röhögéstől szakadva. Nem sokon múlott, hogy lekéssem a buszt. A könyvet sajna olyan másfél óra alatt ki lehet olvasni, de az a másfél óra tömör gyönyör. :)

Otthon aztán az ilyenkor szokásos programok voltak, úgy mint Showder Klub, ETO TV DVD-re másolása, TIR-ek kiírása. Meg beszélgetés Anyuval, tévé, relax...
Péntek... Mondanám, hogy fát díszítettünk, de igazándiból Anyu díszítette, én meg néztem, és szóval tartottam. Ajándékozás még nem volt, az első ételmérgezésen viszont túlestem. Persze nem a minőséggel, hanem a mennyiséggel voltak gondok. :)
És alacsonyan szálltak a karácsonyi SMS-ek. Jártál már úgy, hogy valaki boldog karácsonyt kíván neked és családodnak, Te meg arra gondolsz, hogy milyen jó is lenne, ha az illetővel majd egyszer együtt vadásznátok az ajándékokat a fa alatt? Vagy az a bizonyos "és családodnak" egyszer a Ti családotok lenne? Nem? őőőő én sem... Csak eszembe jutott! :$ :)
Más: nem szeretem valakitől elkérni egy harmadik fél telefonszámát, de most kivételt tettem: Luitól elkértem Vera számát, hogy kívánhassak neki boldog ünnepet. Ő pedig aztán felhívott. Az első idei ajándék! :)
Aztán mozimaraton, első fejezet: Igazából szerelem, és Szívrablók. Előbbinek már többször nekikezdtem, de nem néztem végig, mert elvesztettem a fonalat. Ki kinek a kije, és hogy kerül a képbe? Most végignéztem, és tetszett... :) Utóbbi pedig egy átlagos francia film, de hatalmas nagy pozitívuma, hogy Monte Carlóban is játszódik! :)
Szombaton aztán megérkeztek tesómék. Nagy kajálás kettő, sok-sok beszélgetés, ajándékozás... Kaptam egy zöld-fehér adidas pólót - vajon miért? :) -, Anyutól pedig egy cipő-bónuszt, azaz a következő cipőmet fizeti. :)
Este pedig folytattuk a mozimaratont: Levelek Júliának, Sakáltanya, Buliszerviz.
Nemrég láttam egy riportot valamelyik német csatornán, hogy lehet írni Veronába levelet Júliának, amit egy önkéntes csoport tagjai megválaszolnak. És a film erről szól: egy amerikai lány egy majd' ötven éves levelet válaszol meg, majd megjelenik a levél küldőjének unokája, meg a néni is, és megkeresik a rég vágyott olasz urat. A vége persze totális happy end, az öregek is egymásra találnak, és persze az unoka is beleszeret az amerikai leányzóba, döcögős kezdet után.
Bármennyire csajos dolog, én még írnék is levelet Júliának. De hová kell? És hogy kell megcímezni? "Julia, Verona, Italia", oszt' szevasz? :) Komolyan mondom, ennek utánanézek! :)
Sakáltanya, Buliszerviz no comment, nagy kedvencek, bármikor jöhetnek! :)
És a Való Világot is meglestük. Szegény Anikó nem kapott otthonról senkitől karácsonyi ajándékot. Ettől elég depis lett, iszogatott, majd szerelmet valott a Béci gyereknek. Akinek persze kint van barátnője. A srác így megköszönte az érzelemkitörést, egy "Aranyos vagy!"-gyal reagálva le a helyzetet. Anikó válasza nagyon ütött: "Leszarom. Mit érek vele!". Ennyi. Ebben minden benne van.
Tegnap reggel meg hallottam néminemű népi bölcseletet. Átjött szomszéd Pista bácsi faterhoz névnapi-karácsonyi koccintásra. Én persze "Kellemes Karácsonyt"-kívántam neki- ami így tényleg hülyén hangzik, mire ő: "Gábor! A magömlés kellemes, a karácsony boldog!" . Már nem fogom eltéveszteni! :)
Aztán tesómék indultak tovább sógornőmékhez. - na, ezt megint szépen megmondtam... :) És ekkor történt egy elég fura-érdekes-hátborzongató dolog. Editék elindultak kocsival, Buksi kutyánk szokása szerint kikísérte őket- mármint az autót. Majd amikor jött vissza, üvöltött, mint a fába szorult féreg... Tesómék persze mondták, hogy nem ért a kocsihoz, én sem láttam rajta sérülést. És a kutya még mindig vonyítva, határozott léptekkel bement a lakásba. Ami neki persze tilos. De most mindenkinek le volt esve az álla, így hagytuk. Buksi meg leheveredett, és sírt... Nem tudok másra gondolni, tetszett neki, hogy így együtt volt a család, és megviselte, hogy kezdünk szétszéledni...
Jó, lehet, hogy ez így hülyén hangzik, de akkor is... Egyébként napközben többször feltápászkodott az ablakpárkányra, és onnan nézett minket... :)
Délután aztán én is visszajöttem Győrbe. Buksiba addigra visszatért az élet, de azért nem volt túl lelkes, amikor elkísért a kapuig.
Tegnap pakolás, meg döglés volt már csak a napirenden.
Ma meg már fél 6-kor néztem ki a fejemből... :/
Játszottam is egy Fehéroroszország-Pittburgh Penguins hokimeccset. Tutira mentem, a biztos győzelem reményében. Persze, hogy az NHL-csapattal voltam. És persze, hogy kikaptam 3-1-re. Aztán lementem fodrászhoz. Most meg sapkában ücsörgök, fázik a fejem... :)
A héten lesz még Écsre menés, meg utókarácsony, meg előszilveszter, meg szilveszter... Szóval nem lesz unalom... Majd még mesélek! ;)
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Csütörtököt mondtam

Mármint abban az értelemben, hogy mégis tegnap dolgoztam utoljára, így mától, csütörtöktől kezdtem meg a szabimat. A vége már tényleg nagyon lassan telt le, nem nagyon bírtam volna ki még a mai napot is melóban. Kezdés január 5-én.
---
Na szóval. Csaba nyerte az X-faktort, ezzel valószínűleg senkinek nem mondtam újdonságot! :) A szombati-vasárnapi tévéshow nagyon tetszett, sőt ha már a Fókuszt szidni szoktam: hétfőn nagyon hangulatos kis összefoglalót sugároztak. :) Senkinek nem szurkoltam, de jó volt nézni, hogy egyes emberkéket hogy elragadta a hév, ahogy kedvencüket biztatták facebook-on, meg itt-ott.
A ValóVilágban pedig megvan az első kizárás (Zsuzsi), és az első kieső (Leonidasz). A kizárás kapcsán azt hittem, hogy a plusz egy főt akarják vele kompenzálni, ennek viszont ellentmond, hogy ma újabb beszavazás lesz. Emberek? Olit sokan utálják, szerintem baromi jól taktikázik. Laci is szimpatikus, persze a prímet az Anikó-Zsófi-Gigi hármas viszi. Nem is tudom, miért... :D
---
Kapunk januárban 13. havi fizut. Ez amennyire váratlan, annyira jó hír! :) A gond vele annyi, hogy már össze is állt a bevásárlólistám.... :)
Íme:
- mp3-lejátszó (már említettem, kezd betelni a régi, nem nagyon tudok róla mit törölni, de nagyon kell, mert ez nekem kvázi 'segédeszköz' a napi séták során...)
- fényképezőgép (tesómét használtam, de az már náluk van, telefonnal nem tudok jó képeket csinálni... De ez a sokadik a listán, megvagyok nélküle valóban...)
- lakásba egy-két kiegészítő (tényleg csak apróságok, ez bele fog férni...)
- ruhatár-frissítés (egy-két új cucc nem ártana)
- ETO-mez (hát igen, ez több, mint egyszerű ruhadarab...:D Puma-mezem még nincs, tavaszra, amikor már rajta lesz a reménybeni új szponzor, be kéne ruházni egyre...:) )
(...)
Persze ezek közül nem lesz meg minden, kombinálni kell majd valahogy. Megoldom. :)
---
Kollégám apa lett. Az egyik legszebb dolog a világon, ezúton is szeretettel gratulálok neki. :) Beszélgettünk, és az mondta, hogy ha oda kerülök, jusson eszembe, hogy nem érdemes saját dokit fogadni. Nos... Elég messze van, amíg én 'oda kerülök', másrészről ez teljesen leendő gyermekem leendő anyjának döntése. Ha akar dokit lesz, ha nem akar, nem lesz... Ez szerintem ilyen... :)
---
Nem emlékszem, mit csináltam hétfő délután... :/ Nem, nem ittam! :D
Kedden Zsófival találkoztam az Árkádban, előtte még meló volt. No, meg Eszti kollegina tiramisuja, ami annyira finom volt, hogy öt nyelven beszélt volna. De nem beszélgettünk, hamar elfogyasztottam a nekem jutó részt. :)
Zsófi... Segafredo, nagy-nagy beszélgetés, gyorsan telő órák, nagy nevetgélések, meg valamennyi komolyság. Nagyon jó volt.
---
Aztán tegnap is találkám volt, Katával plázáztunk. Végre sikerült megvennem Kiss Ádám Szütyiő című könyvét. :) Néhol pöttyet fárasztó, de alapvetően nem okoz csalódást, nagyon jó olvasmány. :) Én már a pénztári sorbanállásnál beleolvastam, és nevetgéltem. Az emberek meg rajtam... :D
Katától pedig egy igazi könyvritkaságot, egy kincset kaptam: a Rába ETO 75. születésnapjára kiadott, azaz 1979-ben megjelent könyvet a családi archívumból! Annyira nem volt meglepetés, mert már említette, hogy nekem fogja adni, de nagyon-nagyon örültem neki, és hihetetlenül érdekes dolgok vannak benne. Például akkor volt új a stadion. Igen, ami már nincs, és aminek helyén áll a még újabb! :)
Katával dumáltunk pár órát, aztán hazadobtak, aztán itthon tévéztem, játszottam. De ez már nem újdonság! :)
---
Ma még egy-két dolgot beszereztem karácsonyra, meg gyógyszertár, meg stb. Még pakolászok, zenéket válogatok, aztán megyek Écsre. Hétfő reggelre van időpontom a fodrászhoz, azaz vagy akkor, vagy vasárnap este jövök vissza.
---
Így aztán tényleg nem maradt más hátra, mit hogy Szeretetteljes, Boldog, Békés Karácsonyt kívánjak minden kedves rendszeres és rendszertelen, ismerős és ismeretlen Olvasómnak! :)

Műsorváltozás

Bakker... Pénteken melóban olyan voltam, mint egy kisgyerek! :)
Történt ugyanis, hogy Pista kollégámtól és Barátomtól - :P :) - kaptam két régóta vágyott játékot PS2-re, és egész nap tűkön ültem, hogy teljen már le a munkaidő, és húzhassak haza játszani... :)
Egy munkatársnőmnek és a Kisalföld Volánnak hála rekordgyorsasággal, kb. fél 3-ra itthon voltam, ültem is be a PlayStation elé. :)
Aztán jött hozzám tesóm sógora, németül írtunk motivációs levelet, a végén pedig játszottunk. :)
Este tévé, a Barátok közt után pedig ismét játék! :D
Anyu bent aludt, elterveztünk, ahogy írtam is, hogy szombaton szétnézünk az Árkádban. De a hó keresztülhúzta számításainkat: Anyu inkább hazament Écsre.
Én pedig maradtam, és ha olcsó poénnal kívánnék élni, azt írnám, hogy utána egész nap hokiztam. :) Nyugi, senkit nem óhajtok a szexuális életemmel - haha :) - terhelni, a két játék közül az egyik jégkorong, a másik pedig kosárlabda. :P
És én inkább kosaraztam. Érdekes, izgalmas játék, csak az a gond, hogy a büntetődobás trükkjére képtelen vagyok rájönni. Volt olyan meccs, hogy - ahogy mondani szokás - "mezőnyben egyenrangú ellenfél" voltam, aztán mégis kikaptam vagy harminc ponttal.
Jaja, aztán húsz büntetőből bedobtam vagy hármat... :/
Edzés üzemmódban aztán egész jó volt, meccsen meg persze újra fostalicska...

