Levetett partyarc

Ahogy írtam az előző poszt végén, az részben bejött: nem volt semmi program, ezért nem is mentem sehová. Szombat estére volt esély egy beülős-beszélgetős estére, tegnap pedig Katával egy találkára, de mindkettő elmaradt. Hogy stílusosan fogalmazzak, vagyis ahogy más fogalmazott helyettem, erre a hétvégére levettem a partyarcot... :)
Nem is volt ezzel semmi gond, otthon voltam, tévéztem olvastam, elteltek a napok.
A VB... Néztem-néztem, de a szombat esti meccsen például elaludtam, tegnap pedig MSN-eztem a brazil meccs közben.

Szombaton hazafelé menet azért történt valami érdekes. A buszon találkoztam egy volt kolléganőmmel, nagyon kellemesen elbeszélgettünk, főleg ahhoz képest, hogy már két éve nem láttuk egymást. Tényleg aranyos volt. Persze jött a szokásos "És mi újság a lányokkal?" kérdés. "Köszönik szépen, megvannak!"- szólt a válaszom. Vagyis vannak ők, meg vagyok én... Ez számomra egy kínos kérdéskör. Ennél jobban csak a családi körben felmerülő "És Te mikor nősülsz meg?" című kérdést szeretem. Mondanám erre azt, hogy jelen állás szerint előbb gyűltök össze a temetésemre, mint a lagzimra, de ez nem a legszerencsésebb válasz. Ritkán látott rokonaim jó esetben depressziós szuicid állatnak néznének, rossz esetben pedig buzinak... Khm... Na ja, itt melyik a jó, és melyik a rossz eset? Minden relatív... :)
Tegnap annyiban történelmi nap volt, hogy Anyuval söröztünk. Ízlett neki a citromos... LOL! :)
Este pedig a frász kerülgetett. Képtelen voltam elaludni, elviselhetetlenül viszketett a karom. Felkapcsoltam a villanyt, és négy-öt ilyen ragyaszerű kiütést találtam rajta... Na, én azt hittem, elsírom magam. Aztán Anyu adott valami kenőcsöt, amivel bekentem, és reggelre elmúltak a ragyák... Szúnyogcsípés... Eddig tök örültem annak, hogy engem elkerülnek ezek az élősködő dögök, és nap közben sem éreztem, hogy nagyon kóstolgattak volna... Erre este... Pff... Azért bízom benne, hogy ez nem egy allergia-mizéria kezdete... :/
Ma meglepő módon annyira nem volt hétfői hangulatom, gyorsan eltelt a nap. A VB eddigi leggólgazdagabb meccséről lemaradtam, a netről tudtam meg, hogy Portugália 7-0-ra verte Észak-Koreát. Egy német kollégámnak elküldtem ezt az eredményt, amire azt írta vissza, hogy szegény koreaiakat ezért most otthon le fogják lőni.
Hát igen, ennek mondjuk van történelmi előzménye. Most nem feltétlenül Andres Escobarra gondolok, akit a '94-es VB-n vétett öngólja miatt Kolumbiában agyonlőttek. Hanem mondjuk a azokra a szovjet focistákra, akiket Sztálin annak idején börtönbe záratott, mert ki mertek kapni Jugoszlávia, azaz Tito láncos kutyáinak válogatottjától. Vagy ott volt Ceaușescu, a teljhatalmú román diktátor esete. 1986-ban a Steaua Bukarest csapata a Sevillában rendezett BEK-döntőben hatalmas meglepetésre legyőzte az FC Barcelona gárdáját - 1. rohadt mocskok; 2. a románok kapusa, Ducadam a büntetőpárbajban az összes (!) katalán 11-est hárította -. Nos, a jó öreg diktátor gratulált a csapatnak, majd közölte a játékosokkal, hogy ők azért nem igazi románok, mert egy igazi román elvtárs már az első félidőben eldöntötte volna a meccset, nem szarozott volna a 11-esekig. Majd mindenki kapott ajándékba - minő meglepetés- egy-egy zsír új Daciát.
Szóval igen, van, amikor az ideológiák felülírják a sport szépségét. - szerk.: kíváncsi lennék arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló sztorijaim sport iránt amúgy kevésbé fogékony olvasóim számára is érdekesek-e...:) -
Sorsoltak az Európa Ligában! FC Nyitra-Győri ETO FC. Háát... Menni kéne idegenbe is... Mondjuk nem kívánom megveretni magam a kedves szlovák rendőrökkel. Szóval erre még alszunk párat.
Lillának amúgy megemlítettem agglegényi bogaraimat. Ezek egyike, hogy senkitől nem kell elkéredzkednem egy ilyen nyitrai túrára. Tudom, tudom, kétségkívül sovány vigasz...
Hm... Most olvastam Facebookon: "Az optimista ember a fényt látja az alagút végén. A pesszimista az alagút sötétjét. A realista a közeledő vonatot. A mozdonyvezető pedig három hülyét a sínek között." És hogy ez mennyire igaz...:)
Ennyi voltam, jók legyetek! :)