Azt hiszem, tegnap egy kicsit hibáztam. Nem kellett volna azt a bejegyzést az üzenőfalra kitenni. Nincs benne semmi titkolnivaló, de mégiscsak olyan "belső infók" vannak benne, amik számomra talán fontosak, de egy közömbös ember talán le se szarja őket. Mindegy, túlélem. Amúgy pénteken is írtam az üzifalra, "Kedves Mexikói úti diáktársaim!"-kezdetű üzenetet, ami egy kollégámnak úgy jött át, hogy barátaimmal Mexikóba készülök! :)))
---
A Humanitásban szerepelni nem egy nagy dolog. Nem lesz az ember fia ismert, vagy sztár tőle, de azért jól esik magam viszont látni egy újság hasábjain. E-Goszi. :)
A történet kapo
tt egy kis keserű szájízt: a telefoninterjú során kértem az újságírót, írja fel a címemet, és küldjenek nekem a lapból egy példányt, és esetleg egy csekket az előfizetéshez. Havi 100 forint talán nem vág földhöz. Majd amikor a főszerkesztő hívott, hogy küldjek magamról képet a cikkhez, az e-mailben megismételtem kérésemet. Hetekig nem történt semmi. Kb. két hete újra írtam neki, a lapot azóta is várom. Aztán szombaton Pesten ki volt téve az összes idei lapszám, hoztam belőle egyet.
Humanitás. A MEOSZ (Mozgássérültek Szövetségeinek Országos Egyesülete) lapja. Az a bajom vele, hogy elég pesszimista, sebnyalogató lap, de azért van fejlődés.
Hm... Írnék pontokba szedve egy kis megjegyzést az interjúhoz. Ha érdekel maga a cikk is, előbb nagyítsd ki a képet, olvasd el a beszélgetést, és térj vissza! Ha nem érdekel, akkor ugorjunk, Pósalaky úr módjára! :)
- Merklin: sic! A munkahelyem neve Märklin, umlautos, kétpontos a-val kell írni, amit el is mondtam az újságírónak.
- "Á, dehogy!": Hm... "Tágas égen andalog!"- erről mindig eszembe jut! :) Amúgy egy pesszimista, önsajnáló kifejezésmód, mintha szegény nyominger Gáborkát nem vették volna fel a médiába, mert sérült, holott erről szó sincs. A Kék Duna Rádióhoz egyszer jelentkeztem hírszerkesztőnek, felhívtak, elutasítottak, ennyi volt. A Kisalföldnél voltam gyakszin, nos az nagy élmény volt, de a folytatásról nem beszéltünk. Viszont kétségkívül érdekel a média világa, egyszer, talán... Különben ezt a blogot sem írnám... :)
- "nem kaptam meg egy raktári munkát": khm... Természetesen nem raktári munkát nem kaptam meg, nem vagyok olyan hülye, hogy raktárosnak jelentkezzek, nem nevettetem ki magam. Épp az a lényeg, hogy irodai munkára nem vettek fel, mert hátha esetleg baleset ér a raktárban. Érthető a szempontjuk, teljesen jogos. Jól attól függetlenül nem esett.
- "felhozzák az ebédemet a portáról": nem. Behozzák a sorompós portáról. Lényegtelen. Lenne. Ha nem lenne ott a cikkben, hogy teljesen akadálymentes munkahely, nincs lépcső, így nem kell felvinni sem semmit.
- "Nem hiszem, hogy nagy előrelépés várható az életemben.": Gáborka, a depressziós állat. Remélem, nem ilyennek ismertek. Annyit mondtam, hogy nem vagyok egy karrierista alkat, nem hiszem, hogy túl sokat lépnék előre a ranglétrán. Ami nem is célom. Háttéremberként segíteni egy csapat munkáját, ez az én világom. Mondjuk szerintem házasodási terveimről is kérdezett, annak kapcsán tényleg nem vagyok optimista. De az a cikkből nem derül ki.
- "Ezt komolyan mondja?" Igen, teljesen komolyan. Én vagyok a kapus. Az egyik- nyilván. :)
---
Bocsi mindenkitől, nem akarok én itt nagyképű beképzelt bunkónak tűnni, de egy-két dolog nagyon nem volt a helyén. Ezeket rendbe raktam. :)
A cikk egyébként a fogyatékosok munkavégzésével foglalkozó mellékletben jelent meg, én lennék az egyik diplomás mozgi. Megszólal még HR-es, munkaközvetítő is, érdekes összeállítás.