Néha szünetet kellett tartani, hogy lehiggadjak. Már nem csinálhatom azt, amit tizenegykét éves koromban, hogy a Sega MasterSystem nevű "konzolon" kikaptam egy játékban, földre rántottam a gépet, ugráltam rajta, és/vagy a joystick-kal kezdtem csapkodni... Vadállat! :D
Volt egy kis alvás is, meg tévé: X-faktor. Tök örülök, hogy nem vagyok fan... :) Így teljesen semlegesen tudom nézni, de tény, vannak nagyon szép produkciók vannak...
Ami ledöbbent: ismerőseim között olvastam facebookon, hogy Tolvai Reni (Megasztár) "román", az X-faktoros Nikolas pedig "szlovák"... Nem ismerem őket közelebbről, lehet, hogy annak vallják magukat.
De kötve hiszem. És anélkül, hogy magyarkodnék: ennyire foghatatlan fogalom a "határon túli magyar" kifejezés? Jó-jó, nekem voltak felvidéki osztálytársaim, így viszonylag korán megértettem ezeket a dolgokat, de akkor is furcsa ez nekem egy kicsit... Rúzsa Magdiról nem hallottam, hogy "lejugózták" volna, pedig ő példának okáért vajdasági...
Na mindegy... Ha rossz nyomon vagyok, javítsatok ki! :)
Ma aztán pótoltam az Árkád-látogatást. Rengetegen voltak, de most senkire és semmire nem akadtam ki... :) Mondjuk picit magamra igen, mert nem vagyok egy jó ajándékvásárló, és nem nagyon voltak ötleteim... De a végére szerintem elég ügyes voltam.
Jaj: ezúton köszönet a Saturnos biztonsági őr bácsinak, aki beengedett hátizsákkal, mert betelt az összes csomagmegőrző. Sőt kifelé még intett is. :)
Meg akartam lepni magam Kiss Ádám könyvével, de mindenhol elfogyott... Ez jó jel, ezek szerint jó a könyv... :D
Mint ahogy az Üvegtigris 3 is jó kritikákat kap.
Könyv helyett Segafredoztam egyet. Meg olyan fincsi péksütit vettem az Aranycipóban, hogy csak na... :)
Annyira jó - vagy éppen rossz? - volt látni a sok fiatal párt, ahogy mászkáltak, nézelődtek, nevetgéltek... És annyira hihetetlenül távolinak tűnik ez a "hétköznapi boldogság"...
Ma - nem fogjátok elhinni... :) - kosarazok, meg X-faktor.
Jövő héten csütörtökig dolgozom. Még egy-két emberkével találkozom így az ünnepek előtt, aztán pénteken majd go Écs.
Szerdára bejelentkezett a pénzügyi tanácsadó srác, aki a hitelt segített intézni. A magánnyugdíj-pénztárak helyzetértől szeretne tájékoztatni. Igen ám, de én attól félek, hogy valamire rá is akar beszélni... Azt meg annyira nem szeretném. Lehet, hogy lemondom.
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Család és karrier

A héten valamelyik nap feltettem facebookon üzenőfalra a Humanitásban megjelent interjú beszkennelt változatát.
Nem dicsekvésből, kivagyiságból vagy ilyesmi. Egyszerűen meg szerettem volna mutatni, hogy ilyen is készült velem, meg aztán azért egy-két dolgot megtudhat belőle rólam az arra tévedő régen látott ismerős. Még akkor is, ha tudom, hogy nem tökéletes a cikk. Nagyképűség nélkül állítom, én jobbat írtam volna. És nem csak magamról! :D
Mert az írás szerintem hagy némi kívánnivalót maga után, és ezt itt ki is fejtettem már bővebben, de most a képhez nem linkeltem be, nem akartam ingyenreklámot a blognak... :P
Meglepően sokan lájkolták a cikket, írtak hozzá kommentárt. Aminek persze nagyon örültem, jól esett, örülök, hogy sok embernek tetszett a kis szösszenet! :)
Aztán furcsa módon szintén ezen a héten kaptam egy e-mailt egykori sulimból, a pesti Mozgásjavító Általános Iskola és Diákotthon igazgatójától.
A nyári találkozó után most egy kérdőívet kaptunk, amiben a suli óta eltelt éveinkre kíváncsiak. Háát, mit ne mondjak, tanulságos volt a kitöltés...
Az első rész: iskola, munkahely. Minden elkezdett iskolámat befejeztem, továbbtanultam, levizsgáztam, "többedik" munkahelyemen harmadik éve dolgozom, főállásban, teljes munkaidőben, szóval ez a rész teljesen okés, pozitív.
A második rész? Család... Nincs feleség, nincs élettárs, nincs barátnő, nincs gyerek. Nulla. Vagyis inkább mínusz...
No, de mindegy... Váratlanul, de jól eső érzéssel fogadtam, hogy volt iskolánkból így érdeklődnek utánunk...
---
Ismét "csajoztunk" munkatársaimmal. Egyik kollégám ismételten megjegyezte, hogy lejjebb kéne adnom az igényeimből. Ez nem újdonság, az viszont igen, hogy hozzátette: "kicsit lejjebb tarolhatnál, mert a személyiséged megvan hozzá, és hidd el, nem a külső számít".
Hoppácska. Kicsit lejjebb? Mi az a lejjebb lévő szint? Hol kezdődik? Meddig tart? Honnan tudom, hogy egy adott lánnyal egy szinten vagyok? És mi dönti el?
Jó, ezek persze csupán költői kérdések, de azért leírtam őket. Ha már így belelendültem. :)
És azt én teljesen kizártnak tartom, hogy a nők kapcsán bármilyen összefüggésben, bármilyen szinten tarolnék... Ez elég abszurd kijelentés...
---
Két botrányos meccsen vagyunk túl a kézilabda EB-n, vereség a hollandoktól, és biztató kezdés után a svédektől is. Morális válság, nulla akarat, szánalom a köbön.
És a hírek szerint igaz a győri urban legend... De ez titkos dolog, nem kürtölhetem csak úgy világgá...
Most a csajok a 9-10. helyen végeztek. Vagy játszanak is érte? Fogalmam sincs... De nem is nagyon érthető...
Az ETO focistái kapcsán is vannak híreim.
Egyrészt a Sztár Sport a kézis csajok helyett véletlenül focistáinkat írta be az év csapatainak listájára. Azért veretes névsor, nem? :
Magyar úszóválogatott, MKB Veszprém, DVSC-TEVA, Női kajakválogatott, Győri ETO FC
Azért ez így odabasz elég rendesen... Még a Loki csak-csak, de nem... No de mi? Hahaha... :)
Amúgy lehet, új edzőnk lesz, meg az Audi által nyújtott támogatás összegét is hallani, de várjuk csak meg a hivatalos bejelentéseket! :)
---
Legalábbis necces dolog a kormány magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos tervezete. Nem fair, és - Uram bocsá' - nem európai döntés. De kérdem én: a harcos érdekvédőket hol lehetett keresni, amikor pénztárat akartam váltani? Amikor egyenleget akartam kérni? Amikor az érdekelt, hogy miért kell egy hónap diákmunka miatt, 18 évesen belépnem?
Csak ennyi a kérdésem ezzel kapcsolatban.
---
A Jobbik pedig korlátozná a hírműsorokban a bűnügyi hírek megjelentetését. Ez a cigánybűnözés-szlogen után elég furcsa. És ugyebár mi számít bűncselekménynek? Gyilkosságok, robbantások mellett vannak ugye rágalmazási ügyek, gazdasági bűnesetek, amikről azért nem árt, ha az ember tudatlan fiát ha óvatosan is, de tájékoztatják. Legalábbis szerintem.
---
Holnap péntek. Hulla vagyok, elfáradtam, végem van...
Tesóm itthon volt, Anyu kint volt, vissza is ért épségben. Holnap lesz egy német, szombaton Árkád, aztán vasárnap estig Écs. Így az ünnepekhez közeledve kezdek belassulni... :)
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Fázósan-álmosan írt poszt :)

Hát szombaton már tényleg semmi értelmes dolgot nem csináltam. Sütöttem finom melegszendvicset, aztán net, tévé, olvasás, pihi.
Ha már tévé. Nagyon nehéz a két tévécsatornán futó tehetségkutatóról írni. A TV2 Megasztárja ugye az év hangját keresi, és most esett ki Szíj Melinda, aki nekem nagyon nem volt szimpatikus, rengeteget hibázott is, de azért a tehetség láthatóan megvolt benne.
Az X-faktorban nem kimondottan a legjobb hang van a középpontban, hanem a hang, a tehetség, a személyiség. Itt pedig Norbi az, aki sorban ejti ki a szerintem jobb produkciókat nyújtókat. Jó, oké, látványos show-t nyújt, de nekem személy szerint nem tetszik, ahogy "énekel", vagyis nem énekel. Most hétvégi produkciójának pedig kimondottan paródia-feelingje volt...
Veca jobban megérdemelte volna a továbbjutást, de ez tényleg egy elég elfogult vélemény... :D
Ja, és nekem az X-faktor jobban tetszik, szereplői, hangulata, de gondolom újdonság volta miatt is... :)
---
Vasárnap 7-re beállítottam az órát, hogy időben felkeljek, 9 előtt sikerült is. :)
A 14-esen jól fel is húztam magam: a népek a busz elejébe tömörültek, alig lehetett mozdulni, a hátulja meg szinte tök üres volt... Utálom, ha ostobák az emberek... :/
Aztán bementem az intenzívre ismerős ápolókat látogatni, majd pláza, ajándékvásárlás első fejezete...
Meg mekis kaja elvitelre, itthon fogyasztva, a legjobb! :)
Itthon meg már ismét semmi nem volt... :)
---
Olvasgattam tavaly decemberi bejegyzéseket, és írtam olyat, hogy én aztán nem regisztrálok facebookra, mert nem érdekel. Pf... Azóta a helyzet változott... :) És tök fura, a sok kommentelés, pötyögés miatt elkezdtem kisbetűvel kezdeni a mondatokat. És ennek nem örülök. Nem szeretem megerőszakolni nyelvünket, rövidíteni is csak MSN-en szoktam... :D
Meg erről a sok ...-ról is próbálok leszokni, nem értem, miért kezdtem el. :)
---
Meglepett a kézilabda EB-n, hogy a svédek simán verték a norvégokat. Szerintem utóbbiak tovább akarják juttatni skandináv barátaikat. Bár ez nem oszt, és nem szoroz, látva, hogy a hollandok ellenünk 21-12-re vezetnek... Döbbenet... :(
---
És kedd van. Tegnap és ma is hazahozott Pista kollégám, úri dolgom volt, köszönöm neki! :) Sőt, ma megjavította a tévé távkapcsolóját, ezért is köszönet! :)
Anyu meg ma kiment tesómékhoz Ausztriába látogatóba. Sógornőm nézett neki vonatot, ami az ÖBB honlapján fent van, de az elvirán nincs. Azért ez fura... :)
---
Ez a hét már csak úgy elcsordogál, még semmi konkrétum nincs, de a spontán dolgoknak állok elébe... :)
Szombaton meg Anyuval Árkádolunk, ajándékvásárlás második kör, ötletem sajna nem nagyon van, majd rögtönzök... Anyu egyébként kb. harmadszor lesz Árkádban, ezt csak azért említettem meg így előre. :)
---
Azt hiszem, mára ennyi. Valamiről szerettem volna még írni, de fogalmam sincs, mi volt az. Ja: szilveszter Győrben, mozgássérült ismerősökkel, lájtosan.
És utálom, a telet, a havat, a szelet... :/
Ennél fontosabb dolgot is kihagytam, de majd legközelebb pótolok!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Mikulás reloaded

Először is: kevésen múlott, hogy Zsófival eljussunk a női kézilabda EB-re Norvégiába.
Csak azért nem megyünk, mert anyukája vasárnap jön haza ugyanonnan, és így pont elkerülnék egymást.
Na jó, ez persze nem igaz, de kétségkívül remekül hangzik. :)
Nem tudtam nézni a tegnapi norvégok elleni meccset. De azt hiszem, a 34-13-as vereség önmagáért beszél... Pont ahogy Zsófi szokta mondani: lányaink ezt elribanckodták... :(
---
Jaj... Láttam a héten a tévében Sebestyén Balázs kisfiát, Benettet. Ha jól írom... :) Annyira, de annyira aranyos a kiskölök, hogy nagyon...
Részben ide kapcsolódik egy másik téma is. Baromira nem aktuális számomra a dolog, de rájöttem, hogy alapvetően házasságpárti volnék. Vagyis... A házasságtól csak amiatt ódzkodnék, mert lehet, hogy tönkremegy, és válás lehet a vége... Az meg olyan kudarcféleség, legalábbis szerintem. De sokkal jobb, szebb, meghittem érzés valakit a feleségednek nevezni, mint a barátnődnek. Szerintem. *pöpp*
---
Szántó Dávid meg naplós lett. A nagyfülű, vigyori sportriportert korábban nem nagyon csipáztam, de aztán megkedveltem, mert lelkes volt, és nagyon felkészült. Most meg olvasom, hogy a TV2 Naplójának lesz riportere, sőt azt is kikötötte, hogy sport-témában nem szeretne forgatni... Meglepett, mindenesetre kíváncsian várom a bemutatkozását.
Megnyugodtam: nem vagyok Való Világ-függő. Legutolsó posztom óta vagy csak háttérben, vagy sehogy sem figyeltem az adást. És nem vagyok képben az utóbbi napok eseményeit illetőleg. Csak hallomásból... :)
De a Barátok közt pazar: Linda ahogy helyretette Vandát, az egy élmény volt! Nagyon csípem a kiscsajt. :)
Szíj Melinda pedig kiesett a Megasztárból. Az nem baj, hogy eddig eljutott, de tényleg durva lett volna, ha ő nyer...
---
Bulvár letudva, jöhet egy kis sport: az ETO-nál szünet, a kéziscsajokról írtam, marad a Forma-1: újra engedélyezett a csapatutasítás a sportágban, ami egy nagyon helyes döntés, mert így legalább nem kell - annyira - susmusolni... :)
És újra lesz Lotus Renault csapat a mezőnyben. Ilyen nevű autóban ha jól emlékszem, utoljára Ayrton Senna versenyzett. De erre nem vennék mérget... És most Kubica és Petrov lép a nagy elődök nyomdokaiba... :)
---
No, de most végre elérek a címhez is. Tegnap újra megrendeztük mozgássérült utó-Mikulás, és elő-karácsonyi ünnepségünket.
A felvezetés nálam elég érdekes volt, ugyanis összetörtem a kávékitöltőt. Kicsúszott a kezemből, és csak buffoni reflexeimnek köszönhetően sikerült elhúznom a lábamat, hogy ne azt találja telibe. De sajna ripityára törött. Ezért az ünnepség előtt még elmentem az "eurós boltba", és vettem egy mini serpenyőt, ideiglenes megoldásként... :)
Hm... A rendezvény a fősulis kommunikációs tréningekről ismert játékkal kezdődött: köralkotás, keresztnév elmondása, hozzá egy jellemző tulajdonság, azonos betűvel, és mindenki ismétli az összeset. Az ismétlés elmaradt, a tulajdonság meg? Pf... G-vel kb. a gusztustalan, a genya és a gonosz jut eszembe. Egyik se túl nyerő.
Most beugrott, hogy gondolkodó. Az olyan filozofikus. A gondoskodó meg nyálas... :)
Volt ajándékozás, meg sok rég látott ismerőssel találkoztam, nagyon jól éreztem magam. Sőt, lehet, hogy lesz egy új elfoglaltságom, mondhatnám, talán új területen próbálhatom ki magam, de erről még nem szeretnék írni.
Meg megismertem két nagyon kedves lányt, de róluk sem szeretnék írni... :P Meg egy harmadikat is, de vele nem beszéltünk, így az ismerkedés szó használata megint csak túlzás lenne...
Vera, akivel a tavalyi Mikulás-bulin találkoztunk először és eddig utoljára, és akkor egy nagyot táncoltunk, sajnos nem tudott eljönni... Pedig volt zene, tudtunk volna újrázni, meg karaoke-ra is lett volna lehetőség. Minket ismerve megint hatalmasat buliztunk volna, de mindegy, majd legközelebb... :)
Így viszont elég visszahúzódó voltam... :$ :)
Utána még láttunk az utcán egy menekülő prostit, meg egy felboruló részeget, akihez mentőt is hívtunk.
Szóval elég mozgalmas nap volt. Itthon meg még Barátok közt videóról, de erről már írtam. Negyed 1-kor kezdtem el aludni.
---
Az élet néha kemény dolgokat produkál: nagyon sokat jelent Neked egy lány, de esély nulla, ráadásul barátja is van.
Elhívsz valahová egy másik csajt, persze őt is "csak" barátilag.
És mégis úgy érzed, mintha "megcsalnád" őt. Pedig a valóságban nem történik semmi, egyik irányban sem...
Beteges dolog, nem?
---
Utálom ezeket a ledolgozós szombatokat. Persze csináltam ezt-azt, de nem voltam túl lelkes. És 2 után leléptem. És hulla fáradt vagyok...
Nem mentem haza Écsre, és nem is fogok.... Ebben az időben nincs sok kedvem, és állítólag már csak rosszabb lesz. Már mint az időjárás, a kedvem talán nem...
Ma punnyadok, meg terveim szerint időben lefekszem. Holnap szintén pihi, meg meglátogatom a kórházi ismerősöket.
Aztán kb. ennyi.
Majd hétfő.
Mára szerintem ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok, jó "hétvégét" mindenkinek! ;)

Kenguruk földje

Khm... Továbbra is komoly gondot okoz egyes posztok esetében a címadás. Ezért, ha néha esetleg úgy gondolod, hogy egy-egy cím erőltetett, jusson eszedbe, hogy lehet, hogy megegyezik a véleményünk! :)
Legutóbb elfelejtettem elmesélni, hogy vettem új fogkefét. Ez még így önmagában persze nem lenne hír, az már viszont igen, hogy ízesített. Borsmenta ízű. Nekem ez totális újdonság. Tényleg jó érzés fogat mosni vele, frissíti a szájat, meg "masszíroz" is. Csak ajánlani tudom. :)
---
Megvettem a Red Bulletint. Egész érdekes újság. Nem csak Forma-1 van benne, hanem sok, a Red Bull által támogatott egyéb sport is. Legnagyobb meglepetésemre van egy írás Kovacsics Anikóról, a Győri Audi ETO KC, és a válogatott fiatal irányítójáról is.
Ugyancsak érdekes az a cikk, ami balesetben lebénult emberek rehabilitációjával foglalkozik. Tanulságos.
Jah, szóval nagyon érdekes újság, tetszett...
---
Szombaton délelőtt hazamentem Écsre Anyuékhoz. Leteszteltem az új utazótáskát. Nagyon jó, sokat lehet bele pakolni, mindamellett könnyű cipelni, szóval tetszetős. Csak a buszon volt egy kis gond fel-, és leszálláskor, de megoldottam.
Écsen semmi extra ismét, nagy-nagy alvások, és zabálások voltak. :)
---
Egyik este megsasoltam a blogstatisztikákat. Azt olvastam, hogy volt két látogatóm Ausztriából. Mondom de jó, akkor tesóméknak lehet, hogy végre valahára bekötötték az internetet. Aztán kiderült, hogy nem Ausztria, hanem Ausztrália.
Tudod, Dumb és Dumber:
"- Aranyos az akcentusod, honnan jöttél?
- Ausztriából.
- Ahaaa... Kenguruk földje!"
Haltalmas még mindig. :)
---
A minap fent voltam MSN-en, egyik srácnak a következő volt a személyes üzenete:
"Épp szerelmet vallok, ÚGYHOGY KUSS!!!"
Ezen a hasamat fogva, könnyezve röhögtem! :D Tiszta romantikus... :) Fiatalság, bolondság! :)
---
Foci VB 2018 Oroszország, 2022 Katar. Nagyon meglepne, ha ezek szimpla sportszakmai döntések lettek volna. Erről ennyi azt hiszem elég is lesz.
---
Az újságosnál láttam egy bulvárlap címoldalán, hogy a Való Világos Gigi szerepelt egy horrorpornóban. Na, most az mi az? Nem nagyon tudok mit kezdeni ezzel a fogalommal, de talán jobb is! :)
Amúgy továbbra is "Alekosz-fan" vagyok, annak a csávónak nagyon komoly gondolatmenetei vannak... Kész vagyok tőlük. Majd fel kéne jegyeznem párat. :)
---
Tegnap délután összefutottam két volt munkatársnőmmel, és Rékával megbeszéltünk mára egy hirtelen felindulásból történő Segafredot. De aztán le is mondta, majd jövő héten pótolunk.
Úgy néz ki, szintén csúszik egy másik tali is... Azt is nagyon remélem, hogy miharabb tudunk pótolni...
Ma megbeszéltük munkahelyemen az ünnepi menetrendet. Ezeszerint december 23-ig meló. Aztán elvileg 10-én kellett volna csak kezdenem, ami nem hangzik rosszul, de öt nap szabi az év egészét tekintve nagyon hiányozna, így szerdán már kezdek.
Jaj, de várom már a pihit... :)
---
Péntek alkoholmentes-lájtos mozgássérült pót-Mikulás, szombat meg munka. ETO-meccs már tuti sztornó, még ajándékvásárláson gondolkodom. Szombat délután, vagy vasárnap. Ez utóbbi esetben viszont hétvégén nem mennék Écsre.
Szóval erre még aludni kell.
De a szándék megvan: kivételesen nem szeretném az utolsó pillanatra hagyni... :)
És még fogalmam sincs, hogy hol leszek szilveszterkor... Még megeshet az is, hogy otthon Anyuval tévé előtt. Vagy itt Anyuval tévé előtt. Vagy itt egyedül... Na, az lenne csak a depi feeling... :/
---
Jaj, de jó lenne, ha jönne egy telefon, vagy SMS, hogy csütörtök... Jaj, de örülnék neki... :)
---
Kolleginának ezer köszönet, hogy elhozott egy darabon. Jóval előbb hazaértem a szokásosnál, és még túlóráztam is! :) Írtam egy posztot, és a kézi EB nyitómeccséig még fürdök-vacsizok is! Dankee! :)
---
Ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Szombat hajnali kávé után :)

Basszus... Olyan hülye érzéseim vannak az előző posztban a mozgássérültekkel kapcsolatban leírt dolgok miatt. Pedig az a baj, hogy teljesen fedik a valóságot.
Nem mentegetőzésként, de megjegyzem, hogy nem engem ért támadás; a megszerzett diplomámat pedig továbbra sem tartom érdemnek. Köszönettel tartozom családomnak, hogy végig támogattak, csak így sikerülhetett, rengeteg sorstársamról viszont ez nem mondhattam el.
A vacsoráért meg fizettem. De ez így van rendjén. :)
---
Jaaj... Csütörtök este befészkeltem magam újdonsült olvasókuckómba, és Hitler menedzsereiről olvasgattam. MSN-en rejtve voltam. Aztán írt egy leányzó, hogy ott vagyok-e a közelben. Hát neki mindig, ne vicceljünk! :) Így visszaültem a géphez, és láthatóvá tettem magam, mert nem szeretek rejtve beszélgetni: nem minden sor szokott átjönni, a hangot meg nem szeretem kikapcsolni, mert elfeledkezem róla. :)
Aztán szinte rögtön írt egy másik, ugyancsak szívemhez közelálló lány is. Majdnem éjfélig beszélgettünk. Pedig ezt hétköznap nem szoktam. :)
---
Kezdi elkapni az embereket ez a téli feeling. Egyre többen hívnak forralt borozni. Ez tök jól esik, örülök, hogy ennyien gondolnak rám. Ezzel csak annyi a gond, hogy nem szeretem a hideget és a forralt bort. Én sem szeretek a hidegben ácsorogva forralt bort iszogatni. :) De mindenképpen ki fogunk találni valamiféle áthidaló megoldást! :)
---
Mostantól rendszeresen, napi szinten meg fogom nézni a freemail-postafiókomat. Tényleg, megígérem! Annyi programot, poént, ismerős üzenetét buktam el mostanában, hogy ezen változtatni kell. Oda fogok rá figyelni! :)
---
A hétvégén több fősulis szaktársnőm is a városban lesz, egy másikuk meghívására. És írt egyikük, hogy tartsak velük ma este egy forralt borozós-biliárdozós estére.
Rendes tőle, hogy szólt, még ha ilyen későn is. Csak épp... A probléma egyik részét már említettem, ami persze nem ok arra, hogy kihagyjak egy ilyen találkát. De ez egy kicsit már kapcsolódik az "osztálytalálkozó-fóbiámhoz". Ők többen már férjhez mentek, családot alapítottak, én meg...?
Meg aztán a jövő szombat munkanap, utána meg lehet, hogy ETO-meccs lesz, vasárnap meg tervek szerint karácsonyi ajándékvásárlás. Akkor nem megyek tehát haza, most viszont kéne.
De azért természetesen kíváncsi vagyok a lányokra, remélem, majd azért sikerül pótolni az összefutást...
És néhány kollegina is szólt, hogy menjek el velük ma este Pirate-ba. Ezt is lemondtam, tényleg haza kell nézni.
---
Ma a 10.45-össel megyek Écsre. Egy csomó jó filmet fel kell raknom DVD-re. Ebből gyakran nagy alvás szokott lenni. :)
Ja, és székelykáposzta lesz az ebéd! :D
---
Szerdai meccsük után három Debrecen-játékos randalírozott az ukrán Harkiv városában. Takarodó után kimentek sétálni a városba, és ha már arra jártak, beverték az ottani lengyel konzulátus (nagykövetség?) őrbódéjának ablakát. Ezek a lokisták valahogy vonzzák a balhét. A bundaügy, Bodnár szerencsétlen gázolása, a Rudolf szerződése körüli szerencsétlenkedés, Máté elfelejtett nevezése, és most ez. Azért hihetetlen, nem? Másrészt: a klub azért foglalt az Európa Liga-meccs utáni éjszakára is szállást, hogy a játékosok pihenhessenek, ne kelljen azonnal repülni. Nos, az említett incidens olyan hajnali fél 3 táján történt. Profi, részben válogatott focistákról van szó, akik akkor még nem tudták (!) hogy a hét végén elmarad a forduló. Sportemberhez méltó viselkedés, nesze!
Jó lenne, ha valamit már a pályán villantanának végre, mert ez a két év alatt két csoportkör valahogy nem kényeztette el a szurkolókat. Viszont a hírekbe gyakran beférnek!
---
Igaz, csak háttértévézésként, de nézem a Való Világot. Csakúgy, mint a Barátok közt-öt. Tehát sokak szerint primitív ember vagyok... :) Egyébként tegnap pont nem láttam a beszavazó műsort. Igen, nézem, mert érdekel, mit csinálnak, miről beszélgetnek. Hátha tanulok valami hasznosat! :D - pff... ez talán nem a legjobb érv a műsor mellett... :D -.
Eddig a legpozitívabb csalódás nekem a műsorban Gigi. Amilyen majom volt beszavazáskor, egész normális. Külső alapján egyértelműen Anikó-párti vagyok! :)
Olivér meglepően szimpatikus. Alekosz meg beszarás. Elkezd valamiről beszélni, és fogalmad sincs, hogy a végén hová fog kilyukadni. Azt hittem, egy magabiztos, vagány csávó, aztán kiderült, hogy közel sem az... :) Szandika meg továbbra is no comment... Pedig a műtétei előtt egész helyes volt még... :O
Tegnap néztem Megasztárt is. Ezt a szériát nem nagyon követem. A zenéhez meg főleg nem értek. De ez a Melinda? Ügyes, meg aranyos, meg nagyon hollywoodi sztori lenne, ha megnyerné, kapva egy nagy esélyt az élettől. De a győzelmet nem érdemli meg! Szerintem...
---
Ma a Nemzeti Sporthoz adnak Red Bulletint. Hogy mi ez? A Red Bull exkluzív kiadványa, amit legjobb tudomásom szerint amúgy csak a versenyhétvégék helyszínén szoktak árulni. Ezért fel vagyok csigázva. :)
---
Szóval most Écs. A jövő hét? Hm... Csütörtökön lehet, hogy lesz egy találka, nagyon szeretném, ha összejönne. Pénteken Mikulás a Camelotban, a szombatot pedig már írtam: munkanap, aztán ha az időjárás engedi ETO-MTK Magyar Kupa-meccs.

Fogyatékosságaink

Huh... Szóval akkor a péntek este.
Nem tudom. Valahogy amikor mozgássérültek között vagyok, olyan dolgokat tapasztalok - főképpen hivatalos oldalról -, amiket nem lenne szabad. Kicsinyesség, kétszínűség, közömbösség, "Leszarom-tabletta" következetes használata...
Értem én, a politikában, és minden szervezetben egyre nagyobb szerepet játszik az önzőség, a saját pecsenye sütögetése, de egy érdekérvényesítő/segítő szervezetnél ez teljesen elfogadhatatlan.
Meg az az impotens tehetetlenség... Bejelentünk egy látszatintézkedést, örülünk, hogy ennyit sikerült összehozni, és sírunk-rívunk, hogy nem sikerült többet kihozni belőle. Pedig egy-két telefon, egy-egy levél a megfelelő helyre, és talán lehetne valamit mozdulni- előre.
Írjak példát? Két 11 éves kislány csak versenyen kívül tud részt venni úszóversenyeken, mert fel kéne őket vinni kategorizáló orvosi vizsgálatra Pestre, és ez eleddig nem történt meg. Ez elég szomorú, nem? Sportolsz, edzel-felkészülsz, elutazol versenyre, de tudod, bármilyen eredményt érsz el, nem értékelnek, mert nincs kategóriád, ami azért 11 évesen baromira nem rajtad múlik...
És erre az este díszvendége, az épek sportjában megyei szinten eléggé ismert úr, aki egyébként hatalmas kapcsolati tőkével rendelkezik, közli, hogy Budapestre nem felmegyünk, hanem le, mert mi vagyunk nyugatabbra, fogjuk már fel pozitívan a dolgokat!
Igen basszus, ez a probléma lényege, alfája, és ómegája, hogy Budapestre felmegyek, avagy le. A két lánynak attól aztán meglesz a sportorvosija, igaz? Édes jó Istenem...
Meg ha valaki valami eredményt - diploma, nyelvtudás, külföldi ösztöndíj stb. - tud felmutatni, azt fúrni kell, beszélni róla faszságokat a háta mögött...
Szóval ja. Nem volt egy lélekemelő esemény.
És hogy miért nem próbálok tenni ellene, "ha már olyan nagy a szám"?
Húsz-harminc éve bebetonozott pozíciókról beszélünk, meglévő - bár ki nem használt - kapcsolatokkal, teljes külső elfogadottsággal, változtatási hajlandóság nulla.
Nekem ehhez se kedvem, se energiám nem lenne.
Persze ha bármiben kérnék a segítségemet - mondjuk nyelvismeret levélírás stb. -, örömmel segítenék.
Ja, és ez a történet szerintem nem elsősorban rólunk, "integráltan" élő és dolgozó mozgikról szól. Nekünk megvan a magunk kis élete, baráti köre, hobbijai. De aki egész nap a négy fal között van, és szinte egyetlen kapcsolata a külvilággal ez a szervezet... Nos, őket nem irigylem...
Egyébként jövő pénteken lesz ifjúsági klubunk Mikulás-ünnepsége. Kötöttségek, "nagyon hivatalos" emberek nélkül. És az furcsa módon jól is fog sikerülni. Biztos vagyok benne.
---
Hivatalos: holnap nem lesz Siófok-ETO meccs, és az egész forduló elmarad. Jobb is, ilyen időjárásban semmi értelme játszani, nem tudom, ki volt az az idióta, aki kitalálta, hogy pont decemberben kell ráhúzni... Szerintem két-három szerdán játszani kellett volna, és meg is lenne oldva a probléma.
---
Hó, jég, ónos eső: tegnap volt itt minden, mint a búcsúban. Szerencsére épségben hazaértem, és Anyu is itt aludt, nem ment haza Écsre.
Rokonok vagyunk: ő épp egy késsel vágta el az ujját, és kezdte ma a balesetin a napot. Bár szerintem az én sörösüveges balesetem jóval nagyobb bravúr volt... :)
---
Meghalt Leslie Nielsen amerikai színész, a Csupasz pisztoly-, és az Airplan-filmek főszereplője. Gyerekkori nagy kedvenc volt ő is. Tegnap leadták a Drágám, add az életed című filmjét, ami nagyon tetszett, meg is fogom nézni. De tegnap elaludtam rajta. Így véletlenül felvettem a ValóVilág beszavazó műsorát... Jaj, az a szilikonos picsa, aki bekerült... Hogy néz már ki? És hogy beszél már? Reggel a filmre tekertem vissza a kazettát, hát majdnem eldobtam a távkapcsolót... :)
Én von natur aus vagyok ronda, ő meg még dolgozott rajta egy kicsit... Tipikusan az a nőtípus, aki ha élőben találkoznánk, úgy nézne keresztül rajtam, mintha mondjuk egy ruhafogas lennék - nem tudom, miért ez jutott eszembe...:) -, és ha még be is szólna mellé, közölhetném vele, hogy az érzés kölcsönös! :) Jaj, de ramaty...
---
Holnap péntek. És vége a hétnek. Vagyis két és fél nap passzív pihenés következhet, bárhogy gondolkodom, semmi konkrét nincs betervezve. Az mondjuk lehet, hogy szombaton teszek egy "felvezető kört" a karácsonyi bevásárlás kezdéseként, de ez még nem tuti...
Jövő szombat pedig munkanap. Ez persze sosem szokott olyan jajdekemény lenni, de azért mégis csak felkelni, bemenni...
Na, mindegy, kibírható... :)
És ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Hónap

Legeslegelőször: a lány, akiről írtam, hogy kórházban van, tegnap este mobiljáról bejelentkezett facebookra, és irkál is szorgalmasan. Ezt talán vehetjük jó jelnek is. :)

---

Hétvégén Écsen voltam. A legtöbb időt ismét tévé előtt töltöttem, egyebek mellett végignéztem az összes idei Showder Klubot. Megunhatatlan. :)
Amúgy ismét semmi lényeges, relax, Apa, Anya, az egyik gyerek, kutya, és macsek. Ahogy kell.
Aztán vasárnap ebéd után Anyu visszahozott. Ahogy már említettem, előrehozták a bajnokság első két tavaszi fordulóját, így most játszottunk az Újpest ellen. Azon gondolkodtam, hogy esőnap mintájára bevezethetnék a hónapot is. Mert a hó bizony szakadt. De nem volt ezzel semmi gond, a lelátó fedett, és 2-1-re nyertünk is. A körülmények teljesen irreálisak voltak, mégis egész jó kis meccs lett, és ha nem tudnám, mennyire szükségünk volt a három bajnoki pontra, még hiányérzetem is lenne, többet is lőhettünk volna.
Viszont kegyetlenül hideg volt, és én meg nem szeretem a forralt bort, ezért sört ittam, tovább nehezítve a saját helyzetemet... :/ :)
---
És először és utoljára videóra vettem a ValóVilágot. Kíváncsi voltam Zsófira. Nem győzött meg. :D
Hétfőn aztán már délben leléptem a munkahelyemről, ugyanis a tanítóképzőn vettünk részt a szokásos éves Mikulás-focikupán, ami egyben Kiki barátunk emlékére rendezett torna is. Ezért szánalmas és undorító, hogy egy edző az élethűség érdekében már sportorvosi igazoláshoz kötné indulásunkat. De kérdem én: ki az az idióta sportorvos, aki focira orvosi engedélyt állítana ki NEKEM??? Vicces lenne, szerintem. Csak röhögni nem tudok a helyzeten.
Tanulságos egy délután volt, írtam tegnap facebookon. És most következzen néhány vélt és valós tanulság- pontokba szedve:
- bemelegítéskor egy csapattársam véletlenül eltalált OTT, ahol a legkevésbé kellemes. Kegyetlenül fájt, azt hittem, ott halok meg, fetrengtem rendesen. A srác persze majdnem elsírta magát, hogy nem volt szándékos, meg azt hitte, hogy figyelek- amikor több labda jött egyszerre. Természetesen nincs harag, megesik az ilyen. De ha véletlenül történt is, ilyen esetekre fenntartom magamnak a jogot, hogy fájjon... :)
- Öt csapat két csoportban: két meccs jutott nekünk, irtó kevés.
- az első meccs volt az enyém, 12-0-ra kikaptunk, sovány vigasz, hogy a többiek szerint nem rajtam múlott.
- ha öt csapat között két vereséggel nyitsz, ne várj helyosztóra, öltözz, és menjél haza!
- általában örülök, ha ismerősök látnak védeni, egy-két embert azért meg szoktam lepni.Most örülök, hogy nem láttak, ez kivégzés volt. És nem az első pont miatt.
- tök jó, hogy jöttek tanítóképzős lányok segíteni tanáruknak a lebonyolításban. Jó pont, meg szociális érzékenység meg stb. De ha elköszönök tőlük, tanárukkal kezet fogok, nekik eleresztek egy elég hangos, kedves, és udvarias "Sziasztok!"-ot, akkor köszönjenek már vissza...
---
Szóval ennyi volt, délután 4-re már végeztünk is. Legalább tesómmal tartottunk egy "pasis" Árkádozást, utána meg kicsit "lakberendeztünk" a Jysk-ben. Át szeretném rendezni a konyhát, a vicc az, hogy fogalmam sincs hogyan. Csak így nem tetszik, ahogy van. De már legalább vannak ötletek.
Egyébként nagyon keveset vagyunk tesómmal így kettesben, örülök, hogy most összejött. :)
---
Este meg Barca-Realt néztem. Nagy is volt a madridisták arca, meg féltem is a meccstől, ehhez képest gála, örömünnep, 5-0-ás katalán győzelem! Hihetetlen nagy élmény volt. Tényleg jó volt nézni a gránátvörös-kékek játékát. A Real viszont meglepően gyenge volt, és meglepően sportszerűtlen is...
---
Ma dolgoztam, ezúttal kettőig bírtam. Furcsa módon kis fáziskéséssel jött ki az izomláz, fájnak a combjaim, plusz a kezem is. Előbbit pihentetem, utóbbit csuklószorítóval stabilizáltam. Ez tüneti kezelés, de talán segít.
A héten semmi különleges programról nem tudok, pénteken Siófok-ETO, és ahogy idén szinte mindig: tévémeccs. Szóval az az egy fix program. Ha lesz. A többi meg majd alakul.
---
Nagyon sokat gondolkodtam a péntek estéről. Aludtam rá már egy párat, de szerintem érik majd egy külön bejegyzés a témában. Nagyon felidegesítettem magam...
---
Boldog Szülinapot, Zsófi! :)
---
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Tavaszi szezonkezdet :)

Legelőször is az előző poszt végén említett lányról: túl van a nehezén, de a neheze még bizony hátravan. Találó, ugyanakkor elég sejtelmes megfogalmazás. De sajnos az egész dolog elég sejtelmes. Ennek bővebb kifejtése pedig főleg nem ide tartozik, a lényeg számomra úgyis az, hogy gyógyuljon meg/fel teljesen.

---
Viszonylag eseménytelen hetem volt. Ezért az is említésre méltó történet, hogy valamelyik reggel elbambultam, és kapaszkodás nélkül szálltam le a buszról. Ez csak azért gáz, mert nem tudok kapaszkodás nélkül leszállni a buszról. Ezért az utolsó lépcsőfokról ugrottam egy nagyon, és kb. úgy néztem ki korán reggel a buszmegállóban, mint Csollány Szilveszter a 2000-es sydneyi olimpián, amikor gyűrűgyakorlata után visszatért a talajra: beleálltam az ugrásba rendesen, a két kezemet is kiraktam oldalra, talán még a levegőbe is csaptam egyet. Ő az olimpiai aranynak örült, én meg annak, hogy nem a balesetin kezdem a napot. :D
---
meló: zajlik-zajlik, nincs unalom. A másodállást visszamondtam, januárban lehet, hogy visszatérünk a témára, de nem vagyok benne biztos, hogy jó döntés lenne belevágni.
---
6-3: akármennyire és rég volt, meg a múlt dicsősége, amit el kéne felejteni: csütörtökön volt az Aranycsapat angolok felett aratott diadalának 57. évfordulója, ami egyben a magyar labdarúgás napja is. Csak az a gond, hogy erről mindig eszembe jut az elvesztett VB-döntő is. De akinek hozzám hasonlóan volt lehetősége valamelyik akkori játékossal személyesen találkozni, az azért valamelyest máshogy éli meg a dolgot... Buzánszky Jenő bácsi! A Jóisten tartsa meg még jó sokáig közöttünk!
---
Ha már foci: előrehozott meccsekkel a hétvégén elstartol a tavaszi szezon. Éjjel leesett az első hó. Holnap este fél 6-kor ETO-Újpest. Érdekes lesz, bizony mondom néktek...
Amúgy állítólag van új edzőnk. Vagyis lesz. De ez akkora titok, hogy még én sem tudok róla... :)
---
Szerelmes vagyok! :D A Való Világba a naiváknak nevezett embercsoportból bekerült Zsófi annyira helyes, kedves, aranyos, és szép, hogy arra nem nagyon találok szavakat! :) Szurkolok neki, odaszegez a képernyő elé, ha kiábrándulnék belőle, szólok! :)
---
Politika: igen, a mostani kormányoldalra szavaztam a választásokon. Igen, vannak olyan döntéseik, melyek kinyittatják a bicskát az ember zsebében. Igen, kétharmados többségük van, melyet nagy részben köszönhetnek a másik oldal nyolc éven át tartó cinikus-impotens-dölyfös-undorító-állami pénzeket összekacsintva szétosztó politizálásának. Igen, ez a kormány még mindig sokkal szimpatikusabb, mint az előző(k). Viszont nem, nem érzek semmiféle személyes felelősséget hülye döntéseikért. Persze zrikálódni lehet ezen, de... Na, mindegy még elhallgatom pár évig, gondolom... :)
---
Feltűnt egy érdekes dolog. Beszélgettünk kollégámmal egy lányról, és én azt mondtam, hogy minimálisan, de érzem, hogy van egy pici esélyem a csajnál. Ő erre azt felelte, hogy majd akkor hiszi el, ha beszámolok róla, hogy megdugtam... Őőő... Ha erről az oldalról közelítjük meg a dolgot, akkor tényleg azt várom, hogy egy lány a lelkembe szeressen bele! :) Mert egészen biztos, hogy a szex nagyon lényeges dolog, sőőt... De még egyszer mondom, nem az hiányzik nekem a legjobban...
---
Tegnap este volt a mozgássérült sportolók szokásos évzáró vacsorája a Marcal Étteremben. Most az egy dolog, hogy ebben az évben sem fogtam tekegolyót a kezemben, tag vagyok, meghívtak, ott voltam. Tulajdonképpen jól is éreztem magam, jó volt barátokkal, haverokkal, volt tanárokkal/konduktorokkal találkozni. De... De értek olyan benyomások, amik minden képzeletemet alulmúlták.
Ezekről ismételten nem írhatok bővebben. Nem akarok senkit kellemetlen helyzetbe hozni. Ha ezekről a dolgokról mondjuk megyei napilapunkba írnék egy olvasói levelet, annak azért szerintem lenne visszhangja. Ha leközölnék, ha elhinnék. Nagyon gondolkodom rajta, hogy szervezett formában megszűnök mozgássérültnek lenni. Legyen elég annyi, hogy ne várjunk el semmiféle jóindulatot, toleranciát a "többségi társadalomtól", embertársainktól, amíg saját érdekvédőink ennyire... Ennyire... Ennyire olyanok, amilyenek... (és itt természetesen hatalmas nagy tisztelet a kivételeknek...)
Már írtam régebben: egy mozgássérülteknek szervezett rendezvény szerintem akkor jó, ha azon ép társaim, barátaim és jól éreznék magukat, ha ott lennének. Nos, ez ezúttal nekem sem jött össze, gyomorforgató volt... Mármint a hivatalos rész, a hivatalos emberkéktől.
Akit érdekel, annak nagyon szívesen mesélek majd konkrétabban is, annál is inkább, mert a véleményetek is érdekel, és talán tudnátok segíteni átgondolni a dolgokat. De sajnos itt nem írhatok bővebben.
---
Nagyon hideg van kint, és ahogy már írtam, hó is esett. Ha összekaparom magam, mégis
kimegyek Écsre, aztán majd holnap vissza ETO-meccsre, ha lesz. Hétfőn aztán foci mozgássérültekkel, azt mondjuk már nagyon várom. A hét többi része pedig majd alakul.
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok!

Gyerünk, Kislány!

Csak meg kellett említenem az újságost, szombat reggel már tudtam is venni Nemzeti Sportot a szokott helyen, gyorsan ment az átállás! :)
A virágot is megoldottam. Aki a kommenteket nem olvasná: - :) - : egy kis cserepes virágot, és illatgyertyát vittem Anyunak, egy szatyorban kényelmesen haza tudtam vinni. Mondjuk a frász kerülgetett, hogy eltöröm, leejtem, meg stb., de épségben hazaértünk, és Anyunak is tetszett a meglepi. :)
Otthon aztán semmi nem volt, pihengettem, olvastam, megnéztem 825 meccset, DVD-ket írtam, meg ilyenek. Este aztán befutott tesóm, meg sógornőm, ők is felköszöntötték Anyut. Nem is tudom, mióta nem voltak itthon...
Tévéztünk is együtt, belenéztünk a ValóVilágba. Régen sem voltam fan, most sem leszek, de ha épp tévéközelben leszek, bele fogok lesegetni.
Nem vagyok álszent, mindenkinek megvannak a maga hibái. Stohl Buci viszont hibánál azért talán többet követett el, és már nem először. Semmi bajom vele, hogy újra feltűnt a képernyőn, de ez a Manhattan-féle "Rossz vagyok, de használható, nekem jó, így jó!" általa történő eléneklése nekem kicsit bántotta az igazságérzetemet. Vagy a gyomrom vette be nehezen? Nem tudom, elég furán jött le...
Egyébként nem hiszitek el, de Écsen továbbra sincs net, és nem is cigizek, amíg ott vagyok... Hihetetlen, mi? :)
Vasárnap aztán visszajöttem Győrbe, bár nem a szokásos módon Anyuval, hanem tesómék eldobtak Nyúlig, onnan meg buszoztam.
Tegnap elég sokáig voltam melóban. A végén még Gerej kollégának fordítottam szóban egy szöveget. Elég hosszú volt, sokat pofáztam, nem volt nálam semmilyen innivaló, és tök olyan érzésem volt a végén, mint anno tanítási gyakorlatokon kicsengetéskor... Hiányzik ám egy kicsit az a légkör...
---
Figyelj, Kislány! Le akartam írni, hogy pénteken lesz két hete, hogy megismertelek, aztán jött a vállfás sztori, amin akinek mesélem, szakad a röhögéstől, hogy ilyen nincs... :) Aztán azt is, hogy jókat bohóckodunk facebook-on, és rá kell jönnöm, hogy nem semmi egy csaj vagy. És végül azt, hogy hallottam, hogy milyen szörnyűség történt szombaton...
De nem írom le. Mert amennyire ismerlek, nyálas kis hülyének néznél, és olyan fura szemekkel néznél rám, mint amikor a kétségkívül gyenge Dél-Afrika-poént elsütöttem...
Azt ígérted, hogy majd segítesz kicsit feldobni a blogomat pár jó képpel, ötlettel. Hétvégén eszembe is jutott, mire kérnélek majd meg először. És arra is gondoltam, rajzolhatnál valami tetkó-tervet, mert valami pici-diszkrét dolgot el tudnék magamon képzelni.
Mindez persze most nem lényeg. Legelőször is gyógyulj meg kérlek, a többire meg majd idővel visszatérünk!

Vegyesfelvágott 20

Nem szoktam itt munkahelyi dolgokkal foglalkozni, de ez a hét nagyon kemény volt... Mivel úgymond "játékok" gyártásával foglalkozunk, javában zajlik a karácsonyi hajrá, nem unatkozunk. És ezt most nem panaszkodásból írom. Pörgés van, nagyon észnél kell lenni...
Fülembe jutott, hogy a szerelősoron dolgozó lányok közül többen "MC DC"-ként emlegetnek. Őőő... Őt én is fel szoktam emlegetni, mint hozzám hasonló járású fiatalembert. Ha barátaim/ismerőseim viccelődnek ebben a témában, azt elfogadom. De ha számomra ismeretlen emberek viccelődnek ezzel, az már picit zavar, mert nem is ismernek, azt sem tudják, milyen ember vagyok, akkor meg ne poénkodjanak ezzel... És hogy még egyet csavarjak a dolgon: ha ismerős hív így a hátam mögött, az azért gáz, mert nem ismer annyira, hogy tudja: a szemembe is mondhatná, akkor kevésbé zavarna. :)
És igen, azzal is tisztában vagyok - tapasztalat -, hogy engem rengetegen ismernek látásból, van ez az adottság/állapot/betegség (?) amivel "kirívok a tömegből".
Vannak ennél nagyobb gondok is a világban, lehet, túllihegem a dolgot, de talán értitek, miért írtam le, és miért zavar, egy kicsit...
---
Facebookon összeakadtam egy német kollégával. Képeim között felismerte az ETO-mezt, és rákérdezett. Én meg írtam neki, hogy az bizony az, sőt ama bizonyos felvétel Stuttgartban készült. Ami tőlük ugye nincs is messze, sőt közel van, de pontos kilóméteradatot nem tudok. És azóta elhülyéskedünk ott face-en, valamennyire nemnormális a srác, de nagyon bírom. :)
És mivel magyarul tanul a fiú, most olyan magyar zenéken agyalok, amik német számok feldolgozásai, illetőleg olyan videókon, amelyekből ragadhat rá valami... :D
Ja, és nem tudom, hogy mondják németül, hogy bejelölni valakit... :)
---
Az nb1.hu fórumán nyílt egy olyan szoba, ahol mindenki írhat magáról, hogy egy picit a nicknevek mögé láthassunk. Leírtam egyebek mellett azt is, hogy segédeszköz nélkül közlekedő mozgássérült vagyok, ennek ellenére szeretek védeni. Az egyik srác erre azt írta, hogy tisztel engem ezért. Na, ez a gúnyolódás után a másik véglet. Élhető, lehetőleg teljes életet szeretnék élni, mindenki fogadjon el olyannak, amilyen vagyok, és ennyi. Batyus barátomtól tudom, hogy minden példa sántít egy kicsit. Persze, hogy jól esik, ha tisztelnek, de nem érzem, hogy kellene. Akiknek talán példa lehetnék, ők azok a hozzám hasonló járású fiatalok, akik otthon ülnek, és tévéznek, várják a rokkantnyugdíjat, és "nem tudok dolgozni, meg szórakozni járni, apa-anya megmondta". De ők, mivel nem mozdulnak ki, ezt nem is látják, nagy ívben nem érdekli őket, így ez az oldal is rövidre van zárva...
---
Másodállás: sok a kétség. Bizonytalan. Lakáshitelt törlesztek, nem nagyon ficánkolhatok, a főállásomra kell minden energiát-időt fordítani. Az új lehetőség nagyon jól hangzik, de tele van kib*szott kérdőjelekkel. Ezért necces a dolog. És mivel haver ajánlotta, nem merem felhívni, hogy visszamondjam... Húzom az időt...
---
Rongyszőnyeg: sógornőm építő, és nagyon jó ötlete alapján vettem az előtérbe amolyan lábtörlő rongyszőnyeget. Praktikus, csak éppen mindig elakadok benne, berántom az ajtó alá, stb. Szóval még szoknom kell. Egy puffot is behoztunk Écsről, príma kis olvasó-tévéző helyem lett így. :)
---
Újságos: újságosunk határozatlan ideig nem fog újságot árulni! :)) Ez azért vicces, nem? Azt mondta neki a nagykeres, hogy ad 20 darab többszáz forintos IKEA-katalógust, meg két-két napilapot. Ha jól fogynak a katalógusok, akkor mehet a csere. Persze szerződést bontottak, teljesen jogosan. Így most az újságosnál szinte mindent lehet kapni - csak épp újságot nem... :)
---
ETO: kikaptunk 3-0-ra Kaposváron. Ott rohadjanak meg, ahol vannak. Ez már botrány, nem is idegeskedek rajta. Kocsmában voltam, ahol hang nélkül ment a tévé, így követtem az eredmény alakulását. De velem volt két nagyon aranyos lány is, így igazából nem nagyon rázott meg a dolog. Amúgy a csajok capuccinot ittak, én pedig hosszú kávét, meg almalevet szódával. :)
Az esti ismétlést persze nem néztem meg...
Nagyon kellemes kis kora estében volt részem, remélem, lesz még ilyen...
---
Most majd megyek ki Écsre. Anyunak tegnap volt a névnapja, ezért azon gondolkodom, milyen virágot tudok gond nélkül hazavinni busszal kézben, esetleg hátizsákban... De majd megoldom...
---
Ennyi mára.
Jó hétvégét Nektek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Top Cat

Sokak szerint gyermeteg facebookon ez a "kezdeményezés", miszerint mindenki cserélje ki pár napra profilképét kedvenc mesefigurájára. Dehogy gyermeteg... Jó egy kicsit nosztalgiázni... :) Annyi elfeledett mesehőst, gyermekkori kedvencet látok így most viszont, hogy az hihetetlen... :) Volt, akinek írtam is, hogy hogy hívják a képén lévő figurát, mert az megvolt, hogy melyik mesében szerepelt, de hogy mi a neve, arra már nem emlékeztem.

Én Top Cat-et, a vagány macsekot választottam. Turpi úrfi azért annyiban kilóg a sorból, hogy ezt a mesét már egy kicsit idősebb koromban néztem, kb. általános végén. :)
Egy rövid sztori: gimi-kolesz, IRC, azaz chat. Volt, hogy megszokott nevem, Rubinho (=Rubens Barrichello F1-pilóta beceneve) foglalt volt, így aztán elsőre TopCat-et írtam be. De aztán gyorsan váltottam, mert csomó pasi rámkattant az idióta "Szia, Cica!" szöveggel. Jó-jó, a top, meg a cat egyben talán félreérthető, na dehát... :)
Amúgy még Mézga Gézán, Atom Antin, esetleg Cukorfalaton, az idiótán röhögő kutyán gondolkodtam, de végül Turpi úrfi nyert. :)
---
Állítólag hivatalos: januártól az Audi lesz a Győri ETO FC főtámogatója, pedig az Újpesten (!!!) is gondolkodtak. Reménykeltő hír, mindazonáltal a szerződés ténye nem kis felelősséget rak szeretett klubom vezetőinek vállára. Óriási esély ez, élni kell vele!
---
RTL Klub, Fókusz, tegnap este. Beszámoló a Forma-1 szezonzárójáról. Barabás Éva műsorvezető egészen biztosan be van oltva sport ellen. "Sebastian Vettel a VB idei világbajnoka!"- közli mosolyogva. Legnagyobb riválisa szerinte egész évben Lewis Hamilton volt. Pff... Azért ez így nem teljesen fedi a valóságot... Oké, ne értsen mindenki a sporthoz, ne is érdekelje, leszarom... De ha egy országos tévécsatornán készítek műsort, figyeljek már oda ilyenekre... Az RTL-é az F1 közvetítési joga, nem hiszem el, hogy egyik riporterüket nem tudnák ilyenkor megkérni, hogy ugyan fussa már át az adásba kerülő anyagokat, jók-e, nem tartalmaznak-e épületes baromságot?
Még itt a blogon is azonnal belépek javítani, ha valami elírást észreveszek, esetleg valami bődületes baromságot írok... Pedig nem olvastok sokan, de ha egy ember elolvassa, már előtte sem akarok beégni... Na mindegy...
---
Sikerült kialudni a hétvége fáradalmait. A Showder Klubot vettem videóra, de elaludtam közben, az újságot az ágy közepén, a szemüvegemet meg a párna alatt találtam meg... :)
Ma majd kialszom a maradékot! :D
Amúgy tényleg minimális szinten, de most is picit depi vagyok. Eszembe jutott a Smukis beszélgetés tesómékkal, én tudom, hogy segíteni próbáltak.... Nincs de. Csak eszembe jutott...
---
Jelentem, elindult a blog felfrissítésének tervezése. Tesóm sógorának segítségével majd az egész design-t átdolgozzuk picit. És szóban - vagyis írásban, facebook-on :) - megállapodtam a leendő kreatív szerkesztővel. :) Még nem tudom hogyan, milyen formában fogom a segítségét kérni, de olyan dolgokat láttam tőle, hogy a pofám leszakadt, és szeretném, hogy Ti is kövessétek példámat! ;)
Ennyi voltam.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Egy lány, egy vállfa, egy világbajnok, és még pár sör

Ismét kicsit kanyargósan... De teljesen ura vagyok a helyzetnek... :)
Még egy kicsit a péntek estéhez... Amikor a "fiatalok" elindultak bulizni, Katával még maradtunk egyet beszélgetni. Örülök, hogy végre sikerült újra kettesben - mármint négyszemközt - beszélgetnünk, nagyon rég nyílott erre lehetőség.
Mondott pár dolgot, amik miatt felnéz rám, és tisztel. Nyilván jól esik ilyet hallani, de inkább nem idézem. Mert ezek nem olyan dolgok, amikre büszkének kell lennem, egyszerűen ezt érzem jónak, és eszerint cselekszem. A másik pedig az, hogy nem is mindenben értettem vele egyet, volt olyan dolog, amiben túl pozitívan ítélt meg. Ami neki tetszik, abban én elégedetlen vagyok magammal. Jó, ez így elég sejtelmes, de nem lehet mindig teljesen nyílt lapokkal játszani...
Legutóbbi posztomban meséltem egy lányról. Na, időközben megint kiderült, hogy kicsi a világ... Ugyanis az ő nagymamája és az én Anyám évekig együtt dolgoztak a kórházban. A bátyja pedig járt hozzám egy darabig németre. Ami a legviccesebb: Niki elmesélte, hogy került hozzájuk olyan vállfa, amin az én nevem van... :) Ez kééész... :)
---
A szombatot egyébként teljesen átpihentem. Tévéztem, olvasgattam, és ennyi. Estefelé aztán befutottak tesómék, és tartottunk egy kis "sportnapot": olyan négy-öt meccset kísértünk egyszerre figyelemmel. Kiemelném, hogy a Győri Audi ETO KC zseniális játékkal 33-22-re legyőzte az orosz Zvezda Zvenyigorod csapatát. Ez már egy potenciális BL-győztes csapathoz méltó teljesítmény volt. Mondjuk tudtam is, hogy ez lesz, miután kiderült, hogy nem tudok menni...
Aztán este ismét belecsaptunk a lecsóba: Baluékkal mentünk Smukiba sörözgetni-beszélgetni.
Nagyon jól éreztem magam. Fogyott a sör, és hát egy Eristoff is lecsusszant... :$
Alapvetően vidám este volt, de az azért odavágott, amikor egyik oldalról - puszta jóindulatból - próbáltak csaj-ügyben úgy általában a lelkemre hatni, másik oldalamon pedig egyik kedves barátom lelkét ápolgattam...
Hazaérve tesóm sógorával még megittunk egy sört, ettünk pár zsíros kenyeret, megvártuk tesómékat, és nyugovóra tértünk - olyan hajnali 4 magasságában. :)
---
Vasárnap. Reggel nagyon hamar felébredtem, szerintem olyan 8 körül mentem le a kútra Sportért. A biztonság kedvéért vettem be egy Algoflexet, bár nem lett volna rá szükség: a hajnali zsíros kenyért telitalálatnak bizonyult. :)
Takarítottunk, rendet raktunk, döglöttünk, kaját rendeltünk... Majd délután 2-kor kezdődött a Forma-1 idei utolsó futama.
Alonsonak szurkoltam, de végül Vettel nyerte a futamot, és ezzel a VB-t is. Az az igazság, hogy ezt a Ferrari most nagyon eltaktikázta. Vettel sokszor a saját dolgát nehezítette meg év közben, meglep, hogy fiatal kora ellenére milyen higgadtan túllépett ezeken. Webbert pedig nem komálom, így annak örülök, hogy ő teljesen esélytelen volt...
Alonso meg... Nem tetszett, hogy Petrovnak mutogatott a futam végén. Ők versenyben voltak, az orosznak semmi oka nem volt őt elengedni, őszintén szólva Nandonak pedig esélye sem volt előzésre.
Az új bajnok tehát Sebastian Vettel. Igazából semmi bajom vele, gratulálok neki. Az új szezon rajtja pedig 2011. március 13., Bahrein. Már csak négy hónap... :( :)
---
Este aztán jött Anyu, vacsoráztunk, tévéztünk, beszélgettünk, filmet néztünk. És itt aludt, ahogy ilyenkor lenni szokott. :)
Ma melóban elég fáradt voltam, azért mondjuk annyira nem csodálkoztam ezen... :)
Most már pihengetek, este Barátok közt, meg Showder Klub. Utána meg egy jóó nagyot kéne aludni, de hajnali ötig azért elég behatároltak a lehetőségek... :)
A hetem még elég kérdőjeles, tuti lesz ETO-meccs-nézés pénteken, lehet lesz egy németem is, a hétvége meg jóval nyugisabb, unalmasabb, és józanabb lesz, mint az előző! :D
De majd úgyis mesélek!
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
P.S.: élvezzétek ezt a tavaszias időt! Írom ezt november 15-én. Hehe. :)

Két sör között

Szerdán sikerült tesómmal egy kicsit telepátiázni. Fel akartam hívni, hogy megy-e valamikor Tescóba, mert kellett volna egy-két dolog. És éppen ott volt, így meg is vette nekem azt az egy-két dolgot. Értsd: egy karton sört, meg egyebeket... :)
Ha jól emlékszem, ugyancsak szerdán láttam a Serdült Orsolya és Budai Zsuzsa-féle botrányvideót. A két szépségkirálynő részt vett a Budapest-Bamako ralin, és egy olyan videó került fel a netre, ami a versenynapok közötti "pihenőidejüket" mutatja be. Röhögcsélnek, káromkodnak- és zek mellett Orsi egy egészségeset szellent a kamerába...
Én mindent megértek. Elfogadom, hogy megerőltető és fárasztó a verseny, ki kell valahogy kapcsolódni, le kell vezetni a feszültséget, de egy szépségkirálynő azért őrizze meg a "méltóságát", basszus... Egy szépségkirálynőtől, közszereplőtől némi intelligenciát, önkontrollt azért elvárhat az ember, és ebbe szerintem nem feltétlenül fér bele, hogy fingik egyet egy olyan felvételen, amiről tudja, hogy bárhová kikerülhet...
Emellett lehet, hogy hímsoviniszta köcsög vagyok, de egy nőnek "kurvára nem áll jól", ha úgy beszél, mint egy kocsis... Direkt nem káromkodást írtam, mert bölcs nagymamám tanítása szerint az csak az istenkáromlás, ami kerülendő, a csúnya beszéd végszükség esetén mehet. Néha-néha... :)
Ezen a napon még küldtem névnapi SMS-t Rékának, aki a válaszüzenetben megkérdezte, nincs-e kedvem másnap egyet Segafredozni vele. Hát persze, hogy volt... :)
Előtte vettünk nekem cipőt. Pf.. Legutóbb, amikor segített nekem lábbelit választani, akkor elhoztunk asszem két jobbost. Most meg egy 40-est és egy 42-est. Megy ez nekünk... :)
Este aztán majdnem magamra gyújtottam a lakást... Történt, hogy kenyérkenés közben könyökömmel nekinyomtam egy kajásdobozt tűzhelyen lévő teáskannának, és a doboz ettől kigyulladt. Pár pillanatra megijedtem, aztán beledobtam a mosogatóba... Így nem történt tragédia, de a doboz bizony leamortizálódott... :(
Utána facebook. Írtam hozzászólást az egyik csajszi videójához, ebből aztán vele és egy másik lánnyal "komoly" beszélgetés alakult ki, 83 kommentig jutottunk. :) Aztán honfoglalóztunk egyet, és én nyertem... :D
Péntek? ETO-Vidi. Elfelejtettem megnézni ma a meccs ismétlését, de a Vidi egyenlítőgóljára, a 11-esre kíváncsi lennék. Nem éreztem jogosnak, és meglepő módon a Nemzeti Sport szerint is véleményes volt... A vége 1-1 lett, nyerhettünk volna szerintem, nem volt rossz a csapat. Állítólag balhé is volt, arra is kíváncsi lettem volna...
Utána Balázs születésnapi bulijába mentem. Meccs előtt és alatt is söröztem, érkezéskor pedig azonnal welcome drink volt... Körtepálinka... :D Megittam, de szerencsére az volt az este utolsó röviditala számomra. Így nem vagyok másnapos, csak egy kicsit fáradt...
Balázs tőlem - igaz nem saját ötletem volt - szivart kapott ajándékba. Örült neki, de a kipróbálást halasztottuk, mert azért a vendégséggel sem árt ilyenkor foglalkoznia az ünnepeltnek, a szivar pedig kb. másfél óra elfoglaltság... :)
Volt a buliban egy lány... Amolyan "power girl" a csaj, jól is nézett ki, szövege is rendben volt... Csak azon lepődtem meg, hogy amikor mondta, hogy élőben látta a németek összes VB-meccsét, én pedig komolyságot magamra erőltetve megkérdeztem tőle, hogy "Voltál Dél-Afrikában?", közölte, hogy "Te jó ég, kivetítőn néztem...", és onnantól fogva úgy nézett rám, mint egy komplett idiótára... :) Amúgy pedig a csajt most láttam először, és már miért ne fordulhatna elő, hogy valaki kiutazik egy foci VB-re, ha van rá pénze, és ideje? Egyébként pedig tényleg csak viccnek szántam... :)
Jaj. Péntek délelőtt pedig ledobtak egy autót a Morning Showban. Nem akarok erre túl sok szót vesztegetni, talán csak annyit: szeretnék én is olyan szerencsés helyzetben lenni, mint az a nő, aki nyerhetett volna egy autót, de inkább annak összetörése mellett döntött, mondván "autót bármikor kaphat..."Ettől én sajnos messze vagyok...
Ma egyébként pihentem egész nap, nemsokára majd Forma-1 időmérő. Aztán ETO-Zvenyigorod női kézilabda BL-meccs, sajnos csak tévében, elbalfaszkodtam a jegyvásárlást...
Utána meg "mini-Becsvölgye", tesómmal közös barátaink egy részével megyünk Smukiba sörrenteni egyet.
Holnap aztán minden eldől, vagyis ha nem is minden, az mindenképp, hogy idén ki nyeri a Forma-1-világbajnokságot. Hajrá, Alonso! :) A helyszín pedig Abu Dzabi, az Egyesült Arab Emírségekben. Mondjuk nem értem, hogy miért nem "Dhabi"-nak írják, de ez is azon problémák közé tartozik, melyek meglétével talán együtt tudok élni.
Ennyi voltam mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

A féreg

Dennis Rodman, "becenevén" a féreg, egykori NBA-kosaras mesélte önéletrajzi könyvében, egyszer beült a dzsipjébe, és egy parkolóházba hajtott azzal a céllal, hogy ott aztán agyonlője magát. Ült az autóban, és arra gondolt, hogy semmi nem oldódna meg attól, ha eldobná magától az életét. Viszont csak úgy érdemes élni, ahogy ő maga szeretne. És innentől jöttek a tetoválások-piercingek, alkalmanként női ruhák, féktelen bulik... Mindezt úgy, hogy a pályán az egyik legjobb volt, lepattanózásban talán ma is rekorder. De ez nem biztos.

Ugyanebben a könyvben azt is írta, hogy úgy kell élni, hogy ki kell hozni magunkból a legjobbat. Ne azt a legjobbat, amit mások elvárnak tőlünk, hanem azt a legjobbat, amivel mi magunk elégedettek vagyunk.
Nem. Nem akarom fejbe lőni magam. Nem akarok női ruhákban parádézni, napi szinten bebaszni, hajat festeni... De még tetoválásokat-piercingeket sem szeretnék. (Na, ez így nem teljesen igaz, majd egyszer talán egy tetkón elgondolkodnék...)
És persze azt sem mondanám, hogy olyan húúde elégedett lennék mindazzal, amit - eddig - elértem.
De nem ez a lényeg: tetszenek ezek a gondolatok, ez a felfogás. Ő ebben látta az önmegvalósítás útját, megcsinálta, jól érzi magát a bőrében, és még sikeres is.
---
Ismét beleolvastam a Casanova-titkok című könyvbe, és találtam benne egy érdekes dolgot. Szóval: ha egy magamfajta lúzer-srác vagy, és odalépsz egy buliban egy bombázó csajhoz, előfordulhat, hogy elég bunkó stílusban le fog pattintani. Ez persze rosszul fog esni, de ne vedd sértésnek, ez nem feltétlenül a személyednek szól. Egy bombázó csajt elég sokan próbálnak leszólítani egy szórakozóhelyen, ami idővel fárasztó lehet. Hogy a lány megkímélje magát, kénytelen volt egy stratégiát felépíteni, mellyel határozottan lerázhatja a nem kívánt egyéneket. És ennek lettél Te magad is áldozata. És hogy egy rendes srácot utasított el, az legyen az ő baja...
Önámítás, duma, belemagyarázás? "Ne hidd el, Goszi, neked amúgy se lenne esélyed!" ?
Lehetséges, de a szöveg jó, és ha így tudnék hozzáállni a dologhoz, valóban jóval egyszerűbb lenne.
---
No...
Szombaton voltam Árkádban, vettem sporttáskát és hátizsákot. A Nike-boltban pedig villámcsapás ért: olyan helyes eladócsajt láttam, hogy hajjaj... :)
Nagyjából ennyi történt akkor és ott.
Aztán hazahoztam a cuccokat, és kimentem Écsre. Hazatérve felhívott sógornőm, és közölte, hogy péntek este hazaért Ausztriából, eddig azért nem jelentkezett, mert egész délelőtt Árkádban volt. Ez remek, én is. - válaszoltam. :)
Écsen aztán semmi szokatlen nem történt, relaxáltam nagyokat jó szokásom szerint.
Vasárnap este pedig megnéztem a Brazil Nagydíjat. Vettel-Webber-Alonso. Így néz ki a dobogó, a jövő heti, abu dhabi-i zárófutam előtt ők hárman, és matematikailag még Hamilton is világbajnok lehet, kíváncsian várom, mi lesz a végkifejlet.
Utána P.S. I love you-t nézem DVD-ről. Nagyon szép film, és igen, én is szeretnék valakinek a Gerry-je lenni. És nem Jerry, mint ahogy facebook-on írtam... :)
Amúgy nagyon tetszik a facebook. Meglep, hogy mennyire interaktív, sokkal pörgősebb, mint az iwiw. Néha már vissza kell fognom magam, hogy ne izéljek el előtte annyi időt... :)
---
És egyelőre ennyi a hét.
De most pörgés lesz ezerrel. Holnap cipőt kéne néznem, pénteken ETO-Vidi, meg Zeles barátom születésnapja. Szombaton egy másik haverral kimegyünk női kézilabda BL-re, este meg tesómékkal Holló. Vasárnap meg ugye utolsó F1-futam.
Szóval ja, valamikor írom, hogy pangás van, hát most nincs. De ez véletlenül sem baj. :)
---
(Viszont nincs bee és xd sem... És hiányzik nagyon... És nem akartam megbántani semmivel...)
---
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Ennek kivételesen nem lesz címe. Ja de mégis :)

Az egyik BL-meccsen Jose Manuel Pinto, a Barcelona második számú kapusa megtévesztő füttyel zavarta meg az ellenfél csatárát, ezért aztán két mérkőzésre szóló eltiltást kapott.
Erről eszembe jutott, hogy még gimiben volt egy olyan szitu, hogy osztálytársam egyedül hozta a kapumra a labdát, én pedig rákiabáltam csapattársaimra, hogy ugyan fáradjanak már vissza védekezni. Persze erre az ellen annak rendje és módja szerint fölédurrantotta a labdát, és tesitanárunktól nekem szándékozott valamilyen szankciót kicsikarni. Nem éreztem volna jogosnak, és nem is járt a srác sikerrel... :)

Meg amikor fősulin a kolesz melletti betonoson fociztunk, szakadó esőben, és már nehéz volt a kesztyűm a sok víztől, ezért ökölbe szorított kézzel megpróbáltam kifacsarni belőle a felesleget, amit ellenfelem hatalmas röhögéssel konstatált, és ő is fölé vágta a labdát... Büntetésről persze ebben az esetben szó sem volt. :)
---
Tényleg hihetetlen most a lakás állapota: mintha új helyre költöztem volna. :) Kisebb fogadalmakkal igyekszem fenntartani ezt az állapot, értsd: naponta beágyazok, nem halmozom a cuccot a mosogatóban, és mindig mindenhol igyekszem elpakolni magam után. Eddig megy, pedig már egy hét eltelt... :)
Egyéb dolgokat is megfogadtam, de ezekről inkább nem írok. Kicsit könnyítek az életemen. Máshogy fogok hozzáállni bizonyos dolgokhoz, mint eddig. Alkalmazkodok...
---
Tök fura: úgy érzem, mintha lenne egy tíz évvel fiatalabb nővérem... Az egész élethez való hozzáállása, az, hogy mindenről megvan a véleménye, példaértékű számomra is. Az pedig egészen elképesztő, amilyen maximalista. Pont olyan dolgokat ró fel "hibáiként", amik miatt én amúgy is szörnyülködök, hogy hogyan fér bele ennyi minden az idejébe, hogyan tud ennyire teljes életet élni. Minden tiszteletem az övé.
---
Nicknevem tanúsága szerint 24 évesen regisztráltam a Honfoglalóra. Hát igen, a fősulin sok mindenre jutott ideje az embernek... :) Rengeteget játszottunk, aztán egy időben később tesómmal itthon is. Majd évekig semmi. Most újra beléptem, játszottam két partit, jól fel is húztam magam. Két utolsó hely, egyszer még a váramat is elfoglalták... Pedig szoros játékok voltak. Az mindenesetre megnyugtat, hogy a sportkérdések továbbra is telibe, illetve hogy az a misztikus szám, amit arra az esetre találtunk ki tippeléskor, mikor lövésünk sincs az egész témáról, továbbra is pazarul működik. :)
Mindenesetre majd új regisztráció kell, nulláról, önbizalom-növelő jelleggel... :)
---
Kaptam egy (másod)állás-ajánlatot. Semmi konkrét. Meglepően merész és új dologról van szó, épp ezért érdekel. Még nincs semmi konkrétum, de nagyon elgondolkodtatott a dolog.
---
Olvastam facebook-on, hogy sok embert idegesít a lájkolás szó. Teszek rá, én használom. De csak és kizárólag azon a honlapon, élő szóban még soha nem mondtam ki.
Sőt itt a blogon posztokat írok, mert az rövidebb, mint a bejegyzés. :) Kommenteket várok, mert az tömörebb, mint a megjegyzés, esetleg hozzászólás, és nem olyan fura, mint a kommentár. Ezt hívják szlengnek.
Tizennégy év kéttannyelvű gimi-német szak-német nyelvű munkahelyek után hozzászoktam, hogy Tägliche Übungot írok, Landeskunde órára megyek, elolvasom a Sendeplant, megadom a kedves reklamálónak a Kundendienst telefonszámát, újabban pedig stücklistát módosíttatok, vagy például Lötplanokat kérek be Németországból. De még véletlenül sem érzem magam a magyar nyelv kegyetlen gyilkosának. Szóval: lájk is lájk- ná-ná-náná... :)
---
Ha már Facebook: bejelölt egy srác, akinek ugyanaz a vezetékneve, mint nekem. Amúgy semmi közünk egymáshoz, nem rokon, nem ismerős, semmi... Nincs ezzel gond, ha neki jó ez, ám legyen, érdekességnek simán elmegy. Csak az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha egy Kiss, Tóth, Varga, Németh, esetleg Szabó csinálná ugyanezt névrokonaival... Na, az már valami lenne... :)
---
Tegnap Honvéd-ETO-t néztünk a Dreherben. 1-1 lett, teljesen felejthető meccsen, de legalább Andrásékkal jól elbeszélgettünk. Jövő pénteken ETO-Vidi. Az éve meccse számunkra... :)
Hazatérve még két sört megittam a jó levegőn, és gondolkodtam az élet nagy és kevésbé nagy dolgain. Rég volt már ilyen szeánsz, és kérdés, hogy az időjárás mikor fogja újra megengedni. Ezért nem hagyhattam ki.
---
Lassan összekapom magam, és elmegyek az Árkádba. Néznem kéne cipőt, meg valami sporttáskát a focis cuccnak. Többen tanácsolták a Decathlont, de oda nincs kedvem kibuszozni...
Meg éjjeli szekrényt, puffot, és könyves polcot is keresnék, bár az Árkádban ugye nincs bútorbolt.
Aztán visszajövök, majd kimegyek Écsre, ahol a szokásos lazítás lesz. Meg Forma-1 brazil nagydíj. Jaj, Istenem, támogasd meg Alonso papát, könyörögve kérlek! :)
Ennyi.
Jó hétvégét nektek, puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

A technika falra festett ördöge

Úgy néz ki, a festékkel együtt a technika ördöge is felkerült a falra... Hogy miért is? Lentebb kiderül...
Szombaton reggel már a vidékinél jártam, amikor eszembe jutott, hogy nincs nálam két videokazetta, amiknek tartalmát a DVD-felvevőre szerettem volna másolni.
Időm is, kedvem is volt, így azon frissiben visszafordultam. Majd persze ismét vidéki, és Écs.
Ott aztán kezdődött a bonyodalom. :) Anyu ugye szólt, hogy nem tudott felvenni a géppel, én meg gondoltam semmi más probléma nem lehet, az elem merült le a távkapcsolóban. Stimmt. A gép bekapcsolt, de hang nem volt. Bakker. Végignéztem az összes drótot-kábelt, és látszólag minden jó helyre volt csatlakoztatva. Ezért elkezdtem keresni a használati útmutatót, hogy a hibajelenségeket áttanulmányozzam. A használati nem lett meg, de közben a tévén is megnéztem a drótokat, dugogattam egy kicsit, és lőőn: lett hang.
Ééés a keresgélésnek egy előnye még mindenképpen volt: rég nem látott, mindenféle kincsekre bukkantam. Előkerült a "France Express 1"-em, így most autodidakta módon fel tudom eleveníteni nem létező tudásomat. :P - mert a többi kötet megvolt eddig is, de az mintha kínai lenne... :)
Előkerült egy újságkivágás is: egyetlen, ott töltött gyakorlatom alatt a Kisalföldben megjelent írásom. Otvar-fos, senki nem fogja látni közületek. :) Belejavítottak, baromira nem jön át rajta stílusom - nagyképű vagyok... -, és őszintén szólva szerintem baromság is. Gyerekkori álmom volt, így kurva nagy flash, hogy a megyei napilapban egy cikk alatt az én nevem szerepel, de az nagyon gáz...
Az nagyobb öröm, hogy a blogon immáron a 400. bejegyzést pötyögöm. :)
És találtam egy levelet is. A borítékon egy idézet: "A valódi megismerést a szív adja, azaz a szeretet. Csak azt ismerjük, akit szeretünk.". A feladó pedig Dóri, egy fehérvári lány, akinek anno ezt a sort írtam érettségi tablóképemre.
Akkoriban nagyon sokat SMS-eztünk, chateltünk, leveleztünk. Nem volt köztünk semmi "olyan", viszont nagyon jó barátok lettünk. Aztán a fősulira kerülve valahogy levelezésünk abbamaradt, egy-két évvel később még váltottunk pár üzenetet, aztán sajnos tényleg szem elől tévesztettük egymást.
Persze, hogy rákerestem facebookon, meg is találtam. De nem jelöltem be. A levelet Écsen hagytam, abban pedig benne van Dóri e-mail-címe. Szerintem majd kipróbálom, hogy működik-e még.
Kíváncsi vagyok rá, érdekel, hogy mi lehet vele.
Jah, majd' elfelejtettem: a levélre a postai pecsét 2001 szeptemberében került rá... Nem tudom, mit tegyek... Attól félek, azt sem tudja már, hogy a világon vagyok...
---
Écsen aztán felmásoltam a Philadelphia című filmet DVD-re. A Viasatról vettem fel, elég gáz, így kicsípett reklámblokkokkal, de engem annyira nem zavar. Az meg nem valószínű. hogy valaki a közeljövőben átjönne hozzám filmet nézni... Na, az mindenesetre vicces, hogy volt olyan rész, hogy két 7 perces reklámblokkot szakítottak meg 10 perc filmmel... Ez elég szörnyű arány... :O
---
Most csak picit sportolok:
F1: a bolgár motorsportszövetség elnöke bejelentette, hogy 2012-től futamuk lesz, és a Magyar Nagydíj helyét veszik át. A magyar szerződés 2016-ig él, az lesz a 30. jubileum. Bulgáriában se pálya, se tradíció, csak szöveg...
Foci: 1500-an voltunk kint a Kecskemét elleni meccsen. Ez nem sok, valóban. A Nemzeti Sport ki is kezdte a győri szurkolókat rendesen. Én pedig erre azt mondom, hogy ha a dobogóért küzdő "nemzet csapatának" (értsd: Ferencváros) Szolnok elleni hazai meccsére is csak 3 ezren mentek ki, akkor nekünk nincs miért szégyenkeznünk. Szerintem. :)
---
Tegnap egy csaj megint át akarta adni a helyét a buszon. Persze udvariasan megköszöntem, de nem hagytam neki. Aztán jött egy haverom, dumáltunk egy kicsit. Szemem sarkából úgy tűnt, hogy a csaj mosolyogva figyelt minket... Aztán vagy igaz, vagy nem... Ez nem reménykedés, nem beleképzelés, csak megállapítottam, hogy rácsodálkoztam... :)
---
Este aztán újra bekopogott a technika ördöge: elszállt a számítógépen a hang. Kikapcsoltam, újraindítottam, akkor már a monitor sem kapcsolt be...
Kapcsolgattam ki-be, persze teljesen eredménytelenül. Nagyon ideges lettem, jaj de mennyire...
Aztán elmentem segítségért: az alattunk lakó óvónéni barátja, Moha itt volt épp, megnézte, és meg is javította a gépet: állítólag poros lett a RAM. Ha rosszul mondom, akkor sorry... :)
Ja, és nem hiszem, hogy olvasna, de ezúton is köszi érte! :)
---
Szóval nagyjából kész a festés utáni takarítás: ragyog a lakás, mi tagadás, ez szokatlan. :) Már csak vigyázni kell a rendre, meg mindig elpakolni, meg minden nap beágyazni, nem csak eligazítani stb. Így sokkal otthonosabb lesz... :)
Már szerda van. A hétre fix program nincs, a héten kéne venni a focis cuccoknak táskát, meg holnap lehet megint hazaugrok Écsre, péntek este meg Honvéd-ETO lesz a tévében... A hétvége pedig még egyelőre teljesen nyitott...
Ennyit mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! ;)

Kettes csapó

Ilyen se volt még: már a bejegyzés végét írtam, amikor egy laza mozdulattal véletlenül töröltem az egészet, így most kezdem újra...
---

Szóval: szerdán hazafelé tartva arra lettem figyelmes, hogy a DigiTV tájékoztatta a faliújságon egy kiírással a lakosságot, hogy csütörtök-pénteken hálózatot építenek, ami porral-fúrással-faragással jár, és kérik a türelmünket. Mi meg ugye festést terveztünk arra a két napra, úgyhogy minden adva volt a jó hangulathoz. :)
A két napra szabit vettem ki. Mondjuk első nap a munkálatok miatt nem sok mindent tudtam csinálni, jobb híján a számítógépemen raktam rendet. Erről a szerzői jogokra vonatkozó törvények okán többet nem írhatok, de nem is volt annyira vészes a helyzet... :D
A konyha és az előtér festése volt napirenden, így Anyu csütörtökön semmit nem tudott alkotni a konyhában. Ezért kaját rendeltünk, tonhalsalátája nagyon kellemes illatot eredményezett a nappaliban. :)
Este azért sikerült már egy kicsit rendezkedni, öt év után végre megfordítottuk a hűtőszekrény ajtaját is. Így sokkal jobb, csak éppen szokatlan. :)
Péntek reggel Baluval kávéztunk egyet a Hollóban. Egy rég látott baráttal egy rég látogatott kedves helyen. Kell ennél több? :)
Mire hazaértem, már épp végzett a festő. 30 ezer forintot kellett neki pöngetni, de tényleg nagyon szép munkát végzett, legalábbis szerintem.
A konyha egyébként maradt fehér, az előtér pedig az eddiginél erősebb zöld lett, egy fehér dísz-szegéllyel megspékelve, tiszta ETO-feeling. :)
Na, szóval kezdődött a munka dandárja. Először az íróasztal-fióknak estem neki, és beigazolódott tesóm véleménye, miszerint nem kell minden sz*rt elrakni, tényleg rengeteg teljesen felesleges dolgot ganéztam ki. Anyu meg porszívózott, felmosott, nagyon jól együttműködtünk, kisebb vita csak két szekrény megcserélésének okán alakult ki közöttünk, aminek nem örültem, de engedtem akaratának... :)
Tegnap még egy kicsit rendezkedtünk, aztán Anyu hazament Écsre, folyt. köv. holnap.
Még egy kicsit PlayStation-öztem, meg rendeltem kaját. Aztán két - amúgy mostanában nem túl lelkes - ETO-fan ismerőssel, Zsófival és Szandrával találkoztam a plázában. Jó volt-jó volt, bár a sör előtti somlói galuska azért annyira nem volt nagy ötlet... :)
Ezután ugye Sörkert, majd ETO-Kecskemét. A lassan kiesési rangadónak titulálható meccsen 2-1-re nyertünk, felejtős egy meccs volt. A legjobban újonc szerb kapusunk, - puskázok! :) - Aleksandar Radosavljevic teljesítménye tetszett... Mondjuk az tetszik, hogy minden újságban azt írták, hogy vagy Szasa, vagy Sánta fog védeni, hát nem sikerült eltalálni. Apropó: vagyok annyira önironikus állat, hogy új ETO-mezemre majdan Sánta nevét fogom íratni... :)
A meccs után megittam még egy feszültségoldó sörikét, elolvastam a meccs forumát, tévéztem, és aludtam.
Tegnap tesóm 35 éves lett... Pff... Hogy telik az idő, basszus... Sok minden eszembe jutott, többek között az is, hogy tavaly ilyenkor milyen jó kis bulit csaptunk a Pirate-ban. Nagyon jó volt, több okból is... :$
Hm... Délután nem sikerült egyik kedvenc gyermekkori sorozatom, a TIR párizs-dakaros részét felvenni. Ismételték, hajnali fél 3-kor. Programoztam videót, bízva abban, hogy az óraátállítás nem zavarja össze a technikát. Jelentem, a művelet sikeres volt. :)
---
Ma majd én is megyek haza Écsre, pihengetek, olvasgatok, tehát a szokásos lesz a program.
Holnap kimegyünk Écsen a temetőbe, aztán jövünk vissza, folytatni a nagytakarítást. Kedden pedig már meló...
Ennyi mára.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)

Két nap szabi hirtelen felindulásból

A szerk. megj.: lehet, hogy már mondtam, de ne haragudjatok légyszi, ha itt-ott ismétlem önmagam! Lehet, hogy bizonyos témák, esetleg címek egy másik posztban már előkerültek, lusta vagyok visszakeresgélni! Bocsii... Meg aztán talán vannak egészen új olvasók is... :)
---
Pont tegnap olvastam valahol, hogy mekkora gáz, ha valaki facebookon a saját bejegyzését elsőnek kommenteli, vagy lájkolja. Tényleg furán veszi ki magát, de néha megesik. A blogon talán most először kellett erre vetemednem, tárgyi tévedést javítottam. Így aztán egyértelmű, hogy tényleg fogalmam sem volt, ki az a Paul Kalkbrenner. Most rákerestem YouTube-on... Hát tényleg nem az én zeném. Mészégető Pál. Hehehe... :D
Olyan lökött emberkék vannak amúgy facebookon. Van ez az új dili, hogy aki kommentel, annak átveszi x időre a vezetéknevét, a profilképét, stb. És tényleg megcsinálják... :)
Tegnap egy lány véleményt igért lájkolás esetén az üzenőfalra. Én csak egy :)-t küldtem, de írt Petra. Azt írta, hogy figyelmes vagyok. Ő pedig egy nagyon kedves, és helyes csajszi, még Szombathelyről ismerem... Jobban nem dícsérem, mert haverom volt barátnőjéről van szó... :)
---
Petrától teljesen függetlenül, de nem tudom máshogy átkötni. Még korábban beszélgettem valakivel, hogy jó lenne társkereső oldalakra regisztrálnom. Ettől teljesen elment a kedvem. Egyrészt a javaslatot tevő lány úgy néz ki, teljesen eltűnt az életemből. Másrészt teljesen kettős érzéseim vannak. Egyrészt persze-persze, hiányzik egy társ, egy barátnő, a szerelem az életemből- bárhogy is nevezzük... Itt nem "kerek az egész", nagyon is csonka a történet. Tudom, hogy egy lány, aki szeret, "szárnyakat adna", kiteljesednék mellette... - jaj, most nyálas b*zinak gondolnak sokan, de ez van...- Tanult kollégám mondta, hogy szerinte az a baj, hogy azt várom, hogy a lelkembe szeressen bele valaki... Nos, a külsőmbe nehéz lenne, a pénzemért se feltétlenül szeretne engem bárki is, így csak ez marad... Vagy nem?
Másrészt pedig tényleg elvagyok magamban, hozzászoktam, és már szinte félek/félnék egy kapcsolattól. Az alkalmazkodás, hogy mit miért mondok, és mikor mondhatok, hogy elenged-e a csaj meccsre. Meg hogy úgy egyáltalán, mi hogyan működik egy kapcsolatban: azt már sajna túl késő megtanulni- szerintem...
És sajnos ez utóbbi érzés per pillanat jóval erősebb...
---
ETO: tegnap 7-1-re nyertünk a Magyar Kupában az NB2-es Barcs otthonában. Komolyan mondom, rettegtem ettől a meccstől. Nem jó irányba mennek a dolgok, a továbbjutásnak azért természetesen örülök.
Kiderült, hogy a német játékosokat doppingolták az '54-es VB-n, így az Aranycsapatunk ellen megnyert döntőben is... Már azt várom, ki lesz az a barom, aki óvást nyújt be, és nekünk követeli a címet. Rossz volt azt a meccset akkor és úgy elveszíteni, de túl kéne már lépni rajta, kár azon siránkozni, hogy "bezzeg akkor..." Attól a mai focink sajnos nem lesz jobb... Azt csendben teszem hozzá, hogy sajnos így, verességgel, erkölcsi győztesként magyaros csak igazán ez a történet...
Az más kérdés, hogy a fociért rajongó magyar ember nem tudja kivonni magát a történtek alól... Egyszer néztem, és videóra vettem a meccsről készült német filmet. Aztán már a sírás kerülgetett, tévé kikapcs., videó szintén... :/
---
Vége a hetemnek. Anyu egész héten szabin van, és festőt rendelt a lakásba. Itthon leszek, segítek, ahol tudok, meg aztán idén nem is voltunk együtt szabadságon. Jobb később, mint soha... Öt nap relax, el sem hiszem... :)
---
Elfogytak a témák a cetliről. Valamiről meg inkább nem írok, megint mást meg elfelejtettem, de nem tudom, mi volt az...
Úgyhogy mára ennyi.
Puszik, pacsik, éljenek a csajok! :)
V.L.F: ;)
- majdnem azt írtam, hogy jó hétvégét! :P -