Hm... A többi lapszámban több írás tetszett, minden számban van egy írás, ami egy sikeres mozgássérülttel foglalkozik. MC DC ugye "alap", de nekem sokkal többet jelentett egy kerekes székes ismerősöm története, aki paralimpikon erőemelő, énekes, vállalkozó, autót vezet, emellett ami a legfontosabb: férj és családapa. Vagy az a 35 éves srác, aki évekig otthon ücsörgött, nem volt önbizalma, majd nyitott a csajok felé- és mára feleségül vett egy - amúgy igencsak helyes - gyógytornász-lányt.
Pozitívnak kell lenni, a fenne egye meg, máshogy nem jutunk előbbre!
---
Foci: szünnap van a VB-n. Európai győztest szeretnék, ennyi a kívánságom.
Holnap fél 3-kor indul a buszunk Nyitrára ETO-meccsre! Nagyon várom! A hírek szerint jönnek Újpest- és Fradi-szurkolók is, valamint két különbusz Dunaszerdahelyről. Hogy mit keresnek ők ott? Szurkolnak az anyaországból érkező csapatnak. Szlovák stadionban egyébként magyar zászló nem loboghat, csak nemzetközi mérkőzésen. Nonszensz... Miért is? A mi táborunkban is van légiósaink tiszteletére pl. észt és grúz zászló... Példának okáért...
---
Ajánlott levelet kaptam a Magyar Államkincstártól. Most találtam meg az értesítőt, amikor hazaértem- a postáról, ahol befizettem az értékbecslés diát. A f*sz kivan már... Már megint milyen vizsgálatra kell mennem, milyen pénzt kell visszafizetnem? Előre félek...
---
Mostanában napi szinten tök sok az "új látogató" itt a blogon. A tegnapi napot értem: iwiw-üzenőfal. De amúgy hol akadtatok rá ennyien? Blogspot? Vagy facebook? Valaki írja meg légyszi egy akár névtelen kommentben! :) "Köszcsipuszcsi!"- ahogy a hollós Barbi mondaná... :)
Na ennyi mára.
Puszik, pacsik éljenek a csajok! :)
A Humanitásban szerepelni nem egy nagy dolog. Nem lesz az ember fia ismert, vagy sztár tőle, de azért jól esik magam viszont látni egy újság hasábjain. E-Goszi. :)
A történet kapo
tt egy kis keserű szájízt: a telefoninterjú során kértem az újságírót, írja fel a címemet, és küldjenek nekem a lapból egy példányt, és esetleg egy csekket az előfizetéshez. Havi 100 forint talán nem vág földhöz. Majd amikor a főszerkesztő hívott, hogy küldjek magamról képet a cikkhez, az e-mailben megismételtem kérésemet. Hetekig nem történt semmi. Kb. két hete újra írtam neki, a lapot azóta is várom. Aztán szombaton Pesten ki volt téve az összes idei lapszám, hoztam belőle egyet.Humanitás. A MEOSZ (Mozgássérültek Szövetségeinek Országos Egyesülete) lapja. Az a bajom vele, hogy elég pesszimista, sebnyalogató lap, de azért van fejlődés.
Hm... Írnék pontokba szedve egy kis megjegyzést az interjúhoz. Ha érdekel maga a cikk is, előbb nagyítsd ki a képet, olvasd el a beszélgetést, és térj vissza! Ha nem érdekel, akkor ugorjunk, Pósalaky úr módjára! :)
- Merklin: sic! A munkahelyem neve Märklin, umlautos, kétpontos a-val kell írni, amit el is mondtam az újságírónak.
- "Á, dehogy!": Hm... "Tágas égen andalog!"- erről mindig eszembe jut! :) Amúgy egy pesszimista, önsajnáló kifejezésmód, mintha szegény nyominger Gáborkát nem vették volna fel a médiába, mert sérült, holott erről szó sincs. A Kék Duna Rádióhoz egyszer jelentkeztem hírszerkesztőnek, felhívtak, elutasítottak, ennyi volt. A Kisalföldnél voltam gyakszin, nos az nagy élmény volt, de a folytatásról nem beszéltünk. Viszont kétségkívül érdekel a média világa, egyszer, talán... Különben ezt a blogot sem írnám... :)
- "nem kaptam meg egy raktári munkát": khm... Természetesen nem raktári munkát nem kaptam meg, nem vagyok olyan hülye, hogy raktárosnak jelentkezzek, nem nevettetem ki magam. Épp az a lényeg, hogy irodai munkára nem vettek fel, mert hátha esetleg baleset ér a raktárban. Érthető a szempontjuk, teljesen jogos. Jól attól függetlenül nem esett.
- "felhozzák az ebédemet a portáról": nem. Behozzák a sorompós portáról. Lényegtelen. Lenne. Ha nem lenne ott a cikkben, hogy teljesen akadálymentes munkahely, nincs lépcső, így nem kell felvinni sem semmit.
- "Nem hiszem, hogy nagy előrelépés várható az életemben.": Gáborka, a depressziós állat. Remélem, nem ilyennek ismertek. Annyit mondtam, hogy nem vagyok egy karrierista alkat, nem hiszem, hogy túl sokat lépnék előre a ranglétrán. Ami nem is célom. Háttéremberként segíteni egy csapat munkáját, ez az én világom. Mondjuk szerintem házasodási terveimről is kérdezett, annak kapcsán tényleg nem vagyok optimista. De az a cikkből nem derül ki.
- "Ezt komolyan mondja?" Igen, teljesen komolyan. Én vagyok a kapus. Az egyik- nyilván. :)
---
Bocsi mindenkitől, nem akarok én itt nagyképű beképzelt bunkónak tűnni, de egy-két dolog nagyon nem volt a helyén. Ezeket rendbe raktam. :)
A cikk egyébként a fogyatékosok munkavégzésével foglalkozó mellékletben jelent meg, én lennék az egyik diplomás mozgi. Megszólal még HR-es, munkaközvetítő is, érdekes összeállítás.
Hm... A többi lapszámban több írás tetszett, minden számban van egy írás, ami egy sikeres mozgássérülttel foglalkozik. MC DC ugye "alap", de nekem sokkal többet jelentett egy kerekes székes ismerősöm története, aki paralimpikon erőemelő, énekes, vállalkozó, autót vezet, emellett ami a legfontosabb: férj és családapa. Vagy az a 35 éves srác, aki évekig otthon ücsörgött, nem volt önbizalma, majd nyitott a csajok felé- és mára feleségül vett egy - amúgy igencsak helyes - gyógytornász-lányt.
Pozitívnak kell lenni, a fenne egye meg, máshogy nem jutunk előbbre!
---
Foci: szünnap van a VB-n. Európai győztest szeretnék, ennyi a kívánságom.
Holnap fél 3-kor indul a buszunk Nyitrára ETO-meccsre! Nagyon várom! A hírek szerint jönnek Újpest- és Fradi-szurkolók is, valamint két különbusz Dunaszerdahelyről. Hogy mit keresnek ők ott? Szurkolnak az anyaországból érkező csapatnak. Szlovák stadionban egyébként magyar zászló nem loboghat, csak nemzetközi mérkőzésen. Nonszensz... Miért is? A mi táborunkban is van légiósaink tiszteletére pl. észt és grúz zászló... Példának okáért...
---
Ajánlott levelet kaptam a Magyar Államkincstártól. Most találtam meg az értesítőt, amikor hazaértem- a postáról, ahol befizettem az értékbecslés diát. A f*sz kivan már... Már megint milyen vizsgálatra kell mennem, milyen pénzt kell visszafizetnem? Előre félek...
---
Mostanában napi szinten tök sok az "új látogató" itt a blogon. A tegnapi napot értem: iwiw-üzenőfal. De amúgy hol akadtatok rá ennyien? Blogspot? Vagy facebook? Valaki írja meg légyszi egy akár névtelen kommentben! :) "Köszcsipuszcsi!"- ahogy a hollós Barbi mondaná... :)
Na ennyi mára.
Puszik, pacsik éljenek a csajok! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése